2017. március 2., csütörtök

A teljes életért.




A mai nap imádsága:
Uram! Korlátaimat láttasd meg velem, hogy határtalan szereteted előtt meghajoljak és reménységgel élhessem napjaimat szeretteim körében! Ámen

   

Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Róm 6,23

Alig van olyan mondat a Bibliában, amiben teológia és tapasztalat, titok és reménység ilyen elemi erővel megnyilvánul. Zseniális mondata ez Pálnak - jóllehet "csak" őszinte volt. Meghajolt az Isten hatalma előtt, hogy az élet nagy, római zsibvásárában egy pillanatra megdermedjenek az emberek: a bűn zsoldja a halál... A halál senkinek sem közömbös, de igazából az életünkért is akkor vagyunk nagyon hálásak, ha megtapasztaltuk a halál hatalmát. A lét öröme, s a halál iszonyata között számtalan igazság feszül, melyeket meglátni többnyire csak krízisben vagyunk képesek, de ebben a mondatban Pál az elrettentő igazságnál nagyobbról tesz bizonyságot: az ajándékról, amit senki nem érdemelt meg.

Bármennyire is igyekszik lelkünk, a testünk elmarad a küzdelemben. Kívánjuk a jót, mégsem az kerekedik ki elképzeléseinkből, amit szeretnénk: Talán sikerült kikerülnünk a rosszat, de elmulasztottuk a jót... életünk végén pedig megkapjuk a fizetséget, a zsoldot, ami jár. Itt nincs magyarázkodás, nincs visszaút, nincs még egy lehetőség, hogy "de azért most másképpen csinálnám, csak még egyszer hadd..." Itt pont van, nyugalom és csönd és megmerevedett emlékek... és mélységes szakadék, ami elválasztja ezt a dimenziót, attól, melyet sejtegetünk egy életen át, amit körbedadognak papok, bizonyságot tesznek róla szentéletű emberek, s amit imádságos szeretettel áldozatos édesanyák belesimogatnak gyermekeik mindennapjaiba.

Az élet nagyszerűsége és szépsége lenyűgöző! Milyen kár, hogy csak akkor veszi észre az ember, amikor már alig vagy egyáltalán nincs lehetősége mindezt teljességgel megélni. Aki szépen és jól akar élni, az Jézust követi: Nem ítél, mert tudja, hogy egyszer ő is megítéltetik majd, nem gyűlöl, hanem szeret, mert tudja, hogy Isten szereteténél nincs nagyobb, nem rombol, mert tudja az élet legnagyobb ajándéka, hogy építhetünk, épülhetünk, növekedhetünk és emelkedhetünk. Ha testünk ereje alábbhagy is, ha megkopunk minden tagunkban is, sőt ha lelkünk templomát, ezt a teremtettségbeli csodát hátra is kell hagynunk az enyészetnek, az örök élet reménysége a Krisztusban átsegít a legnagyobb a krízisen: a Halálon is.




Cselekedeteink...

A mai nap imádsága:
URam! ! Adj nekem erőt, hogy élessek akaratod szerint! Ámen
   

Jézus Krisztus mondja: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."
Mt 7,24

Kevesek kiváltsága olyan házban élni, ami sziklára épült... Mindig irigylésre méltó az ilyen ház szikla-stabilitása - nem véletlenül építkezik a 20-21. századi ember beton-alapra -, de ha a biztos alaphoz még távlat is párosul, akkor valóban nem mindennapi életkörülményekről beszélhetünk. Bizonnyal fontos érv volt/lehetett a templomok/kolostorok helyének kiválasztásakor, hogy azokat magaslatokra, hegytetőre, sziklacsúcsokra építsék, hiszen a templomterek szakrális funkciójának egyik fontos eleme, hogy lebegtessék egy kicsit a testben megfáradt lelket ég és föld között... Így lehet(ett) az építészet is misszió része!

A sziklára épített ház hasonlatát nagyon sokan ismerik, még azok közül is sokan, akik nem vallásosak. Az elsődleges üzenet nyilvánvaló: aki Krisztusra építi élete házát, annak nem kell félnie az élet viharaitól, hiszen az kibírja a megpróbáltatásokat. Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy az élet értelme nem az elmélkedés Isten dolgairól, hanem az Isten akaratának a megcselekvése, azaz: aki cselekszik, az nyer sziklaszilárd stabilitást.

Sokan megriadnak attól, hogy a jézusi mérték szerint éljék az életüket, mert azt gondolják, ha "jó, megtetézett mértékkel" - ez ugye isteni elvárás - cselekszik a jót, akkor a jóból, a javaikból kevesebb marad nekik... A huszadik század leggazdagabb amerikai acélgyárosa mondta: "Bolond ember, aki nem akar meggazdagodni, de igazán az a bolond, aki mindvégig meg is akarja gazdagságát tartani." (Tény, hogy vagyonának több mint kilencven százalékát élete végére elajándékozta...)

Isten örök igazsága az, hogy aki nagylelkűen ad, az gyarapodik, aki pedig eszelősen gyűjtöget, az végül mindenét elveszíti. Aki tehát megcselekszi mindazt, amit a Mester tanít, az nemcsak gazdagodik, stabilitást nyer, de kiváltságban is része lesz: sziklára épített ház életével távlatot nyer, s oda is ellát, ahová más nem - túl, akár a horizonton is...




Egyén - közösség...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy önzésemmel ne legyek kerékkötője a közösségi jónak, s tégy engem szereteted munkálójává abban a közösségben, ahová rendeltél! Ámen



Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
1 Jn 3,11

Amíg a középkorban legfeljebb egy-két mindenre elszánt felfedező-utazó indult el a "világvégére", eladdig mára egyetlen nagy faluvá zsugorodott Földünkön valóságos népvándorlási-, vagy még azt is felülmúló méreteket öltött az utazás... Idegen tájak és kultúrák megismerésének/megtapasztalásának lehetősége "húzóágazattá" léptette elő a turizmust - sok-sok millió embernek biztosítva ezzel megélhetést. Így aztán nem lepődünk meg, ha az utcán távolkeletről érkezett csoportokat látunk, s megszokással vesszük tudomásul érdeklődő jelenlétüket. Érdekes azonban, hogy magányosan bóklászó turistákkal nemigen találkozunk - főleg nem az idősebbek között -, s ennek oka elsősorban nem az, hogy egy számukra teljesen más, talán idegen világban vannak...

A keleti ember - s így mi magyarok is, bár egyre kevésbé - alapvetően közösségi emberek vagyunk. A közösségi ember csoport-érdekben gondolkodik, önmagát elsősorban viszonyaiban határozza meg: "Őseim leszármazottja vagyok, apám lánya, főnököm beosztottja stb." A nyugati ember-típus - egyre erősödő mértékben - az egyéniségét hangsúlyozza, s igen gyakran a közösségi érdek rovására. Jó dolog a szabadság, hiszen enélkül nem élhetjük meg emberi méltóságunkat, de amikor mások ún. "szabadsága" (fogalmazzuk inkább így: szabadossága) a mi szabadságunkat korlátozza, akkor az igen kellemetlen. A kapcsolatrendszerében primitív ember nem törődik azzal, hogy mások jogát mennyire korlátozza aszociális magatartásával, számára még az sem gond, ha ezzel másokban félelmet kelt... Egy közösség, akár egy nemzet erősségét és túlélőképességét igen jól mutatja, hogy a jogtalanságot mennyire szankcionálja, s a közösség-védő magatartást pedig mennyire jutalmazza. (Sajnos az elmúlt néhány évtizedben a közép-európai országokban éppen az építő, közösségi érdekeket védő egyházi közösségeket érte a legnagyobb támadás - s ez már csak "hab a tortán "a közösség nevében!)

Seres Rezső huszadikszázadelős dalszövege: "Szeressük egymást gyerekek, A szív a legszebb kincs." mára csak időseinkben kelt valamiféle nosztalgiával vegyes közösségi érzéseket. Ma közösségi élményt koncerteken, a "nagy bulikon" élik meg - de talán nem az üzletileg egyébként kiválóan fungáló "love-parade"-k az együvé tartozásnak a kizárólagos hordozói... Jóllehet az egyik oldalon neoliberális jelszavakkal "Te is más vagy, te sem vagy más!" bombázzák szédelgő öntudatú fiataljainkat, azért a másik (távlatban is gondolkodó) oldalon is vannak - s ez talán reménytkeltő - szép számmal: Nemcsak százezreket megmozgató, s közösségi érzelmeket erősítő csíksomlyói zarándoklatra gondolhatunk, hanem mindazokra a kezdeményezésekre, ahol vállalják az áldozatot a kisközösségi értékekért. S mint minden érték, a nagyközösségi is a legkisebb közösségben, a családban gyökeredzik...

