Család...
A mai nap imádsága:
Uram!
Köszönöm a családot, amibe helyeztél, s szeretteimet, akiket mellém
rendeltél. Adj nekem távlatos látást, hogy felismerjem gondviselő
szereteted jegyeit életemben, s magam is a szeretet szolgálattevőjeként
éljek teremtett világodban! Ámen
"Tiszteld apádat
és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig
ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Ti apák
pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása
szerint fegyelemmel és intéssel.
Ef 6,2-4
A kérdés nem
teoretikus, nagyon is gyakorlatias: "Miért is tiszteljem a fatert?"
Azért mert otthagyott minket anyámmal?... Egyre többen tudnak elmesélni
efféle családtörténetet - mely egyáltalán nem feltűnéskeltő jelenség
manapság -, de annál inkább nyomot hagy a gyermekekben egy egész életen
át. Ha szüleinknél elrejtettséget, biztonságot éltünk át, akkor érthető
az apostoli intés, s valóban hálátlan gyermek az, aki a jót rosszal
viszonozza. De mit csináljon az a fiatalasszony, akinek komoly testi
tünetei vannak, mert agresszív, részeges apja nemcsak rendszeresen verte
őket, de őt rendszeresen gyermekkorában meg is erőszakolta...
(Statisztika szerint Magyarországon minden negyedik nő átélt szexuális
zaklatást, jelentős részük már gyermekkorban, s pontosan ott, ahol a
védelmet kellett volna, hogy élvezzenek: a családban!) Csoda-e, ha
ennyire megbomlott a szexuális élet normális rendje?
Lassan
nagyítóval kell keresni az olyan fiút, aki nemcsak a nőt keresi, de
leendő gyerekei anyját is, aki nemcsak a pillanat mámorát kívánja, de
hosszútávon is gondolkodik... "Bajban vannak eladósorban lévő leányaink"
- panaszkodik a rádióriporternek valaki - "hiszen harmincéves kor alatt
alig van normális férfi, aki meg van azokra hamar 'lecsapnak' a
ravaszabb hölgyek..." Nyilvánvaló, hogy amilyen férfi- ill.
nő-modell/minta bukkan fel a családban, valami ahhoz hasonlót keres
magának a fiatal - ha talál. Mert alig találnak! Virágzik a társ- és
partnerkeresés piaca, milliók regisztráltatják magukat a legkülönfélébb
helyeken - meg kell jegyezni - elég rossz eredménnyel. Németországban
mintegy negyvenmillióan regisztráltatták magukat társkereső honlapokon,
de csak alig néhány tízezren találtak maguknak valóban társat...
Márpedig mindenkinek megvan valahol a maga 'fele', hiszen a JóIsten
ezért teremtett ugyanannyi nőt, mint férfit. S ha valóban megtalálja
hiányzó felét, akkor tudnak olyan családi életet is élni, melyben a
gyerek nem hiányt, hanem kiteljesedést, növekedést lel.
Az
emberek elfelejtették Istent, s ezzel együtt azt is, hogy - ahogyan
Luther is magyarázza -, csak addig kell engedelmeskedni a felsőbbségnek,
míg az Isten akarata szerinti jó rendet, hatalmuknál fogva védelmezik. A
mi Aranybullánk is a király/hatalmasok elleni nemesi fellépést nem
jogként, hanem kötelességként említi... Isten - a közösséget, s benne
minden egyes egyént védelmező - jó rendjét mindenkinek támogatni
kell(ene), sőt akinek "több adatott" annak jó példával kell(ene)
elöljárni. Ha Isten életvédő törvényeit áthágják, annak mindig súlyos
következményei vannak, s olykor még az is megesik, hogy az apák eszik az
egrest, de a fiak foga vásik belé...
Egészség...
A mai nap imádsága:
Uram!
Köszönöm életemet, s hogy mindenek előtt lelkemet akarod gyógyítani!
Add, hogy elfogadjam törvényeidet, s Veled járjak! Ámen
Amikor
ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mk 2,17
"Nincs nekem
semmi bajom!" - bizonygatják sokan, pedig láthatóan baj van az
egészségükkel. Van, aki maga is jól tudja, hogy "nincsenek rendjén a
dolgok", de félelmei miatt nem tudja vagy nem akarja ezt beismerni. S
amíg a betegnek nincs betegségtudata, eladdig nem fog a kezelő orvosával
együttműködni... Nincs ez másképpen a lélek betegségével sem. Minden
lélek beteg, nem "egész"-séges, amíg nem válik eggyé a Teremtőjével. A
teológia ezt a betegséget, az "egész"-ség hiányát bűnnek nevezi. S
annak, akinek nincs bűnlátása, az nem érzi, hogy szüksége lenne orvosra.
Jézus
azokat keresi meg gyógyító igéjével, akik a társadalom perifériájára
szorultak: mert együttműködtek az elnyomó római hatalommal (vámszedők)
vagy a vallási törvényeket kerülő magatartásukkal nem töltötték be a
"társadalmi elvárásokat". Ez nyilvánvalóan bosszantotta a farizeusokat,
az pedig, hogy Jézus, mint tanító közéjük megy - az írástudók
megbotránkozását is kiváltotta.
A törvény ismerete még nem
elégséges, azt meg kell érteni, hogy a jó rendet szolgálja, s ezért
érdemes megtartani. A terápia ismerete még kevés, ha azt nem
alkalmazzák, a beteg nem gyógyul... Aki nem találkozott még az Isten
tisztaságával, az minek meneküljön a bűn mocskából? Aki nem találkozott
soha életében az Isten szeretetével, az hogyan tudna önfeledten
szeretni? Akiért soha nem hozott senki semmilyen áldozatot, akit csak
ide-oda lökdösött az élet és kihasználták, az hogyan tudna örömmel
szolgáni másoknak?
Jézus azért jött ebbe a világba, hogy az
Örökkévaló akarata nyilvánvalóvá váljék mindenki számára. Jézus élete,
tanítása, halála és feltámadása mind-mind az AtyaIsten végtelen
szeretetéről tanúskodik. Mindenkinek - a hit mértéke szerint - élete
folyamán megadatik, hogy rádöbbenjen embervoltára, s a teremtettségben
elfoglalt kiváltságos helyére, s aki eljut idáig az választ is ad
Teremtőjének...
Férfiakért és nőkért...
A mai nap imádsága:
Uram!
Megfakult istenképűségünket szereteted csodájával újítsd meg!
Elveszített látásunkat add vissza, hogy észrevegyük üdvös akaratodat
életünk minden dolgában! Ámen
De a bölcsesség
megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, aki elhagyja
ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
Példabeszédek 2,16-17
Megállapítható:
agyonszabályozott világunk rendje nem az, amelyre vágyakozunk.
Elégedetlenségünk fakad abból is, hogy a jog paragrafusai nem a jövőt
szabályozzák, hanem a jelenben kialakult szokásokat - többnyire passzív
magatartást elvárva. Ezzel szemben az erkölcs aktivitásra sarkall, s
megpróbál utat mutatni a legkülönfélebb új helyzetekben: mi etikus, és
mi nem. De mi is az erkölcs? Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai
köznyelvi szóhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk
(vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét
értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein.
Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran
változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A
közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi
csoportonként, országonként, kultúránként, régióként változnak.
A
vallásos erkölcs az Isten-tudatból táplálkozik. Ez belső mérték:
önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az ősök
hagyományában levő rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát
egyszer s mindenkorra szabályozza. Aki feltűnés nélkül, egyszerűen és
komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert
tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival,
viselkedésével, tetteivel, munkájával... az nemcsak harmónikusan él a
világban, de missziót végez, betölti "felülről kapott" hivatását.
Manapság
úgy gondolkodnak az erkölcsről, hogy az a régi korból itt maradt
iratlan szabályrendszer, mely inkább gátol, mint segít. Pedig ebben
többről van szó: mértékről... "Sem alulmaradni, sem túlmenni... A
középen maradni. A kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos
pietás" - ahogyan Hamvas Béla írja. "Az embereknek egymás iránt
tanúsított respektusa, amely a magasrendű és békés élet egyetlen
feltétele... Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk." (A zseniális
író-gondolkodó hetven évvel ezelőtti megállapításai semmit nem
veszítettek igazságtartalmukból!) A a "felülről jövő" jó erkölcs nem
emberi mérték, mert nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Igazi
erkölcs csak ott van, ahol valódi vallásosság van, nem az írott betű,
hanem az Élet Szentségének feltétlen tisztelete alapján. Isten
"elvárásait" pedig nem lehet önkényesen megváltoztatni, mert ez az a
mérték, amivel az Isten az embert minden korban megméri...
A
szexuális erkölcs nagy változásokon ment át a huszadik században...
mégsem oldott meg semmit. Az emberek nem lettek se szabadabbak, se
boldogabbak - sőt! Ennek oka igen egyszerű: nem a szexuálitás örök,
istenteremtette törvényei felelősek az ember boldogtalanságáért, hanem
az "modern-magatartás" ahogyan az ember ezeket az élet-szabályokat
naponta kijátssza. Isten szövetséget kötött az emberrel, ezért élünk még
ma is, s nem pusztultunk el, pedig néhányszor már rászolgáltunk... Ha
túl akarjuk élni ezt az Istentől elrugaszkodott, apokaliptikába hajló
kort, akkor szövetséget kell kötnünk egymással, ami férfi és nő
egymást-építő, felelősséget-hordozó - ahogyan a teológus egyszerűen
mondja - istenes kapcsolatával kezdődik...
Mobilitás...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak utazzak, de célba is érjek! Ámen
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zsolt 121,8
KRESZ
szerint a gépjármű "veszélyes üzem", ezért: ha úton vagyunk, akkor
fokozottan figyelnünk kell mindenre! Az úton levés ugyanis nemcsak régen
volt kockázatos vállalkozás - rossz utak, útonállók stb. - bizony ma is
az! Erre alig gondolunk, amikor elindulunk, mert szinte magától
értődőnek vesszük, hogy meg is érkezünk uticélunkba, pedig számos
veszély leselkedik ránk. Megdöbbentő a mobilitás "ára": évente 1
millió(!) ember hal meg közlekedési balesetben a világon, s mintegy 10
millióan(!) szenvednek maradandó egészségügyi károsodást. Amikor
Londonban az első halálos gázolás történt - az áldozat egy középkorú nő
volt, s az "autó-kezdemény" mintegy 6 km/óra sebességgel "száguldott" -,
a másnapi újságban a halál okát megállapító orvos ezt írta cikkének
végére: "S ilyennek nem szabad soha többé megtörténnie!"...
Az
első keresztények magukat így jellemezték: communio viatorum, vagyis
úton levők közössége. Nem élménykereső turisták voltak, hanem olyanok,
akik tudták hová igyekeznek. Sajnos a ma embere sokszor azt gondolja -
ezt nevelik/idomítják bele a lelkébe -, hogy a cél maga az útonlevés.
Azaz: nem kell különösen gyötörnünk magunkat a válaszok keresésében -
Honnan jöttünk bele ebbe a világba? Hová megyünk ki belőle? -, a
lényeges, hogy benne vagyunk... Persze, ha ez önmagában megelégítene
minket, akkor nem is lenne semmi probléma, a gond az, hogy a "csak-úgy-
levés", az életúton való ácsorgás és bámészkodás többnyire nem elégít ki
minket, mindannyian többet várunk, akarunk az élettől.
Születés
és halál közé beékelt néhány évtizedünk alatt sok-sok helyre eljutunk.
Sokszor még az egzotikus tájak megismerését is természetesnek véljük,
hiszen el akartunk menni ide vagy oda, s el is jutottunk. A célbajutás
azonban nemcsak elhatározás kérdése. Ezt a hívő ember jól tudja, ezért
mondja: Isten kegyelméből eljuthattam ide vagy oda is... s ez nem
kegyeskedő frázis, hanem beismerése annak, hogy az Istenben bízó ember
tudatában van az életre nap mint nap leselkedő számos veszélynek. Amikor
repülőre ülünk, akkor különösen is érezzük, hogy bizony nem
veszélytelen az útonlevés... csak amikor odafönt nem látjuk a légiutak
útjelző tábláit, az útfelfestéseket, amikor nem érezzük magunk alatt a
kerekek megnyugtató morgását, akkor hirtelen nagyon tudunk bízni a
pilótánkban, no meg abban, hogy a repülőgép egyetlen picurka alkatrésze
sem haszontalanul van a helyén, s minden egyes csavart jól meghúztak a
repülőgép-szerelők! S mennyivel bonyolultabb az élet egy repülőgépnél!
Az
életünkben is minden egyes történésének oka, s helye van. Ahogyan terv
alapján készült el a repülőgép, ugyanúgy Isten terve alapján készül el a
mi életünk is. Kidobálni belőle ezt vagy azt az alkatrészt - amit mi
haszontalannak tartunk -, olykor végzetes lehet. Ezért a hívő ember
kegyelmi életre törekszik, s elhordozza a nehézségeket is, hiszen
egyrészt tudja, hogy Teremtője a rosszból is hozhat elő jut, másrészt
meggyőződése, hogy gondviselése által mindenkit el akar juttatni a célba
- Önmagához.
Szívünk gondolatai...
A mai nap imádsága:
Uram!
Add meg kegyelmesen a mai napon is, hogy szívemben a Te tiszta
gondolataid csengjenek, s csitíts el bennem minden önző vágyat és
készséget! Ámen
Öljétek meg tehát
tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a
tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot,
ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.
Kol 3,5-6
Szent
Jeromos - latinul Hieronymus - 340 és 420 között élt ókeresztény író,
egyházatya, aki egyébként a régészek és levéltárosok védőszentje. Neve
összefonódik a legáltalánosabban használt latin fordítású Bibliával, a
Vulgatával. 382-ben Rómába utazik, ahol I. Damasus pápa megbízta a
Biblia latin szövegének (a Vetus Latina) néven ismert korábbi latin
fordításnak revíziójával, melynek eredménye lesz az előbb említett
Vulgata. A feladat Jeromos egész további életére döntő hatással volt.
Tudjuk róla azt is, hogy Rómában egy aszkéta kör élén állt, s
gyaníthatóan ebbéli habitusa rányomta bélyegét teológiai gondolkodására
is. Talán ennek is "köszönhetően" bibliafordításába "becsúszott" egy
értelmezésbeli elhajlás. A görög metanója (megtérés) szót poenitenciának
(bűnbánatnak) fordítja... s ezzel évszázadokra meghatározza a nyugati
egyház teológiai gondolkodásának irányát, és így az átlagember
életszemléletét is alapjaiban befolyásolta az üdvösség "kiérdemlésének"
egyház-hirdette teljesítmény-elvűsége. Minden, ami vágyat kelt az bűnös,
elvetendő és istentelen. S minél természetellenesebbek voltak a fojtási
mechanizmusok, annál szélsőségesebbek voltak a feloldást propagáló
nézetek is. Ma sincs ez másképpen...
De hogyan értelmezzük ezt a
régies csengésű, mára a hétköznapi nyelvből kikopott szót, a
"paráznaság"-ot? A magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen és
kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük
paráznaságnak. Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak
megítélésében, hogy mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis
paráznaságnak. Vannak, akik csak a prostitúciót tekintik paráznaságnak.
Vannak, akik a homoszexuális cselekményt vagy életformát minősítik így.
Vannak, akik csak a házasságon kívül történő szexuális életet tekintik
paráznaságnak. Sokféle gondolkodás található a keresztények között is,
mint a világban: Vannak, akik nem tekintik paráznaságnak a házasság
előtti szexuális életet, míg mások viszont igen. Vannak, akik csak a
házasságban élők félrelépését tekintik paráznaságnak. Vannak, akik még a
házastársak szexuális életét is paráznaságnak tekintik, ha az nem
gyermekáldás érdekében történik.
A héber nyelv eredeti jelentése
szerint pontosabb volna a fordítás akkor, ha az lenne írva, hogy ?Ne
légy házasságtörő!? A bibliai gondolkodás szerint viszont a házasság
törést szenvedhet már akkor is, mielőtt még megkötötték volna. Minden
olyan szexuális cselekmény, ami nem a házastárssal együtt valósul meg,
azt paráznaságnak, azaz házasságtörésnek kell tekinteni. A leendő
házasság tisztaságát is megtöri minden ilyen cselekmény, a leendő
házastárs ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni, a hűtlenség
megnyilatkozásának. Isten csodálatosan szépnek teremtette meg a férfi és
a nő egyesülésében megvalósuló házasságot, amit viszon t lehet rosszul
is alkalmazni és gyakorolni.
Mivel a házasság a ragaszkodó
szeretet szövetségét jelenti, ezért a paráznaság hűtlenséget jelent a
házastárs iránt, másfelől pedig erőszakos megsértését jelenti egy másik
házasság szövetségének. A házasságtörés, vagyis a paráznaság lényege
tehát abban áll, hogy csődöt mondott a hűség, és ennek kibontakozása a
szív mélyén indul meg és teljesedik ki. Ezért kell a szívünkre ügyelni,
hogy tisztátalanságok, szenvedélyek, gonosz kívánságok ne verhessenek
benne gyökeret...