Hogy kell úgy harcolni, hogy mindenki nyerjen?

„…vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Galata 5:15)

Az egészséges kapcsolat nem konfliktusmentes, de konfliktus-megoldó. Az a baj, hogy mi a győzelemért harcolunk, ahelyett, hogy a megoldásért harcolnánk. Az eredmény: az egyik győz, a másik veszít, a kapcsolat bánja! Íme néhány gyakorlati tanács az olyan küzdelemhez, amelyben a kapcsolat győz:

1) A különbségek elkerülhetetlenek, természetesek, és potenciálisan hasznosak. Elkerülhetetlenek, mert egy kapcsolat két nagyon különböző embert hoz össze. Természetesek, mert minden kapcsolat, ha mégoly nagyszerű is, megtapasztalja. Potenciálisan hasznosak, mert hatékonyan kezelve a kapcsolat növekedni tud általuk. 2) Íme három konfliktuskezelési mód: a) a konfliktuskerülő. Ezek azok az emberek, akik nem akarják „felkavarni az állóvizet”, vagy „felébreszteni az alvó oroszlánt”. Félnek a konfrontációtól, ezért eltemetik az érzéseiket, és nem látják be, hogy azok élve lettek eltemetve, és később feltámadnak. Az elhallgatást befalazás, majd kirobbanás követi, s ezzel testi-lelki betegségeket idéznek elő. Közben a sérelmek felgyűlnek, a megoldatlan kérdések megsokszorozódnak, és az elrendezetlen ügyek kikezdik a kapcsolatot. b) a támadó. Ezek a „legjobb védekezés a támadás”-típusú emberek; könyörtelen harcosok, akik soha nem adják fel, végzetes sebeket ejtve egymáson. A Biblia azt mondja: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” A támadás ellentámadást szül, mindkét fél „beássa magát” és semmi sem oldódik meg. c) a megközelítés fontosságát hangoztatók. Ezek azok az emberek, akiknek „semmi sem drága a jó kapcsolat érdekében”. Ők fogékonyak a másik érzéseire, de ragaszkodnak ahhoz, hogy azonnal foglalkozzanak a fontos kérdésekkel. Kerülik a másik hibáztatását; a problémával és nem a másik emberrel konfrontálódnak, és arra próbálják rávenni a másikat, hogy fogjanak össze a probléma megoldása és a kapcsolat megmentése érdekében!

Lélekkel teli élet

„…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18)

Az újjászületés nem semmisíti meg automatikusan a régi természetet. Testben élünk, amely fogékony a bűnre, ezért kell mindig telve lennünk Isten Szentlelkével. Pál azt mondja: „A Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek!” (Galata 5:16). Aztán pedig egy ismerős hasonlattal szolgál: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Efézus 5:18 Károli). Figyeld meg: Először: Pál arról beszél itt, hogy az életünk feletti irányítást engedjük át Isten Lelkének. Hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki részeg, és azt mondjuk rá: „befolyásoltság alatt van”. Másodszor: Pál mondata felszólítás. „Teljesedjetek be!” Nem azt mondja: „Ha van hozzá kedved” vagy: „Ez igazán jó lenne”. Nem, ha Isten tetszésére akarsz élni, akkor folyamatosan telve kell lenned az Ő Lelkével. Harmadszor: Ez minden hívőre vonatkozik. Előfordul, hogy valakiről ezt mondjuk: „Mennyire szereti Jézust! Miért nem tudok én is ilyen lenni, mint ő? Tudsz. A különbséget nem az teszi, hogy nekik van valamijük, ami neked nincs, hanem az, hogy beteljesednek Szentlélekkel. Negyedszer: Te nem tudod megtölteni magadat. Mint ahogyan az autódnak szüksége van üzemanyagra, neked is szükséged van a rendszeres utántöltésre. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5:6). Éhezed? Szomjazod? Ötödször: Ez folyamatos cselekvés. Nem vezethetsz autót egyetlen tanknyi üzemanyaggal, újra meg újra vissza kell térned a benzinkúthoz. A Lélekkel való betöltődés dinamikus, percről percre történő folyamatos tapasztalat. Miért van így? Mert olyan világban élünk, amely lelkileg kiszipolyoz minket, és mert harcban állunk a testiességgel, amely vesztünket akarja. Tehát: „…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18).

MUNKÁBA ÁLLÍTOTT HIT

„…hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)

Annyira belemerültünk abba, amit látunk, hallunk és érzünk, hogy a természetes érzékszerveink körén belül működünk, ahelyett, hogy a szellemi érzékenységünket használnánk. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által…” (1Péter 1:5). A hited az, ami mozgásba hozza Isten hatalmát. Mielőtt egy kőből gyémánt lenne, csupán egy darab szén, hatalmas nyomásnak kitéve. A Biblia azt mondja: „a megpróbáltatások fogják megmutatni hitetek valódiságát” (1Péter 1:7 NLT). A megpróbáltatás nem csupán erősen igénybe veszi a hitedet, de megmutatja annak mélységét is. Igazából nem sokat tudsz a hitedről akkor, amikor minden számlád be van fizetve, tested egészséges, gyermekeid rendesen viselkednek, és házasságod sértetlen. Amikor azonban elszabadul a pokol, te pedig Istenben bízol, hogy át tud vinni rajta, akkor tudod, hogy van hited.
Néha úgy érezzük, hogy jobban vagyunk lelkileg, mint valójában. Az ellenség azonban nem hagyott fel a támadással, csupán a természetes világból a szellemi világba helyezte át a hadszínteret. Támadja az elméleted, a pihenésedet, a békességedet, az érzelmeidet és a gondolatvilágodat. Mit tehetsz ilyekor? Emeld fel a hit pajzsát, amely megállít minden tüzes nyilat. Fogd kezedbe a Lélek kardját, amely Isten Igéje, és használd az ellenség megfutamítására (ld. Efezus 6:17)! Állítsd munkába hitedet! Mondd: „Ami sok, az sok!” – és kezdd el visszavenni, amit az ellenség elrabolt tőled!



A szíriai hadsereg ostromzár alá vette Samária városát, a lakosság már haldoklott az éhségtől. Miután már morzsákat sem dobtak ki a falon kívül élő leprásoknak, azok négyen hamar rájöttek, hogy bajban vannak. Azt mondták: „Mit ülünk itt, amíg meghalunk?” (2Királyok 7:3). Elindultak tehát és felfedezték, hogy Isten csodát tett, a szírek félelmükben elmenekültek, hátrahagyva élelmet, vizet és mindenféle más javakat. Mit tanulhatunk ettől a mégy leprástól? Azt, hogy ha munkába állítod a hitedet, Isten munkálkodni fog a te érdekedben. Ehhez azonban fel kell állnod, és ezt kell mondanod: „Ha meg kell halnom, akkor úgy fogok meghalni, hogy közben teszek valamit, építek valamit, elindulok és keresek valamit.” Amikor úgy érzed, hogy padlóra kerültél, állj fel és mondd: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsoltárok 118:17). Az ilyen fajta hit mindig felkelti Isten figyelmét.
Amikor már elég kétségbeesett vagy ahhoz, hogy az sem érdekel, kit fog felhasználni Isten, akkor hajlandó leszel elfogadni bármilyen segítséget, amit küld. Naámán,a leprás szíriai hadseregparancsnok megalázta magát, és hajlandó volt hallgatni egy kis rabszolgalányra. (Azért, mert annál a kislánynál volt Isten válasza!) Még arra is hajlandó volt, hogy hétszer megfürödjön egy sáros, iszapos folyóban azért, hogy megtisztulva jöjjön ki belőle (ld. 2Királyok 5:1-19). A hit azt mondja: „Nem számít, hová kell mennem, mit kell tennem, vagy kire kell hallgatnom, bármit is mond Isten, én megteszem.”



Lukács feljegyzi: „Amikor … Samária és Galilea között haladt át… szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.« És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lukács 17:11-14). Az Úr Jézus idejében a leprások a társadalomból kitaszítottak voltak, ezért éltek együtt egy csoportban. A gond csak az, hogy senki sem fog meggyógyulni, ha ugyanolyan nyomorultakkal van körülvéve, mint ő. Ezért kell a problémát Jézushoz hozni. Figyeld meg, Jézus nem ment be a lepratelepre, bár a közelben vezetett az útja. Mit teszel olyankor, amikor elhagy az egészséged, elveszted a családodat, az örömödet, a vagyonodat, akármit, és úgy tűnik Jézus nem figyel oda, egészen másfelé néz? Előfordulhat, hogy csalódott és keserű leszel, mert úgy érzed, mindenki mást megáld, csak téged nem, és azon tűnődsz: „Uram, mikor következem már én? Hűségesen szolgáltalak, mégis úgy látszik, hogy mindenki másra jobban figyelsz.” Ilyenkor itt az ideje így kiáltani: „Jézus, könyörülj rajtam!” Félre az udvariassággal és az önérzettel! Kétségbeesett emberek kétségbeesett imákat mondanak, és Isten válaszol az imáikra. Figyeld meg, amikor a leprások Jézussal találkoztak, nem azt kiáltották: „Tisztátalan!” – pedig ezt írta elő a törvény. Nem, ők most megtörték az előírást. Amikor nehéz helyzetben vagy, előfordul, hogy ki kell törnöd ahhoz, hogy áttörhess. Azt kell tenned, amit Dávidis tett: „Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén” (Zsoltárok 3:5). Rajta, ha választ akarsz, állítsd munkába a hitedet!



Nézzük meg még egyszer a tíz leprást, akiket Jézus meggyógyított: E betegség végső stádiumában a hús szó szerint leesik a testről. Figyeld meg, Jézus mégsem tette rájuk a kezét, nem imádkozott értük, nem is parancsolt a leprának. Ehelyett az embereknek parancsolt, hogy menjenek, és mutassák meg magukat a papoknak. Milyen furcsa! Egyesek számára egyenesen nevetségesnek tűnhet. Ám mielőtt Isten valamilyen csodát tenne, néha arra kér téged, hogy nevetségesnek tűnő dolgokat tegyél. Előfordulhat, hogy parancsol valamit, aminek úgy tűnik, semmi köze ahhoz, amiért imádkoztál. Amikor ilyen történik, döntened kell: kételkedsz vagy engedelmeskedsz. Ahelyett, hogy a végtelenségig vitatkoznál a kérdésen, csak tedd meg, amit mondott! Néha Isten ad neked egy igét (vagy csak egy szót), és úgy tűnik, hogy nem működik, pedig igen, még ha nem is látszik. Az a hit, amire Isten válaszol, nem vár magyarázatokat. „És amíg odaértek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Figyeld meg, a gyógyulások út közben történtek. A Biblia azt mondja: „Az Úr irányítja annak az embernek a léteit, kinek az útja tetszik neki” (zsoltárok 37:23). Ha az Úr mond neked valamit, indulj el aszerint! Próbáld elképzelni: miközben mentek, a lábujjak visszanőttek. Ahogy elindultak Isten szavának engedelmeskedve, egy csonkból ismét ujj lett. Ne állj meg itt! Menj tovább! „…aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). Rajta, mondd ki hittel: „Visszamegyek, hogy hálát adjak!”

ÜNNEPELD A KARÁCSONYT AZ ÉV MINDEN NAPJÁN!

„…ezért küldettem.” (Lukács 4:43)

Egyszer egy édesanya el akarta csomagolni a kis betlehemet karácsony után, amikor észrevette, hogy a Gyermek Jézus hiányzik. Megkérdezte négyéves gyermekétől, hogy tudja-e hova lett a Kisjézus? A gyermek így felelt: „Igen, tudom, de Ő nem akarja, hogy bárkinek is elmondjam.” „Miért nem?” – kérdezte az édesanyja. „Azért, mert nem akarja, hogy őt is elpakolják a többi dísszel együtt.” – felelte a kicsi. Mekkora bölcsesség egy gyermek szájáról! Ha tudod, hogy miért jött Jézus, akkor minden nap karácsonyt fogsz ünnepelni! Ő azt mondta: 1)”…azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem” (Máté 5:17 NKJV).

Az énekíró így fogalmazta: „A mindenség teremtője, az emberekért átokká lett. A követelést, melyet Ő maga állított fel törvényében, teljes mértékben kifizette.” Teljes fedezet! Minden bűnödért, mulasztásodért, még a gondolatban elkövetettekért is, megfizetett a Golgotán. 2) „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Máté 20:28 NKJV). Jézustól egy anya ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban” (Máté 20:21). Jézus így válaszolt: „Szolgálat, nem pedig versengés!” 3) „… hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát…” (Lukács 4:43). Minden alkalommal, amikor Isten akaratának engedelmeskedünk a magunké helyett, arról „prédikálunk” másoknak, hogy mit jelent Isten országa állampolgárainak lenni. 4) „…az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (lukács 19:10). Képzeld el, milyen lenne találkozni valakivel a mennyben, akivel együtt dolgoztál, vagy együtt éltél, és ő ezt kérdezné: „Hogy lehet, hogy te sohasem beszéltél mekem erről:” Tartsd szem előtt ezt a négy dolgot, és minden napod karácsony lesz!