AZ ÉLET PRÓBÁRA FOG TENNI

„…azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket…” (2Mózes 20:20)

Emlékszel a tesztekre, amiket az iskolában írattak veled? Sikerült vagy nem sikerült, de nem kerülhetted el őket. Az élet is így működik. Amikor az élet próbáiról van szó – előre fel kell készülnöd! Jézus azt mondta: „az okos ember… kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva… a bolond ember… homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütközött abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.” (Máté 7:24-27). Az első ember sziklára építette a házát, mert tudta, hogy a kérdés nem az, hogy „ha”, hanem „mikor” fog jönni a vihar! A második ember homokra épített, mert így olcsó és könnyű volt számára. Amikor jött a vihar, az első ember háza megállt, a második ember háza összeomlott. Mire akar rámutatni Jézus? A tehetséged, a szakmai önéletrajzod, a hírneved talán eljuttat a csúcsra, de ha nincs szilárd jellemed, nem fogsz sokáig ottmaradni. Továbbá lehet, hogy meggyőződésed őszinte és összhangban van a körülötted élők gondolkodásmódjával, de ha nem Isten Igéjére alapul, össze fog omlani épp akkor, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá. A Bibliában háromszor olvassuk: „Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róma 1:17). Amikor az élet próbái jönnek, képesnek kell lenned felállni, és azt mondani: „Lehet, hogy nincs mindenre válaszom, de ismerem Isten jellemét, és eddigi tetteit, és bízom Benne, hogy ezután is úgy fog cselekedni, ahogyan Igéjében megígérte!”




Isten ezt mondta népének: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívében: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Mózes 8:2). Az élet próbái megmutatják, hogyan fogadod az utasításokat, hogy mit tanultál, és hogyan fogsz cselekedni bármilyen körülmények között. Amit tanultál, az csupán elmélet, amíg ki nincs próbálva. Az élet pedig meg fog próbálni! Chuck Swindoll elmond egy történetet egy madárról, akit Chippynek hívtak: „Chippy, a törpepapagáj soha nem gondolta volna, hogy ez fog történni. Egyik pillanatban még békésen üldögél kalitkájában énekelgetve, a másik pillanatban valami beszippantotta, aztán csurom vizes lett, végül forró levegőt fújtak rá. A gond akkor kezdődött, amikor gazdája úgy döntött, hogy kiporszívózza a kalitkát. A hölgy benyomta a porszívócsövet a kalitkába, hogy felszippantsa a magokat és az elhullajtott tollakat a kalitka aljáról. Aztán megcsörrent a telefon. A nő ösztönösen megfordult, hogy felvegye. Épp csak annyit mondott: „halló”, amikor – sszippppppppp! Chippy felszívódott! Torkán akadt a szó, eldobta a telefont, és gyorsan kikapcsolta a porszívót. Torkában dobogó szívvel nyitotta ki a porzsákot. Ott volt Chippy – élve, de kábultan - , mindenütt nehéz fekete por borította. Gazdája megragadta, a fürdőszobába rohant vele, kinyitotta a csapot, és Chippyt a jéghideg víz alá tartotta, és tisztára csutakolta. Aztán azt tette, amit minden érző szívű papagájtulajdonos megtett volna: előkapta a hajszárítót, és ráeresztette az ázott, remegő kismadárra a forró levegőt.” Swindoll ezzel zárja történetét: „Chippy azóta nem sokat énekel”. Az élet próbára fog tenni, de ne engedd, hogy elrabolja az énekedet!




Emlékszel még arra az időre, amikor iskolába jártál? Amíg ti dolgozatot írtatok, a tanár csendben volt. A Biblia azt mondja: „Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette a tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra… Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt… Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük… Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár… felkiáltottak… és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.” (Máté 6:45-51). Ez a történet a következőket tanítja nekünk: 1) Ha Isten akarata szerint élünk, ez időnként megköveteli, hogy viharokon menjünk át. „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsoltárok 34:20). 2) Attól, hogy nem látod Őt, Ő még lát téged. Soha nem kerülsz ki a látóköréből és gondoskodásából. 3) Soha nem fog olyan feladattal megbízni, amivel az Ő segítsége nélkül is boldogulni tudnál, tehát ne is próbálkozz egyedül! 4) Ha hagyod, a félelem elhomályosítja a gondolkodásodat, és nem fogod tudni felismerni Őt, amikor feléd jön. 5) Először hozzád fog szólni azután pedig a körülményekhez, melyek fenyegetnek. Amikor ez megtörténik, természetfeletti békességet fogsz megtapasztalni. 6) Ha hajód a vihar közepében van, tudd: a legjobb dolgok még ezután következnek! 7) Hajnal előtt legsötétebb az éjszaka. Örülj! A nap újra fel fog kelni, Isten nem hagy cserben!

