Alkalmas vagy!
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!
ÉJSZAKAI LÁTAS
„Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat... " (Ézsaiás 45:3)
Néha Isten nem ad választ miértjeinkre, mert azt akarja, hogy azt tudjuk, ki Ő. A 23. zsoltárban Dávid onnan indul, hogy Istenről beszél: „Az Úr az én pásztorom", majd Istennel kezd beszélni: „Te velem vagy". Mi történt közben? Dávid megtanulta, hogy nem számít, milyen sötét az út, Isten ott van, hogy vezessen minket. Felfedezte, hogy jobb átmenni a völgyön Istennel, minta hegytetőn állni egyedül. Isten nem mindig világítja meg az ösvényünket előre, de megígéri, hogy: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el..." (Ézsaiás 43:2). Amikor úgy érzed, hogy elvész lábad alól a talaj, vagy átcsapnak a fejed felett a hullámok, hivatkozz az ígéretekre! Jóbnak sok megválaszolatlan kérdése volt, de amikor elkezdte megérteni a különbséget a magyarázat keresése és az Istennel való kapcsolat között, akkor azt mondta Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (Jób 42:5). Amikor nem találsz magyarázatot, bízz a kapcsolatban! Isten nem fog cserbenhagyni.
Ellentétben azzal, amit esetleg gondolsz, a sötétség nem mindig az ellenség műve. Néha ez Isten legjobb oktató eszköze. „... a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük... Amikor meglátták őt... szerfölött csodálkoztak magukban" (Márk 6:48-51). Úgy ismered meg Istent, ha viharokon mész át vele. A zsoltáros azt mondja: „A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, minta világosság" (Zsoltárok 139:12 Károli). Tehát ahelyett, hogy elfutnál a problémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, hogy megmutathassa neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat..."!
„Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.” (Róma 16:22)
Pál olyan emberekkel vette körül magát, akik hajlandóak voltak odaszánni az életüket érte (ld. Róma 16:3-4). Vannak köztük olyanok, akik szinte ismeretlenek. Hallottál valaha Terciuszról? Ő jegyezte le Pál gondolatait, így ma mi is olvashatjuk. Mindannyian tudjuk, ki volt Timóteus, de tudjuk-e, hogy ki volt Gájusz? „…Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek” (Róma 16:23). Sokan szolgáltak a háttérben, hogy Pál dolgozhasson a reflektorfényben. Sajnos sok vezető, amikor megérkezik a csúcsra, idejét arra fordítja, hogy másokat letaszítson onnan. Kiskirályokká lesznek éretlenségük, bizonytalanságuk vagy versengő beállítottságuk miatt. Ez talán működik egy ideig, de tartósan nem. Ha az a célod, hogy másokat kiüss, akkor időd és energiád arra megy el, hogy figyeled azokat az embereket, akikről azt feltételezed, hogy ők is ezt szeretnék tenni veled. Nyomorúságos élet ez, és azoknak sem túl szórakoztató, akik kénytelenek együtt dolgozni veled.
Jules Ormont mondta: „A jó vezető sohasem helyezi magát követői fölé, kivéve a felelősségvállalásban.” Ha vezetői pozícióban vagy, ne számíts arra, hogy majd a rangod meggyőzi az embereket, hogy kövessenek! Építs kapcsolatokat! Nyerd meg az embereket! Ha nem szereted az embereket, akkor csupán egy lépés választ el attól, hogy manipulálni kezdd őket. Ha ez megtörténik, minden felborul. Néhány évvel ezelőtt a három nagy tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti, közös koncertet adtak. Amikor egy riporter igyekezett megtudakolni, hogy vajon volt-e rivalizálás a három szupersztár között, Domingo így válaszolt: „Nem, nincs rivalizálás olyankor, amikor együtt dolgozunk azért, hogy a zene megszólaljon.”
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Egy képregény egyik szereplője egyszer ezt mondta: „Találkoztunk az ellenséggel, mi vagyunk azok.” A világon a legnehezebben vezethető ember te magad vagy. Emberi természetünkkel úgy tűnik, együtt jár az a képesség, hogy mindenkit mérlegre teszünk, magunkat kivéve. A zsoltáros egy diadalmas Góliát-epizód, és egy lesújtó Betsabé-történet után ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). Ezt az imát neked is el kell mondanod minden nap, mert mindannyian két problémával küzdünk. Mivel? 1) Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe magunkkal őszintén és reálisan, sosem fogjuk megérteni, miben gyökereznek személyes nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat. Állítólag Nagy Frigyes porosz király egyszer találkozott egy öregemberrel, aki peckesen jött vele szembe. „Ki vagy te?” – kérdezte tőle Nagy Frigyes. „Én egy király vagyok” – felelt az öreg. Frigyes felnevetett. „És milyen országon uralkodsz?” Az öreg büszkén így felelt: „Önmagamon.” 2) Másokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Másokat tetteik szerint ítélünk meg, míg önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra és újra megtenni, anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást!
„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15)
Egyszer két ember vadászni ment, amikor egyikük összeesett. Úgy tűnt, nem lélegzik, és a szeme fehérje is kifordult. A másik előkapta mobiltelefonját, és felhívta a 112-t. Kétségbeesetten mondta a segélyhívó kezelőjének: „Robert meghalt! Most mit csináljak?” A segélyszolgálati munkatárs ezt mondta: „Csak nyugalom! Először győződjünk meg róla, hogy valóban halott-e?” Kis csend után egy lövés hallatszott. Majd a férfi újból beleszólt a telefonba: „Rendben, halott. Akkor most mit csináljak?” Amikor nyomás alatt vagyunk, előfordulhat, hogy nem azt halljuk, amit mondanak nekünk, és ez végzetes lehet. Tehát:
1) Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, először meg kell értened őket. Bele kell látnod az emberi szívbe. Ki kell fejlesztened magadban egy olyan érzéket, amellyel felismered az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudsz kapcsolatba kerülni velük, és nem tudod ösztönözni őket. 2) A másik meghallgatása segít megelőzni, hogy a problémák még nagyobbá nőjenek. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre. Nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. 3) A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Dr. David Burns, a Stanford Egyetem orvosi kara pszichiátriai tanszékének tanára mondta: „Amikor megpróbálunk valakit meggyőzni, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha a beszélgetésben saját ötleteink és érzéseink kifejezése kap elsődleges fontosságot. Pedig az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is.”
„…hallgass a szavamra, tanácsot adok neked…” (2Mózes 18:19)
Vezetőként a te felelősséged, hogy a dolgok el legyenek végezve. Ám ahogy a munka terhe sokasodik, keresned kell olyan embereket, akiknek szintén megvannak a szükséges talentumaik a feladathoz, különben te magad sem fogsz növekedni. Mégis mi tart vissza minket attól, hogy megkeressük a megfelelő embereket, és rájuk ruházzunk feladatokat?
1) Múltbeli sérelmek. Valaki valamikor cserbenhagyott, ezért senkiben sem merünk bízni. 2) Büszkeség. Nem akarunk mással osztozni a dicsőségben. 3) Tökéletesség-mánia. Nem merjük megkockáztatni, hogy azok, akik még csak most tanulnak bele a munkába, valamit elrontsanak, pedig ezzel saját terveink megvalósulását akadályozzuk, és minden zátonyra fut. Mózes hasonló helyzetben volt Izráel népével. Ő így oldotta meg: „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked… Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket… és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel… akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.” (2Mózes 18:17-24). Ha jó vezető akarsz lenni, kövesd a példáját!
Néha Isten nem ad választ miértjeinkre, mert azt akarja, hogy azt tudjuk, ki Ő. A 23. zsoltárban Dávid onnan indul, hogy Istenről beszél: „Az Úr az én pásztorom", majd Istennel kezd beszélni: „Te velem vagy". Mi történt közben? Dávid megtanulta, hogy nem számít, milyen sötét az út, Isten ott van, hogy vezessen minket. Felfedezte, hogy jobb átmenni a völgyön Istennel, minta hegytetőn állni egyedül. Isten nem mindig világítja meg az ösvényünket előre, de megígéri, hogy: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el..." (Ézsaiás 43:2). Amikor úgy érzed, hogy elvész lábad alól a talaj, vagy átcsapnak a fejed felett a hullámok, hivatkozz az ígéretekre! Jóbnak sok megválaszolatlan kérdése volt, de amikor elkezdte megérteni a különbséget a magyarázat keresése és az Istennel való kapcsolat között, akkor azt mondta Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (Jób 42:5). Amikor nem találsz magyarázatot, bízz a kapcsolatban! Isten nem fog cserbenhagyni.
Ellentétben azzal, amit esetleg gondolsz, a sötétség nem mindig az ellenség műve. Néha ez Isten legjobb oktató eszköze. „... a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük... Amikor meglátták őt... szerfölött csodálkoztak magukban" (Márk 6:48-51). Úgy ismered meg Istent, ha viharokon mész át vele. A zsoltáros azt mondja: „A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, minta világosság" (Zsoltárok 139:12 Károli). Tehát ahelyett, hogy elfutnál a problémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, hogy megmutathassa neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat..."!
Felnőni a vezetésre
„Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.” (Róma 16:22)
Pál olyan emberekkel vette körül magát, akik hajlandóak voltak odaszánni az életüket érte (ld. Róma 16:3-4). Vannak köztük olyanok, akik szinte ismeretlenek. Hallottál valaha Terciuszról? Ő jegyezte le Pál gondolatait, így ma mi is olvashatjuk. Mindannyian tudjuk, ki volt Timóteus, de tudjuk-e, hogy ki volt Gájusz? „…Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek” (Róma 16:23). Sokan szolgáltak a háttérben, hogy Pál dolgozhasson a reflektorfényben. Sajnos sok vezető, amikor megérkezik a csúcsra, idejét arra fordítja, hogy másokat letaszítson onnan. Kiskirályokká lesznek éretlenségük, bizonytalanságuk vagy versengő beállítottságuk miatt. Ez talán működik egy ideig, de tartósan nem. Ha az a célod, hogy másokat kiüss, akkor időd és energiád arra megy el, hogy figyeled azokat az embereket, akikről azt feltételezed, hogy ők is ezt szeretnék tenni veled. Nyomorúságos élet ez, és azoknak sem túl szórakoztató, akik kénytelenek együtt dolgozni veled.
Jules Ormont mondta: „A jó vezető sohasem helyezi magát követői fölé, kivéve a felelősségvállalásban.” Ha vezetői pozícióban vagy, ne számíts arra, hogy majd a rangod meggyőzi az embereket, hogy kövessenek! Építs kapcsolatokat! Nyerd meg az embereket! Ha nem szereted az embereket, akkor csupán egy lépés választ el attól, hogy manipulálni kezdd őket. Ha ez megtörténik, minden felborul. Néhány évvel ezelőtt a három nagy tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti, közös koncertet adtak. Amikor egy riporter igyekezett megtudakolni, hogy vajon volt-e rivalizálás a három szupersztár között, Domingo így válaszolt: „Nem, nincs rivalizálás olyankor, amikor együtt dolgozunk azért, hogy a zene megszólaljon.”
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Egy képregény egyik szereplője egyszer ezt mondta: „Találkoztunk az ellenséggel, mi vagyunk azok.” A világon a legnehezebben vezethető ember te magad vagy. Emberi természetünkkel úgy tűnik, együtt jár az a képesség, hogy mindenkit mérlegre teszünk, magunkat kivéve. A zsoltáros egy diadalmas Góliát-epizód, és egy lesújtó Betsabé-történet után ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). Ezt az imát neked is el kell mondanod minden nap, mert mindannyian két problémával küzdünk. Mivel? 1) Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe magunkkal őszintén és reálisan, sosem fogjuk megérteni, miben gyökereznek személyes nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat. Állítólag Nagy Frigyes porosz király egyszer találkozott egy öregemberrel, aki peckesen jött vele szembe. „Ki vagy te?” – kérdezte tőle Nagy Frigyes. „Én egy király vagyok” – felelt az öreg. Frigyes felnevetett. „És milyen országon uralkodsz?” Az öreg büszkén így felelt: „Önmagamon.” 2) Másokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Másokat tetteik szerint ítélünk meg, míg önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra és újra megtenni, anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást!
„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15)
Egyszer két ember vadászni ment, amikor egyikük összeesett. Úgy tűnt, nem lélegzik, és a szeme fehérje is kifordult. A másik előkapta mobiltelefonját, és felhívta a 112-t. Kétségbeesetten mondta a segélyhívó kezelőjének: „Robert meghalt! Most mit csináljak?” A segélyszolgálati munkatárs ezt mondta: „Csak nyugalom! Először győződjünk meg róla, hogy valóban halott-e?” Kis csend után egy lövés hallatszott. Majd a férfi újból beleszólt a telefonba: „Rendben, halott. Akkor most mit csináljak?” Amikor nyomás alatt vagyunk, előfordulhat, hogy nem azt halljuk, amit mondanak nekünk, és ez végzetes lehet. Tehát:
1) Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, először meg kell értened őket. Bele kell látnod az emberi szívbe. Ki kell fejlesztened magadban egy olyan érzéket, amellyel felismered az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudsz kapcsolatba kerülni velük, és nem tudod ösztönözni őket. 2) A másik meghallgatása segít megelőzni, hogy a problémák még nagyobbá nőjenek. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre. Nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. 3) A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Dr. David Burns, a Stanford Egyetem orvosi kara pszichiátriai tanszékének tanára mondta: „Amikor megpróbálunk valakit meggyőzni, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha a beszélgetésben saját ötleteink és érzéseink kifejezése kap elsődleges fontosságot. Pedig az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is.”
„…hallgass a szavamra, tanácsot adok neked…” (2Mózes 18:19)
Vezetőként a te felelősséged, hogy a dolgok el legyenek végezve. Ám ahogy a munka terhe sokasodik, keresned kell olyan embereket, akiknek szintén megvannak a szükséges talentumaik a feladathoz, különben te magad sem fogsz növekedni. Mégis mi tart vissza minket attól, hogy megkeressük a megfelelő embereket, és rájuk ruházzunk feladatokat?
1) Múltbeli sérelmek. Valaki valamikor cserbenhagyott, ezért senkiben sem merünk bízni. 2) Büszkeség. Nem akarunk mással osztozni a dicsőségben. 3) Tökéletesség-mánia. Nem merjük megkockáztatni, hogy azok, akik még csak most tanulnak bele a munkába, valamit elrontsanak, pedig ezzel saját terveink megvalósulását akadályozzuk, és minden zátonyra fut. Mózes hasonló helyzetben volt Izráel népével. Ő így oldotta meg: „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked… Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket… és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel… akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.” (2Mózes 18:17-24). Ha jó vezető akarsz lenni, kövesd a példáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése