2017. április 28., péntek

Isten ki fogja hozni belőle!

„…Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)

A második világháború előtt Josefina Guerrero Manila híres szépsége volt, fiatal, életvidám és egy gazdag orvostanhallgató felesége. Aztán 1941-ben kiderült, hogy leprás. Azonnal elkezdték a kezelését, de amikor Japán megszállta a Fülöp-szigeteket, minden leprakórházat kiürítettek. Betegsége ellenére Joey csatlakozott a földalatti mozgalomhoz, élelmiszert, ruhákat, gyógyszert csempészett és üzeneteket közvetített a hadifoglyoknak. Feltérképezte a vízparti erődítményeket és a légelhárító ütegek helyzetét. Amikor a gerillák felfedeztek egy újonnan telepített aknamezőt éppen ott, ahol a 37. hadosztály partraszállása volt tervezve, megkérték őt, hogy juttasson át egy üzenetet. A saját életével alig gondolva vánszorgott végig sokmérföldnyi ellenséges területen a hátára rögzített térképpel, míg biztonságban kézbesítette azt. Bátorsága miatt sok veszélyes akciót sikerült véghezvinni és az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma kitüntette őt a Szabadság Érdemrend ezüstpálmájával számtalan amerikai élet megmentéséért. Csodálatos módon Joey-t soha nem kapták el. Valójában a japán katonák rettegtek a Manila utcáin botorkáló rongyos kicsi asszonytól. És még amikor megállították is, akkor sem tartóztatták fel sokáig, mikor felismerték, hogy a pólyák és kötések előrehaladott leprát jelző sebeket takarnak. Müller György mondta: „Ezer megpróbáltatás közül nem csupán ötszáz szolgál javunkra, hanem kilencszázkilencvenkilenc plusz egy!” Amikor a Biblia azt mondja: „Isten úgy tervezte, hogy jó jöjjön ki belőle” (1Mózes 50:20 NKJV), ez azt jelenti, hogy semmilyen katasztrófa, betegség vagy késedelem nem tartja Őt vissza attól, hogy mindezt valami értékessé változtassa. Ha megérted, hogy Isten megbocsátja a múltadat, tudod, ismeri a jelened, és terve van a jövődre vonatkozóan, ez lehetővé teszi, hogy biztonságban járj, tudva, hogy semmi sem történhet veled, ami az Ő kegyelmének és szabadításának hatókörén kívül esne.
A hűséges emberek nagylelkűek


"Ezért ha nem vagytok megbízhatóak azon a téren, ahogy a világi vagyonnal bántok, ki fog rátok bízni igazi javakat? Ha nem vagytok megbízhatóak mások tulajdonával, ki ad nektek saját tulajdont? Senki sem szolgálhat két úrnak. Vagy gyűlöli az egyiket és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a pénznek” (Lukács 16:11-13, egyszerű fordítás)


A hűséges emberek nagylelkűek még akkor is, amikor semmijük sincs, amit adhatnának. Mindenki nagylelkű tud lenni, ha van fölöslege. Lehetek nagylelkű az időmmel, ha van sok időm. Lehetek nagylelkű a pénzemmel is, ha van sok fölösleges pénzem. Nagylelkű lehetek az energiámmal is, ha sok plusz energiám van. De a mikor nincs elég időm, nincs elég energiám, nincs elég pénzem és nincs elég tehetségem, akkor történik az, hogy Isten azt mondja: "Ez egy próba. Figyellek, és megnézem, hűséges vagy-e. Hűséges leszel-e, és bízol-e majd bennem?"

Most elmondok öt elvet, és ezeken a területeken Isten meg fog próbálni téged, és azután meg fog áldani:

1. Isten a nagylelkű embereknek ad.

Miért akarja Isten, hogy nagylelkű legyek? Mert azt szeretné, hogy olyan legyek, mint Ő.

2. Az Isten látásának való engedelmesség, elhozza az Ő gondoskodását.

Ha azt teszed, amit Isten mond, Ő megnyitja neked a kellő időben azokat a forrásokat, amelyekre szükséged van. Ha látást ad neked valamiről, gondoskodni fog arról is, ami ahhoz vagy annak elvégzéséhez szükséges.

3. Amikor megteszem mindazt, amiről Isten azt mondja, hogy megtegyem, Ő megteszi azt, amit én nem tudok megtenni.

Isten gyakran kér arra, hogy tedd meg a lehetetlent, hogy erősítse a hitedet. Ha odaadod azt a keveset, amid van, Isten megsokszorozza azt, és vissza is ad neked abból.

4. Ha szükséget szenvedek, elvetek egy magot.

Bármire is van szükséged az életben, vesd el, mint egy magot, és vissza fog térni hozzád.

5. Az aratás mindig később van, mint a vetés.

Van egy időszak a vetés és aratás között. Mi történik ez alatt az idő alatt? Ez a hited próbája.

Hűséges leszel és adsz, amikor neked is csak kevés van? Továbbra is azt teszed, ami helyes? Megteszed, amire Isten kér, nem nézve az árát, hogy aztán meglásd, hogy Isten mit tesz?

Beszéljünk róla:

* Hogyan és milyen területen vagy nagylelkű az időddel, a pénzeddel és a tehetségeddel?
* Hogyan szoktál adni abból, amiből neked is csak kevés van?



Az alvás Isten ajándéka

"Isten nyugalmat ad az Őt szeretőknek." (Zsoltárok 127:2b, szabad fordítás)

A Biblia azt mondja: "Isten nyugalmat ad az Őt szeretőknek." (Zsoltárok 127:2, szabad fordítás)

Amikor alszol, mennyei Atyád szeretetben vigyáz rád. Az alvás Isten ajándéka; azzal, hogy elfogadod ezt az ajándékot, bizalomról teszel tanubizonyságot. Ő megújjítja tested és energiád miközben alszol.

Az túlzott evészet egyik rejtett oka a pihenés hiánya. Amikor kimerültek vagyunk, gyakran próbáljuk feltölteni magunkat koffeinnel vagy cukorral vagy szénhidrátokkal, amik végső soron még fáradtabbá tesznek.

Az Istenben való bizalom elég ahhoz, hogy alvás közben is épüljön a hited. Miért igényel az alvás bizalmat? Mert hajlamosak vagyunk túlterhelni az időbeosztásunkat és azt gondoljuk, nincs időnk arra, hogy rendesen kialudjuk magunkat.

Jézus is pihent és soha nem volt emiatt bűntudata. Még Isten is kivett egy szabadnapot a Teremtés után. Kik vagyunk mi, hogy azt gondoljuk, túl elfoglaltak vagyunk egy rendes pihenéshez?

Beszéljetek róla

* Hogy segíthet az éjszakai alvás ajándéka abban, hogy elérd a Dániel Terves céljaidat?

* Máté 11:28-29 ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a lelketeknek." Milyen vágy mozdul meg benned, amikor olvasod Jézus meghívását egy kis pihenésre?

* Mit kellene megváltoztatnod az időbeosztásodban és prioritásaidban, hogy több időt tudj fordítani pihenésre?





Isten azokat használja, akik szenvedélyesek Őiránta


Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! (Jeremiás 3:22)

Mikor éheztél Isten után utoljára úgy, hogy annyira közel akartál lenni hozzá, hogy elhagyatottan hajszoltad Őt; mikor kívántad jelenlétét annyira, hogy a pusztán, az üres és kopár vidéken keresztül is követted (Jeremiás 2:2)?

Ha hasonló vagy hozzám, lehet hogy azt gondolod, hogy "Istenem, nem hiszem, hogy ez a fajta szeretet emberileg lehetséges!".

Ha ezt gondolod, akkor igazad van. Csak úgy tudjuk Istent az Ő mindenekfeletti szeretetével szeretni, ha Jézus bennünk él. Isten képes a vágyat benned megváltoztatni; képes újra lángra lobbantani ezt a mély és odaadó szeretetet.

Ha elvesztetted az Isten felé áradó szenvedélyt, viszakapni nem úgy fogod, hogy keményen próbálkozol mindaddig, amíg valamiféle módon eléred a szeretetnek ezt a szintjét. A visszaútat úgy találod meg, ha bízol Isten ígéretében, hogy Ő visszaterel téged a mély odaadás útjára (Jeremiás 2:2).

Isten megbocsátja tékozló természetünket; meggyógyítja elfásult hitünket. Azt mondja, "Elpártolt fiaim ... gyertek vissza hozzám, én meggyógyítom elpártolt lelketeket." (NLT ford.)

A mi válaszunk pedig az kellene, hogy legyen, hogy "Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!" (Jeremiás 3:22).

Beszéljetek róla!

Hogyan tudnád Isten felé irányuló szenvedélyedet leírni?
Ha Isten meggyógyítja a mi elfásult hitünket, mi tart minket vissza az Isten iránti mély odaadástól?





Küldj S.O.S.-t!


"De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" Zsolt 70,6



Volt-e már az életed annyira összekuszálódva, hogy bizonyos voltál benne, egyedül nem tudsz kilábalni belőle? Akár az autód robban le vagy te magad annyira eltévedsz, hogy fogalmad nincs merre jársz, szükséged van egy megmentőre.

De mennyire volt egyszerű számodra segítséget kérni?

A Biblia tele van olyan helyzetekkel, amikor az embereknek szükségük volt megmentőre: Ádám és Éva, József, Jónás, Izrael népe. Ők mind szükségét látták egy megmentőnek, egy szabadítónak. Azonban, nem mindenki számára volt egyszerű segítséget kérni. Miért? A büszkeség miatt.

Nehéz elfogadnunk, hogy szükségünk van valakinek a segítségére. Ha ezt tesszük, az emberek azt gondolhatják, hogy gyengék vagyunk vagy esztelenek, vagy valamiképpen kevésbé tökéletesek mint az a kép, amit magunkról szeretnénk kivetíteni. A Biblia viszont azt állítja:"A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod" (Zsolt 18, 28).

Jézus az egyedüli megváltó. Eljött a földre, hogy megmentse az egész emberiséget halála és feltámadása által. "Jézus Krisztus ... aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében." (1Tim, 2,5).

Viszont ez azt jelenti, hogy el kell ismerd, hogy szükséged van megváltásra. Jézus nem azokat az embereket váltja meg, akik azt gondolják, nincs szükségük szabadításra, megváltásra vagy megmentésre.

Őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy bevalljuk szükségeinket és Dávidhoz hasonlóan tudjuk mondani: "De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" (Zsolt 70,6).

Ez minden amit tenned kell. Csak fogadd el a kegyelmét, irgalmát és szeretetét. De először bizonyosodj meg arról, hogy félretetted a büszkeséged.
Család...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm a családot, amibe helyeztél, s szeretteimet, akiket mellém rendeltél. Adj nekem távlatos látást, hogy felismerjem gondviselő szereteted jegyeit életemben, s magam is a szeretet szolgálattevőjeként éljek teremtett világodban! Ámen



"Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
Ef 6,2-4

A kérdés nem teoretikus, nagyon is gyakorlatias: "Miért is tiszteljem a fatert?" Azért mert otthagyott minket anyámmal?... Egyre többen tudnak elmesélni efféle családtörténetet - mely egyáltalán nem feltűnéskeltő jelenség manapság -, de annál inkább nyomot hagy a gyermekekben egy egész életen át. Ha szüleinknél elrejtettséget, biztonságot éltünk át, akkor érthető az apostoli intés, s valóban hálátlan gyermek az, aki a jót rosszal viszonozza. De mit csináljon az a fiatalasszony, akinek komoly testi tünetei vannak, mert agresszív, részeges apja nemcsak rendszeresen verte őket, de őt rendszeresen gyermekkorában meg is erőszakolta... (Statisztika szerint Magyarországon minden negyedik nő átélt szexuális zaklatást, jelentős részük már gyermekkorban, s pontosan ott, ahol a védelmet kellett volna, hogy élvezzenek: a családban!) Csoda-e, ha ennyire megbomlott a szexuális élet normális rendje?

Lassan nagyítóval kell keresni az olyan fiút, aki nemcsak a nőt keresi, de leendő gyerekei anyját is, aki nemcsak a pillanat mámorát kívánja, de hosszútávon is gondolkodik... "Bajban vannak eladósorban lévő leányaink" - panaszkodik a rádióriporternek valaki - "hiszen harmincéves kor alatt alig van normális férfi, aki meg van azokra hamar 'lecsapnak' a ravaszabb hölgyek..." Nyilvánvaló, hogy amilyen férfi- ill. nő-modell/minta bukkan fel a családban, valami ahhoz hasonlót keres magának a fiatal - ha talál. Mert alig találnak! Virágzik a társ- és partnerkeresés piaca, milliók regisztráltatják magukat a legkülönfélébb helyeken - meg kell jegyezni - elég rossz eredménnyel. Németországban mintegy negyvenmillióan regisztráltatták magukat társkereső honlapokon, de csak alig néhány tízezren találtak maguknak valóban társat... Márpedig mindenkinek megvan valahol a maga 'fele', hiszen a JóIsten ezért teremtett ugyanannyi nőt, mint férfit. S ha valóban megtalálja hiányzó felét, akkor tudnak olyan családi életet is élni, melyben a gyerek nem hiányt, hanem kiteljesedést, növekedést lel.

Az emberek elfelejtették Istent, s ezzel együtt azt is, hogy - ahogyan Luther is magyarázza -, csak addig kell engedelmeskedni a felsőbbségnek, míg az Isten akarata szerinti jó rendet, hatalmuknál fogva védelmezik. A mi Aranybullánk is a király/hatalmasok elleni nemesi fellépést nem jogként, hanem kötelességként említi... Isten - a közösséget, s benne minden egyes egyént védelmező - jó rendjét mindenkinek támogatni kell(ene), sőt akinek "több adatott" annak jó példával kell(ene) elöljárni. Ha Isten életvédő törvényeit áthágják, annak mindig súlyos következményei vannak, s olykor még az is megesik, hogy az apák eszik az egrest, de a fiak foga vásik belé...




Egészség...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm életemet, s hogy mindenek előtt lelkemet akarod gyógyítani! Add, hogy elfogadjam törvényeidet, s Veled járjak! Ámen
   
Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mk 2,17

"Nincs nekem semmi bajom!" - bizonygatják sokan, pedig láthatóan baj van az egészségükkel. Van, aki maga is jól tudja, hogy "nincsenek rendjén a dolgok", de félelmei miatt nem tudja vagy nem akarja ezt beismerni. S amíg a betegnek nincs betegségtudata, eladdig nem fog a kezelő orvosával együttműködni... Nincs ez másképpen a lélek betegségével sem. Minden lélek beteg, nem "egész"-séges, amíg nem válik eggyé a Teremtőjével. A teológia ezt a betegséget, az "egész"-ség hiányát bűnnek nevezi. S annak, akinek nincs bűnlátása, az nem érzi, hogy szüksége lenne orvosra.

Jézus azokat keresi meg gyógyító igéjével, akik a társadalom perifériájára szorultak: mert együttműködtek az elnyomó római hatalommal (vámszedők) vagy a vallási törvényeket kerülő magatartásukkal nem töltötték be a "társadalmi elvárásokat". Ez nyilvánvalóan bosszantotta a farizeusokat, az pedig, hogy Jézus, mint tanító közéjük megy - az írástudók megbotránkozását is kiváltotta.

A törvény ismerete még nem elégséges, azt meg kell érteni, hogy a jó rendet szolgálja, s ezért érdemes megtartani. A terápia ismerete még kevés, ha azt nem alkalmazzák, a beteg nem gyógyul... Aki nem találkozott még az Isten tisztaságával, az minek meneküljön a bűn mocskából? Aki nem találkozott soha életében az Isten szeretetével, az hogyan tudna önfeledten szeretni? Akiért soha nem hozott senki semmilyen áldozatot, akit csak ide-oda lökdösött az élet és kihasználták, az hogyan tudna örömmel szolgáni másoknak?

Jézus azért jött ebbe a világba, hogy az Örökkévaló akarata nyilvánvalóvá váljék mindenki számára. Jézus élete, tanítása, halála és feltámadása mind-mind az AtyaIsten végtelen szeretetéről tanúskodik. Mindenkinek - a hit mértéke szerint - élete folyamán megadatik, hogy rádöbbenjen embervoltára, s a teremtettségben elfoglalt kiváltságos helyére, s aki eljut idáig az választ is ad Teremtőjének...




Férfiakért és nőkért...

A mai nap imádsága:

Uram! Megfakult istenképűségünket szereteted csodájával újítsd meg! Elveszített látásunkat add vissza, hogy észrevegyük üdvös akaratodat életünk minden dolgában! Ámen


De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
Példabeszédek 2,16-17

Megállapítható: agyonszabályozott világunk rendje nem az, amelyre vágyakozunk. Elégedetlenségünk fakad abból is, hogy a jog paragrafusai nem a jövőt szabályozzák, hanem a jelenben kialakult szokásokat - többnyire passzív magatartást elvárva. Ezzel szemben az erkölcs aktivitásra sarkall, s megpróbál utat mutatni a legkülönfélebb új helyzetekben: mi etikus, és mi nem. De mi is az erkölcs? Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai köznyelvi szóhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, országonként, kultúránként, régióként változnak.

A vallásos erkölcs az Isten-tudatból táplálkozik. Ez belső mérték: önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az ősök hagyományában levő rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát egyszer s mindenkorra szabályozza. Aki feltűnés nélkül, egyszerűen és komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival, viselkedésével, tetteivel, munkájával... az nemcsak harmónikusan él a világban, de missziót végez, betölti "felülről kapott" hivatását.

Manapság úgy gondolkodnak az erkölcsről, hogy az a régi korból itt maradt iratlan szabályrendszer, mely inkább gátol, mint segít. Pedig ebben többről van szó: mértékről... "Sem alulmaradni, sem túlmenni... A középen maradni. A kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás" - ahogyan Hamvas Béla írja. "Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendű és békés élet egyetlen feltétele... Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk." (A zseniális író-gondolkodó hetven évvel ezelőtti megállapításai semmit nem veszítettek igazságtartalmukból!) A a "felülről jövő" jó erkölcs nem emberi mérték, mert nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Igazi erkölcs csak ott van, ahol valódi vallásosság van, nem az írott betű, hanem az Élet Szentségének feltétlen tisztelete alapján. Isten "elvárásait" pedig nem lehet önkényesen megváltoztatni, mert ez az a mérték, amivel az Isten az embert minden korban megméri...

A szexuális erkölcs nagy változásokon ment át a huszadik században... mégsem oldott meg semmit. Az emberek nem lettek se szabadabbak, se boldogabbak - sőt! Ennek oka igen egyszerű: nem a szexuálitás örök, istenteremtette törvényei felelősek az ember boldogtalanságáért, hanem az "modern-magatartás" ahogyan az ember ezeket az élet-szabályokat naponta kijátssza. Isten szövetséget kötött az emberrel, ezért élünk még ma is, s nem pusztultunk el, pedig néhányszor már rászolgáltunk... Ha túl akarjuk élni ezt az Istentől elrugaszkodott, apokaliptikába hajló kort, akkor szövetséget kell kötnünk egymással, ami férfi és nő egymást-építő, felelősséget-hordozó - ahogyan a teológus egyszerűen mondja - istenes kapcsolatával kezdődik...





Mobilitás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak utazzak, de célba is érjek! Ámen

    

Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zsolt 121,8

KRESZ szerint a gépjármű "veszélyes üzem", ezért: ha úton vagyunk, akkor fokozottan figyelnünk kell mindenre! Az úton levés ugyanis nemcsak régen volt kockázatos vállalkozás - rossz utak, útonállók stb. - bizony ma is az! Erre alig gondolunk, amikor elindulunk, mert szinte magától értődőnek vesszük, hogy meg is érkezünk uticélunkba, pedig számos veszély leselkedik ránk. Megdöbbentő a mobilitás "ára": évente 1 millió(!) ember hal meg közlekedési balesetben a világon, s mintegy 10 millióan(!) szenvednek maradandó egészségügyi károsodást. Amikor Londonban az első halálos gázolás történt - az áldozat egy középkorú nő volt, s az "autó-kezdemény" mintegy 6 km/óra sebességgel "száguldott" -, a másnapi újságban a halál okát megállapító orvos ezt írta cikkének végére: "S ilyennek nem szabad soha többé megtörténnie!"...

Az első keresztények magukat így jellemezték: communio viatorum, vagyis úton levők közössége. Nem élménykereső turisták voltak, hanem olyanok, akik tudták hová igyekeznek. Sajnos a ma embere sokszor azt gondolja - ezt nevelik/idomítják bele a lelkébe -, hogy a cél maga az útonlevés. Azaz: nem kell különösen gyötörnünk magunkat a válaszok keresésében - Honnan jöttünk bele ebbe a világba? Hová megyünk ki belőle? -, a lényeges, hogy benne vagyunk... Persze, ha ez önmagában megelégítene minket, akkor nem is lenne semmi probléma, a gond az, hogy a "csak-úgy- levés", az életúton való ácsorgás és bámészkodás többnyire nem elégít ki minket, mindannyian többet várunk, akarunk az élettől.

Születés és halál közé beékelt néhány évtizedünk alatt sok-sok helyre eljutunk. Sokszor még az egzotikus tájak megismerését is természetesnek véljük, hiszen el akartunk menni ide vagy oda, s el is jutottunk. A célbajutás azonban nemcsak elhatározás kérdése. Ezt a hívő ember jól tudja, ezért mondja: Isten kegyelméből eljuthattam ide vagy oda is... s ez nem kegyeskedő frázis, hanem beismerése annak, hogy az Istenben bízó ember tudatában van az életre nap mint nap leselkedő számos veszélynek. Amikor repülőre ülünk, akkor különösen is érezzük, hogy bizony nem veszélytelen az útonlevés... csak amikor odafönt nem látjuk a légiutak útjelző tábláit, az útfelfestéseket, amikor nem érezzük magunk alatt a kerekek megnyugtató morgását, akkor hirtelen nagyon tudunk bízni a pilótánkban, no meg abban, hogy a repülőgép egyetlen picurka alkatrésze sem haszontalanul van a helyén, s minden egyes csavart jól meghúztak a repülőgép-szerelők! S mennyivel bonyolultabb az élet egy repülőgépnél!

Az életünkben is minden egyes történésének oka, s helye van. Ahogyan terv alapján készült el a repülőgép, ugyanúgy Isten terve alapján készül el a mi életünk is. Kidobálni belőle ezt vagy azt az alkatrészt - amit mi haszontalannak tartunk -, olykor végzetes lehet. Ezért a hívő ember kegyelmi életre törekszik, s elhordozza a nehézségeket is, hiszen egyrészt tudja, hogy Teremtője a rosszból is hozhat elő jut, másrészt meggyőződése, hogy gondviselése által mindenkit el akar juttatni a célba - Önmagához.




Szívünk gondolatai...

A mai nap imádsága:

Uram! Add meg kegyelmesen a mai napon is, hogy szívemben a Te tiszta gondolataid csengjenek, s csitíts el bennem minden önző vágyat és készséget! Ámen


   

Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.
Kol 3,5-6

Szent Jeromos - latinul Hieronymus - 340 és 420 között élt ókeresztény író, egyházatya, aki egyébként a régészek és levéltárosok védőszentje. Neve összefonódik a legáltalánosabban használt latin fordítású Bibliával, a Vulgatával. 382-ben Rómába utazik, ahol I. Damasus pápa megbízta a Biblia latin szövegének (a Vetus Latina) néven ismert korábbi latin fordításnak revíziójával, melynek eredménye lesz az előbb említett Vulgata. A feladat Jeromos egész további életére döntő hatással volt. Tudjuk róla azt is, hogy Rómában egy aszkéta kör élén állt, s gyaníthatóan ebbéli habitusa rányomta bélyegét teológiai gondolkodására is. Talán ennek is "köszönhetően" bibliafordításába "becsúszott" egy értelmezésbeli elhajlás. A görög metanója (megtérés) szót poenitenciának (bűnbánatnak) fordítja... s ezzel évszázadokra meghatározza a nyugati egyház teológiai gondolkodásának irányát, és így az átlagember életszemléletét is alapjaiban befolyásolta az üdvösség "kiérdemlésének" egyház-hirdette teljesítmény-elvűsége. Minden, ami vágyat kelt az bűnös, elvetendő és istentelen. S minél természetellenesebbek voltak a fojtási mechanizmusok, annál szélsőségesebbek voltak a feloldást propagáló nézetek is. Ma sincs ez másképpen...

De hogyan értelmezzük ezt a régies csengésű, mára a hétköznapi nyelvből kikopott szót, a "paráznaság"-ot? A magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen és kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük paráznaságnak. Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak megítélésében, hogy mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis paráznaságnak. Vannak, akik csak a prostitúciót tekintik paráznaságnak. Vannak, akik a homoszexuális cselekményt vagy életformát minősítik így. Vannak, akik csak a házasságon kívül történő szexuális életet tekintik paráznaságnak. Sokféle gondolkodás található a keresztények között is, mint a világban: Vannak, akik nem tekintik paráznaságnak a házasság előtti szexuális életet, míg mások viszont igen. Vannak, akik csak a házasságban élők félrelépését tekintik paráznaságnak. Vannak, akik még a házastársak szexuális életét is paráznaságnak tekintik, ha az nem gyermekáldás érdekében történik.

A héber nyelv eredeti jelentése szerint pontosabb volna a fordítás akkor, ha az lenne írva, hogy ?Ne légy házasságtörő!? A bibliai gondolkodás szerint viszont a házasság törést szenvedhet már akkor is, mielőtt még megkötötték volna. Minden olyan szexuális cselekmény, ami nem a házastárssal együtt valósul meg, azt paráznaságnak, azaz házasságtörésnek kell tekinteni. A leendő házasság tisztaságát is megtöri minden ilyen cselekmény, a leendő házastárs ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni, a hűtlenség megnyilatkozásának. Isten csodálatosan szépnek teremtette meg a férfi és a nő egyesülésében megvalósuló házasságot, amit viszon t lehet rosszul is alkalmazni és gyakorolni.

Mivel a házasság a ragaszkodó szeretet szövetségét jelenti, ezért a paráznaság hűtlenséget jelent a házastárs iránt, másfelől pedig erőszakos megsértését jelenti egy másik házasság szövetségének. A házasságtörés, vagyis a paráznaság lényege tehát abban áll, hogy csődöt mondott a hűség, és ennek kibontakozása a szív mélyén indul meg és teljesedik ki. Ezért kell a szívünkre ügyelni, hogy tisztátalanságok, szenvedélyek, gonosz kívánságok ne verhessenek benne gyökeret...