2017. február 22., szerda

Leckék Lisztrából

„…Lisztrában…” (Apostolok cselekedetei 14:8)


A Biblia azt mondja: „Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá: ’Állj a lábaidra egyenesen!’ Ekkor az talpra ugrott, és járt” (ApCsel 14:8-10). Ez rendkívüli! Anélkül, hogy hónapokig tartó terápia segítségével működésre serkentették volna az agyát, az idegrendszerét és elsorvadt izmait, ez az ember, aki nem tudott felállni, egyszerre csak elkezdett járni. Ez olyan, mintha megnyerte volna a ’Csillag születik’-et vagy a ’Ki mit tud?’-ot anélkül, hogy egyetlen énekórát is vett volna. Vagy olyan, mintha kiállították volna a festményeit a Tate Galériában úgy, hogy soha nem tanult festészetet. Isten a visszájára fordítja a múltad veszteségeit, és sikerrel áld meg. Ezt élheted át az Ő ereje és kegyelme által. Néha Isten így cselekszik.

A következőkben ezt olvassuk: „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett… így kiáltottak: ’Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!’ … Amikor meghallották ezt az apostolok… ruhájukat megszaggatva… így kiáltottak: ’Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk…’” (ApCsel 14:11-15). Már megint itt tartunk! Egyre csak istenné akarunk tenni embereket. Valaki, akiről soha senki nem hallott, híressé válik, leszerződik vele egy zenei kiadó, és egyik napról a másikra sztár lesz, mi pedig példaképnek tekintjük. Uram, segíts rajtunk! Ez még prédikátorokkal is megtörténik; küszködsz, Isten megáld téged, és képessé tesz arra, hogy felépíts egy nagy szolgálatot, majd odajutsz, hogy az emberek nem tudnak beszélni veled, csak ha előre időpontot kérnek (kivéve, ha történetesen nagylelkű támogatókról van szó). Pál és Barnabás nem vettek az imázsuknak megfelelő új ruhatárat, és nem alkalmaztak szakértőt az arculattervezéshez. Nem, ők „megszaggatták ruháikat,” és így kiáltottak: „Mi is csak emberek vagyunk!” Térj észhez! Az a tömeg, amelyik tegnap még dicsőítette Pált, ma megkövezte. A lényeg: légy alázatos, szeresd az embereket, és egyedül csak Istenben bízz!


Meghatározó pillanatok

„…válasszatok még ma…!” (Józsué 24:15 NKJ)

Meghatározó pillanat volt, amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később, visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik vagyunk.
Másodszor: a meghatározó pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott. A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben – lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik vagyunk!


SZOKÁSAID MEGHATÁROZZÁK A JÖVŐDET


„..napjában háromszor térden állva imádkozott…” (Dániel 6:11)
A szokásaid vagy érted, vagy ellened dolgoznak. Vedd példának bármilyen szokásodat, szorozd be 365 nappal, majd szorozd meg hetven vagy nyolcvan évvel, és már meg is írhatod a saját nekrológodat. Egyszerűen fogalmazva: a nagyszerű embereknek nagyszerű szokásaik vannak. Egy milliárdos ezt mondta: „Minden reggel 7 órakor érkezem az irodámba. E a szokásom.” Egy híres író ezt mondja: „Minden nap ugyanakkor kelek. Reggel nyolckor kezdek írni, és délután négykor hagyom abba. Minden nap ezt teszem. Szokásom.” Jézusnak is voltak szokásai. „Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába…” (Lukács 4:16). Dániel naponta háromszor imádkozott. Az imaélete annyira kiszámítható volt, hogy ellenségei ezt használták fel arra, hogy csapdát állítsanak neki. Ha ezzel a mércével mérjük, milyen a te imaéleted?
Azt mondják, ha valamit képes vagy huszonegy napon át folyamatosan megtenni, azzal bizonyítod, hogy képes vagy azt tenni akár huszonnégy éven át is. Előfordul, hogy egyszer-egyszer kimarad? Persze, hiszen ember vagy. Ám, ha egyszer megérezted a sikert, nehéz beérned kevesebbel. Jézus azt mondja: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek” (János 8:31 kat. ford.). Figyeld meg ezt a szót: „kitartotok”, ez a nagyszerűség titka! Sikered a napi rutinban rejlik. Ha komolyan változtatni akarsz az életeden, hagyj fel a rossz szokásokkal, és kezdj felvenni j szokásokat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése