2011. február 16., szerda

2011. február 16. szerda

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET.

Az igazi keresztény gyülekezet maga is a feltámadt Krisztus bizonyítéka. Egyedül ez az egy vallás, a keresztény vallás alapul egy  feltámadt emberre! Egy olyan emberre aki Isten ember volt, akiről meg volt minden jövendölve, és minden be is teljesedett. Ezek mind megcáfolhatatlan bizonyítékai Isten létezésének, az üdvösség tervének.
Minden más vallást halott ember alapított.

De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondta róla Dávid:
Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van,
hogy meg ne inogjak. Azért vidul fel a szívem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
ApCsel 2:24-27,

...amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
Róma 4:23

A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
Róma 6:4

Rengeteg ige bizonyítja, hogy akiknek a hite egészséges és élő, azokból tud élő gyülekezeti közösségeket építeni a Szent Szellem. Imádkoznunk kell azért, hogy az eklézsia növekedjék hit által és szolgáló,cselekvő gyülekezet legyen.

2011. február 16. A év, évközi idő, 6. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Ter 8,6-13.20-22

Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót; az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön. Ezután kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén. De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára -- ugyanis viz volt még az egész földön. -- Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába. Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából. Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöldlevelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön, de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá. Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe. Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron. Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: ,,Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem. Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal.''
Mk 8,22-26

Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg. Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Az föltekintett és azt mondta: ,,Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.'' Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. S ő ezzel küldte őt haza: ,,A faluba ne menj be!''

2011. február 16. - Szerda

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
   vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
   vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét,
   és megkérdezte: ?Látsz-e valamit?? Az fölnézett, és így szólt: ?Látom
   az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.? Erre ismét rátette
   kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy
   meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és
   meghagyta neki: ?Erről senkinek se beszélj a faluban!?
   Mk 8,22-26


   Elmélkedés:
   Márk két olyan történetről is beszámol evangéliumában, amikor Jézus vak
   ember adja vissza a látását. Az első a betszaidai vak meggyógyítása (Mk
   8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak
   meggyógyítása (Mk 10,46-52). A két történet főbb elemei sokban
   különböznek. A jerikói vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri
   Jézus segítségét, az emberek inkább távol akarják tartani a Mestertől.
   A csoda, amely a történet szerint a vak hitének a jutalma, mindenki
   szeme láttára történik. Jézus a szavával gyógyítja meg, azonnal
   visszanyeri látását és követni kezdi gyógyítóját.
   A betszaidai vak esetében az emberek vezetik Jézushoz az embert, akit ő
   kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem játszik
   szerepet a csodánál. Nem csupán szavakkal történik a gyógyulást, hanem
   Jézus rátette kezét. A vak nem azonnal, hanem csak fokozatosan nyerte
   vissza látását és nem indul el Jézus nyomában.
   Az elbeszélések a hit különböző útjait jelképezik számunkra. Más-más
   utakon juthatunk el az igazság megismeréséhez és az Istenben való
   hithez. De ezen az úton mindig Jézus vezet bennünket!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Atyám, vétkeztem ellened ? mondom én is a tékozló fiúval ? már nem
   vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Képmásodra teremtettél, nagy
   feladatokra hívtál, és én megbántással válaszoltam cselekedeteimben,
   beszédemben, gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem!
   De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében,
   aki értem is vérét ontotta a kereszten: bocsásd meg bűneimet,
   vétkeimet, gyöngeségeimet!
   Te vagy az örök szeretet, fogadj ismét gyermekeddé, és tarts meg
   kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.

16. szerda (Szent Julianna)

Ter 8,6-13.20-22; Zs 115; Mk 8,22-26
    Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt

Ter 8,6-13.20-22

Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót; az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön. Ezután kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén. De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára -- ugyanis viz volt még az egész földön. -- Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába. Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából. Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöldlevelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön, de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá. Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe. Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron. Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: ,,Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem. Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal.'

Zs 115

Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!' Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!' Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Mk 8,22-26

Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg. Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Az föltekintett és azt mondta: ,,Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.' Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. S ő ezzel küldte őt haza: ,,A faluba ne menj be!'
Mindenható Istenem! Neked van hatalmad arra, hogy az én bűntől szennyes lelkemet megtisztítsd. Sőt Jézust azért küldted el, hogy szenvedése és halála által bűnbocsánata lehessen minden Benne hívő embernek, feltámadása pedig megnyitotta az utat az örök élet, az üdvösség felé. Tiszta szívet teremts bennem és az erős lelket újítsd meg bennem! Ámen


Mindenható Istenem, ölelj át vigasztaló kegyelmeddel, hogy bizonyos lehessek, hogy Te nem hagytál el. Add ezt az egyetlen vigasztalást feltámadott Krisztusunk által! Ámen


Mindenható Urunk, ki teremtettél és lelket adtál belénk, Te őrizz meg és védj meg minket a mindennap kisértésétől. Oszlasd el a homályt, hogy tisztán lássunk Téged. Dicsőség néked mindörökké! Ámen.


Ó felséges Isten, egyedül Te vagy a legfőbb jó, aki szivem végtelen kivánságát  betöltheted! Ámen!


Óh, irgalmas Istenem azt kérem tőled, hogy forditsd a javamra a látogatásodat és engedd meglátnom annak örvendetes végét a Te szabaditásodat. Ámen!


Óh Uram, a Szentlelked által ajándékozd meg hitemet erővel és szeretettel! Ámen!


Örökkévaló Istenem, magasztalom a kegyelmedet, amelyet adsz minden bűnbánó szivnek, nem a mi érdemünkért, hanem Krisztusért! Ámen.


Uram, add a Te bölcsességed uralkodjék az én szívemben, és az Úr félelme mindig meglegyen bennem. Ámen!

A MEGTÖRT BÜSZKESÉG

  "Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." (Róm 12:3)
 
  Isten egyik eszköze a megigazításban az igazság elfogadtatása. Minél világosabban megértjük a nekünk küldött igazságot, és minél hűségesebben engedelmeskedünk annak, annál szerényebben fogjuk értékelni önmagunkat, és annál magasabbra fogjuk becsülni a mennyei világot. Minél önzetlenebbek vagyunk az Istenért tett erőfeszítéseinkben, annál keresztényibb lesz azok hatása, és annál több jót fognak eredményezni.
  Hatalmas különbség van a világi lelkület és Krisztus Lelke között. Az egyik haszonleséshez vezet, oly kincsek utáni törtetéshez, melyek az utolsó napon elpusztulnak a tűzben; a másik önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz, és olyan kincsek gyűjtéséhez, melyek soha el nem értéktelenednek.
  A Szentlélek - ha hittel befogadják - megtöri a makacs szíveket. Ez az igazság megszentelő lelke és ereje, a hit forrása, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. Minden igazi felmagasztalás a krisztusi életben kifejlődött alázatból ered, melyet az a csodálatos áldozat mutatott meg, amit Ő hozott a veszendő lelkekért. Aki azt szeretné, hogy Isten felmagasztalja, annak először meg kell aláznia magát. Isten minden név fölé magasztalta fel Krisztust; de Ő először leereszkedett az emberi bánat legnagyobb mélységeibe, szelídséggel és kedvességgel beleélve magát az emberiség iránti együttérzésbe. Ő példát adott, melyet követnie kell mindenkinek, aki részt vesz az ő szolgálatában.
  "Tanuljátok meg tőlem" - mondta a világ legnagyobb tanítója. "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29) De nem elég, ha csak olvassuk Isten Igéjét. A Szentírás utasításokat is ad, melyeket nekünk figyelmesen és szorgalmasan kutatnunk kell. Tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, összehasonlítva egyik szakaszt a másikkal. Egyik ige kulcs a másikhoz. Amikor olvassuk, tanulmányozzuk és imádkozunk, akkor mögöttünk áll az isteni tanító, a Szentlélek, aki megvilágítja előttünk és megérteti velünk, hogy fel tudjuk fogni Isten Igéjének nagy igazságait. (Pacific Union Recorder, 1905. február 23.)

2011. február 16. szerda Julianna, Lilla napja 1303.

A mai nap meditációs fogalma:
Szenvedés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szeretni tudjak! Kegyelemből, Általad, újra és újra... Ámen


Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Róm 8,18-19

Legjobban fájó szenvedés az, ami értelmetlen... Ha valaki szenved a jóért, azt elfogadjuk, hiszen a jelen fájó küzdelme magában hordozza a jövő felszabadító élményének csíráját, de aki bizonnyal tudja, hogy elhordozott nyomorúsága sehova sem vezet - az különösképpen is elkeseredhet. A legfájóbb szenvedések nem azok, melyek az élet törvényszerűségéből adódnak - pl. idős szüleink halála -, hanem azok a veszteségek, melyeket egymásnak, s ráadásul szándékosan okozunk.

Lehetne sorolni háborúk és népirtások ismétlődő tragédiáját - beleértve a megfogant lelkecskék szándékos ölését (abortusz) is -, de éppen eleget kesergünk azon is, amit megkaphatnánk, de mégsem kapjuk meg. Lehetnénk egymáshoz kedvesek és figyelmesek, odafordulók és elhordozók, de az esetek többségében mégsem vagyunk azok! A boltokban ránkmosolygó eladó művi kedvességét már megszoktuk - sajnáljuk is érte, mert messziről látszik, hogy nem szívből jövő; csak a félelme az, hogy elveszti állását, ha főnök észreveszi, hogy nem mosolyog -, de ha közvetlen közelünkben élőktől, akik életünk "fontos emberei", nem kapjuk meg azokat az apró figyelmességeket, melyek nem kerülnek "se pénzbe, se időbe", akkor ezek hiánya nagyon tud kínozni minket.

Így sóvárognak milliók naponta egy-egy mosolyért, biztató szóért vagy egy mozdulatban, érintésben megnyilvánuló bizonyosságért, hogy fontosak vagyunk a másiknak, hogy szeretnek minket. Mert ilyenek vagyunk: nemcsak azt felejtjük el, hogy kedvesünk, társunk, családunk és barátaink szeretnek minket, de annak boldogító tudata is szertefoszlik bennünk, hogy Isten szeret minket... Hiszen ennek köszönhetően jöttünk bele ebbe a világba, s az Ő megtartó gondviselése ölel át minket napról napra.

Akik szembeúsznak az árral, mert a krisztusi szeretettel építik kapcsolataikat, azok életpéldája bátorítást ad másoknak is: "Lám, hát mégiscsak lehet, így is!". Szeretetben nevelni gyerekeket, segítő odafordulást tanúsítani az embertársnak, nem esztelenül és látványosan, hanem szerényen - kinek-kinek a saját mértéke szerint -, de jellemformáló erővel és evilági józansággal, jó sáfárként. Krisztus követőinek ugyanis nem az a missziói feladata, hogy a bűn mocskát időről-időre eltakarítsák a világból, s megmaradjon a társadalom reprodukcióra kész, terhelhető állapotban, hanem hogy ízt adjanak az életnek, s világító mécsesként irányt mutassanak Fölfelé...

Február 16.

Ismételgesd fiaid előtt!

"6Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" (5Mózes 6,6-7)
Kötelességünk a szívünkbe zárni Isten parancsolatait - lásd Dávid példáját: "szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119,11). Aki ezt teszi, az tudja, hogy olyan kincsre talált, amit gyermekeivel is meg akar osztani. Isten a gyermekek hitben való nevelése által akarja állandósítani a szent életet egyik nemzedékről a másikra. E tanítás nélkül a kegyes hívő élet hamar kihalna a földről, de ha ez megvalósul, akkor a kegyesség jelenléte érezhető lesz a legnagyobb lelki hanyatlás idején is. Az ismételgesd fiaid előtt felszólítás azt jelenti, hogy a gyermekek nevelése elsősorban a szülők feladata. A gyülekezet és a vasárnapi iskola segíthetnek ebben, de semmi sem mentheti fel a szülőt e felelősség alól: "ti apák... gyermekeiteket neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel" (Ef 6,4). A legbölcsebb és legokosabb tanító sem helyettesítheti az édesanyát. Végezzük kitartással ezt a szent munkát, hogy hálásan mondhassuk Urunknak a gyermekeinkről: "Már kicsikorban néked úgy örülnek, És megtanulják neved dallamát" (HH-R 581)! /PF/

Áldott, akit Isten megfenyít

"12Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. 15Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember." (Zsoltárok 94,12-15)
A zsoltáros bosszúért kiált Istenhez, és panaszkodik: "tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet" (5. v.). Majd a szenvedő néphez fordul, és biztosítja őket arról, hogy igazából erre a nyomorúságra úgy kell tekinteni, mint Isten szerető és fegyelmező kezére a hit iskolájában. A 12. vers feddésről beszél, de ez most nem bűnök miatti büntetésre utal, hanem inkább egy olyan fegyelmezési módszerre, ami egy nehéz élet alatt roskadozó népet kényszerít arra, hogy Istenhez és a törvényéhez forduljon támaszért, menedékért és reménységért. Ezért köti össze a zsoltáros a feddést az Úr törvényének a megtanulásával. Vajon odafordulunk-e mi is Isten igéjéhez, amikor az életünk nehézzé válik, vagy amikor az a hivatásunk, hogy szenvedjünk Jézus Krisztusért? Egy másik helyen úgy olvassuk: "Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim" (Zsolt 119,23-24). Isten csodálatos vigasztalást nyújthat nekünk a Szentírásban - ha olvassuk azt. Áldott, aki miután Isten így megfenyíti, a Szentíráshoz folyamodik! /PF/

Február 16.

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!
János 14,15

Uram! Őszinte önvizsgálatom alkalmával sokszor döbbenek rá: a szavam és az életem nem mindig fedi egymást. Ha a körülöttem élő emberek életét és szavát figyelem, ugyanerre az eredményre jutok. Téged Bibliám Isten élő Igéjének nevez: egész életed - nemcsak a szó, amelyet kimondottál - Istenről beszélt, és Isten akaratát nyilatkoztatta ki. Személyed és szavad elválaszthatatlan. Ez egyetlenegyszer volt így ebben a világban, és ezért vagy Te oly nagyon csodálatos. Aki tehát azt mondja: téged szeret, de ugyanakkor akaratod szava iránt közömbösséget tanúsít - hazugságot beszél. Aki pedig valamely "nemes gondolatodat" szeretné megvalósítani, de ugyanakkor olyan idegenül elkülöníti magát tőled, mintha sohasem lettél volna - lehetetlenre vállalkozik!

Uram! Hozzád fűző szeretetemet sem hízelgéssel, sem neved gyakori ejtegetésével, sem megtévesztő képmutatással bizonyítani nem tudom. Emberek előtt sem. Legkevésbé teelőtted. Egyetlen igazolója: ha az, amit Te mondtál, elalkudhatatlanul szent előttem, és ha a Te áldó kezed alatt megvalósítani igyekszem, amennyire rajtam múlik.

2011. február 15. A év, évközi idő, 6. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

Ter 6, 5-8;7, 1-5.10
Noé kegyelmet talált az Istennél.
Jak 1,12-18
Mk 8, 14-21
Még mindig érzéketlen a szívetek?

Az első ember bűne kollektív vétséggé vált és elárasztotta a földet. Egy ember engedetlensége, bűne másokat is elvetetté tett az Isten előtt, de Isten, szeretetében a bűnbe esett ember megsegítésére sietett szent Fia által.

Hívek könyörgése:


    Segíts ma Lelkedből imádkoznunk, hogy imádságunk vigasz legyen számodra a gonoszság, az erőszak mai burjánzása közepette is! Hallgass meg, Urunk!
    Amikor összegyűlünk az egyház bárkájában, mutasd meg vigasztaló jelenlétedet pápánknak, püspökeinknek, papjainknak, a szerzeteseknek, a házasságban egymást támogató szövetségeseknek, a gyermekeknek és az időseknek, és segíts, hogy senkit ki ne felejtsünk a bárkából! Hallgass meg, Urunk!
    Hogy hűséged megtapasztalása növelje bennünk a bizalmat! Hallgass meg, Urunk!
    Taníts ma is, hogy bizalommal imádkozzuk a Miatyánk minden szavát és segíts, hogy mi is megfeleljünk a te bizalmadnak! Hallgass meg, Urunk!
    Formálj minket a te szentséged mértéke szerint hozzád hasonlóvá, és mindenkor legyen meg a te akaratod! Hallgass meg, Urunk!
    Elhunyt testvéreink, mint annak idején a szívednek kedves Noé, találjanak kegyelmet előtted! Hallgass meg, Urunk!

           
Ter 6,5-8; 7,1-5.10

Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: ,,Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!'' Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt. Az Úr így szólt Noéhoz: "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam." Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre.
Mk 8,14-21

Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: ,,Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.'' Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: ,,Nincsen kenyerünk.'' Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: ,,Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? [Jer 5,21] Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?'' Azt felelték neki: ,,Tizenkettőt.'' ,,És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?'' Azt felelték neki: ,,Hetet.'' Erre így szólt hozzájuk: ,,Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?''

2011. február 15. - Kedd

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.
   Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a
   bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: ?Vigyázzatok! Óvakodjatok a
   farizeusok és Heródes kovászától!? Ok egymás közt arról beszélgettek,
   hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: ?Mit
   tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem
   fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem
   láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor
   öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot
   szedtetek össze?? Azt válaszolták: ?Tizenkettőt.? ?És amikor hetet
   törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek
   össze?? Azt felelték: ?Hetet.? Erre újra megjegyezte: ?Hogyan lehet,
   hogy még mindig nem értitek??
   Mk 8,14-21


   Elmélkedés:
   Uram, Jézus Krisztus, ismét azokkal a bűnökkel vádolom magam, mint
   legutóbb. Alig tudok neked valami előrehaladásról beszámolni. Újra csak
   gyarlón szolgáltam neked. Pedig jó, igaz, nemes lelkű akarok lenni,
   neked akarok szolgálni, téged akarlak teljes szívemből szeretni. Mégis
   milyen messzire eltávolodtam ettől a szándékomtól! Sajnálom és bánom.
   Legközelebbi alkalommal töredelmesebben vallom be helyettesednek, a
   gyóntató atyának bűneimet. Ígérem, kifejezetten megjelölöm egyik
   gyakran előforduló hibámat, amelynek leküzdésén a következő gyónásomig
   fáradozni fogok.


   Imádság:
   A mindennapi földi gondokkal törődő apostolok gondolkodását Jézus a
   lelki, a mennyei dolgokra szeretné irányítani. Miután két esetben is
   látták, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret és több ezer embernek ad
   belőle, az apostolok nem értik meg a e cselekedetek jelentőségét. A
   bárkában arról vitatkoznak, hogy nincs kenyerük. Úgy tesznek, mintha
   nem lenne ott Jézus velük, aki kétszer is bőséges kenyeret adott a
   népnek.
   Jézus azt szeretné, ha nem csupán a földi eledel után vágyakoznánk,
   hanem az igazság tanítása után is. Ez az a lelki táplálék, amelyre
   szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk az örök élet felé vezető
   úton. Jézus az, aki gondoskodik testi és lelki eledelünkről.
   ? Horváth István Sándor

15. kedd

Ter 6,5-8; 7,1-5. 10; Zs 28; Mk 8,14-21
    Eltörlöm a föld színérôl az embert, akit teremtettem

Ter 6,5-8

Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: ,,Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!' Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.

7,1-5. 10

Zs 28

Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, adjatok dicsőséget az Úr nevének, imádjátok az Urat szent ragyogásban! Az Úr hangja zeng a vizek fölött; A fölséges Isten mennydörög, ott van az Úr a nagy vizek fölött. Az Úr szava erősen zeng, az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, a Libanon cédrusait összetöri az Úr. Szökell szavára mint a borjú, a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény. Az Úr hangja tüzes lángokat szór, az Úr hangja megrendíti a pusztát, megremegteti az Úr Kádes pusztáját. Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza, a sűrűséget megritkítja, s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső! Az Úr a vízár fölött trónol, és az Úr trónol, mint király örökké. Az Úr hatalmat ad népének, és békességgel áldja meg népét az Úr.

Mk 8,14-21

Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: ,,Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.' Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: ,,Nincsen kenyerünk.' Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: ,,Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? [Jer 5,21] Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?' Azt felelték neki: ,,Tizenkettőt.' ,,És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?' Azt felelték neki: ,,Hetet.' Erre így szólt hozzájuk: ,,Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?'
Megváltó Jézusunk adj hitet és erőt a mi mindennapjainkhoz. Ámen


Mennyei Atyám! Nehézségek nélküli élet nincs, ezt olykor elfelejtem és kifakadok a terhek súlya alatt, ahelyett, hogy Rád tekintenék, és erőt Tőled kérnék napi küzdelmeimhez. Nem akarok megállni azon az úton, melyen Te vezetsz, hiszen Veled még a falon is átugrom! Ámen


Mennyei Atyánk! Ha szeretnénk különb embernek bizonyulni másoktól, akkor ez a nekik és a közöttük végzett szolgálat által lehetséges. Sőt, úgy kell élnünk, hogy nem gondoljuk különbnek magunkat másoknál, hiszen előtted egyformák vagyunk. Egyformán bűnösök és kegyelemre szorulók. Ennek tudatában szeretnénk a Te dicsőségedre élni! Ámen


Mennyei édes Atyám! Magasztallak gondviselésedért és hűséges kegyelmedért.Ámen


Mennyei édes Atyánk, köszönjük neked, hogy Fiadért kiválasztottál minket, köszönjük végtelen szeretetedet, amelyet életünk minden pillanatában megtapasztalhatunk. Ámen.


Mindenható Isten! Add, hogy gyönyörködni tudjak a te fenségedben és csoda dolgaiban! Ne szűnjek meg hirdetni téged! Ámen!


Mindenható Isten, támassz bennem szíves és buzgó igyekezetet a szentség követésére és áldd meg azt jó előmenetellel. Ámen!


Mindenható Istenem, köszönöm, hogy magányosságomban Te mellém állsz és erősítesz  engem . Ámen

A LEGYŐZÖTT INDULAT

  "Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével." (Jak 3:13)
 
  Krisztus iskolájában a szelídség a Lélek egyik megnevezett gyümölcse. Ezt a Szentlélek - mint megszentelő erő - kegyelemből munkálja, és képessé teszi befogadóját arra, hogy minden alkalommal uralkodjék meggondolatlan és hirtelen természetén. Ha a szelídség ajándékát megbecsülik azok, akik természetüktől fogva mogorvák vagy hirtelen indulatúak, akkor a legkomolyabb erőfeszítéseket fogják tenni annak érdekében, hogy legyőzzék szerencsétlen természetüket. Minden nap önuralmat fognak gyakorolni, míg Jézus mindent legyőz bennük, ami barátságtalan és ellenszenves. Kezdenek hasonlóvá válni az isteni mintához, míg engedelmeskedni tudnak az ihletett parancsnak: "legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jak 1:19)
  Ha egy ember azt vallja, hogy megszentelődött, ám szavait és tetteit mégis a tisztátalan forrásból előtörő keserű vízhez lehet hasonlítani, akkor biztonsággal mondhatjuk, hogy az az ember csalás áldozata lett. Arra van szüksége, hogy megtanulja az alapvető tudnivalókat arról, mi alkotja a keresztényi életet. Néhányan, akik Krisztus szolgáinak vallják magukat, és oly sokáig dédelgették magukban a mogorvaság démonát, hogy úgy tűnik, mintha szeretnék ezt a gonosz jellemvonást, és élveznék, hogy visszatetsző és ingerlő szavakat mondanak. Ezeknek az embereknek meg kell térniük, mielőtt Krisztus gyermekeinek ismerné el őket.
  Az alázat olyan belső ékesség, amit Isten nagyon nagyra értékel. Az apostol úgy beszél róla, mint ami értékesebb az aranynál, a gyöngyöknél, vagy a költséges holmiknál. Amíg a külső díszek a halandó testet díszítik, úgy a szelídség a lelket szépíti meg, és kapcsolja össze a véges embert a végtelen Istennel. Ez Isten dísze, melyet saját maga választott. Ő, aki világító égitestekkel ékesítette az eget, megígérte, hogy ugyanazon Lélek által "győzelemmel ékesíti fel a szelídeket". (Zsolt 149:4 - King James ford.) A mennyei angyalok azt fogják feljegyezni azokról, akik az Úr Jézus Krisztusra hagyatkoznak, és szelídségben és alázatosan járnak vele, hogy ők vannak a legjobban felékesítve. (Review and Herald, 1881. január 18.)

2011. február 15. kedd Kolos, Georgina napja 1302.

A mai nap meditációs fogalma:
Szentülés...

A mai nap imádsága:
URam! Oly sokan keresik az életszentséget, pedig az élet maga az! Add URam, hogy mindenben megláthassunk Téged, s a felismerés boldog örömével szolgálhassunk egymásnak! Ámen


Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Róm 8,13-14

Félreértés ne essék! Akár jók vagyunk, akár rosszak, egyszer mindenféleképpen meg kell halnunk... Az élettől elfordulás, a pusztai magány, az önsanyargató "eszményi" élet nem a kereszténység találmánya, minden vallásban megtalálhatóak az aszkézis útjai. Tehát nem vallás-specifikus, hanem örök emberi tulajdonságunk próbálja így kikerülni az akaratlan szenvedést. Aki szigorú önmegtartóztatásban él, az úgy gondolja, hogy ura nemcsak saját testének, de egész életének is. A szépség, s egyben a hamisság ebben, hogy ez csak részben igaz. Bármit is teszünk, a szenvedéseket, s az elmúlást 'kicselezni' egyikünk sem tudja, hiszen ha az élet csatáit sorra meg is nyerjük, a végső ütközetben a halál győzedelmeskedik. De akkor miről győzködi Pál a rómaiakat, s hogyan lehet élni akkor, ha úgy is meghalunk?

Annyi bizonyos - kár lenne tagadni vagy elspiritualizálni -, hogy mindenkinek a "világlátását" meghatározza az állapota. Aki magányos, az társat keres, hogy oldja a kínzó egyedüllétet, aki cölibátusra kényszeríti magát az a magasabb életszentség birtoklását hiszi, aki fogyatékkal él - az gyakran akaratosságával 'kompenzál' , s aki meg az élvezetek rabja, az meg van győződve arról: ő él igazi szabadságban. Amikor tehát Saul-Pál az egyedüllétet ajánlja, s azt mondja "én ezzel kedveznék néktek", akkor nyilvánvalóan saját életéből indul ki. (Azt azért szögezzük le, hogy akik valóban - test szerint is - tanítványai voltak Jézusnak, házasok voltak...) Azaz: élték az élet normalitását, ami azt jelenti, hogy nem önmaguk üdvösségét igyekeztek "munkálni", nem saját üdvbizonyosságukkal voltak elfoglalva, mert mindennapjaikat az töltötte ki, hogy másokért/övéikért éltek. Az áhított üdvösségünket, az örök életet, ugyanis Isten viszi végbe érthetetlen kegyelme révén, s ebben nem hitünk "milyensége", s jócselkedeteink mennyisége a döntő!

Isten legnagyobb érezhető, megtapasztalható csodája a testünk. Ahogyan öregszünk, s darabokban (látás, hallás stb.) vissza kell adnunk Teremtőnknek ezt a csodaszerkezetet, akkor vesszük észre igazán, milyen nagy örömforrás az egészség. Talán éppen kopásra ítélt testünk fegyelmez, terelget minket leghatásosabban Isten felé, hogy megértsük: Ő megélt szeretetet kíván látni közöttünk, s nem önmagunk fontosságát rejtő aszkézist... Ez azt jelenti: akik az élet szolgálatában állnak - mert képesek félretenni önmagukat -, azok ismerik az Istent, s őket így is emlegetik: "Isten fiai"...

2011. február 15. kedd

KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK CSALHATATLAN BIZONYÍTÉKAI:

 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta tanítványainak , hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.
ApCsel 1:3,

Amikor az üres sírt meglátták igen megrökönyödhettek, mert kizárt, hogy zsidó ember ellopja azt, hisz a vallásuk szerint halott embert nem érinthetett zsidó ember, mert tisztátalanná vált.
A sírt hivatalos római pecséttel pecsételték le, így Jézus teste római tulajdonná vált.
Ha ellopta volna valaki, életveszélybe került volna.
A sírt egy hatalmas kővel zárták el, ami el volt gurítva, de nem azért, hogy az Úr ki tudjon jönni, hanem azért, hogy az asszonyok be tudjanak menni.
Őrség vigyázott a sírra, de ők is meglepődtek amikor földrengés közepette az Úr angyala megjelent és elgurítva a követ rá ült.

És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és le ült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az örök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.
Máté 28:2-4,

Isten kinyilvánította a hatalmát, erejét, tiszteletet követelő alázatosságot az angyalon keresztül. Az őrök, tovább már nem őrök voltak hanem megszeppent emberkék, akiknek nem volt hatalmuk a Fenséges szolgája láttán.
De az asszonyoknak másként jelent meg az angyal.

Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal:"Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt."
Máté 28:5-6,

Láthatjuk ha Isten akarja ki tudja az ellenségtől kényszeríteni a tiszteletet és a félelmet.

Ott voltak a halotti ruhák, de az Úr sehol.
A tanítványok is nagy átváltozáson mentek keresztül. Magabiztos és bátor férfiakká váltak, mert az ígéret és a prófécia beteljesedett. Többé nem kellett félniük mert a hitük megerősödött abban, hogy nem egy gyenge és megsebzett megölt Jézust követtek, hanem azt a Jézust aki feltámadt úgy ahogy megígérte. A Szent Szellem felkente őket erővel és hatalommal.
Minden eszükbe jutott amit az Úrral töltött napokban tanultak, és ez erővel, bizalommal töltötte meg őket. Bármelyik bíróság elfogadja két vagy három tanú bizonyságtételét, de itt több mint ötszáz tanú van jelen.

Legyünk mi is tanúi ennek a tanításnak és hirdessük bátran Isten tetteit.

Február 15.

Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket!

"13Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg." (Példabeszédek 23,13-14)
Ahol hiányzik a nevelés és a tanítás, ott veréssel vagy dorgálással nem lehet megfelelőbb viselkedésre bírni egy gyermeket a család kutyájánál. A vessző használata nem pótolhatja a tanítás hiányát. A fenyítés csak egy része a nevelésnek, de önmagában nem elég ahhoz, hogy helyes viselkedést eredményezzen. Manapság a tanítás és az imádság a gyermeknevelés leggyakrabban mellőzött elemévé vált. Legtöbb esetben nem a "rossz gyermek" a szülők igazi gondja, hanem a rossz nevelés. Mindez nem zárja ki a vessző használatát, hiszen van rá eset, amikor ez is szükséges. Sok szülő feszélyezetten érzi magát a vessző használatára gondolva a szülőtársak vagy a modern társadalom nyomása miatt. A mai szülő a propaganda kereszttüzében él, ami állítólag a legújabb pszichológiai kutatásokon alapul, és elveti a biblikus gyermeknevelést. A szülők szégyenkeznek, és körül kell nézniük, mielőtt fenyítést alkalmaznak, nehogy valaki észrevegye, helytelenítse vagy esetleg fel is jelentse őket. A Szentírás viszont nemcsak eltűri és ajánlja a "megostorozást", hanem szentséget munkáló eszköznek tekinti - és mindezt a gyermekek és a felnőttek javára! /PF/

Áldottak a hitből élők

"6Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el." 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe." 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal." (Galaták 3,6-9)
Pál egyértelműen fogalmaz: nem azok Ábrahám igazi fiai, akik testileg származnak tőle, vagy akik körülmetélkedtek. Ellenkezőleg: inkább azok a fiak, akik lelki, szellemi rokonságban vannak Ábrahámmal. A szellemi rokonság azt jelenti, hogy hitben járnak. Ily módon még a pogányok is Ábrahám családjához tartoznak - ha hisznek. E szakasz négy versében Pál négy ízben állítja, hogy az ember és Isten közötti helyes viszony (megigazítás, igazság, Isten áldása) csak hit által érhető el, vagyis állítható vissza. Pál ezekben a versekben megmutatja nekünk is, hogy az általunk elfogadott hit evangéliuma ugyanaz, mint amit Isten Ábrahámnak adott sok-sok évszázaddal ezelőtt. A keresztyének lelki tapasztalata visszavezethető a Szentírásra és Isten választott népének a történetére. Pál teológiai érvekkel bizonyítja, hogy Isten mindenkor a hit eszközét választotta ahhoz, hogy az embereket elvezesse az üdvösségre. Ezért aki üdvözülni akar, annak hinnie kell. A hit feladata elhinni azt, amit nem lát, a hit áldása pedig meglátni azt, amit elhisz! Kérjük Istent, hogy erősítse a hitünket, mert az ember nem nyer hitet, ha nem kéri, de nem is tudja kérni, ha nem hiszi! /PF/

Február 15.

Aki nékem szolgál, engem kövessen. És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.
János 12,26

Uram! Az ilyen félreérthetetlen követelésed mutatja, mennyire igazságtalan a vád, mintha Te csalóka álomképekkel toboroztál volna magadnak híveket. Olyan világos a helyzetkép: Te vagy az Úr, én pedig - a szolgád. Sohasem fordítva. Tiéd a hatalom. Téged szolgálni és követni kell. Csillogó szellemi képességekkel, nagy testi erővel-e, vagy szerényen fölszerelve - az mellékes. A fő: elhatározott komolysággal teljesen oda kell adnunk magunkat szolgálatodra. Az elhatározatlanokat már a kezdő lépésnél elküldöd magadtól. Hiszen ingadozásuk miatt úgyis elkallódnak.

Uram! Félek: ma nem azt a kort éljük, amelyben sok elhatározott szolgád volna. Keresztyénségünk egyik föltűnő jele ma ez: tárgyal Istennel és tárgyal a világ fejedelmével. Nehéz rólunk megállapítani - (vagy talán nagyon is könnyű rólunk megállapítani) -, mit is hiszünk és mit is akarunk, ha ugyan egyáltalában hiszünk és akarunk valamit. Teljes odaadást követelsz. Olyan ez, mintha a szolgaság igájába fognál. Pedig ez az egyetlen orvosság sok bajunk ellen. Céltudatossá így lesz a lelkünk, a szívünk pedig nyugodt.

2011. február 14. Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök, egyházszervezők, Európa védőszentjei A nap liturgikus színe: fehér

A szláv népek nagy apostolai, akik hitre, tudásra, szép életre, jóra nevelték a népeket. Közbenjárásukkal mi is szeretnénk egyre jobban tanúságot tenni Istenszeretetéről.

A testvérpár Tesszalonikában született 827 körül. Korán Konstantinápolyba kerültek, ahol Cirill pap lett, Metód pedig a közigazgatásban tevékenykedett. Cirill később a kazárok közé ment, Metód pedig szerzetbe lépett. III. Mihály császár kérésére 864-ben mindketten Morvaországba mentek. Cirill elkezdte lefordítani szláv nyelvre a Szentírást, és erre külön írásmódot talált ki, a glagolit (vagy cirill betűs) írást. A szertartások nyelvéül is a szlávot tették. 868-ban Rómába mentek, és ott II. Adorján pápa jóváhagyta munkásságukat. Cirill ott halt meg Rómában 869-ben, Metódot pedig püspökké szentelték, és nagy pápai kiváltságokkal ment vissza a szlávok közé. 885-ben Morvaországban halt meg.
Az apostoli testvérpárról méltán mondja a szentmise Kezdőéneke:

Ezek a szent férfiak, akik Isten barátai lettek,
és Isten igazságának hirdetése által
szereztek dicsőséget maguknak.
           
ApCsel 13,46-49

Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: ,,Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: ,,A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig'''' [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
Lk 10,1-9

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.''

2011. február 14. ? Hétfo, Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök, Európa társvédőszentjei

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
   tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
   helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: ?Az aratnivaló
   sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
   aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az
   úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt
   mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti
   békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban,
   és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga
   bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen
   látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a
   betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!?
   Lk 10,1-9


   Elmélkedés:
   A missziós útra induló apostolok Jézus utasításának megfelelően
   semmilyen eszközt sem visznek magukkal az útra. Az egyetlen, amit
   vinniük kell, Jézus tanítása. Az Evangéliumi üzenet tehát önmagában is
   elég hatékony ahhoz, hogy meghozza gyümölcsét. Az apostol, a küldött és
   tanítványt ebből merít erőt munkájához és ezt adja tovább. A küldöttek
   bárányként indulnak a farkasok közé. Ezzel a hasonlattal Jézust azt
   akarja kifejezni, hogy tanítványai sokszor gyengébbek a világnál és
   védtelenek, de mivel a békesség örömhírét viszik, békét tudnak
   teremteni. Fontos továbbá, hogy az evangélium hirdetése mindig
   tanúságtételt is jelent, azaz a tanítást nem csupán szavaival közvetíti
   a küldött, hanem egész életével is.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
   rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
   voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
   megbántottalak!
   Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni.
   Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

14. hétfő: SZENT CIRILL ÉS METÓD (ünnep) (Szent Bálint)

ApCsel 13,46-49; Zs 116; Lk 10,1-9
    A pogányok örvendezve magasztalták az Úr igéjét

ApCsel 13,46-49

Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: ,,Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: ?,,A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig?''' [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.

Zs 116

ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!

Lk 10,1-9

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ?,,Békesség e háznak!?'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ?,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.?''
Köszönöm, Istenem, hogy megláthatom a Te hatalmadat. Köszönöm, hogy gyakran saját bőrömön tapasztalhatom. Segíts, hogy ne kételkedjek, amikor Tőled várom a segítséget. Ámen


Köszönöm Uram, hogy elfogadsz engem gyermekednek. Köszönöm, hogy feltárod előttem az öröm forrását. Segíts, hogy a felhők se rejtsék el szemem elől ezt a fénysugárt, ha csak a felhőket látom, akkor is tudjam, hogy a felhők mögött mindig süt a nap. Ámen


Köszönöm Uram, hogy értem szenvedtél. Köszönöm, hogy a te irántam érzett szereteted erősít meg akkor, amikor nekem e szenvedésnek egy atomnyi részét kell elhordoznom. Ámen


Köszönöm Uram, hogy olyan nagyra tartasz engem, hogy embereket bizol rám. Tudom, hogy érdemtelenül,de mégis tagja lehetek a Te anyaszentegyházadnak. Köszönöm, hogy engem is megváltottál és a Tiednek mondasz. Ámen


Krisztusom, áldalak a megvédő Szentlelkedért és annak gazdag gyümölcseiért! Ámen!


Krisztusom, most nem azt mondom, hogy elég volt az életből, hanem arra kérlek, hogy ragadj meg kegyelmeddel és újíts meg engem a Te Szentlelkeddel. Ámen!


Krisztusom, segíts nekem az evangélium hitéért küzdeni, hogy hű maradjak Tebenned. Ámen


Krisztusom, Te nyitottad meg előttem a menny kapuját. Feltámadásod ablakot nyitott a menny csodálatos világára, áldozatod elfedezi vétkeimet, ígéreted biztosít az örök élet felől, és én boldogan fogadom el a Tőled nyert bizonyosságot. Nehéz életet élünk, sok szenvedésen mentünk át, és minden valószínűség szerint bőven lesz még részünk benne. Nem a Te utaidon jár a mi társadalmunk, semmi jogunk jobb jövőre számítani. De ha bízni tudok benned, könnyűvé válnak a terhek, bátran vállalhatom a nehézségeket, a halálra is nyugodtan, öregségemben örömmel gondolhatok, hiszen nem a pusztulás, hanem az élet vár túl annak kapuján. Köszönöm neked, Megváltóm. Ámen.

MEGVÁLTOZOTT ÍZLÉS

  "Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt." (Ef 4:22)
 
  János mondja: "És a világosság - Krisztus - a sötétségben fénylik" - vagyis a világban -, "de a sötétség nem fogadta be azt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Jn 1:5, 12-13) A hitetlen világ azért nem menekül meg, mert nem a világosságot választotta. A vérből és a testnek akaratából született régi természet nem örökölheti Isten országát. A régi utakat, az öröklött hajlamokat, a korábbi szokásokat fel kell adni; mert ha ez nem történik meg, az ember nem nyerhet kegyelmet. Az újjászületéshez hozzátartoznak az új indítékok, új ízlések és új hajlamok.
  Akik új életre születtek a Szentlélek által, isteni természet részeseivé lettek, és minden szokásukkal és gyakorlatukkal Krisztussal való kapcsolatukról tesznek bizonyságot. Amikor magukat kereszténynek valló emberek megtartják természetes jellemhibáikat és lelkületüket, akkor miben különbözik helyzetük a világiakétól? Ők nem úgy értékelik az igazságot, mint amely megszentel és megújít. Nem születtek újjá...
  Senki se érezze azt, hogy nincs szüksége változtatásra. Akik így döntenek, nem alkalmasak az Isten munkájában való közreműködésre, mert nem érzik annak szükségességét, hogy folyamatos fejlődéssel állandóan magasabb célok felé küzdjék magukat. Senki sem járhat biztonságban, ha nem bizalmatlan önmagával szemben, nem tekint állandóan Isten munkájára és nem tanulmányozza azt készséges szívvel, hogy meglássa saját hibáit; s nem tanulmányozza Krisztus akaratát imádkozva azért, hogy az teljesedjék be benne, általa és rajta keresztül. Ők nyilvánvalóvá teszik, hogy bizalmukat nem önmagukba, hanem Krisztusba vetették. Szent kincsnek tartják az igazságot, készek megszentelődni és megújulni, és állandóan azért munkálkodnak, hogy szavaikat és útjaikat összhangba hozzák annak alapelveivel. Félnek és rettegnek attól, hogy valamilyen - az énnek tetsző - dolgot bálványozzanak, s így hibáik megjelenjenek azokban is, akik bennük bíznak. Ők állandóan arra törekednek, hogy legyőzzék az ént, elvessenek mindent, ami annak kedvezne; és az én helyét Krisztus szelídségével és alázatosságával töltsék be. Krisztust szemlélik, felnőnek hozzá, összegyűjtik a tőle áradó fényt és kegyelmet, hogy ugyanazt áraszthassák másokra is. (Review and Herald, 1892. április 12.)

EGYRE SÖTÉTEDIK?

Egyre sötétedik a világ! – állapítják meg sok-sok negatív tapasztalatra alapozva az emberek. Pedig a világra már akkor teljes sötétség borult, amikor engedetlenségével az első emberpár elszakadt Istentől.

Az évezredek során azután néha egy-egy kis csillag (messiási ígéretek) nyújtott némi világosság-reményt. Karácsonykor pedig a világosság lyukat vágott a sötétségben: megjelent az Úr Jézus, mint a Világ Világossága, és Jézus személyétől ma is szűnni kezd a sötétség, s az igazi világosság már fénylik (1 Jn 2,8). Általa lettünk Isten gyermekeivé, a világosság fiaivá.

Bár most még a világosság és sötétség mezsgyéjén menetelünk, de a fény fokozatosan terjed: hangzik az evangélium szerte a világban, és egyre több ember kerül át a sötétség teljes uralma alól Krisztus világosságába. A félelemmentes, megszentelt, tiszta, Istent dicsőítő (örök)életre.

Előd Erika / Budapest

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz délig.” (Pld 4,18)

2011. február 14. hétfő Bálint, Valentin napja 1301.

A mai nap meditációs fogalma:
Békesség...

A mai nap imádsága:
URam! Életet kerestem, s Te békességet adtál. Boldogságot kerestem, s Te lehetőségeket adtál, hogy szerethessek. Hála Neked kimondhatatlan jóságodért! Ámen

   

Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség,
Róm 8,5-6

Közgazdászok becslése szerint 2015-re a wellness-szolgáltatások pénzügyi értéke meghaladja az autóiparban és az ingatlanpiacon forgó tőke együttes összegét... Óriási üzlet tehát a múlandó test "karbantartása". Kevesen tudják, hogy a wellness nem amerikai, hanem indiai gyökerű, csak Indiában a perifériás vérkeringés serkentésére használják az ősi, ajuravédikus orvoslásban, hogy az ilyetén módon előkészített testben a mindenféle hánytató és hashajtó teák hatékonyabban fejtsék ki hatásukat. (A wellness persze annyiban amerikai, hogy ők csináltak belőle világméretű üzletet.)

Természetesen nagyobb törődést érdemelne meg testünk, mint amit megkap - ne felejtsük, Pál is a Szentlélek templomának nevezi a testünket -, de a "test dolgaival való törődés" ebben az összefüggésben nem a fizikai kondíció meglétének kérdését veti fel, hanem azt, hogy kinek mi a célja az életben. Az egyik az múlandót teszi meg legfőbb értéknek, a másik az elmúlhatatlant. Egyik, és a másik is annak rendeli alá életét, amit fontosnak tart. S ami a legfontosabb, az irányítja gondolatainkat.

Amíg fiatalok vagyunk, s testünk mindent velünk együtt csinál gondolkodás nélkül(!), addig nincs is semmi baj azzal, hogy a mértéktelenség miatt szenved a testünk; evésben-ivásban, élvezetekben, s ne felejtsük ki a kizsákmányolás társadalmilag leginkább elfogadott módját: az éjt nappallá tévő munkát! A gond akkor kezdődik, amikor testünk veszít rugalmasságából, elkényelmesedik - azaz öregszünk. Amikor ütközünk a ténnyel: az idő nagy része eljárt felettünk, akkor hirtelen fontossá válnak eladdig elhanyagolt lelki dolgaink.

Ahogyan a testnek, úgy a léleknek is szüksége van időre, hogy megerősödjék. Amíg azonban a test "önmagában" képes regenerálódni, a lélek megújulását egyedül csak az Isten képes munkálni. A békesség ugyanis az Istennél, az Istenben van - ez a hívő ember tudása. Ezért törekszik egész életében arra, hogy naponta észrevegye Teremtője hívó és útjelző figyelmeztetéseit. Mert az Isten elfogadása, ajándékainak befogadása maga az Élet...

2011. február 14. hétfő

A Szent Szellem ereje támasztotta fel a halottak közül Jézust. A Szent Szellem a feltámadás Szelleme. De ha jól belegondolunk, a szellemünket is ő támasztja fel, az értelmünk is az által nyílik ki ha ő betölt minket a bölcsesség és a kijelentés szellemével.

Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta a Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
Róma 8:14,

Bár a feltámadásnak nem voltak tanúi, számtalan ember látta a feltámadt Krisztust. Feltámadása után Krisztus megjelent különböző embereknek, különböző időkben.
Magdalai Máriának, más asszonyoknak, Péternek, a tanítványoknak, két tanítványnak az emmausi úton, tíz tanítványnak, aztán mindegyiknek, a hét tanítványnak a Tibériás-tengernél, több mint 500 testvérnek, Jakabnak, a tanítványoknak Betániában a fölemelkedés hegyénél.
Ezek a tanítványok látták a testét, együtt ettek vele. Isten igéjének tekintették Krisztust.

A mi időnkben ezek a dolgok másként mennek, de most is érezhetjük jelenlétét, szeretetét és megtapasztalhatjuk csodáit.
Imádatunkkal, tiszteletünkkel fejezhetjük ki iránta való ragaszkodásunkat.

Február 14.

Engedelmeskedjetek egymásnak!

"21Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében." (Efézus 5,21)
Figyeljük meg, milyen igék után következik Pálnak ez az utasítása a keresztyén ember felé! Érdekes, hogy az egymás iránti kölcsönös engedelmességet a Szentlélekkel való beteljesedés egyik megnyilvánulásaként említi. Gondolhatunk arra, hogy amíg a borral való részegeskedés rámenőssé, erőszakossá, önzővé, parancsolgatóvá teszi az embert, addig a Szentlélekkel való beteljesedés olyan örömet és belső megelégedést nyújt, aminek eredményeképpen képesek és hajlandók leszünk alárendelni magunkat, valamint engedelmeskedni egymásnak, bármilyen helyzetbe vagy állapotba is sodorjon minket Isten gondviselése. "Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál..." (Fil 2,3) Péter apostol is beszél erről: "egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak" (1Pt 5,5). Mindezt pedig csakis Krisztus félelmében tehetjük. Ez a félelem nem rettegést jelent, hanem önkéntes és szabad tiszteletet, amivel alárendeljük magunkat az Úr Jézus hatalmának, és elfogadjuk őt, mint az életünk legfelsőbb Urát és Királyát. Add, Urunk, ma nekünk a te Lelked teljességét, hogy megláthassák bennünk Fiad ékességét! /PF/

Áldott, akit Isten kiválasztott

"3Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. 4Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, 8amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van." (Efézus 1,3-10)
Manapság elég népszerű sokak érvelése, miszerint ha ki vagyunk választva, akkor üdvözülünk függetlenül attól, hogy mit teszünk, vagyis ha bármit teszünk, még ha bűnben élünk is. Akik ezt mondják, biztosra vehetik, hogy nincsenek kiválasztva vagy nincsenek megtérve. Pál apostol határozottan kijelenti, hogy mire választotta ki Isten a hívőket: kiválasztott magának, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek őelőtte! Az üdvösségre és a szentségre történő kiválasztás együtt jár. Az egyik legerősebb jele annak, hogy ki vagyunk választva, ha növekedünk a szentségben. Ezért a kiválasztás tana sokkal inkább munkára készteti az embert. Péter apostol így int minket: igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat bizonyossá tenni! Miért szükséges ezt gyakorolni? Hiszen Isten előtt mindez biztos és elvégzett dolog. Igaz, de számunkra csak akkor biztos, ha szentségben járunk! Ellenkező esetben még a bűneinkben vagyunk, és ne is álmodjunk arról, hogy ki vagyunk választva! Aki így vélekedik, megcsalja magát. "Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" (2Tim 2,19) /PF/

Február 14.

Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda! - és elmenne. És semmi sem volna lehetetlen néktek.
Máté 17,20

Uram! Azért mondod ezt így, mert a hit és a hit akadályai között az arány mindig ez. A hit olyan kicsi, mint a mustármag. Az akadályok olyanok, mint a hegyóriások. Ilyen volt az arány akkor is, amikor tizenkét egyszerű tanítványt bíztál meg az egész világ meghódításával. Hihetetlennek tetszett. Csak Te tudtad: "Minden lehetséges a hívőnek!" Ébreszd föl lelkemben egyszerű tények emlékét. Nem is csak az egyház múltjából. Isten orvos lelkébe adta az elégséges hitet a milliók halálát okozó betegség megfékezésére. Egy emberbe adta a hitet a rabszolgák fölszabadítására. Az elemek megfékezésére. A nemzeti szolgaság igájának lerázására. Az arány mindig ez volt: a mustármag és a hegy. És a hegyet elmozdította a mustármagnyi hit.

Uram! Ha ezt megértettem, akkor tedd alkalmassá szememet az arányok helyes meglátására. Hegyóriáshoz hasonló bűnöm, vagy csüggedésem, vagy reménytelenségem láttán mondd nekem: azoknál erősebb az én mustármagnyi hitem, amelybe Te a diadalmas életerőt helyezted. Így indíts bátran az akadályok leküzdésére.

2011. február 13. A év, évközi idő, 6. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Sir 15,15-20

Isten adta az embernek a parancsokat és a törvényeket. Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged, ha állandóan gyakorlod a hűséget, amely előtte kedves. Vizet és tüzet helyezett eléd, amelyiket akarod, az után nyújtsd ki kezedet! Élet és halál, jó és rossz van az ember előtt, s azt kapja, ami kedvére van. Mert nagy az Isten bölcsessége, erős a hatalma, és lát mindent szüntelen. Az Úr szemei vannak azokon, akik félik őt, és számon tartja az ember minden cselekedetét.
1Kor 2,6-10

Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Hanem amint írva van: ,,Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt' [Iz 64,3]. Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.
Mt 5,17-37

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: "Oktalan'', méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: "Bolond'', méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne paráználkodj!'' [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: "Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet'' [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: "Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!'' [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

2011. február 13. ? Évközi 6. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy
   azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
   megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek,
   amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy ?í? betű
   sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak
   egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az
   embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És
   mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek
   országában. Majd így szólt tanítványaihoz: ?Mondom nektek: ha igaz
   voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem
   juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt
   mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom
   nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki
   azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki
   pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát
   ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy
   testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár
   előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza,
   hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny,
   amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a
   börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz
   onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.?
   ?Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom
   nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett
   vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb
   neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra
   kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól.
   Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a
   kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki
   válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét ?
   kivéve hűtlenség esetét ?, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az
   elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.?
   ?Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: ?Hamisan ne esküdj, és
   tartsd meg az Úrnak tett esküdet!? Én pedig azt mondom nektek:
   Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a
   földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy
   Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen
   hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek
   ?igen, igen, nem, nem?; ami ettől eltér, az a gonosztól van.?
   Mt 5,17-37


   Elmélkedés:
   Egyszerű törvény
   A napi híradásokban hónapok óta hallunk arról, hogy a politikai pártok
   kemény hangon vitatkoznak a készülő alaptörvényről, a Magyar
   Köztársaság új alkotmányáról, s ez még el is fog tartani jó ideig. A
   hatalmat gyakorlók határozottak abban, hogy a régi alkotmány helyett
   újnak kell készülnie. Lehet, hogy távol érezzük magunkat a politikai
   szóváltástól, de biztos, hogy az új alkotmány mindannyiunk életére
   hatással lesz. Az alkotmányon kívül Magyarországon is és a föld minden
   államában természetesen sok más törvény is szabályozza a társadalom
   életét, az emberek mindennapi együttélését, amelyek mindenkire
   vonatkoznak. A törvények, szabályok és rendeletek nélkül hamar káosz
   alakulna ki. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy sokan próbálnak
   nyíltan lázadni a törvényekkel szemben, és azokat nem tartják a maguk
   számára kötelezőnek. Minél inkább próbálnak egy törvényt felülről az
   emberekre erőltetni, annál erősebb ellenállás alakulhat ki. Mások pedig
   ügyeskednek, azaz látszólag pontosan betartják a törvényeket,
   magatartásuk azonban mégis a jó erkölcsbe ütközik. Elméletileg a
   törvény előtt minden ember egyenlő, ezért nagy felháborodást szokott
   kiváltani, ha egy hírességet felmentenek olyan cselekmény miatt, amiért
   másokat súlyosan megbüntetnek. A legtöbb emberben mégis él valamiféle
   törvénytisztelet, ha másként nem, legalább a kilátásba helyezett
   büntetés miatt, és él bennünk az igazságosság vágya is, azaz a bűnösök
   kapjanak törvény szerinti büntetést, az ártatlanok pedig kapjanak
   felmentést.
   A mai evangéliumban szintén törvényekről hallottunk. Jézus nem csak
   egyszerűen tanít, hanem mintegy új törvényt ad az embereknek. De Jézus
   törvényével kapcsolatban óvatosan kell fogalmaznunk, hiszen o maga is
   azt mondja, hogy nem akarja megszüntetni, nem kívánja eltörölni a régi
   törvényt, hanem annak beteljesítése a szándéka. Jézus tehát nem állítja
   azt, hogy az ószövetségi törvény, amelyet a Sínai-hegynél történt
   szövetségkötéskor maga Isten a Tízparancsolat formájában adott, a
   továbbiakban nem érvényes. És azt sem állítja, hogy a Tízparancsolathoz
   kapcsolódó mózesi törvények, amelyeket Mózes 5 törvénykönyve foglal
   magába, értelmetlen volna, hiszen még az o korában is alapvetően ez
   határozta meg a zsidó emberek életrendjét, vallási kötelességeit és
   erkölcsi rendjét is. Azt viszont határozottan állítja a mi Urunk, hogy
   megújítja, beteljesíti, magasabb szintre emeli a törvényt.
   Talán nem tűnik mindez annyira elvontnak, ha választ keresünk arra a
   kérdésre, hogy mi tulajdonképpen a jézusi törvény újdonsága? Két dolgot
   említsünk meg ezzel kapcsolatban: a törvény tartalmát és a törvény
   kapcsolatát az emberrel. A jézusi törvény tartalma lényegében a
   szeretetben foglalható össze. Aligha van a világon ennél rövidebb és
   lényegre törőbb törvény: Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd
   felebarátodat, azaz embertársadat! Ez Jézus újszövetségi törvényének
   lényege, s tulajdonképpen az ószövetségi törvény is erre vezethető
   vissza. A másik újdonság pedig az, hogy ez a törvény nem külső erőként
   és kényszerként nehezedik az emberre, hanem a szívünkbe van írva. Isten
   írta minden ember szívébe a szeretet törvényét, amely szerint a
   Krisztussal közösségben lévő ember él.
   Vallásos életünk és minden cselekedetünk üres formasággá válik, ha nem
   a szeretet törvénye irányít minket. A szeretet nélkül ugyanis nem
   törekednénk Isten megismerésére és a vele való kapcsolatra és nem
   törekednénk embertársaink segítésére sem. A szeretet indít bennünk mind
   Isten, mind a felebarát felé. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy a
   szeretetnek ezen útja keresztutat jelent számunkra a földi életben.
   Jézus keresztútja azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a
   szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre. Nem kitalálnunk kell
   azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit Krisztus
   tett: szeretetből odaadta magát Istennek az emberekért. Erre semmilyen
   külső törvény nem kényszeríthet bennünket. Erre egyedül a szeretet
   szívünkbe írt törvénye indít minket.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a
   szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az
   önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át
   életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában
   találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem
   isteni kegyelemként!

13. vasárnap: ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP

Sir 15,15-20; Zs 118,1-34; 1Kor 2,6-10; Mt 5,17-37
    Az ember elôtt ott az élet és a halál

Sir 15,15-20

adta még ezenfelül parancsait és törvényeit. Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged, ha állandóan gyakorlod a hűséget, amely előtte kedves. Vizet és tüzet helyezett eléd, amelyiket akarod, az után nyújtsd ki kezedet! Élet és halál, jó és rossz van az ember előtt, s azt kapja, ami kedvére van. Mert nagy az Isten bölcsessége, erős a hatalma, és lát mindent szüntelen. Az Úr szemei vannak azokon, akik félik őt, és számon tartja az ember minden cselekedetét.

Zs 118,1-34

ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem! Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet. Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben. Idegen vagyok én e földön, ne rejtsd el parancsaidat előlem. Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden időben. Te megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek! Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot, hiszen parancsolataidat kerestem. Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam!

1Kor 2,6-10

Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Hanem amint írva van: ,,Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt' [Iz 64,3]. Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.

Mt 5,17-37

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ?,,Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre?'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ?,,Oktalan?'', méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ?,,Bolond?'', méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ?,,Ne paráználkodj!?'' [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: ?,,Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet?'' [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ?,,Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!?'' [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.
Jézusom, ajándékozzál meg engem a Te irgalmaddal! Ámen


Jézusom, Megváltóm! Egyedül Neked van bűntől megtisztító erőd, még pedig a véred által. Te ugyanis minden emberért meghaltál a kereszten. Értem is. Hálás vagyok Neked ezért, és hálából szeretnék Neked élni, Téged dicsőíteni! Ámen


Jézusom, vigyázz rám a Te a Szentlelkeddel, hogy mindig értékelni tudjam tanitványosságomat. Ámen.


Jézusunk! Olyan nehezen értjük meg, hogy a Te törvényed a szeretet és a szolgálat törvénye, és ha mások terhét hordozzuk, akkor töltjük be a Te törvényedet. Taníts bennünket ennek meglátására és megélésére! Ámen


Kérlek Istenem, hogy Szentlelked erejével áldj meg és ajándékozz meg naponként a szolgálat örömével! Ámen!


Kérlek Istenem, segits meg engem és adj erőt nekem Krisztus példájának követésére. Ámen


Kérünk, Atyánk, ne engedd, hogy ajkunkról elhaljon a Téged dicsőítő, hálaadó ének. Ámen.


Könyörgünk, Jézusunk, légy segítségül nekünk, hogy könyörületes szívvel és jósággal lássuk meg mások szükségeit, alázatossággal hordozzuk el gondunkat, bánatunkat, szelídséggel simogassuk még azokat is, akik bántanak és hosszútűréssel, kitartással győzzük le a gonoszt életünkben. Szentlelked ereje által erősíts minket abban a biztos tudásban, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Áldott legyen a Te szent neved! Ámen.

MEGVÁLTOZOTT GONDOLATOK

  "Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Fil 4:8)
 
  Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: "Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm." (Zsolt 19:15)
  Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie vele. A gondolatoknak határt kell szabnia, korlátoznia kell azokat, vissza kell szorítania és tartania, hogy ne kalandozzanak el és időzzenek olyan dolgoknál, melyek csak gyengítik és megrontják a lelket. Gondolataidnak tisztának, szíved elmélkedésének makulátlannak kell lennie, ha azt szeretnéd, hogy az ajkadat elhagyó szavak elfogadhatóak legyenek a menny számára, és embertársaidnak hasznára váljanak. Krisztus így szólt: "Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak." (Mt 12:34-37)
  Krisztus a hegyi beszédben ismertette tanítványaival Isten törvényének messze ható követelményeit. Azt tanította hallgatóinak, hogy gondolatok által a törvényt már akkor megszegik, amikor a gonosz vágyat a valóságban még végre sem hajtották. Kötelességünk, hogy uralkodjunk gondolatainkon, és Isten törvényének befolyása alá tereljük őket. (Review and Herald, 1888. június 12.)

2011. február 13. vasárnap

 Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Kolossé 2:14-15,

 Szabadok vagyunk az Úr Krisztusnak köszönhetően, és meg vagyok győződve arról, hogy ő az Atya Isten jobbján ül, és ha eljön az időnk mi is ott leszünk vele. Győzedelmét Dávid is megénekelte.

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső Király!
Ki az a dicső Király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr aki hatalmas a harcban.
Zsoltárok 24:7-8,

Tehát a három nap és három éjjel lefedi kivonulásának az időszakát, és betekintést ad számunkra, hogy mi történt a halála és feltámadása között, amíg a teste a sírboltban feküdt.
Sokan hisznek Krisztus halálában, de a feltámadásában sajnos kevesen.  Evvel elutasítva az üdvösséget is, hisz nem hisznek a további életben. Egy mesének tartják.

Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
ApCsel 26:8,

Jézus teste nem látott romlást, halhatatlanságban és romolhatatlanságban feltámadt a halálból.  Ő volt a jóvátétel pecsétje, és nekünk bizonyság, hogy van élet a halál után Isten dicsőségére.

Február 13.

Keresztyén házirend

"18Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. 19Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. 20Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. 21Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek." (Kolossé 3,18-21)
Szerető családot nem egyetlen ember hoz létre. Kevés dolog van az életben, amiből annyi boldogság fakadhat, mint a családi kapcsolatokból. És ez fordítva is igaz: kevés dolog okoz akkora fájdalmat, mint a megromlott családi viszony. Minden nemzedék szembe találja magát azzal a támadással, ami rombolni és pusztítani akarja a családi egységet. Ha az a célunk, hogy túléljük ezeket a támadásokat, akkor jól tesszük, ha megfigyeljük és alkalmazzuk is azt a keresztyén házirendet, amiről itt Pál ír. Ennek az alapja az, hogy a családi élet központjában az Úr Jézus Krisztus legyen. Még csak az sem elég, ha a család egy vagy két tagja él engedelmességben az Úr iránt - szükséges, hogy a család minden tagja életének a központjában Jézus Krisztus legyen. Egyetlen engedetlen, hűtlen tagja a családnak nagymértékben veszélyeztetheti az egész család egységét, és fájdalmat, gyötrelmet vonhat maga után, sőt az egész család pusztulását is okozhatja.
A legtöbb közösségnek szüksége van egyetlen vezetőre, aki elöl jár, és hasítja az utat a világ vadonjában annak próbái és nehézségei közepette. Isten úgy rendelte el, hogy a családban a férj legyen ez a vezető, a családfő. Isten akarata a férjek felé, hogy feltétel nélkül szeressék feleségüket, ugyanazzal a szeretettel, amellyel az Úr is szeret minket. A feleségnek nem lesz soha probléma az engedelmesség, ha tapasztalja, hogy férje így szereti őt. A legfontosabb, amit egy férj tehet a saját gyermekeiért, hogy szereti gyermekei anyját. Feleségét segítőtársának tekinti, támasza akar lenni, de nem uralkodik fölötte. Ilyen férj és apa áll a jól működő család élén. A keresztyén házirendhez tartozik a szófogadás is a gyermekek részéről, mert ez is kedves az Úrnak. Ehhez viszont szükséges a gyermekek lelkiismeretes nevelése, fegyelmezése és irányítása a szülők részéről. Sok nemes család a családfáját kutatva meg tudja találni a háromszáz évvel ezelőtt élt rokonait, de azt már nem tudják, hogy a saját gyermekeik hol voltak a múlt este.
A széteső család fájdalmát és gondjait mindenki jól ismeri, de csak kevesen tudják, hogy milyen egy jól működő család, ahol az Úr Jézus áll a központban. Adjon az Úr több ilyen családot nekünk!
"Ó, boldog ház, hol befogadnak téged, / Úr Jézus Krisztus, igazi barát! / Ahol a főhely csupán téged illet, / S tisztelik benned a hajlék Urát." (HH-R 581) /PF/

Az áldott és áldó József

"21Hit által áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. 22Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől." (Zsidók 11,21-22)
Ábrahám, Izsák, Jákób és József személyében négygenerációnyi hithős áll előttünk. Ezek az emberek nem voltak tökéletesek, de odaszánták az életüket Istennek, és bíztak az ő szavában, ígéreteiben. Izsák továbbadta az Istentől kapott ígéreteket és áldásokat Jákóbnak, Jákób pedig megosztotta ezeket tizenkét fiával. Jákób soha nem látta az Izraelnek ígért jó földet. Sőt az ellenkezőjét látta és tapasztalta. A családja Egyiptomba kényszerült az éhség miatt, mégis tovább imádta és tisztelte Istent, folyamatosan hitt benne, és továbbította az ígéreteit a többieknek - még akkor is, amikor a halálán volt.
József hite minden bizonnyal figyelemreméltó. Azt gondolnánk, hogy miután a családja olyan rosszul bánt vele, elhagyja a hitet. Ám ehelyett a hite még erősebb lett. Sőt Egyiptom istentelensége és a világi befolyások sem gyengítették az Istenbe vetett bizalmát. Nem használta kifogásként a családját, a munkáját vagy a körülményeit, hogy hitetlenségben maradjon. Azt is tudta, hogy hová tartozik - Kánaánba, nem Egyiptomba. Ugyanakkor szilárdan hitte, hogy Isten egy napon elvezeti népét az ígéret földjére (22. v.). Ne felejtsük el, hogy József csak 17 éves volt, mikor elhagyta Kánaán földjét (1Móz 37,2), majd Egyiptomba került, ahol meg is halt 110 éves korában! Áldott ember volt, mert igazán elhitte, hogy Isten - még ha a halála után is, de - betartja a népének tett ígéretét.
A patriarchák hite csodálatraméltó. Nekik nem volt teljes Bibliájuk, mégis megtanultak erősen hinni és bízni Istenben. Egyik generáció a másiknak adta át ezt a hitet. Mennyivel több és erősebb hittel kellene rendelkeznünk nekünk, akik olvashatjuk Isten teljes kinyilatkoztatását! A patriarchák odafigyeltek Isten szavára, és megértették a hit lényegét: először is azt, hogy Isten szava és ígérete mindig igaz, másodsorban pedig azt, hogy Isten szavának engedelmeskedni kell - bármilyen árat fizessen is érte az ember.
A kérdés, amivel ma este maradunk: Odafigyelünk-e mi hűségesen és pontosan Isten szavára? Mert ez az egyedüli mércénk. Nem az, hogy mit mondanak az emberek, a vezetők, a csoportok vagy a szervezetek, hanem az, hogy mit mond Isten igéje! Igaz, hogy vannak nehezebben érthető részek a Bibliában, de az egészet mérlegre téve igenis érthető és egyszerű. Erre kell tehát odafigyelnünk! És ha ezt megtettük, jöhet a következő kérdés: Elhisszük-e? /PF/

Február 13.

Ha mindazt megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok: "Haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük."
Lukács 17,10

Uram! Az ember természeténél fogva nem szeret szolgálni. Uralkodásra vágyik. Nehezen ismer el maga fölött jogosult parancsoló akaratot. Még Isten hatalmával szemben is lázadozik. Ha pedig - sok kudarc után és fogcsikorgatva - kénytelen szolgálata helyét fölismerni, akkor minden szolgálatot tehernek érez. Egy-egy teljesített parancs után hamarosan megterem az ajkán a gőgös dicsekvő szó, kezét pedig mohó követeléssel kinyújtja a jutalom, az elismerés, a viszontszolgálat után. Még Isten felé is. Az önzetlen szolgálat végzéséhez újjászületett szívre van szükség. Amely akkor boldog, ha teremtő Ura hatalmát tudja maga fölött és amely szívet Isten teletöltött szolgálatra boldogan kész szeretettel.

Uram! Azt hiszem, ha akadna egyszer ember e földön, aki valóban minden kötelességét maradéktalanul teljesítené: az nagyon alázatos szívű ember volna. Szó szerint úgy beszélne, amint Te ma tanítod. És azt hiszem: föltűnően hasonlítana hozzád. Kezemet most nem jutalomért nyújtom ki, Szolgálatra adj ma nekem lehetőséget és erőt.