2017. február 22., szerda

Leckék Lisztrából

„…Lisztrában…” (Apostolok cselekedetei 14:8)


A Biblia azt mondja: „Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá: ’Állj a lábaidra egyenesen!’ Ekkor az talpra ugrott, és járt” (ApCsel 14:8-10). Ez rendkívüli! Anélkül, hogy hónapokig tartó terápia segítségével működésre serkentették volna az agyát, az idegrendszerét és elsorvadt izmait, ez az ember, aki nem tudott felállni, egyszerre csak elkezdett járni. Ez olyan, mintha megnyerte volna a ’Csillag születik’-et vagy a ’Ki mit tud?’-ot anélkül, hogy egyetlen énekórát is vett volna. Vagy olyan, mintha kiállították volna a festményeit a Tate Galériában úgy, hogy soha nem tanult festészetet. Isten a visszájára fordítja a múltad veszteségeit, és sikerrel áld meg. Ezt élheted át az Ő ereje és kegyelme által. Néha Isten így cselekszik.

A következőkben ezt olvassuk: „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett… így kiáltottak: ’Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!’ … Amikor meghallották ezt az apostolok… ruhájukat megszaggatva… így kiáltottak: ’Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk…’” (ApCsel 14:11-15). Már megint itt tartunk! Egyre csak istenné akarunk tenni embereket. Valaki, akiről soha senki nem hallott, híressé válik, leszerződik vele egy zenei kiadó, és egyik napról a másikra sztár lesz, mi pedig példaképnek tekintjük. Uram, segíts rajtunk! Ez még prédikátorokkal is megtörténik; küszködsz, Isten megáld téged, és képessé tesz arra, hogy felépíts egy nagy szolgálatot, majd odajutsz, hogy az emberek nem tudnak beszélni veled, csak ha előre időpontot kérnek (kivéve, ha történetesen nagylelkű támogatókról van szó). Pál és Barnabás nem vettek az imázsuknak megfelelő új ruhatárat, és nem alkalmaztak szakértőt az arculattervezéshez. Nem, ők „megszaggatták ruháikat,” és így kiáltottak: „Mi is csak emberek vagyunk!” Térj észhez! Az a tömeg, amelyik tegnap még dicsőítette Pált, ma megkövezte. A lényeg: légy alázatos, szeresd az embereket, és egyedül csak Istenben bízz!


Meghatározó pillanatok

„…válasszatok még ma…!” (Józsué 24:15 NKJ)

Meghatározó pillanat volt, amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később, visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik vagyunk.
Másodszor: a meghatározó pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott. A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben – lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik vagyunk!


SZOKÁSAID MEGHATÁROZZÁK A JÖVŐDET


„..napjában háromszor térden állva imádkozott…” (Dániel 6:11)
A szokásaid vagy érted, vagy ellened dolgoznak. Vedd példának bármilyen szokásodat, szorozd be 365 nappal, majd szorozd meg hetven vagy nyolcvan évvel, és már meg is írhatod a saját nekrológodat. Egyszerűen fogalmazva: a nagyszerű embereknek nagyszerű szokásaik vannak. Egy milliárdos ezt mondta: „Minden reggel 7 órakor érkezem az irodámba. E a szokásom.” Egy híres író ezt mondja: „Minden nap ugyanakkor kelek. Reggel nyolckor kezdek írni, és délután négykor hagyom abba. Minden nap ezt teszem. Szokásom.” Jézusnak is voltak szokásai. „Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába…” (Lukács 4:16). Dániel naponta háromszor imádkozott. Az imaélete annyira kiszámítható volt, hogy ellenségei ezt használták fel arra, hogy csapdát állítsanak neki. Ha ezzel a mércével mérjük, milyen a te imaéleted?
Azt mondják, ha valamit képes vagy huszonegy napon át folyamatosan megtenni, azzal bizonyítod, hogy képes vagy azt tenni akár huszonnégy éven át is. Előfordul, hogy egyszer-egyszer kimarad? Persze, hiszen ember vagy. Ám, ha egyszer megérezted a sikert, nehéz beérned kevesebbel. Jézus azt mondja: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek” (János 8:31 kat. ford.). Figyeld meg ezt a szót: „kitartotok”, ez a nagyszerűség titka! Sikered a napi rutinban rejlik. Ha komolyan változtatni akarsz az életeden, hagyj fel a rossz szokásokkal, és kezdj felvenni j szokásokat!
Böjt...

A mai nap imádsága:
URam! Adj nekem Rád figyelő imádságos lelket, s nyugtasd meg világra kacsingató testem kívánságait Tebenned! Ámen



   

Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Mt 6,17-18

Mától "böjtben vagyunk"... A protestáns keresztények közül, akik nem süllyedtek bele az individualista-fundamentalista-, vagy a liberális bibliaértelmezés mocsarába, hanem megtalálták a 21. században is a tradíció megélésének kereteit, mától "böjtölnek". Érdekes módon, a nagy keresztény egyházakban a 20. században ellaposodott a böjt általános gyakorlata és számos "engedmény" is napvilágot látott. A JóIsten "humora/figyelmeztetése?" is egyben, hogy az utóbbi egy-két évtizedben nemcsak a nyugati orvostudomány fedezte fel újra a böjtöt, de az egyre népszerűbb lett "gyakorlatként" a nem-vallásos-, vagy éppen a vallásos érzületeket kereső ezoterikus mozgalmakban is.

Ennek két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól, ezáltal a böjtölés tisztán szellemi vagy testi beállítottsággá vált: a) elégséges, ha lelkem odafigyel, a testem megtarthatja szabadságát evésben, ivásban b) lényeges a teljesítmény, az élvezetekről való lemondás. A csak testi böjtöléssel együtt viszont eltűnt a böjt "szelleme", azaz a böjt iránti érzék is, s ha ez nincs meg a böjtölésben, akkor az puszta kalóriamegvonássá silányul...

Jóléti társadalmainkban egyre többen böjtölnek, mert jellemző ránk a túltápláltságból adódó elhízás. Egyesek erre szintén túlzott reakcióval reagálva agyonkoplalják magukat, és futnak az utolérhetetlen topmodellek még inkább utolérhetetlen darázsderék-ideálja után. A böjt azonban másról szól. A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban is, amelyben a cél a szív tisztasága. Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, mégis eléri célját, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad.

Régi óegyházi bölcsesség, hogy "aki nem böjtöl, az egyben annak a tanújelét is adja, hogy ő már valami mással töltekezett be, nem pedig Istennel". A böjt igazi célja, hogy felébredjen bennünk az Isten-szeretet és az ember-szeretet, hiszen csak így lehetséges, hogy jó irányba változzék a világ, benne saját életünk és másoké is. Böjtünk ugyanakkor imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent akarja szeretni, hogy Benne megújulva emberebb emberként élhessen.

A régiek böjti gyakorlatát érdemes átgondolni, bizonnyal találunk benne praktikus tanácsokat is. Így ha böjtölünk, akkor azt ne egyedül végezzük, hanem vezetővel, hogy leleplezhessük a böjt hamis és önző indítékait. Aki hosszabban akar böjtölni, annak szinte kötelező közösségben böjtölnie... Ezeket a böjti időszakokat ráadásul meg lehet, s kell is(!) tölteni közös imádsággal. Az egyház régóta ismerte a böjtnek ezt az igen hatékony formáját, ebből táplálkoztak a kolostori közösségek is. A böjtöt nem lehet rögtön perfektül végezni, azt is tanulni kell! Aki a tanulás idejét meg akarja spórolni, az bizonnyal nem oda jut el böjtölése során, ahová eljuthatna. Aki azonban mer alázatos lenni, az könnyebben maga mögé veti a böjt külsőséges, öncélú, teljesítmény-jellegéből fakadó kísértéseket... s beteljesedik rajta a csoda: a lemondás is ünnepé válik.



Fájdalmaink...


A mai nap imádsága:
URam! Veszteség ért, s fáj nagyon! Keserűségemet nem akarom senki máséval összehasonlítani, Te tudod jól, mit kívánok magamnak... Kegyelmeddel segélj meg, hogy magam is segítség lehessek másoknak! Ámen



Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől,
hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon,
és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,15

Számos okunk van a keserűségre... Van, akinek mindene megvan, mégsem tud örülni az életnek, mert nem egészséges. Van, akinek mindene megvan, egészséges is, és mégsem boldog, mert nincs senki, akivel megoszthatná sikereit. S akadnak olyanok is, akik híjával vannak sok mindennek, mégis életvidámak, mert tudnak ürülni a kis dolgoknak, mert birtokolják a legnagyobbat: mások szeretetét. Amikor pedig veszteség ér minket, akkor mindent megkérdőjelezünk: az élet értelmét, önmagunkat, s persze a JóIstent is. Miért engedte meg, hogy ez a baj vagy az a tragédia megtörténjen? Hát csak eddig ér el teremtői gondviselése?

Isten személyesen senkinek sem ígérte meg, hogy diadalmenet lesz az élete, hogy övé lesz a Föld minden gazdagsága, s hogy élete szenvedésektől mentes lesz és sosem hal meg... Helyette ezt közölte ősszüleinkkel: "Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" Nos, legkevesebb azt mondhatjuk erre az Isten által felvázolt jövőképre: korrekt és realista... nem ígér többet, csak annyit, amennyi "kihozható" ebből a helyzetből! Az ÚRIsten ugyanis tudja, amit Ádám és Éva még nem, hogy hamarosan - mert a bűnt mindig követi a büntetés - el kell hagyniuk az édeni világot...

S amióta idekint küzdünk a bogáncsokkal - s leginkább a (gaz)emberek keserítik életünket -, azóta vágyakozunk vissza a paradicsomba! Próbáljuk rekonstruálni az elveszett jólétet, de itt semmi sem csak a mienk, osztoznunk kell mindenen a rozsdával és a mollyal. Joggal keseredünk el, hiszen nemcsak azt tapasztaljuk, hogy milyen rossz a rossz, de azt is tudjuk, hogy milyen jó a jó! Tudjuk, hogy egyedül az szolgálja az életet, ami őszinte, igaz és szép, s mégis teret adunk a hamisságnak, s ezzel együtt lehetőséget a rombolásnak.

Aki elhajol az Istentől, az lemond a megtartó kegyelemről, ami korrigál és éltet. Az istentelenség sötét verem-világában pedig, a fény után kutatva-hadonászva, sok-sok fájdalmat okoznak egymásnak az emberek, s az erőszakot erőszakkal igyekeznek legyőzni... Jóllehet a Mester arra tanít: "Aki kardot fog, kard által vész el."

Ügyelnünk, azaz vigyáznunk kell(ene) egymásra, nem elfelejtve, hogy mindannyian Isten közelségére vágyakozunk! Egy-egy bátorító szó, megerősítő mosoly, szenvedést enyhítő kéz mind jelévé válhat annak, hogy Isten itt van közöttünk, s Lelke munkálkodik bennünk. Aki keserűséget hordoz szívében, az csak a horizontig lát, de Isten perspektívája azon is túlmutat - ez az evangélium!




Kegyelemért.


A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Közeledésünket törvényeidhez és Tehozzád áldd meg kegyelmesen, hogy kiteljesedhessünk a szolgáló életben! Ámen

   

Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,28

Sola fidei, azaz "egyedül a hit". A lutheri reformáció sarkallatos alapigazságát sokszor félre-, magyarázták és értették, hogy ti. akkor a törvényt nem is kell betartani, hiszen egyedül a hit "számít" be igazságul az Istennek. A hit e félreértett szabadsága így sokak számára a szabados élet lehetőségévé vált. Ez persze az isteni "koncepció" - ha szabad egyáltalán a végesnek ilyet mondania a Végtelennel kapcsolatban - teljes félreértése. A törvényt (ok - okozat!) Isten nem azért teremtette, hogy következetesen kikerüljük azokat, hanem azért, hogy a parancsolatok tükrében meglássuk mennyire reménytelen a helyzetünk az áhított jóság és tisztaság tekintetében, s amennyire tőlünk telik megigazítsuk "lelki fizimiskánkat."

Tükörbe nézni nemcsak igény, hanem idő kérdése is - ráadásul ha a részleteket is látni akarjuk, akkor nemcsak nagyobb fényre van szükségünk, de közelebb is kell hajolnunk a "törvény tükréhez." Manapság igen kellemetlen együttálásban vannak az önvizsgálat eme feltételei. Terminusok ostorcsapásai fegyelmeznek minket, az idő pedig könyörtelen gyorsasággal telik, ráadásul, amikor több kellene belőle, akkor mintha még gyorsabban peregnének a homokszemek... Van-e szabadulás a felkorbácsolt vágyak és az elviselhetetlennek tűnő teljesítménykényszer egyre gyorsuló mókuskerekéből? Egyesek szerint nincs. Postán sorban állva hallom akaratlanul is: "Ha megállsz, elvesztél! Pörögni kell ezerrel" - okítja egyik ember a másikat. Tényleg ez az élet? Csak nem lemaradni egyetlen történésről sem?!

Az Istent nem lehet teljesítménnyel ámulatba ejteni, csak az embert. Az ember azonban nem csinálhat utat az Istenhez sem törvénnyel, sem jócselekedettel, mert a véges sosem irányíthatja a Végtelent, legfeljebb elfogadhatja a felajánlott kegyelmet. Megigazulni az Isten előtt nem lehet, csak megigazítottá válni, ami Isten "munkája" a lelékben. Aki a törvény adok-kapok mellérendeltségi jogviszonyában gondolkodik, azt szeretni fogják az emberek, mert kiszámítható, korrekt ember. Az Isten-kapcsolat azonban nem jogok-és kötelezettségek rendszere, hanem szövetség, melynek egyértelmű előnyeit az ember élvezi. Ez a hit titka, melyet ha valaki megsejt, átél - akár csak néhány pillanatra is - megváltozik az élete.




Kérés...


A mai nap imádsága:
URam! Add azt, ami valóban a javamat munkálja! Ámen

   

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Lk 11,9

Életünk egyik legszebb oldala, hogy tervezhetünk, álmodozhatunk. Megvalósítani az álmokat az élet egyik legnagyobb ajándéka, ábrándozni és közben elszalasztani a lehetőségeket: a legnagyobb büntetés -, hiszen a sorsunk Istenét nem, csak magunkat hibáztathatjuk. Érdekes, hogy Jézus nem csak arra biztat minket, hogy a "belső szobánkban" imádkozzunk - egyedül -, hanem arra is, hogy másokkal egyetértésben is merjük felvállalni mindazt, ami szívünket, lelkünket nyomja. Ezért mondja: "Kérjetek!"

A kérést ugyan sokan megalázónak vélik, valójában nagyon fontos, hiszen az adott dolog értékét jelzi. Nehéz az ifjúnak feltenni kérdését a kedvesének: "Szeretsz-e?" -, s milyen boldogító számára az igenlő válasz! Megtalálni az "igazit", bizony: életfeladat.

Aki nem keres, az nem is talál, aki nem zörget, annak nem is nyílik meg egyetlen ajtó sem. A kor, amiben élünk, sajnos sok valótlanságot igazságként prezentál. Az egyik ilyen, hogy aki tehetséges, az így is úgy is a csúcsra jut... pedig a sztárok soha nem születnek, hanem csinálják őket! Ha valaki nem fektet be energiát a jövőjébe, akkor ne csodálkozzon, ha nem jut el "lendület" híján sehová sem(!) -, ha valaki "nem fut neki" az Életnek, akkor sem magasabbra, sem pedig előbbre nem jut!

Sokan gondolják azt, hogy az élmény elérhető anélkül is, hogy az ember megküzdene érte, pedig a hegycsúcson, a kilátásban csak akkor gyönyörködhetünk igazán, ha oda felküzdöttük magunkat. Bizony áldozatot kell hozni az eredményért! Ha valaki nem gyakorol a hangszerén, akkor hiába szeretne szép dallamokat kicsalni belőle, csak zavaró zaj sikeredik - mindenki bosszúságára! Áldozathozatal nélkül nincs érték, nincs eredmény, legfeljebb "mű-siker"... Milyen 'diploma' az, amelyiket az Ecseri-úti piacon vettek? Hát olyan is...

Álmodozni, tervezni csakis együtt érdemes(!)... ábrándozni pedig csak egyedül lehet, de az meg nem vezet sehová sem. Életünk értelmét a közösség adja, ezért aki az élet nagy játékában minden szerepet magának oszt ki, mert mindenben ő kar lenni a fő-szereplő, annak nem csak unalmas lesz az élete, de fájdalmas is, mert jutalma a magány lesz. Ezért buzdít a Mester 'többes számban': "Kérjetek!"



Léterőnk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Engedd, hogy életem alapja a Te szereteted legyen, s magam is a megbocsátás engedelmes eszközévé váljak! Ámen



"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!".
Mk 13,21-23

Közhely, hogy manapság már mindent hamisítanak. Étel, ital vagy műszaki cikk - a paletta igen széles, aki még soha nem találkozott az eredetivel, az talán nem is tudja, hamisítvánnyal volt/van dolga. Aki mindig csak az olcsó másolathoz jut, abban idővel az igény is kivész a minőségre. Szomorú, de így szoktatják rá fiataljainkat a meghamisított szerelemre - mintha az kizárólag csak az érzelmek játéka lenne -, s neveli belénk a média eszmélésünktől kezdődően, hogy az élet értelme csak a fogyasztás körén belül található. Ezért lesznek felületesek és terhelhetetlenek kapcsoltaink, s laposodnak el hamar szépreményű ötleteink. Ha az ember hamisít az anyagvilágban, miért tenne ugyanaz az ember másképpen a lélek világában. "A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt terem! Szednek-e bojtorjánról fügét?" Szép kívánság, hogy "Csakis a tiszta forrásból!" - de tudja-e az ember, mi is a tiszta, s hol fakad az a forrás?

Információs világunk különösen is élenjár a megtévesztésben. Ha csak a reklámokra gondolunk, s arra, hogy az adott tisztítószer valóban olyan csodásan tisztít-e, ahogyan azt ígérik, akkor hamar utolérjük a hazugságot... Egyik német közmondás szerint "Lügen haben kurze Beine" - azaz a hazugságoknak rövidek a lábai - azaz nem tud nagyokat lépni, ne jut messzire. S milyen igaz, sok apró hazugságból áll össze a nagy hazugság. Aki éjjel és nappal hazudik, aki hazugsággal kel és fekszik, ha akarja, ha nem, egyszer utoléri az Isten igazsága...

Mit értsünk azon, hogy "hamis krisztusok és próféták"? Mi az igazság a Mester kijelentésével kapcsolatban? Hát nem csak egy a Krisztus? Amit Krisztusban értünk és élünk, amit a Krisztus-hitünk magában foglal, az az Isten embernek szánt üzenetében a legfontosabb. A kereszt teológiája nem az Isten kiengeszteléséről szól, ha így lenne, akkor igaz lenne az egész ószövetségi alapállás, hogy véresáldozattal lehet és kell megelégíteni az Istent... Az, hogy templomban az áldozati állatok vérének folyamatosan kell folynia csakis a bűnben-rekedt ember logikája szerint lehet helyes. A kiskorú gyermek, amikor belátja, hogy rosszat tett, nem tesz semmi érdemit, amivel jóváteheti bűnét, egyszerűen csak bocsánatot kér. S így nem szüleit, hanem magát teszi késszé és képessé arra, hogy újra szeressék. Az igazság tehát az, hogy az Élő Víz, a Forrás, ami mindent éltet és táplál, az Isten Szeretetének elfogadása a megbocsájtásban, ami nem emberi produktum, hanem egyedül az Isten kegyelme.

Aki elhiszi azt, hogy magának, másoknak és a világnak is képes megbocsájtani - kizárólag egyedül - az semmit nem ismert meg a lélek világából, az hamis krisztusokra és hamis prófétákra hallgatott, s hallgat még most is. Egyedül, az Isten nélkül csak elhitetni vagyunk képesek a harmóniát, s a békét, de birtokolni azt nem tudjuk. Miért? Mert Istent nem lehet másolni, csak tükrözni...



Ráutaltság...

A mai nap imádsága:
Uram! Szükségem van Rád, nem tudok úgy élni, hogy ne szőnék át gondolataimat a Te igéid. Kérlek, tartsd meg velem együtt kegyelmedben mindazokat továbbra is, akik Hozzád menekülnek! Ámen


Az ÚR az én támaszom.
2 Sám 22,19

Egy biztos dolog van ebben a világban - mondják az örök szkeptikusok - a bizonytolanság... s valóban, minden változik. A mai nap már nem a tegnapi, s a holnap bizonyára kiscsivel másképpen alalkul, mint ahogyan ez a mostani. Fejlődünk - előre vagy vissza -, ez rajtunk is múlik. Akiknek meg minden nap egyforma, azokra az emberekre gyakran mondják, hogy ők már nem is élnek, lelkileg halottak. Rájuk gondolhatott a Mester, amikor azt mondta: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" Aki közömbös a világ, önmaga és Isten dolgai iránt, aki "langyos" - Jézus Urunk is mondja: "azt kiköpi a száj" is -, azzal már nem sokat lehet kezdeni... hasonlatosak az ilyen emberek azokhoz a növényekhez, melyek megálltak a növekedésben, mert hiányzik a víz, a napfény vagy éppen a talaj tápereje.

Olykor elhagyja még a mi ajkunkat is a panasz: "Mintha most kicsúszna alólam a talaj! ...Olyan bizonytalan vagyok! ...Vajon képes vagyok rá?" - s ehhez hasonlók. Ilyenkor különösen is szükségünk van a biztatásra, a támaszra. S ha megtapasztaltuk már, hogy reménységünket hiába vetettük emberekbe, akkor tudjuk, bizony jobb nekünk mindenkor Istenben bízunk, s nem mások ígéreteiben; hiszen gyakran a jószándékkal tett ígéreteket sem tudják teljesíteni az emberek.

Amennyire fontos barátunk, barátnőnk, társunk szüleink támogatása, olyannyira szükségünk van az ÚRIsten támogatására is, amikor egzisztenciális kérdésekre keressük a választ. Nem kelünk minden nap azzal az igénnyel, hogy birtokolni akarjuk a választ a "Honnan jöttem, miért vagyok, hová megyek?" - egzisztenciális kérdés-triászra, de életünkben legalább egyszer meg akarjuk tudni a választ. Ezek azok a pillanatok, melyekért érdemes élni, mert már maga a kérdés alapos körbejárása, tisztességes megfogalmazása is új látást adhat. De ha még a választ is megkapjuk az Isten kegyelme révén, akkor nemcsak nyugalmat nyerünk, de egyben megerősítést is, hogy nincs más, igazi hűséges támasz az életünkben - csakis egyedül Ő...



A Biblia egységessége bizonyítja, hogy Igaz


"És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt." (Lk 24,27)

Csak Isten rakhatta össze a Bibliát. Több mint 1600 éven keresztül írta a 66 könyvet 40 különböző szerző - és mégis mindnek egy témája van.

Ez az egyik ok, ami miatt tudjuk, hogy a Biblia Isten szava: egyetlen, egységes témája van. Mózes első könyvétől kezdve egészen a Jelenések könyvéig, a Biblia csak arról szól, hogy Isten megváltja az embert. Jézus a főszereplője!

A tény, hogy a Bibliának ennyire egy központi témája van, nem akármilyen csoda. Más eset lenne, ha egy írója lenne a Bibliának. A Koránt egy személy, Mohamed írta. Konfuciusz válogatott írásait Konfuciusz írta. Buddha írásait pedig Buddha írta. Elvárható, hogy egységesek legyenek.

A Biblia viszont 40 különböző szerzőtől ered, különböző korúak és különböző élethelyzetűek, három különböző kontinensről. Mindannyian ugyanazt a történetet írták - Jézus történetét. Próféták és költők, hercegek és királyok, hajósok és katonák, mindannyiuknak ugyanaz a története. Egy részét otthon írták, egy részét börtönökben, egy másik részét meg hajókon. Nem tudtál volna összerakni ennél változatosabb szerzői csoportot.

Mégis, a történet ugyanaz.

Képzeld el, hogy adok egy-egy papírlapot 50 embernek, és azt mondom nekik, hogy tépjék a papírlapokat különböző formájúra - de nem mondanám meg, hogy mire akarom használni a papírlapokat. Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezekből a papírokból ki tudnám rakni az Egyesült Államok térképét? (Az Egyesült Államok 50 szomszédos tagállamból áll - megjegyzés a fordítótól) Ennek az esélye elképesztően alacsony lenne. Ha mégis meg tudnám tenni, az emberek azt hinnék, hogy csak egy trükk volt.

Ez a Biblia összeállításának csodája.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az Újszövetség Jézusról szól, az Ószövetség pedig Izráelről. De ez nem igaz. A Biblia ezt mondja a Lukács 24,27 -ben, "És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt." Az Újszövetség akkor még nem is volt leírva.

A képek, metafórák, hasonlatok és látomások - az elejétől a végéig - mind Isten tervéről szólnak, hogy megváltsa az embert és örök életre szóló családot építsen. Minden vele kezdődött. Őt láthatod minden könyvben.

Ez egy csoda!

Beszéljetek róla:

* A Biblia egységességének csodája megváltoztatta a hozzáállásodat ma reggel, miközben a Bibliát olvastad a csendességedben?
* Amikor a Bibliáról beszélsz, vagy idézel belőle, vajon tükröződik-e benned az ámulat és hódolat, ami abból ered, hogy megérted, a Biblia valóban mekkora csoda?


Egy új gondolkodásmód

”Ne utánozzátok ennek a világnak a viselkedési módjait és szokásait, hanem engedjétek, hogy Isten egy új személlyé változtasson azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat.” (Róma 12:2, NLT fordítás)

Az, ahogy a dühödet kifejezed, egy tanult válasz. Nem automatikusan választod ezt a reakciót, hanem valakitől ezt láttad és ezt tanultad. A haragra adott válaszunk egy tanult válasz.

A jó hír az, hogy meg lehet szabadulni a tanult reakciótól, és nem kell ezt az utat választanod. Új szokásokat és mintákat tanulhatsz. Nem kell továbbörökítened azt, amit a szüleid és az ő szüleik tettek. Minden alkalommal, amikor indokolatlanul dühbe gurulsz, mintává válsz gyermekeid számára. Pontosan azt tanítod meg nekik, hogyan nem helyes cselekedni, és ők a saját gyermekeiknek ugyanezt fogják megtanítani. Valakinek meg kell állítani ezt a körforgást!

A Biblia a Róma 12:2-ben ezt mondja: ”Ne utánozzátok ennek a világnak a viselkedési módjait és szokásait, hanem engedjétek, hogy Isten egy új személlyé változtasson azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat.” (NLT ford.)

Hogyan viselkedik ma a világ? Elnyom, elfojt, és mindenhol csak az önkifejezéssel találkozunk.

A televízió és a filmek tele vannak azzal, hogy durvaságot tapasztalnak másoktól olyan emberek, akik maguk is frusztráltak, sérültek vagy dühösek. A gyerekek olyan mintákat tanulnak meg, amiket látnak. Nem akarhatod, hogy a gyermeked rossz mintát tanuljon meg arra, hogy hogyan kezelje az indulatait és a haragját.

A kulcs ahhoz, hogy megtanuld kezelni az indulataidat, a Róma 12:2-ben van: a gondolkodásmódunknak meg kell változnia.
Ha meg akarod változtatni azt, ahogy viselkedsz vagy cselekszel, akkor nem a viselkedésedre kell fókuszálnod. És arra se figyelj, hogy hogyan érzel. Kezdd azzal, hogy megváltoztatod a gondolkodásmódodat. Amikor megváltozik az, ahogy bizonyos dolgokat értelmezel az elmédben, akkor meg fognak változni az érzelmeid is, majd ez azt fogja eredményezni, hogy megváltozik a viselkedésed és a cselekedeteid is. Egy új személlyé változol az elméd megújulása által.

Ezt Isten végzi el benned. Ő az, aki megváltoztatja az ártalmas és romboló gondolkodási mintákat az elmédben, és egy új emberré, egy új személlyé változtat téged.

Beszéljünk róla:

• Milyen mintákat látsz a családodban, amelyek hatással voltak rád a különböző élethelyzetekben való reakcióidban?

• Hogyan lehetnél még jobb példa a gyermekeidnek vagy másoknak abban, hogy hogyan reagáljunk szeretettel a különböző helyzetekben az emberek felé?

• Milyen más téren szeretnéd még, ha Isten egy „”új emberré” formálna át téged ?


Mások számíthatnak rád?


"Jól van, jó és hű szolgám. Hűségesen kezelted ezt a kis mennyiséget, szóval most sokkal több felelősséget bízom majd rád. Gyere, ünnepeljünk együtt!" (Mt 25:23, NLT fordítás)

Az igazi szolgálók hűségesen végzik a szolgálatukat. A szolgák befejezik a munkájukat, megteszik a kötelességeiket, megtartják a szavukat és ellátják a feladataikat. Nem hagyják félbe a munkájukat és nem mondanak fel csak azért mert már nincs kedvük ahhoz a munkához. Becsületesek és megbízhatóak.

A hűség mindig is ritka tulajdonság volt (Zsolt 12:1; Péld 20:6; Fil 2:19-22). A legtöbb ember nem is tudja, hogy mit jelent a kötelezettségvállalás. Fél vállról tesznek ígéreteken, aztán a legkisebb ok miatt már megszegik azokat, méghozzá szemrebbenés, lelkiismeretfurdalás és megbánás nélkül. A gyülekezeteknek és más szervezeteknek is minden héten improvizálniuk kell, mert az önkéntesek nem készültek, nem jöttek el vagy nem is szóltak, hogy nem mennek.

Számíthatnak rád az emberek? Vannak olyan ígéreteid amiket meg kell tarts, esküid, amik mellett ki kell állj vagy elkötelezettségeid, amiket tisztelned kell?

Betartod a szolgálatban a kötelezettségeidet? Engedelmeskedsz Isten hívásának, hogy az életedben mások áldására legyél a szolgálatodon keresztül? Isten egy egyedi szolgálatra alkotott meg téged.

"Isten a lelki ajándékainak a választékából mindegyikőtöknek adott egy ajándékot. Használjátok őket ügyesen egymás szolgálatára" (1Pt 4:10 NLT fordítás)

Ugye te is arra használod Isten ajándékait, hogy az életed áldás legyen másoknak?

Ez egy teszt. Isten leteszteli a hűségedet. Ha átmész rajta akkor jó társaságban leszel: Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel, Timótheus és Pál társaságában, akiket a Biblia Isten hűséges szolgáinak hív.
Sőt, még ennél is jobb, hogy Isten ígérete az, hogy a hűségedet örök élettel jutalmazza. Képzeld el, hogy milyen érzés lesz majd amikor Isten egy nap azt mondja neked, hogy

"Jól van, jó és hű szolgám. Hűségesen kezelted ezt a kis mennyiséget, szóval most sokkal több felelősséget bízom majd rád. Gyere, ünnepeljünk együtt!" (Mt 25:23, NLT fordítás)

Ja, és egyébként a hű szolgák sosem mennek nyugdíjba. Addig szolgálnak hűségesen amíg csak élnek. A karrieredből nyugdíjba lehet vonulni, de Isten szolgálatából sosem.

Beszéljünk róla:
Vajon mások hűséges és elkötelezett emberként tekintenek rád? Ha igen, akkor milyen területeken?
Hogyan használod a lelki ajándékaidat és képességeidet, hogy mások számára áldás legyél?


Remény valódi kapcsolatok megélésére a kétségbeesés idején


„Legyetek türelmesek egymással, viseljétek el egymást szeretettel.” Efézus 4:2


(Tom Holladay, a Saddleback Church egyik pásztora és a The Relationship Principles of Jesus szerzője)

Ha van olyan magasság és mélység, amely nagyobb, mint az összes többi, akkor az nem más, mint a kapcsolatokban megjelenő magasság és mélység. Olykor, akár néhány percen belül is megtapasztalhatjuk az öröm magaslatait és a kiábrándultság mélységeit kapcsolatainkban.


Amikor azt találod magadban, hogy küszködsz mások hibái, hiányosságai miatt, vidd Isten elé a csalódottságodat!


A kiábrándultság azért van jelen kapcsolatainkban, mert egyikünk sem tökéletes. Idealizált kép él bennünk a szeretetről, a kapcsolatokról, a házasságról, és amikor a valóságot nem tudjuk összeegyeztetni ezzel a képpel, csalódunk.
Soha nem lesz tökéletes az esküvőnk, tökéletes a házasságunk, vagy tökéletes a családunk, mert mi tökéletlen, bűnös emberek vagyunk. Az az elképzelés, hogy két tökéletlen, bűnös ember találkozik és tökéletes kapcsolat lesz köztük, nem reális. Át kell értékelnünk elvárásainkat!


Az egyik ok, ami miatt gyakran érezzük magunkat csalódottnak kapcsolatainkban, az, hogy egy másik emberi lénytől várjuk el, töltse be azon szükségleteinket, amelyeket csak Isten képes betölteni. Egy ember nem tehet olyan ígéretet, hogy mindig velünk lesz, vagy hogy soha nem hagy el, soha nem hagy cserben. Ezt az ígéretet csak Isten töltheti be. Ő azt mondja az Igében:

„Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5).


Amikor megérkezünk a Mennybe, nem lesz részünk többé csalódásban vagy fájdalomban. Addig pedig, választhatjuk azt, hogy szeretjük egymást, ahogy az 1 Korinthus 13:7-8a is mondja: A szeretet „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”