2017. október 8., vasárnap

FIGYELMES HALLGATÓ VAGY?

Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!" (Lukács 8:18)
Ahhoz, hogy jó hallgató légy, figyelmesen kell tudnod hallgatni. Ez aktív cselekvés. Figyelj oda! Senki sem szeret a falhoz beszélni, tehát adj visszajelzéseket átfogalmazással, tisztázással! Ha megpróbálod más szavakkal megfogalmazni a hallottakat, az neked is segít abban, hogy jobban megértsd. Tisztázni azt jelenti, hogy kérdéseket teszel fel, amíg teljesen világos nem lesz számodra, hogy mit értett a másik azon, amit mondott. A visszajelzés azt jelenti, hogy megosztod a saját gondolataidat és érzéseidet, de nem elítélően. Másodszor, próbálj együtt érzően hallgatni. Lehet, hogy nem tetszik, amit a másik mond, de gyakran felismerjük, hogy ha mi volnánk abban a cipőben, valószínűleg mi is hasonlóan éreznénk. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!" (Róma 12:15). Ezt jelenti az empátia. Aztán próbálj nyitottan, elfogulatlanul hallgatni! A szelektív hallgatás, a védekező hallgatás, a megszűrt hallgatás nem nyitottság. Úgy hallgasd, mintha antropológus volnál, a másik személy pedig egy idegen bolygóról érkezett volna; a szokásai, hiedelmei és gondolkodásmódja különbözik a tiedtől, te pedig megpróbálod megérteni őt. Végül, hallgass tudatosan! Összhangban van a tényekkel, amit a másik állít? Következetes abban, amit mond? Ha figyelmesen, együtt érzően és nyitottan hallgattad, és még mindig nem érted az o álláspontját, nem kell rögtön támadásba lendülnöd! Várj, és gyűjts több információt! Kérdezd meg, tudna-e többet is mondani erről, vagy tudna-e konkrét példát mondani rá? Vagy mondhatod ezt is: Köszönöm, hogy megismertetted velem a te szemszögedet. Majd gondolkodom rajta." Vagy: Ez érdekes, még sosem gondoltam át ebben a megvilágításban." Vagy: Van némi igazság abban, amit mondasz. Mondj még valamit róla!" Jézus tudott hallgatni. A hallgatás művészete olyan krisztusi képesség, amit fejlesztened kell magadban!

Sáskák

„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)

A bibliai időkben az emberek jobban féltek a sáskarajok felhőitől, mint ellenségeik egyesített haderőitől. A sáskarajok szó szerint el tudták sötétíteni a napot, felemészteni minden láthatót, és elpusztítani egy országot. Megállíthatatlanok voltak! Mi a sáskák üzenete?

1) Ne add fel, a győzelem egészen bizonyos! A sáska nem nagy, de bátor! Ha nem jut be az ajtón, bemegy az ablakon. Ha nem jut be az ablakon át, akkor az ereszcsatornán mászik le, és előbukkan a veranda alól. De soha nem adja fel. Tehát imádkozz tovább, higgy tovább, küzdj tovább – biztos a győzelmed. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Lelkipásztor, száz „sáska” többet tud tenni azért, hogy a települést megnyerje Krisztusnak, mint ezernyi padban ülő.

2) Egyedül nem megy, de együtt képesek vagyunk rá! A sáskák csapatban dolgoznak. Vannak, akiknek problémát jelent másokat beengedni az életükbe. A félelem, a bizonytalanság vagy a büszkeség miatt nem akarunk senkivel sem beszélni, vagy megnyílni mások előtt, és beismerni, hogy szükségünk van valamire. Ahhoz, hogy elvégezd a küldetésedet, a megfelelő emberekkel kell körbevenned magad. Gyenge, megelégedett, laza, középszerű emberekkel nem tudsz futni. Nem, neked olyan emberekre van szükséged, akikben vágy van az élet után, és éheznek Istenre. Isten országában a matematika másképp működik: „Egy szembe tud szállni ezerrel, kettő pedig el tud űzni tízezret” (ld. 5Mózes 32:30). „Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).




A sáskák igazából nem is tudnak repülni – a szárnyaik túl keskenyek. De a saját magasságuk kétszázszorosára fel tudnak ugrani. És az időzítés a lényeg! A sáska vár, amíg megindul a szél; akkor felugrik, és a szél elviszi a céljához. Mi tehát a sáskák üzenete?

1) Amikor Isten mozdul, feltétlenül mozdulj te is! Egy sáska nem tudja irányítani, hogy merre menjen, vagy a széllel szemben repülni; nem tudja kijelölni magának az útvonalat, sem megváltoztatni az útirányt. Nem, teljesen rá van utalva a szélre. Hálásak lehetünk Istennek az önsegítő könyvekért és a vezetői szemináriumokért, stb. De eljön majd a pillanat, amikor Istenben kell bíznod, fel kell ismerned az Ő időzítését, ugranod kell hittel, és hagyni, hogy Szentlelkének szele elvigyen oda, ahová menned kell. Semmilyen erőfeszítésed és megerőltető szárnycsapkodásod nem fogja ezt elérni.

2) Maradj érzékeny a szélre! Isten az, és nem te, aki meghatározza életed célját. Ő az, aki meghatározza a lehetőségeid idejét. De a szellemi fásultság eltompíthatja az érzékeidet, és oda vezethet, hogy elszalasztod az alkalmat. „Noha mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten Igéjének alapigazságaira” (Zsidók 5:12 NIV). Lehet, hogy szárnyalás helyett szétesőben van az életed, mert hagytad, hogy Isten tüze kialudjon a szívedben. Nos, még nincs túl késő! A szél ismét fújni fog. Kezdj hát el imádkozni: „Uram, lehet, hogy korábban elszalasztottam a lehetőséget, de most nem fogom. Nem akarom úgy végezni, hogy azt kelljen mondanom, bárcsak megtettem volna valamit, amit nem tettem meg, és nem azért, mert Te nem álltál készen, hanem azért, mert én nem voltam készen.




Van még egy fontos lecke, amit a sáskáktól megtanulhatunk: ahelyett, hogy valakit követnénk, mutassuk az utat! Ha mindig abban reménykedsz, hogy valaki majd kézen fog, és megmondja, hogyan is alakul ez az egész, akkor sohasem fogsz sehová eljutni. „A sáskáknak nincs királyuk [vezetőjük], mégis… vonulnak.” Figyeld meg ezt a szót: „vonulnak”. Felmerült már benned, hogy Isten talán arra hívott el, hogy utat törj és diktáld a tempót? Már évek óta ülsz a templomban, és hallottad a sok-sok prédikációt; most „itt az ideje, hogy átkelj a Jordánon, és birtokba vedd azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked” (ld. Józsué 1:11).

De azt mondod: „Az én családomban soha senki nem tett ilyet korábban”. Jó, akkor te leszel az első! Kire fogsz hallgatni? Terméketlen múltad hangjaira, vagy arra az Istenre, aki azt mondja neked: „Légy erős és bátor… mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9). Az, hogy egyesek őrültségnek tartják az ötleteinket, természetes velejárója minden sikertörténetnek. Amikor Isten mozdul, Ő nem egy célcsoportot bíz meg, és nem bocsátja szavazásra a dolgot. Nem, Ő olyan valakit keres, mint Ézsaiás, aki ezt mondja: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6:8). Azután jótáll értük, felkészíti és kiküldi őket, hogy „fej, és nem farok… felül, és ne alul” legyenek (5Mózes 28:13 KJV). Ezt ne feledd. Azok az emberek pedig, akiket Isten használ, olyanok, akikre Ő sikert bízhat; olyanok, akik ezt mondják: „Az én szárnyaim túl kicsik voltak ahhoz, hogy ilyen messzire utazzam. Nem az én szárnycsapkodásom juttatott el idáig, hanem Isten.”

TARTS SZÜNETET!

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)

Egy kiránduló két nehéz táskával ballagott az úton harminckét fokos hőségben. Egy kisteherautó megállt mellette, a sofőr kiszólt neki, hogy ugorjon fel a platóra. Később, amikor a teherautó vezetője hátranézett a visszapillantóban, azt látta, hogy a kiránduló a teherautó hátuljában áll, és még mindig rajta van a két táska! Mosolygunk a történeten, de ahogy Jon Walker rámutat, sokan közülünk „felszállunk a hit teherautójára, de még mindig magunkon cipeljük terheinket, mert azt gondoljuk, hogy azok függetlenek az utazásunktól. Azt hisszük, hogy Isten minket tud hordozni, de a terheinket nem… A zsoltáros azt mondta: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Nyugodj meg az ő erejében és kegyelmében… bízz abban, hogy Ő a te érdekedben tesz mindent. A nyugalom függőségi helyzetet feltételez. Egyik jele annak, hogy nem nyugszol meg az Úrban… ha aggódsz… ha úgy érzed, a saját kezedbe kell venned az irányítást… Legközelebb, amikor úgy érzed, elborítanak a dolgok… ölj le egy fotelbe, „Légy nyugton, és tudd, hogy [Ő az] Isten…” (Zsoltárok 46:10 KJV).”

Ebben az esetben a „légy nyugodt” parancs a héber rapha igéből származik, ami azt jelenti: „elhagyni… elengedni… feladni”. Már épp elég ideig küszködtél; add át terhedet a Teherhordónak! Tedd le! Ehhez két dolgot kell tenned. Először: gyakorold a nemet mondást! Ha mindig elérhető vagy, végül annyira túlfeszített leszel, hogy senkinek nem leszel semmi hasznára. Jézus nem próbált meg mindenkinek megfelelni. Imádkozott, megkapta a teendők listáját Istentől, és ahhoz ragaszkodott. Isten arra adja meg a kegyelmét, hogy azt tedd, amit Ő parancsolt, nem arra, amit te gondolsz, vagy amit mások szeretnének. Másodszor: értékeld az egyedüllétet! Kapcsold ki a csipogód és a mobiltelefonod! A rendezett elme jele az a képesség, hogy tudsz csendben, nyugton ülni egy helyben, és szívesen időzöl önmagad társaságában.





Válaszd mindig a jobb utat!

„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)

Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük. Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik. Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni. Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban. Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.” Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31). Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!

Adottságaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy úgy éljek, ahogyan kívánod! Ámen


Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Lk 16,5-9

Okirathamisítás - dicsérettel! Ha nem figyelünk oda kellőképpen a szövegre, akkor elsiklunk afölött, hogy Jézus e furcsa története nem példa, hanem példázat. A Mester gyakran nyomatékosítja mondanivalóját megdöbbentő képekkel/hasonlatokkal, például, amikor az éj leple alatt lopakodó tolvajokhoz hasonlítja visszajövetelét. A példázat üzenete, hogy státusunk itt a földön nem végleges. Ha úgy is tűnik, hogy mi vagyunk a magunk urai, egyszer eljön a Gazdánk, s számot kell adnunk.

Amióta az ember adminisztrál, azóta létezik korrupció. Mai agyonszabályzott világunkban egyre inkább az írásé a végső szó. Nerm az számít, hogy ki mit tesz, hanem az, hogy papíron minden rendben legyen! S ha jogszerű, akkor az már nem lényeges, hogy etikus volt-e az adott eljárás vagy sem. Amikor egy társadalomi szisztéma működése lelassul, akkor az életképessége csökkenésének egyértelmű jele. Ilyenkor különösen is elburjánzik a hamiskodás... A világ fiainak "okossága" abban rejlik, hogy a pénzzel építik "kapcsolati tőkéjüket". Rájöttek arra, hogy amijük van azt ki kell adniuk - így szerezhetnek maguknak "barátokat".

A példázat arra tanít minket, hogy ne feledjük: Amink van az, az csak időlegesen a mienk, azaz igyekezzünk arra felhasználni mindenünket, hogy örömet szerezzünk vele. Ha Istentől kapott ajándékainkat megosszuk másokkal, akkor azzal nemcsak közösséget hívunk létre embertársainkkal, de gyarapodunk lelkiekben mi is, azaz áldásban lesz részünk.


Kétkezi munka...

A mai nap imádsága:
URam! Áld meg kezeim munkáját, hogy alkothassak velük!Ámen


Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
1 Thessz 4,11

A JóIsten szava teremtő hatalom... Nekünk is adta a szó adományát, melyet helyesen és jól használva fantasztikus dolgokat "teremthetünk" -nem csak képzeletben, de valóságosan is. Így tudunk szavakkal vigasztalva, erőt adva, másokat bátorítani egy-egy tragikus életesemény után az újrakezdésre, s teremthetünk olyan világot, melyben a lélek megnyugodhat.

Istenünk azonban kézzel is megajándékozott minket! Ez a csodálatos "szerkezet" képessé tesz minket arra, hogy formáljuk vele az anyagvilágot, s egymásnak az életét megkönnyítsük mindazon dolgokkal, amiket elkészíthetünk. Isten arra adta a kezünket, hogy jó dolgokat készítsünk általa. Megromlott természetünk miatt azonban nagyon hamar a simogatásra, óvásra, védésre adott csodálatos szerkezet gyilkoló-eszközzé vált, s Ábel áldozatául esett Káin bosszúvágyának. Mert, amit kigondol az agy, azt megcselekszi a kéz! Így csinált kardot, ágyút, rakétát és atombombát az ember, hogy pontosan azt tegye, amire NEM RENDELTE a Teremtője. Az ÚRIsten ugyanis arra rendelt mindannyiunkat, hogy óvjuk, védjük "hajtsuk uralmunk alá a földet", azaz jó gazda módjára vigyázzunk rá...

A nagy dolgok mindig csendben mennek végbe. A boldogság, emberlétünk harmóniájának megtalálása nem dübörgő zenében, hajnalig tartó dorbézolásban található meg, hanem a csöndes felismerésekben, melyek odaterelgetnek minket az Élet lényegéhez. A munka, mely az alkotás örömét hordozza, kiteljesíti a lelket és segít abban, hogy megtaláljunk helyünket a világban. A becsülettel végzett munka - mert vannak sokan, akik hitványul végzik feladataikat(!) - elismerést teremt, s önbecsülésünk növekedéséhez vezet. Bolond világunkban az az általános nézet - főleg fiatalok között, hogy a munka "szükséges rossz", s aki ügyes, aki "cool", azt tudja hogyan lehet pénzt szerezni - munka nélkül is. Az, hogy hova vezet ez, már részben látható, tapasztalható a világ egyértelmű romlásában - még ha a fősodrású média másképpen is prezentálja a valóságot.

Kezünkkel dolgozni jó, mert a kezek együtt munkálkodásának harmóniájában megtalálhatjuk Isten teremtett világának szépségét is. Ahogyan az ujjak siklanak a hegedűn, ahogyan kezünk alatt rendbe-szedjük környezetünket, úgy rendeződünk/tagólódunk bele mi is Isten teremtett világába.

Munka...




A mai nap imádsága:
Istenem! Mindennapi munkám örömét add meg nekem! Áldásod kísérjen, hogy szándékaim helyesek legyenek, s épüljenek belőle mások, s növekedjek magam is! Ámen



De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben (ti. a szeretetben - 9. vers), és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. A kívülállók iránt tisztessségesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
Jn 14,2

Életünk végéig tanulunk - s ez nem huszadikszázadi felfedezés. Kiteljesedni a keresztény életben, tudatosa(bba)n megélni a mindennapokat mindenki vágya; a probléma: De mégis hogyan? Nemcsak a jézusi iránymutatásokat, de az apostolok intését is érdemes gyakrabban felidéznünk. Nyilvánvaló, hogy keresztény életünk nem minden szakaszában értjük meg, miről is van szó, mit is akar közölni velünk az Ige, hiszen amikor csak az evangélium tejét vagyunk képesek "megemészteni", akkor fölösleges magunkba gyömöszölni a kemény eledelt... abból csak baj származik. Sok keresztény azért adja fel elkezdett új életét mert idejekorán olyan lelki táplálékot vett magához, amit képtelen "megemészteni". Türelmmel ki kell várni, amíg a Lélek megtanít minket megérteni az Isten akaratát. Ha valaki rögtön "ért mindent", az gyanús... sőt az ilyenekből lesznek a fundamentalisták, akik azonban nem a Krisztus fundámentumára, hanem önmagukra alapoznak.

Csendesen élni... Ebben a zajos világban? Háttérben, mikor mindenki előre törtet? "Nyomulni, pörögni kell ezerrel!" - osztotta meg velem egy fiatal vállalkozó évekkel ezelőtti spontán beszélgetésünkben "jólfungáló életbölcsességét" -, aki azóta csődbe jutott - bizonyára nemcsak a maga okán. Egy ifjúkori ismerősöm is elém villan, akinek barátnője így "idomította" csupa jószéndékból barátját: "Frici, ne legyél már ennyire nyúl!" - s hallom, hogy már évek óta oroszlánként marják egymást házasságukban. Mit rontottak el ők is?

Csendesen élni azt jelenti: Benne élni az Istenben, aki maga a Csend, a Nyugalom. S ha benne élünk, akkor a jutalom sem marad el, azaz áldásban részesülök szeretteimmel együtt. Nyilvánvaló, hogy a "saját kézzel" dolgozni azt jelenti, ne élősködjünk mások nyakán, ne legyünk lusták, kezünket használjuk arra, amire kaptuk: alkossunk vele! S ha folyamatosan dolgozunk, akkor kapcsolatban maradunk a természetes világgal, nem válunk természetellenessé, s akkor nevelnek minket az Isten-adta körülmények, s növekedünk - lelkiekben is.

Az ember nem szeret rászorulni senkire sem. Nemcsak idősek kuporgatják össze temetésre szánt pénzecskéjüket, a fiatalok is hasonlóan büszke teremtések, ők sem akarnak rászorulni másokra. Segélyért sorbanállni sosem felemelő ... A keresztény ember viszont tudja, hogy Istentől kérni soha nem olyan megalázó, mint emberektől könyörögni, sőt azt is tudja - mert folyamatosan megtapasztalja -, hogy amikor az Isten ad, akkor sokkal többet és sokkal jobbat is ad.


Sorsunk..

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy kezedben tudhatok mindenkit, s mindent! Őrizz meg mindannyiunkat kegyelmesen, s add, hogy ne perlekedjünk isteni végzéseid ellen, s add, hogy gondviselő jóságodat szeretettel viszonozzuk embertársaink felé! Ámen

   

mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsoségének magasztalására legyünk,
Ef 1,11b-12a

"Ha erosebb lett volna a hitem, ez nem történik meg..." Sok hívő ember gondolkodik így - helytelenül. Ha azt mondanák: "Nem tudom miért, de se az eszem, se a szívem nem volt a helyén!", akkor elfogadható lenne a 'magyarázat', de életünk alakulásai nem hitünk erősségétől függenek. Ha ugyanis hitünk ereje lenne történéseink 'vezérelve', akkor soha nem lennénk betegek - nem fogna rajtunk a csernobili háttérsugárzás sem, sőt immunisak lennénk a rengeteg élelmiszer-színezék és konzerváló adalékanyagra is, amit sajnos kénytelen-kelletlen megeszünk, mert nem lehet mindenkinek háztáji kertje és (háttér)gazdasága... Ha hitünk ereje lenne életeseményeink mindent meghatározó tényezője, akkor mindenki hinne, mert józan paraszti ésszel mindenki belátná, hogy a hit ereje s az élet sikerei közötti összefüggés egyenesen arányos.

Vannak "szuperhívő" kisközösségek, ahol a betegséget, munkanélküliséget, a szerencsétlenségeket, a tragédiákat Isten egyértelmű büntetésének tartják! Pedig hogyan is mondja Jézus Urunk? "Vagy az a tizennyolc ember, akire rádolt Siloámban a torony, és agyonzúzta oket, azt hiszitek, hogy bunösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki?" - Lk 13,4 Bizony Isten útjai kifürkészhetetlenek! Jóllehet Jézus azt mondja, ha egy kicsinyke hitünk is lenne, megindulnának a hegyek a tengerbe - a hegyek azonban maradnak a helyükön... Nem a hit nagysága az döntő tényező életünk minőségére nézve, hanem az Istenben való hit megléte, bármennyire is erőtelen, s hullámzó is az. Nem az üdvözül, aki nagyon hisz, hanem "aki hisz és megkeresztelkedik..." azaz: "Jézusba belekeresztelve" éli (tudatosan!) az életét. A hit tehát nincs teljesítményhez kötve, s ez már önmagában véve evangélium! Nem kell elérni benne bizonyos "szinteket", bár vannak olyanok, akik úgy vélik a hit valódiságát csakis annak teljesítménye mutathatja meg. Ha valaki nem tud gyógyítani, prófétálni, legkevesebb nyelveken szólni... az nem is jár(hat) Istennel. Az ilyen közösségek gyermeki módon oktalanok és felnőtt módon eszelősen törvényeskedők...

A létezés alapelve, hogy Isten "mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik". Ennek nincs emberi ésszel felfogható logikája, ezt megérteni nem, csak elfogadni lehet - az Isten gondviselésébe vetett hit által. Aki ebben a gondviseléshitben is megnyilvánuló szent ráhagyatkozásban éli életét, az hálás mindenért, magasztalja Teremtő Urát, mert tudja: Nélküle semmi, de minden Általa történik ebben a világban...


Vigasztalás...

A mai nap imádsága:
Uram! Te vagy vigaszom mindenben, kérlek éltess szavaddal! Ámen.

   

Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.
1 Thessz 4,16-18

Ha valami nagyon nehéz vagy talán a legnehezebb egész életünkben: az a vigasztalás... Megvigasztalódni egyedül nem is lehet, csak közösségben. Pontosabban olyan közösségben - legyen az bármilyen kicsi, ahol Isten is ott van. "Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben" - mondja a Mester, "közöttük/bennük vagyok én is"... A Pártfogó/Vigasztaló/Szentlélek újra és újra megismétlődő csodája ez. Ez képezi az Egyház létalapját, enélkül bizony elvesznénk...

Ahogyan az Istent életéből kiszorító ember is elveszni látszik. A pénzt mindenható istennek kikiáltó ember most kétségbesetten, s tehetetlenül nézi, ahogyan egetkarcoló pénz-templomai, a csillogó-villogó bank-katedrálisok dominószerűen összedőlnek, kiütik egymást... Sajnos ez az "effektus" körbejárja az egész világot! A JóIstent mindezért nem lehet felelősségre vonni, Ő megtette a dolgát... Felhozta áldott napját jókra és gonoszokra egyaránt, érlelte a gabonát, s minden egyéb földi jót, de a JóIsten nem spekulált velük a tőzsdén! "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" - olvashatjuk Lukács evangéliumában.

Nagy szükség van a vigasztalásra, mert az ember - nem tanulván az előző generációk hibáiból - újra és újra megsebzi önmagát. Gyűlölködik, pedig szeretetre teremtetett, s nincs nagyobb csapás, amikor valaki úgy érzi, hogy ő már képtelen szeretni... Ami azonban az embernél lehetetlennek tűnik, az Istennél/Istennel lehetséges. Megtérhet a tékozló fiú és a tékozló lány, megkerülhet az elveszett drachma és az elveszett juh, s aki az utakon és kereszteződésekben ácsorog céltalanul, az is bejuthat az Isten országába. Ez az evangélium, ami hirdetteik! Hogyan? Tisztán, s igaz módon. Hiteles életű emberek közreműködésével, mindenekelőtt az őszinte beszélgetés által. Isten nyilvánvalóan nem arra adta a szó ajándékát, hogy káromoljuk Őt és egymást, hanem arra, hogy a szavakon keresztül vigasztaljuk egymást. Sokan szeretnék tudni (vagy talán már vélik is tudni) hogyan lesznek a végső napok. A hogyannál azonban sokkal fontosabb a: miért? Azért, mert Isten szereti ezt a világot, s érte mindent megtesz ma is...

Csak létezünk, ha nem szolgálunk


"Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

"Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel, nem pedig élsz. Hisz az élet a szolgálatra lett teremtve."

A földi életed végén meg kell állnod Isten előtt, és ő ki fogja értékelni,
hogy milyen jól szolgáltál másokat az életed során.
A Biblia azt mondja: "mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

Gondolj bele ennek a súlyába! Egy nap Isten megítél az alapján,
mennyi időt és energiát fektettél magadba és mennyit mások felé való szolgálatba.

Ezen a ponton minden kifogásunk az önzőségünkre üresnek fog hangzani:
"Túl elfoglalt voltam" vagy "Meg voltak a saját álmaim" vagy
"El voltam foglalva a munkával, szórakozással és a jövőm biztosításával"
Az összes kifogásra Isten azt fogja válaszolni, "Bocs, rossz válasz.
Én megteremtettelek, megmentettelek és megparancsoltam, hogy szolgáló életet élj.
Melyik része nem volt világos?"

A Biblia figyelmezteti a hitetleneket, "Azoknak pedig,
akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak,
és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd" (Róma 2:8, NLT)

Csak akkor élünk igazán, mikor másokat segítünk.
Jézus mondta, "Mert aki meg akarja menteni az életét,
az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért,
megmenti azt." (Márk 8:35, LB) (lásd még: Máté 10:39; 16:25; Lukács 9:24; 17:33)

Ez egy annyira fontos igazság, hogy ötször meg van ismételve az evangélumokban.
Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel -- mert az életet Isten arra szánta, hogy szolgálj.
Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni és szolgálni másokat önzetlenül.


Haladj előre bizalommal


“Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt…” (1. Ján. 3:21)

Valószínűleg észrevetted, hogy a bizalmad kicsit botladozik néha, máskor folyamatos. Változik napról napra: egyszer fenn, máskor lenn. Mi lehet ennek az oka?

Részben arról szól, hogy mi megy végbe benned. A Biblia azt tanítja, hogy “ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1. Ján. 3:21). Amikor szembekerülünk életünk sérelmeivel, szokásaival, akadályaival, fontos, hogy kisétáljunk a önbíráskodásból a hitből jövő bizalomba, melyet Isten megelőlegez nekünk.

Mi lehet az oka az önbíráskodásnak?

Elrendezetlen bűn: Dávid király szerint “volt, amikor nem láttam be, hogy mekkora bűnös vagyok. De az őszintétlenségem szerencsétlenné tett és fusztráltsággal töltötte meg a napjaimat.” (Zsoltárok 32:3 – LB fordítás)

Ez egy feliratra emlékeztet, amit a napokban láttam: “Egy tiszta motor több erőt ad ki magából.” Ez az emberekre is így igaz. Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes történetek írója egyszer megviccelt 12 kiemelkedő angol urat. Küldött nekik egy névtelen levelet, amelyben a következőt írta: “Kiderült minden, menekülj rögtön." 24 órán belül, a 12-ből 8 elhagyta az országot! A bűntudat lerombolja a bizalmat.

Valóságtól távol álló elvárások: Ezt úgy hívjuk másképpen, hogy perfekcionizmus – az az érzés, hogy tökéletesnek kell lennem, hogy mindenki kedvére kell járnom, mindig többet kell tennem, nem pihenhetek.

Ha tökéletességre törekvő vagy, a kedvenc mondásaid valószínüleg a következőképpen kezdődnek: "Ezt kellene…", "Ezt muszáj lenne…". Mindig még többet kell tenned.

Ha egy átlag személy vagy, akkor három dolog van napi listádon. Egyet a háromból sikerül megcsinálni, egybe belekezdesz, de nem tudod befejezni, és a harmadikról megfeledkezel. Hazamész, este felteszed a lábad és jól érzed magad.

Ha egy tökéletességre törekvő vagy akkor 29 dolog van a listádon. 28-at megcsinálsz, hazamész és csődtömegnek érzed magad! A Biblia azt mondja: “Még a perfekcionizmusnak is van határa, de [Isten] parancsolatainak nincs határa” (Zsoltárok 119:96 – NLT fordítás).

Bűntudat és perfekcionizmus egyaránt lehet oka a bizalom hiányának életünkben.


Beszéljetek róla

* Milyen elrendezetlen bűnt kell Istennel megbeszélned?
* Hogyan kell megváltoztatnod az elvárásaidat, hogy bizalommal és ne a bukás félelmének árnyékában élj?


Ma imádkozz a pásztorodért


"Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." (3János 4)

Vasárnap lesz a Lelkipásztor Nagyrabecsülés napja (Az eredeti ünnep, a Pastor Appreciation október 9-én van Amerikában - megjegyzés a fordítótól). Szánj egy kis időt arra, hogy imádkozz a pásztorodért, aztán vasárnap bátorítsd őt. Majd tégy ugyanígy minden héten.

Pásztornak lenni az egyik legkeményebb munka a földön, de János apostol azt mondta, hogy egyben ez lehet a legörömtelibb is: "Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." (3János 4)

A lelki vezetőknek helyesen kell tanítaniuk Isten igéjét, szembeszállniuk a hamis tanítással mielőtt elterjedne, hirdetni az evangéliumot a nem hívőknek, imádkozni az összes emberért, valamint kiképezni és kinevezni a vezetőket. Ezt mind csinálniuk kell és közben példaként kell szolgálniuk arról, hogy hogyan is néz ki amikor egyre érettebb vagy a Krisztushoz való hasonlóságban (lásd 1 és 2 Timóteus; Titusz).

Ennek megfelelően Pál apostol azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki vezetőinket és elárasztani őket elismeréssel. "és az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel" (1Thessz 5:13 Károli fordítás)

Láthatjátok a hatalmas felelősséget, egy pásztornak összhangban kell maradnia Istennel és bátorítania téged, hogy te is maradj összhangban. A te pásztorod is egy ember és minden porcikája éppen ugyanannyira képes hibákat elkövetni vagy bűnbe esni, mint amennyire te és én is. Imádkozz, hogy a pásztorod mindig Jézusra fókuszáljon és hogy a szolgálata ebből a meghittségből áradjon. Semmit sem akar jobban az ellenség, mint eltéríteni a pásztorodat a céljától azzal, hogy összezavarja őt.

Imádkozz a pásztorod védelméért, mert az ellenség visszatartása erősen támadni fogja minden alkalommal, amikor a pásztorod Isten igazságát hírdeti. Ez éppen hogy erősebb lesz, ahogy egyre inkább Krisztusról beszél.

Imádkozz, hogy a pásztorod a lelke mélyén jól tudja, hogy "sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban!" (Róma 8:38-39). Aztán pedig tudasd vele, hogy a te szereteted soha nem fog megszűnni és elkötelezetten akarod szeretni a pásztorod Jézus Krisztus szeretetével.

Most gondolkozz egy pár gyakorlati szolgálaton, amit megtehetsz a pásztorodért, és tedd meg ezeket a következő héten!