2017. február 28., kedd

Alkalmas vagy!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!


ÉJSZAKAI LÁTAS


„Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat... " (Ézsaiás 45:3)

Néha Isten nem ad választ miértjeinkre, mert azt akarja, hogy azt tudjuk, ki Ő. A 23. zsoltárban Dávid onnan indul, hogy Istenről beszél: „Az Úr az én pásztorom", majd Isten­nel kezd beszélni: „Te velem vagy". Mi történt közben? Dávid megtanulta, hogy nem számít, milyen sötét az út, Isten ott van, hogy vezessen minket. Felfedezte, hogy jobb átmenni a völgyön Istennel, minta hegytetőn állni egyedül. Isten nem mindig világítja meg az ösvényünket előre, de megígéri, hogy: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el..." (Ézsaiás 43:2). Amikor úgy érzed, hogy elvész lábad alól a talaj, vagy átcsapnak a fejed felett a hullámok, hivatkozz az ígéretekre! Jóbnak sok megválaszolatlan kérdése volt, de amikor elkezdte megérteni a különbséget a magyarázat keresése és az Istennel való kapcsolat között, akkor azt mondta Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (Jób 42:5). Amikor nem találsz magyarázatot, bízz a kapcsolatban! Isten nem fog cserbenhagyni.

Ellentétben azzal, amit esetleg gondolsz, a sötétség nem mindig az ellenség műve. Néha ez Isten legjobb oktató eszköze. „... a negyedik éjszakai őrváltás idején a tenge­ren járva közeledett feléjük... Amikor meglátták őt... szerfölött csodálkoztak magukban" (Márk 6:48-51). Úgy ismered meg Istent, ha viharokon mész át vele. A zsoltáros azt mondja: „A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, minta világosság" (Zsoltárok 139:12 Károli). Tehát ahelyett, hogy elfutnál a prob­lémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, hogy megmutathassa neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat..."!
Felnőni a vezetésre

„Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.” (Róma 16:22)
Pál olyan emberekkel vette körül magát, akik hajlandóak voltak odaszánni az életüket érte (ld. Róma 16:3-4). Vannak köztük olyanok, akik szinte ismeretlenek. Hallottál valaha Terciuszról? Ő jegyezte le Pál gondolatait, így ma mi is olvashatjuk. Mindannyian tudjuk, ki volt Timóteus, de tudjuk-e, hogy ki volt Gájusz? „…Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek” (Róma 16:23). Sokan szolgáltak a háttérben, hogy Pál dolgozhasson a reflektorfényben. Sajnos sok vezető, amikor megérkezik a csúcsra, idejét arra fordítja, hogy másokat letaszítson onnan. Kiskirályokká lesznek éretlenségük, bizonytalanságuk vagy versengő beállítottságuk miatt. Ez talán működik egy ideig, de tartósan nem. Ha az a célod, hogy másokat kiüss, akkor időd és energiád arra megy el, hogy figyeled azokat az embereket, akikről azt feltételezed, hogy ők is ezt szeretnék tenni veled. Nyomorúságos élet ez, és azoknak sem túl szórakoztató, akik kénytelenek együtt dolgozni veled.
Jules Ormont mondta: „A jó vezető sohasem helyezi magát követői fölé, kivéve a felelősségvállalásban.” Ha vezetői pozícióban vagy, ne számíts arra, hogy majd a rangod meggyőzi az embereket, hogy kövessenek! Építs kapcsolatokat! Nyerd meg az embereket! Ha nem szereted az embereket, akkor csupán egy lépés választ el attól, hogy manipulálni kezdd őket. Ha ez megtörténik, minden felborul. Néhány évvel ezelőtt a három nagy tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti, közös koncertet adtak. Amikor egy riporter igyekezett megtudakolni, hogy vajon volt-e rivalizálás a három szupersztár között, Domingo így válaszolt: „Nem, nincs rivalizálás olyankor, amikor együtt dolgozunk azért, hogy a zene megszólaljon.”


„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Egy képregény egyik szereplője egyszer ezt mondta: „Találkoztunk az ellenséggel, mi vagyunk azok.” A világon a legnehezebben vezethető ember te magad vagy. Emberi természetünkkel úgy tűnik, együtt jár az a képesség, hogy mindenkit mérlegre teszünk, magunkat kivéve. A zsoltáros egy diadalmas Góliát-epizód, és egy lesújtó Betsabé-történet után ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). Ezt az imát neked is el kell mondanod minden nap, mert mindannyian két problémával küzdünk. Mivel? 1) Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe magunkkal őszintén és reálisan, sosem fogjuk megérteni, miben gyökereznek személyes nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat. Állítólag Nagy Frigyes porosz király egyszer találkozott egy öregemberrel, aki peckesen jött vele szembe. „Ki vagy te?” – kérdezte tőle Nagy Frigyes. „Én egy király vagyok” – felelt az öreg. Frigyes felnevetett. „És milyen országon uralkodsz?” Az öreg büszkén így felelt: „Önmagamon.” 2) Másokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Másokat tetteik szerint ítélünk meg, míg önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra és újra megtenni, anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást!



„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15)
Egyszer két ember vadászni ment, amikor egyikük összeesett. Úgy tűnt, nem lélegzik, és a szeme fehérje is kifordult. A másik előkapta mobiltelefonját, és felhívta a 112-t. Kétségbeesetten mondta a segélyhívó kezelőjének: „Robert meghalt! Most mit csináljak?” A segélyszolgálati munkatárs ezt mondta: „Csak nyugalom! Először győződjünk meg róla, hogy valóban halott-e?” Kis csend után egy lövés hallatszott. Majd a férfi újból beleszólt a telefonba: „Rendben, halott. Akkor most mit csináljak?” Amikor nyomás alatt vagyunk, előfordulhat, hogy nem azt halljuk, amit mondanak nekünk, és ez végzetes lehet. Tehát:
1) Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, először meg kell értened őket. Bele kell látnod az emberi szívbe. Ki kell fejlesztened magadban egy olyan érzéket, amellyel felismered az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudsz kapcsolatba kerülni velük, és nem tudod ösztönözni őket. 2) A másik meghallgatása segít megelőzni, hogy a problémák még nagyobbá nőjenek. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre. Nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. 3) A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Dr. David Burns, a Stanford Egyetem orvosi kara pszichiátriai tanszékének tanára mondta: „Amikor megpróbálunk valakit meggyőzni, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha a beszélgetésben saját ötleteink és érzéseink kifejezése kap elsődleges fontosságot. Pedig az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is.”



„…hallgass a szavamra, tanácsot adok neked…” (2Mózes 18:19)
Vezetőként a te felelősséged, hogy a dolgok el legyenek végezve. Ám ahogy a munka terhe sokasodik, keresned kell olyan embereket, akiknek szintén megvannak a szükséges talentumaik a feladathoz, különben te magad sem fogsz növekedni. Mégis mi tart vissza minket attól, hogy megkeressük a megfelelő embereket, és rájuk ruházzunk feladatokat?
1) Múltbeli sérelmek. Valaki valamikor cserbenhagyott, ezért senkiben sem merünk bízni. 2) Büszkeség. Nem akarunk mással osztozni a dicsőségben. 3) Tökéletesség-mánia. Nem merjük megkockáztatni, hogy azok, akik még csak most tanulnak bele a munkába, valamit elrontsanak, pedig ezzel saját terveink megvalósulását akadályozzuk, és minden zátonyra fut. Mózes hasonló helyzetben volt Izráel népével. Ő így oldotta meg: „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked… Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket… és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel… akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.” (2Mózes 18:17-24). Ha jó vezető akarsz lenni, kövesd a példáját!
Hogyan fogod teljesíteni a Nagy Küldetést?

"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:19-20)


Küldetésed van - ahogy mindannyiunknak. Amikor Isten családjának tagjaivá válunk, Isten maga bíz meg ezzel a feladattal: segítsünk másoknak is csatlakozni ehhez a családhoz. Mivel Isten mindenkit szeret, senki nincs a világon, akit ne szeretne családja tagjaként látni.

Jézus ezt mondta: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:19-20)

Amikor Jézus azt mondja a Gyülekezetnek, hogy menjen el "minden néphez", ő nem országokról beszél, hanem emberek csoportjáról. Azt mondja, hogy menjünk el a különféle emberek csoportjaihoz és tegyük őket tanítványokká.

Ma 13.000 különféle népcsoport van a világon. 6.350 népcsoportnak vannak gyülekezeteik, mégis a népesség kevesebb mint 2%-a keresztény. A kereszténység eljutott minden nagyobb nyelvcsoporthoz a világon.

Mégis van 3.800 népcsoport, akiknek Jézus kereszthalála után 2000 évvel még mindig nincs saját anyanyelvükön beszélő gyülekezete. Miért? Egyszerűen azért, mert nem fordítunk erre elég figyelmet. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel, nem jut időnk azokra, akik lelkileg haldokolnak. Ahelyett, hogy beszélnénk annak a 3.800 népcsoportnak Jézus szeretetéről, tévedésből azt üzenjük nekik, hogy "menjenek a Pokolba".

Természetesen, ez egy hatalmas feladat. Isten küldetése világméretű, de nem lehetetlen küldetés ("mission impossible"), hanem elkerülhetetlen küldetés. A Nagy Küldetés meg fog valósulni. Ez teljesen biztos. A Biblia maga előrevetíti ezt a beteljesedést a Jelenések 7:9-ben: "Ezután újra láttam egy megszámlálhatatlanul sok emberből álló tömeget. Mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A Trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak."

Egy nap a világ minden nyelvcsoportjából lesznek majd emberek, akik Jézus trónja előtt állnak majd. Az egyetlen kérdés számunkra ez: vajon a mi generációnk fogja ezt megtenni? Vagy feladjuk ennek a dolognak a felelősségét és átadjuk valaki másnak? Vajon egy másik generációé lesz az a kiváltság, hogy beteljesíti Istennek azt a nagy küldetését, amiért ő az egész világegyetemet eleve megalkotta?

Beszéljetek róla

* Mi tart vissza téged a küldetésed teljesítésétől?
* Mit kér Isten tőled, mit kell tenned az életeddel ma, hogy hozzájárulj a Nagy Küldetés betöltéséhez?


Hogyan mutassunk szeretetet a követelőző és önző embereknek

"A szeretet soha nem adja fel, mindig hisz, mindig remél, és minden körülményben kitart." (1Kor 13,7 NLT fordítás)



A szeretet nagyon fárasztó is lehet. Ne hagyd, hogy bárki is a bolondját járassa veled! Az a szeretet, amelyik igazán változásokat tud tenni ebben a világban, mindent legyőz.

Van amikor úgy érzed, hogy egyszerűen nincs már benned több szeretet, amit még adhatnál. Talán olyan a munkád, hogy tanárként, eladóként vagy felszolgálóként emberekkel foglalkozol, és amikor hazaérsz, úgy gondolod, már nem tudsz megbírkózni még egy igénnyel, problémával vagy szívfájdalommal. Egyszerűen csak kimerülsz.

Lehet, hogy olyan emberhez kell szeretettel viszonyulj, aki követelőző, önző és soha nem viszonozza a szereteted. Egy idő után már azt gondolod, hogy vége, én befejeztem, elég volt!

Igaz, hogy ez az érzés teljesen természetes és teljesen emberi, de Isten nem erre a fajta szeretetre hívott el minket. A Biblia azt mondja: "A szeretet soha nem adja fel, mindig hisz, mindig remél, és minden körülményben kitart." (1Kor 13,7 NLT fordítás) A szeretet soha nem adja fel.

Hogyan lehetsz te is ilyen kitartó szeretettel mások felé? Tankolnod kell.

Amikor a gyermekeim kicsik voltak, emlékszem, hogy elvittem őket egy közeli repülőparádéra. Lenyűgöző volt látnom, ahogy felakasztották a tartályt a repülőre, hogy feltankolják. Sosem fogom elfelejteni.

El tudod képzelni, hogy valaki repül a repülővel és azt mondja nincs szüksége tankolásra? A repülőgép így lezuhan és elég. Egy hosszú úton a repülőt újra kell tankolni.

Hogy Isten szerint és kitartóan tudj szeretni, újra kell töltened a szeretet-tankodat. Ha körülnézel a társadalomban, meglátod, hogy tele van összetört és elégett kapcsolatokból maradt törmelékkel, mert az emberek nem töltötték újra a szeretet-tankjukat.

Hogyan tudod megtölteni a szeretet-tankodat? Kezdésként, engedd meg, hogy Isten szeressen! "Mi szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (1János 4,19) Amikor kiégsz, fáradt vagy és el sem tudod képzelni, hogy bárkit is szeress, emlékezz arra, hogy Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte az Ő fiát, hogy meghaljon érted.

Na, ez ám az igazi feltankolás! Ez az, ami erőt ad, amikor úgy érzed, hogy feladnád.

Beszéljünk róla:

* Mit kell tenned ezen a héten, hogy feltankolj és jobban szeress másokat?
* Mit tudsz megmutatni Isten szeretetéből?
* Kiben vesztetted el a hited, vagy feladtad a vele való kapcsolatot? Hogyan tudod megmutatni neki ma a szeretetedet?







Igével imádkozz Istenhez

"Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem." (Zsoltárok 23,1-2)

Az igén való elmélkedés igazi színskáláját használhatjuk és alkalmazhatjuk az életünkben. Mindegyik egy kicsit másra fogja helyezni a hangsúlyt. Az elmúlt hetekben ezek közül osztottam meg veletek egy párat, mint például a "hangsúlyozó" módszer, "képzeld el" módszer és a "személyesítsd" módszer. Nem számít, hogy melyik versét vagy verseit tanulmányozod az igének, legalább egyik ezek közül segítségedre kell hogy legyen abban, hogy a lehető legtöbbet kinyerd az igében töltött idődből.

Az "imádkozd meg" módszer sem különb. Ezzel a módszerrel bármelyik verset egyes szám első személybe rakhatod és visszaimádkozhatod Istennek. Használva ezt a módszert, nem kell azon gondolkoznod hogy vajon imádkoz vagy a Bibliát olvasd először a csendességedben. Együtt teszed őket! És tudhatod hogy az imáid válaszra találnak mert az Igében vannak.

Íme hogyan tehetnénk ezt a 23. Zsoltárral: "Köszönöm Uram, hogy a pásztorom vagy. Köszönöm Uram hogy zöld füves legelőkre terelsz pihenni engem. Köszönöm, hogy csendes vizekhez vezetsz engem. Köszönöm hogy helyre hozod a lelkem. Köszönöm hogy a te nevedért, az igazság útjain vezetsz engem."

Állj meg egy pillanatra és gondolkozz ezen az imán. Volt már hogy Isten megpihentetett téged? Valamikor még ahhoz sincs elég érzékünk, hogy megpihenjünk. Valamikor Isten kényszerít minket a pihenésre. Van úgy, hogy arra kényszerít hogy megpihenj egy zöld füves legelőn, mert te nem törődsz magaddal. Ezért hálásak lehetünk Istennek!

Érezted már magad valaha letörtnek és depressziósnak de aztán Isten helyreállított? Isten vezetett azon az úton? Természetesen. A 23. Zsoltár egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megköszönd Istennek mindazt amit eddig tett az életedben.

Az Igén való elmélkedés az "imádkozd meg" módszert használva egy teljesen új világot fog feltárni előtted Isten szavában.



Beszéljünk róla:

* Általánosságban hogy fog segíteni az "imádkozd meg" módszer az ima életedben?
* Miért vagy hálás Istennek a mai nap? Hogyan munkálkodik az életedben?

Isten terve jóra fordít mindent

"Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa." (1 Móz. 50:20)

József élete minden volt, csak nem békés. Eladták rabszolgának az irigy fivérei, majd hamis vádak alapján börtönbe került. Mégis távol állt tőle a keserűség vagy a sajnálkozás, és úgy nézett Istenre mint "Hatalmas Irányító"-ra a legnehezebb körülmények közt is.

Amikor utoljára került szembe testvéreivel, szelíden ennyit mondott: "Rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította."

"Isten terve jóra fordította", ez azt jelenti:

Elfogadhatod a múltat. Istennek egy bűn, egy cselekedet, egy döntés sem elég nagy részedről, hogy ne tudná kezelni vagy jóra fordítani (Róm. 8:28). Kérdezd csak meg Józsefet! Vagy, ami még jobb, kérdezd meg a testvéreit, akiknek a végén József kezébe került az élete.

Örülhetsz a jelennek. Semmi szükség a "Mi lett volna, ha..." című játékot játszani. A múlt meg van bocsátva és elmúlt, a jövő pedig Isten mindenre képes kezeiben van; tehát szabadon összpontosíthatsz a jelenre. "Akárhol vagy, légy teljesen ott!", mondja Jim Elliot. Isten a jelenben akar tudni, mert ott árad az ő kegyelme.

Várakozással nézhetsz a jövő felé. Még ha hibákat is követsz el ma, Isten akkor is irányítása alatt tartja a jövődet. A Lélekben járva teljes életet élhetsz, anélkül, hogy attól kellene félned, olyan hibákat követsz el, amelyek miatt kikerülsz Isten irányítása alól. Még akkor is, ha a dolgok szörnyen állnak, bízhatsz benne, hogy Isten akkor is véghez viszi az ő isteni tervét az életedben.




Tanuld a Szentírást úgy, hogy másoknak magyarázod

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119:11)

Volt valaha olyan mély beszélgetésed egy barátoddal, amikor el kellett ismételned amit mondott, hogy megtudja, vajon figyeltél-e? Ez nem a legjobb módszer a barátaiddal való társalgáshoz, de egy nagyszerű módja az Istennel való beszélgetésnek.

Úgy nevezem ezt, hogy a Biblia tanulmányozás magyarázó módszere. Valójában egészen egyszerű. Fogod a Biblia verset, amit olvasol vagy tanulmányozol, gondolkozol rajta egy kicsit, aztán elmondod a saját szavaiddal.

Végtére is akarnod kell, hogy képes legyél egy verset vagy szakaszt a Bibliából elmagyarázni a saját szavaiddal. Nem elég ismerni a Bibliát, szükségünk van rá, hogy meg is értsük. (Azután pedig meg kell tennünk, amit a Biblia mond!)

Ha egyszer már elolvastad a verset, és kifejezted a saját szavaiddal, írd le a parafrázisodat. Aztán vizsgáld meg a szívedet, keresd meg, hogyan vonatkozik ez a vers rád. Ne felejtsd el, addig nem tanulmányoztad Isten Igéjét, amíg nem írtad le, és nem alkalmaztad az életedre.

Aztán imádkozd Isten Szavát vissza neki. Kötelezd el magad, hogy alkalmazod, amit tanított Isten a Biblián keresztül.

A Biblia azt mondja a Zsoltárok 119:11-ben: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Amikor tanulod Isten Igéjét – sőt egy lépéssel még tovább menve memorizálod – az Ige meg fog védeni a kísértésben.

Jézus ezt tette a Máté 4-ben, amikor az ördög kísértette. Mindegyik kísértéssel szembeszállt az Ószövetségi Szentírásból, Mózes V. könyvéből vett igékkel. Ez ideális védelmet nyújtott a Sátán kísértéseivel szemben.

Isten szava bennünket is ugyanígy megvéd. Ez óriási ösztönzés az Ő Igéjének a megtanulására.

Gondolatébresztőnek:

* Volt már, hogy nehéznek tűnt számodra a Biblia megértése? Hogyan lehetett volna más szavakkal leírni, amit olvastál, ami megváltoztatta a hozzáállásodat, hogy tovább tanulmányozd Isten Igéjét?
* Miért gondolod fontosnak leírni, amit tanultál és elmagyaráztál a saját szavaiddal?
* Milyen igeverseket „rejtettél” a szívedbe ma?
Boldogság...

A mai nap imádsága:

Istenem! Segíts meg engem a Cél keresésében, hogy életem értelmet nyerjen, s megnyugvással tudjam sóhajtani Neked s szeretteimnek: boldog vagyok! Ámen


Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt,
Zsolt 119,2

Onnantól kezdve, hogy "belépünk" ebbe a világba, vágyakozunk a boldogság után. Kezdetben elégséges hozzá a mikrovilág harmóniája: az anya-apa-adta biztonság, a testvérekhez tartozás öröme, de ahogyan eszmélődünk, s rájövünk, hogy a család védő falain túl is van egy világ, tele sok-sok boldogság-ígérettel - nem tudunk közömbösek maradni. Így természetes, s jó ez mindaddig, amíg hatalmam van érzéseim és gondolataim felett, s nem a világ csábításai diktálják életem hogyanját.

Felnőtté válásunk nem képzelhető el kudarcok és kisebb nagyobb krízisek nélkül. A meg-megbillenés még nem végzetes csapás, de a tartós egyensúlyvesztés, a lelki törések és zúzúdások hosszútávon is komoly veszélyt jelentenek. A burokban vagy üvegharang alatti nevelésnek sincs sok értelme, hiszen örökké nem állhat a szülő a gyermek mellett. Megtanítani gyermekeinket a világban való helyes tájékozódásra csak akkor tudjuk, ha van biztosan mutató iránytűnk, s tudjuk, hol van az erkölcsi észak és dél, kelet és nyugat.

Ahogyan a vándor kezében életmentő a térkép, melyet olvasni is tud, ugyanúgy a hívő ember kezében is a Biblia, melynek intelmeit ha értő szívvel olvassa, nemcsak eljut a célba, de magát a barangolást - születés és halál között - is élvezni fogja. Mindeközben még ki-, s elmondhatjuk: Boldog vagyok! A boldogság nemcsak a pillanatos érzelmi csúcsokra érvényes kifejezés, boldogságot jelent (s mekkorát!) az is, hogy tudom, tudhatom hová utazom. Élvezni az utazás minden percét igazán akkor lehet, ha van kivel megosztanom mindennapi felfedezéseim élményeit, és tudom, az út végén várnak rám (és/vagy) ránk.

Teljes szívvel keresni Őt, azt jelenteni: remélni. Remélni a szépet, s a jót, s elhinni azt, hogy a rossz is jóra fordul. Minderre a garanciát a törékeny emberi lét nem adhatja, csakis az Isten. Ő az, Aki számtalan találkozást készít el életünkben, hogy ezekben felfedezzük gondviselő szeretetét, s a hálaadás naponkénti békességében megtapasztaljuk az élet boldogságát.



Életünk egyensúlyáért, a harmóniáért.



A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Kicsinyhitűségem okán sokszor jobban bízom magamban, mint Tebenned. Kérlek szabadíts meg önzésemtől, hogy szereteted erejét elfogadva és átélve biztonságban állhassak ott, ahová kegyelmed vezérelt! Ámen

   

Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
1 Kor 10,12

Milyen nagy öröm, ha a kisgyermek végre meg tud állni - igaz, még csak ágyacskái rácsaiba kapaszkodva, de áll! Sokszor elesünk, mire megtanuljuk, hogy megállni, s úgy maradni nem erő, hanem egyensúly kérdése. Amikor azután képesek vagyunk "megállni a saját lábunkon is" - akkor ennek nagyon tudunk örülni, de egyben azt is felfedezzük: az idő, az a boldog gyermekkor véget ért, felnőttünk. S ha azt látjuk, hogy gyermekeink is már "maguktól megállnak" akkor egyik szemünk nagyon örül, hiszen ezt vágytuk, a másik viszont kicsit szomorú: Ilyen hamar végére értünk az életnek? Feloldani ezt az állapotot csak az áldás képes.

Szilárd talajon állni magától értődő, de az élet soha nem statikus, hanem dinamikus: folyamatosan változó környezetünk - ilyen az Élet tengere - naponta ezt tanítja nekünk. Bármilyen ügyesünk is vagyunk, a nagy viharokat érdemes biztonságban, a kikötőben átvészelni. Aki edzett "hullámlovas", az jól tudja: "deszkán maradni" nagyszerű érzés, de ez csak rövid ideig tart, a hullám ereje egyszer elül... Aludni, dolgozni sem lehet a deszkán! Ma mégis sokan így próbálnak "sikergazdagon" élni, viharos "lehetőségeken" és mások életén szörfölve...

Pál figyelmeztet. Szavait meghallani érdemes, hiszen nemcsak kellemetlenséget, sok-sok bajt, de tragédiát is kerülhetünk, ha ezt az apostoli bölcsességet a szívünkbe zárjuk. Egyensúlyérzéket veszíteni - mégha oly magasba is repített az élet tengerének hulláma - végzetessé válhat, hiszen azért a Víz az Úr... Az egyensúlyt mindig a hitünk adja, mert tudjuk, mert megtapasztaltuk: megállni a Gondviselés Kegyelme.

Változó világunkban csak egy az állandó - az Isten szeretetén kívül -, hogy minden változik... Bizony még a hívő ember is elesik, ugyanúgy mint a nem hívő. (Ha valaki ezt mégis tagadná, akkor hite nagyon vigyázzbanállós, szánalomkeltően fonák...) A keresztény ember sem különb, csak más, s ez gyakran különlegessé teszi. Elesik, és ő is jól megüti magát... ugyanúgy neki is fáj az "élet", mint mindenki másnak, de nagyon gyorsan talpra áll, s hálát ad Istenének, hogy felsegítette... Ilyenkor elidőzünk tenyerében, lelkünk "Isten szívén megpihen" (Ev.É. K. 266-os éneke) s a győzelemért, ami az Övé, boldogan hálát zengedezünk.




Hitünk...

A mai nap imádsága:

Uram!Add nekem a Te ismeretednek fényét, hogy mindig tudjam a helyes irányt! Ámen



Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."
Lk 11,52

Teremtőnket megismerni nem kiváltság, hanem isten-adta lehetőség... Ahogyan az elvetett mag a földben szunnyad, mígnem előcsalogatja a JóIsten napmelege, hasonlóan mi is az anyagvilágban alszunk mindaddig, amíg meg nem érezzük az Isten szeretet-melegét. Hogy megpattan-e lelkünk maghéja, hogy elindulunk-e fölfelé, a Fény irányába, az attól is függ, milyen földben, azaz milyen környezetben élünk. Egy bizonyos: az Istennél minden lehetséges, még az is, ami az ember számára lehetetlen: vagyis, hogy eljussunk Őhozzá. A Fény meglátásához a megismerés, a tapasztalás lépcsői vezetnek. Jól jön ilyenkor a támogató korlát, esetleg az utitárs vagy vezető. Emberi metódus a feljutáshoz nincs, az Istent nem lehet "módszerrel" becserkészni... hiszen nem mi találjuk meg Őt, hanem Ő vezet el minket Önmagához.

Amikor Jézus az írástudókat kárhoztatja, akkor nemcsak a zsidó hamisan-kegyesekre, hanem minden vallásos, kegyeskedő-törvényeskedőre gondol - így a maiakra is: Azokra, akik méterszámra könyveket írnak az Istenről, dogmákat faricskálnak vagy dogmatikus látást hirdetnek. Az ilyen emberek osztályrésze a "Jaj!", mert elveszn(t)ek létük fontoskodásában, azt hiszik, hogy náluk van az ismeret kulcsa, látást hirdetnek - valójában azonban vakok. Világtalanok - mondja a magyar -, hiszen számukra az Isten világa nem folyamatosan megtapasztalható változásokkalteli valóság, hanem statikus ismeret - vigyázzbanállós, merev meggyőződés. Sok ilyen ember ácsorog az Isten megismerésének vándorútján, okoznak is torlódást egy-egy etikai útkereszteződésben "bölcs" magyarázataikkal, hogy ti. hogyan kell látni Azt, Aki láthatatlan.

Pedig a látást nem kell magyarázni, mert aki lát, az tudja mit jelent a látás, csak, aki sötétségben magányosan bolyong, az hiszi el a tanítás pálcáját felé nyújtó másik világtalanról, hogy ő vezető. Nincs is addig baj, amíg nem esnek gödörbe! Ha belegondolunk abba, hogy hány dogma, s vallásoskodó félremagyarázás keserítette meg az emberek életét csak az elmúlt kétezer esztendőben, akkor joggal elszomorodhatnánk... Az eszelős egyházhűségre buzdítás lehet hogy sikerrel megtart az egyháztagságban, de hogy nem visz közelebb az Isten megismeréséhez, az bizonyos! A földi hierarchikus - kis-, vagy nagyegyházi, az teljesen mindegy - adminisztráció soha nem azonos a mennyeivel. Ez jóhír egyben, de az ítéletet is jelenti mindazoknak, akik nem látják a önzésük fájától az erdőt... Az Isten Fénye márpedig ott van a fa túloldalán! Talán körbe kellene tapogatnunk személyiségünk vastag fatörzsét, hogy ne csak a puha, mohás északi felét simogassuk, hanem megérezzük egyszer az istenes, a Fény felé néző déli/napfényes részét is...

Keresztény életünk..


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megtaláljam életem normalitását Tebenned, s mindenben a Te szereteted legyen mértékadó norma számomra! Ámen


Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
1 Jn 2,6

Keresztény élet... Ez alatt azt értjük "krisztuskövető", hiszen az eredeti görög szó "krisztianoj" ezt jelenti. A 'Hrisztosz', azaz Krisztus pedig a héber Messiás szó görög megfelelője, mely fogalom azt jelenti: hatalommal - Isten hatalmával -felkent... Aki tehát keresztény, Krisztuskövető, annak életében meg kellene hogy nyilvánuljon az Isten hatalma/ereje... János szerint, aki azt mondja, hogy Őbenne - azaz Krisztusban - van, annak úgy is kell élnie, ahogyan Krisztus URunk élt. Nem kell bizonygatni, hogy ez azért nem egyszerűen óriási kihívás, hanem gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás! Ki az, aki tud olyan önfeláldozóan élni, mint Jézus URunk, aki képes olyan csodákat véghezvinni, mint Ő?

Sokan éppen ezért a krisztuskövetést felcserélik a Krisztus-imádással. Önmagában ezzel még semmi gond nincs, sőt, hatalmas erő származik a rendszeres imádkozásból, meditációból, a Mester viszont nem álmélkodásra, csodálkozásra hívta el övéit, hanem arra, hogy kövessék őt, azaz éljenek úgy, ahogyan Ő élt. A teológusok ezt az állapotot jó régen úgy fogalmazták meg: "coram Deo", azaz Isten előtt. Ez egy őszinte, maszk-nélküli állapot. Isten előtt ugyanis nincs helye semmiféle színjátszásnak... aki mégis megjátssza magát, az eljátssza élete legnagyobb lehetőségét, hogy léte/sorsa értelmét megtalálja a nagy egész, isteni teremtettségben!

Isten előtt lenni nem azt jelenti, hogy ha akarom, akkor előtte vagyok, s ha akarom, akkor nem. Egész életem, minden percem és pillanatom, Őelőtte történik, cselekedeteim homokszemei az én sors-órámban, de Őelőtte peregnek le, s nincs egyetlen mozdulatom se, mely ne az Ő tudtával történne. Isten azonban nem "control freak", aki mindig mindenről tudni akar, hanem Isten a Szeretet Istene, aki szabadágban megélt szeretetre hívja meg az embert!

A szeretet szabadságának van egy alapvető normalitása - ez (lenne!) a keresztény élet. Amikor bizalomban, elrejtettségben, harmóniában él férj és feleség, s növekednek a gyermekek. Amikor nem muszájból, közösségi elvárásból fakad a vasárnapi istentiszteleten való részvétel, hanem a családi együttlét ünnepes, felszabadító, lélekemelő része az az "egyórácska". Persze ha a pap prédikációja nem tartalmaz - s itt hadd legyek magunkhoz kritikus(!) -, se tanítást, sem nem gyönyörködtet és meg sem indít, akkor nehéz a híveknek keretet találni hitük ünnepes, egyházközösségi megélésére...

Az ember joggal fél az extremitásoktól - nem csoda, hiszen az maga a kiszámíthatatlanság -, s alapvető igénye van a normalitásra, mert az a kiszámíthatóságot, s ezzel a biztonságot szolgálja. Eladdig, amíg nem éli valaki az isteni normalitást - S hogy ez mi, azt a 'világ fiai' is nagyon jól tudják, hiszen ez után sóvárognak ők is (lásd Római levél!) -, nem sok értelme van előhozakodni a se Krisztus-hittel, sem pedig keresztény alapigazságokkal. Csak amikor szavainkat már hitelesítette az életünk, akkor lenne szabad építően 'mesélnünk" arról, hogy Isten mit is álmodott bele az életünkbe...




Pénz...

A mai nap imádsága:
URam! Adj annyit, hogy mindig jókedvvel áldani tudjalak, s ne adj olyan sokat, hogy szívem elforduljon Tőled, s ajkam megszűnjön áldani Nevedet! Adj annyit, hogy másoknak is adni tudjak, s ne engedd, hogy hűtlen legyek a kevésen! Ámen

    

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
1 Tim 6,10

Amióta az ember feltalálta a pénzt, azóta csak gond van vele. Nagyon régen még a pénz aranyból vagy ezüstből volt, mert ezekből a fémekből kevés volt, aranyból különösen is. Érdemes megjegyezni, hogy színaranyból ma is kevés van a világon: mintegy 170ezer tonna. Ez soknak tűnik, valójában egy alig 20m x 20 m-es kockába rakva elférne egy családi ház nagyobb udvarán. Régen a pénznek volt ún. aranyfedezete is, ami mára megszűnt, s többek között ez is az oka, hogy ilyen gyorsan inflálódik a pénzünk.

Sok közmondásunk, szófordulatunk van a pénzzel kapcsolatban - mindenki tudna néhányat mondani -, hiszen a pénz átszövi mindennapi életünket. Érdekes módon, régen nem azt mondták, hogy pénzkereső, hanem kenyérkereső... Ez utóbbi sokkal szebb, s rávilágít az emberi munka céljára: hogy ti. legyen kenyerünk, hiszen, akinek kenyere van, annak élete van. Krisztus URunk nem arra tanít, hogy mindennapi pénzünket kérjük el a Mennyei Atyánktól, hanem a mindennapi kenyeret, azaz az erőt, a lehetőséget, hogy munkával megszolgálhassuk az életet.

Sajnos mára a spekuláció a munka rangjára emelkedett, azért tart itt a világunk, ahol. Modern világunkban az országok leigázása elsősorban nem katonai erővel történik - persze ha másképpen nem megy, akkor azzal is -, hanem gazdasági szankciókkal. Nem katonákat küldenek népekre, nemzetekre, hanem ún. hitelpénzt...

Ha valaki alaposan olvassa az Újszövetséget,akkor kiderül számára, hogy Jézus URunk soha nem beszélt a pénz, a gazdagság ellen. De számos helyen kinyilvánítja, hogy aki a pénzbe, a gazdagságba veti bizalmát - a JóIsten helyett -, az bizony nagyon balga! A gazdagság, a pénz azt a hamis ígéretet adja, hogy megold minden problémát, s így boldoggá tesz. Pedig pontosan az ellenkezője igaz! A sok pénz boldogtalanná tesz, mert állandóan attól retteg a gazdag, hogy elveszítheti gazdagságát. Sokan azt hiszik, hogy a pénz a kulcs a boldogsághoz... ez azonban nem igaz! A boldogság kulcsa az értelmes élet, annak megszervezése pedig nem pénzkérdés, hanem emberség kérdése...

Emberségünk mindig hitünkből fakad, embertelenségünk pedig a hitetlenségből. Régen ezt így mondták: istentelen. Aki hiszi az isteni szeretet erejét, az megéli, hogy a tartalmas élet egyedül abból fakad, ha igyekezünk istenképűen élni. Ha ettől a hitünktől eltévelyedünk, akkor sok fájdalmat okozunk, nemcsak másoknak, elsősorban önmagunknak.




Teremtettség...


A mai nap imádsága:

URam! Érthetetlen szereteteddel ölelj át naponta, hogy tudjak szeretni! Ámen


Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
Zsolt 74,16

A világegyetem (latinosan univerzum ) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora mintegy 14 milliárd(!) év, s becslések szerint a benne található 300-800 milliárd(!) galaxis mindegyikében legalább 300-400 milliárd csillag található. Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint - több különálló világegyetem is létezhet -, de eleddig egyik keletkezést leíró feltevés sem igazolódott, melyek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúr elmélet, és a leginkább elfogadott ún. membránelmélet. Tény viszont, hogy mindaz, amit eddig sikerült kikutatni az embernek a Világegyetemről, az jószándékú kerekítéssel is - vallják az ismeretelmélettel foglalkozó tudósok -, maxiumum a lehetséges ismeretek egy százaléka(!), az összes jelenlegi kérdéseink az ismeretlennel kapcsolatban további négy százalékot tesznek ki, de a maradék 95%-ban azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk...

A világmindenség tehát felfoghatatlanul óriási, mondhatni "istenien" nagy! Jóllehet ilyen elképzelhetetlenül nagy, mégis elképzelhetetlenül kicsi részekből áll, melyeket még csak most kutatják fizikusaink. Az átlagember makrokozmosz és mikrokozmosz határán létezve/élve néhány évtizedig itt a Földön, szinte alig érthet meg valamit mindezekből, amiben teljességre juthat, az az őszinte rácsodálkozása. Az elmúlt néhány ezer év alatt ez a csodálat semmit nem változott, hiszen a zsoltáríró is ugyanígy véges kicsinységével ütközik, ahogyan a ma tudományos-technikai embere! A Teremtő Isten, aki Egy, Akinek világot fenntartó erejére mítoszok és történetek sokasága keletkezett az emberi civilizáció fejlődése során a különböző kultúrákban, nyilvánvalóan egyik sem képes magába foglalni az Istent magát, csak bizonyságot tesz arról, hogy Ő Isten, a mindennek az URa.

S mit kezdhetünk mi a felismeréssel, hogy Isten az Isten? Elég sokat! Aki felismeri az Isten végtelenségét, az megbékél a maga végességével. Az nem kergeti sehova sem vezető vágyait, s nem ringatja magát a (legalább)félig megistenülés hamis ígéretébe. Aki el tudja fogadni törékeny életének Istenre-utaltságát, az felfedezi létében a maga egyszeri s megismételhetetlen sorsát, s elkezd (végre!) élni. Az élet pedig nem más, mint belefonódni az Isten csillagokat, éjt és nappalt is kormányzó szeretet-akaratába, melynek embervilágban is megmutatkozó törvényeibe ha belesimulhatunk, akkor végre bölcsen számlálva napjainkat, hálatelt szívvel "boldogulhatunk" az Isten felé...

2017. február 27., hétfő

Botránkozás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy másokat meg ne botránkoztassak viselkedésemmel, s add, hogy szereteted fényét minél hitelesebben tudjam tükrözni embertársaim felé, kiváltképpen azok felé, akiket útitársul adtál nekem! Ámen


"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják." "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre."
Mk 9,42-43

"Skandallum!" - szisszen fel az ember, amikor olyan nyilvánvaló pimaszság, disznóság és mocsok kerül napvilágra, ami rombolja a szépet s a jót, s az abba vetett hitet, nemkülönben a botránkoztató még erénynek is próbálja beállítani közösség-ellenes cselekedeteit. A botránkozás önmagában nem bűn, mert az nem más mint "csak" nyilvánosságra kerülése az eladdig folyamatosan elkövetett bűnnek. A megbotránkoztatástól való óvás radikális jézusi kijelentései viszont felhívják figyelmünket arra, hogy a botránkoztató felelőssége óriási, hiszen magatartásával negatív példát ad, azaz isnspirál a rosszra. A "megbotránkoztat" (szkandallidzó) szót ezért is fordítják sokszor eltántorításnak, bűnre vivésnek, bűnre csábításnak.

Vannak kicsinyek, akik egyszer majd felnőnek, de olyanok is vannak, akik sosem jutnak el az érett, felelős felnőtt korba - s itt most nem a biológiai, hanem az etikai érettségről van szó. A jézusi statisztika - hogy ti. az isteni magot a 75% képtelen befogadni - ma is megállja helyét. A világ maximum egynegyede él értékteremtő életet, s az sem mind keresztény... Felismerni a nagy egészben a mi személyreszóló küldetésünket csak akkor vagyunk képesek, ha világosan látjuk az irányokat, s aszerint rendezzük be életünket is. Ide-oda kapkodva és jobbra-balra rohangálva nem juthatunk előbbre, legfeljebb jól kifáradunk, s még sebezhetőbbé válik életünk. A mindennapok küzdelmeiben való megálláshoz, példadáshoz az erő kell, ami nem a sajátunk, hanem úgy kapjuk. Azért kell kegyelemben élni, hogy fogadhassuk mindazt, "ami onnan felülről a Világosság Atyjától száll alá."

Bármennyire is nagy a 21. századi ember egója, bármekkora is szája, sőt ha ámulatbaejtő hangerővel is tud kiabálni, amikor a gyehenna tüze égetni kezdi a lelket - lelkiismeret(!) -, akkor a legerősebb, rezzenéstelen-arcú, kőkemény-szívű bitangok is összetörnek... Az Isten szeretetében benne foglaltatik a számonkérés, mely nem nélkülözheti az igazságot, s ennek forrósága kivétel nélkül megolvaszt minden jégcsap-jellemet. A malomkő tenger mélyébe húzó erejénél már csak a lelkiismeret terhe a súlyosabb... az ugyanis olyan nehéz, hogy örökre elvethet minket az Istentől. Nem Istennek kell megítélni minket, hiszen amikor nyilvánvalóvá válnak cselekedeteink, akkor - hogy legalább egy jót tegyünk egész életünkben - mi magunkat ítéljük el... Ha Isten majd ott és akkor megkönyörül rajtunk, s mégsem azt kapjuk majd, amit valójában megérdemlünk, az csakis annak köszönhető, hogy ami az embernél lehetetlennek tűnik, az Istennél mégis lehetséges, mert az Ő szeretetét nem korlátozhatja semmi sem...




Érzékenységért a nemlátható dolgokra.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Van mit megbánnom, van mit letennem, van mitől szabadulnom... Kérlek, kegyelmedet ne vond meg tőlem, hogy jóvátehessem, amit elrontottam, s békességet nyerjek Általad - önmagammal! Ámen

   

Ifjúkorom vétkeire és bűneire ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!
Zsolt 25,7

A fiatalságot nem kell reklámozni, ahogyan a jó bornak sem kell cégér. A fiatalság varázslata ugyan néhány év alatt elillan életünkből, de évek múltán sem közömbös számunkra saját ifjúságunk - sőt! Jól tudják ezt a reklámszakma ravasz rókái, akik nem egyszerűen az ifjúságot, hanem gyakran a megifjúhodást kínálják az adott produktum megvásárlása esetére... S ki az a bolond, aki nem szereti a meséket, mégha tudja is nagyon jól, hogy nem igazak?

A szexus életünk része, hiszen Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Először persze emberek vagyunk, s utána nők és férfiak. Az élet minőségét tehát nem a szexusba, hanem az emberségbe kódolta bele a Teremtő. Sokan mégis a hormonjaik uralmának hódolnak be, s nem annak, Aki a hormonok harmóniáját alkotta, pedig ez utóbbi állapot tartósítja egyébként a harmóniát is. Mindenesetre Balassi Bálint szépen megénekelte a 16. században: "Az én búsult lelkem én nyomorult testemben / Tátova bújdosik, mint madár a szélvészben / Tőled elijedett, tudván hogy vétekezett / Akar esni kétségben. Akarna gyakorta hozzád igen megtérni / De bűnei miatt nem mér elődbe menni" (Evangélikus Énekeskönyvünk 404-es éneke) Saját vétkeinket kisebbítendő mondogatjuk ugyan, hogy "fiatalság bolondság", de jól tudjuk, hogy fiatalkori melléfogásaink akár egy életen át is kísérhetnek, sőt kísérthetnek minket. A múlt elől nincs menekvés, ahogyan Isten elől sincs. Ennek igazsága persze általában nem akkor nyilvánvaló, amikor duzzadnak az izmok és feszes a bőr, s testet-lelket bódítja az öntudat... sőt, amikor már eszünk sem vág úgy mint a borotva, akkor válunk igazán bölccsé, s belátjuk: egyedül Isten, s nem fiatalságunk teszi széppé életünket.

Sokan - éppen az Istentől-elfordulás okozta érzékenység hiányában - fiatalságuk "bolondságában" össze-vissza firkálják-pamacsolják életüket. Olyannyira, hogy a firkákból, festékből bőven jut nemcsak az rajzlapra (saját életük), de még a rajztáblára (környezetük) is. Életünk bűne mégsem viharosan megélt ifjúságunk bolond, s olykor felelőtlen cselekedetei, melyekkel egymás életét keserítjük Ádám és Éva óta, hanem az, ha később sem engedjük meg a Mesternek, hogy életünkbe beleradírozzon... A kegyelme, a jósága az, hogy Ő mindent tisztára, hófehérre teremthet... Hálánk az Ő jóságáért nemcsak annak a megélése, hogy Ő a "boss", s Neki van hatalma az újjáteremtésre, hanem az is hogy erre vékonyka papírosra (akár mienké vagy a másiké) nagyon vigyázunk: nem firkáljuk, nem gyűrjük össze, nem égetjük meg a szélét, hanem megőrizzük, ama napra, amikor Isten számonkéri rajtunk: "Na, és te mit rajzoltál nekem?"
Házasság...


Imádkozzunk!
URam! Köszönöm, hogy a házasságom előtt és alatt is, a körülményeken keresztül is, emberségemet csiszolod! Add URam, hogy ezért tudjak minden nap hálás lenni Neked, s akaratod szerint éljek kegyelmeddel! Ámen



Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.
Ef 5,28

Lucas Cranach - Luther kortársa és jóbarátja - zseniálisan megfestette azt az erőt, ami még a szerelemnél is nagyobb, ez pedig: az érdek... Érdekházasságok, melyek nem a szerelemről - két ember legcsodálatosabb testi-lelki egymásratalálásáról -, hanem az önérdekről szólnak - régen is voltak és ma is vannak, s gyaníthatóan lesznek is! Statisztika erről az "üzleti együttműködésről" (mi másnak is nevezhetnénk?) nincsen még ma sem, de tény, hogy vannak jelek, melyek egyértelművé teszik, hogy a 'feleknél' nem őszinte érzelmekről, hanem egyszerű önzésről van szó.

Manapság, amikor mindenki azt nézi, hogy "Mit kapok én mindezért? Megéri ez nekem?", nehéz felébreszteni ezt a legszebb érzést: az adás, az ajándékozás örömét. Jézus URunk is arra tanít, hogy "jobb adni, mint kapni", amit sokan úgy értelmeznek, hogy "Az, akinek van, hát adjon az!"... Önigazolásként hangoztatja az ilyen ember: "Majd ha nekem is lesz annyi, hogy már adhatok, én is adni fogok!" Aki persze azt gondolja, hogy csak abból lehet adni, ami a személyes szükségleten túli, azaz "fölösleg", az nem érti az élet lényegét.

Férfi és nő kapcsolata minden korban és időben, mindig is problematikus volt, s a párkapcsolati nehézségek a keresztény embereknél is ugyanígy előfordulnak, mint azoknál, akik nem szőtték bele kapcsolatukba a JóIstent. A különbség csak annyi - de ez lényegi(!) -, hogy a keresztény ember nem csak emberi, hanem isteni dimenzióban, azaz coram Deo (Isten előtt) is szemléli viszonyát a párjához... A párkapcsolat nehézségei nem csak abból származnak, hogy férfi és nő biológiája alapvetően más "programot futtat", hanem leginkább abból, hogy két ember legátfogóbb (ahogyan régen mondták: asztaltól az ágyig) kapcsolatát motiválják a saját családjaikból, gyerekkorukból, múltjukból hozott érzések, gondolatok, nemkülönben az ún. delegációs mondatok: "A mi családunkban ilyen nem volt, nincs és nem is lesz! / Összeszorítod a fogadat és megcsinálod! stb." Így aztán nem csak két ember, de két világ is találkozik az új közösben...

Manapság, amikor az emberek fejében a vágyak és a realitások fényévekre vannak egymástól (amerikai tinédzser lányok 70%-a modell-karrierről álmodozik... jegyezzük meg gyorsan: a nyugati világban is hasonló a helyzet, s persze a fiúk jelentős része is olyan munkát akarnának maguknak, ahol keveset kell dolgozni, s sok-sok pénzt lehet keresni...), különösen is nehéz megtanítani, hogy milyen egy egészséges párkapcsolat, milyen egy "normális" házasság. Saját fülemmel hallottam, amikor egy fiatalember bizonygatta, hogy a mai lányoknál "Senki vagy, ha nincs házad vagy legalább egy kocsid!" Nos, ha valakit csak házáért, autójáért vagy (erszény már nincs!) bankszámlája kövérsége miatt szeretnek, akkor az minden, csak nem szerelem...

Márpedig az embernek arra van szüksége, hiszen csak akkor tud igazán kibontakozni az életben, ha úgy fogadják el, ahogyan van, s nem azt nézik, "mije van?" hanem azt, hogy "mi lakozik" a szívében... Az igazi nehézségek ugyanis soha nem anyagiak, hanem lelkiek! Azokat megoldani éppen ezért anyagi eszközökkel igencsak elhibázott lépés... Ha a férj egy súlyos karakterhibáját felesége előtt félkilós aranynyaklánccal akar orvosolni, s ráadásul a feleség ezt a gyógymódot még preferálja is - nos, akkor ez mindent elmond az ilyen házasságról...

A keresztény házasság valami egészen más: két ember álmainak haláligtartó megvalósulása - az Isten kegyelmében. E csak akkor lehetséges, ha a párválasztás nem csak érzelmi, csak intellektuális, csak kegyességi és csak gazdasági kérdés, hanem mindenekelőtt az élet összes területére kiterjedő SORS-kérdés. Ennek az oka igen egyszerű: az idő kereke nem forgatható vissza: egyszer születünk erre a világra, egyszer vagyunk benne fiatalok, s egyszer is halunk meg benne... Ezért minden kimondott igenünk, s minden kimondott nemünk sorsunkat kovácsolja! Hitünk szerint a halál utánit is...




Igazság...

A mai nap imádsága:
URam! Utaidat ismertesd meg velem, hogy felfedezhessem igazságodat! Ámen

    

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.
1 Tim 2,4

Mi az igazság? - teszi fel a kérdést Pilátus... gyaníthatóan enyhe gúnnyal, esetleg némi közönnyel is, hiszen az igazság mindig olyan távolinak tűnik, s többnyire beletörődünk, hogy számunkra elérhetetlen. Azért véljük így, mert nincsenek eszközök a kezünkben, hogy hatásosan megfékezzük a gonoszság erőit; az pedig, hogy magunk indulatait kordában tartjuk, ez még nem fékezi meg azokat, akik szabadjára engedik negatív érzéseiket, fájdalmat okozva ezzel másoknak...

"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön"... ez az egyik olyan "igazság", amit igen nehezen értünk meg. No, de pontosítsunk! Arról van tehát szó, azt akarja a JóIsten, hogy a gyilkosok, a latrok is Őhozzá térjenek? Mi keresztények úgy hisszük igen -, de akkor miért nem tesz valami keveset a JóIsten az ellen, hogy ne öljék egymást halomra az emberek? Olyan nagy feladat lenne ez a Mindenható számára? Bizony az ilyen és ehhez hasonló kérdések kereszttüzében a hívő ember nem sok okosat tud mondani, ezért inkább bölcsen hallgat.

Mivel "emberből" vagyunk, igen szeretnénk megismerni, kikutatni az üdvösségünket, jóllehet az üdvösség kegyelmi ajándéka a JóIsten dolga: vagy adja vagy nem! Ellenben az Ő igazsága megismerhető, kikutatható, mégha ez folyamat nem is olyan léptékű, amilyennek azt szeretnénk. Az isteni igazság megismerésére egy Szent Ágostonnak 30(!) évre volt szüksége, nemkülönben édesanyja (Szent Mónika) három évtizeden át tartó, hűséges imádságára...

De mi is az igazság? Az, hogy végesek vagyunk, s a megismerhető, de mégis számunkra végtelen világ vonzásában kell leélni az életünket. Annak a feszültsége, hogy nem tudunk mindent megérteni, megtanulni, hogy nem tudjuk hibáinkat meg nem történtté tenni, s nem tudjuk bűneink következményét semmissé tenni - legfeljebb megpróbáljuk részben jóvátenni azt, amit lehet -, mindvégig megakadályozhatja, hogy Istenhez jussunk. Isten azonban minden körülményben hívogat minket, hogy legalább egyszer rábólintsuk hívására, s kitárulhasson előttünk az a világ, amit Ő készített el mindazok számára, akik Hozzá menekülnek...

Képmutatás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy formálódni tudjunk olyanná, amilyenné Te "megálmodtál" minket, s ne engedd, hogy teremtettséged paródiájává váljunk! Ámen



De Jézus így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.
Lk 11,46-48

Jézus kíméletlen a farizeusokkal szemben... Már megint... A történet szerint vendégségben van, de a protokoll-dicséretek helyett - enyhén szólva is - kemény kritikával illeti az "elitet", hiszen a társadalom "krémjéről" van/volt szó. Feltehetjük a kérdést: Miért ennyire határozott Krisztus URunk? Talán azért mert a "törvény-tudók" - s mit is tudtak valójában(?)... csak emberi rendelkezéseket - is kíméletlenül "határozottak" voltak, ha a törvény betartásáról volt szó? A válasz megtalálható, fellelhető az örök emberiben: egyik ember szereti hatalmát éreztetni a másik felett! Mert ugye azzal semmi gond nincs, ha a törvény az egyént, a kis- és nagyközösséget, sőt az egész világot is védi, az emberiség mindenkori tragédiája az, amikor újra és újra csak az egyesek érdeke fontos, csak a hatalom-kiválasztottak jólétének biztosítása, megtartása a cél...

Jézus világosan beszél: "Megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel." A reformáció kiindulásának egyik alapvető oka pontosan ez volt! Elveszítette a katolikus egyház a józanságát, s a kultusz totálisan életidegenné vált. (Csak zárójelben jegyezzük azért meg, hogy sok-sok természetellenes rendelkezés "élte túl magát" az elmúlt évszázadok alatt, s terhelik ma is Krisztus URunk földi Egyházának legerősebb táborát!) Hiba lenne azonban "Rómára tolni" minden emberi bűnt! Az emberi rendelkezések sűrű erdejébe az újprotestáns mozgalmak, szekták, egyházacskák is beültették a maguk tüskebokrait! Ha az élet tiszteletéből fakadó normális emberi magatartást állítjuk párhuzamba a különböző vallások extremitásig - értsd mások életét megnyomorító, sőt annak kioltására is buzdító - irányzataival, akkor jogos a csípős kérdés: "Mitől bolondul(hat) meg így az átlag-ember?"

Nos, ebben nem a hit, s nem is az Isten a hibás. Az emberi okoskodásra alapozott hit, s a hamis isten-képek az okai minden bajnak. A spiritualitást felfedező ember sokszor hajlamos azt hinni, hogy ő "kiválasztott", s mint ilyen jobban tud mindent... talán még azt is, amit az Isten maga se! Az ilyen habitusú emberek az "istenük" nevében gyűlöletet hirdető írást-ismerő tanítók/prédikátorok. Szomorú, de igaz: minden vallásban vannak ilyen emberi elképzelésükkel végletesen földhöz-ragadt, korlátolt-látású "vezetők", s ami még szomorúbb, hogy mindig akadnak tömegesen is olyanok, akik hallgatnak ezekre a "tanításokra", mert ahogyan az ige mondja "erre viszket a fülük"...

Az Isten - nem csak Jézus tanításában, de minden józanul gondolkodó ember képzeletében - a Legfőbb Jó, az Egyetemes Szépség és Igazság, a Tökéletesség és mindenek előtt a Szeretet Forrása. Éppen ezért, ami nem harmonizál ezekkel, az nem az Istentől, hanem embertől van, s ami emberi az elmúlik! Lehet évezredes tradíció, világ- vagy istenkép, ha emberi, akkor egyszer elmúlik. A hosszú évszázadok, évezredek ne tévesszenek meg senkit, hiszen "Isten előtt ezer esztendő csak annyi, mint egy nap... "




Tekintetünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Szeretném, ha szemeimben a szereteted tükröződne! Adj nekem bizodalmas hitet, szolgáló szeretetet, s alázatot, hogy elfogadjam törvényeidet! Ámen

   

"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."
Lk 11,33-36

"Nézz a szemembe, s most mondjad!"... Sokszor teszik próbára így azokat, akik ferdítenék az igazságot. Szembe-hazudni nem is olyan egyszerű, bár akadnak, akik sikerre viszik ezen "tudományukat" - belőlük lesznek a tőzsdei spekulánsok, a politikai elit hitvány része vagy azok akik eredménnyel élik parazita-létüket a közösség a rovására. "Szemtől-szembe" - ahogyan mondja a magyar ember - azt jelenti őszintén, s milyen igaz Jézus Urunk kijelentése is: szemünk testünk lámpása.

Isten őszinte életre teremtett minket, de a bűn miatt elrejtőzünk nemcsak Őelőle - ahogyan Ádám és Éva tette a paradicsomi bokrok között -, de emberi kapcsolatainkban is hajlamosak vagyunk álarcok mögé bújni. Olyan ábrázat mögé bújunk, ami ugyan nem a mienk, de magunkra erőszakoljuk, mert kell az előbbrejutáshoz, szükséges az egzisztencia megszerzéséhez. Mindennek persze ára van! Idővel az álarc, azaz a korszellem-, divat-diktálta-életstílus nyűggé válik. Már nagyon is szabadulnánk tőle, de a bűn ragacsa nem engedi, hogy megváljunk tőle. Ilyenkor történik meg a tragédia, amitől a Mester féltőn óv, a bennünk lévő világosság sötétséggé válik.

Kontroll alatt tartani az életünket, mindannyiunk vágya. Ha pontosan kiszámítani nem is tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de körvonalaiban szeretnénk látni hová tart életünk útja. Ennek a lehetősége csak akkor adott, ha van Fény, ami megvilágítja a lélek belső útjait... Akik a Mestert követik, azok jól tudják, hogy isteni segítség nélkül nincs látás, "felülről, a Világosság Atyjától száll alá" ez a kegyelmi ajándék. Az Istenre újra rátalált ember szeme-fénye messziről világít, sugározza a derűt. Az ilyen emberek környezetében lenni mindig feltöltekezést jelent.

Sajnos szép számmal vannak olyanok is, akik szemében már semmi sem parázslik... Aki az anyagvilág fövenyére építette fel élete házát, az ne csodálkozzon, ha egy-egy (gazdasági) vihar rombadönti egész életművét. Aki viszont az isteni ígéretek sziklájára alapoz, annak élete a legnagyobb lelki viharokban/megpróbáltatásokban is. Amikor ilyen vihar (krízis) van, akkor eltűnnek a fények, s csak a gonoszság villámai cikáznak félelemkeltően ide-oda. A krízisben mindenki megítéltetik, a krízisben mindig kiderül, hogy mi az, ami érték, s mi az, ami csak annak látszott... A legnagyobb érték az életünkben, hogy az Istent szívünkbe-lelkünkbe fogadhatjuk, s az Ő jelenlétének szeretetfénye nemcsak bevilágítja kapcsolatunkat a világgal, de békességet ad, igazi tiszta érzésekkel teli belső békét...
Isten-tapasztalatok


„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)
A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól:
„Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?” Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?” A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?” (Lukács 24:32).
Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben”, ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.


VÁLTOZTASS A GONDOLATAIDON!


”… ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8)

Neked sincs több problémád, mint másoknak - te csak többet gondolsz rájuk! Állj csak meg, és olvasd el még egyszer ezt a mondatot! Szánj rá egy percet, és gondold végig, mit jelent! Amit gondolsz, abból következik majd az, hogyan érzel. Ha nem hiszed, próbálj meg dühös lenni anélkül, hogy előtte haragos gondolataid lennének, vagy szo­morú lenni anélkül, hogy előtte szomorú gondolataid lennének. Nem tudsz, igaz? Ah­hoz, hogy érezni tudj valamit, először gondolnod kell rá, mert a gondolat eredménye­zi az érzést. Ez élet-változtató információ; olyan tudás, amit a Sátán nem akar, hogy megszerezz. Ha megváltoztatod, hogyan gondolkodsz, az megfogja változtatni, hogyan érzel! Semmi sem tudja úgy visszatartani a negatív érzéseket, mint saját gondolataid. Az igazság az, hogy a gondolataid a negatívak, nem az életed! Ha egyszer ezt megérted, újra vissza tudsz térni a boldogság ösvényére.

Ám a változáshoz idő kell. Nem egyik napról a másikra váltál negatívvá, és nem is tudsz egyetlen nap alatt pozitívvá válni. De el tudod kezdeni! Hogyan? Ha két dolgot teszel: Először, ha úgy bánsz a negatív gondolatokkal, mint a legyekkel - elhessegeted őket, és olyan gondolatokkal helyettesíted őket, amik „nemesek és dicséretesek". Tied a döntés! Másodszor, ha Isten jóságára gondolsz. Dávid megtette: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyó­gyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal ko­ronáz meg." (Zsoltárok 103:2-4) Ha tehát komolyan gondolod, hogy változtatni akarsz az életeden, kezdd azzal, hogy változtatsz a gondolataidon!
A küldetésedet magától Istentől kaptad


"Ahogyan nekem is küldetést adtál a világban, én is küldetést adok nekik a világban" (Ján.17:18, MSG ford.)


Ha Jézus Krisztus követője vagy, Isten küldetést adott neked. Nem azért vagy itt, hogy a helyet foglald a világban; nem is azért, hogy a saját egyéni céljaid után fuss.

Neked megbízásod van egyenesen Istentől. Ha egyszer a családba kerültél, az életed megváltozik és új értelmet nyer. Az életed már nem rólad szól többé, hanem Isten munkájáról.

A te küldetésed Istennek az egész történelemre vonatkozó missziós tervébe illeszkedik bele. Isten azért alkotott mindent a világban, mert Ő egy családot akart. Nem Földre, más bolygókra vagy csillagokra volt szüksége. Ő mindent azért teremtett, mert tudta, hogy néhányan közülünk szívesen lennénk részesei az Ő családjának.

A küldetést, amit Isten Jézusnak adott, Ő most Krisztus Testére, az Egyházra bízza. Azt akarja, hogy más embereket is hozzunk az Ő családjába. Jézus így fogalmaz: ”Ahogyan nekem is küldetést adtál a világban, én is küldetést adok nekik a világban. (Ján 17:18, MSG ford.)

Amint megismertük Jézust, indulnunk kell! Beszélnünk kell a barátainknak és a családunknak Róla. De nem állhatunk meg ennyinél. Isten nem teremtett olyan embert, akit ne akarna megmenteni. Ő mindenkit szeret – az egész földön.

Isten azt akarja tőlünk, hogy mindenhol beteljesítsük ezt a küldetést: a családunkban, a közösségünkben és a környezetünkben. Az Ő küldetése az életedben egyszerre globális és lokális, egyszerre helyi és világméretű. A Biblia ezt mondja:

"Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. Azért helyeztelek ide, hogy más nemzetek számára világosság légy; el kell vinned szabadító erőmet a földön mindenkihez. (Ézs.49:6, CEV ford.)

Ez Isten terve a világra nézve. Ez az Ő küldetése a te számodra. Azt akarja, hogy mindenki a világon megismerje Őt. Téged akar használni, hogy ez megtörténjen. Isten ezt nem csak papoknak, lelkipásztoroknak vagy misszionáriusoknak mondja. Ha az Ő családjához tartozol, ezt a küldetést rád is bízza!

Beszéljünk róla:

* Lehetséges, hogy változtatnod kell az életeden annak érdekében, hogy követhesd Isten tervét? Ha igen, hogyan?
* Hogyan fogod betölteni missziós küldetésed ebben a hónapban?

Egyesítsd a szeretetet és a munkát

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (1Kor 16,14)

Pál apostol mondja: "Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"

Nem azt mondja, hogy némely dolgotok, hanem minden dolgotok. Azt is hozzáteszi, hogy "bármit teszek, szeretet nélkül kudarcot vallok." (1Kor 13,3 MSG fordítás)

A lényeg, hogy bármilyen munka válhat Isten dicsőségére, ha azt Krisztus szeretetének mintájára végezzük; ha azt a szeretetet mutatjuk a munkatársaink, az ügyfelek és a vásárlók felé. Teréz anya mondta: "Nem az számít, mekkora nagy dolgot teszel, hanem mennyi szeretettel."

Milyen érdekes: az angol career (karrier) szó betűinek két harmada a care (gondoskodás) szót tartalmazza. John Ruskin angol filantróp így fogalmazott egyszer: "Amikor a szeretet és a szakértelem találkozik, remekmű születik."

Kérlek mondd el a következő imádságot a hét minden napján - akár otthon vagy iskolában, a hátsókertben vagy az irodában, vagy bárhol, ahol dolgozol. Ez legyen az imád: "Atyám, ma téged akarlak dicsőíteni a munkám által. Meg akarom mutatni tehetségemet, amit tőled kaptam ajándékba. Úgy akarok dolgozni, hogy teérted teszem azt, és mindezt szeretettel akarom tenni."

"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róm 12,1)

Beszéljünk róla

* Mi a különbség a szolgálat és a munka között?
* Hogyan jellemeznének téged a munkatársaid az alapján, ahogy másokkal bánsz?
* Milyen ajándékokkal látott el téged Isten? Hogyan használod fel az ajándékaidat a munkád vagy a karriered érdekében?


Hogyan alkalmazd az Igét


"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab 1:22

Semmi sem lesz dinamikus addig, amíg nem válik egyedivé. Ezért van szükség arra, hogy amikor Isten Igéjét olvasod, akkor próbáld megérteni, hogy mit akar ez ma, számodra jelenteni - ez az alkalmazás.

Nagyon jó szokássá fejleszteni azt, hogy miután elolvastad az Igét - írsz egy mondatot arra nézve, hogyan alkalmazhatnád az olvasottakat. Ez segíthet, hogy az ige hallgatójából - annak cselekvőjévé válj.

Mitől lesz jó egy alkalmazás? Itt van négy gyakori jellemzője:

Személyes. Nem írhatsz alkalmazást más számára. Ne arról szóljon, hogy mit kellene tennie a világnak, a férjednek vagy éppenséggel a gyerekeidnek. Arról szóljon, amit neked kell megtenned.

Gyakorlatias. Az alkalmazásod olyasmiről szóljon, amit te magad is képes vagy megtenni, vagy el tudod tervezni a véghezvitel módját. A nagy általánosságok és sablonok itt nem lesznek a segítségedre. Éppen ellenkezőleg, semmire sem motiválnak és tehetetlennek érzed majd magad.

Kivitelezhető (lehetséges, véghezvihető). Ha nem vagy képes arra, hogy véghezvidd a kitűzött célt - az idővel csüggedéshez vezet. Ha az a célod, hogy öt órát imádkozz minden nap, biztosan nem fogod tudni teljesíteni. Ne kezdd el a napot imádság nélkül - már sokkal kivitelezhetőbb. A napi öt óra imádság már nem az.

Bizonyítható (számon kérhető). Szükséges megszabnod a teljesítés határidejét is. Ha ezt nem teszed meg, akkor nem tudod majd számon kéri magadon a kitűzött célod teljesülését. Így álom marad csupán.

Minden egyes Bibliai szakasz olvasásánál elvégezheted ezt az alkalmazást. A Biblia azt mondja: Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

Gondolatébresztőnek:

* Miután elolvastad ezt az áhítatot, hogyan változtatsz majd a csendességeden?
* A mai napon melyik alkalmazásodat szeretnéd átültetni a gyakorlatba?

Isten szeretete irántad soha nem fogy el


Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (Jer.sir. 3,22-23)


(A mai áhítatot Jon Walker a Napi Remény áhítatok (Daily Hope Devotionals) szerkesztője és a Drága Kegyelem (Costly Grace) könyv írója írta.)

Évekkel ezelőtt volt egy reklám a tévében, amelyben Jay Leno szerepelt, és chipset reklámozott. A chips olyan népszerű lett, hogy az emberek meg voltak győződve róla, hogy az élelmiszerüzletek teljesen kifogynak majd a termékből. Leno beleharapott a ropogós burgonyasziromba, és ezt mondta: "Ropogtass, amennyit csak akarsz, van belőle elég."

Isten szeretete is pont ilyen, nem tudod "kimeríteni a készletet". Olyan, mintha azt mondanánk: "Fogadd el Isten összes szeretetét, amit ma neked akar adni, mert holnapra is jut belőle elég." Isten ma, holnap és ezután mindig még több és több szeretetet akar adni neked. A próféta-költő, Jeremiás azt mondja, ez a kegyelemmel teli szeretet, amely Istentől felénk árad, soha nem fogy el; olyan, mintha kimeríthetetlen forrása lenne a friss, irgalommal teli szeretetnek minden reggel.

Mivel Isten könyörülete felénk minden új nappal újrakezdődik, soha nem fogod elérni azt a pontot, hogy az Ő "készletei kimerülnének". Isten soha nem fogy ki a szeretetből és a kegyelemből. Ez azt jelenti, hogy soha nem tudod úgy elszúrni a dolgokat, hogy Isten cserbenhagyna téged. Őnála mindig van második esély. Ha bizonytalan vagy abban, hogy Isten megbocsátotta-e neked azokat a dolgokat, amelyeket a múltban tettél, kérd, hogy adjon neked hitet erre.

Isten meg tudja ezt tenni. A héber hűség szó az ámen szóval áll szoros kapcsolatban, amely azt jelenti, hogy "úgy legyen". Amikor az imádat ámennel fejezed be, azzal szinte szó szerint is elismered azt, hogy Isten hű, és megcselekszi azt. Mennyire imádkoznál másképpen, ha igazán elhinnéd, hogy Isten megteszi azt, amit kérsz?

2017. február 26., vasárnap

Időnk...


URam! Életem ideje kezedben van... Kérlek, támogató kegyelmeddel erősíts meg ezen a mai napon is, hogy Neked élhessek, felebarátaim javát szolgálva, s Általad a magam boldogulását, harmóniáját eredményesen keresve! Ámen

    

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Ef 5,15-17

Bizonyára nem élt a földön egyetlen ember sem, aki hosszú életében legalább egyszer ne nézett volna fel a csillagos égboltra... A régi korok emberének elérhetetlen magasságot jelentett a vándormadarak égi útja éppenúgy, mint az ezüstösen csillogó Hold, s bár a mai modern ember szívesen kihúzza magát: "Voltunk már a Holdon is!" - a néhány-évtizede felfedezett távoli csillagrendszerek, galaxisok százmilliárdjai nekünk is ugyanolyan mesés távolságban vannak, mint a régieknek...

A teremtett világ nagysága, a rendelkezésünkre álló néhány évtizednyi (nevetségesen kevés!) IDŐ eleve korlátozza megismerésünket, s hogy mennyire, azt többnyire életünk vége felé tudatosítjuk, amikor akaratlanul is számot vetünk: mit is csináltunk a kapott IDŐ-vel, hogyan éltünk a lehetőségekkel, mire jutottunk az élet nagy kavalkádjában? A véges IDŐ-nk bizony nagy tanítómester, suhogó halálpálcája mindenkit megfegyelmez...

A technika, az automatizáció következtében még soha ennyi szabadideje nem volt az embernek - legalábbis a világ jóléti felében -, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) az idő kihasználásának értelmetlensége most ropja diadal-táncát! Ha csak arra gondolunk, hány ember bámulja a tévét, görnyed a computere előtt, s rituálisan oltja napi információszomját hiábavalóságokkal - joggal elszomorodhatunk... Csetelés és fészbúkolás helyett persze számos értelmes programban is részt vehetnének fiataljaink, de "itt és most" nincs értéke a tartalomnak, ebben a megszédült világban a látvány, az élmény pillanata a mindent meghatározó erő!

"Krízisben van az oktatás" - mondogatják mostanság, amikor tömeges jelenséggé vált a félévi bukás az iskolákban. Nemkülönben az évvégiek is, de azok már csak az abszolút reménytelen esetek, melyek - köszönhetően a tanárok szociális érzékenységének, s a fiatalok jövőjéért érzett őszinte vizsgabizottsági aggodalmaknak -, a nyárvégi pótvizsgán 'korrekciót' nyernek... Ezekután még van valaki ebben az országban, aki tényleg el is hiszi, hogy amit két féléven át nem tanult meg a nebuló, azt majd nyáron(!) két hét alatt megtanul(hat)ja? Nem az oktatás, a társadalom van krízisben!!!

Nincs gyermekvállalási kedv? Öregszik Európa? Majd ha a munka adja biztosítékot a tisztességes előbbrejutáshoz, s nem a tisztességtelen ügyeskedés, majd akkor változás kezdődhet el, a krízis csak ezután oldódhat meg. Amíg a politikusok szemérmetlenül a saját zsebeiket töltik meg, s politikai támogatottságért cserébe a szociális ellátórendszeren élősködőknek szavaznak meg 'jogbiztonságot" a parlamentekben - hogy "támogatóik" hasonló szemérmetlenséggel továbbra is kiszolgálhassák magukat a "közösből" - eladdig nem lesz társadalmi megbékélés egyetlen országban sem...

Pál arra buzdítja az efezusiakat, hogy ne a fősodrású - anyagelvű - életfilozófiáknak hódoljanak (Efezus igen gazdag, szabad város volt, itt nem állomásoztak római katonák - enélkül is megfizették az adót), hanem használják ki az alkalmas időt! Az idő ugyanis gonosz, gonoszsága múlandóságában, a pillanat visszahozhatatlanságából táplálkozik. Ezért amíg van idő az Isten megismerésére, az evangélium befogadására, eladdig éljenek vele, mert a vég közeleg, a személyes mindig sokkal hamarabb, mintsem gondoljuk...

Lelkünk egyensúlya...

A mai nap imádsága:
Uram! Tartsd meg testemet lelkemet egészségben, hogy teljes erőmmel, egész életemmel dícsérhesselek Téged! Ámen
    

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
Ef 4,23-24

Ami manapság "húzóágazatnak" számít, s el sem képzelhető nélküle a modern vendéglátás/turisztika - az a wellness. Se szeri, se száma azoknak a hoteleknek, centrumoknak, beauty-farmoknak, s ki tudja még milyen divatos szavak mögé elbújt egészségmegőrzést segítő vállalkozásoknak, melyek mind egy cél szolgálatában - a pénzszerzésen kívül - állnak: ez pedig a megújulás. Ki-ki a maga módszerére esküszik, a lényeg, hogy minél távolibb tájakról származzon az ötlet, s minél ígértesebb legyen az ajánlattevés. A wellnes - szinte - a modern (jóléti) ember vallás-pótlékává is vált, hiszen valamit mégiscsak kezdeni kell a vasárnappal, ha már "kitalálták"... Félreértés ne essék! Hasznos dolog a testünkkel való törédés, sőt elengedhetetlen. Sajnos, többnyire csak akkor foglalkozunk vele igazán komolyan, amikor már meg-megtapasztaltuk, hogy testünk teljesítőképességge alábbhagyott, s ilyenkor hirtelen felerősödik bennünk a vágy: De jó lenne visszaszerezni a régi kondíciónkat! (Testünkkel való törődésben példaértékű lehetne északi evangélikus testvéreink szauna-kultúrája, mely egyszerűsége ellenére, nagyszerű eredményeket produkál, s akit már "megcsapott már a szauna gőze", az tudja mire gondolok... Magam is több szaunát "terveztem" építettem/építettünk barátainknak. Finnországi testvérgyülekezetünkben is többször megtapasztaltuk: bizony, nem is ház az északon, amelyikben nincs szauna!)

S ha testünk "feljavítását" ennyire fontosnak tartjuk, akkor miért nem törődünk lelkünk fiatalon tartásával? Mert, ahogyan sok bűnt elkövetünk testünk ellen - mértéktelen evés, ivás, cigaretta stb. - ugyanúgy vétkez(t)ünk eleget a lelkünkkel kapcsolatban is! Jóllehet lelkünk nem öregszik - ez az öregség egyik nagy-nagy kínja -, ezért csak azt mondhatjuk: életünk első felének lelki "élet-minősége" bizony meghatározza annak második felét! Óriási dolog az Isten megbocsájtása, de nem lehet pimaszul visszaélni a kegyelemmel, s azzal hitegetni magunkat: Majd az ÚRIsten úgyis mindent elrendez! "Bolond! Még ma éjjel elkérik lelkedet!" - ahogyan a Mester mondja, azaz: Mi lesz veled, ha már nem lesz időd, ha nem lesz alkalmad a számvetésre, mert hirtelen véget ért az életed?...

Isten igazsága a halál, melynek értelme egyedül akkor van/lesz, ha Isten tetszése szerinti valóságos igazságban és szentségben éltük le az életünket. Ezt nem lehet semmilyen módszerrel, kellemes "lelki wellnessel" elérni/kimunkálni, ez egyedül Isten ajándéka - a hit által! De akkor hogyan értsük az apostoli felszólítást "Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!"? A válasz igen egyszerű: a megtérésről van szó... Az Újszövetség erre a (görög ľ???????, metanoia) szót használja, mely a szövegkörnyezettől függően más és más jelentésű: gondolati fordulat, korrekció, helyesbítés, véleményváltoztatás, megváltozás, megtérés, konverzió, életátgondolás, a gondolkodás megváltozása, a gondolkodásmód átalakítása, átfordulás, átalakulás. Nagyon egyszerűen: mindaz, ami az életet munkálja.

A napraforgónak nincs teológiai szakképesítése vagy keresztlevele, de mégis tudja, hogy a JóIsten napocskája felé kell fordulnia - addig, amíg teheti! Nekünk pedig megadatott az ismeret lehetősége, a gondolkodás készsége, s még a teremtettségre való rácsodálkozás naponkénti lehetősége is... Akkor miért nem fordulunk a Fény felé? Nem tudjuk elfogadni vagy nem akarjuk elhinni, hogy csak Nála van a megújúlás?...



Megelégedett szívért.


A mai nap imádsága:

Uram! Te ismered gyorsan pergő életem minden filmkockájának, minden egyes részletét. Te ismered küzdelmeimet, Te tudod, hogy milyen sok dologban engedetlen vagyok. Kérlek Téged, ajándékozz meg annyi bölcsességgel, hogy minden élethelyzetemben félni tudjalak, s ajándékaidat arra használjam, amire adtad nekem! Ámen

   

Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
Példabeszédek 15,16

Testünkben osztódó, határukat nem ismerő sejtek kóros daganattá nőhetnek, veszélyhelyzetbe sodorva ezzel egész szervezetünket. "Mindennek van határa!" - szoktuk mondani, megerősítve a tételt: "Tessék tartani a rendet!" Ahogyan hierarchikus rend uralkodik a látható, megfigyelhető, a bennünket körülvevő természetben és a nemlátható univerzumban is, ugyanúgy rendje, határai vannak az emberléleknek is. Az ember, mint legfőbb teremtett lény, a legnagyobb csoda, de Isten nélkül - a Nagy Törvény része is - nem tudja az életet szolgálni, csak a pusztítás és romlás rideg eszközévé válik...

Ha az ember élete folyamán célokat szeretne elérni, ezek eléréséhez olykor határokat kell átlépnie, de minden "határátlépés" egyben figyelmeztető jel is, Arra vonatkozóan, Aki a határokat alkotta. Sokan vannak, akik életcélul az anyagi jólétet teszik meg. Miért lenne ez baj, hiszen Isten ezt a világot a mi kedvünkre teremtette, nemde? A kincsek (vagyis a világ) birtoklása azonban soha nem lehet cél, csakis eszköz. Ha cél lenne, akkor örökké birtokolhatnánk, de csak "kölcsönbe" kapjuk, ideig-óráig esetleg egy életen át... de végül vissza kell adnunk mindent, Annak az Erőnek, Akié minden.

A kincsek felejtetik velünk a határainkat. Akinek embermértékkel nézve sok van belőle nagyobb kísértés alatt áll, mint akinek kevesebb adatik. A gazdagság önmagában nem áldás, csapás is lehet, ha nem tudja valaki, hogy mire adatott. A kincsek (lehetőségeink) azért "szálltak onnan felülről alá", hogy egymásnak segítsünk, egymást építsük általa. Ha minden képességünket, erőnket csak önmagunkra fordítjuk, az még nem tesz boldoggá bennünket, mert Isten a boldogság titkát nem az "én"-be, hanem a "mi"-be, azaz a közösségbe plántálta bele.

Aki harácsol, annak kapzsisága teljesen átvette a kontrollt az élete, a lelke felett, s így nyugtalanságban telnek nappalai és éjszakái is... Augustinus is ezt írja: "Nyugtalan a lelkem Uram, míg Benned meg nem nyugszik." Békességet lelni csak az tud, aki féli az Istent, azaz be- és meglátja létének láthatatlan határait.



Nehézségek...


A mai nap imádsága:

Uram! Nehezen, néha alig bírom már a terheket! Nem értem a miérteket, s már a remény is szétfoszlott bennem, hogy választ találok. Kérlek, adj nekem válaszokat, s mindenek előtt szereteted megtapasztalását, hogy békességgel elfogadjam akaratodat, s önmagam! Ámen

   

Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. .
Jób 7,16-18

A hívő ember sem fakír, az ő tűrőképességének is van határa. Egyeseknek az Isten készséget adott a szenvedések alázatos elhordozására - belőlük szenteket csinált az egyház. Kétféleképpen lehet a szenvedésről beszélni: hitelesen, s hiteltelenül, de az iz bizonyos, hogy a személyes érintettség itt igen jelentős hitelesítő erő.

Jób eljut odáig, hogy megveti életét. A ma embere ezt úgy mondja: "Elegem van ebből az egészből!" Amíg az embert meg nem csapja a halál hűvös fuvallata, amíg nem dermeszti meg egy pillanatra az elmúlás, eladdig "nagy a szája", nincs híjával az élettagadó kijelentéseknek. Abban a pillanatban, ahogyan valóban reálissá válik, hogy itt van az ideje a "ne továbbnak" - akkor egészen más állapotba kerül a lélek, s ajakra rögvest alázat költözik.

Nyilvánvalóan válaszokat keresünk szenvedéseink okára, s arra is, amit már Salamon király bölcsességeiben is megfogalmazott: "Miért van az, hogy az istentelen gonoszok jól élnek, s víg napokat látnak, s az istenesek pedig nem?" A boldogság és boldogtalanság az "csak" egy múló állapot, de a hit folyamatos kifejezése az Istenben való létünknek. Attól függetlenül, hogy mi pillanatnyilag hogyan látjuk és érezzük, Mennyei Atyánknak folyamatosan gyermekei vagyunk, Hozzá tartozunk, "kezében" élünk, mozgunk, s vagyunk. Ez ad erőt gondjaink leküzdésére, s teremt bennünk kitartást a válaszok keresésére.

Azáltal, hogy Isten életre hívott minket, folyamatosan ütköztet minket a tényekkel... Amit mi próbáknak, keresztnek, néha csapásnak ítélünk meg, nem más mint alkalom, lehetőség, idő a valóság megismerése. Ezek a nemegyszer keserű tapasztalatok elsegítenek minket abba a világba, ahová minden ember tart, akár elfogadja vándorlását, akár nem. Ez a világ, amely felé törekszünk, az Isten maga. Ha Vele vagyunk, az az üdvösség, ha Nélküle az a borzalmasan kínzó hiány, amit pokolnak is neveztek a régiek...



Törvény...


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts meg ezen a mai napon is, hogy életem összhangba kerüljön megtartó törvényeiddel! Ámen

   

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
Mikeás 6,8

A JóIsten már a kezdetek kezdetén elég világosan kinyilvánította akaratát, hogy mit kíván az embertől, de az emberlét örök nagy kérdése marad, miért nem tudtunk, tudunk úgy élni, ahogyan Teremtőnk törvényeit szívünkbe helyezte... Két ember, a legkisebb közösség élete igazán jól példázza, hogy nincs kapcsolat konfliktus nélkül. Csak idő kérdése - ahogyan a régiek mondták -, mikor bújik ki a szög a zsákból, s kerül napvilágra, senki nem mentes az önző gondolatoktól, kívánságoktól. Bármennyire is szeretnénk jók lenni, betölteni önmagunkkal szembeni elvárásainkat is, sajnos a bűn aprócska homokszeme valahogyan mindig belekerül az élet nagy óraművébe, s bizony egy jelentéktelennek ítélt vétek is iszonyatos káoszt tud okozni. Önzésünk cseppjeivel egyszercsak megtelik az a bizonyos pohár, vagy - hogy aktuális hasonlatot említsünk - , önigazságaink hógolyója szinte a semmiből, pusztító lavinát képes elindítani... Ilyenek vagyunk. Mit tudunk tenni?

"Csinálta volna meg jobban a világot az ÚRIsten!" - mondja nyomatékosan tinédzserkorú vitapartnerem, amikor a bűn természetéről beszélgetünk. Tényleg nem mi vagyunk az okai annak, hogy ilyen a világ, amilyen? Végsősoron az Isten az oka százmilliók nyomorának, mert belekódolta az emberbe a bírhatnámság gátlastalanságát? Az Isten az oka annak, hogy nyakkendős spekulánsok zátonyra irányították a világ pénzügyi hajóját? Csakis az Isten tehető felelőssé a a közösséget szakadékba-szalajtó bizalmatlanságért? Isten az oka a hűtlenségnek, a szeretetlenségnek, a hitetlen gondolatoknak?

Ha a JóIsten robotokat teremtett volna, akkor igen. De ő nem futószalag mellett, a nap huszonnégy órájában, háromműszakban mindig százszázalékot teljesítő ember-gépeket akart látni teremtettségében, akik előre programozottan termelnek, hanem olyan szabad-akarattal megáldott "istenképű lényeket" akart magának, akik az életben - a maguk emberi vonatkoztatási rendszerében -, alkotnak, teremtenek... S ha az ember elhiteti magával, hogy az élet lényege a minél több fröccsentett "dolog" előállítása a mindig nagyobb haszon (profit) érdékben, akkor istenképűségét elveszített hitvány, rozsdásodó masinává, nyikorgó verklivé silányítja az emberlétet...

Aki Istenre figyel, az a konfliktushelyzetben sem felejti el, hogy mire hívatott el ebben a világban. Az ilyen ember akkor is képes megőrizni józanságát, amikor a többség pánikba esik. Az Isten törvényét szem előtt tartó ember ugyanis nem csak a horizontig lát, hanem azon túl is, s kegyelemből megért olyan dolgokat is, amit szem nem láthat, s fül nem hallhat, de az Isten megtapasztalhatóvá teszi mindezt az ember szívében...