A keresztény ember azért tudja eredményesen építeni a közösséget, mert mindig viszonyban gondolkodik. Jól tudja, hogy ő Megváltó Krisztusának követője, s teremtménye a Teremtő Istenének. Nem kérdés számára, hogy van-e Isten, sőt az sem, hogy hol... Meglátja a szenvedő világban a Szenvedő Isten Titokzatosságát, s ezért kész szeretetével enyhíteni ott, ahol hiányt lát. Ebbéli magatartása jóllehet nem "hozza rendbe" a bűnben tobzódó világot, de mindenki számára jelzésértékű, s ennyi már elég az Istennek, hogy bevégezhesse művét az embervilágban...




Hit és cselekedetek...


A mai nap imádsága:

Uram! Testbe teremtettél, s ez olyan jó! Uram, olykor mégis börtönnek és nyűgnek érzem azt, amit te a Lelked templomául rendeltél. Istenem, add, hogy ne panaszkodjak, amikor testem esendőségei nehezítik életemet, s erősítsd meg lelkemet testi adományaid által is, hogy hálaadással élhessem napjaimat! Ámen


Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele,
1 Tim 4,3-4a

Szélsőségesen gondolkodók mindig voltak, vannak - s hiába a kontroll-őrületbe szédülő modern világ minden technikai csodája, melyekkel megfigyelés alatt tartják a világ összes polgárát (tkp. mindenki valahol, valahogyan terrorista-gyanús!) - s gyaníthatóan lesznek is. Hiába "teremtettünk egy vérből" - azért mindenki más és más. Sokan extremitásukkal akarnak kitűnni a szürke "átlagból", s keresik az egyre furcsább, s olykor elrettentő életformákat, hogy kinyilvánítsák: ők mások, ők többek, ők jobbak... Az Isten nélkül élő ember könnyebben elbukik a hétköznapok középszerűségre kárhoztató kísértései között. Ha nincs Isten, akkor nincs léten túlívelő távlat se, s istenné válik a "most", életcéllá magasztosul az, ami valójában csak eszköz. Aztán amikor az élettelen vezérli az élőt - azt nevezzük szenvedélynek/kötözöttségnek.

Minden vallásnak megvannak a maga fundamentalistái, akik nem a szeretetben való megerősödés lehetőségét olvassák ki szent irataikból, hanem világlátásuk igazolását vélik felfedezni bennük. S míg a valódi istenhit nem más, mint az élet igenlése, a csőlátásos, szemellenzős világfelfogás az Élet tagadása! A hitetlenség és túlbuzgó hit között lengő istenes élet - hasonlatosan egy falióra ingájához - akkor a legaktívabb, amikor az inga egyenesen áll, azaz a legnagyobb mozgási energiával bír. A két szélső állapot kimerevedett pillanat csupán, melyben semmi szerepe nincs az Istennek, csak Én-nek... Márpedig nem az "Én" az isten, hanem az Isten az Isten...

Nagy divatja van a reformtáplálkozásnak, különösen azóta, hogy kezd kiderülni egyre-másra: a "műételek" mennyi veszélyt rejtenek magukban... Sokan úgy vélik - sokszor vallásos alapokon állva -, hogy bizonyos ételek kifejezetten károsak, s "üdvkérdést" csinálnak abból, ami valójában táplálkozástudományi kérdés. Nem az a kérdés, hogy szabad-e húst enni vagy sem, jó lélekkel lehet-e fogyasztani rovarokat vagy éppen gilisztákat, a kérdés mindig az, hogy mennyit, s milyen gyakran? Az Istentelen ember mértéktelen, az Istenről szélsőségesen gondolkodó ember pedig önmagát teszi meg mértéknek. Jellemzően, ilyenkor már nem az Isten igéje a döntő, hanem a (szekta-vezér) személyes véleménye...

Az Isten élet utáni nekünk rendelt legnagyobb ajándéka a szexualitás, ha azt úgy éljük meg, ahogyan elrendelte: a férfi és nő életszövetségének erősítéseként. Sok "hívő" ember céltáblája a homoszexualitás, mert nem látják, hogy a szexus belénkkódolt isteni program, mely a regenerálódás, a feloldódás, a pihenés szolgálatában áll. Erről "lemondani" valami olyasmit jelentene, mintha valaki maga akarná alvását kézben tartani... Amikor valakinél átszakad a szexualitás gátja - amikor többé már nem érvényesek az isteni parancsolatok/tiltások - akkor beszélhetünk (jobb esetben) "csak" hűtlenségről, súlyos esetben szexuális abberációról, eltévelyedésről... Életünk minden dolgában a kontrollt az Isten szeretete, s a mi arra való ráhangolódásunk adja. Ebben a legkiválóbb eszköz az imádság, melynek a lényegi része soha nem a kérés, hanem a hálaadás...




Titkaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy őszinte legyek embertársaimmal, Veled, s önmagammal! Ámen

    

Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
Mk 4,22

Amit ketten tudnak, az már nem titok - tartja a szólás -, s az a titok, amit csak mi tudunk -, azért súlyos árat kell fizetnünk. Vannak, akik éveken, évtizedeken keresztül hordozzák a titkot, kínosan ügyelve arra, hogy véletlenül se derüljön ki az igazság. Aztán egyszer, a legváratlanabb pillanatban, a körülmények különös vagy bolond együttállása révén "kibukik" az igazság... Az igazság már csak ilyen: krízishelyzetet teremt! A krízis pedig attól krízis, hogy mindig viharral jár együtt... Ha nem így lenne, akkor nyugodtan meg lehetne beszélni mindent, de sajnos az emberek veszekednek - nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen az érzelmi érintettséget leplezni(!) -, de nem csak a párkapcsolatokban, családban, munkahelyen van így, ez jellemzi a "magas" politikát is. A történelem pedig arra tanít, hogy amikor elindul egy országban egy nemzetben felkorbácsolják az érzelmeket, általában elindul a hatalom-cunami, s pusztítás, sőt háború is lehet belőle...

A múltban elkövetett életvezetési hibák, súlyos mulasztások, s csak később fel-/beismert bűnök mind-mind terhelik a lelket, s a lélek mindezt pedig látszólag türelemmel viseli éveken át, de nem örökké! A lélek ugyanis szabadságra teremtett, s a legnagyobb teher, ha nem lehet szabad, mert valami megkötözi. Szárnyalna, emelkedne, de nem tud, mert a bűn egyik következménye a bűnhődés, béklyóba köti. Buta slágerszövegek hitették és hitetik el ma is millióknak, hogy a múltból - s ez csak egy elhatározás kérdése csupán -, mint egy rossz cipőből, ki lehet lépni... Ha így lenne, akkor mindenki képes lenne megújulni, és senki nem követné el mégegyszer ugyanazt a hibát. Múlt ereje bizony óriási, lebecsülni a múlt hatalmát balgaság!

A keresztény ember tudja, hogy Isten mindenről tud. Ahogyan a régiek mondogatták: "Isten szeme mindent lát!". S valóban, Ő olyan dolgokat is lát, amit más nem, mert lelkünk mélyén elrejtve hevernek, de Isten még azt is látja, amit mi nem akarunk meglátni, olyan dolgok is nyilvánvalóak számára, amit mi önigazságokkal, saját magunk becsapásával takargatunk. A lélekkel foglalkozó tudomány erre azt mondja: hárítás.

Ahogyan a valóságot, ugyanúgy az Istent sem lehet kizárni egy életen át. Egyszer minden utolér minket. Aki szelet vet, vihart arat, s aki békességre törekszik, az maga is békét lel. Ezért különösen fontos tudatosítani - magunkban és másokban is, ha mód nyílik rá -, hogy Isten a világot úgy teremtette meg, hogy semmi ne történjen benne következmények nélkül. Ezért jól teszi az, aki Teremtőjéhez menekül, s kéri az Ő kegyelmét naponta, hogy életét bölcsen vezethesse, mert az Élet - már csak bonyolultsága okán is -, "egyedül nem megy"...
A Sátán nem bánja, ha a bibliai ismereteidet sohasem alkalmazod


"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." Máté 7:24

Befogadni, olvasni, kutatni, emlékezni és elmélkedni Isten Igéjén mind haszontalan, ha nem éljük meg azt gyakorlati módon. Az "ige cselekvőivé" kell válnunk. (Jakab 1:22)

Megértem, hogy ez egy nehéz lépés, mert a Sátán keményen küzd ellene. Mindaddig nem foglalkozik azzal, hogy Bibliaórára mégy, amíg nem teszel semmit azzal. amit ott tanultál. Becsapjuk magunkat, amikor azt feltételezzük, hogy csak azért, mert hallottuk, olvastuk vagy tanulmányoztuk az igazságot, már magunkévá is tettük azt. Igazából, nagy izgalommal készülhetsz a következő Bibliaórára vagy konferenciára, csak közben nincs időd arra, hogy a tanultak a szívedig eljussanak. El is felejted azokat útközben a következő alkalomra. Megvalósítás nélkül mindenféle Biblia ismeretünk értéktelen. Jézus azt mondta "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Máté 7:24)

Jézus arra is rámutatott, hogy Isten áldása az igazságnak való engedelmességből ered és nem csak a tudásból. Ezt mondta "Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek." (János 13:17)

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen értékes az, ha tagja vagy egy Bibliatanulmányozó kiscsoportnak. Mindig tanulunk másoktól olyan igazságokat, amelyeket önmagunktól nem látnánk meg. Mások segíteni fognak, hogy láss olyan dolgokat, amelyekről egyedül lemaradnál, és segítenek Isten igéjét gyakorlati módon alkalmazni.

A legjobb módja annak, hogy az Ige cselekvőjévé válj az, ha mindig leírsz egy akciólépést a Szentírás olvasásának, tanulmányozásának vagy az azon való elmélkedésed eredményeképpen. Fejleszd azt a szokásodat, hogy leírod pontosan mit akarsz tenni. Ennek az akciólépésnek személyesnek (belefoglalva magadat), gyakorlatinak (valami, amit te meg tudsz csinálni) és számonkérhetőnek (a végrehajtás határidejével) kellene lennie. Minden alkalmazás magába foglalja majd vagy az Istennel és másokkal való kapcsolatodat, vagy a személyiségedet.

Beszéljünk róla:

* Mi az, amit Isten már az Igéjéből megmondott neked, hogy tenned kell, de még nem kezdtél hozzá?
* Kezdd el ma azt, hogy a Bibliatanulmányodról akciólépéseket írsz le és ezáltal követed azt.





Még ha engedelmesek vagyunk is, érhet bennünket szenvedés

A mai áhítat Jon Walker írása.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem." (Márk 8.34)



Amikor szenvedések érnek minket, ragaszkodnunk kell az igazsághoz, hogy arról Istennek tudomása van. Ezekben az időszakokban sem állunk kívül Isten szuverenitásán és hatalmán. Megnyugvást kell találnunk az Ő igéreteiben, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra. Így amikor szenvedésen megyünk át, és elutasítás ér bennünket, engedelmesen bízzunk abban, hogy a megpróbáltatásaink nem véletlen események. Ellenkezőleg, a szenvedés szükséges eszköz Isten kezében, hogy -szeretetéből fakadóan-, "megszorongasson" minket. Ezt azért teszi, hogy mindazok a dolgok, amiket máskülönben figyelmen kívül hagynánk, vagy mentegetőzéssel elintéznénk -bűn, engedetlenség, közönyösség, ne kerüljenek a "nem is olyan nagy ügy" kategóriába.

Jézus éppen ezért szólt oly sokszor a megfáradtakhoz és megtört szívűekhez. (ld: Máté 11:28-30). Mintha azt mondaná: "Gyertek hozzám, ha nincs reményetek és kétségbe vagytok esve. Csak ti, kétségbeesett férfiak és nők vagytok készek arra, hogy az én ügyemért szenvedést tűrjetek el."

Valóban, egyedül ilyen emberek érthetik meg, hogy mit jelent az az ige, hogy Isten neked adja a "sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." (Ézsaiás 45.3)

Gondolj bele, a kereszt nem csak úgy véletlenül "megtörtént" Jézussal, része volt annak a tervnek, amiért Ő a földre jött. A szenvedés veled sem csak úgy megtörténik, Isten arra használja, hogy segítsen abban, hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy még inkább betölthesd életed célját és értelmét.

Lehet, hogy szenvedésen kell keresztül menned, még akkor is, ha engedelmesen jársz Istennel. Ne engedd, hogy a szenvedés eltávolítson tőle! Sőt inkább engedd meg Istennek, hogy a szenvedés közelebb vigyen az Ő szívéhez. Még ha nem is látod Isten munkáját a szenvedésben, bízz Isten szerető és jóságos természetében.

Miért van rám szüksége a gyülekezetnek?

"Ti együtt Krisztus teste vagytok és egyenként mind részei vagytok annak." (1Korinthus 12,27 NLT fordítás)


Egyik fő ok, amiért kapcsolatban kell állnod egy gyülekezettel, az, hogy betöltsd az elhívásod, miszerint más hívőket szolgálj gyakorlati módon. A Biblia azt mondja, hogy "Ti együtt Krisztus teste vagytok és mind részei vagytok annak." (1Korinthus 12,27 NLT Fordítás)

Krisztus Testének égető szüksége van a te szolgálataidra, kérdezd csak meg erről bármelyik helyi gyülekezetet. Mindegyikünk szerepet tölt be és minden szerep fontos. Isten számára nincs kis szolgálat, mindegyik ugyanúgy számít.

Hasonlóképpen a gyülekezetben sincs jelentéktelen szolgálat. Egyesek ugyan láthatóak, mások a színfalak mögött zajlanak, de mindegyik értékes. A kisebb vagy éppen láthatatlan szolgálatok hozzák gyakran a legnagyobb változásokat.

A lakásomban a legfontosabb fényforrás nem az ebédlőben lévő nagy csillár, hanem a kis éjszakai fény, mely megóv attól, hogy beüssem a lábujjam, amikor éjszaka felkelek. Nincs összefüggés a méret és a jelentőség között. Minden szolgálat számít, mivel a működéshez mindannyiunkra szükség van.

Mi történik, amikor a egyik testrészed nem működik tovább? Beteg leszel, a tested pedig szenved. Képzeld csak el, ha a májad úgy döntene, hogy mostantól csak önmagának él: "Fáradt vagyok! Nem akarom többé a testet szolgálni. Egy évig azt akarom, hogy engem etessenek. Azt kell tennem, ami a legjobb számomra. Vegye át egy más testrész a feladatom."

Tudod mi történne? Meghalnál. Napjainkban gyülekezetek ezrei halnak meg, mert a keresztények nem akarnak szolgálni. Sokkal szívesebben ülnek a nézőtéren, a Test pedig szenved.

Isten olyan szolgálatra hív el téged, ami minden képzeletet fölülmúl. Ő arra teremtett téged, hogy jó tetteket vigyél véghez, amelyeket már előre el is készített a számodra (Efézus 2,10). Bármilyen módon is szolgálsz valaki fele, tulajdonképpen Istent szolgálod.

Beszéljünk róla:

* Emlékezz vissza egy időszakra, amikor szükséged volt egy kis szünetre a szolgálatban. Miért éreztél így? Meddig tartott? Mik voltak a hatásai?
* Hogyan használod fel a képességeid, hogy szolgálj a gyülekezetben? Miért fontosak a képességeid a gyülekezet számára?
* Hogyan tudod megmutatni a szolgálat iránti - legyen az kis vagy nagyobb - megbecsülésed a gyülekezetedben?


Négy lehetőség, hogy a bibliaolvasás szokásunkká váljon


"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)


Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy lelki társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

Beszéljetek róla

* Milyen döntést hozol még ma azért, hogy a bibliaolvasás állandó szokássá váljon életedben?
* Kivel fogod megosztani elkötelezettségedet, ki fogja számonkérni rajtad?
* Állapítsd meg, hogy melyek azok a zavaró tényezők, amelyekkel valószínűleg szembetalálkozol a rendszeres bibliaolvasás során. Min változtathatsz az életedben, hogy csökkentsd vagy megszüntesd ezeket a zavaró tényezőket?
Az Isten-adta gondolatok ereje


„…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

A jó ötletek Istentől jönnek, ezért Tőle kérj egyet! A világ azok által nyert áldást, akik ezt megtették. Gondolj például az anesztéziára: hogy éreznéd magad, ha nem altatásban műtenének? Pedig ez volt a módja, amíg egy James Young Simpson nevű skót orvos be nem vezette azt, amit ő „mesterséges alvásnak” nevezett. Az Edinburgh-i Egyetem tanulójaként a sebészet érdekelte, mert aggasztotta őt a fájdalom és a magas műtéti halálozási arány. Simpson a „Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre…” (1Mózes 2:21) ige olvasása alapján arra gondolt, hogy a kloroform lehet a válasz. Először magán kísérletezett. Végül 1847-ben került sor az első három kloroformos altatásban végzett műtétre. Az egyik paciens, egy fiatal katona, annyira élvezte, hogy megragadta a szivacsot, és újból belélegzett belőle. „Olyan jó volt, hogy nem tudtam abbahagyni” – mondta.

Simpson először ellenállásba ütközött. Voltak, akik azt gondolták, hogy bűn beavatkozni a természet rendjébe. „Adjatok egy Bibliát!” – mondta Dr. Simpson, – „Így operálta meg Isten Ádámot!”. Simpson beszédeket tartott, leveleket és röpiratokat írt, és megpróbálta meggyőzni mindazokat, akik ellenálltak, arról, hogy ez az előrelépés útja. Kudarcot jelentett, amikor három halálesetről érkezett hír más kórházakból a kloroform használata kapcsán, de Simpson meg tudta mutatni, hogy az érzéstelenítést helytelenül alkalmazták. Igazi változást az hozott, amikor Viktória királynő nyolcadik gyermekének világra hozatalakor kloroformot kapott, és kijelentette, hogy „nagyon elégedett volt a hatásával”. Ma kérj Istentől egy olyan ötletet, amely áldás lehet mások számára, aztán valósítsd meg!



Egyetlen Istentől kapott ötlet nagyon sok mindent megváltoztathat. Braille ötletével pontosan ez történt! 1824-ben Louis Braille, egy keresztyén ember, feltalálta a papírból kiemelkedő pontok rendszerét, amellyel a vak emberek is tudnak olvasni. 63 szimbólumot dolgozott ki, amely minden nyelvre alkalmazható, így Isten Igéje először kerülhetett a látásukban korlátozottak kezébe. Na és a kommunikáció? A mobiltelefonodat és a számítógépedet részben egy keresztyén embernek, név szerint Samuel Morse-nak köszönheted. Mennyire más volt a világ előtte! Két hét kellett ahhoz, hogy a legfontosabb hírek eljussanak Európából Amerikába. Egy nagyobb győzelemről szóló beszámolónak hat hét is kellett, hogy Amerikából Angliába elérjen. Egy napon egy barátja megkérdezte Morse-tól: „Előfordult már veled kísérletezés közben, hogy zsákutcába jutottál, és nem tudtad, hogyan tovább?” „Nem is egyszer” – felelte Morse. Barátja tovább kérdezte: „És olyankor mit tettél?” Morse megosztotta vele a titkot: „Letérdeltem, és világosságért imádkoztam, és a világosság megérkezett; majd amikor a találmányomat elismerték, és kitüntető figyelmet kapott Amerikától Európáig, azt mondtam: »Ne nekem, Uram, ne nekem, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget!«”. Ezért az első üzenet, amelyet a transzatlanti kábelen elküldtek, ez volt: „Amit Isten készített”. És itt van még egy keresztyén ember: Louis Pasteur, a francia tudós, aki megmutatta nekünk, hogy a fertőzés olyan kis dolgok, nevezetesen baktériumok és vírusok következménye, melyeket szabad szemmel nem látunk. Bevezette a sterilizálás módszerét, mely végül sokak életét mentette meg. Gondolod, hogy Isten kifogyhat a jó ötletekből? Nincs rá esély! Kérj tőle egyet az életedre, a szolgálatodra vagy a munkádra!



Dr. Victor Pearce, egy oxfordi professzor írta meg a „What the World Owes to Christians” [Mit köszönhet a világ a keresztyéneknek] című könyvében az írógép történetét. „Az írógép volt a modern szövegszerkesztő előfutára. De mire kellett egy kereszténynek, hogy ilyet találjon fel? Hogy prédikációkat írjon le vele. Komolyan mondom! Christopher Sholes aggódott lelkipásztora miatt, akit egész héten lefoglalt, hogy egy járvány áldozatait látogatta, vigasztalta a gyászolókat, és elvégezte a temetési szertartásokat. Így aztán nem maradt ideje arra, hogy leírja a vasárnapi prédikációit. Egyszer Sholes egy barátjával vitatta meg a kérdést, és ezt mondta: »Szomorú, hogy nincs valamilyen gyorsabb módszer az írásra az olyan elfoglalt emberek számára, mint a lelkészek«. A barátja erre így szólt: »Miért nem találsz fel egy gépet?« Sholes így válaszolt: »Megpróbálom«. Az az esős délután volt sokhónapnyi kemény munka kezdete. Végül egy kis csoport gyűlt össze, hogy megnézzék, amint papírra kopogtatja csupa nagybetűvel: C. LATHAM SHOLES, NOV 1867. Hat évvel később a Remington Vállalat felismerte, hogy az írógép olyasvalami, ami forradalmasíthatná az üzlet világát. Abban az időben a legtöbb irodai alkalmazott férfi volt, de a Young Women’s Christian Association [keresztyén ifjúsági nőegylet] gépírás tanfolyamot indított el nők számára. Kezdetben ez botrányt szült, de mivel az első képzett gépírók nők voltak, a munkáltatók gyorsan lecsaptak rájuk, és alkalmazták őket. Így az írógép és a YWCA megmutatta, hogy a nők helye nemcsak otthon lehet, hanem az irodában is.” Lehet azért imádkoznom, hogy Isten megáldja az üzleti vállalkozásomat? Igen! Isten szeretné megáldani a munkádat, hogy így te elősegíthesd az Övét, mellyel szeretné eljuttatni az evangéliumot az egész világra.






Ismerd fel, hogy minek van itt az ideje!


„…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő!” (2Timóteus 4:2)

Életünket időszakokban éljük, és minden időszaknak van kezdete és vége. Úgyhogy a változatosság a hosszú élet titka. Ha ezt nem érted meg, akkor az életed céltalanná válhat, mert amikor az egyik időszak véget ér, nem marad semmid, amit átvihetsz magaddal a következőbe. Ezért alkalmazzák a földművelők a vetésforgót. Búzát vetnek a földbe az egyik területen, és miután learatták, felszántják a földet, és pihenni hagyják. Ezalatt egy másik darab földön burgunyát termelnek, majd azzal a földdarabbal is ugyanúgy bánnak. Tavasszal aztán megcserélik a dolgok rendjét, és ahol azelőtt búzát vetettek, most burgonyát fognak vetni, és így tovább.

Amikor Pál azt mondta Timóteusnak: „légy készen alkalmas és alkalmatlan időben is”, ezzel arra bátorította, hogy szélesítse ki a lelki horizontját. Timóteusnak azt kellett megértenie, hogy van, amikor helyreigazítani kell az embereket, és van, amikor vigasztalni kell őket (2Timóteus 4:2-5). Az időzítés nagyon fontos. A zsoltáríró az áldott embert olyan fához hasonlítja, „amely idejében megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 1:3). A sikerhez fel kell ismerned, hogy minek van itt az ideje!

És azt is meg kell értened, hogy Istent jobban érdekli az, hogy milyen mélyre hatolnak a gyökereid, mint az, hogy milyen magasra nyúlnak az ágaid. Neki többet számít a minőség, mint a mennyiség. Isten „gondoskodik a minőségről, mielőtt rákerülne a márkajelzés”. Ezért van az, hogy a küzdelmeidet felhasználja az olyan talaj (és lélek) kimunkálására, amilyen a jó gyümölcs terméséhez szükséges. És még valami: Időről időre megenged viharokat, hogy elfújja azokat az embereket és dolgokat, melyek akadályozzák terméshozó munkáját benned.