2011. február 16., szerda

Február 16.

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!
János 14,15

Uram! Őszinte önvizsgálatom alkalmával sokszor döbbenek rá: a szavam és az életem nem mindig fedi egymást. Ha a körülöttem élő emberek életét és szavát figyelem, ugyanerre az eredményre jutok. Téged Bibliám Isten élő Igéjének nevez: egész életed - nemcsak a szó, amelyet kimondottál - Istenről beszélt, és Isten akaratát nyilatkoztatta ki. Személyed és szavad elválaszthatatlan. Ez egyetlenegyszer volt így ebben a világban, és ezért vagy Te oly nagyon csodálatos. Aki tehát azt mondja: téged szeret, de ugyanakkor akaratod szava iránt közömbösséget tanúsít - hazugságot beszél. Aki pedig valamely "nemes gondolatodat" szeretné megvalósítani, de ugyanakkor olyan idegenül elkülöníti magát tőled, mintha sohasem lettél volna - lehetetlenre vállalkozik!

Uram! Hozzád fűző szeretetemet sem hízelgéssel, sem neved gyakori ejtegetésével, sem megtévesztő képmutatással bizonyítani nem tudom. Emberek előtt sem. Legkevésbé teelőtted. Egyetlen igazolója: ha az, amit Te mondtál, elalkudhatatlanul szent előttem, és ha a Te áldó kezed alatt megvalósítani igyekszem, amennyire rajtam múlik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése