2017. február 5., vasárnap


Élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Csodálatos az élet, s oly keveset értünk még belőle. Add, hogy felfedezzünk Téged életünkben, s hála töltse el szívünket azért, hogy vagyunk, hogy lehetünk. Adj nekünk készséget arra, hogy elfogadjuk életigenlő akaratodat, s életünk minden egyes napján aszerint is élhessünk és dicsőíthessük Téged! Ámen

A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Zsolt 22,11

Az élet az Isten legnagyobb ajándéka... Minél jobban megértjük az élet indulását, annál inkább elámulunk a csodán: teremtettségünkön. Bárcsak el is jutnánk odáig, hogy ezekután Istent tisztelnénk, s embertársainkat becsülnénk, s az élet minden formáját óvnánk-védenénk - ahogyan azt már a paradicsomban is feladatul kaptuk! Az ember - a modernkori - azonban kitalálta: nem Isten teremtette a világot, hanem az "csak úgy" lett, a "nagy bumm"-os, s a "nagy reccs"-es elméleteivel elhitette önmagával is: az élet az fejlődés (evolúció) eredménye. S ha nem Istentől, hanem "csak úgy magától" származik az élet, akkor már nem is kell számot adni róla Istennek... Legfeljebb mindenki csak önmagának számol(hat) el, talán halála előtt, s ezzel a lelkiismereti teherrel meg majdcsak megbírkózik ki-ki maga, mit is cselekedett ebben a testben: jót vagy rosszat?

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű! Az élet kialalkulásához szükségünk van egy gigantikus mennyiségű információhalmazra, melynek felét a leendő édesapa, míg a másik felét a leendő édesanya adja. Jóllehet az ember genetikai kötéseinek teljes ismeretében vagyunk ? megfejtették a human genom-ot -, de ez a valóságban ez csak azt jelenti, hogy ismerjük az emberi DNS mintegy hárommilliárd szekvenciáját, hogy ti. a bázis-kötések milyen sorrendben követik egymást. Képzeljük el, van egy karácsonyfa-égő-sorunk, amiben vannak piros, zöld, kék és fehér lámpácskák - persze meghatározott sorrendben -, s ennek a hossza az egyenlítőnél(!) legalább hatszor körbeérné Földet! De ha feltekernénk egy gombolyaggá, akkor egy picinyke mákszembe legalább ezer ilyen karácsfa-égő-sor-gombóc beleférne? Nos, csodálatos ez a DNS-karácsonyfaégő-sor, a gond csak az, hogy az égőcskék ki-be kapcsolásának variációs lehetőségei olyan nagyok, hogy az ember egyelőre csak ál és bámészkodik... Amit tud, az igen kevés: egy-két lámpácskát ki- és be tud kapcsolni - a közel hárommilliárdból!

Márpedig a ki-be-kapcsolásoknak értelme/kódja van! Az élet "információja", az soha nem véletlenszerű adta halmaz, hanem belső logiával "összeszerkesztett" információ-folyam... Ennek iszonyatos komplexitásán igazából az tud álmélkodni, aki beleássa magát az élet vizsgálatába! S ha valaki ezt megteszi, egyre közelebb kerül az Istenhez is. Lehet, hogy még magának sem meri bevallani, sőt kis sem mondja, de meghajtja térdét ez előtt a felfoghatatlanul Nagy Intelligencia előtt... (Ahogyan egy majom "véletlenül" soha nem fogja olyan sorrendben leütni a betűket, hogy azokból összeálljon egy Shakespeare-szonett, ugyanúgy az élet sem áll elő véletlenül...)

Az életnek ugyanis célja van. Minden egyes teremtménynek, s benne az enyémnek is. Még az enyémnek is! Ezért mondja a zsoltáros "Tiéd vagyok URam, kezdettől fogva!" - azaz, nem véletlenül vagyok ezen a világon, Isten szeretete az, amely megengedte, hogy legyek. S ha már vagyok, akkor micsoda teremtményi beképzeltség az, amely nem akar tudomást venni erről a Szeretetről?


Életerőnk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked feladataimat, melyeknek elvégzéséhez Te adsz mindennap erőt. Kegyelmeddel támogass ezután is, hogy hálatelt szívvel tudjalak dicsérni Téged, s munkámnak mindennapi örömét megélve szolgálhassam embertársaimat, akaratod szerint! Ámen


Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
Jelenések 1,8

Mivel életünknek van kezdete és - sajnos vagy nem - vége is egyszer, ezért szeretjük, ha dolgainknak van eleje, közepe és vége. Nincs fárasztóbb, ha nem látjuk a célt, s nincs nyomorúságosabb, ha soha nem tudjuk elkezdeni, azt, amit szívünk mélyén kívánunk és akarunk, de félelmeink mindig megakadályoznak az első lépés megtételében. Hány olyan emberrel találkoztunk már, aki mindig csak álmodozott a holnapról, de amikor a holnap mai napi valósággá lett, akkor minden más lényegtelen fontosabbá vált, mint a tegnap kitűzött cél. Így lehet el-, mellé-, és félreélni az életet, s lehet hivatkozni a körülmények szerencsétlen együttállására, mások hibáira és mulasztásaira, s lehet szinte mindent, s mindenkit okolni a személyes eredménytelenségért, elfedve ezekkel a saját bűnöket, hogy triumfálhasson mindennap a bénultság, a lustaság, a pesszimizmus - az Ördög örömére.

Jól ismerjük az újszövetségi ún. "Én vagyok..."-mondásokat, melyek közül talán a legismertebb ez: "Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és vég." A filozófia világába csalogató kijelentésben számos bölcsesség rejtőzik. Legelőször is, hogy minden dolognak a "keretét" az Isten adja meg. Régen, amikor még nem volt computer-, és csúcs-technológia, s az ember kiszolgáltatottja volt a természet elemi erőinek, a nap, a munka kezdete sóhajos fohásszal kezdődött: "Az ÚRIsten nevében... kezdjük!" Milyen más volt ez a munka... nehéz, de felemelő, míg a mostani talán könnyebb, de lélekben mégis fárasztóbb! (Igaz manapság nem a JóIsten, hanem a profit, a tulajdonosi haszon nevében kezdődik el majdnem minden munka...)

Életünknek vannak nem látható vetületei is, s olyan megfoghatatlan valósága, amit ha tagadunk az élet alapvető, szükséges "ízét" veszítjük el. A hívő ember számára az istenes valóság alapvető lételem. Ettől a felismeréstől válik lélekerősítő üzenetté a hajnalpír, a harmatos virágszirom, a fűszálon mászó katicabogár, s áldást-mondató inspirációvá a naplemente... A hívő ember élet sem mentes a nehézségektől, sőt, ő is néha megbotlik. Elesik, megüti magát, talán még csupa sár is lesz... De nem marad a sárban, hanem hálát ad, hogy "ennyivel megúszta a dolgot", s békességgel fogadja el helyzetét. Mindezeken túl, ha akaratlanul is, de "besározott" másokat, kész a "tisztításra": azaz bocsánatot kér és nem röstelli a kooperációt a másikkal. Ezt a készséget a kívülállók sokszor sikernek könyvelik el, különös adottságnak, s némi egészséges irígységgel nyugtázzák: "Milyen jó Neked, hogy te tudsz hinni!" Az igazság azonban soha nem embernél, hanem Istennél van, s aki ezt elfogadja, az tud teljes, értékőrző és teremtő boldog, azaz hívő életet élni...


Nehézségek...

A mai nap imádsága:
URam! A hullámok midig megrémísztenek, nem szeretem őket. Biztonságot keresek Nálad, segíts meg! Ne engedd, hogy okoskodásommal eltávolodjak Tőled, s szemem elhomályosuljon, s ne lássam meg mindennapos csodáidban a vonzásod titkos jeleit! Ámen



Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: "Menjünk át a tó túlsó partjára!" El is indultak. Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: "Mester, Mester, elveszünk!" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Aztán ezt kérdezte tőlük: "Hol van a ti hitetek?" Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"
Lk 8,22-25

Jézus lecsendesíti a tengert... Egyik legkedveltebb csodatörténet, amit megfestettek - nem véletlenül. Maga a történet telis-tele van szimbolikus üzenetekkel, hogy csak párat említsünk: a hajó - az egyház; a tenger - az élet; a hullámok - a nehézségek... A sok-sok értelmezés közül most csak kettőt emeljünk ki.

Az első: Jézus nélkül a tanítványok elvesznének. De nem csak a tanítványok, Krisztus mai követői is, vagyis végső soron az Egyház, ha nem figyel a jézusi tanításra, akkor bizony törvényszerűen elsüllyed az élet tengerén... Hajótörés-közeli élménye volt már nemcsak az egyes hívő embernek, de az egyház népének is, sőt egy-két zátonyrafutást is megéltek már Krisztus követői az elmúlt kétezer esztendőben! Az egyház mai helyzete is elég kritikus, hányódik a hatalomvesztés hullámvölgyei és az igencsak megkérdőjelezhető politikai szerepvállalás hullámhegyei között. Mindehhez hozzájárul, hogy elég sok helyütt szivárog be a víz, itt-ott jócskán elkorhadtak az eresztékek, s igencsak ráférne már erre a hajóra egy generál-javítás! (Sokan üdvözölnének egy újabb reformációt, s sóhajtanának fel, mint Luther korában: "Na végre!")

A másik kiemelendő ebből az evangéliumi tudósításból: az isten-bizonyíték kérdése. Kell-e, lehet-e ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy az Emberfia milyen hatalommal cselekszik, mint az, hogy az elemeknek parancsol? Egy másik "vizes" történetből azt tudhatjuk meg, hogy Péter a Mester parancsára még a vízen is tudott járni... azaz hit által még a lehetetlen is lehetségessé válik! Jézus URunk számos helyen számonkéri a tanítványok gyengécske hitét, "kicsinyhitűeknek" nevezve őket... Az érdekes ebben a történetben, hogy ugyan a tanítványok megtapasztalják, hogy a Mesterrel együtt még a vészhelyzetben - amikor az ember túlélési ösztöneinek örvényében hányódik ide-oda -, sincs elveszett helyzetben, még onnan is van kiút, (meg)menekülés, megoldás.

És mégis, hiába a kenyérszaporítás csodája, Lázár feltámasztása, a tenger lecsendesítésének "óriás-élménye", a rengeteg csoda, amit a Mester közelében átéltek - amikor a tanítványok egzisztenciális biztonsága veszélybe kerül - nagycsütörtök éjszakáján -, akkor kivétel nélkül mindenki megfutamodik, megtagadja Mesterét: az árulásban Júdás volt az első, de mindenki szétszéledt, szertefutott, mentette a bőrét, s a megtagadások sorát Pétert zárja be... mire megszólal a kakas. Amikor hajnalodik, kiviláglik minden: egy sincs, aki igaz lenne, aki "hitt volna az Ő szavának"...

Mi ebből a tanulság? Az, hogy külön, extra-isten-bizonyítékot nem akar prezentálni a Teremtő... Sem dogmatikába zárt igazságokkal, sem rajongó, végtelenül emberi, szektás okoskodással, hogy az ÚRIstennek az "igazi áldása" a tized feletti adományokon nyugszik... Egyetlen tévébeli "showman"-effektekkel kábító sztár-prédikátor sem tudja felülmúlni azokat az örök igazságokat, melyeket az Örökkévaló Isten bölcsen "belekódolt" a teremtettségébe...



Normalitásokért, melyek egyént és közösséget védenek.

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod mivé váltunk Nélküled. Segítsd mindazokat, akik meghajlanak akaratod előtt, s szolgálni kívánják teremtettségedet! Ámen


Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt?
1 Mózes 18,23

Nagy megrázkódtatás érheti azokat a szülőket, akik valamilyen formában értesülnek arról, hogy gyermekük homoszexuális. A lakosság 4-6 százalékáról(!) van szó, kb. egyharmaduk nő, azaz leszbikus. Ma a média hatására kicsit divattá is vált ez az életstílus, másnak mutatkozni, mint a nagy átlag - amiért valószínű, egyesek nagy árat fizetnek. De ahogy figyeljük őket, gyakran azt látjuk, hogy ez a létforma "kifizetődik" számukra, mivel saját bensőséges kapcsolataikon keresztül óriási pénzeket, pozíciókat képesek mozgatni és elérni, ami gyakran irritálja a heteroszexuális beállítottságúakat. Mivel nincsenek családi kötelezettségeik, ezért lényegesen több pénzt költenek utazásra, ruhára, kozmetikára stb., ami a fogyasztói társadalomban fontos tényező. "Igényeik" kielégítésére iparágak szakosodnak, nem lebecsülendő vásárlóerejükért sokan versengenek, és ezért a média is támogatja őket... Tessék megnézni, milyen publicitást kapnak.

A homoszexualitás az emberi civilizáció hajnalától kezdődően jelen van, ennek ékes bizonyítékai a Bibliában is megtalálhatóak. Mai napi elmélkedésünk alapja Ábrahám "egyezkedése" az ÚRral, Sodomát ill. Gomorrát illetően, ahol velejéig romlottak voltak az emberek. Mindkét várost elpusztította Isten kénköves lángesője, azaz nem akadt még tíz igaz sem a városokban, akikért megkegyelmezett volna az ÚR... A természetes rendet a természetellenes "rendre" cserélőkre tehát a pusztulás vár. A Biblia első lapjai Isten aktív közreműködéséről tudósítanak, de anélkül is megszűnik az a társadalom, amelynek tagjai öncélúak, meghasonlanak, elvetik a teremtettség egyetemes rendjét.

Sokan, vallási fanatizmusuk alapján is, tűzzel-vassal irtanák ezeket az embereket, s "kultúrájukat", akiket szexuálisan eltévelyedteknek tekintenek. Ez lenne a megoldás? Tény, hogy korunk társadalma gyakran normálisnak igyekszik beállítani az abnormalitást, nemcsak a szexuális élet területén. Nyilvánvaló, hogy Isten a teremtettségbe azért tette bele a szexust, mert óriási energiák nyerhetők belőle. Erről a konverzióról, szublimációról az azonos neműek iránt vonzódók sem akarnak/tudnak lemondani. Azonban azt tisztán kell látnunk, hogy ennek tudatosan teret adni, elfogadtatni a társadalmi többséggel nem helyes, mert romboló. Épp elég teher a homoszexualitásban vergődő embernek a maga eltévelyedése... minek a nyomorúságos állapotából még erényt is kovácsolni, sőt jogszabályi alapon engedni a házasságkötést, sőt a gyermekek örökbefogadásának lehetőségét is? Nyilvánvaló, hogy e folyamatnak nem kevés politikai, hatalmi érdekösszefüggései is vannak, ami egy külön tanulmányt érdemelne. Ha azonban komolyan vesszük minden embernek alkotmányban rögzített jogát, hogy az "állam" nagykorúságáig védi a gyermeket az egészséges lelki fejlődésében , akkor miért engedi a veszélyeztetésüket? Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a politika közelébe sem lenne szabad engedni olyanokat, akik családi életükben többszörösen csődött vallottak. Ti. hogyan vezethet egy össztársdalmi nagy családot az, aki a sajátját sem tudja irányítani? Mindenestre elgondolkodtató ez a nézet is...

Isten törvényéit nem lehet kijátszani. A bűvészkedés nem teremtő erő, hanem a teremtettség törvényeinek figyelembevétele és alkalmazása az illúzió érdekében. Ez azt jelenti, hogy a bűn következményei nem tűnnek ell a nyúllal együtt a bűvész fekete kalapjában... valahol elő kell bukkannia, előbb vagy utóbb. Így kell szembenézni az embervilágnak is mindazokkal a következményekkel, melyeket magára zúdított engedetlensége miatt. Ez nem függ hittől, világnézettől, ez mindenbe belekódolt törvénye... az Élet Istenének.



Tisztesség, becsület...


URam! Add, hogy szívem tiszta maradjon, s szám mindig az igazat vallja! Ámen


Hazug hírt ne terjessz!
2 Móz 23,1a

Közhely, de igaz: a hazugságok korát éljük. Nem most kezdődött ez, egyesek szerint Krisztus előtt 600-ban, mások szerint az igazi fordulatot a reneszánsz hozta. Ennek alapgondolata - s milyen szép is(!) -, hogy a középpontban az ember álljon, valójában hazugság. Azóta ugyanis a fókuszban nem az ember, hanem az ember ÉRDEKE áll! Az újkor nagy "találmánya" a gazdasági előny... S hogy ez mivel járt, jól tudjuk: kizsákmányolás, gyermekmunka, háborúk. Ennek a piszka között nőtte ki magát a szabad sajtó, ami mára, enyhén szólva is, szabadossá vált Könnyű lenne mindent a manipulatív médiára kenni - bár a léleknyomorító hatását relativizálni is balgaság lenne -, a baj az, hogy az utolsó 50-70 évben már nem csak a nagy dolgokban, de kicsikben is hazudnak...

Az igazi gond abban keresendő, hogy az emberek nagy része szép lassan "rászokott" arra, hogy a kis dolgokban is hazudjon. Hazudni persze sem a kis és sem a nagy dolgokban nem szabad, mindkettő megbosszulja magát, de valahogyan a nagy bűnök elkövetői motivációit könnyebben megérti az ember. Persze a következményeket ettől függetlenül mindig hordozni kell, de az elkövetők - ha ezt emberi szemmel mindig nem is látjuk meg, de Isten jól tudja -, mielőtt elkövetőkké válnak, már áldozatok. (Talán ezért lehet isteni kegyelme a latornak is...)

Jól példázza ezt a hűtlenség, ami igen nagy bűn. Legyen az párkapcsolati vagy nagyközösségi, az emberek egyformán elítélik azt, mert aki árulásával megtöri a szövetséget, az "szentséget" tör. Azt azonban mindig érdemes megnézni, hogy miért vagy milyen keserűségek következményeként válik valaki "árulóvá"! Ezért tartja a szólás: "Mindig kettőn áll a vásár!", azaz a dolgoknak mindig legalább két oldala van...

A mózesi törvény azt mondja ki: "Hazug hírt ne terjessz!". Nyilvánvalóan azért kellett ezt hangsúlyozni, mert mégis terjesztették... Jó lenne, ha ez a tulajdonság csak egyes népekre, népcsoportokra lenne jellemző, de sajnos nem így van! Nemre, bőrszínre, vallásra, szexuális irányultságra, tekintet nélkül, mindenhol előfordul: nem csak a szegények hazudnak, hazudnak a gazdagok is... A gyermek még őszintén igyekszik eltussolni az igazságot; háta mögé dugva a fiókból elcsent csokoládét bizonygatja, hogy ő nem tud semmiről, s nem is látott semmiféle csokoládét, s talán még hiszi is, amit mond; a felnőttek ezzel szemben ravasz módon, számítóan "csúsztatnak", féligazságokkal terelik el mások igazságkereső figyelmét.

Az igazság az, hogy hazudni nem szabad. Aki ugyanis hazudik, az szolgájává válik a hazugságnak. Lehet mosolyogva, meggyőzően a kamerákba hazudni, de az Élet már csak ilyen, megtanít minket a sorok között is olvasni, s ha látjuk, bizony akkor sem hisszük el... Aki hazudik, annak számára nem a valóság az "éltető" közeg, hanem a hazugság. A hazugságai határozzák meg, irányítják az életét! Aki pedig a hazugságok ingoványos talajára lép, az ne csodálkozzon, hogy idővel, törvényszerűen(!) elsüllyed.

Az igazság az, hogy a hazugsággal tudunk a legtöbbet ártani. Másoknak és magunknak is, hiszen a hazugság is egy magocska, ami "jó földben" (értsd: pletykás közegben) felnövekedve százszoros termést hoz! Amikor azonban magunknak hazudunk, s hitetjük el magunkkal, hogy a megtapasztalt hazugság az igazság, akkor a legtöbbet ártunk magunknak. Ezek a hazugságok is meghozzák terméseit! Amikor eljön az aratás ideje - mert egyszer minden hazugságra rávilágít az igazság napja(!) -, akkor harmincszoros, hatvanszoros, százszoros lesz fájdalom! Ilyenkor gyógyírt, megoldást egyedül csakis az Isten adhat - ha tart még a nekem szánt kegyelmi idő...



Védelem...

A mai nap imádsága:
Uram! Óvj, s védj minket minden veszedelemtől, hogy Téged dícsérve boldogan élhessünk! Ámen

Nap és pajzs az ÚR.
Zsolt 84,12a

Amióta az "Édentől keletre" él az ember keresi biztonságát, annak újabb és újabb formáit lehetőségeit. Amíg az Isten közelében voltunk, addig nem volt ilyen gondunk, de bármennyire is istenes életet igyekszünk élni - mivel világban vagyunk - nem árt, sőt(!) fontos, hogy nyitott szemmel járjunk, észrevegyük a veszélyeket, s megtegyük a megfelelő óvintézkedéseket. Szükségünk van védelemre, különben elpusztulnánk. Kell ház, amiben lakhatunk, kell a rend, a hétköznapok, s ünnepek ritmusa, ami megőriz minket, hogy elbukjunk.

Amennyire nyilvánvaló dolgok ezek az anyagvilágban, olyannyira nyilvánvaló kellene hogy legyen: a nemlátható világban is szükségünk van védelemre. Kevés az elővigyázatosság - persze ez is a védelem egyik formája -, szükséges az "aktív védelem! Kire bízhatnám hát életemet, ha nem az Istenre? A Teremtő, mint pajzs mindentől megvéd: "Jó fegyverünk és pajzsunk" - énekeljük.

Manapság mégis sokan lemondanak az "efajta" védelemről. Nem érzik szükségét, hogy életükben Isten is helyet kapjon. Egyre gyakoribb, hogy egyházi temetéseknél az elhunyt nem volt templomos - magyarul, sosem járt templomba. S amikor a halál belesüvít az ilyen környezetbe, akkor látni, hogy mennyire reménytelen, cél nélküli az ilyen közösség. Szánalmas, ahogyan a társadalmi temetésen - bár itt is akadnak kivételek - dícsérik az elhunytat, hogy mit szeretet enni, inni vagy csinálni... Csak ennyi marad(hat) egy ember után, hogy szerette a kiskertet meg a túróstésztát?

Istent, mint "Napot és pajzsot" kizárva az életből nem egy vallásos részt felejt el az ember, hanem az Életet magát veszíti el! Teremtményi méltóságot, személyes életünkre szabott szépséget az egyetemes célon - Légy ember! - túl csakis az Istentudat adhat... Meglátni Őt, reménységünk szerint majd csak odát tudjuk, de arcunkat, azaz életünket Szeretetének Napjába fordítva érezhetjük gondviselő szeretetét - már itt is, már most is.

A hajó megfelelő oldala

„...Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán…” (János 21:6)


Ha kétségekre és hitetlenségre alapozva hozol döntéseket, abból soha nem lesz semmi jó. A tanítványok hallották Jézus ígéretét, hogy fel fog támadni, sőt valóban látták is élve, mégis visszatértek ahhoz, amit azelőtt csináltak, mielőtt találkoztak volna vele - a halászathoz. Nos, Isten felhasználja a múltbeli tapasztalatainkat arra, hogy tanítson minket, de ő mindig előre vezet minket, soha nem visszafelé. Amikor a félelem és a bizonytalanság arra akar rávenni minket, hogy visszamenjünk az ismerős terep biztonságába, akkor oda jutunk, ahova a tanítványok: „Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak” (János 21:3).

De van egy jó hír: Ha Isten elhívott téged, akkor még mindig elhívott vagy. Figyeld meg, hogy szólítja meg őket Jézus: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” (János 21:5). Gyenge teljesítményed ellenére még mindig a gyermeke vagy! Azután ezt mondja nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán!”. És amikor megtették, képtelenek voltak kivonni a hálót a rengeteg hal miatt. Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek: „Az Úr az!” (János 21:7). Azon a reggelen Jézus együtt reggelizett velük, megújította a közösséget, elűzte kétségeiket és kiküldte őket, hogy változtassák meg a világot.

Mi ennek a tanulsága? Amikor Isten akaratán kívül dolgozunk, az olyan, mintha a hajó rossz oldalán halásznánk; kifárasztjuk magunkat, de a végén semmit sem tudunk felmutatni. Sikeres az életed? Nem? Lehet, hogy a rossz oldalon halászol! A dolgok nem fognak jóra fordulni, amíg meg nem adod magad Krisztusnak, meg nem újítod vele a szövetséget, és meg nem engeded, hogy ő irányítsa a lépteidet.



AZ ASZÁLY ÉVÉBEN

Száraz esztendőben sincs gondja... " (Jeremiás 17:8)

Egy nyolcgyermekes édesanya délután hazaérkezve azt vette észre, hogy szokat­lanul nagy csend van. Benézett a nappaliba, és azt látta, hogy öt drágalátos gyermeke körben üldögél, és a valaha látott öt legaranyosabb bűzösborzzal játszik. Hirtelen fel­sikoltott: „Futás, gyerekek, futás!" Mindegyik gyermek megragadott egy bűzösborzot, és különböző irányba szertefutottak. Kiáltása nemhogy segített volna, de annyira megijesz­tette a gyerekeket, hogy a kicsik megnyomorgatták a náluk lévő borzokat, s azok kispric­celték bűzös váladékukat... Aznap megtanulta - bármi is történik, túl korai pánikolni!

Nehéz gazdasági helyzetben a nyugalom és a pánik közötti különbség azon múlik, hogy kiben bízol. Ha megtettél mindent, amit tudtál, add át a dolgot Istennek - és ne vedd vissza! Olyan világban élünk, amely tele van félelemmel. Ha a főcímeket olvasod, és nem a Szentírást, ha a népszerű kereskedelmi rádiók mosdatlan szájú humorát hallgatod, ahelyett, hogy azokra figyelnél, akik erősítik hitedet, megfogod tapasztalni, amiről Jézus így beszélt: „Az emberek megdermednek a félelemtől..." (Lukács 21:26). Isten megvál­tott gyermekeként az Ő törvényei szerint, az ő védelme alatt élsz, és „az ő gazdagsága" (Filippi 4:19) lát el minden szükségessel. íme, egy ígéret, melyre rá kell állnod: áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ülte­tett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld ma­rad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét." (Jeremiás 17:7-8) „Száraz esztendőben" ne ess pánikba, inkább bízz Istenben, hogy át fog rajta segíteni!

Félelem nélküli élet

„…Szolgám vagy! Kiválasztottalak…” (Ézsaiás 41:9)
Belegondoltál már valaha, hogyan tudnak az állatszelidítők irányításuk alatt tartani egy öttonnás elefántot, és hogyan érik el, hogy az ne szökjön meg? Úgy, hogy az állat gondolkodását irányítják. Amikor a kiselefántot elkezdik idomítani, egy kötelet kötnek a lábára, a kötél másik végét pedig egy földbe ásott oszlophoz kötik. Az elefánt, aki ilyenkor még nem túl erős, húzgálja ugyan a kötelet, de nem tudja elszakítani, sem az oszlopot nem tudja kidönteni. Végül feladja a küzdelmet. Attól kezdve, ha az elefánt lábát megkötik, azt hiszi, hogy nem tud elszabadulni – még ha már jó ideje elég erős is ahhoz, hogy képes lenne megszökni. Emlékszik a hasztalan küszködésre. Ez az egyik oka annak a mondásnak, hogy: „Az elefántok nem felejtenek.” Mi is ilyenek vagyunk. A gondolkodásunk lekorlátoz, ugyanúgy, mint az elefántokat, általában a félelem miatt. A félelem el tudja lopni az álmainkat. Talán a kudarctól félsz, talán az elutasítástól. Talán nem akarsz bolondot csinálni magadból. Talán félsz megpróbálni valamit, mert azt hiszed, úgysem sikerül. Ha megadod magad ezeknek a gondolatoknak, és azt hiszed, nem tudod elérni álmaidat, igazad lesz – és ezért nem is fogod tudni valóra váltani őket. A félelmeinknek gyakran semmi köze a valósághoz. Van azonban egy jó hírem: a félelmet le lehet győzni. Az első lépés a győzelemhez az, ha elhiszed, amit Isten mond rólad: „… Szolgám vagy! Kiválasztottalak… Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:9-10).



„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)
„Ne félj!” – ezek a szavak a Teremtés könyvétől a Jelenésekig végig ott vannak a Bibliában. Miért? Mert Isten tudja, hogy a félelem nem csupán legnagyobb ellenségünk, de állandó társunk is, és segíteni akar, hogy le tudjuk győzni. Valaki azt írta: „Gondolj úgy komfortzónádra, mint egy börtönre – egy nagyrészt saját magad által teremtett börtönben élsz. A fala a »nem megy / képtelen vagyok rá / muszáj / nem szabad« és hasonló alaptalan meggyőződések tégláiból épül, melyeket az életed során felhalmozott és megerősített negatív gondolatok és döntések alkotnak. Minden egyes félelem egy rács börtönödön.” A jó hír azonban az, hogy mivel a félelmek érzések, Istenbe vetett hittel el lehet távolítani a téves félelmeket, meg lehet szabadulni tőlük. Azt jelenti ez, hogy teljesen félelemmentesen lehet élni? Nem. Michael Ignatieff író mondja: „A félelem nélküli élet nem azt jelenti, hogy sohasem félünk. Időnként jól tesszük, ha félünk. A félelem jó tanítómester. Az viszont nem jó, ha félelemben élünk, ha engedjük, hogy a félelem diktálja döntéseinket, meghatározza, hogy kik vagyunk. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy szembeszállunk a félelemmel, felmérjük, és nem hagyjuk, hogy formálja és meghatározza életünket. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, merünk próbálkozni. Azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a nemleges választ, ha biztosak vagyunk benne, hogy igennek kellett volna lennie. Azt jelenti, hogy nem elégszünk meg kevesebbel, mint amennyi jár, ami jogosan a miénk, fáradságos munkánk árán.” És hadd tegyük még hozzá: nem elégszünk meg kevesebbel, mint amit Isten megígért, mint amit ő tervezett nekünk.



„…győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)
Ha tudod, hogy amit teszel, összhangban van Isten akaratával, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő meg fog adni mindent, amire szükséged van, és ő maga fog harcolni érted. Isten azt mondta népének: „Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az Úr, aki felhozott téged Egyiptomból” (5Mózes 20:1). Isten még ezt is hozzátette: „Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!” (5Mózes 20:8). Isten tudja, hogy ha engedjük, hogy félelem uralja a szívünket, az végzetes, nemcsak számunkra, de a körülöttünk élők számára is. David Mamet drámaíró írta: „1944. június 5-én több ezer amerikai ejtőernyős ugrott le Normandiában. Négy ember nem volt hajlandó ugrani. El tudjuk képzelni, milyen lehetett ezeknek az embereknek a hátralévő élete? Mennyi mentegetőzést, kimagyarázást kellett felsorakoztatniuk magukban, vagy éppen elfojtani érzéseiket? Az életük valójában véget ért azon a napon, amikor nem akartak kiugrani a gépből… Végül mindannyian meghalunk, de annak nincs értelme, hogy már életünkben meghaljunk.” A félelmet nem tudjuk egyik napról a másikra legyőzni, de fokozatosan, napról napra tetten érve leküzdhető. „…akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel 11:32). A „ragaszkodnak” szó azt jelenti: „kapcsolatban vannak vele, bensőséges viszonyban vannak vele.” Le akarod győzni félelmeidet? Tölts időt Isten Igéjével! Tedd életedben elsődleges fontosságúvá az imádságot! Ismerd meg Istent közelebbről!


Nyerd meg a lelkeket!

„…a bölcs lelkeket nyer meg.” (Példabeszédek 11:30)

A francia tudós, Louis Pasteur abban az időben élt, amikor minden évben ezrek haltak meg veszettségben, ezért éjjel-nappal egy olyan vakcinán dolgozott, amely megmentheti ezeket az embereket. Amikor már ott tartott, hogy saját magán fog kísérletezni, egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fián végezze el a kísérletet. Pasteur tíz napon át injekciózta be a fiút, és az életben maradt. Évtizedekkel később, Pasteur sok mindent vésethetett volna sírkövére, de ő csak ezt a néhány szót kérte: Joseph Meister életben maradt! A Biblia azt mondja: „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30).
Képzeld el, hogy neked megvan a rák ellenszere, de senkivel nem vagy hajlandó megosztani, vagy azt mondod: „túl elfoglalt vagyok”. Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33).
Tehát légy bölcs – és nyerj meg lelkeket!
A szeretet cselekedet
„Nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet.” (Jel 2,4-5)
A szeretet cselekedet, nem csak érzelem. A szeretet abban látszik meg, amit teszel.
Könnyű azt szeretni, aki viszont szeret, nem igaz? Ehhez semmi erőfeszítés nem kell. De az igazi szeretet cselekszik és akkor is szeret, amikor az emberek nem érdemlik meg, nem viszonozzák, vagy amikor nem érzem, hogy szeretnem kellene. Valójában, szeretettel cselekedni akkor is, amikor nem érzem úgy, a szeretet legmagasabb foka. Az a felnőttes szeretet, amikor olyan iránt viselkedsz szeretettel, aki nem ugyanúgy viszonyul hozzád.
Észrevetted, hogy sokkal könnyebb úgy cselekedni, ahogy érzel, mint úgy érezni, ahogy cselekszel? Néhányan közületek évek óta házasságban éltek, és az igazság az, hogy a tűz kialudt. A bizsergés kimaradt. Külön életet éltek ugyan abban a házban. Hogyan lehetne újraéleszteni az romantikát? Hogyan lehetne újraéleszteni azt az első szeretetet?
Úgy kell, hogy viselkedj, hogy újra azt érezd. Lehet, hogy most az gondolod, hogy nincs kedvem szeretettel viszonyulni másokhoz. Akkor mi legyen? Ha elkezdesz szeretettel viselkedni, biztosítlak, hogy rögtön az érzések is megjönnek, mert azok mindig követik a viselkedést.
A Jel 2,4-5-ben Jézus így szól az egyházhoz: „Nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet.”
Amit Jézus itt az egyházra mondott, érvényes minden házasság és kapcsolat újraélesztésére is. Visszaemlékezel, megtérsz és újra azt teszed, amit a legelején. Valójában csak azért tűnt el a szeretet, mert már nem tetted azokat a dolgokat, amelyek az elején kiváltották a szeretetet.
Isten nem akarja, hogy az érzelmeid vezessenek. Ő azt akarja, hogy a hited vezessen. Így tudod, hogy mit tesz? Néha megengedi, hogy az érzés elmúljon, hogy akkor a hitből tudj szeretni, és hitből tudj élni. Ha szeretsz valakit és szeretettel viszonyulsz hozzá, még akkor is, ha nem viszonozza vagy ellenáll neked, akkor hitből szeretsz. A szeretet cselekedet.
Beszéljünk róla:
* Hogyan mutatod meg a szeretetedet a körülötted élő embereknek a cselekedeteidbe?
* Ki az a szeretetlen ember a környezetedből, aki a tetteid által kell, hogy meglássa az iránta való szeretetedet?
* Ahhoz, hogy növekedjenek a kapcsolataid, milyen dolgokat kell újra megtenned, amiket megtettél az elején?


Három kérdés – bármelyik bibliai szakaszról


Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! (1Sámuel 15:22b)


Lehet, hogy zavarban vagy, mert még nincs tapasztalatod abban, hogyan kellene Isten Igéjét az életedben alkalmaznod. Tehát, hogyan tégy? Ma három olyan kérdést szeretnék eléd hozni, amelyet bármelyik igeszakaszhoz feltehetsz, amelyek segítenek a mindennapi életedre nézve értelmezni a Bibliát.
A három kérdés:
Miről szólt ez az ige, amikor megírták?

Isten szava mögött milyen időtlen igazságot találunk?

Hogyan vonatkozik rám ez most?

Ezekkel a kérdésekkel hidat építünk, amely összeköti a Biblia világát a mai világunkkal. Próbáljuk ki azzal az igerésszel, amikor az 1 Korinthus 8-ban Pál a bálványáldozati hús fogyasztásáról tanít. Olvasd el az 1Korinthus 8:1-13-at és tedd fel magadnak a fentieket.

1. Miről szólt ez az ige, amikor megírták?
A korinthusi gyülekezetben voltak olyanok, akik tudták, a bálványok semmit sem érnek, és a nekik feláldozott hús sem bír semmiféle varázserővel. Számukra egy jó sültről vagy fasírtról volt szó. Nem volt semmi veszélyes abban, ha megették, hiszen azok a bálványok, amelyeknek áldozták a húst, nem voltak valóságosak. Tehát ez a csoport szabadon evett belőle, és nem vette figyelembe mások mit gondolnak. Voltak azonban friss hívők is, akik számára sértő volt ez a szokás. Úgy gondolták, hogy a hívőknek nem kellene más vallások istenei számára felajánlott ételt enniük. Pál arra tanítja az érett hívőket, hogy ne engedjék, hogy a Krisztusban kapott szabadságukkal megbántsanak másokat.

2. Isten szava mögött milyen időtlen igazságot találunk?
A Krisztusban kapott szabadságodat ne arra használd, hogy megsérts másokat. A szabadságot szeretetben éld meg.

3. Hogyan vonatkozik rám ez most?
Én Kalifornia déli részén élek, itt nem valószínű, hogy olyan étel kerül elém, amelyet bálványoknak áldoztak. Azt hiszem ez a te lakóhelyed környékén sem esik meg gyakran. Tehát, a szóban forgó ige nem vonatkozik ránk? Dehogynem. Ha az a szakasz örök üzenete, hogy "A Krisztusban kapott szabadságodat ne arra használd, hogy megsérts másokat. A szabadságot szeretetben éld meg”, akkor ez azt jelenti, hogy figyelmesnek kell lennem a körülöttem élők felé, mert így tudom megmutatni a szeretetemet. Tedd fel magadban, „Uram, van olyan az életemben, ami önzőségből, nagyképűségből vagy szándékos érzéketlenségből fakad, amin a testvérem megütközhet? Felfuvalkodottá tesz a szabadságról kapott saját ismeretem, vagy másokat igyekszem szeretetben építeni?”

Beszélgetéshez
Keress egy olyan biblai történetet, amit már ismersz egy ideje. Amikor újra elolvasod azt a részt és a fenti három kérdés segítségével elmélkedsz róla, milyen új üzenetet fedezel fel benne?
Elhiszed, hogy Isten azért adta a Bibliát, hogy életed iránymutatója legyen? Elhiszed, hogy igazsága örök, és az üzenetek, gyakorlati tanácsok még ma is érvényesek?




Isten szeretetének hosszúsága


"Tudom, hogy szereteted örökké tart, hűséged állandó, akár az ég." (Zsolt 89,2 TEV fordítás)


Az emberi szeretetnek határai vannak -elfogy és elapad.

Ezért Isten szeretetének kell benne lennie minden kapcsolatunkban, ha azt akarjuk, hogy azok tartósak legyenek. Isten szeretete sosem fogy el. Isten szeretete türelmes, kitartó és állhatatos.

Hát nem jó hír tudni, hogy Isten sosem mond le rólad? Nem számít, mit teszel, szeretete nem szűnik meg. Elég széles ahhoz, hogy mindenkit elérjen, és elég hosszú ahhoz, hogy örökké tartson.

Isten sosem fog jobban szeretni annál, mint ahogy most szeret. De kevésbé sem fog szeretni annál, mint ahogy most szeret.

Szeret a jó napjaidon, és szeret a rossz napjaidon. Szeretete nem függ a reakcióidtól. Isten a szeretet, és az ő szeretete ingyen jár. Nem lehet megszerezni, nem lehet kiérdemelni.

Fogadd el szeretetét és imádd őt, tudva, hogy szeretete elég hosszú ahhoz, hogy örökké tartson: "...hogy legyen erőtök megérteni, ahogy Isten népének kell, hogy milyen széles, milyen hosszú, milyen magas és milyen mély az Ő szeretete. Megtapasztalhatjátok Krisztus szeretetét, de az túl nagy ahhoz, hogy teljesen meg lehessen érteni." (Ef 3,18-19 NLT fordítás)

Beszéljünk róla

* Milyen hosszú Isten szeretete? Elég hosszú ahhoz, hogy örökké tartson! Az emberi szeretet elfogy, de Isten mindig szeretni fog.
* Mi tarthat vissza attól, hogy Isten szeretetét elfogadd?



Válaszd a hitet, és ismerd el, hogy Isten az, aki irányít


"Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlant, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, és aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben."

"Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen. Ezért most hálát adunk neked, Istenünk és dicsérjük hatalmas nevedet." (1 Krón. 29:11-13)

Amikor Jézus megdorgálta a szelet és a hullámokat a Máté 8-ban, a tanítványok elcsodálkoztak, és ezt kérdezték: "Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?" (Mt. 8:27)

Abban a pillanatban elismerték, hogy Isten irányítja a dolgokat. Rájöttek, hogy nincs miért aggódniuk, mert az Isten, aki egyetlen szavával képes fenntartani a világmindenséget, és aki erejével összetartja a molekulákat, az ott van velük a csónakban.

Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlan dolgokat, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben.

Egyedül Isten az, aki irányítja a dolgokat. Most persze lehet, hogy felmerül benned a kérdés, hogy "ha Isten irányít mindent, akkor miért nem változtat ezen vagy azon a dolgon, vagy miért nem lesz jobb ez vagy az a helyzet?". Őszintén szólva, erre én sem tudok válaszolni. De azt tudom, hogy bízom Benne. És eddig még mindig azt tapasztaltam, hogy Ő méltó a bizalomra. Nem csak az a világ létezik, amiben most élünk. Van örökkévalóság, ahol majd minden jó és igazságos lesz.

Isten megtűri a gonoszt egy ideig, de ez nem lesz mindig így. Ezért Istenbe vetem a bizalmam, mert egyedül Ő az, aki irányítja a dolgokat.

Amíg itt vagyunk a földön, mit kell tennünk? Jézus ezt mondja: "Ne aggódjatok a holnap miatt; a holnap majd aggódik önmagáért (angolból ford: Isten a holnapodnak is gondját viseli). Elég a napnak a maga baja." (Mt. 6:34)

Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember nem tervez előre. Továbbra is ki kell tűznünk célokat magunk elé, hiszen a Biblia is bölcsnek tartja ezt. De amikor elterveztük azt, hogy milyen irányba akarunk továbbhaladni, attól kezdve már csak a mai napra figyeljünk. Ha úgy döntesz, hogy aggódni akarsz a holnap miatt, akkor nem tudsz arra figyelni, hogy mi Istennek a mai napra vonatkozó akarata.