Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
Máté 11,6
Uram!
Ezt a szót a börtönben lévő Keresztelő Jánosnak küldted. Aki téged várt, aki örömmel rád ismert, de akinek a börtön lehetetlen életföltételei között meghomályosodott a szeme. Még nem botránkozott meg benned. Csak bizonytalanság fogta el és kétség rágta a lelkét. Óvására üzented ezt a szót. Sokan voltak viszont és vannak is minden időben, akik valóban megbotránkoznak. Akiknek nem tetszik a bűnösökkel való közvetlen érintkezésed. Szemedre vetik, miért szereted azokat, és miért nyugtalanítod őket birtokuk háborítatlan élvezetében. Vannak, akik túlzásnak tekintik az Istennek való föltétlen odaadásodat. Miért szakadsz el ennyire a földtől - ezt kifogásolják. S ez mindmáig nem változott. Igazad van: ez a boldogtalanság állapota. A boldogság egészen másutt terem. Ott, ahol az ember szereteted művein elcsodálkozik és indítást érez arra, hogy minden erejét és egész önmagát rendelkezésedre bocsássa, amikor Te vakoknak látást adsz, sántákat járni tanítasz, poklosokat tisztítasz, siketeknek hallást ajándékozol, halottakat támasztasz föl, és szegényeknek evangéliumot hirdetsz.
Uram!
Te ismered szívem emésztő vágyát a boldogság után. Érttesd meg velem: csak akkor találhatom meg boldogságomat, ha isteni szent követeléseiden meg nem akadok, hanem szép alázatosan és csöndesen elfogadom föltételeidet, és követésedbe szegődöm kereszthordozó - de szép és győzedelmes utadon.
Botránkozás
Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
Máté 11, 6.
Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs ínyére a világnak.
A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soha sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen botránkozás ellenében.
Máté 11, 6.
Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs ínyére a világnak.
A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soha sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen botránkozás ellenében.
Maradj meg hűségeddel
Velünk, Uram Isten,
Adj erőt, hogy megálljunk
Mindvégig a hitben.
Uram, életem a te kezedben van a legjobb helyen!
Uram, hallottam egyszer valakitől, hogy abban minden benne van, amit az a vak kiabált: Uram, Jézus! Könyörülj rajtam! Ámen.
Velünk, Uram Isten,
Adj erőt, hogy megálljunk
Mindvégig a hitben.
Uram, életem a te kezedben van a legjobb helyen!
Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét. (Zsolt 111,9)
A jóleső bódulat után újból magamhoz térek. Folytasd a munkád! Igyekezz, különben véged! - üvölt rám egy hang, mely már régóta hajszol és fenyeget. Nem több ez, mint egy hang, de hatalmasabb bárkinél és bárminél. Vádol minden egyes nap: "A te hibád! Lám, ilyen vagy! Ezt érdemled, innen aztán senki sem szabadít ki soha. Nem szabadulsz, hiszen nem változhatsz és nem is változtathatsz meg semmit." Úgy érzem, azok a reménytelen és kilátástalan sugdolózások, amelyeket először önkéntelenül én is visszautasítottam, egyre mélyebbre égetik be magukat a gondolataimba. Át meg átjárják azokat. Nincs értelme tovább lépni? Mégis élek. Mit élek?! Vegetálok,létezem, de nem igazi élet ez... Élet az, ha nem azt teszem, amit akarok, és azt teszem, amit nem akarok? Közben mindenfelől csak azt hallom: "Mihaszna nép ez!" Istenem, miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? - "Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, Izrael Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában!" "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog."
A jóleső bódulat után újból magamhoz térek. Folytasd a munkád! Igyekezz, különben véged! - üvölt rám egy hang, mely már régóta hajszol és fenyeget. Nem több ez, mint egy hang, de hatalmasabb bárkinél és bárminél. Vádol minden egyes nap: "A te hibád! Lám, ilyen vagy! Ezt érdemled, innen aztán senki sem szabadít ki soha. Nem szabadulsz, hiszen nem változhatsz és nem is változtathatsz meg semmit." Úgy érzem, azok a reménytelen és kilátástalan sugdolózások, amelyeket először önkéntelenül én is visszautasítottam, egyre mélyebbre égetik be magukat a gondolataimba. Át meg átjárják azokat. Nincs értelme tovább lépni? Mégis élek. Mit élek?! Vegetálok,létezem, de nem igazi élet ez... Élet az, ha nem azt teszem, amit akarok, és azt teszem, amit nem akarok? Közben mindenfelől csak azt hallom: "Mihaszna nép ez!" Istenem, miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? - "Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, Izrael Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában!" "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog."
Mikor fellegek feltornyosultak és a hullámok összecsaptak fejünk felett. Mikor a templomok leomlottak és meghasadott a hegy. Mikor sötétség borult a világra, végtelen sötétség, És az égre nem jöttek fel a csillagok, - Mikor a halál örvényénél álltunk... E szörnyű ítéletben, ez elveszejtő nehéz időben mindig hitted: "Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen. (Bartalis János)
Uram, hallottam egyszer valakitől, hogy abban minden benne van, amit az a vak kiabált: Uram, Jézus! Könyörülj rajtam! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése