2017. március 7., kedd

AMIT KRÍZIS IDEJÉN TANULSZ MEG


„Mit ülünk itt, amíg meghalunk?" (2Királyok 7:3)

A szír seregek ostromzárral vették körül Samária városát, melynek lakói haldokoltak az éhségtől. Négy leprás, akiket betegségük arra kényszerített, hogy a város falain kívül éljenek, hozzászokott, hogy azokon a maradékokon éljen, amit a városlakók naponta kidobtak nekik a falakról. De most nem volt semmi maradék. Ezért azt mondták maguk­ban: „Mit ülünk itt, amíg meghalunk?" Ezért cselekvésbe fogtak. „Alkonyatkor elindul­tak, hogy az arámok táborába menjenek. De amikor az arámok táborának a széléhez értek, látták, hogy nincs ott senki. Mert az Úr azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották... Ezért futásnak eredtek alkonyat­kor, otthagyva sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogyan volt... Amikor ezek a poklosok a tábor széléhez érkeztek, bementek egy sátorba, ettek, ittak, majd elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat... Majd ezt mondták egymásnak: Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja... Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában!" (2Királyok 7:5-9). Ez a történet három fontos igazságot tanít nekünk. Először, hogy a krízis barátunkká válhat, ha cselekvésre késztet. Csak akkor fognak a dolgok jobbra fordulni, mikor már belefáradtunk abba, hogy elegünk van mindenből. Má­sodszor, hogy ha hitben lépünk, Isten is lép az érdekünkben. Csak a mi hitetlenségünk, makacsságunk és önelégültségünk korlátozza Őt. Igéje ezt mondja: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson" (Ézsaiás 30:18). Végül azt tanulhatjuk meg, hogyha Isten megáld minket, azt nem tarthatjuk meg magunknak. Másoknak is szükségük van arra, amit Isten nekünk adott, és ezt el is kell juttatnunk hozzájuk - a megfelelő időben.





Hit által élni


„…mindezek… jó bizonyságot nyertek…” (Zsidók 11:39 Károli)
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét úgy is szokták hívni, hogy „a hit kiállítása”. Kétféle csoportról olvashatunk benne. Az egyik csoportban azok vannak, akik „…kard élétől menekültek meg…” (Zsidók 11:34). A másik csoportról azt írja: „…kardélre hányták őket…” (Zsidók 11:37). Persze mi mind szeretnénk az első csoportba tartozni, de a Biblia mindkét csoportról azt mondja: „…mindezek… hit által jó bizonyságot nyertek…” (Zsidók 11:39 Károli). Egy másik igevers azt mondja róluk: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidók 11:13). Hit által tudtak az ígéretekre összpontosítani!

Néha a hit a változás eszköze, máskor a túlélésé. A hit adja meg azt az állhatatosságot, hogy bízni tudj Istenben akkor is, mikor úgy tűnik, hogy az Ő akarata ellentmond a tiédnek. Gyakran előfordul, hogy a hit jobban tökéletesedik olyankor, amikor a dolgok nem változnak, mint amikor igen. Nincs szükséged hitre ahhoz, amit látsz, vagy amit már elértél; hitre akkor van szükség, mikor az életnek nincs értelme, mikor nem tudod megmagyarázni, miért halt meg egy kisgyermek, miért vesztetted el az állásod, miért nem működik a házasságod, miért gyarapodnak a gonoszok, miért halnak meg a jók, miért szenvednek az igazak, vagy miért nem nyernek vigasztalást a kegyesek. Azt gondoljuk, hogy az egyetlen jó kimenetel – az, amit mi szeretnénk. Nem! Bíznunk kell Isten jellemében és tervében, abban, aki Ő maga, és abban, amit tesz. Látnunk kell az Ő munkáját mindabban, ami ér minket. És még ha nem látjuk is, akkor is bíznunk kell Benne, tudva: „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Érted már? Minden!




Istent szolgálni egyetlen szemöldökkel.


„Az erős lélek megtartja az embert a testi fájdalom és nyomorúság idején…” (Példabeszédek 18:14 AMP)

David Rabin az orvostudományok professzora volt a Vanderbilt Egyetemen. Negyvenhat éves korában Lou Gehrig-kórt állapítottak meg nála. Tudta, mi következik. A lábak merevsége, majd gyengeség; az alsó végtagok bénulása, majd a felsőké. Végül már a teste nem engedelmeskedett a parancsainak. Csak nagy nehézségek árán tudott szavakat formálni, míg végül egyáltalán nem tudott beszélni. Elvesztette azt a képességét, hogy betegeket tudjon kezelni, és már nem tudott eljárni a kórházba dolgozni. Fényes tudományos karriert futhatott volna be, de immár képtelen volt arra is, hogy lapozzon egyet a könyvben. Volt azonban valamije, amiről nem volt hajlandó lemondani: a lelke! Egy napon egy orvos kollégájától, aki szintén Lou Gehring-kórban szenvedett, olyan számítógépről hallott, amit egyetlen kapcsolóval működtetni lehet. Azt az egy kapcsolót bárki tudja működtetni, bármennyire korlátozott is fizikailag, ha akár csak egyetlen egy izomcsoportjának a működése megmaradt. David Rabinnak a testének egyetlen részében volt még elegendő ereje – a szemöldökében. Így a következő négy évben ezt használta arra, hogy beszélgessen a családjával, vicceket meséljen, tanulmányokat írjon és átnézze a kéziratait. Orvosi munkáját továbbra is folytatta konzulensként. Orvostanhallgatókat oktatott. Kiadott egy átfogó endokrinológiai szakkönyvet, és munkájával komoly díjat érdemelt ki. És mindezt azzal az egy valamivel tudta megvalósítani, amit még irányítani tudott: az egyik szemöldökével.

A Biblia azt mondja: „Az erős lélek megtartja az embert a testi fájdalom és nyomorúság idején…” David Rabin bebizonyította, hogy ez igaz. Lelkével, mely nem volt hajlandó feladni, valamint egyik szemöldökével, Istent szolgálta, és áldássá vált a környezete számára.
Hangolódj rá Istenre!

„Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Lukács 8:8)

Végig a Szentíráson, a Biblia azt mondja, hogy Isten beszél hozzánk. Miért? Mert Istennel való kapcsolatra lettél teremtve. Ez az oka a létezésednek. Isten azt akarja, hogy bizalmasan, közvetlenül ismerd őt.

Viszont nem lehetsz senkivel sem kapcsolatban kommunikáció nélkül. A probléma az, hogy a kommunikáció nagyon könnyen félreérthető. Harmincöt éve házasodtunk össze a feleségemmel, és mégsem mindig hallom meg vagy értem meg őt. Ha még azzal sem értjük meg egymást, akivel 35 éve együtt élünk, akkor hogyan várom, hogy mindig helyesen halljam, értsem Istent?

Lehet, hogy ez meglepetés neked, mert sok ember azt gondolja, hogy a lelkipásztoroknak közvetlen „forró” vonaluk van Istenhez. Az az igazság, hogy néha én éppolyan összezavart vagyok Isten hangjának meghallásában, mint te. Nem mindig értem tisztán – ebben senki mástól nem különbözök – de meg kell mondanom nektek – könnyebben értem.

35 év házasság után felismerem a feleségem hangját a telefonban anélkül, hogy bemutatkozna, sőt még akkor is, ha ez egy tengeren túli rossz hangminőségű hívás. Ugyanígy, miután több mint 45 éve élek kapcsolatban Istennel, megismerem a Ő hangját, amikor beszél hozzám.

Minél hosszabb ideje növekedsz az Úrral való kapcsolatodban, annál könnyebb felismerned amikor szól hozzád. Az a titka, hogy tanulj meg ráhangolódni.

Az Úr Jézus azt mondja Lukács 8:8-ban: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” Isten megadott neked minden eszközt, amire szükséged van ahhoz, hogy meghalld őt. A következő néhány napban arról fogunk tanulni, hogyan hangolódhatsz rá.
Istenem, miért történik ez velem?

"Nem tudunk mindent, és nem teljes a prófétálásunk sem...Most mindaz amit látunk Istenből, olyan mint egy homályos tükörkép. Később színről színre fogjuk látni. Nem tudunk mindent, de majd fogunk, ahogyan Isten is teljesen megért minket" (1.Kor.13:9,12 - Angolból szabadon fordítva).


Szenvedésében és fájdalmában Jób sok jogos kérdést tett fel: "Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek..?" (Jób 3:20 - Revideált Károli ford.)

Ez a "miért" hozzá tartozik az emberi természetünkhöz, mindannyian feltesszük ezt a kérdést. Van az a téves elképzelésünk, miszerint ha megértjük az okot a fájdalmunk mögött, az könnyebbé teszi a fájdalmat.

Nincs szükséged magyarázatra, erőre van szükséged. Nincs szükséged magyarázatra, Megváltóra van szükséged. Nincs szükséged magyarázatra, vigasztalásra és támogatásra van szükséged.

De mi mindig megyünk, és keresünk valami magyarázatot. Felteszünk olyan kérdéseket, mint: "Miért sétált ki az életemből az az ember? Miért tett nekem ígéretet, aztán szegte meg azt? Miért bántott engem? Miért veszítettem el a munkámat? Miért halt meg valakim? Miért lettem beteg?"

Barátaim, 37 éve tanulmányozom a miért kérdést, és a legjobb tudásom szerinti válaszomat fogom nektek adni: nem tudom. És soha nem is fogom tudni, mert nem vagyok Isten. És te sem vagy! Néhány dolgot egészen addig nem fogunk megérteni, amíg nem kerülünk a halál másik oldalára. Azután majd minden nagyon nagyon világossá válik. Csak Isten tudja. És ha nem kapod meg azonnal az Ő válaszát, talán abba hagyod a kérdezősködést, hogy "miért?". Ezzel egyszerűen meghosszabbítod a fájdalmat.

Példabeszédek 25:2 azt mondja: "Isten kiváltsága az, hogy elrejtsen dolgokat" (szabad fordítás). Isten a kijelentés Istene. Kijelenti magát a természeten, a körülményeken és az Íráson keresztül. Az egyetlen oka, hogy bármit is tudhatsz Istenről az, hogy Ő úgy döntött, hogy kijelenti magát.

De a Biblia azt mondja, hogy Isten nem csak kijelent, hanem el is rejt. És néha Isten szándékosan elrejti előlünk az arcát. Miért? Hogy megtanuljunk benne bízni a saját érzéseink helyett, és hogy hitben járjunk, ahelyett hogy az érzéseink vezetnének.

Isten semmiért sem tartozik neked magyarázattal. Istennek nem kell egyeztetnie veled, mielőtt megtenne valamit. Istennek nem kell az engedélyedet kérni, mielőtt megengedne dolgokat megtörténni az életben. Isten, az Isten, és nem mindig fogjuk megérteni mi miért történik.

A Biblia azt mondja: "Nem tudunk mindent, és nem teljes a prófétálásunk sem...Most mindaz amit látunk Istenből, olyan mint egy homályos tükörkép. Később színről színre fogjuk látni. Nem tudunk mindent, de majd fogunk, ahogyan Isten is teljesen megért minket" (1.Kor.13:9,12 - Angolból szabadon fordítva).

Egy napon majd minden világossá válik. