2017. január 30., hétfő

BÁTRAN BESZÉLJ MINDENRŐL IMÁDBAN!


„...tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..." (Filippi 4:6)

Egy Afrikában szolgáló misszionárius család négyéves fia meglátott egy magazinban egy kis rózsaszín dinoszauruszt ábrázoló képet, és nagyon szeretett volna egyet. Édes­anyja tudta, hogy lehetetlen ilyet beszerezni (az újság három évvel azelőtti volt), de a gyermek egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy Isten elintézi neki. Tíz hónappal később, karácsony estére csomag érkezett otthonról. Első pillantásra úgy tűnt, hogy mindenki talál benne magának valami különleges ajándékot - kivéve a négyéves kis­fiút. Aztán döbbenten nézték, amit a doboz legalján találtak. A hölgynek, aki a csomagot küldte, fogalma sem volt arról, hogy Isten őt használja arra, hogy megválaszolja egy kisfiú imádságát. Mielőtt leragasztotta volna a dobozt, az utolsó pillanatban beledobott valamit, amit a szülők képtelenek lettek volna beszerezni - valami jelentéktelen dolgot, amiért egyetlen józan felnőtt sem imádkozott volna soha... egy kis rózsaszín műanyag brontoszauruszt, egy gyorsétterem reklámfiguráját!

Néha úgy érezzük, hogy ostobaság Istentől kis dolgokat kérni, pedig nem kellene így gondolnunk. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6). Istent életed minden apró részlete érdekli, ha valami neked fontos, az neki is fontos. A bibliai időkben két verebet lehetett venni egy fillérért (sőt akciós áron ötöt két fillérért!), Jézus mégis ezt mondta: „...és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30). Ha megtanulsz bízni Istenben a kis dolgokban, akkor képes leszel bízni benne a nagy dolgokban is.


Bővölködő élet

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!

Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.







Figyeld a jelzéseket!


„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:12)

Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”

Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.


HENRY JOHN HEINZ


„Fölkelnek előtte fiai, és áldottnak mondják…” (Példabeszédek 31:28 NKJV)
Hatéves korában Henry John Heinz elkezdett segíteni édesanyjának a házuk mögötti kis kert gondozásában. Tizenkét éves korában három és fél holdnyi földet művelt meg, és háromszor egy héten zöldségféléket szállított kocsijával Pittsburg boltjaiba. Nemsokára saját vállaltot alapított „57 áru” néven. 1905-ben megalapította a Henry John Heinz Company-t, amely ma, több mint száz évvel később, több mint ezerháromszáz féle terméket forgalmaz szerte a világon a ketchuptól a bébiételekig. Mást is érdemes azonban tudni róla: Henry John Heinz szerette Jázust, és nagy mértékben támogatta a vasárnapi iskolákat Pittsburgben és szerte a világon. Vállalta úttörő volt a biztonságos és higiénikus tápszerek gyártásában, és messze meghaladta korát az alkalmazottaival való bánásmódban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosított, uszodákat és tornatermeket bocsátott dolgozói rendelkezésére, és nőket is előléptetett felelős pozíciókba. Jó hírnevet szerzett azzal is, hogy javította alkalmazottainak munka- és életkörülményeit. Végrendeletében Henry John Heinz ezt írta: „Kívánom, hogy eme végakarat legelején, mint legfontosabb tétel szerepeljen hitvallásom: hiszek Jézus Krisztusban, mint Megváltómban. Kívánom továbbá, hogy eme végakarat tanúja legyen a ténynek, hogy egész életemben, melyben rendkívüli örömök és rendkívüli fájdalmak is értek, csodálatos módon megtartott Istenben vetett hitem, Jézus Krisztus által. Ezt a hagyatékot hagyta rám az én szent életű édesanyám, egy erős hitű asszony és én ennek tulajdonítom minden elért sikeremet.”
Aggodalom...
A mai nap imádsága:
Uram! Kételyeimet vedd el, aggódásaimat szüntesd meg, hogy minden erőmmel Neked szolgálhassak! Ámen


Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
Mt 6,34

Életünk folyamán sok mindenért aggódunk, pedig nem kellene, hiszen fölösleges aggodalmaskodunk amiatt, ami fölött nem a mi erőnk a döntő. Útmutatónk Jézus Hegyi Beszédéből kijelölt mondata igen hangsúlyos, Jézus tanításának summájában a központi "vezérgondolata": Sem a mának, sem a holnapnapnak nem te vagy az ura, hanem az Isten. Ő ad eledelet mindeneknek, Ő hozza fel napját jókra és gonoszokra egyaránt. Aggódni azért, hogy mit együnk vagy mit igyunk a "pogányok szokása" - mondja a Mester. Ahol istentelen világ uralkodik, s nem a szeretet, hanem az önzés a meghatározó, ott minden érték felborul, ott joggal lehetne aggódni a holnapért, de még ebben is ott van Isten akarata, hogy ti. megbüntesse a gonoszságot. (Azáltal, hogy önmagával meghasonlik bűnei következményei által, s idővel kioltja önmagát.)

Minden kornak megvannak az aktuális félelmei, félelmek nélkül nem is lennénk képesek élni. A félelem ugyanis felhívja figyelmünket teljesítőképességünk határaira, a korlátokra, amik nélkül szétfolyna életünk. Aki belenéz Isten törvény-tükrébe, az meglátja valódi önmagát, s azt a medret is, amiben élete folyója "célszerűen" hömpölyöghet.

A siker-teóriák azt hirdetik, s hitetik, hogy az ajánlott "módszer" egyenesen röpít az áhított cél felé. A valóságban ez nem így van. Ahhoz, hogy észrevegyük, s megbecsüljük az áldást, Isten megengedi a próbákat is az életünkben, s ahhoz, hogy értékelni tudjuk a fényt, megengedi hogy meglássuk, olykor megtapasztaljuk az árnyékot is.

Az Istenben bízó ember tudja, hogy Istene gondviselő Isten (providentia Dei), azaz előrelátó, s még a rosszból is képes előhozni a jót - "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt." A gondunkat viselő Isten naponta hordoz minket, s ez az az evangélium, amire mindannyiunknak szüksége van az áldott, kiegyensúlyozott, kegyelem-adta boldog élethez.




Az élet tiszteletéért .


A mai nap imádsága:
Uram! Tedd szememet látóvá, szívemet érzővé, hogy gondviselésedet felismerjem életemben! Ámen

   

Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
Mt 25,13

A Bibliát kevésbé ismerők ennél a mondatnál általában a saját "utolsó órájukra" gondolnak, s bár ennek is van értelme, nem erről szól az ezt a mondatot megelőző történet, hanem Jézus visszajöveteléről. Ahogyan a feltámadás is hittitok (Credo quia, absurdum est! - Hiszem, mert hihetetlen!), úgy a visszajövetel is, hiszen Jézus maga mondja "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, még a Fiú sem, csak egyedül az Atya". Ennek ellenére jó néhányszor megjósolták "lánglelkű" prédikátorok, "tudós" számmisztikusok, mikor lesz itt a világvége, hiszen Jézus jeleket mondott, s e jelek beteljesülését vélték látni.

A világvége szomorúságát már sokan megérezték, s minél inkább saját elmúlásunk feltartóztathatatlan örvényének vonzásába kerülünk, annál jobban láthatóvá válnak lineáris létünk korlátai. Élni jó, de az élet édes ízét akkor kezdjük el becsülni, amikor az keserédessé válik: kezd teherré válni a munka, s fársztani kezd a felelősség hordozása. Egy biztos: örökké nem élhetünk, a kérdés csupán az, ennek az "igazságnak" a birtokában hogyan éljük a hátralévőt, s milyen következtetéseket vonunk le Istennel, felebaráttal, önmagunkkal kapcsolatban.

A Mester vigyázásra int. Önmegzavaró, valósítgató életünk bármikor véget érhet. A szépség, az erő gyorsan megkopnak, a boldogságos, gondtalan szakaszt bármikor követheti a próbás. Vigyázzatok, el ne hibázzátok! - mondhatná Urunk. Észre sem veszed, s kacagó gyermeked felnőtté válik melletted, s akkor hirtelen nyilvánvalóvá lesz: nem fröccsentett tárgyak kultikus tiszteletére kellett volna nevelned, hanem az Isten ismeretére... Hiába a jobb kéz hihetetlen kifinomult motorikus mozgási képessége, a számítógép egerének mesteri kétdimenziós mozgáskultúrája nem elégséges tudás a többdimenziós élethez. A végesség tragikumát csakis az evangélium oldja fel. Benne válik nyilvánvalóvá, hogy életünk születés és halál közé húzott girbe-gurba vonala az Isten felől nézve a szeretet legrövidebb egyenese.



Csüggedés...


A mai nap imádsága:
Uram! Vigasztalj, hogy élhessek! Ámen

   

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Zsolt 94,19

Aggódás - az érzelmek hullámvasútja... A bizonytalanság, a kilátástalanság, a lehetőségek hiánya - vagy éppen a lehetőségek megléte, de az erő vagy a bátorság megkopása a változások megtételéhez - mind aggódásaink kísérői. A még nem látható konkrét (közel)jövőtől való félelem teljesen képes megbénítani nemcsak a a lelket, de erősen korlátozza a testet is. Aggódunk a munkahelyünkért, a gyermekeinkért, az egészségünkért, és a relatíve egzisztenciális biztonságunk elvesztésének Damoklész-kardja is ott függ felettünk... Nem csoda hát, hogy aggódunk... Pedig a Mester mindenkit így biztat: "Ne aggodalmaskodjatok!'

Kétezer évvel ezelőtt is volt miért aggódnia, ma is van és amíg lesz ember, addig aggodalom is lesz, mert elmúló életünkbe beleszőve jelen van mindennapjainkban a jó, a szép, a fontos elvesztésének lehetősége is. Míg az életéből Istent kizáró ember tragédiának éli meg mindezt, addig a hívő ember ajándéknak/lehetőségnek, mert ezeken a "kereszteken" keresztül jobban megértheti önmagát. Manapság divatos emlegetni azt, ha valaki a lelkével foglalkozik. Ezoterikus könyvek hegyei hirdetnek "belső lelki utazásokat". Az utazás, a mobilitás a ma embere számára egyértelműen a sikeres életet jelenti. Aki meg otthon kuporog a hokedlin, vagy a sámlin ücsörögve a vaskályhájában bámulja a lángokat - miközben minden létező hulladékot eléget, hogy meg ne fagyjon - az ilyen embert sikertelennek ítélik meg. Pedig a régi "szerzetes nagyok" kedvenc kövükön, barlangjukban magányukban elmélkedtek - tették belső utazásaikat. A világ számára ők sikertelenek voltak, Isten számára békességet birtoklók, az utókor számára pedig szentek.

A hívő ember - klasszikus értelemben - nem szent. Időnként őt is megpörgeti a világ kívánság-örvénye, sőt szívébe olykor beköltözik a csüggedés is. De "tudása", mely hitéből fakad, átsegíti a nehéz pillanatokon. Ismeri a megoldást, s az imádság erejét. Beengedi életébe az Istent, hogy a Lélek jelenlétének vigasztalása által új erőt nyerjen...





Isten országa...


URam! Lakozz bennem, s formálj! Ámen


Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.
Lk 21,31

Isten országa, Isten királysága - mint kifejezés - az Ószövetségben is várt messiási ország. (Mt 11,2 k) De ez mégsem politikai ország, a zsidóság világuralma, ahogyan általában a Jézus-korabeli zsidók, sőt az apostolok is képzelték (vö. ApCsel 1,6), hanem Isten egyetemes országa a lelkekben. Jézus csak példabeszédekkel tudja megsejtetni Isten országának szépségét. Az öröm országa ez: olyan, mint a királyi lakoma, ahol ünneplő boldogság uralkodik. (Mt 22,2) A szabadság országa ez: ahol a lelki rabok szabaddá lesznek, ahol a megtört szívűek fájdalma elmúlik, s a szomorkodók lelkét betölti a fény. (Lk 4,18-19)

Az Isten Országának tanítása nem képzelt, vagy misztikus világról beszél, sem egy halál utáni vágyott állapotról, hanem az emberek egymás közötti viszonyának és életvitelének egy egészen más módját ismerteti, és amelynek értelme és legnagyobb kincse, maga az ember. Sajnos a világban kialakított mesterséges, vallási, faji, nemzeti, politikai megosztások különféle mérlegekre helyezik az emberek értékelését, de ebben pont az a megtévesztő, hogy valójában csak azt a szerepet értékelik, amelyet a mesterséges megosztáson keresztül teremtettek, és amit a szerepnek megfelelően formálódott egyén betölt.

Isten Országában más szempontok vezérelnek az ember értékelésében, és ezekben semmit nem számít, hogy valakinek palotája van, puha ruhába öltözik vagy rangot, tekintélyt birtokol a hatalom csúcsán, egyenrangúnak számít azokkal, akiknek ez nincs megadatva. Ez nem azt jelenti, hogy a királyt semmibe kell venni, a gazdagot pedig nem szabad emberszámba venni, hanem azt jelenti, hogy a szegényt éppen úgy kell kezelni, mint a királyt, éppen annyi joga és lehetősége van az Isten Országában, mint a gazdagnak, ezzel szemben a földi hatalmasságok birodalmában pedig nincs.

Ez azt jelenti, hogy ha az emberek megvalósítják az Isten Országát a földön, akkor bármilyen konfliktusos helyzet megoldásában nem lehet kedvezően, vagy hátrányosan befolyásoló tényező az anyagi és a hatalmi szempont, helyette az igazság és az emberi erőforrások értéke fog számítani. Nyilvánvaló, hogy az Isten Országában nincsen az ember értékét meghatározó magántulajdon, s olyan sincs, hogy ember uralkodjon ember felett.

Isten országa nem hely, hanem állapot... Azáltal, hogy "Isten bennünk van, s mi Őbenne" Isten országa "elég közel" van hozzánk! A kérdés már csak az, hogy Isten országa bennünk megvalósul-e? Ezt jelesül abban láthatjuk, hogy nem a holnapban akarunk csak szentül élni, hanem már az "itt-és-most"-mában is...



ÚRIsten...

A mai nap imádsága:
URam! Nem látlak, de érezlek. Add, hogy élhessek Benned és Általad! Ámen

    

tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy, mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség,
1 Kor 8,4b-6a

Faluvá zsugorodott világunkban szinte elcsépelt igazságnak tűnik: "Globálisan gondolkodni - lokálisan cselekedni!" Pedig a felszólítás nagy igazságot takar, a világ megváltoztatása magunknál, bennünk kezdődik... Egocentrikusságunkból eredően még ma is geocentrikusan gondolkodunk, azaz: igen tetszik nekünk a gondolat, hogy mi emberek vagyunk a világ közepe. Ez azonban kétszeresen sem igaz! Egyrészt a teremtettség "közepén" az Élet áll - ráadásul ez akkora titok, hogy nem is lenne szabad egyénekre/egyedekre lebontva emlegetnünk, csak folyamatában -, másrészt mindenek csúcsán nem az ember áll, hanem a Teremtő Isten...

Pál világosan beszél, s akinek van füle, az nemcsak hallja, de érti is: Isten az EGY! Ha vannak is "istenek" (értsd: ideológiák, szenvedélyek, kötözöttségek), melyek totálisan uralhatják egy ember életét, ezek mégsem istenek, még ha az ember isteníti is őket. Sok embertársunk van, akik önzésük miatt sehogyan sem tudják rászánni magukat, hogy létüknek magasabb szintjére lépjenek és másokért éljenek, ugyanakkor szívesen veszik körül magukat évezredek óta létező legkülönfélébb, mélységesen emberi (s egyben nagyon szép!) elképzelésekkel, melyek azt bizonygatják, hogy démonok és ördögök, ártó szellemek hada Sátán-Nagyúr vezetésével birkóznak ebben a földi világban a JóIstennel...

Nos a Teremtő Isten nemcsak a Földnek az URa, hanem az egész Világ-Mindenségnek. Azaz Isten - s oly könnyen dobálódzunk vele, használjuk ezt a fogalmat -, tehát nem globális-, hanem univerzális Isten! S ha valaki egy kicsit is belemélyed az Isten legnagyobb könyvének (csillagos égbolt) olvasásába, akkor hamar beleborzong létének kicsinységébe, s a Világegyetem nagyságába... S ha ez is kevés neki, hogy Isten teremtő szeretetére rádöbbenjen, s végre "istenesen" éljen, akkor tényleg nincs kifejezőbb szó vakságára, minthogy: "ördögi"... Ez a szó ugyanis mindazt a látható és megfogható, élvezhető és birtokolható DOLGOT/anyagit együttesen jelöli, ami elvisz, eltérít a nemlátható Istentől. Azért, mert valamit nem látunk, az még nem jelenti azt, hogy nincs! Látni ugyanis nem csak szemmel lehet - szívvel is. Ez a hívő ember "tudása". Ezért szívünkön, lelkünkön, hitünkön keresztül kicsiben és nagyban, testben és lélekben, "obszervájuk" a JóIstent, minden napon a világ végezetéig...
A csendesség győzelmet hoz


"...tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." Máté 6:13.



"Egy nap már soha többé nem lesz ezen a világon bizonytalanság, sem magány, sem depresszió, sem féltékenység, sem viszály, sem bánat."



Az elmúlt napokon a Miatyánk szövegét vizsgálva megláttuk, hogyan lehet áldásos a csendességünk. Ma az utolsó mondathoz érve a győzelemről fogunk szólni. Szeretem ezt a részt, jó érzés úgy zárni imáinkat, ha az egy igenlő, pozitív gondolatot hordoz magában. A Miatyánk pedig a következő kijelentéssel zárul: "tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
Fontos, hogy a csendességedet úgy zárd, hogy hálát adj Istennek az Ő végső győzelméért. Szánj egy percet arra, hogy elmondd neki a következőt: "Istenem, nem számít mi fog történni velem a mai napon, de én ezt a napot Veled kezdem el. Nem tudom, hogy mit tartogat számomra ez a nap. Azonban nem számít, hogy milyen, jó vagy rossz történik velem, végső soron győzedelmeskedem - Veled, hiszen senki sem veheti el a Tőled kapott üdvösségemet."


Szeretek arra gondolni, hogy egy napon nem lesz többé fájdalom az életemben. Egy nap már soha többé nem lesz ezen a világon bizonytalanság, sem magány, sem depresszió, sem féltékenység, sem viszály, sem bánat. Isten egy nap mindezeket eltörli és a mennybe megyünk -ezt senki sem veheti el tőlünk. "...tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra." (II.Tim 1.12) Isten megőríz engem. Ez jó hír, és ezzel a jó hírrel érdemes befejeznünk a csendességünket.






A csendességed kiváltsága

"Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad;a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Zsoltárok 16:11



Tegnap említettem, hogy csendességet tartani egy kiváltság. Lehetőségünk van meglátogatni az univerzum királyát, a mindenség alkotóját.

Mi teszi a csendességünket olyan kiváltságossá, hogy nem akarunk azon morfondírozni, hogy kihagyjuk? Itt van négy csodálatos dolog, ami akkor történik, amikor Istennel időt töltünk.

1. Istennek adod az odaszánásod. "Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő én velem. " (Jelenések könyve 3:20) Ö az alkotód, a szabadítód, ő gondoskodik, megtart, tanácsol és vigasztal. Isten megérdemli a dicséretünket. Semmink nem lenne Isten nélkül. Sőt, Isten az odaszánásunkat is akarja! Ő szeretne időt tölteni veled.

2.Isten irányt ad neked. "Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert Te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. " Zsoltárok 25:4-5 Neked és nekem napi szinten szükségünk van irányításra. Isten meg akarja adni neked ezt az irányítást, de ahhoz, hogy megkapd időt kell töltened vele. A csendességed lehetőséget ad arra, hogy napi helyreigazítást kapj az életed során.

3. Napi örömöt nyersz Istenben. "Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. " Zsoltárok 16:11 Az Istennel való időtöltés fog igazából boldogabbá tenni. A csendességed az az idő, amikor örömöd van Istenben. Az öröm titka az Isten ismerete.

4. Növekedsz, hogy minél jobban hasonlíts Istenre. Minél több időt töltesz Istennel, annál istenfélőbbé válsz. Tölts időt TV nézéssel és a jellemedet azok az emberek fogják alakítani, akiket nézel. Tölts időt Isten Igéjének tanulmányozásával, imádkozással és a jellemedet Krisztus személye fogja formálni.

Töltesz időt minden nap Istennel? Tedd azt és ez lesz a legjobb döntés, amit valaha hoztál.

Beszéljünk róla:

* Milyen területen kérsz Istentől irányítást a mai napon?
* Észrevetted már, hogy a napod máshogyan telik, ha az Igével és az Istennel töltött csendességgel kezded?

Azért létezel, mert Isten szeretni akar téged

"Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint" Efézus 1:4-5


Egyszer az irodámba jött egy ember, és azt mondta: "Keresztény vagyok, de nem érzem, hogy a lelki fejlődésem előre haladna. Olyan mintha egy semleges helyen ragadtam volna"


Megkérdeztem: "Szerinted mi a probléma?"


Erre azt válaszolta: "Szerintem az a problémám, hogy egyszerűen nem szeretem Istent eléggé."


Azt mondtam: "Nem ez a problémád. Nem az a baj, hogy nem szereted eléggé Istent, hanem az, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged."

A szeretet mindig szeretetre adott válasz. Azt mondja a Biblia: "Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." (1János 4:19) Amikor azt mondod, "Nem szeretem Istent" az azért van, mert nem érted, hogy Ő mennyire szeret téged.

Ahhoz hogy megértsd az életed célját és az elhívásodat, előbb Isten természetét kell megértened. Isten maga a szeretet. A szeretet az ő természetének a lényege. Egyedül Isten miatt van szeretet az univerzumban. A hangyák és csigák nem szeretnek, de te Isten képére lettél formálva, hogy szerethess.

Azért létezel, mert Isten szeretni akart téged. Az első célja az életednek az, hogy Isten szeressen! Igen, fontos, hogy szolgáld, engedelmeskedj neki és bízz benne, de az elsődleges oka a létednek az, hogy szeresd Őt.

Hagyjuk ezt leülepedni: Az elsődleges feladatod nem az, hogy csinálj valamit, hanem az, hogy egyszerűen hagyd hogy Isten szeressen téged. "Kedves római barátaim, Isten nagyon szeret benneteket, és az ő sajátjainak hívott el titeket." (Róma 1:7 LB)

Beszéljünk róla:

* Mi a válaszod arra az igazságra, hogy első elhívásod az, hogy élvezd az Istennel való kapcsolatodat?

* Gondolj a jelenlegi kapcsolatodra Istennel. Inkább szól ez szabályokról, megkötésekről és rituálékról, mint szeretetről?

Ideje újraértelmezni a bukást

"Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál." (Példabeszédek 29:25)


Sátán kedvenc eszköze, amivel csökkenti a hitedet, az a bukástól való félelem. De nem tudod Istent szolgálni úgy, ha közben folyamatosan attól félsz, mit gondolnak mások. Tovább kell lépned. A Példabeszédek 29:25 azt írja, "Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál."

Tehát te milyen módon szabadulsz meg a bukástól való félelemtől?

Az egyik mód, újraértelmezni a bukást. Mi a bukás? Nem az a bukás, ha nem sikerül elérned a célod. Az a bukás, ha nincs célod. Nem az a bukás, ha nem sikerül eltalálnod a célpontot. Az a bukás, ha nincs mire céloznod. Nem az a bukás, ha elesel. Az a bukás, ha nem akarsz felállni. Nem vagy kudarc, amíg fel nem adod. Tehát, ha Isten dicsőségére próbálsz ki valamit, az jó dolog. Nem az a bukás, ha kipróbálsz valamit és nem sikerül. Az a bukás, ha meg se próbálod.

Egy másik mód a bukástól való félelem kiirtására, ha sose hasonlítod magad másokhoz. Mindig fogsz találni valakit, aki jobb munkát végez és ettől elbátortalanodsz. Ugyanúgy mindig fogsz találni olyat is, aki nálad rosszabbul végzi a feladatát és ettől pedig büszke leszel. Mindkettő tönkreteszi az életedet. A bátortalanság és a büszkeség távol fog tartani attól, hogy Isten neked szánt célját beteljesítsd.

Azt írja a Biblia a Galata 6:4-ben, "Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval."

Észrevetted, hogy a Biblia azt írja, van egyfajta egészséges büszkeség? Van jó fajta és van rossz fajta büszkeség. A rossz fajta büszkeség az összehasonlításon alapszik: "Nála és nála jobb vagyok!" A jó fajta pedig: "Istenem, büszke vagyok rá, mit teszel a családomban, a munkámban, az életemben és a hitemben!". Na ez az egészséges büszkeség.

Isten engem nem arra hívott el, hogy én legyek a legjobb lelkész a világon. Isten arra hívott el, hogy a lehető legjobb pásztor legyek azokkal az ajándékokkal, tehetségekkel és élményekkel, amikkel ő megajándékozott. Mikor a Mennybe kerülsz, Isten nem azt fogja kérdezni, hogy miért nem voltál inkább ilyen és ilyen. Azt fogja kérdezni, hogy miért nem lettél azzá, akivé teremtett.

Engedd el a bukástól való félelmedet, mert, eredménytől függetlenül, jó dolog Isten dicsőségére új dolgokat kipróbálni.

Beszéljetek róla:

* Mennyire hátráltatott a hitben való növekedésben a félelem vagy más emberek véleménye?
* Milyen módon használod az ajándékaidat és képességeidet, hogy a céljaid felé haladj?
* Milyen bukásnak hitt események tartottak távol tőle, hogy elérd a céljaid és álmaid? Mit gondolsz, Isten mit szerete, hogy tanulj ezekből a kudarcokból?