Józsefi alapelvek

„…Elfeledtette velem Isten…” (1Mózes 41:51)

József harmincéves volt, amikor Egyiptom kormányzója lett. Tizenhét volt, amikor eladták rabszolgának. Tizenhárom évig, miközben össze volt zavarodva és fájdalmat hordozott, megtartotta jellemességét és Isten iránti elkötelezettségét, és engedte, hogy küzdelmei győzelmessé tegyék. Szóval nem teheted meg, hogy csak úgy bedobod a törölközőt, önsajnálat-partit rendezel, vagy csak üldögélsz, és nem csinálsz semmit. József nem csak úgy elfelejtette, ami történt. Bárki is mondja neked: „Felejtsd el!”, az nem él a való világban. Mindez megtörtént, de Isten fel tudja használni arra, hogy általa gazdagítsa az életedet. Isten két fiút adott Józsefnek, és ő így nevezte el őket: Manassé, ami azt jelenti: „elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet”; és Efraim, ami azt jelenti: „gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén”. Isten új kapcsolatokat adott Józsefnek a régiek helyébe. Az egyik oka annak, hogy a régi kapcsolatok rombolóan hathatnak rád az, hogy nem pótoltad őket újakkal. Még mindig azzal foglalkozol, aki vagy ami a rosszra emlékeztet. Isten segített Józsefnek, hogy elfelejtse a történtek fájdalmát. Az emlékek megmaradtak, de ennek ellenére tudott boldogulni. Ha Istennel jársz, az előtted lévő ígéret mindig nagyszerűbb, mint amilyen nagy a mögötted lévő fájdalom. De íme néhány „józsefi alapelv”, melyeket alkalmaznod kell életedben: 1) Nézz szembe vele, és ne próbálj úgy tenni, mintha meg sem történt volna! Isten meg fogja adni a kegyelmét ahhoz, hogy megbirkózz vele, de nem ahhoz, hogy letagadd. 2) Hidd el, hogy Isten „visszapótolja” neked az időt, a kapcsolatokat és a lehetőségeket, amelyeket elvesztettél! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2:25). 3) Írd össze azokat az embereket, akik ártottak neked, bocsáss meg nekik, és bízd őket Istenre imádságban! „…és bocsássatok meg egymásnak…” (Kolossé 3:13). 4) Mondd meg Istennek, hogy készen állsz az újrakezdésre! És kezdd el ma!

MEGÖREGEDNI

„…ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul…” (2Korinthus 4:16)
Onnan tudod, hogy megöregedtél: ha a térdeid recsegnek, és nehezen becsatolni az övedet; ha olyan dolgokon vitatkozol, mint például melyik műfogsorragasztó a legjobb; ha egy hintaszékben üldögélsz, de már nincs erőd hintáztatni magad; ha mire meggyújtod az utolsó gyertyát a születésnapi tortádon, addigra az első már leég; ha többé már nem tartod mulatságosnak az öregedésről szóló vicceket. Az öregedés nem való a félénk szívűeknek, ezért a Biblia némi bepillantást ad nekünk, hogy ez mivel jár. Izsák látása megromlott (1Mózes 27:1). Dávid mindig fázott (1Királyok 1:1-4). Pál úgy beszél magáról, mint „én, az öreg Pál” (Filemon 9), és beszél az idős kor fizikai és lelki fájdalmairól – hogy cserbenhagyottnak, magányosnak érzi magát, hogy csalódott munkatársaiban, hogy el kell köszönnie barátaitól, akiket valószínűleg soha nem lát többé (2Timóteus 4:9-21). Valaki így írt erről: „Legutóbbi születésnapomra a nővérem ezt az üzenetet küldte: »A rossz hír az, hogy külső emberünk megromlik.« (Ugye említettem, hogy ő a nővérem, és szeretem arra emlékeztetni, hogy ő mindig idősebb lesz nálam!) Majd hozzátette: »A jó hír az, hogy „nem csüggedünk”… ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra« Ha minden porcikád recseg-ropog, a kezedet begörbíti az ízületi gyulladás, szemeid gyengék, lassan tudsz csak menni, alig hallasz, vagy a szíved a koleszterintől dobol, ne csüggedj! Isten már készíti az ünnepséget a mennybe érkezésed napjára, ahol többé nem leszel öreg, mert ott kortalanok élnek.”

Ne játssz szerepeket!

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…” (5Mózes 6:5)

A modern élet a szerepjátékról szól. Egész életünket leéljük ugyanabban a szomszédságban, mégis alig ismerjük a szomszéd családot. Kilométerekre lévő gyülekezetbe ingázunk, járunk ki és be úgy, hogy nem ismernek minket, és soha nem kapcsolódunk be a szolgálatba. Az egyik tömeggel együtt dolgozunk, egy másikkal meg együtt játszunk. A titkos tevékenységek szinte korlátlan lehetősége áll előttünk. Mivel senki sem ismer minket más kontextusban, ezért mindegyikben újraalkothatjuk magunkat. Valaki azt mondta, hogy az életünk olyan, mint egy fiókos szekrény: külön fiók van minden egyes érdeklődési kör, érték vagy időtöltés számára – egy a munkának, egy a játéknak, és egy a gyülekezetnek. És mindegyikhez egy külön értékrend és saját nyelvezet tartozik. Minden új helyzetben kiegészítjük egy újabb fiókkal, hogy biztosítsuk a teljes célszerűséget és biztonságot. A jellem egysége és integritása helyett szerepeket játszunk.

De Isten nem fiókos szekrényt lát bennünk, különböző szerepek gyűjteményét. Ő a teljes embert látja. Az, aki akkor vagyok, amikor senki sem lát, ugyanaz számára, mint az, aki mások előtt vagyok. Isten azt kéri, hogy egységes legyen az életünk. Mégpedig azért, mert az élet másképp nem működik! Isten úgy teremtett minket, hogy egy akaratunk, egy elménk, egy szívünk, egy lelkünk van. Az csak az ellenség hazugsága, hogy „a kecske is jóllakhat, meg a káposzta is megmaradhat”, hiszen végül oda vezet, hogy lelkileg és érzelmileg darabokra hullik az életünk, és ami még rosszabb: eltávolodunk Istentől! Azt kérded, mi a válasz? A Biblia azt mondja: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” Más szóval: Ne játssz szerepeket!