2017. március 2., csütörtök

Az Isten-adta gondolatok ereje


„…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

A jó ötletek Istentől jönnek, ezért Tőle kérj egyet! A világ azok által nyert áldást, akik ezt megtették. Gondolj például az anesztéziára: hogy éreznéd magad, ha nem altatásban műtenének? Pedig ez volt a módja, amíg egy James Young Simpson nevű skót orvos be nem vezette azt, amit ő „mesterséges alvásnak” nevezett. Az Edinburgh-i Egyetem tanulójaként a sebészet érdekelte, mert aggasztotta őt a fájdalom és a magas műtéti halálozási arány. Simpson a „Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre…” (1Mózes 2:21) ige olvasása alapján arra gondolt, hogy a kloroform lehet a válasz. Először magán kísérletezett. Végül 1847-ben került sor az első három kloroformos altatásban végzett műtétre. Az egyik paciens, egy fiatal katona, annyira élvezte, hogy megragadta a szivacsot, és újból belélegzett belőle. „Olyan jó volt, hogy nem tudtam abbahagyni” – mondta.

Simpson először ellenállásba ütközött. Voltak, akik azt gondolták, hogy bűn beavatkozni a természet rendjébe. „Adjatok egy Bibliát!” – mondta Dr. Simpson, – „Így operálta meg Isten Ádámot!”. Simpson beszédeket tartott, leveleket és röpiratokat írt, és megpróbálta meggyőzni mindazokat, akik ellenálltak, arról, hogy ez az előrelépés útja. Kudarcot jelentett, amikor három halálesetről érkezett hír más kórházakból a kloroform használata kapcsán, de Simpson meg tudta mutatni, hogy az érzéstelenítést helytelenül alkalmazták. Igazi változást az hozott, amikor Viktória királynő nyolcadik gyermekének világra hozatalakor kloroformot kapott, és kijelentette, hogy „nagyon elégedett volt a hatásával”. Ma kérj Istentől egy olyan ötletet, amely áldás lehet mások számára, aztán valósítsd meg!



Egyetlen Istentől kapott ötlet nagyon sok mindent megváltoztathat. Braille ötletével pontosan ez történt! 1824-ben Louis Braille, egy keresztyén ember, feltalálta a papírból kiemelkedő pontok rendszerét, amellyel a vak emberek is tudnak olvasni. 63 szimbólumot dolgozott ki, amely minden nyelvre alkalmazható, így Isten Igéje először kerülhetett a látásukban korlátozottak kezébe. Na és a kommunikáció? A mobiltelefonodat és a számítógépedet részben egy keresztyén embernek, név szerint Samuel Morse-nak köszönheted. Mennyire más volt a világ előtte! Két hét kellett ahhoz, hogy a legfontosabb hírek eljussanak Európából Amerikába. Egy nagyobb győzelemről szóló beszámolónak hat hét is kellett, hogy Amerikából Angliába elérjen. Egy napon egy barátja megkérdezte Morse-tól: „Előfordult már veled kísérletezés közben, hogy zsákutcába jutottál, és nem tudtad, hogyan tovább?” „Nem is egyszer” – felelte Morse. Barátja tovább kérdezte: „És olyankor mit tettél?” Morse megosztotta vele a titkot: „Letérdeltem, és világosságért imádkoztam, és a világosság megérkezett; majd amikor a találmányomat elismerték, és kitüntető figyelmet kapott Amerikától Európáig, azt mondtam: »Ne nekem, Uram, ne nekem, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget!«”. Ezért az első üzenet, amelyet a transzatlanti kábelen elküldtek, ez volt: „Amit Isten készített”. És itt van még egy keresztyén ember: Louis Pasteur, a francia tudós, aki megmutatta nekünk, hogy a fertőzés olyan kis dolgok, nevezetesen baktériumok és vírusok következménye, melyeket szabad szemmel nem látunk. Bevezette a sterilizálás módszerét, mely végül sokak életét mentette meg. Gondolod, hogy Isten kifogyhat a jó ötletekből? Nincs rá esély! Kérj tőle egyet az életedre, a szolgálatodra vagy a munkádra!



Dr. Victor Pearce, egy oxfordi professzor írta meg a „What the World Owes to Christians” [Mit köszönhet a világ a keresztyéneknek] című könyvében az írógép történetét. „Az írógép volt a modern szövegszerkesztő előfutára. De mire kellett egy kereszténynek, hogy ilyet találjon fel? Hogy prédikációkat írjon le vele. Komolyan mondom! Christopher Sholes aggódott lelkipásztora miatt, akit egész héten lefoglalt, hogy egy járvány áldozatait látogatta, vigasztalta a gyászolókat, és elvégezte a temetési szertartásokat. Így aztán nem maradt ideje arra, hogy leírja a vasárnapi prédikációit. Egyszer Sholes egy barátjával vitatta meg a kérdést, és ezt mondta: »Szomorú, hogy nincs valamilyen gyorsabb módszer az írásra az olyan elfoglalt emberek számára, mint a lelkészek«. A barátja erre így szólt: »Miért nem találsz fel egy gépet?« Sholes így válaszolt: »Megpróbálom«. Az az esős délután volt sokhónapnyi kemény munka kezdete. Végül egy kis csoport gyűlt össze, hogy megnézzék, amint papírra kopogtatja csupa nagybetűvel: C. LATHAM SHOLES, NOV 1867. Hat évvel később a Remington Vállalat felismerte, hogy az írógép olyasvalami, ami forradalmasíthatná az üzlet világát. Abban az időben a legtöbb irodai alkalmazott férfi volt, de a Young Women’s Christian Association [keresztyén ifjúsági nőegylet] gépírás tanfolyamot indított el nők számára. Kezdetben ez botrányt szült, de mivel az első képzett gépírók nők voltak, a munkáltatók gyorsan lecsaptak rájuk, és alkalmazták őket. Így az írógép és a YWCA megmutatta, hogy a nők helye nemcsak otthon lehet, hanem az irodában is.” Lehet azért imádkoznom, hogy Isten megáldja az üzleti vállalkozásomat? Igen! Isten szeretné megáldani a munkádat, hogy így te elősegíthesd az Övét, mellyel szeretné eljuttatni az evangéliumot az egész világra.






Ismerd fel, hogy minek van itt az ideje!


„…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő!” (2Timóteus 4:2)

Életünket időszakokban éljük, és minden időszaknak van kezdete és vége. Úgyhogy a változatosság a hosszú élet titka. Ha ezt nem érted meg, akkor az életed céltalanná válhat, mert amikor az egyik időszak véget ér, nem marad semmid, amit átvihetsz magaddal a következőbe. Ezért alkalmazzák a földművelők a vetésforgót. Búzát vetnek a földbe az egyik területen, és miután learatták, felszántják a földet, és pihenni hagyják. Ezalatt egy másik darab földön burgunyát termelnek, majd azzal a földdarabbal is ugyanúgy bánnak. Tavasszal aztán megcserélik a dolgok rendjét, és ahol azelőtt búzát vetettek, most burgonyát fognak vetni, és így tovább.

Amikor Pál azt mondta Timóteusnak: „légy készen alkalmas és alkalmatlan időben is”, ezzel arra bátorította, hogy szélesítse ki a lelki horizontját. Timóteusnak azt kellett megértenie, hogy van, amikor helyreigazítani kell az embereket, és van, amikor vigasztalni kell őket (2Timóteus 4:2-5). Az időzítés nagyon fontos. A zsoltáríró az áldott embert olyan fához hasonlítja, „amely idejében megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 1:3). A sikerhez fel kell ismerned, hogy minek van itt az ideje!

És azt is meg kell értened, hogy Istent jobban érdekli az, hogy milyen mélyre hatolnak a gyökereid, mint az, hogy milyen magasra nyúlnak az ágaid. Neki többet számít a minőség, mint a mennyiség. Isten „gondoskodik a minőségről, mielőtt rákerülne a márkajelzés”. Ezért van az, hogy a küzdelmeidet felhasználja az olyan talaj (és lélek) kimunkálására, amilyen a jó gyümölcs terméséhez szükséges. És még valami: Időről időre megenged viharokat, hogy elfújja azokat az embereket és dolgokat, melyek akadályozzák terméshozó munkáját benned.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése