2017. június 30., péntek

AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?

„Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«” (János 5:8)
Jon Walker írja: „Sok évvel ezelőtt… klinikai depressziót diagnosztizáltak nálam, és én elkezdtem a nehéz, mélyreható és hosszantartó munkát Krisztusban a gyógyulás felé. Egy nap Jézus azt kérdezte tőlem: »Akarsz-e meggyógyulni?« … Nevetséges kérdésnek tűnt … de tudtam hogy érti. Hajlandó vagyok-e elvégezni a kemény munkát? Kész vagyok-e szembenézni fájdalmas helyzetekkel, feltáruló keserűségekkel, és beismerem-e a mély, neheztelő haragot? Hajlandó vagyok-e felhagyni a makacs mentegetőzéssel, ami csak azt éri el, hogy ugyanolyan maradok… mert betegségemet biztonságosabbnak tartom, mint az egészséget? Engedem-e, hogy Isten Isten legyen, és elismerem-e, hogy amire én nem vagyok képes, azt ő meg tudja tenni, vagy ragaszkodom ahhoz, hogy a tehetetlenség és reménytelenség körforgásában maradjak? Amikor Jézus azt kérdezte a 38 éve beteg embertől: »Akarsz-e meggyógyulni?« - a kérdés végigsöpört 2000 éven és lelkem sötét zugain… A Nagy Gyógyító felkínálta segítségét, és egyszerre tudatában voltam annak, hogy amire nem vagyunk képesek, azt Isten béghez tudja vinni, és tudtam, hogy minden igaz, mert ő végigjárta azt az utat, amely teljesen újjáteremt és meggyógyít minket… a Golgotára vezető utat. Mint a mi hitben megtett lépéseinknél is, bizonyára itt is az első lépés volt a legnehezebb… ennek az embernek 38 év tapasztalata mondta azt, hogy a lábai nem fogják megtartani – és semmilyen tapasztalata nem volt, ami miatt bízhatott volna Jézusban. Az első lépés megtétele bátorságot, energiát és fájdalmat igényelt. Jézus nem leigázta ezt a férfit, hanem felszabadította; képessé tette arra, hogy tudjon dönteni, és erőt adott ahhoz, hogy függetlenítse magát félelmeitől. Ha zavarodottság vagy félelem bénít, a kérdést ugyanaz: »Akarsz-e meggyógyulni?« Megteszed-e, amit Isten mond? Felveszed-e az ágyad, és meghozod-e az Isten szerinti döntéseket? Elhagyva a félelmet elindulsz-e a hitben?




BIZALOMMAL ÁLLNI ISTEN ELŐTT

„… megbocsáttattak bűneid.” (Máté 9:2)

Jézus azt mondta az ágyban fekvő bénának: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Most talán azt kérded, ugyan milyen bűnt tud elkövetni egy béna? A bűnnek három formája van: 1) Elkövetéses: a rossz dolgok, amiket megteszünk. 2) Mulasztás: a jó, amit elmulasztunk megtenni. 3) Hajlam: bűnös hozzáállás. Miért nem csupán annyit mondott Jézus: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj”? Azért, mert csak ha tudod, hogy bűneid megbocsáttattak, akkor van bizalmad kérni istentők azt, amire szükséged van. akkor van bátorságod, hogy hittel felállj, és megtedd, amit mond. A tudat, hogy megbocsáttattak bűnei, tette képessé ezt az embert arra, hogy megtegye, amit mindenki lehetetlennek tartott. Fontos tanulság van ebben. Miután Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől. Amikor Isten megkérdezte tőle: „Hol vagy?”, ő azt válaszolta „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem…” (1Mózes 3:9-10). Honnan tudhatod, hogy valami rossz neked? Ha miatta elrejtőzöl Isten elől! Ha kerülöd miatta az imádságot, a bibliaolvasást és az Isten népével való közösséget. A Biblia elítéli az olyan bűnöket, mint a lopás és a bujaság, de mi van azokkal a bűnökkel, amelyek nincsenek a Szentírásban egyértelműen kimondva? Ahhoz, hogy egy bizonyos dologról megtudd, jó-e vagy ártalmas, csupán fel kell tenned egy kérdést: „Hogyan fog ez hatni Istenbe vetett bizalmamra?” Ha ezt megkérdezed, a tévedés kizárt. „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.” (1János 3:21-22).




Gyülekezetben – de egyedül


„…senki sem t. ö.rődik velem.” (Zsoltárok 142:5)
Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert fényt és meleget keresnek. Tudni akarják, hogy törődünk velük. A jó prédikáció és a zene lehet, hogy behozza őket, de a gondosan ápolt kapcsolatok miatt fognak újra meg újra visszajönni. Nagy tömegben is egyedül érezheted magad, még akkor is, ha te vagy az, aki a szeretetről prédikálsz, és ha minden istentiszteleteden elhangzik is a „köszöntsd a szomszédodat” felszólítás. Ha meg tudnánk tartani a 10%-át azoknak, akik bejönnek a gyülekezetünk ajtaján, akkor folyamatosan növekednénk. Azt mondod: „Nos, a Biblia arra tanít, hogy ha az ember barátokat szeretne, akkor barátságosnak kell mutatkoznia”. Igaz, de az emberek magukkal hozzák a múltjuk sebeit, a jelenük küzdelmeit és a jövőjük miatti kimondatlan aggodalmakat. Azt akarják tudni: „Szeretni fogsz olyannak, amilyen vagyok, akkor is, ha nem felelek meg az elvárásaidnak, és nem változom olyan gyorsan, ahogyan szeretnéd?” Gyakran a merev struktúránk az, ami visszatartja őket. Lelkipásztor, ha hétfőn az foglalkoztat leginkább, hogy „hányan voltak a gyülekezetben tegnap?” – vizsgáld meg újra a szívedet! Lehet, hogy jobban érdekel a saját imázsod, mint az, hogy betöltsd az emberek szükségeit. Jézus azt mondta tanítványainak: „…titeket barátaimnak nevezlek…” (János 15:15 NKJV). Sok ember félénk, bizalmatlan és ziláltak a kapcsolatai. Az a megbízatásunk, hogy „barátokká” formáljuk őket, nem csupán padmelegítőkké és pénzügyi támogatókká. A Szentírás azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2), mert a megosztott teher könnyebb teher.
Sokan azok közül, akik a gyülekezetbe jönnek, nem mély értelmű válaszokat keresnek, csak azt szeretnék érezni, hogy törődnek velük. Ha ez megtörténik, akkor megnyílnak Isten szeretetének, és csodák veszik kezdetüket.

Tartós változást előidézni


„Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.” (2Péter 1:15)

Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.

Bocsánat...

A mai nap imádsága:
Uram! Munkáld bennem a megbocsájtás készségét, hogy emberüljek és boldoguljak! Ámen

   

És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)
Mk 11, 25
(26.- apróbetűs - vers csak későbbi betoldás az eredeti szövegbe)

Megbocsájtás... Könnyű kimondani a szót, de valójában rettenetes nehéz eljutni odáig, hogy bocsánatot kérjünk, s valljuk meg, vannak bűnök, melyekre bocsánatot csak évek múltán vagyunk képesek adni, megkockáztatom: eseteleg még akkor sem. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy valaki ki tudja mondani jó szívvel: "Megbocsájtok!", amikor gyermekét, feleségét, férjét, szüleit, egyszóval: szeretteit brutálisan meggyilkolták. Az 'igazi' bocsánatkéréshez ugyanis hozzátartozik a jóvátétel is, de bizony vannak olyan bűnök, melyekre nincs jóvátételi megoldás - ezen bűnök következményeit életünk végéig hordozni kell. Éppen ezért alakította ki a középkori katolicizmus a bűnök hierarchikus rendjét! Érthető az emberi elképzelés, miért is szükséges a különféle besorolás: bocsánatos, halálos. S talán az sem véletlen, hogy a régiek úgy gondolták: "Megbocsájtani - isteni cselekedet."

Bocsánatkérésre nevelni lehet, de idomítani semmi esetre sem. Ez ugyanis mindig belső folyamat eredménye, melyet kisebb-nagyobb tusakodás előz meg. Akinek már megbocsájtottak, az maga is könnyebben megbocsájt, hiszen már átélte a bocsánat engesztelő erejét. Aki pedig kiengesztelt, az nyugodt, s harmóniában van Istennel, embertársaival, önmagával is.

Apróbetűs, 26. versszakunk - ami egyébként nincs is 26.-ikként jelölve az Újszövetségben -, egy ún. későbbi "szöveg-betoldás". Nem szabad ezen meglepődnünk. Ahogyan az Ószövetségben is bőven találhatunk "korrekciós" betoldásokat, úgy az újszövetségi kor sem mellőzi ezeket az utólagos "pontosításokat". Egyértelművé, félreérthetetlenné kellett tenni az "új hit - a Krisztus-hit" isteni üzenetét...

Megbocsájtás nagyon fontos, enélkül nincs konszolidáció, ami előfeltétele a kooperációnak, ami pedig az élet alapja. A történelem igazsága, hogy az igazságtalanság mindig megszüli a maga igazságtalanságait - Jézus Urunk ezt így mondja: "Aki kardot fog, kard által vész el." Jegyezzük meg gyorsan: Ha kardot nem is fogott a Mester, de ostort igen, amivel kiűzte a kufárokat a templomból. Az Isten tisztelete (melyben benne foglaltatik az Élet tisztelete is!) ugyanis nem egyeztethető össze a kupeckodással! Az élet nem 'adok-veszek-börze', ahol a nyereség érdekében megengedett a spekuláció... Spekulálni - a más kárára - csak az istentelen ember képes! Ezért van az, hogy a pénzügyi világ, s a valóságos gazdasági világ alig van köszönő viszonyban, s a mostani spekulatív tőke (mintegy 600.000 milliárd dollár!) színvonalát majd kb. 40 év múlva érjük csak el... Amíg alapvető élelmiszerekre alkudni lehet a tőzsdén, addig önpusztulásunk damoklész-kardja ott függ felettünk!

A megbocsájtás készsége a szeretetből fakad. Ha a férj nem szereti a feleségét - s ez viszont is áll -, akkor nehéz lesz megbocsájtaniuk egymásnak. Akkor jó úton haladnak az elválás felé, hiszen a megbocsájtás nélküli élet az tényleg 'embertelen élet' - azt pedig nem kíván(hat)ja magának senki. Ha nincs megbocsájtás, akkor a szépnek induló mennyei feltételekkel bíró élet is hamar pokollá válhat... A keresztény ember jól tudja, egyedül igen nehéz megbocsájtó életet élni, ezért kapaszkodik láthatatlan Krisztusába, Aki ígérete szerint vele van élete minden napján és segíti őt minden dolgában...





Bölcs hétköznapokért...


A mai nap imádsága:
Teremtő Istenem! Naponta érzem közelséged, s a hiányodat is, amit vétkeimmel és mulasztásaimmal okozok! Uram, nehéz nekem az egyensúlyt megtalálnom, Nélküled nem is tudom meglelni azt. Ezért kérlek, Lelkeddel gyámolíts napról napra, óráról órára! Küldj jeleket, s adj nekem értelmes és bölcs szívet, hogy megértsem formáló üzeneteidet - ne csak a halállal, de az élettel kapcsolatban is!
Ámen


A test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.
Róma 8,6

"Életünk virágszála görbül a sír felé..." - a tatai szószéken hűséges elődöm irodalmian szépen, gyakran elmondta ezt a mondatot. Az irodalom emelő szépsége a szavak őszinteségéből fakad, s mi ez, ha nem a teljes valóság megnyilvánulása: életünk estéről reggelre az enyészetbe ereszkedik!? A test csodája naponta ránk köszön, regenerálódó vagy alkalmazkodó készségében, gyógyulási hajlamában vagy éppen a megszületés titkában. Minél idősebb valaki, s lelki dolgok alapján tájékozódik, annál inkább belátja: Isten legnagyobb csodája az utód. Nem véletlenül nevezték a szülői hivatást a teológusok "creatio continua"-nak, hiszen a "folyamatos teremtésben" valóban teremtő partnereivé válhatunk az Istennek.

Az ember mégsem a dolgok végső megértésére törekszik, pedig ezt kapta feladatul! Ha már "így alakultak a dolgok", s az élet ilyen botrányosan rövid, akkor nemde jobb intenzíven le-, s megélni azt? Sokan ez utóbbi verziót választják - magától értődő megoldásként. A test törekvését, "folyamatos hajlandóságát" az elmúlásra pedig nem akarjuk tudomásul venni. Ennek elsődleges oka, a lélek-telenség. "Lelkes" az tud lenni (s maradni is!), akit átjár a Lélek, s itt nagy "L" betű alapvető fontosságú! Hiszen az Isten Lelkének ajándéka az élet teljessége, amely a békesség nélkül elképzelhetetlen. S amennyire testünkben ott van az elmúlás csírája, ugyanúgy lelkünkben is megtalálható a kitörölhetetlen vágyakozás az élet, s a békesség után.

Az élet és békesség nem egymást kizáróak, s nem is a létezés fokozatai: Ha élsz, azaz kiéled vágyaidat, akkor megnyugodsz, s rád köszönt a békesség... Ha a világ megnyerése a motívációd, akkor békétlenség a fizetséged, a "lelked kárt vall". Az élet és békesség egymásnak kiegészítői. Jutalmak, melyek a Lélektől jönnek, ha kérjük, hogy Isten az életünk valóságos része, sőt Ura legyen.




Hálaadás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig hálával válaszoljak gondviselő kegyelmedre! Ámen


Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 3,20-21

Ünnep nélkül meglehetősen sivár lenne az életünk... Nemcsak életünk ritmusa (profán/szakrális) borulna fel, de ünnep nélkül értelmetlen lenne a hétköznapok küzdelme, s az olykor egyhangú munkát sem járná át a várakozás, az ünnepre készülődés öröme. Vannak, akik minden napot egyformának tartanak: az egyik megállás nélkül, vasárnap is dolgozik, a másik meg kaszinóról-kaszinóra jár, rengeteg "barátjával" találkozik ott, ahogyan a Mester mondja: "bíborban és patyolatban jár, és mindennap nagy lakomát rendez" - ezek az akarnok, öntörvényű emberek mégis boldogtalanok.

Az ünnep nemcsak a megállás, a pihenés, de egyben a számadás alkalma is. Elszámolni a pénztárban, leszámolni a kötelezettség megszűntekor, kiszámolni meg a küzdelemben alulmaradtakra szoktak, "számot adni" pedig általában a tudásról az elért eredményekről lehet. Tény, hogy önmagunk megmérettetése közösségében történik, hiszen mások sikereit/sikertelenségét látva gondolkodunk el igazán saját életünkön, "vetünk számot", azaz értékeljük saját magunkat. Visszaköszönő esendőségünk, hogy általában nem azt nézzük, amit megkaptunk a Sorstól, hanem azt hánytorgatjuk fel a Gondviselésnek, hogy mit nem kaptunk meg...

A hívő ember - bár idealistának tartják - nagyon is realista. (Csak így zárójelben: az idealista ideológiát követ, a keresztény ember azonban Krisztusát követi!) Aki hisz, az realista, mert számol a bűnnel, másokéval és sajátjával egyaránt, aki pedig hiszékeny az nem számol az emberi gyarlósággal. Ezért a hívő ember nem kerget álmokat, hanem hitéletében "álmodja" magának az Istent, aki ugyan URa az anyagvilágnak, de mégsem abba hívogatja teremtményét, hanem a Lélek és az Igazság világába -, ami tulajdonképpen Ő maga. Ha valaki tehát hívő ember létére mégis "álmodozik", az illúziókat kerget, s könnyen a fundamentalizmus vagy az ultraliberalizmus ingoványos talaján találja magát...

Hálásnak lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy felismerjük Isten szeretetének számos jelét az életünkben, s a naponkénti hálaadás természetességével beleolvadunk az ÚRIsten mindennapos gondviselésébe. Aki így, hálaadással eszi kenyerét, annak sem lesz ettől nagyobb egzisztenciális zsíroskenyere, de bizonyára jobban fog ízleni neki a falat, s mindeközben ünnepi pillanatokat teremt a hétköznapokban...


Hűség...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy hűséges tudjak maradni Hozzád, s hűséges lehessek életem minden dolgában! Ámen


és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?" Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." És lehajolva tovább írt a földre.
Jn 8,4-8

Az elmúlt kétezer esztendő alatt bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, vajon mit írhatott Jézus a homokba, de az igazi kérdés mégis az maradt: miért? Amikor ostorozza a farizeusokat képmutató kegyességük miatt, azt többnyire "keményen" és nyilvánosan teszi, de a komoly társadalom-destabilizáló szexuáletikai problémához, a házasságtöréshez mégis ilyen szelídséggel fordul oda... Nem akar "példát statuálni", mert jól tudja - talán azért mert tisztaságban élt, - hogy az egyik leggyakrabban előforduló bűnünkről van szó, melyből "kigyógyulni" csak a Legnagyobb Orvos segítségével lehet.

Ez az a bűn-forma, ami látszólag ártatlan véteknek tűnik, valójában a legnagyobb fájdalmat okozza. De miért is? Mert a szexualitás kérdése, nemcsak a hűség kérdése vagy az önértékelésünk kérdése, de mindenekelőtt az emberségünk kérdése! Nem azért követ el valaki szexuális bűnöket - s most itt tegyünk különbséget szexuális delictumok (súlyos bűncselekmények) és férfi és nő közötti kapcsolatból fakadó problémák között -, mert "jó ember" ugyan, de szexuális vágyait nem tudja társadalmilag elfogadott korlátok közé szorítani, hanem azért, mert emberségében gyenge... Fiataljaimnak szoktam mondani: Ahhoz, hogy kiderüljön milyen ember az a másik, nem kell ágybabújni vele - szavai, s az élet egyéb dolgaiban tanúsított magatartása sokkal hamarabb nyilvánvalóvá teszik ezt! Persze, ha nem kommunikálnak (communio=egység), s csak a hiábavalóságokról beszélgetnek: "Szereted-e a Michael Jackson zenéjét vagy sem?" - akkor ne csodálkozzanak azon, hogy csak hitványat találnak maguknak...

Jézus azért ennyire szelíd, mert nem elítélni jött minket ebbe a világba, hanem megmenteni minket! Helyre kívánja állítani a kapcsolatot a Mennyei Atya és közöttünk, hogy ne kapkodva éljük életünket, hanem tudjunk benne megalapozott, jó döntésket hozni párkapcsolati kérdéseinkben is. Isten előtt átimádkozva/átgondolva nem hozhatunk rossz döntéseket! Isten nélkül viszont igen könnyen... Ilyenkor történik aztán meg - klasszikus női eset(!): Belemenekülvén egy korai házasságba, csak a gyermekekbe vetítve az élet minden értelmét, naponta megtapasztalja a nemritkán alkoholista férj durvaságát és egyszercsak találkozik egy olyan emberrel, akitől életében először őszinte szavakat, bátorítást, elismerést kap, netán élete első gyöngéd ölelését is átéli... Akkor most mit tegyen az emberlánya? Maradjon hűséges? Kezdjen el új életet vagy folytassa tovább a régi nyomorúságosat, mondván hogy ez az ő sorsa? Nos, aki azt hiszi magáról, hogy ilyen helyzetben tud okos lenni, az önmagát csalja meg, s bizony közülük kerülnek ki a kő után nyúló ítélkezők...

Márpedig az ítélet joga az Istené, s ő meg is ítél mindnyájunkat! Nem feltétlenül büntetéssel, gondviselő jóságával is észre tud minket téríteni! Ha más nem is érti milyen összeviszza-jelek azok a homokban, mi nagyon is jól tudjuk, hogy amit Jézus ír, abban a mi életünkről van szó, s ezek a jelek változást követelnek: Fordulj az Isten felé! Menj tovább utadon, és többé ne vétkezz!

Látás...

A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked azért, hogy láthatok. Bocsásd meg, hogy oly sokszor mégsem látom meg azt, amit meg akarsz láttatni velem. Távolítsd el szememből az önzés hályogát, hogy tisztán láthassam akaratodat, s aszerint élhessek! Ámen.
Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
Zsolt 146,8
Valamikor a kilencvenes évek elején, házunk felújításával küszködve korlátot hegesztettem. Jól jött volna egy harmadik kéz, külső segítség de nem volt, így jónéhányszor, akaratlanul is belenéztem a hegesztő ív köztudottan veszélyes fényébe. A "hatás" nem is maradt el: mindkét szemem begyulladt, s szúró fájdalmak közepette csak azért fohászkodtam a JóIstenhez, hogy újra láthassak... Egy teljes napon át becsukott szemekkel voltam kénytelen botorkálni a lakásban, s fájdalmaim közepette valami keveset átéltem a látássérült emberek életéből...
Látni csodálatos dolog. Látni, de nem meglátni, maga a pokol. Ezért szenved a világ, bizony a látó emberek vakságának köszönhetőek az igazságtalanságok. Milyen ember az, aki csak pénzt látja, de az embert nem? Milyen ember az, aki csak az eredményt akarja magának, de nem akarja meglátni a hozzávezető dolgos utat? Milyen ember az, aki a másikban csak vágyai kielégítésének eszközét látja, de az ember-társat nem? Az ilyen nem egyszerűen vak, hanem - ahogyan régen mondták - istenverte...
Látón, de gaz-emberként élve a legnagyobb ítéletet készítjük el magunk ellen, aminek a következménye a kárhozat. Vannak, akik tagadják a kárhozatot, s nem hajlandóak meglátni az örök isteni törvényt: mindenki azt kapja, amit megérdemel. Azt mondja a Mester: "Aki szelet vet, vihart arat." Nincs köztes "megoldás", (ki)magyarázkodás. A földi jogszolgáltatás alól/elől ki/el lehet bújni, az elkövetett disznóságok, rettenetes bűnök következményeit itt a földön meg lehet "úszni", de az Isten igazságszolgáltatása elől nincs menekvés...
Az ÚR felegyenesíti a görnyedezőket, azaz - egyszer majd - megszabadít a terhektől. Az embernek iszonyatosan fontos a téridős élete, éppen ezért tisztességtelen eszközöket is bevet azért, hogy rövidre szabott idejében "életcéljait" elérje. Istennek is fontos a cél, de az eszköz neki nem számít: ha kell tragikusan megrövidíti az életünket, ha kell betegséggel, szenvedésekkel tűzdelt sorsot ad, ha kell még gödörbe is ejt minket, hogy megtapasztaljuk a sötétséget, a kiszolgáltatottságot... Mindezt csak azért, hogy meglássuk: Ő az, Aki felé igyekeznünk kell egész életünkben.

A rövidtávú gondolkodás megakadályoz a tisztánlátásban

»Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!« — tanakodtak egymás között a tanítványok. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: »Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?« (Márk 8:16-17 NCV fordítás)
Nem fogod észrevenni, hogy Isten mit végez az életedben, ha azon a szinten maradsz, hogy csak az „itt és most” dolgokra összpontosítasz és nem arra, hogy Isten mit szeretne tenni hosszú távon az életedben. Amikor a kényelemre gondolsz és nem a jellemre, a boldogságra és nem a megszentelődésre, az élvezetre és nem az örökkévalóságra való felkészülésre, akkor a rövidtávú gondolkodás csapdájába esel, és ez megakadályoz abban, hogy tisztán lásd az életed.
Ez történt a tanítványokkal is. Jézus éppen egy példázatot mondott nekik a büszkeségről, a kovászt használva metaforaként. A Biblia azt mondja a Márk 8:16-17-ben: "»Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!« — tanakodtak egymás között a tanítványok. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: »Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?«” (NCV fordítás)
Jézus egy példázatot mondott a tanítványainak az életről, ők pedig az ebédről beszéltek! Az érettség fontosságát ecsetelte nekik, míg ők a következő étkezésről gondolkodtak. Ez a rövidtávú gondolkodás.
A rövidtávú gondolkodás meggátol minket abban, hogy lássuk Isten munkásságát az életünkben. Ez az amerikai kultúra egyik legnagyobb gyengesége. Nehéz manapság hosszú távon gondolkodni, mert a társadalmunkban minden arra tanít, hogy éppen az ellenkezőjét tedd. Kiraboljuk a jövőt, hogy a mának élhessünk. A következő generációk vállára újabb és újabb adósságokat teszünk azért, hogy mi megtehessük most azt, amit csak akarunk.
Amikor rövidtávon gondolkozol, akkor nem látod azt, amit Isten tesz az életedben. Nem fogod észrevenni a jellemedre vonatkozó hosszú távú terveit, ha mindig csak a saját kényelmedre gondolsz.
Beszéljetek róla:
  • Mik azok a kis dolgok, amik segíthetnek abban, hogy egy hosszú távú, örökkévalóságra tekintő gondolkodásmódod lehessen?
  • Milyen lenne a hosszú távú gondolkodás a családodra vonatkozóan? A karrieredben? A lelki életedben?
  • Hol látod Isten munkáját az életedben?
Alakítsd a saját világnézeted
"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre."
(2. Korinthus 5:17.)
Talán nem tudatosult még benned, de minden nap hatással van rád és befolyásol más emberek világnézete. De nemcsak ez - minden nap a saját világnézeted is befolyásol. A tény az, hogy ez meghatározza a boldogságod, az életben elért sikereidet, a lelki nyugalmadat, a stresszküszöböd és a bizalmi szintedet.
Tehát mi is a világnézet?
A világnézeted a hited, amire az életedet építed. Az, ahogyan a dolgokat látod az életben - Istent, magadat, másokat, a Sátánt. A világnézeted része az is, hogy mit gondolsz az életről, halálról, jövőről, szenvedésről, kapcsolatokról, pénzről. Minden, amit az életről gondolsz része annak, amit világnézetnek hívunk.
A világnézeted életed minden területére hatással van. Úgyhogy, ha meg akarod változtatni az életed, a gondolkodásod kell megváltoztatnod első körben. Meg kell változtatnod azt, amiben hiszel.
Lehet, hogy egy lejárt, működésképtelen, hibás vagy hamis világnézet szerint élsz. A Biblia a 2 Korinthus 5:17-ben azt mondja: "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." Ez azt jelenti, hogy amikor kapcsolatba kerülsz Krisztussal új személyiséget kapsz. Isten azt mondja, hogy minden rossz, amit eddig tettél, teljesen meg lett bocsátva és teljesen el lett felejtve. Azaz, egy teljesen új életet kezdesz.
A gond viszont az, hogy még ha egy új személyiséged is van, az elmédben a régi lemez megy - azok a régi dolgok, amiket az emberek mondtak neked kiskorodban és ezek lehet, hogy nem is igazak. Például: "Kezelhetetlen vagy", úgyhogy e szerint cselekszel. "Nem vagy igazán jó a sportokban", úgyhogy e szerint cselekszel. "Soha nem viszed semmire" vagy "Nem vagy jó ebben vagy abban". Ezek mind az adatbázisodban vannak és némelyiket törölni kellene. Egy új nézőpontra van szükséged Istenről, magadról és a célodról.
Az igazság és valóság útjára kell jutnod - nem oda, amiről azt gondolod, hogy igaz, hanem ami ténylegesen igaz a Biblia szerint, hogy az életed alapja legyen.
A jó hír ez: Habár a világnézet nyomorulttá teheti az életed, a világnézet egy választás. Hihetsz bármiben, amiben akarsz, vagy nem hiszel el semmit, amit nem akarsz. Még Isten sem erőlteti rád, hogy miben kell hinned. A saját képére teremtett téged, és szabad akaratot adott, hogy megválaszthasd miben hiszel és miben nem.
Ha a hitelveid nyomorulttá tesznek vagy ha hamisak, megváltoztathatod őket. Most rögtön elkezdheted és láthatod az igazságon keresztül azt, ahogy Isten látja a világot.
Új személyiséged van Krisztusban. Most használd ezt, hogy alakítsd miben hiszel.
Beszéljetek róla:
* Mire alapozod a világnézeted?
* Milyen módon látod, hogy a világnézeted pozitív vagy negatív hatással van a döntéseidre és arra, hogyan látod az életet?



Az igazi szolgák mindenre odafigyelnek

Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

Az igazi szolgák odafigyelnek az emberek szükségeire. Ők azok, akik szüntelenül azt kutatják, hogyan segíthetnek másokon. Ha észreveszik, hogy valaki hiányt szenved, akkor rögtön megragadják a lehetőséget, hogy segítsenek, ahogy a Biblia is parancsolja. „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6:10)

Ha Isten szükségbe helyez valakit a szemed láttára, azzal neked kínál lehetőséget arra, hogy növekedj a szolgálatban. Vegyük észre, hogy Isten hívő testvéreinket, és az ő családjaikat helyezi első helyre a ranglistán; nem sorolja őket az utolsó helyre.

Gyakran azért szalasztjuk el a lehetőséget a szolgálatra, mert nem vagyunk elég érzékenyek és hiányzik az életünkből a spontaneitás. A szolgálatra szóló nagy lehetőségek nem maradnak sokáig nyitva. Hamar elmúlnak és gyakran soha nem térnek vissza. Lehet, hogy csak egyetlen lehetőség adatik, hogy egy bizonyos ember felé szolgálj.

„Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

John Wesley Isten nagyszerű szolgája volt. Ez volt a mottója:

„Tedd meg mindazt a jót, amit csak lehet, minden eszközzel, mindenhol, mindig, mindenhogyan, mindenkivel, ameddig csak élsz.”

Ez az igazi nagyság. Elkezdhetsz először kis dolgokat keresni, amiket senki nem szeretne vállalni. Tedd úgy ezeket, mint a nagyokat, mert Isten mindenre figyel.

Az Istennel való kapcsolat örömeire vagyunk teremtve

"Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép..." (ApCsel 2,46-47a).


Isten megáldja azt a gyülekezeti közösséget, ahol örömmel dicsőítik őt. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten szereti, amikor ünneplünk. Megáldja azokat, akik készek Őt ünnepelni. Nagyszerű példa erre a korai egyház.


Azt találjuk róluk a Bibliában, hogy "Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép..." (ApCsel 2,46-47a).


Elég sok rossz hír vesz körül bennünket a világban. Nincs szükségünk arra, hogy még a gyülekezetben is ezekről halljunk. A gyülekezeti közösségben az Örömhírt halljuk - Jézus Krisztus evangéliumát!


A Bibliában ez áll: "Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!" (Zsolt 122,1). Isten egyháza az öröm helye kell, hogy legyen!


Te és én az Istennel való kapcsolat örömeire vagyunk teremtve. Képesek vagyunk kifejezni érzéseinket. Ha ezt nem tehetjük meg a gyülekezetben, akkor megtesszük majd egy koncerten vagy egy sportrendezvényen. A gyülekezeti közösségnek olyan helynek kell lennie, ahol kifejezhetjük Isten iránt táplált érzéseinket. A gyülekezetnek az öröm és vidámság helyének kell lennie, ahol Istent dicsőítik.


Miben találjuk meg ezt az örömöt? Péter Dávidot idézi a prédikációjában: "Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni...(angolból fordítva: Látom, hogy az Úr mindig velem van. Nem fog megrendíteni semmi, mert Ő itt van közvetlenül mellettem. Nem csoda, hogy vidám a szívem és a nyelvem az Ő dicséretét kiáltja! A testem reménységben nyugszik)." (ApCsel 2,25-26).


Isten akarata az, hogy vidámságban, örömben és reménységben éljünk és dicsőítsük Őt.


Beszéljünk róla:

Amikor arra gondolsz, hogy a saját gyülekezetedben hogyan jut kifejezésre ez az öröm, magaddal kezdd a vizsgálódást; vesd össze az érzéseidet Dávidéval!

Milyen a hozzáállásod a dicsőítéshez?








Istennek terve van az életedre nézve


"...És állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." Zsidók 12:1c


Már sokszor elmondtam, hogy Istennek terve van az életeddel. De hangsúlyozni szeretném, hogy az ő terve, amit Pál a mai igében versenypályaként ír le, személyreszabott a Te számodra, és csakis a Te számodra.

Az a versenyt kellene futnod, amit Isten készített neked. Nem azt a versenypályát, amit te szántál saját magadnak, nem is azt, amit mások terveztek el számodra vagy amit a kultúra állít eléd. Azt a pályát kell megfutnod, amit Isten tervezett számodra. Ha megpróbálsz bármilyen más útirányt választani, elbuksz és elkedvetlenedsz.

Azért csalódott manapság rengeteg ember, mert másoknak próbálnak tetszeni. Mások elismeréséért élni egy olyan terhet jelent, ami visszatart Téged. Meg kell állnod!

Hogyan tudod meg, hogy melyik versenypályát szánta Neked Isten? Nézd meg a FORMÁ-d. A FORMÁd a Lelki ajándékaid, Szíved, Képességeid, Személyiségjegyeid, Élményeid. Mire van ajándékod? Mi az, amit szeretsz? Mik a képességeid? Milyen a személyiséged? Mik a tapasztalataid?

Isten nem akar nyulakat repülni vagy sasokat úszni látni. Arra a feladatra lettek formálva, amit tenniük kell, és Téged is olyanná formált Isten, ami a feladatodhoz szükséges. Ezért hagyd abba a versenyzést mások pályáján és kezdj el futni azon, amit Neked szánt az Úr!

2017. június 29., csütörtök

Jellem

„Aki tehát hallja… és cselekszi… hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7:24)
John Ruskin mondta: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa”. Azt mondják, hogy amikor Michael Eisner, a Disney Vállalat vezetője megterveztette a házát, az egyik fal olyan vékony volt, hogy csaknem meghajlott a saját súlyától. Egy másik ember, egy szoftver milliárdos favázas házának fenyőből épített falai elkorhadtak, még mielőtt a ház teljesen elkészült volna. Talán túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy mindezt észrevegyék? Az építészek azt mondják, hogy az emberek az építkezések részleteit unalmasnak találják, a pénzüket inkább csillogó dolgokra költik. Pedig az alapozás az, ami meghatározza a teherbírást, a stabilitást és végső soron a ház értékét. Minden erődet abba fekteted, hogy fenntarts egy imázst, miközben elhanyagolod az olyan alapvető dolgokat, mint például a magatartásod, a becsületességed vagy az Istentől kapott célod? Jézus azt mondta: „Az én szavaim… alapvető fontosságúak… építsd be őket az életedbe… mint ahogy egy bölcs építész, aki biztos sziklára épít… semmi sem rendítheti meg azt a házat…” (Máté 7:24-25 TM). Homokra építkezni gyors, olcsó és könnyű; ezek a házak átmeneti kényelmet és azonnali kielégülést nyújtanak. Sziklára építeni nehéz; idő, erőfeszítés, előrelátás és kitartás kell hozzá – de az eredmény megéri. Ha nem vagy biztos benne, hogy milyen házat építesz, figyeld meg, hogy mi történik, amikor a vihar lecsap! Egy sziklára épült ház kiállja azt a vihart, ami ledönti a homokra épülteket. Röviden: nincsenek egyszerűsítő módszerek. A jellem az elkötelezettség, az állhatatosság és az Isten Igéjének alapelvei szerinti építkezés eredménye. Ha ezek lesznek életed alapjai, akkor minden vihart ki tudsz állni.

Változtasd az akadályokat lépcsőfokokká!


„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk…” (Róma 8:37)

Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha! Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt. Alkoholista apja úgy döntött, hogy Ludwig fogja eltartani, ezért a billentyűk rabszolgájává tette. Visszanézve Beethoven nem tudott visszaemlékezni egyetlen boldog pillanatra sem gyermekkorából. Az élete csak munkából, könnyekből, verésekből és haragos szóáradatból állt. Húszas éveiben újabb alattomos ellenséggel kellett szembenéznie, elvesztette a hallását. Mikor többé már nem tudott közönség előtt játszani, minden energiáját a komponálásba fektette. Süketsége éveiben volt a legtermékenyebb. Bár ebben az időben a munkái nem kaptak igazán jó fogadtatást, de sok olyan nagy zeneszerzőre volt hatással, mint Brahms, Wagner és Schubert. Halálához közeledve és tudva, hogy a világ soha nem fogja teljesen megérteni vagy értékelni őt és zenéjét, ezt mondta mosolyogva: „A mennyben hallani fogok”. Amikor az élet kiüt, ne maradj a padlón, üss vissza! Időnként mindenki megbotlik, vagy leverik a lábáról; a győzteseket csak az különbözteti meg a vesztesektől, hogy ők újra meg újra felkelnek! Erre gondolt Pál, amikor ezt mondta: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk”. Ha imádkozol, és kitartóan keresed, meg fogod találni a jó magvát minden csapásban és viszontagságban (1Mózes 50:20). A győztesek és vesztesek közti különbség abban a képességben rejlik, hogy a botlást okozó köveket lépcsőfokokká tudják tenni.



„De én mindezekkel nem gondolok…” (Apostolok cselekedetei 20:24)

Nem sokat hallunk Abraham Lincoln vereségeiről, mert a győzelmei olyan híresek. De az élete nagy részében a túlerő ellene volt. Az édesanyja meghalt, amikor Lincoln még csak kilenc éves volt. 1832-ben elvesztette a választás Illinois Állam törvényhozó testületében. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban, és az alelnöki jelölést sem sikerült megszereznie. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt, egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. Lincoln Kentucky távoli erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába, ahol könyvek híján úgy tanultak, hogy a diákok fennhangon ismételték a tanár szavait. Autodidakta módon tanult matematikát, olvasta a klasszikusokat, és példaként a Bibliát használva fejlesztette fogalmazás- és előadókészségét. A filozófiája ez volt: „Tanulni és készülni fogok, és amikor eljön az idő, kész leszek.” Egy barátjának ezt mondta: „Tartsd észben: a saját siker iránti elszántságod sokkal fontosabb, mint bármi más”. Gettysburgi beszéde az egyik legnevezetesebb beszéd a történelemben. A Polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.” Pál nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Pál nem engedte, hogy az élet problémái kizökkentsék. Megértette, hogy az, ami benned történik fontosabb, mint az, ami veled történik. Azt is megértette, hogy ha Jézusra nézel, mint példaképedre, és belőle merítesz erőt minden nap, Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy győzedelmeskedj az életben.
A szolgák mindig kéznél vannak


„Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!" (2 Timóteus 2:4)


Az igazi szolgálók mindig készek a szolgálatra. Nem töltik az idejüket olyan dolgokkal, amelyek megakadályozhatnák őket ebben. Mindig ugrásra készen akarnak várni arra, hogy munkába szólítsák őket.

Egy katonához hasonlóan a szolgálónak is mindig készenlétben kell állnia a feladatra: „Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!” (2 Tim. 2:4)

Ha csak akkor vállalsz szolgálatot, amikor neked kényelmes, akkor nem vagy igazi szolga. Az igazi szolga elvégzi azt, amire épp szükség van, akkor is, ha az kellemetlen számára.

Mindig elérhető vagy Isten számára? Belezavarhat a terveidbe anélkül, hogy felbosszantana? Szolgaként nem a te dolgod eldönteni, hogy mikor és mit akarsz szolgálni.

Szolgálónak lenni azt jelenti, hogy megválsz attól a jogodtól, hogy te alakítsd a napirendedet és lehetőséget adsz Istennek beleszólni, amikor csak akar.

Ha minden napodat úgy kezded, hogy emlékezteted magad arra, hogy Isten szolgája vagy, ezek a beleszólások, félbeszakítások sem fognak megzavarni, mert a napirended Isten terve szerint alakul majd. A szolgálók egy isteni terv részeként tekintenek a közbeavatkozásokra, melyek alkalmat adnak a szolgálatra; és boldogok, hogy lehetőségük van a szolgálni.

Azt hagyd meg, ami tényleg fontos



„Dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni!”
(Zsidókhoz írt levél 12:1b, Egyszerű fordítás)


Ha szeretnéd végigfutni az előtted lévő életpályát, hogyha szeretnél majd célba érni, akkor el kell engedned néhány olyan dolgot, ami hátráltathat téged a versenyben. Hívhatod lomtalanításnak, hívhatod leegyszerűsítésnek, mindnesetre arról van szó, hogy néhány dolgot félre kell tenned azért, hogy sikerrel végezz.

Milyen dolgokról is beszélek? Azokról, amelyek elveszik a lendületedet. Gondold végig, ha egy elemre rákötsz egy égőt, az sokáig bírni fogja. Ha 100 égőt kapcsolsz ugyanarra az egy elemre, akkor az elég hamar lemerül és rögtön sötét lesz.

Hogyha egyre több dolgot veszel fel a napirendedre és az életedbe, nagyon hamar elveszíted majd a kedvedet és el is fáradsz.

A mai igeversből, a Zsidókhoz írt levél 12:1b-ből, két pontot szeretnék kiemelni, egyrész az akadályozó dolgokra való utalást, másrészt a bűnt. Mert ez a kettő húz vissza az élet futama során.

Mi lehet, ami akadályoz? Bármi, ami visszahúz, például egy kapcsolat, állás, bármilyen tevékenység, vagy sport. Nem feltétlenül rossz dologra kell gondolni. Lehet valami jó is akadály, mert ha túl sokat akarsz belőle, azért fogsz szétesni, mert nem lesz időd mindenre. Meg kell tanulnod az előre haladásra is nemet mondani. Isten nem várja el tőled, hogy mindent megtegyél.

Akadállyá válhatnak a teljesíthetetlen elvárások is, amelyek a csoportnyomás vagy a tetszeni akarás miatt terhelődtek rád. De lehet szó egy emlékről is, talán még mindig egy múltbeli boldogság vagy éppen fájdalmas élményhez ragaszkodsz. Ezzel csak az a baj, hogy sem a múltban, sem a jövőben nem élhetsz, hanem csakis a mában. Ha máshogy akarod ezt megélni, az akadályozni fog téged.
Bármi is akadályoz, ha nem működik az életedben, ha lehúz téged, akkor el kell azt engedned.

A bűnöket egyszerű felismerni, nemde? A bűnök azok a dolgok, amikről tudod, hogyan kellene jól tenned, de mégsem úgy sikerül. Ismered az egészséges életmód lényegét vagy hogy az anyagi dolgaidat miként tartsd rendben. De a gyakorlatban lehet, hogy nem teszel érte semmit.
Jakab 4:17 szerint, „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”
Tehát ha tudod, ahhoz hogy egynsúlyban legyen az anyagi helyzeted, kevesebbet kellene költened annál, mint amit megkeresel, ne engedj a költekezésnek mert egyre mélyebb adósságba sodor. Nem kell a szomszédoddal vagy a munkatársaddal, vagy éppen akihez hasonlítod magad, mindenáron felvenned a versenyt. Nem kell mindig a hitelkártyát használnod.
Élj a saját kereteiden belül, hogy az adósság ne akadályozzon abban, hogy a pályádat jól fusd meg.






Légy radikálisan nagylelkű


“Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ (Ap. Csel. 2:44-45)


Senki nem hozott annyi áldozatot, mint a korai gyülekezet. Az Ap. Csel. 2:44-45 azt mondja: “Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ A korai gyülekezet nemcsak a pénzét adta. Amijük csak volt, mindenben nagylelkűek voltak. Úgy is mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Mi történne gyülekezeteinkben, ha mi is éppolyan radikálisan nagylelkűek volnánk, mint a korai gyülekezet? A Biblia azt mondja, hogy mi sáfárai, vagyis menedzserei vagyunk mindannak, amit Isten adott nekünk. Felelősek vagyunk, hogy oly módon használjuk anyagi javainkat, hogy az hatással legyen a Királyságra. Isten adott nekünk javakat ebben a világban, nemcsak a saját örömünkre, hanem hogy jó irányú változást hozzunk a körülöttünk elő világban.

Isten soha nem azért áld meg, hogy üljünk azon, amink van. Ő megáld, hogy mi is megáldhassunk másokat.

Beszéljünk róla:

Hogyan változna meg az életed, ha radikálisan nagylelkű volnál? Hogy nézne ki az?
Ha nehéz neked radikálisan nagylelkű lenni, és harcolsz ezzel, mit gondolsz, mi tart vissza attól, hogy többet adakozz?







Oszd meg a megváltásod örömét!

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef 2,10)

Ha vissza akarod kapni az örömet:

1) fogadd el azt ami elmúlt, majd

2) elemezd az esetet, azután

3) javítsd ki, ami elromlott és

4) légy hálás.

Ma 3 lépést tárgyalunk meg, ami segít visszaszerezni az örömöd.

Először is: Minden nap szánj időt Istenre.

Talán nehéz lehet elképzelni, hogy Isten időt akar arra szentelni, hogy veled beszélgessen. Túl sok minden van, amire figyelnie kell, nem sok ez neki? A Szentírás szerint, Isten a jelenlétébe invitál minket. És örömteli az az idő, amit Istennel töltünk a napi csendességünkben, mert megismerjük a hangját és megismerhetjük azt is, mit akar az életünkkel. Minél több időt töltesz Istennel, annál mélyebb barátságot építesz ki Vele.

Másodszor is, meg kell találd a módját annak, hogy visszaadj.

A Biblia azt mondja az Efézus 2,10-ben: "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." Nehéz időkben,nagyon könnyű magunkba fordulni és a saját gondjaink köré csavarodni. De az igazság az, hogy minél jobban koncentrálsz magadra, annál több örömöt veszítesz el.

Körbeutaztam már a földet, és sok nagyon elzárt országban jártam, ahol az embereket üldözték a Jézus Krisztusba vetett hitükért. Tudod mit fedeztem fel? Az üldözött keresztyének a legörömtelibb emberek a világon. Miért? Mert ez jelent valamit számukra. Ők nem alkalmi "megszoksz vagy megszöksz" keresztyének. A dicsőítés joga és a Krisztusban nyert szabadságuk jelentőségteljes a számukra. És ezért ők messze boldogabbak.

Meg kell találnod a módját annak, hogy visszaadhass. Amint leveszed a tekinteted saját magadról, vissza fog térni az örömöd.

Végül, ahhoz, hogy újra örömteli lehess, beszélned kell valakinek Jézusról.

Semmi nem hozza vissza úgy az örömöt az életedbe, mint amikor törődsz a barátaid üdvösségével. A Biblia azt mondja, hogy minden alkalommal, amikor valaki elfogadja Jézust öröm van a mennyben. Tudtad ezt? Lukács 16,7 azt mondja: "Nagyobb öröm van a mennyben egyetlen megtérő és szívét, életét megváltoztató bűnösön..." (NCV). Az a nap, amikor te lépted át a vonalat, a mennyben neked örültek. És azon a napon, amikor segítesz valakinek megismerni az Urat, öröm fog gyúlni a szívedben. Az öröm visszatér, amint megosztod azt másokkal.

Imádkozz így a mai napon: "Atyám, segíts nekem, hogy gyűlölet helyett szerethessek, a gyászt örömre változtathassam, és a közönyt kedvességre cserélhessem magamban. Hadd legyen az Te örömöd annyira nyilvánvaló az arcomon, hogy az emberek meg akarják azt ismerni, hogy miért vagyok örvendező és tudják az emberek, hogy bennem élsz. Segíts nekem, hogy engedelmes legyek aziránt, amit te mondtál nekem, hogy tegyem meg. Segíts, hogy az áldásaidra koncentrálhassak, hogy a hálás lehessek a hűségedért. Add vissza nekem a megváltás örömét, hogy megoszthassam azt az örömet másokkal és segíts nekik, hogy megtalálják a saját örömüket a veled való kapcsolatban. Köszönöm neked, hogy reménykedhetek és Jézus Krisztus által örömöm lehet. Ámen."

Óvakodj a Farizeusok kovászától!

