2017. december 22., péntek

Anyagiak..

A mai nap imádsága:
URunk! Óvj meg minket attól, hogy az anyagvilágba vessük bizalmunkat, s kérünk, kegyelmesen add meg mindazt, ami szolgáló életünk fenntartásához szükséges! Ámen

Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Mt 6,24

Jézus tanítása a mammonról eléggé egyértelmű: Bolondnak tartja a gazdagot, aki még nagyobb csűrökről álmodozik - jóllehet még az éjjel elkérik lelkét; kiűzi a kufárokat a templomból -, mert emberek kirablásának barlangjává tették azt; s mai igénk szerint is kinyilvánítja - két úrnak senki sem szolgálhat. Aki lebecsüli a gazdagság, a 'mammon' erejét, az alapjaiban nincs tisztában a földi erőviszonyokkal! Bizony, még Jézus követésre hívó szava is kevés volt a gazdag ifjú számára, hogy kiszakítsa őt kényelmes, jóléti világából! Itt a Földön nagy úrnak képzeli magát az ember - döntési szabadsága okán -, sőt olykor még azt is elhiszi: szinte semmi akadálya sincs, hogy istenné váljon - lásd génmanipuláció!

Jézus világos útmutatása ellenére, Egyházának kétezeréves történelmében, legalább ezer esztendőn keresztül, a pénz, a hatalom, azaz a mammon játszotta a főszerepet! Kész csoda, hogy e meglehetősen terhelő tény ellenére még mindig van Egyház, s még mindig vannak, akik a krisztusi tanítás szerint akarnak élni. Mi ez, ha nem kegyelem?

Két úrnak tényleg nem lehet szolgálni, de megváltozott világunkban már nem is nagyon értjük az 'úr és szolga' viszonyrendszerét. Ha azonban valakiről az ismerőseink közül kiderül(ne), hogy évek óta szeretője van, bizony bármennyire is igyekezne elhitetni velünk, hogy ő márpedig mindkettőt - a hitvestársát és a szeretőjét is - egyformán szereti... Valljuk meg, elég nehezen hinnénk el neki. Mert amennyire szívünket nem tudjuk teljességgel ide is meg oda is ajándékozni - legfeljebb megosztani vagyunk képesek, erre mondjuk, hogy "félszívvel" tesszük - ugyanígy nem lehetséges a világ elvárásait, s az Isten elvárásait is betöltve kiteljesedésben élni.

De miért is fontos ez? Azért, mert életminőségünket mindig a viszonyunk határozza meg! Aki Istent teszi meg értékmutató valóságnak, annak a kevés is kiteljesítően boldogító lehet, aki pedig az "anyagiakra" szavaz, annak a sohasem elég a sok... Az pedig, hogy hová vezet az ember harácsoló kedve, a "mammon-imádata" - tapasztalható a nehézséges jelenünkben! A hívó ember azonban jól tudja, hogy a ma nap is, meg holnapi is URának kezében van, s ezért nem szűnik meg hálát adni, s igyekszik szolgálni Őt, amennyire csak erejéből telik...





Isten jelenvalósága...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy felismerjelek minden nap, s meg tudjam vallani: Te vagy a legfőbb realitás!Ámen



Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
Zsolt 14,2

Az 1970-es évek közepétől óriási dollármilliárdokat költöttek a földönkívüli élet keresésére... Gigantikus antenna-rendszereket építettek ki - ezeknek bizonnyal voltak/vannak nem elhanyagolható arányban katonai feladatai is -, melyek fülelik a világegyetemet, hátha megszólal benne valaki: "Hahó, itt vagyok!" Eleddig - így a hivatalos tudomány - a keresés eredménytelen. A JóIsten pedig csak letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, hogy a tudományon és önmagán kívül érdeklődik-e még Teremtője után az ember; vagy a tudományos-technikai forradalom köszöbén megszédülve önmaga hatalmától, már végképp csak maga körül akarja forgatni a világot Teremtőstül, mindenestül?

Aki Istent valóban keresi - s nem csak filozofál Róla, nem csak az extrém vallásos élményt akarja gyűjtögetni magának -, azt értelmesnek tartja a Szentírás. Ennek az istenkeresésnek az alapja a feltétel nélküli őszinteség. Istent nem lehet álruhában keresni, észrevétlenül meglesni, hiszen a végesnek nem lehet taktikája a Végtelennel szemben, csak őszinte alázata. Ez azonban nem alázatoskodás, alávetettség, hanem az egyetlen lehetséges teremtményi hozzáállás: az Isten feltétel nélküli tisztelete. Aki nem tiszteli a teremtettséget, aki nem hajol meg az Élet csodája előtt, az az Istent sem tiszteli. Aki nemhogy különbnek tartja magát, de még ráadásul messze alacsonyabbrendűnek is véli azokat az embertársait, akik jóllehet igen nyomorúságos körülmények között élnek, de ugyanazokat az emberi kromoszómákat hordják magukban -, az ilyen rátartiságban, kivagyiságban megátalkodott emberek nem ismerik az Istent. Erővel, hatalommal, pénzzel vagy fegyverrel megtámogatott vallásos ideológiát képviselhetnek, de Istent, Aki méltóságra rendelt minden embert, az ilyenek nem képviselhetik soha...

A Szentírás arra tanít minket, hogy az okosságnál, az ismeretnél van több: a bölcsesség. A bölcsesség pedig nem más, mint az ÚRnak félelme... Érdekes módon, aki féli, azaz tiszteli az URat - ami ugye azt jelenti, hogy Istent elfogadja ISTEN-nek -, megtalálja önmagát is, hiszen önmagunk kiteljesedése (ezt hívják önmegvalósításnak) ha felismerjük önmagunk határait. Éveink száma nem végtelen, mert nem válunk soha istenné; a Kígyó csak rászedett minket, amikor azt mondta: "Ha esztek ennek a fának a gyümölcséből, akkor olyanok lesztek, mint Isten!" -, de valójában csak sikertelenségünket, életünk eredménytelenségét tudjuk garantálni, ha Istent hátrahagyva a "saját fejünk" után megyünk... A bölcs tudja, hogy kiteljesítő, megelégítő távlatot egyedül Isten adhat, mert a mindenre a válasz, a végső megoldás Ő maga!

A zsoltáros azt írja "letekint" az ÚR a mennyből... ami nem "nézést" jelent, hiszen "Isten szeme" mindent lát; aképpen, hogy Ő egyszerre mindenhol jelen van. Amikor az ÚR "letekint" - Ábel áldozatára is így "tekintett le" -, akkor tulajdonképpen meglátogat, azaz nyilvánvalóvá teszi az ember életében az Ő isteni voltát. (Aki pedig nem tartja Istent Istennek, az beleszédülhet önnön irigységének örvényébe, s még ölhet is - lásd Káint!) Isten tehát meglátogatja teremtményeit, azaz kinyilvánítja félreérthetetlenül az Ő akaratát: a szeretet uralmát, a Benne való lét elsődlegességét. A meglátogatás történhet csöndben, a világ tökéletességére való rácsodálkozásban: a természet színeinek a mindennapos varázslatában vagy a tudomány rendszerező, megismerő szépségében - az "eredménynek" mindig ugyanannak kell lennie, növekednünk kell szeretetben, s alázatban...





Mindazokért, akik elégedetlenségüket önmagukkal másokra és Istenre vetítik ki.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Te látod emberszívek millióit, akik vágyakoznak a szépre, a jóra, de nem tudják, hogy ennek beteljesülése csak Nálad lehetséges. Ajándékozd meg őket magaddal, hogy igazi karácsonyuk legyen! Ámen



Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!
János Jelenések könyve 22,15

Még mielőtt a karácsonyi betlehemes-beiglis, fenyőillatos, nagyon egymásbaborulni-akarós "szeressük egymást gyerekek!" christmas-feelingje eluralkodna rajtunk, álljunk meg egy pillanatra! Először is ellenőrizzük, hogy a gyerek fején a karácsonyi vacsora okán miért van baseballsapka, s gondolkodjunk el azon, hogy helyes-e, ha a szeretet ünnepén a vízcsapból is a "jingle bells" folyik?

Olyan világban élünk, amelyik elveszítette a mértéket. Olyan országban élünk, ahol egyre kevesebben értékelik azt, hogy egy Hazában, magyar nyelvet beszélve együtt élünk. Mindez még csak a kezdet, hiszen milyen általános erkölcsök lesznek, akkor, amikor majdani szülők csak arra tudnak emlékezni, hogy 2006 karácsonyakor új computert, hozzáillő gyilkolós programot és a jó tanulmányi eredményért baseballsapkát kaptak... Ha valaki azt gondolná, hogy ellenszenvemet a "bézbólhembörger-kultúra" ellen nem karácsony küszöbén kellene hangoztatnom, megjegyezném: erős kritikám, a lelkek kemény megítélésére nem személyes világvéges ambícióim kiélése, hanem kapott hivatásomból fakadóan az ige üzenetének tolmácsolása... Az ige pedig azt mondja: "Nem megy be mindenki a mennyek országába!" Paráznák és gyilkosok, hazugságban tobzódók kívül maradnak! Nem működik az istentelenül élő ember stratégiája, hogy majd a végén az Istennek odalökünk egy "bocsika, nem így akartam élni az életemet", s Isten elmosolyodik, s beenged... Ha vannak is emberi elképzeléseink az Istenről, ennyire emberiek azért ne legyenek! Ha valaki szerette és cselekedte egy egész életen át a hazugságot, s a jóvátételnek még a gondolatáig sem jutott el egyszer sem, az csak úgy egy ügyes "piár-húzással" nem tud bejutni az Örökkévalóságba.

Kegyetlenség? Hát ennyire nem szereti Isten az embert, hogy megbocsátana neki? Éppen ellenkezőleg! Olyannyira szereti, hogy az abszurditásokat is felhasználja, hogy teremtett lényét, az embert visszatérítse önmagához. Egyik abszurditás, hogy az Isten emberré lett. De hogyan lehet emberré az, aki Isten? Ezért különleges, s alapjaiban egészen más a keresztény vallás. A Jézus-követők vallása a kinyiliatkoztatatás vallása. Nem erkölcsi törvények tanításában, hanem személyben. Egyetlen vallás, amely "beismeri": egyedül nem megy! Szükségem van az Isten kegyelmére. Abszurditás az is, hogy Isten országának terjedését nem kardokkal, hanem szeretettel vívják. Amit mégis ágyúkkal és öldökléssel keresztény háborúnak neveztek, az mocskos hatalmi érdekeken alapuló keresztény emberek részvételével folyó háboró volt, de nem Isten országának építése...

Karácsony közeledik. Mint mindig, most is krízisek erősödnek, s tompulnak. Vannak családi és társadalmi krízisek, melyek karácsony után is azok maradnak, hiszen gyakran nem az a siker, hogy megoldódnak, hanem hogy elcsitulnak, legalább egy időre. A kereszteinket ugyanúgy tovább kell hordoznunk. A karácsony titkának megértéséhez szükséges azonban hogy megálljunk. Bizonyára sikerülni is fog...


Önismeret...


A mai nap imádsága:

Uram! Önismeretben, s a Benned való ismeretben növelj engem. Adj nekem bölcs szívet, hogy mindenkor melletted döntsek, s éljek általad! Ámen


Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem.
Jer 12,3

Nem ismerek Rád! - hangzik el sokszor ez a felkiáltás, ha valaki "magatartás-profiljával" ellentétesen cselekszik, s ilyenkor a nem várt reakció döbbenetet, olykor megütközést vált ki. Ha saját magunkon vesszük észre, hogy "ez bizony nem én vagyok", akkor a békességhez vezető jó úton vagyunk. A változás és változtatás igénye ott kezdődik, amikor meglátjuk, hogy ki is vagyok én valójában. Már az ókori görögök is vallották "Gnóti szeauton!" - azaz ismerd meg önmagadat, az önismeret tehát a világ (benne az Isten) megismerésének alapja.

Mennyire ismered önmagadat? Ki vagy te? Ha más valaki, s nem mi magunk tesszük fel a kérdét, akkor bizony meglepődünk, mennyire felkészületlenek vagyunk a válaszra. Az az igazság, hogy nem ismerjük magunkat elég alaposan. Ha tisztában lennénk gyengeségeinkkel, akkor nem követnénk el életvezetési hibákat, s megspórolnánk magunknak néhány zsákutcát...

Az Isten viszont ismer minket, valójában. Már akkor nyitott könyv volt előtte egész életünk, amikor anyánk méhében formálódtunk. Jó tudni azt, hogy Valaki velünk van, gondot visel rólunk, s nem vagyunk magányosak a létezésünkben. Isten látja a mi szívünk akarását. Látja, hogy szeretnénk jobbak lenni napról napra, de csak annyira sikerül, amennyire... Látja azt is, hogy szívünk az Övé, de gyakran más válik fontosabbá - ha csak rövöd időre is - s kiszorul belőle még az Isten is... Finoman, szelíden aztán terelgetni kezd az Isten, s rádöbbenünk, hogy nincs fontosabb Őnála, hiszen minden attól válik még szebbé, hogy az Ő kezéből vesszük.

Istennek adni a szívünket tehát nem keserves áldozat, hanem boldogságos igenlés a Tőle kapott szeretetre. Ahogyan a szerelmes szív boldognak látja a világot, ugyanúgy az istenes szív is egészként szemléli a teremtettséget, s legyenek azok kicsiny vagy nagy dolgok, de így végül is minden a helyére kerül.

Szükségleteink...

A mai nap imádsága:

Uram! Oly sok mindent kívánok, s nem veszem észre, hogy mindenben csakis Téged kereslek. Add, hogy szívemmel láthassalak Téged, s lelkem szomjúsága megelégítést nyerjen kegyelmed által! Ámen


Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!
Jel 22,17b

Az élet nem más, mint egy nagy szomjúság! Szomjazunk a szeretetre, a sikerre, az örömre, szomjazzuk az elismerést, mások közelségét, szomjazzuk a tudást és tartalmat, szomjazzuk a biztonságot és a szerelmet, szomjazzuk az élet igazságát... egyszóval: szomjazzuk az Istent!

Ha jelen ritmusunkban tízezer évig élhetnénk, bizonyára életünkben még kisebb súlya lenne az Istennek. Azáltal azonban, hogy életünk ennyire rövid, s ilyen törékeny, az Isten-kérdés egy idő után egzisztenciális kérdéssé válik. A világ megismerhetősége ilyen rövid időn belül - képtelenség. Ha egész életünkön át, éjt nappallá téve tanulunk, akkor is csak közelítő tisztességell tudnánk felsorolni, hogy melyek azok a kérdések, amikre választ várunk. Egy emberöltő is kevés ahhoz, hogy számba vegyük, mit kellene még kikutatnunk, ugyanakkor pedig el kell fogadnunk a tényt, hogy a teremtettségben oly sok minden titok van, hogy túlnyomó részben azt sem tudjuk, mi az, amit még nem tudunk...

Csoda-e, ha minden korban számtalan ezoterikus próbálkozás teszi meg aktuális ígéretét: "Itt megtalálod a teljességet!" (Csak zárójelben: mindezt jó pénzért!) Csillagászati mértékegységben mérhető részvételi díjak, ahol "cserébe" életérzést, s az előbbrejutás, a sikeres élet ígéretét kapják... Érdekes módon, a szomjúság mégis marad.

Istennél az Élet Vize nem mérhető literben, nem a mennyiség számít, hanem az, hogy az Élet hordozója. Ugyanakkor nem kell ellentételezés, nincs "ára" a hitnek, a reménységnek, nem lehet forintban kifejezni a lélek belső békéjét, az URIstennél minden ingyen van... Ajándékba kaptuk a saját életünket, s ha továbbmehet közreműködésünkkel az élet, az maga a megélhető földi teljesség. Részesévé válni az Életnek - isteni kiváltság, s aki kizárva érzi magát ebből, az pokolian szenved.

Szomjúságunk olthatatlan, Isten Élet-vize kiapadhatatlan... Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!
Figyelj oda!

„Ezen az úton járjatok!” (Ézsaiás 30:21)

James Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését hozta. A szomszéd erre azt mondta: „A szögek beverése sokkolóan hatott a fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt teremjen.” Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött! Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni, rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy könyvet, köztük több bestsellert is. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza…” (Zsidók 12:11). Verdell Davis mondja: „Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit. Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak, ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel utaink találkoznak.” Harold Sala hozzáteszi: „Nézzünk szembe vele, amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk, és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való betöltésére.” Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, „és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok” (Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!


Miről beszélsz?


„Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást…” (Ézsaiás 65:16)

Tudtad, hogy megáldhatod magad azzal, amit mondasz? A Biblia ezt mondja: „Aki áldást kér magára, ezt mondva tegye: „Az igazság Istene áldjon meg engem… mert a régi bajok feledésbe merültek” (Ézsaiás 65:16 AMP). Ez az ige két fontos igazságot tanít meg: 1) A saját szavaidnak sokkal nagyobb hatásuk van rád, mint bárki más szavainak. Végső soron nem az számít, amit mások mondanak, hanem az, amit te mondasz magadról akkor, amikor már minden vélemény elhangzott! Az utolsó szó mindig a tiéd. 2) Sohasem fogod élvezni azt, amit Isten a jövőben készül adni neked, ha még mindig a múltban élsz. Ahhoz, hogy belépj az Ígéret Földjére, először el kell hagynod a pusztát. Juss hát egyetértésre Istennel, és kezdd azt mondani, amit Ő mond rólad! Ez nem kis dolog. Amit kimondasz attól kezdve, hogy reggel felkelsz, addig, míg este lefekszel, nem csupán a napodat befolyásolja, de hatással van az egész életszemléletedre és életed irányára. Ha imádkoztál, és konkrét válaszokat kértél Istentől, akkor hatást tudsz gyakorolni az eredményre azáltal, hogy ügyelsz arra, hogy amit kimondasz, az igazodjon ahhoz, amit Ő mond. Más szóval: kerülj összhangba Istennel!

A tested Isten temploma (1Korinthus 3:16), figyelj hát oda arra, hogy mit engedsz kijönni a szádon! A kritizálás és a hibakeresés pusztít és rombol, de a Szentíráson alapuló, hittel teljes szavak megnyitják az ajtót Isten áldásai előtt. Ezért írja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efézus 4:29). Tehát mielőtt megszólalsz, kérdezd meg magadtól: „Vajon hasznos ez?”



„Aki vigyáz a szájára, megtartja életét…” (Példabeszédek 13:3)

Miután csődbe ment a vállalkozása, Paul Galvin részt vett a saját cége elárverezésén. Padlóra került ugyan, de nem ütötték ki! Az utolsó 750 dollárján visszavásárolt egy részleget, ami később a Motorola lett! Ugye, milyen nagyszerű visszatérési történet ez? A Biblia azt mondja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be [vizsgáld meg, és lásd meg, hogy mit tanulhatsz belőle], hogy ezt is, amazt is Isten készítette (Prédikátor 7:14). Amikor új kihívásokkal nézünk szembe, mint például munkahely-váltás, vagy visszamegyünk az egyetemre, vagy új kapcsolatot kezdünk, a régi beidegződés előjön, és azt súgja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók a feladathoz. Vigyázz! A Biblia azt mondja: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, de aki meggondolatlanul beszél, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3 NCV).

Az a csodálatos abban, hogy azok lehetünk, akiknek Isten teremtett, hogy Ő úgy programozott be minket már előre, hogy képesek legyünk új helyzeteket kezelni, változni és növekedni. Ne adj helyet az önvádnak belülről vagy kívülről jövő régi hangokra hallgatva, vagy olyan szavakat kimondva, amelyek aláássák az önbizalmadat. Ha valami olyanba kezdesz, amit még soha nem csináltál korábban, ez általában együtt jár egy szorongás által gerjesztett tanulási görbével, amely a következő mintát követi: „Képtelenség, nem tudom megcsinálni… azt hiszem, meg próbálhatom… csinálom, de nem valami jól… még mindig csinálom, de félek… már jobban megy… hoppá, ezt elrontottam, azt hiszem mégsem megy ez nekem… talán megpróbálom újra… most sem megy sokkal jobban… megpróbálom még egyszer… hé, ez egész jól megy… meg tudom csinálni!” A Biblia azt mondja: „Amit mond az ember, annak a jutalmát nyeri el” (Példabeszédek 18:20 NCV), tehát az összes „nem tudom”-ot változtasd arra, hogy „képes vagyok rá”, és hozd szinkronba az önmagadról mondott szavaidat a Szentírással!


SZÁMOLJ!


„…hetven esztendő, vagy… nyolcvan esztendő… gyorsan eltűnik…” (Zsoltárok 90:10)

A lelkünk nem hírnévre, kényelemre, gazdagságra vagy hatalomra éhezik. Ezek a dolgok épp annyi gondot okoznak, mint amennyit megoldanak. A lelkünk arra éhezik, hogy az életünk jelentsen valamit, hogy számítson. A zsoltáros ezt írja: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10). Nyolcvan év csaknem 30000 nap. Gondold végig úgy, mintha pénzről beszélnél: mit vehetnél 30000 forintért? Ez nem túl sok pénz – és nem túl sok idő! Egyikük sem tudja, mennyi ideje van még hátra, de azt tudjuk, hogy mennyi időt kaptunk eddig. Ha meg kellene húznod a vonalat, és össze kellene adnod mindent, mit tudnál felmutatni az életedből örökkévaló értékekkel számítva? Jób azt mondta: „Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél…” (Jób 7:6); „… túl gyorsan elszaladnak…” (Jób 9:25 TM). Bryan Wilkerson mondja: „A tinédzserek azt számolják, mennyi barátjuk van, vagy azt, mennyi pontot kell gyűjteniük, hogy bejuthassanak az egyetemre. Az egyetemisták a kreditjeiket számolják… és azt, hogy hány sört tudnak meginni… a felnőttek a sikert azzal mérik, hogy hány szobájuk van, és hány autó áll a garázsukban… vagy, hogy mennyit hoznak a befektetéseik. A legtöbb ember két hibát követ el… azt hiszik, olyan sok idejük van, hogy megengedhetik maguknak, hogy elpazarolják; vagy azt hiszik, olyan kevés van, hogy úgysem tudnak semmi igazán jelentőset tenni, ezért aztán meg sem próbálják. Napjaink olyanok, mint a bőröndök – mind egyforma méretű – de vannak, akik több mindent tudnak beletenni, mint mások. »… aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen« (Példabeszédek 12:11). Napjaink számlálása azt jelenti, hogy felajánljuk azokat Istennek, és az Ő útmutatását kérjük az életünkre.”



„…életem ideje… mint egy lehetelt…” (Zsoltárok 39:5)

Bryan Wilkerson egy barátja temetése után a következőket mondta: „Ez a férfi… keresztyén volt – okos, keményen dolgozó és tetterős. Segített elindítani két kórházat… a helyi futballszövetséget… sokat utazott… kórusokban énekelt szerte a világon… hihetetlen energiával és képességekkel rendelkezett… de senki sem beszélt arról, hogy lelkileg milyen hatással volt. Sokakat megtanított focizni, de keveseket vezetett Krisztushoz. A lelkész semmit sem tudott mondani arról, mennyit adakozott… kivéve, hogy szívesen kritizálta az igehirdetést vasárnaponként a templomajtóban. Felesége és gyermekei is csak néhány szót szóltak, nekik kevés jutott a figyelméből és energiájából. Képzeld csak el, mi mindent érhetett volna el, ha idejét és tehetségét Istennek ajánlja fel! Egy másik ember temetésén is részt vettem. Ezt az embert is nagyon tisztelték a világi környezetében. Ő azonban gondosan számlálta napjait és számon tartotta erőforrásait, hogy felajánlja mindezt Istennek. Az emberek nem beszéltek a piacon a sikereiről vagy a befolyásáról, inkább arról beszéltek, milyen lelki hatása volt… hogyan vezette őket Krisztushoz… hogyan vezetett és támogatott keresztyén szolgálatokat… hogy éveket töltött az egyház szolgálatában… hogy missziót végzett Moldovában. Családja arról beszélt, hogy mennyire szerette a Szentírást… és mennyire szerette őket… hogy milyen hűséges férj és apa volt. Emlékszem… szerettem volna, ha ott van az egész gyülekezet, hogy láthassák, mire képes Isten valakivel, aki felajánlja… Neki élete minden napját.” Nos, te hány embert vezettél Krisztushoz? Mire fordítod idődet, pénzedet és tehetségedet? Isten ajándékait soha nem kölcsönként, hanem befektetésként adja, és elvárja, hogy befektetése megtérüljön. A világon egyetlen dolog van, amiből mindenki egyenlő részt kap: mindenki napja huszonnégy órából áll. A vesztesek és a győztesek közötti különbség egyedül az, hogyan használják a kapott időt.
Eljöttünk, hogy imádjuk Őt

"Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Máté 2:2

A legjobb jele, hogy bölcsek valóban bölcsek voltak az, hogy Jézus elé helyes indíttatással jöttek. Az igazságot keresték. Akármilyen messzire elmentek volna, hogy megtalálják Jézust, azonban azért jöttek, hogy imádják Őt. Vannak emberek, akik nem szeretik Jézust, csak kihasználják őt. A politikusok arra használják Jézust, hogy szavazatokat szerezzenek, az üzletemberek arra, hogy áldás legyen az üzletükön, a kereskedők arra, hogy el tudják adni a termékeiket. Az emberek Jézust a saját önző céljaikra használják.

Gyakran feltesszük a kérdést, „Mit tehet értem Jézus?” – mintha egy automatáról lenne szó. Úgy teszünk, mintha Isten egy hatalmas dzsinn lenne – csak dörzsöld meg a lámpást, bármit kívánsz, az számára parancs. Azonban Isten nem a dzsinned. Ő az Istened. Őrá van bízva minden, neki van joga megmondani, hogy mit tegyél, nem pedig fordítva.

Tehát, a bölcsek megfelelő indíttatással jöttek. Nem azért, hogy kapjanak valamit Jézustól, hanem hogy kifejezzék felé a hálájukat, a szeretetüket, a megbecsülésüket, a tiszteletüket.

A legjobbat adták, amijük volt. Nem a feleslegükből adtak, nem csak mézesmázos szavakat hoztak, sem pedig üdvözlőkártyákat. Alaposan végiggondolták, hogy mit kellene Jézusnak hozni. A bölcsek három ajándékának nagyon fontos jelentése van:

Az arany királyok számára adott ajándék. A régi időkben a hódolatukat úgy fejezték ki az emberek, hogy aranyat vittek a király elé. Abban az időben az volt a legértékesebb fém, így a bölcsek is királyi ajándékként hozták.

A tömjén egyfajta füstölőszer volt, amit a templomban Isten imádatára használtak. Tehát a bölcsek szerint ez a kisgyermek nem csak király, hanem Isten is. Méltó arra, hogy imádják.

A mirha a halottak bebalzsamozásához szükséges illatszer volt. Mindenképp szokatlan ajándék egy kisbabának az a szer, amit a holttestre öntenek, mielőtt gyolcsokba tekerik. Tehát a bölcsek az ő ajándékaikkal elismerték, hogy Jézus a testet öltött Isten, hogy ő király és hogy meg fog halni. Jézus a világ megváltója, és azért jött, hogy meghaljon a bűneinkért.

Még mielőtt Jézus kimondhatta volna az első szavakat, már nyilvánvaló volt: „Ő a Megváltó, aki meg fog halni a világ bűneiért.”


Térj haza Isten szeretetéhez és megbocsátásához ezen a karácsonyon


"Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róm 8,39)

Tudtad, hogy mennyei Atyánk azt kívánja, hogy térj haza hozzá karácsonykor? Nem számít, ki vagy, mit tettél vagy mióta teszed. Isten így szól: "Azt akarom, hogy hazatérjetek szeretetemhez és megbocsátásomhoz." Erről szól a karácsony.

Mi tarthat vissza attól, hogy hazatérj Istenhez, szeretetéhez, a megbocsátáshoz? Az elutasítástól való félelem.

Talán azt gondolod: "Isten nem akarhat most. Túl messze vagyok Istentől. Túl régóta vagyok távol. Túl sok olyan dolgot tettem, amit valószínűleg nem helyesel."

Ha így gondolod, nagyon tévedsz! A rómaiakhoz írt levélben olvassuk: "Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Isten nem törődik azzal, hogy ki vagy, mit tettél, vagy mióta teszed. Még mindig szeret, és meg akar bocsátani neked.

De honnan tudjuk, hogy Isten szeret? A karácsony a bizonyíték. Isten eljött a földre emberi alakban - Jézus Krisztus alakjában - hogy megmutassa, szeret és meg akar bocsátani neked. "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, ... hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,9-10)

Innen tudhatjuk, hogy az Írás igaz: Jézus nem maradt a bölcsőben, a jászolban, hanem felnőtt. A bölcsőből a keresztre jutott. A kereszten, karjait kifeszítve, lényegében azt mondta: "Inkább meghalok, mintsem nélkületek éljek." Ennyire szeret Téged Isten. Krisztus elhagyta mennyei otthonát, hogy e földre jöjjön, hogy megmutassa szeretetét irántad és megfizessen bűneidért, hogy ezáltal bocsánatot nyerj és Te is hazatérhess hozzá. Ez az igazi szeretet. Ez a karácsony.

Beszéljünk róla!

* Inkább a bölcsőről vagy a keresztről szól számodra és családod számára a karácsony? Hogy teheted a karácsonyt tartalmassá a bölcső és a kereszt fényében?
* Az általad ismert emberek közül kinek van szüksége arra, hogy hallja, a karácsony arról szól, Isten mennyire szereti őt?
ADATIK

"Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz." Ézsaiás 9,6a

Isten egy gyermeket adott, Aki összeköt a mennyel, és aki megold mindent. Ahogy közledünk az adventi hetekben karácsonyhoz, egyre inkább felcsendül majd az örömhír a betlehemi gyermekről - az egyetlen gyermekről -, aki mindenkinek született. Adventben Isten teleírja a földet, az eget ezzel az egyetlen szóval: Jön! Volt-e már neked advented, az az idő, ami megelőzi Jézus születését az életedben? Egészen más az, hogy nekem születik meg Jézus. "Jön néked a te királyod" (Zak 9,9). Mit használ, ha az egész világnak jön, csak neked nem? Van egy döntő nap annak az életében, aki Jézust befogadja, hogy most az én szívemben, az én istállómban - amelyik piszkos ugyan, de mégis - bennem megszületett Jézus. Egy gyermek születése mindig csoda. Az egyetlen, az igazi, a legnagyobb csoda a földön Jézus születése. Az igazi csoda, ha a szívedben születhetett meg. Ha az Ige magva belehullik a szívedbe, megtörténik a fogantatás. Aki ezt átélte, annak már nem probléma a szeplőtelen fogantatás. Ha megmozdul benned az élet, azt észreveszed. Olyan érzések, gondolatok jönnek, amik eddig nem voltak benned. A testi születés az anyaméhben történik, a lelki születés a szívben. Add át Neki az uralmat, hogy elmondhasd, bennem belül új öröm, új vágy mozdult, ami eddig nem volt. Tudod már, hogy ez benned az Élet? A hogyanja az egész új életnek, hogy "adatik". Nem cselekedetekből, nem abból, hogy valamit megteszek. Karácsonyi ajándék! Ezt az életet csak elfogadni, befogadni lehet, megköszönni, mert "adatott".


Biztosan számíthatsz rá

?Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2).

   Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik, amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak, ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a ?biztos segítség"-nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már egyszer igénybe vettük segítségüket. De az Úr, a mi Istenünk mindig jelen van, amikor keressük, jelen van, amikor szükségünk van rá és akkor is, ha már többször is igénybe vettük segítségét.
   Sőt, Ő több, mint segítség! Biztos segítség! Biztosabb, mint a legjobb barátunk, mert Ő velünk van minden szükségünkben, biztosabb, mint mi magunk, mert mi néha elveszítjük a fejünket, Ő azonban mindig tudja a megoldást. Rá mindig számíthatunk, érezzük támogatását, együttérzését minden bajunkban. Rá most, ebben a sok bajjal küszködő korban is biztosan számíthatunk. Bízzunk hát Benne! Oltalmunk Ő, rejtőzzünk el Benne; erősségünk Ő, erősödjünk meg Benne. Segítségünk Ő, támaszkodjunk rá, biztos segítségünk Ő, próbáljuk ki ezt most mindjárt! Egy pillanatig sem kell aggodalmaskodnunk vagy félnünk. ?A Seregeknek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk" (46,12).


Botránkozás
    
     Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
     Máté 11, 6.
    

     Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs ínyére a világnak.
     A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soha sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen botránkozás ellenében.
    
          Maradj meg hűségeddel
          Velünk, Uram Isten,
          Adj erőt, hogy megálljunk
          Mindvégig a hitben.


Elvétetik tőletek Isten országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 
Máté 21,43
Uram!

A sötét próféciákat sokszor tekintik üres fenyegetésnek. Szavadat ne engedd így hallgatnom. Hiszen bizonyítékok is bőségesen szólnak jóslatod igazsága mellett. Mennyit vívódom magyar keresztyénségünk sorsa miatt. Azt Te igen jól tudod. Ezért is vizsgálgattam gonddal az összefüggést, amelyben ezt a kijelentésedet megtetted. Három példázat alapozza meg azt. Az elsőben az Istennek adott üres "igen"-t emeled ki. A másodikban az Isten elleni nyílt lázadást. A harmadikban pedig az élet épületéből kihagyott "szegletkövet" említed.

Uram!

Ez az összefüggés megdöbbent. Mert ugyan milyen az az "igen", amelyet mi adunk Istennek kereszteléskor, konfirmáción és sok más alkalmon? Ha pedig népem életében nem látnám meg az Isten elleni nyílt lázadást - vak volnék. A jövőt építő munkánkból pedig mind többen hagynak ki téged, az egyetlen "szegletkövet". Megdöbbenésemet alakítsd át bennem a leghívebb odaadássá! Imádságra és munkára indíts. Kegyelmezz magyar népünknek!


Jöjj, Urunk, ébressz bennünk hitet, reményt és szeretetet egyaránt!


Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten. (Zak 8,23)


Hozzátok akarok tartozni. Nem vagytok ugyanolyanok, mint én, mégis valami vonz bennetek. Mit csináltok? Hova jártok? Valami erőt érzek bennetek. Közösségetek szeretetteljes, kitartásotok végtelen. De honnan mindez a hatalom? Honnan ez a béke?
A világ lassan összeomlik, a családok széthullnak, az összetartás felbomlik, a szeretet megszűnik, a békétlenség egyre terjed. De a ti arcotokon, különös módon tükröződik a nyugalom. Milyen meggyozodés szüli mindezt?
Hozzátok akarok tartozni. Hozzátok, és ahhoz, aki mindezt a békét, szeretetet, erőt táplálja bennetek. Mert ő az, aki megment az értelmetlenségből, megszabadít a halálból, letépi láncaimat, amelyek megkötöznek és nem eresztenek. Hozzá akarok tartozni, a szabadság ajándékozójához, a reménység megtartójához, Jézus Krisztushoz.


    Szívem mélyéből száll hozzád
    minden gondolatom.
    Istenem, köszönöm,
    hogy rabul ejtettél szereteteddel.
    Vezess el, kérlek, a benső szabadságra,
    hogy Szentlelked által
    örökké dicsérhesselek.
    (Simon András)


Hálát adok, Jézusom, hogy valóban megtapasztalhatom a szabadság ajándékát és a reménység örömét. Ámen.


MEGTART A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN


  "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10)
 
  A küzdelem folyamatosan tart a jó és gonosz erők, Isten angyalai és a bukott angyalok között. E földön körül vagyunk zárva elölről és hátulról, jobbról és balról. A konfliktus, melyben vagyunk, az utolsó e világon. Most vagyunk a harc kellős közepében. Két oldal harcol az elsőbbségért. Ebben a nagy viadalban nem maradhatunk közömbösek. Vagy az egyik oldalra, vagy a másikra. Ha Krisztus oldalán foglalunk helyet, ha szavainkkal és tetteinkkel bemutatjuk Őt a világnak, akkor élő bizonyságát adjuk annak, hogy kit választottunk, hogy Őt szolgáljuk és tiszteljük. A föld történelmének ebben a fontos szakaszában nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárkit bizonytalanságban hagyjunk afelől, hogy kinek az oldalán állunk...
  "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10) Ez a szakasz a megpróbáltatás idejéről beszél, mely megpróbálja a föld lakosait. Mi most ebben az időszakban élünk. Senki sem menekülhet el a konfliktus elől. Ha vannak hibás jellemvonásaid, melyek ellen nem küzdesz, akkor biztos lehetsz abban, hogy az ellenség megpróbálja majd kihasználni azokat bukásod érdekében. Biztosan kihasználja azokat, mert ő éberen figyeli, hogyan tehetné tönkre mindenkinek a hitét.
  Annak érdekében, hogy győzhessünk az ellenség minden kísértése között, olyan hatalomra kell támaszkodnunk, mely rajtunk kívül és rajtunk felül áll. Állandó, élő kapcsolatot kell fenntartanunk Krisztussal, aki erőt tud adni a győzelemhez mindenkinek, aki hittel és alázattal viseltetik iránta. Ha önelégültek vagyunk és azt hisszük, hogy mehetünk, amerre akarunk, s közben azt reméljük, hogy végül a jó oldalon fogunk kikötni, rájövünk majd, hogy szörnyű hibát követtünk el. Úgy kell előrehaladnunk keresztényi életünk csatájában, mint akik reménykednek a győztesek jutalmában, bár minden lépésnél ellenállásba ütközünk. (Review and Herald, 1908. július 9.)

AZ ATYA VONZÁSA

"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44).

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes. Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád. A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja.


Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket. A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben. Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek. Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.

Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik. Isten csodájaképpen az én hinniakarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.


Azért jött, hogy kijelentse Őt


    Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt.       — János 1,18.
Jézus tudatában volt ennek, és kellőképpen értékelte földi küldetésének ezt a részét: Kijelenteni az Ő Atyjának valóságos természetét!
Egyszer egy híres Bibliatudós azt mondta a megtestesüléssel kapcsolatban: „Tudjuk, hogy Isten olyan, amilyennek megláttuk Jézusban. Ő a Krisztushoz hasonló. Ha pedig olyan, akkor Ő jó és bizalomra méltó Isten.”
Ha az a szív, amely az univerzum mögött áll, olyan, mint az a gyengéd szív, amely megtört a Kereszten, akkor az övé lehet a szívem, minden feltétel és fenntartás nélkül.
Semmi magasztosabbat nem tudok mondani Istenről, mint hogy Ő bizonyára úgy él, mint a Krisztus… Különös: egy ember élt közöttünk, és amikor Istenre gondolunk, úgy képzeljük el, mint ezt az embert, mert ha Isten más lenne, nem is lehetne jó.
Átruházhatjuk Istenre Jézus minden egyes erkölcsi tulajdonságát, anélkül, hogy elveszítenénk vagy leértékelnénk Istenről kialakult képünket. Ellenkezőleg, azzal, hogy úgy gondolunk Istenre, ahogy Jézus lefestette Őt, felmagasztaljuk Istenről alkotott képünket.
Mindazok, akik megpróbáltak másféle módon gondolni Istenre, lealacsonyították, és szegényessé tették a Róla kialakult képüket.


?Azért, miképpen mindenben bővölködtök, a hitben, a beszédben, az ismeretben és minden buzgóságban... úgy e jótéteményben is bővölködjetek.?
(II.Kor. 8:7)

?Mikor a szegényeknek, a lenézetteknek, és az elhagyatottaknak segítesz, ne tedd ezt a méltóságod és fensőbbséged magaslatáról, mert így semmi jót sem cselekszel... Isten nemcsak jótékonyságot vár el tőled, hanem vidám arcot, reményt keltő szavakat és meleg kézszorítást. Amikor az Úr elesettjeit látogatod, találsz majd köztük olyanokat, akik elveszítették a reményt. Vannak köztük olyanok is, akik az élet kenyerére éheznek. Másokra lelki betegség telepedett, melyet földi balzsam és földi orvos nem gyógyíthat meg. Imádkozzál értük és vezesd őket Jézushoz.

Akadnak olyanok, akiknek hamar lelohad a buzgalmuk, és egy idő után újra elhanyagolják Krisztus szolgálatát... Körültekintően, imádsággal kell megfontolnunk a szegények megsegítésének módját. Keressük Isten bölcsességét, mert ő nálunk, rövidlátó halandóknál jobban tudja, hogy hogyan kell gondoskodni az ő teremtményeiről...

Ne légy közömbös és lekezelő azok iránt sem, akik megrongálták testük templomát. Isten ? aki mindeneket teremtett, és mindenekért aggódik. ? részvéttel fogadja őket. A legmélyebbre zuhant emberek sem esnek kívül szeretetén és szánalmán. Jézus igazi tanítványai ugyanezt a lelkületet fogják tanúsítani... Isten hallatlan erőt fejt ki annak érdekében, hogy visszanyerje az embert a törvényszegésből és bűnből kiemelve, hűségre és engedelmességre vezérelve minden megtérőt.?

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 582, 586. l.)


Ne csak üldögélj… kelj fel!


A kapu előtt volt pedig négy bélpoklos férfi, akik azt mondták egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?... És felkeltek…

 – 2 Királyok 7:3,5


 Nem számít, milyen nagy problémával kell ma szembenézned, és nem számít, mennyire leterheltek a nehézségeid, 24 órán belül újra csúcsformában lehetsz!

„Ó, Copeland testvér, ez lehetetlen!”

Ezt gondolták a samáriai férfiak is a 2 Királyok 7-ben. A földjükön éhínség pusztított. Az ellenséges csapatok körbevették őket, és elvágták az utat az élelmiszer-utánpótlástól. Az anyák megették a gyermekeiket, hogy életben maradjanak.

De mindeközben az Úr azt mondta Elizeus prófétának, hogy 24 órán belül megváltozik az egész helyzet. A liszt és az árpa ára fillérekbe fog kerülni, és mindenki bőségben lesz.

Hogyan fordította meg Isten azt a helyzetet?

Négy leprás segítségével! Az a négy leprás ahelyett, hogy magukat sajnáltatva üldögéltek volna a halálra várva, úgy döntöttek, hogy felkelnek, és szerencsét próbálnak az ellenség táborában. Amikor odaértek, a tábor üres volt. Isten angyalai minden harcost elijesztettek, akik annyi ennivalót hagytak hátra, hogy egész Samária jóllakott!

Néha olyanok vagyunk, mint a főemberek ebben a történetben. A problémára koncentrálunk Isten Igéje helyett. Hagyjuk, hogy a világ hangja annyira körbevegyen bennünket, hogy szem elől tévesszük a győzelmünkről való képet.

Amikor ez történik, akkor a hitünk és az erőnk elhalványul, és az élet minden területén kezdünk összeroppanni.

Ha ez történt veled, ne siránkozz miatta. Ne a problémára nézz, és ne sajnáld magad. Az nem változtat meg semmit!

Ahogy Elizeushoz, úgy hozzád is szólt az Úr. Győzelmet ígért neked. Azt ígérte, hogy győztessé tesz.

Tehát ne üldögélj, amíg meghalsz. Ne fogadd el a vereséget. Kelj fel hitben. Állj meg Isten Igéjén, és harcolj az életedért. Legyél mérges a sátánra. Űzd el. Legyél mérges a betegségre. Legyél dühös a szegénységre, és kezdj el adakozni.

Kelj fel, és fogadd el az Úr szabadítását!

Igei olvasmány:  2 Királyok 6:24-33, 2 Királyok 7:1-20