2017. augusztus 27., vasárnap

GYŐZNI FOGSZ!

„Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat..." (Zsoltárok 3:5)
Nem számít, mikor és miért buktál el, Isten fel akar emelni és lábra akar állítani. Azok az emberek, akik még soha nem tapasztalták meg, milyen hibázni, valószínűleg még sosem értek el semmi nagy dolgot. Van egy fajta biztonságérzet az óvatos játékban, így semmit sem veszítesz, de nem is nyersz semmit. Az ilyen emberek sohasem fognak kiszállni a csónakból, és nem fognak a vízen járni. Nem lenne jobb csaknem elsüllyedni, és mégis megmenekülni, mint sohasem érezni Isten erejét munkálkodni rajtunk keresz­tül? A nehézségek olyanok, mint az élesztő, amely a melegben növekedni kezd, és minél nagyobb a forróság, annál nagyobbra nő. Az igazság az, hogy minden lehetőség, amit Isten ad, nehézségekkel együtt érkezik, melyeken felül kell emelkedned. Nézd meg Izra­el fiait Egyiptomban: „De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek..." (2Mózes 1:12). A nehéz idők jobban erősítik a hitet, mint a jó na­pok. Azt mondod: „De hát elszúrtam!" Isten azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Korinthus 12:9). Azt mondod: „Akikben megbíztam, cserbenhagytak, és akikről azt gondoltam, velem vannak, valójában elle­nem voltak". A zsoltáríró azt mondta: „Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat..." (Zsoltárok 3:3-5). Nehéz elfogadni, hogy vannak emberek, akik nem akarják, hogy sikeres légy. De attól hogy „sokan mondják...", még nem biztos, hogy úgy is van. A legbiztonságosabb hely a világon Isten akarata. Ha terveidet az Ő céljaihoz igazítod, végül győzni fogsz, és semmi sem állíthat meg.


MINDIG NYÚJTSD A TŐLED TELHETŐ LEGTÖBBET!


„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek!" (Kolossé 3:23)

Michelangelo egyik legnagyszerűbb alkotása Dávid szobra. Olyan nagy szenvedéllyel dolgozott rajta, hogy gyakran ruhában aludt, mert sajnálta az időt arra is, hogy levegye, majd ismét felvegye őket. Újra meg újra megvizsgálta a márványt, hogy lássa, milyen póz lenne a legalkalmasabb. Több száz vázlatot készített a lehetséges testtartásokról, és aprólékos rajzokat modellekről. Ötleteit kipróbálta kis viaszszobrokon, és csak amikor azokkal elégedett volt, akkor vette kezébe a vésőt és a kalapácsot. A Sixtusi-kápolna mennyezetfreskóján ugyanilyen igényességgel dolgozott. Kényelmetlen szögben feküdt kemény deszkákon, a boltív alatt megszorult fullasztó levegőt lélegezte be, szemét égette, bőrét irritálta a vakolat pora. Az elkövetkező négy évben szó szerint verejtékesre dolgozta magát kemény munkával - de nézd csak meg a végeredményt! Martin Luther King mondta: „Ha egy ember utcaseprő, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja: ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját!" Ha nem vagy szenvedélyes abban, amit csinálsz, keress valamit, amit szenvedélyesen tudsz csinálni! Ne csak az hajtson, hogy pénzt keress, arra törekedj, hogy hatással legyél! Célod ne a túlélés legyen, hanem az, hogy valami jelentőségteljeset tegyél! Pál megmutatja, hogy mi a végső célja annak, hogy mindig a legjobbat nyújtsuk: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek... az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát!" (Kolossé 3:23-24).


Ne szóld le magad!


„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” (Zsidók 10:14)

Amikor semmibe veszed pozitív tulajdonságaidat, és azt mondod magadnak: „Túl kövér vagyok, nem vagyok jó, soha semmit nem csinálok jól”, akkor mindig igazolást találsz arra, amit keresel. Dr. Richard Carlson mondja: „Ha leértékeled magad, az inkább felerősíti, semmint kijavítja tökéletlenségeidet azáltal, hogy szükségtelen figyelmet és energiát fordít mindarra, ami rossz, ahelyett, hogy arra figyelne, ami jó. Miért tennéd ezt, tudva, hogy az egyetlen lehetséges következménye a negatív szemléletmód, még több negatív érzés és az élet ajándékának egyre kevesebbre becsülése? Azok az emberek, akik rendszeresen leszólják magukat, gyakran panaszkodóknak tűnnek, nem is beszélve arról, hogy milyen példát állítanak ezzel. Mindenkinek vannak olyan területei, melyeket szeretne tökéletesíteni, de ez nem jelenti azt, hogy ostoroznod kellene magad. Itt a földön egyikünk sem lesz tökéletes, de nem az a megoldás, hogy becsméreled magad. A Biblia azt mondja, hogy Isten „örökre tökéletessé tette a megszentelteket”. Max Lucado írja: „Húzd alá a tökéletes szót! Figyeld meg, nem az van odaírva, hogy jobbá tette. Nem az, hogy fejlődik. Nem az, hogy javulóban van. Isten nem fejleszt, Ő tökéletessé tesz. Ő nemcsak erősít, Ő teljesen elvégzi a munkát… Tudatában vagyok annak, hogy van, amiben még tökéletlenek vagyunk. Még mindig hibázunk. Még mindig elbukunk. Még mindig pontosan azt tesszük, amit nem is akarunk… ez a részünk »a megszentelődés folyamatában van«. De amikor arról van szó, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, akkor tökéletesek vagyunk. Amikor minket néz, akkor olyan emberekre tekint, akik tökéletessé lettek azáltal, Aki az Egyetlen tökéletes – Jézus Krisztus által.” Az rendben vagy, hogy tökéletesíteni akarod magad, de ne görcsölj rajta; állj meg gyakran, és emlékeztesd magad arra, hogy: „felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kolossé 3:10).
Isten jósága...

A mai nap imádsága:
URam! Jóságod engem is jóságra kötelez. Add, hogy ezt lehetőségként vegyem a kezedből naponta, s felfedezhessem Általad az Élet szépségeit! Ámen



Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá.
Jak 1,17a

Ez nyilvánvaló... Nem is lehetne másképpen, hiszen Isten a Legfőbb Jó, s jóságával ellentétes lenne minden rossz. Ennek ellenére sokan látják úgy ezt a világot, hogy az Isten büntet, haragszik, sőt olykor még gyötri is az embert, de hát a "jó hívő ember"-nek ezt is alázattal kell fogadnia, mert talán ez is egy próba a sok közül. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy Végtelen Istennek isteni kedve telnék abban, hogy az Ő véges teremtménye vajon megugorja-e az elébe gúrított sors-akadályokat(?) - ki kell jelentenünk: Isten nem lenne mindenható, ha nem tudná előre, hogy mire képes az Ő képmása...

Isten jó, Isten igaz, Isten tiszta - éppen ezért Isten szép is. Ő az abszolút Szépség, hiszen Ő maga a Tökéletesség! Ebbe belerondítani egy olyan emberi, földhözragadt elképzeléssel - mint amilyennel találkozhatunk az Írás egyes részeiben -, hogy ti. Isten csatát vívna a Rosszal, illetve meg kellene birkóznia valamikor a Vele ellentétes erővel; nos az ilyen elképzelés többszörös logikai bukfenccel tarkított. Ennek az elképzelésnek - amit oly sokszor a keresztények nyakába varrtak már - bizony kultúrtörténeti háttere van, s nem sok köze van Jézus URunkhoz. Az pedig egy külön fejezetet/könyvet érdemelne, hogy az ún. "Jézus-eseményeket" egy nem-szemtanú, beteges vallásos megfelelési kényszerrel küszködő farizeus fiatalember (Saul) hogyan értelmezi... Bizony a kultúrák harca ma is folyik, tkp. ez formálja az emberiség történelmét azóta, amióta világ a világ. Nem először, s nem is utoljára kerültünk már kulturális zsákutcába. Sokszor járt már diadalittas örömtáncot az emberi gonoszság és butaság, s csak abban bízhatunk, hogy a Történelem URa most is megkegyelmez nekünk, s nem fulladunk bele abba a globális krízismocsárba, amit magunk produkáltunk magunknak azáltal, hogy nem engedtünk az Isten kristálytiszta, életvédő törvényeinek szabad folyást az életünkbe...

Isten ezt a világot szépnek és jónak teremtette, s aki ezt nem látja, azon beteljesedik a mondás: "látván nem lát"... Ahogyan a fény ránkvetül nap mint nap, ahogyan megöntözi a felhőkből alászálló eső a földeket, ahogyan az ég felé törnek a fák, ahogyan kiegyenesednek a fűszálak, s ahogyan egyenes derékkal, tiszta lélekkel habzsolják a fiatalok a Fényt - ez mind az Isten jóságát tükrözi, mind a világosság Atyjától száll alá! Ebben nincs helye árnyéknak vagy változásnak, mert Isten nem "egyszer ilyen, egyszer meg olyan", a mi Teremtő Atyánk, az Élet URa, EGY, s változatlan ÖRÖK ISTEN...


Közösség




A mai nap imádsága:
Uram! Tisztítsd meg szíveinket, s kezd rajtam! Ámen

"Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve.."
Mt 13,14-15a

Jézus az ézsaiási próféciát idézi annak bizonyságául, hogy az Őt hallgató nemzedék számára beteljesült az Istentől elfordulás... hogy a Mester mit mondana a mai "se lát, se hall" nemzedékre, ezen is érdemes lenne elidőzni egy kicsit, egy azonban tényként megállapítható: Nem a manapság oly sokat emlegetett funkcionális analfabétizmus a legnagyobb gondunk, hanem az érzelmeink elsivatagosodása.


Soha ennyiféle médium még nem közölte az Istenről szóló tanításokat, és soha nem volt az ateizmus ennyire erős mint most. Az Isten megtagadása legtöbbször nem nyilvános, sokkal inkább az indirekt negálás a jellemző, azaz Isten törvényeinek elhagyása, a szeretet útjának kikerülése. Kifinomult többcsatornás életszerű hangrendszerek, nagy felbontású egyre realisztikusabb képi megjelenítők ontják az információt a világról, az emberről, közvetetten és közvetlenül az Istenről is, de az ember mégsem érti a dolgok nagy összefüggését. Lát, de mégsem ismeri fel a lényeget, hall, de mégsem képes megérteni a szavakat. Ennek oka nem a szavak jelentéstartalmának torzulása vagy éppen megkopása, hanem a szív megkövéresedése. Az ember szívének alapvető funkciója nemcsak az, hogy az éltető vért elpumpálja a legtávolabbi sejtekbe is, hanem az, hogy Teremtője után sóvárogjon, s Érte dobbanjon.


Manapság az ember szíve nem az Istenért, nem is a másikért, hanem önmagért, csak saját magáért dobog. Sajnos elveszítette az ember nemcsak az Isten szeretetét, de a közösség tiszteletét is. Ezért nem hajlandó semmit sem tenni a közösségért, hanem inkább szívének hamis hangjára hallgatva igyekszik kijátszani azt a társadalmat, országot, világot, amelybe őt is beleteremtette az Isten... elveszítette szolidaritását embertársa iránt, csak a maga javát tartja fontosnak, a "többi" nyugodtan pusztulhat, csak én maradhassak meg, s az enyéim! Az "üdvös" megoldások azonban mindig közösségiek. Ugyanis csak a közösség képes hordozni az egyént akkor, amikor az elerőtlenedik akár testileg vagy lelkileg. A mai kor emberének mindene megvan (telefon, fax, internet, tévé, videotelefon, autó és számtalan technikai csoda), melyekkel könnyíthetne a másikon, mégsem teszi... a technika bravúrjait először mindig a másik megsemmisítésére, kijátszására használja...


Egyet nem szabad felednünk: a megkövéredett, funkcióját betölteni nem képes szív az egész testet (közösséget, társadalmat) veszélyezteti... Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy megértsük mi az Isten akarata, s ha megértettük, akkor tegyünk is érte.



Teremtettség...


A mai nap imádsága:

Istenem! Csodálatos világodban élnem olyan jó! Köszönöm Neked, hogy gondoskodsz rólam és szeretteimről, s naponként megadod mindazt, ami életünk fenntartásához szükséges! Add, hogy ne legyünk hálátlanok, s felfoghatatlan, de titkaidban mégis tapasztalható, megérintő szereteted nagyságából valami keveset visszaadhassunk felebarátainknak! Add Uram, hogy boldogulni tudjunk egymással, s majdan üdvözöljünk Általad, s egyszer "Orcád világosságának" látására is eljuthassunk! Ámen



És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.
Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
1 Móz 1,31

Rendkívül nagy tudású, kedves professzorunk (Prőhle Károly) említette egyik szociáletika előadásában: "Gondoljatok csak bele! Ha ezen a Földön nem lenne ember, akkor ez a bolygó valóságos paradicsom lenne!" ...Sokszor elkeserednek a segítő szolgálatban álló pedagógusok, orvosok, papok, mert olyan sikertelennek tűnik munkájuk. Pedig általában nem a befektetett munka mennyiségével és minőségével van a baj - legyünk őszinték, olykor persze azzal is -, hanem sokkal inkább velünk, az öntörvényű emberel. Legyen az fiatal vagy öreg, génjeikbe kódolt makacsságukkal még a legnyugodtabbak tűrőképességét is alaposan próbára teszik... vagy éppen mi magunk - olykor akaratlanul is - vagyunk azok, akik bosszantunk másokat.

Ha valaki egy kicsit is beleményedt a világmindenség tanulmányozásába, hamar rájöhetett, hogy a lexikonok/tudástárak szemet gyönyörködtető illusztrálásai ellenére nem sok mindent - teóriákat persze bőségel - tudhatunk meg a teremtettségről. Ismeretelmélettel foglalkozó tudósok szerint a megismerhetőnek alig az egy százalékát(!) ismerjük, további négy százalékban szeretnénk birtokolni a választ kérdéseinkre, de 95 százalékban azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk... S ha az univerzum évmilliárdjainak távlatában belegondolunk földi létünk elillanó néhány évtizedére, akkor megrettenhettünk kicsinységünktől, elkeseredhetünk vagy - s ez a kegyelem(!) - eljuthatunk arra a felismerésre, hogy Isten mégsem azért teremtette meg a világmindenségét, hogy azt mi soha ne ismerhessük meg (nyilvánvaló szeretetéből fakadóan egyszer megismerhetjük nemcsak teremtettségének legelrejtettebb zugait, de Őt magát is), hanem éppen azért, hogy eljuttasson minket a kiteljesítő bizonyossságra: örök életre teremtettünk...

Isten tehát a világot jónak, sőt igen jónak teremtette! (Bár olykor kétségbe vonjuk mindezt, de általában csak olyankor, ha az emberi fajban, az embervilág szövevényes rendszerében vagy éppen önmagunkban kételkedünk és csak Istent hibáztatjuk mindezért...) Lám, már a régiek is rájöttek - erről szól az egész Biblia -, hogy nem a teremtett világgal és az Istennel van a probléma, hanem mindig az emberrel... De miért mi emberek vagyunk a "legnyengébb láncszem" a teremtettségben? Esetleg nem is vagyunk azok, csak istentelenségünkben ránkszakad a makrokozmosz befoghatatlansága, s a mikrokozmoszban rejlő törp-erők óriási nagysága, s megrettenünk? Talán megérezzük, hogy mégiscsak mi vagyunk Isten szeretetének középpontjában, s ezért helyezett édeni világának a közepébe? Bizony, ha nem lennénk ennyire műveletlenek, akkor "művelnénk és őriznénk" az ÚRIsten csodálatos világ-kertjét...

A Világteremtő Isten - s ez az evangélium(!) - fenntartja teremtésének rendjét az ember bűnei, s hibái következtében bekövetkező rombolásokkal szemben is. Szeretete megviláglik gondviselésében - amikor a rosszból is jót hoz elő -, s olykor az emberek életében is, amikor "megvilágosodnak" s Krisztust követő életvezetésükkel valami keveset visszatükröznek az Ő bölcs akaratából... Élni ebben a felismerésben hatalmas, felszabadító kiváltság, nem élni az Isten megismerésének egyszeri, földi lehetőségével - nem egyszerűen balgaság, sokkal több annál: végzetes hiba...



Titok...


    A mai nap imádsága:

    Uram! Végtelen sok titkod vonzásában élek. Nem értem őket, csak csodálom. Add, hogy hálás is legyek érte, s gyönge akarásomat a megértésre jutalmazd meg békességgel! Ámen.

   

Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.
Mk 4,26-27

Nemcsak a születés, a halál és a szenvedés, de a növekedés is az isteni titokzatosság része... Mitől, s hogyan "kerekednek" gyermekeink napról napra, miért virágzik tavasszal a rét? Nem tudjuk - talán csak sejtjük - miért csomagolja be apró magocskákba a természet minden élő eleme a maga genetikai kódját, hogy aztán megfelelő helyen, s időben az élet magba-zárt információja újra megismételje a belészerkesztett programot. Mi pedig a létezés egy másik szintjén csodáljuk a természet erejét és szépségét - dicsérjük és hálát adunk mindezért az Istennek - vagy éppen nem.

Amilyen megfoghatatlan a növekedés, olyannyira megfoghatatlan az Isten országa is. Mindkettő itt van közöttünk és bennünk, történik és létezünk általa, de hogy mi is valójában, azt nem tudjuk. Legjobban akkor "foghatjuk meg" Isten országának titkát, ha azt mondjuk, az a valóság része. A názáreti Mester számos példázatában és hasonlatában próbálta megtanítani tanítványainak a "titkot", de Isten országát nem lehet pusztán információval létrehozni. Isten országának épülése nem "know-how", aminek gyártástechológiai leírása alapján bárhol létre lehetne hozni azt. (Bár vannak egyházacskák, akik ezt így gondolják, sőt "licencdíjat" is szednek érte, de ez terhelje az ő lelkiismeretüket.)

Isten országa reménység. Reménység, hogy az elvetett jó mag kikel. Megérzi az Isten "napocskájának" szeretet-melegét, növekszik, s termést is hoz. Magyarázni lehet az egész procedúrát, de az nem a titok birtoklása, csak egy kívülálló megfigyelő közelítően pontos leírása. Isten országa azonban nemcsak reménység, hanem igazság is: a Szeretet Igazsága. A végső. Ami mindent elfedez és begyógyít, újjáteremt és teljességre juttat... A régiek csak így mondták: Mennyek Országa, Isten királysága.
Isten által méretezett feladat: Indulj hit által


"Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nektek birtokul" Józsué 1:10-11

Egyszer eljön az idő, mikor neked kell meghoznod egy kritikus döntést, amit végig kell vinned. Ebben a helyzetben ez a döntés Józsuéé volt. Neki kellett fejest ugrani - szó szerint! A több mint 1 millió zsidónak át kellett kelnie a Jordánon ahhoz, hogy bemehessen az Ígéret Földjére. Lehet azt gondolod, hogy ez nem nagy ügy, csakhogy akkoriban nem voltak hidak.

A Jordán folyó átlagosan 30 m széles és 6 m mély volt. De tavasszal, mikor ők is épp arra jártak, gyakran kiáradt és egy zúgó, őrjöngő folyóvá vált. Nagyon úgy tűnt, hogy nem lehet átkelni rajta. Ezért Isten ezt mondta, "Csodát fogok tenni. Emlékeztek, mikor 40 évvel ezelőtt megnyitottam a Vörös-tengert? Valami olyasmit fogok tenni megint, csak egy kicsit másképp. Akkor megnyitottam és azután keltetek át rajta. Most azt kérem, hogy előbb ti induljatok el."

Józsué könyvének 3. fejezetében olvashatjuk, hogy Isten akaratára a víz magasan, gátként feltornyosult, aminek le kellett folyni, mielőtt visszahúzódott volna a folyó. A lelki vezetők mentek először. Bokáig merültek, de nem történt semmi. Aztán tovább sétáltak, a térdük, a csípőjük, majd a mellkasuk már mind víz alatt volt. De Isten időzítése tökéletes. A folyó valóban elkezdett visszahúzódni, így át tudtak kelni a Jordánon gond nélkül, és elfoglalhatták az Ígéret Földjét.

Mit teszel, mikor tisztában vagy vele, hogy mit kéne tenned és tudod mi a helyes, de félsz megtenni? Megteszed akkoris. Mit teszel, mikor tudod, hogy Isten mit szeretne tőled, hogy megtedd, de nincs rá hited? Megteszed akkoris. A félelmeid ellen fordulsz. Megteszed azt is, amitől a legjobban félsz. Az a helyzet, amiről azt gondolod, hogy keresztben le fog nyelni, az életed legnagyobb győzelme lesz, mikor Istenbe veted a bizalmad és hitben lépsz.

A Prédikátor 11:4-ben azt olvassuk: "Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat". Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten tervezett számodra, mint a "most".

Beszéljünk róla:
-Miután ezt olvastad, mit gondolsz, milyen kifogást fogsz találni, hogy elkerüld a szolgálatot?
-Gondolkozz más történeteken a Bibliából, ahol egy átlagos ember hitben elindult és megkapta az erőt, hogy véghez vigye az Isten-méretű feladatokat. Milyen közös dolgok lehetnek azokban az emberekben és benned?




Jézus megérti a félelmeidet és a kísértéseidet


"Jézus megérti a félelmeinket és a kísértéseinket; a Biblia azt írja, hogy mindenben megkísértetett, mégsem követett el bűnt."



"Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4:14-16)

Két kérdésem van ma számodra:

Milyen területen van szükséged önuralomra? Mi nincs az irányításod alatt az életedben?

Mi ijeszt meg a leginkább? Az elbukástól való félelem? A rossz egészségtől való félelem? Az elválástól való félelem? A visszautasítástól való félelem? A jövőtől való félelem?

Jézus azt mondja, hogy ezek imatémák; dolgok, amikről mindenképp beszélned kellene az Úrral. Imádkoznod kell azokért a területekért, ahol a legtöbb kísértés ér. Imádkoznod kell azokért a területekért, amik halálra rémítenek.

Jézus megérti a félelmeinket és a kísértéseinket; a Biblia azt írja, hogy mindenben megkísértetett, mégsem követett el bűnt.

A Biblia azt írja, hogy Jézus eljött a földre; itt járt harminchárom évig; és ami kísértés embert érhet, ő mindet megtapasztalta, ugyanazokat, amiket mi is tapasztalunk. Nem bűn kísértésbe esni; a bűn az, ha engedsz a kísértésnek.

A Biblia azt mondja, Jézus megtapasztalta a lehető legnagyobb kísértést, mégsem engedett neki. Ez azt is jelenti, hogy, mikor így imádkozol: "Küszködök ezen a területen. Nem vagyok képes végig csinálni, csak bukdácsolok és folyton elesek.", Jézus ezt megérti, hisz volt ott. Tudja, milyen érzés. Tudja milyen érzés, mikor szomorú és mérges akarsz lenni, és ostorznád magad. Tudja milyen érzés, mikor nem értenek meg és, mikor magányos vagy.

Mert Jézus "megérti minden gyengeségünket" (Zsid.4:15 CEV-fordító). A Biblia azt írja: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4:16)


Váljunk olyanokká, mint az első keresztények


Jézus azt mondta a követőinek, hogy


"Menjetek el szerte a világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Márk 16:15)

A mi friss megtértjeink első kérdése az, "Hogy teheti Isten az életemet kényelmesebbé?" Ők azok, akik Istent a saját céljaikra akarják használni, ahelyett, hogy ők lennének készek arra, hogy Isten számára használhatóak legyenek.




Az Isten szerinti friss hívők tudják, hogy meg lettek mentve arra, hogy szolgáljanak és missziózzanak.Ők lelkesen elfogadják a személyre szabott megbízásukat és kiváltságnak tekintik azt, hogy Isten használja őket.
Az öröm, bizalom és a lelkesedés jellemzi őket. Mivel tudják, hogy megváltoztak.

Minden reggel, amikor felkelnek, várják, hogy Isten használja őket új utakon.


Te melyik fajta hívő szeretnél lenni?


Isten hív téged, hogy vegyél részt a legnagyszerűbb, leghatalmasabb, legváltozatosabb és leglényegesebb ügyben, a történelemben: Építeni az Ő királyságát.

A történet az Ő története; ő építi az ő családját az örökkévalóságra. Semmi nem számít ennél jobban és semmi nem haladja ezt meg.


A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy Isten globális missziója tökéletes lesz, hogy egy nap a nagy missziós parancs nagyszerűen be fog teljesedni.

"A mennyben egy hatalmas tömeg minden nemzetből, fajból, népből, nemzetiségből és nyelvből meg fog állni Jézus Krisztus előtt, hogy dicsérje őt." (Jelenések 7:9)