,,Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába és elindult a tó túlsó partjára. A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok magatokat távol a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” „Biztosan azért mondta ezt, mert nincsen kenyerünk”- tanakodtak egymás között a tanítványok’’.  (Márk 8:13-16)
A Bibliában, a kovász gyakran a büszkeség és az arrogancia metaforája. Miért? Amikor beteszed az élesztőt a tésztába, mit csinál? Felfújja, felpuffasztja, és ha túl sokat teszel bele, akkor felrobban.
Amikor sütsz, nincs szükséged sok élesztőre. Ha kenyeret készítesz, ne önts hozzá egy csésze élesztőt.  Csak egy csipetnyire van szükséged. Csak úgy mint az élesztőnél, nem kell  hogy sok büszkeséged legyen hogy gyorsan túl tedd magad ezen, és hogy belemenj mindenféle problémába.
Mostanában a feleségem, Kay és én köztem olyan dolog történt amit veszekedésnek mondanál. Mi ezt „Szerelmi csatának” nevezzük. A vitatkozás után leírtam ezt a naplómba. „amikor tele vagyok büszkeséggel, felfújom a dolgokat.”
Mindannyian ezt csináljuk. Amikor megtelsz büszkeséggel, felfújod a dolgokat.
Hirtelenjében, a kis dolgok is igazán idegesítővé válnak. Amikor ez megtörténik tudd, hogy a büszkeséggel van dolgod. Bárhol találkozhatsz konfliktussal a világban, a büszkeségnek mindig köze lesz hozzá.
Amikor megtelsz büszkeséggel, és nálad van farizeusok kovásza, mit tehetsz? Akkor nem lehet az életet tisztán látni. Amikor büszke vagy nem láthatod, amit Isten tesz az életedben.
Isten azt szeretné, hogy óvakodj a „farizeusok kovászától”, így szorosabban követheted Őt és megértheted, hogyan tesz csodát az életedben.
Beszéljetek róla:
  • Lehetséges, hogy a büszkeségnek hatása van a kapcsolataidra? Hogyan?
  • Lehetséges, hogy a büszkeség nem engedi, hogy lelkileg fejlődj? Hogyan?
  • Hogy néz ki a büszkeség az életedben?

Bűneink...

A mai nap imádsága:
Uram! Hiába is szépítenénk - eltávolodtunk Tőled! Megtépázott lelkű, szíve mélyén azért Téged követni kívánó népeden könyörülj meg! Gyújtsd meg bennünk szereteted tüzét, hogy Neked szolgálva mi is a megbocsájtás útján járhassunk! Ámen
   

Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
Zsolt 130,3

Igaz a kijelentés: "Az intézményesített bűnösség korát éljük!" Az egyik legnagyobb, s mégis legmegfoghatatlanabb bűntény napjainkban: tömegek hozzászoktatása a bűnhöz. Ha csak a szexuál-erkölcs elmúlt évszázadbeli "fejlődését" nézzük; amit nagyszüleink még bűnnek tartottak, a szüleink már nem tartották annak, a mai kor embere számára pedig már teljesen természetes. Viszonylagossá, s megszelídítetté vált a bűn: Való(tlan)ság show-k - mert a valóságban ilyen nincs, ill. nem ilyen formában! - pornó műsorok, a szexualitás méltóságát semmibevevő, káromkodó reklámok, gyilkos mesék áradata kicsiknek és nagyoknak a televízió szinte minden csatornájából... Művész- és kommersz-filmek állandó témája emberi kapcsolatok felborulásáról, melyben az abnormálist az "elfogadott normális"-ként propagálják - lásd homoszexualitás. Nem felejtem el azt a rádió riportot, melyet egy meleg-felvonulás utáni, meglehetősen felborzolt-kedélyű közhangulatban készítettek. Ebben egy homoszexuális férfi beszélt őszintén lelki küzdelmeiről... Elmondta: "Éppen elég gondom van a szexuális irányultságommal, mely úgy gondolom, a négy fal közé, s nem az utcára való! Magam is felháborodok, amikor a 'friss hús' verbuválását tapasztalom egy-egy fiataloknak szóló, másságot propagáló ún. felvilágosító kampányban. Régen is tudtuk, hogy a művészéletben kik azok, akik 'mások", de mindenki kellő inteligenciával kezelte ezt a problémát... s sorstársaim pedig általában nem hivalkodtak ebbéli személyes nyomorúságukkal..."

A zsoltáríró kérdése a lelkiismeret terhéről tesz tanúbizonyságot, hiszen a bűn fájdalmat, szenvedést zúdít azokra, akikkel szemben elkövetik, de semmivel sem csekélyebb vakságot eredményez az elkövetőknél, s "nem látjuk a fától az erdőt": A bűn emléke a tudatunkba íródik, lelkiismeretünk meggyengül, és akaratunk legközelebb is bénán adja át magát a bűn legújabb elkövetésének. Ezért nagyon fontos, hogy meglássuk Isten törvényeinek tükrében, hogy híjával vagyunk a szeretetnek.

Isten bölcsen teremtette meg a világunkat. Ha nem vagyunk 'tisztában' erkölcsileg azzal, hogy bűnt követünk el, akkor valamilyen formában megtudjuk azt. Először csak gyöngéd figyelmeztetéseket kapunk, melyek lelkiismeretünk formájában - gondolati úton - jelentkeznek. Ezért sokan azt hiszik, hogy "urai a helyzetnek" s tetteiket következmények nélkül megúszhatják. A bűn természetéhez tartozik, hogy olyan mint a rákos sejt: nem tudja hol a határ, s ha egyre csak növekszik, egy idő után átveszi a kontrollt, nemcsak a lélek, de a test felett is... Ezt nevezzük pszichoszomatikának. Aki gyakorolja a megbocsájtást, az ébrentartja önmagában és másokban is a bűn emberi kapcsolatokat veszélyeztető valóságát. Mindannyian átéltünk már igazi, oszinte megbocsátást, bizony az élet ajándékai ezek a pillanatok.

Az emberi megbocsátás hatalmas dolog - de egy valamit sohasem tud elérni: a bűn gyökeres kiirtását az emberi szívből. Ezért más az emberi, s más az isteni megbocsájtás. Bűneinket akkor bánjuk meg igazán, akkor "térünk meg belőlük" ha a végső következményüket is magunk előtt látjuk. Azaz, ha belátjuk, felismerjük: a bűn zsoldja a halál. A halál elől pedig nincs menekvés...

És mégis van! Ez az evangélium. Ami jóvátehetetlennek látszik, azt Krisztus Urunk jóvátette. A Kegyelem így nem lesz soha megérdemelt, hiszen méltatlanokért és bűnösökért adta életét. Ez a kegyelem - az evangélikus mártír-teológus Dietrich Bonhoeffer találó jelzője szerint - soha nem válhat azonban "olcsóvá" sem, noha ingyenesen mindenki rendelkezésére áll. A "drága kegyelem" sokra kötelez, viszonszeretetre a szeretetért, viszonáldozatra az áldozatért, azaz Krisztust követőéletre sarkall...


Éltető vízért...

A mai nap imádsága:
Uram! Gyötrő szárazságodat vedd el, s ajándékozz meg minket az Élet Vizével, hogy dicsérjünk Téged gondviselő jóságodért!
Ámen


Jézus Krisztus mondja: "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé neg nem szonjazik."
Jn 4,14

Nemcsak az óázisokban, mindenütt a világon a víz az életet jelenti. Őselemnek is mondják, hiszen az élet alkotó elemét látták benne eleink is. Amennyire természetesnek vesszük, hogy megnyitjuk a csapot, s folyik belőle a víz, olyannyira nem természtese ez az állapot. A víz nem a csapból származik, nem is a hydroglobusból, de még nem is a Földünk mélyéről, hanem felülről... Az a víz, amit ezer méterről nyerünk, az mintegy ezer évvel korábban eső formájában indult meg lefelé. (Általában azt mondhatjuk, hogy a víz egy év alatt egy métert halad lefelé.) A legegészségesebb víz tehát az esővíz. A Talmud is azt mondja, hogy "A választott nép az esővizet, míg a többi nép a maradékot issza." MIndannyian ismerjük - érdekes módon -, növényeink igen meghálálják, ha esővízzel öntözzük őket... az egy másik kérdés, hogy manapság az esővíz savas, s teli van mindennnel, amit Isten nem teremtett bele: koromszemcsék, vegyi anyagok, sugárzó részecskék azoktól a kísérleti atomrobbantásoktól, melyeket a második világháború óta végeztek - 2700 ilyen "kísérletről" tudunk!

Víz nélkül nagyon hamar elpusztulunk, mert hiszen testünk nagy része is víz. Ha testünket víz hagyja el, akkor azt pótolni kell. Extrém körülmények között egy nap akár 26-28 liter vizet is képesek vagyunk elpárologtatni, kiizzadni magunktól. Ha valaki az elvesztett vizet nem pótolja, az az életével játszik! Isten tehát úgy teremtett meg minket, hogy mindennap gondoljunk arra, ezt az egyszerű elemet pótolnunk kell. Ennyire függőségben vagyunk a víztől.

Hasonlóan függésben vagyunk az Istennel is, csak nem akarunk tudomást venni róla: Szükségünk van Őreá minden nap! Aki nem él az Istenből, az kiszárad... Az "eredményt" láthatjuk, tapasztalhatjuk a szikkadt emberlelkeken! Jézus vizet ígér, de valójában nem azt, hanem önmagát. A szeretet örök vize nagyobb csodákat képes művelni, mint a víz... Amennyire egyszerű a vízzel való élés (nem kell hozzá használati utasítás), olyannyira egyszerű a szeretet megélése is. Öszteneinkbe, azaz testünkbe-lelkünkbe kódoltan jelen van, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy életünk teljes, áldásos legyen. Aki tehát szomjas, az ne tanításokat keresgéljen a vízről (életről), hanem ígyék, az Élet Vizéből - ingyen, azaz ajándék gyanánt.


Feltámadás...

A mai nap imádsága:
URam! Szereteteddel egykoron emelj át ebből a világból a Te világodba, s add, hogy amíg itt vagyok, úgy élhessek, hogy higgyem és tudjam, országodba is elhívtál! Ámen

  

Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.
1 Kor 6,14

Lassan húsz éve Megváltó URához hazatért, szeretett apósom - s elődöm a tatai szószéken -, mesélte el, egyik kezdő lelkészként végzett, furcsa temetési szolgálatát... Amikor prédikációjában, a liturgiában a feltámadás reménységéről szólt, az egyik családtag - fájdalmában, tehetetlenségének gyászos dühében - félhangosan mindig odamorrantotta: "Na, abból sem lesz semmi!" Ez is egy vélemény, egyfajta világlátás: távlatok csak a horizontig, remények csak a temetőkapuig. Ha a végső megoldásunk csak a "faluszéli agyagos" rideg nyugalma, ha minden bajra, szenvedésre egyedüli gyógyszerünk csak a temető fagyos mozdulatlansága, akkor a Krisztus-hitünknek nem sok értelme van.

Tény, hogy születés és halál közé beékelt - visszatekintve nagyon rövidnek tűnő - néhány évtizedes létünkben hamar megszokjuk a jót, természetesnek vesszük az erőt, az egészséget, s könnyen felemlegetjük a JóIstennek, ha valamit elvett tőlünk vagy ha valamit meg sem adatott nekünk, amit pedig mi nagyon fontosnak tartottunk. Mi véges emberek már csak ilyenek vagyunk, a Gondviselő Isten naponként megújuló jóságát többnyire magától értődő, létünk okán nekünk járó, isteni alapszolgáltatásként vesszük. Fogadhatnánk persze kegyelemként is, de ehhez kell a hit látása!

Ha nem hiszünk az Élet Istenének, az Ő életes igéjének, akkor inkább látjuk biokémiai és bioelektromos folyamatok bonyolult akció-reakciójaként szívverésünket, ha azonban átjárja lelkünket az Isten szépsége, tisztasága, nagysága, egyszóval: szeretete, akkor kiderül, hogy minden szívdobbanásunk az Isten kegyelmének bizonyossága. Kell-e ennél több, emelőbb az életben, mint hogy minden pillanatban megélhetjük: "immánuél", azaz velünk az Isten?

Az Írások szerint Krisztus URunk feltámadt a halálból - visszajött övéihez, s mintegy ötszáz embernek megjelent - ezzel egyszer s mindenkorra jelt (Jónás jele!) adott az embervilágnak: a halállal még nincs vége a létünknek! Van tovább, s amit mi végnek vélünk, az valójában egy csodálatos új kezdet... Sajnos megromlott természetünk miatt még a földiekről szóló jézusi tanítást is alig fogadjuk el - jobbat, többet, mást akarunk, mint amire az Isten mindannyiunkat elhívott -, akkor hogyan érthetnénk meg azt, ami egy alapvetően más világban - az "odaátban", az Isten országában - zajlik?

Feltámadásunk reménysége - egykoron az Isten kegyelme révén -, azonban arra bátorít, buzdít minket, hogy nehézségek közepette is merjük felvállalni az isteni jóság földi megvalósulásában nekünk szánt életprogramot és sorsunkkal megbékélve higgyük: egyszer minden kérdésünkre választ kapunk Teremtő URunktól...


Közösség Jézussal...

A mai nap imádsága:
Uram! Légy velem, taníts, add hogy soha ne kínozzon a szeretet hiánya! Ámen



Jézus így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."
Lk 5,31-32

Bankár Jézus tanítványai között? Nem lehet, hogy itt valami tévedésről van szó? Jézus mondatai ugyanis abból a párbeszédből valók, amelyben a farizeusok megvádolják Jézust: Miért ül egy asztalhoz bűnösökkel és vámszedőkkel? A Mester válasza egyértelmű: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azokat kell Istenhez vezetni, akik már Isten közelében vannak, hanem azokat, akik távolra kerültek tőle...

Az ún. történelmi keresztény egyházak haragudtak azokra a szektás térítőkre, akik az egyébként is templomos emberekből igyekeztek még kegyesebbeket csinálni hamis érvelésükkel. Rájuk mondták: "Vödörből halászók". Jézus nem ilyen misszió-stratégiát folytatott! Ő azokat szólította meg, akik eltávolodtak a Mennyei Atyától, akik úgy érezhették, őket talán már az Isten sem szereti, hiszen betegségekkel sújtott az életük.

Ki ne akarna meggyógyulni? Csak az, akinek nincsen betegségtudata! Aki nem látja be, hogy ő beteg, hogy egészségtelen életet él. Aki csak a részt birtokolja az életből, az nem lehet egész-séges. Aki csak az anyagiaknak, az élvezhető-, a birtokolható dolgoknak él, aki számára csak ezek a fontosak, azok még nem élhetnek teljes életet, ők nem "egész"-ségesek. Sokszor védekeznek a bűnben élők azzal: Miért lenne ez bűn, hiszen a többiek is ez csinálják?

A pénzvilágban "otthon lévő" Máté számára Jézus egyetlen pillantása elég volt, hogy "otthagyva mindenét kövesse őt". Aki találkozik az Isten szépségével a teremtett világban, aki megérzi az Istenből fakadó lét tiszta örömét, aki felismeri a hiányt önmagában, az nem ül le számolni, vajon megéri vagy sem engedni ennek a Vonzásnak, hanem rögtön elindul. Olyan ez, mint a szerelem első látásra: Megdobban a szív, s csuda dolgok történnek...

Aki meggyógyult, az persze lehet még újra beteg, de Jézus követőjeként élni azt jelenti, hogy a legjobb orvos közelében vagyunk... Azt ugyanis tudjuk: A legjobb orvos az, aki nem engedi a betegséget kitörni.



Létünk - életünk...

A mai nap imádsága:
URam! Szánj meg, amikor válaszokat keresek, s adj erőt, hogy mindeközben ne felejtsek el szeretni! Ámen


Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
Lk 20,38

Minél inkább görbül életünk a sírba - annál többször el-elgondolkodunk azon: Mi is az élet valójában? A legkülönfélébb magyarázatokkal találkozunk életünk folyamán, de mindegyik csak egy részét képes "megfogni az egésznek" -, hiszen az élet attól élet, hogy titokzatos, váratlan eseményekkel teli, relatíve kiszámíthatóságában is megmarad kiszámíthatatlannak. Ezért ha valaki teljességgel ismerné az életet, akkor megfogalmazná a boldogság egyetemes nagy képletét -, de mint tudjuk ezidáig ez senkinek nem sikerült...

Az élet tényleg egy felfoghatatlan nagy csoda -, csak nem vesszük észre, hogy az! Micsoda fantasztikus tény, hogy élünk, mozgunk, hogy bőrünkön érezzük a szél simogatását, hogy szemünkben (bennünk!) leképződik az egész látható világmindenség... Hát nem csoda, hogy a világegyetem "másik sarkából" évmilliárdok óta elindult fénysugár aprócska fotonjai - a fizikában fotonnak nevezzük a kvantált elektromágneses mező gerjesztésének legkisebb egységét -, egy szép nyári éjszakán éppen a mi retinánkba ütköznek, hogy ott csillag-képet alkotva ámulatba ejtsenek minket? De tüdőnkön keresztül ugyanígy "belénk-költöznek" azok az oxigén-atomok is, melyek nem sokkal korábban még a növények levélkéiben tették aktuális "biokémiai dolgukat" - mindent a JóIsten teremtettségbeli rendje szerint...

Mert Isten bölcs végzése tükröződik az életben, mikro- és makrokozmoszban egyaránt! Amikor lendül kezünk, hogy segítsünk felebarátainknak, mert az Isten Igéjéből megértett üzenet erre indít minket, akkor is Ő munkálkodik bennünk! Ő ölel át kegyelmével minket fogantatásunk pillanatától kezdve, az Ő megtartó szeretete révén vagyunk, akik vagyunk, s válhatunk azokká, akivé megálmodott bennünket az Örökkévaló.

Jézus URunk szombatnapon is gyógyított, mert az Isten, s az élet sem áll meg szombaton! Isten tehát mozog bennünk és körülöttünk, a látható és nemlátható világ minden parányi és kozmikus méretű részében, minden mozgásnak Ő az egyedüli URa... Ő Isten, Aki azért Isten, mert nincs más nagyobb Erő Nála: Ő AZ ISTEN! A kérdések kérdése tehát nem az, hogy kicsoda az Isten(?), hanem az, hogy az emberléptékű felismerésem: Ő az Élet, a Létezés URa, végül mire is indít? Megmaradok-e a bűn mindent szétporlasztó, sehová se vezető világában vagy magam is szeretni kezdek, mert rádöbbenek: az Isten sem tud jobbat, mint minden által szeretni...

2017. június 28., szerda

BÁTORSÁG


„Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” (Márk 1:17)
Ha új módon akarod megtapasztalni Isten áldását, akkor készülj fel arra, hogy elhagyod a komfortzónádat. Amikor Jézus elhívta tanítványait, ők hazai pályán voltak, azt tették, amihez a legjobban értettek: halásztak. De nem tehették meg, hogy ott is maradnak, és ugyanakkor követik Őt. Te sem tehetsz két dolgot egyszerre. A Biblia feljegyzi: „Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: »Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.« Erre azok a hálót otthagyva azonnal követték Őt.” (Márk 1:16-18) Figyeld meg, el kell hagyniuk az ismerős biztonságát ahhoz, hogy betölthessék rendeltetésüket. Ha azt hiszed, hogy túl idős vagy ahhoz, hogy valami újat próbálj ki, nos, Ábrahám, hetvenöt éves volt, amikor elhagyta az otthon kényelmét, hogy elinduljon, és új népet alapítson. Nem a korod a kérdés, hanem a hited. Értsd meg: ma csupán egy engedelmességnyi lépésre vagy Istennek következő igazságától, amit meg akar tanítani magáról neked, így hát nem engeded meg magadnak, hogy ott maradj, ahol vagy. Mindannyian hajlamosak vagyunk kapaszkodni a „kipróbáltam és működik” dolgokba. A gond ezzel az, hogy amikor már nem kell nagyobbra nyújtózkodnod, akkor elkezdesz összemenni; önteltté válsz, azt hiszed, hogy egyedül is boldogulsz, és megáll a növekedésed. Ez nagyon veszélyes helyzet. Ha ma nyugtalan a szíved, és ha azt hiszed, hogy Isten többet tartogat számodra az eddig megszokottnál, akkor ideje szembenézned félelmeiddel, túllépni rajtuk, és elindulni Istennel egy új élmény felé.




„Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolgot… Légy erős, és cselekedj!” (Ezsdrás 10:4)
Andy Stanley lelkipásztor írja: „Egy kis cédulát tartok az íróasztalom fiókjában, amelyen ez áll: »Ne álmodj kicsi álmokat, mert ezek nem mozdítják meg az ember szívét.« Ez a kis mondat tartott vissza többször is attól, hogy feladjam az álmaimat. Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet másokat vezetni egy álom nélkül. Amikor a vezetők már nem hajlandóak álmodni, csak kevés idő kell hozzá, hogy követői többé ne akarják követni. Tehát álmodj! Álmodj nagyot! Álmodj gyakran! Valahol azokban a véletlenszerű gondolatokban, amelyek elárasztják az elmédet, ott van az a gondolat, amely megragadja szívedet és képzeletedet. És az a véletlennek tűnő ötlet nagyon is könnyen lehet életed látomásává.” Minden nagyszerű teljesítmény egy álomként születik meg valaki szívében. Minden dolog kétszer jön létre: először a gondolataidban, majd az életedben. Az álmodók engedik, hogy elméjük a megszokott határain túl kóboroljon, így egy gondolatbeli képet teremtenek arról, ami lehetséges. Nem mindig a legtehetségesebbek vagy a legiskolázottabbak ők – csupán azok, akik nem hajlandók bezárni gondolkodásukat, nem engedik mások által felállított korlátok közé szorítani magukat. Ehhez bátorságra van szükség, nagy bátorságra! Minden álom csúcsán a kételkedés egy démona áll. Alig fogan meg az álmod, elméd máris megtelik érvekkel arról, hogy miért nem sikerülhet. És lesznek körülötted olyanok, akik gyorsan megerősítik ezeket a félelmeket. Ennek ellenére előre kell törnöd, és álmodnod; különben azzal fogod eltölteni életed hátralévő részét, hogy mások álmait teljesíted. „Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog… Légy erős, és cselekedj!”




„…velünk többen vannak, mint ővele.” (2Krónika 32:7)
Dávid ételt vitt fivéreinek a csatatérre, amikor meglátta Góliátot. Nem akart ő hős lenni, csupán megragadott egy olyan alkalmat, amiről más katonák csak álmodoztak. A kedvező alkalmak meglepetésszerűen érnek, és ha nem vagy éber és nem vagy készenlétben, elszalasztod őket. Amit mások felfedeztek Dávidban aznap – az mindig is ott volt! Ha vezető vagy, már benned van a vezetéshez szükséges talentum. De a bátorság az, ami mások szemében is vezetővé tesz. Azokat az embereket tartjuk igazán nagyra, akik bátran viselkednek – bátrak a csatatéren és az ülésteremben, bátrak, amikor meg kell védeni a védtelent, vagy amikor csak meg kell próbálni valamit, amit addig senki sem tartott lehetségesnek. Azt mondod: „De nekem nincs pénzem.” Ne aggódj, a tőke követi a bátorságot. A mi mindig megelőzi a hogyant. Ne félemlítsenek meg a számok! Istent nem izgatják a táblázatok és a piaci feltételek, őt a hit indítja meg. Ne engedd, hogy a hogyan megfélemlítsen! Éppen az nyújt olyan nagyszerű lehetőségeket, hogy a hogyan olyan nagy kihívás. Ha a siker felé vezető út jól ki lenne világítva, akkor máris zsúfolásig tele lenne. H a hogyan nem lenne egy probléma, valaki más már rég kitalálta volna. Minden fejlődés egy kérdéssel kezdődik: „Mit kell elvégezni?” Márpedig valakinek fel kell tennie ezt a kérdést – miért ne te lennél az? A jövő azoké, akiknek van bátorságuk feltenni ezt a kérdést, és hitük, hogy kitartsanak, amíg rájönnek a válaszra. Amikor az akadályok túl nagynak tűnnek és az ellenzék túl erősnek, állj rá erre az Igére: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk többen vannak, mint ővele.”


Ne nézz vissza!


„Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32)
Amikor a vasárnapi iskolai tanító elmondta a gyerekeknek, hogy „Lót felesége hátranézett és sóbálvánnyá változott”, az egyik gyerek így szólt: „Az semmi! Az én anyukám egyik nap hazafelé autózott, hátranézett, és belement egy telefonpóznába”. Lót feleségét csak röviden említi a Szentírás, akkor miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk rá? Két okból:
1) Ez az asszony olyasmibe fektette bele az életét, aminek nem volt jövője. János azt írja: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Isten megpróbálta kijuttatni Lót feleségét Sodomából, de nem tudta belőle kivenni Sodomát. Amikor arra gondolt, hogy mit hagy ott, visszanézett, és egy élettelen szoborrá változott. Amikor Isten azt mondja, hogy itt az ideje mozdulni, ne tétovázz! Ne válj olyanokká, mint azok, akik valaha Istennel jártak, tanúi voltak munkájának, világító lámpások voltak a gyülekezetük számára, de mostanára kihűltek, és érzéketlenekké váltak. 2) A döntésednek következményei vannak. Ha Lót felesége továbbment volna, ott lett volna, hogy megvédje lányait, amikor eljutottak a barlangba. De nem volt ott, így családja szexuális visszaélés és vérfertőzés áldozatává vált. Mielőtt elveszíted gyermekeid, megmérgezed a házasságod, és tönkreteszed az életed azzal, hogy nem vagy hajlandó szakítani a múltaddal, „emlékezz Lót feleségére”! Ő soha nem jutott el a biztonságba, de a Szentírásba bejutott elég időre ahhoz, hogy három dologra figyelmeztessen minket: a) az önteltségre, b) a helytelen dolgokba való belebonyolódásra, c) a megosztott szívre!

NE ROHANJ BELE EGY KAPCSOLATBA!

„Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek éneke 2:7)

Mikor fájdalom ér, és visszautasítottnak érezzük magunkat, valami belül bizonyítani akarja, hogy még mindig értékesek és kívánatosak vagyunk. Emiatt túl hamar beleugorhatunk egy ú kapcsolatba. De ahogy egy csecse,ő sem jut el a mászástól a gépkocsivezetésig egyik napról a másikra, ez is egy folyamatot igényel, amit ha megpróbálsz megkerülni, azon veszed észre magad, hogy ugyanoda jutottál vissza, ahonnan elindultál, és csodálkozol, hogy mi történt. Egy szerző ezt írja: „Egy új kapcsolat nem fog meggyógyítani, nem segít elkerülni a sebek elfertőződését, és nem takarítja el azonnal a zűrzavart életedből… A pillanatnyi gyönyör ellenére előbb-utóbb újra szembesülsz a régi dolgaiddal… ha ilyen helyzetben vagy, cselekedj helyesen! Ne siesd el a dolgot… Ezeket a dolgokat nem lehet erőltetni vagy siettetni. Akkor adatnak meg, amikor készen állsz rá, egy perccel sem hamarabb… Hiszen most már jó vásárt akarsz csinálni… Isten a szűrőd akar lenni, így hát annak,a ki el akarja érni szíved kincsét, először rajta kell átmennie.” Salamon azt írja: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” Ne siess annyira a fájdalomcsillapítással, hogy leelőzd Istent! Idő kell ahhoz, hogy azzá a személlyé formáljon, akivé akarja, hogy válj. Míg rajtad dolgozik, a hozzád illő segítőtárs szívét is készítgeti, hogy a megfelelő időben felbukkanhasson. Közben arra is van mód, hogy megtöltsd a belső ürességet; alakíts ki szorosabb kapcsolatot Istennel, és ő be fog tölteni „Teljes örömmel és békességgel” (Róma 15:13).



„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…” (János 4:14)

Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressenek és értékeljenek azért, akik vagyunk. Amikor ez nem a mi menetrendünk szerint történik, nagy a kísértés, hogy belerohanjunk egy másik kapcsolatba, remélve, hogy ez majd mindent rendbe hoz. Egy író így fogalmaz: „Nincs olyan Szőke Herceg – bármennyire is levesz a lábadról – aki el tudná érni, hogy jóban legyél önmagaddal. Vagy ha a történet eleje jól is alakul, Csipkerózsika egyszer csak arra fog ébredni, hogy a királyfi csak egy közönséges béka… Nem várhatod el, hogy valaki megadja neked azt, amit csak Mennyei Atyád tud biztosítani. Egyszerű halandók, bármily jó szándékúak is, a közelébe sem tudnak érni. Ha minden reményedet és álmodat egy másik emberbe veted, akkor egyenes úton vagy a csalódás felé… Ha eladod a lelkedet megkísérelve valóra váltani az elérhetetlent… ennek nagy ára van, és túlságosan nagy veszélyt rejt. Ne engedd, hogy a megszállott vágyak a kétségbeesés útjára vigyenek… a rögeszme ereje hatalmas. Felszítja a képzelgéseket, és meggondolatlan viselkedésbe kerget. Nem fogod addig megtalálni a szerelmet, amíg nem szereted és tiszteled magad annyira, hogy ne kelljen máshol vagy másnál keresned értékességedet. Egyszer Jézus találkozott egy asszonnyal, aki már ötször volt a férjnél, és még mindig egy újabb kapcsolatot keresett. Jézus tudta, hogy a nőnek nem egy újabb férjre van szüksége, hanem Istennel való kapcsolatra. Ezért mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (János 4:14). Jézus túllátott az asszony bűnein, és meglátta valódi szükségét: helyreállította az önértékelését. A lényeg: lelked szomját csak az a víz tudja oltani, amit Jézus kínál.


Személyes megújulás


„Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.” (Zsoltárok 80:19 Károli)
A 80. Zsoltárban többször is elhangzik az imádság: „újíts meg bennünket… eleveníts meg minket”. Csaknem száz évvel ezelőtt A. W. Tozer megfogalmazta azokat a lépéseket, melyek a személyes megújuláshoz vezetnek. Nyelvezete azóta talán kissé elavult, de az alapelvek még mindig működnek.
Első: ne légy megelégedve magaddal! Az önteltség a lelki fejlődés ellensége. Az önelégült lélek stagnáló lélek.
Másodszor: Nézz szembe bátran az életeden átsöprő változással! A félénk kísérletezgetések eleve kudarcra vannak ítélve. Egész lelkeddel vágyakoznod kell Istenre.
Harmadszor: állj oda, ahol az áldások érkeznek! Isten segítsége nem váratlanul pottyan az égből, hanem körülményeink és szükségeink függvényében. Világosan ki van jelölve az ösvény, mely a zöld legelőkhöz vezet; járj hát azon! Megújulásra vágyni, de közben elhanyagolni az imádkozást és bibliatanulmányozást, az olyan, mintha vágynánk egy útra, de egy másikon járnánk.
Negyedszer: Tarts teljes bűnbánatot! Ne hamarkodd el, ne akarj gyorsan túl lenni rajta! Az elsietett bűnbánat csupán felszínes lelki megtapasztalás, és nem adja meg a bűnbocsánat bizonyosságát. Engedd, hogy az Isten szerinti bűnbánat elvégezze gyógyító munkáját! Amíg nem engedjük, hogy a bűntudat megsebezzen, addig nem fogunk félni a gonosztól.
Végül: Kezdj hozzá a jóvátételhez, ahol csak lehetséges! Ha adósságod van, fizesd ki; vagy legalább biztosítsd hiteleződet minden kétséget kizáróan arról, hogy szándékodban áll fizetni! Ha összevesztél valakivel, tégy meg mindent, ami rajtad áll, hogy elérd a kibékülést!



A.W. Tozer további négy lépést mutat, amit meg kell tennünk a megújulásunk érdekében: 1) Hozd összhangba az életedet a Szentírással, mert Isten az Igét éppen ara tervezte, hogy útmutató legyen az igazságosság útján járó élethez. Egy igaz és becsületes ember, nyitott Bibliával, tollal és papírral a kezében biztosan gyorsan felismeri, ha valami baj van vele. Azt javaslom, hogy az önvizsgálat térden állva történjen, és csak akkor álljunk fel, amikor elindulunk, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsainak, melyeket kijelentett és mi megértettünk. 2) Légy komoly gondolkodású! Nyugodtan megteheted, hogy kevesebbet tévézel. Ha nem tudsz elszakadni tőle, továbbra is el fog veszni szívedből minden komoly lelki benyomás. A világ régen moziba járt, hogy ne kelljen Istennel kapcsolatos komoly gondolatokkal foglalkoznia. Akkor nem csatlakoztál hozzájuk, de most te is lelki egységben vagy velük saját otthonodban is. Így aztán elfogadod az ördög sugallta mintákat, erkölcsi normát és gondolkodásmódot anélkül, hogy tudatában lennél. 3) Szándékosan csökkentsd az érdeklődési köreidet! nagyon sok időt és energiát felemészt, ha túl sok dologgal foglalkozol egyszerre, de semmivel sem visz közelebb Istenhez. 4) Higgy Istenben! Számíts rá! Nézz fel trónjához, melynek jobbján közbenjárónk ül. Az egész Menny a te oldaladon áll. Isten nem fog csalódást okozni. A zsoltáros ezt írta: „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsoltárok 80:20). Azt kérded: Szabadnak lenni, de mitől? Saját magunktól! Szabadnak lenni azoktól a hatásoktól, melyek eltávolítanak Istentől és e világ felé vonzanak. Szabadnak lenni arra, hogy betölthessük a rendeltetést, amelyre megváltott minket, és amelyre elhívott az ő országába! Ha őszintén erre vágysz, meg tudsz újulni.

A csodához vezető úton Isten gondoskodik rólad

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Filippi 4:19)
Vannak olyanok közöttetek, akik jelenleg egy keréknyomban vannak, ami hideg és sötét. Néhányan közületek az úton vannak, az út pedig ijesztő és nem biztonságos, és fogalmatok sincs arról, hogy merre visz vagy, hogy meddig tart. Páran pedig a finomítóban vagytok, nyomás alatt.
Mindegy, hogy a csodához vezető út mely szakaszában vagy, itt van pár dolog, melyre érdemes emlékezni:
Csakis Istenre van szükséged.
Nincs szükséged kormányhatalomra, vagy akár munkára. Ha Isten úgy akarja, akkor úgy gondoskodik rólad, hogy hollókat küld, hogy ételt szórjanak neked az úton. Ha bezár előtted egy munkalehetőséget, akkor ugyanolyan könnyedén tud nyitni egy másikat. Ne bízz a naponta változó bankszámládban. Csakis Istenre van szükséged.
Ahova Isten vezet, ott majd gondoskodik is rólad.
Ha Isten azt mondja, hogy indulj Sareptába, akkor indulj most. Ha Isten kijelöli az útirányt, akkor minden segítséget meg fog adni annak eléréséhez.
Napról napra kell Benne bíznod.
Miért? A gazdasági váltság sem egyik napról a másikra alakult ki. Napról napra, folyamatosan alakul ki.
Isten ígérete az engedelmességeden múlik.
Isten azt szeretné, ha tennél egy lépést, ezután Ő majd megmutatja a következő lépést. Tedd meg a hitbeli lépést. Lehet, hogy nem tűnik logikusnak, de megteszed, amit Isten mondd, mert Isten útja mindig a legjobb.
A Bibliában ezt olvassuk: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Filippi 4:19)
A hit első lépése az, hogy Jézust kéred, hogy vegye át az irányítást az életed felett. Ha ezt még nem tetted meg, akkor imádkozd a következő imát.
Ismered Jézus Krisztust? Ha még nem, akkor most azonnal meg kell ismerned.
Drága Istenem, köszönöm, hogy szeretsz, és hogy szeretnél megóvni attól, hogy helyetted más dolgoktól függjek. Kérlek bocsásd meg, hogy sokszor a munkámra, vagy más emberekre öszpontosítottam helyetted. Köszönöm, hogy nem felejtettél el. Uram, az előttem álló napok lehet, hogy ijesztőnek tünnek, de most már tudom, hogy a csodához vezető út kényelmetlen területeken visz keresztül. Uram, most már látom, hogy a csodák mindig váratlan helyekről érkeznek és, hogy nem kell ezeket a helyeket nekem megkeresnem. Csak bíznom kell benned. Amikor kérsz tőlem valamit, ha azt akkor nem is értem, akkor is meg kell tennem, amit kérsz tőlem. Kérlek segíts, hogy emlékezzek, hogy csakis rád van szükségem, és hogy amerre küldesz, ott számomra mindent biztosítasz. Szeretnék napról napra benned bízni. A te utadon szeretnék járni, nem a sajátomon. Téged akarlak követni, kérlek ments meg és költözz a szívembe. Elhiszem, hogy ha bízom benned, akkor te gondot viselsz rólam. Jézus nevében imádkozom. Ámen.



Az öröm titka az engedelmesség
"Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket, és térjünk az Úrhoz!" Jeremiás siralmai 3:40
Az örömöt könnyű elveszíteni, de visszaszerezni is egyszerű dolog. Miután bevallod, hogy elveszítetted az örömödet, elemezned kell az okát. Nézd meg az életedet, és tedd fel ezeket a kérdéseket: "Hogyan vesztettem el az örömömet? Mi az, ami elrabolja az örömömet?"
A Biblia számtalanszor elmondja nekünk, hogy vizsgáljuk meg az életünket. Jeremiás siralmai 3:40 ezt írja: "Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket, és térjünk az Úrhoz."
Örömpusztítók százaival találkozhatunk az életben, de a két leggyakoribb, amit az emberek életében láttam, az a kiegyensúlyozatlan életritmus és a használatlan talentum. Kell, hogy egyensúly legyen a munka és a pihenés között, az energiabevitel és a felhasználás között. Használnod kell az Isten által adott, egyedi talentumaidat vagy frusztrálttá fogsz válni. Vedd a munkád során nem használt talentumod, bármekkora százalékról van is szó, és használd fel szolgálatra! Ha olyan munkát végzel, ahol a képességeid kevesebb, mint 25%-át használod, akkor válj meg tőle.
Ha egyszer felfedezted, hogyan veszítetted el az örömödet, akkor ki kell javítanod, ami rossz.
Tudod-e, hogy mi az, ami bármi másnál gyorsabban elrabolja az örömödet? Amikor tudod, mi lenne a helyes, de nem teszed meg.
A Jakab 4:17 ezt mondja: "Aki azért tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak." Szóval, hadd kérdezzem meg tőled: Mi az, amiről tudod, hogy meg kellene tenned, de nem teszed? Mi az, amiről Isten mondja, hogy meg kellene tenned, de el sem kezdted még?
A titok a folyamatos, bőséges és túláradó örömhöz az engedelmesség. Tedd meg, amit Isten mond neked! Minden alkalommal, amikor ezt megteszed, az életed meg fog telni örömmel.
Akkor is örömöd van, amikor arra gondolsz, ami az életedben jó. Dávid ezt mondja a Zsoltárok 126:3-ban: "Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, ezért örvendezünk." Minél jobban arra figyelsz, amit Isten megtett már érted, annál több örömöd lesz az életben. Miért? Mert ez hálával tölt meg, és a hálás magatartás a legegészségesebb emberi érzelem.
Ha vissza akarod kapni az örömödet, először valld meg, hogy eltűnt, aztán vizsgáld meg az okát. Ezután javítsd ki, ami rossz, majd tedd magadévá a hálás magatartást. Holnap a következő három lépést fogjuk megnézni azért, hogy visszanyerd az örömöd.
Beszéljünk róla:
* Mit kell tenned a kiegyensúlyozott életritmusért, annak érdekében, hogy a napi időbeosztásod ne rabolja el az örömödet?
* Mi az, amiről Isten azt mondta, hogy tedd meg, de te még el sem kezdted?




Mások szolgálatával szolgáljuk Istent


"(...) hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok" (Márk 10:43)

A világ a nagyság fogalmát a hatalom, tulajdon, presztízs és pozíció kifejezésével határozza meg. Ha mások szolgálatát veheted igénybe, akkor olyan ember vagy, aki már elért valamit az életben. Napjaink "én vagyok az első" kultúrájában nem népszerű a szolgai viselkedés.

Jézus azonban a nagyságot a szolgálattal, és nem a státusszal mérte. Isten a te nagyságodat azzal méri, hogy hány embert szolgálsz, és nem azzal, hogy neked hányan szolgálnak.

A világ nagyságról kialakított képével ez annyira ellentétes, hogy nagyon nehéz dolgunk van így a megértéssel, nem kevésbé a gyakorlattal. A tanítványok arról vitáztak, ki érdemli meg a kiemelkedő szerepet, és most, 2000 évvel később az emberek még mindig ügyeskednek a pozíciókért és a kiemelkedő befolyásért.

Könyvek ezreit írták a vezetésről, de csak néhányat a szolgaságról. Mindenki vezetni akar; senki nem akar szolga lenni. Inkább lennénk tábornokok, mint közlegények. Még a keresztények is "szolgálat-vezetők" akarnak lenni, nem csak egyszerű szolgák. De ha Jézusi akarsz lenni, szolgává kell lenned. Ő ugyanis saját magát szolgának nevezte.

Bár tudjuk, Isten szolgálatában fontos, hogy ismerd önmagad, a személyiséged, ennél sokkal fontosabb, hogy szolgai szíved, szolgai lelkületed legyen. Tartsd észben, Isten szolgálatra teremtett, nem pedig önközpontúságra. Ha nincs szolgai lelkület a szívedben ott lesz a kísértés, hogy személyiségedet rosszul, személyes nyereségszerzésre használd fel. Az is kísértést fog jelenteni, hogy személyiséged, természeted kifogás legyen arra, miért nem segíthetsz másokon, miért nem tehetsz mások javára.

Isten gyakran teszi próbára szívünket amikor arra kér, hogy, olyan módon szolgáljunk, ami természetünktől, személyiségünktől nem feltétlenül adódik. Ha azt látod, hogy egy ember árokba esik, Isten azt várja el tőled, hogy kisegítsd, nem pedig, hogy azt mondd: "Nincs erre tehetségem, kegyelmem vagy szolgálatom."

Előfordul, hogy nincs tehetséged egy adott feladathoz, mégis Isten arra hív, hogy tedd meg, ha nincs a közelben senki, akinek az a lelki ajándék megadatott volna. Elsődleges szolgálatod a természetedből adódik, de másodlagos szolgálatod az, ahol éppen szükség van rád.

A természeted, személyiséged megnyilvánul a szolgálatodban, elhívásodban is, de a szolgáló szíved megnyilatkozik a lelki érettségedben is. Nem kell különös tehetség vagy adottság ahhoz, hogy egy istentiszteleti alklalom után ott maradj és összeszedd a szemetet, vagy összerakd a székeket. Bárki lehet szolgáló. Mindössze erős jellemre van szükség.

Lehetséges egész életen át szolgálni egy gyülekezetben anélkül, hogy valaha is szolga lennél. Ahhoz ugyanis szolgai szívre van szükséged.

Honnan tudhatod, hogy van-e szolgai szíved ?

Jézus azt mondta: "Gyümölcseikről ismerhetitek fel őket" (Máté 7:16)


Nem vagy egyedül




"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..." Zsidók 12:1



Mit teszel akkor, amikor úgy érzed, feladnád? Mindenkinek van olyan pillanata, amikor küzd valamivel- lehet, hogy valamilyen egészségügyi dologgal, egy összetört kapcsolattal, anyagi nehézséggel vagy depresszióval - és elkezd azon tűnődni, lesz-e elég ereje továbbmenni úgy, hogy nem látja a fényt az alagút végén.

Ha ma így érzed magad, szeretnék megosztani veled egy bátorító részt a Zsidók 12-ből és adni egy nyomós okot arra, hogy miért menj tovább.

A Zsidók 11 a "hit fejezete", mely a hit nagyszerű embereiről beszél nekünk, úgy mint Ábrahámról, Mózesről, Dávidról és még sok más személyről is. Az ő történeteik már önmagukban is a bátorítás forrásai. Ámde most a következő fejezet, első versét indító kifejezésre szeretnék koncentrálni. A Zsidók 12:1 ezt mondja: "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..."

Amit itt Pál mond az az, hogy nem akarhatod feladni, hiszen a menny figyel téged és szurkol neked. Ez egy bátorító hír!

Közönséged van. Semmi sem magántermészetű abból amit teszel. Semmi sincs rejtve a menny elől abból, amit eddig tettél. Isten mindent lát. Ahogy Jób mondja: "Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet." (Jób 31:4). Jézus pedig azt mondja: “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva." (Lukács 12:7). Isten életed minden részletét ismeri. Ő figyeli minden lélegzetvételedet; nincsenek titkok az életedben.

És nem csak Isten az, aki figyel, hanem Ábrahám, Jákob, Mózes és az többi szent is.

Mennyire bátorító ez? Amikor elkezdenél elbátortalanodni, emlékezz arra, hogy olyan emberek figyelik kitartásodat, akik sokkal rosszabb körülményeket éltek meg, mint te.

Amikor úgy érzed, feladnád, emlékezz, hogy emberek figyelnek és felajánlják neked bátorításukat a hittel teli élettörténetükön keresztül.


Talán több nyelvet beszélsz, mint gondolod


"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Apcsel. 2:4



Isten hatalmas csodát mutatott be a korai gyülekezetben. A Biblia ezt írja az apostolokról Pünkösd napján: "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (Apcsel. 2:4) Isten felhatalmazta az apostolokat, hogy más nyelveken beszéljenek az evangélium terjedésének érdekében.

Ez nem egy olyan csoda, amire nekünk a mai világban szükségünk van. Az Egyház a világ minden nyelvét beszéli. Több nyelvet beszélünk, mint az Egyesült Nemzetek. De ebben az igerészben egy mélyebb igazság van. Az Egyház születésétől fogva Isten azt várja tőlünk, hogy az evangéliumot sokféle nyelven és sok csatornán keresztül osszuk meg. Talán ezt még nem fedezted fel, de több nyelvet is ismersz. Még ha nincsenek is különböző szótáraid vagy nem beszéled úgy a nyelvtant, alapszinten mégis beszéled ezeket a nyelveket. Például, ha egy óvodás anyukája vagy, akkor úgy beszélhetsz más anyukákkal, ahogy senki más. Ha kedveled a baseballt, akkor úgy tudsz beszélni más baseball drukkerekkel, ahogy más nem. Ha mérnök vagy, akkor megértesz más mérnököket.

Az evangélium mindenki számára van. Minden kommunikációs csatornát használnunk kell, ami rendelkezésünkre áll, hogy megosszuk azokkal, akiknek hallaniuk kell. A beszélt nyelvek alatt nem csupán a szótárak által kódolt nyelveket értjük. Bármilyen érdeklődésed egy eszköz lehet az evangélium számára. Minden közös vonás a barátoddal egy lehetőség lehet számodra arra, hogy Jézusról beszélj neki.

Az érdeklődési körödről és a tapasztalataidról talán sohasem gondolkodtál úgy, hogy az evangélium megosztására használd. Pünkösd napján Isten minden nyelven terjesztette a jóhírt a jelenlévők között. Ő ma is minden nyelvet használni akar, amely az Egyház rendelkezésére áll.





Az egymás iránti szeretet segíti a gyülekezeted növekedését

"Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá." (Apostolok cselekedetei 2:44-45)


Ez a gyülekezet növekedésének olyan titka, ami túl ritkán hangzik el. A szerető gyülekezetek növekednek. A hideg gyülekezetek nem.

Az első gyülekezet története is erről szól. Mélyen szerették egymást. Az Apcsel 2:44-45 azt mondja, "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá."

Ez radikális szeretet. A római állami vezetők utálták a keresztényeket. Kereszténynek lenni törvénytelen dolog volt. A rómaiak gyakran a hívők életére törtek. De még a rómaiak is azt mondhatták, hogy a keresztények valóban szeretik egymást. Igaz kell, hogy legyen, ha még az egyház ellenségei is ezt mondták! Az első gyülekezet pontosan erről a szeretetről volt híres. Ez ugyanaz a szeretet, mint ami másokat Jézushoz vonz. A Biblia azt mondja, hogy a kezdeti egyház napi szinten növekedett.

Mindannyian ilyen mértékű növekedésre vágyunk a gyülekezeteinkben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, úgy kell szeretnünk, mint az első gyülekezet. Ezt hívjuk közösségnek - vagy olyan elkötelezettségnek a hívő testvéreink felé, mint amilyen elkötelezettek vagyunk Jézus számára.

Két oka van annak, ha valaki még nem jött Krisztushoz. Az egyik, hogy nem ismer egyetlen keresztényt sem - a másik, hogy igen. Az emberek akarnak olyanok között lenni, akik szeretik őket. Mikor a gyülekezetetek elkezd őszintén szeretni, zárnotok kell majd az ajtókat ahhoz, hogy kint tartsátok az embereket.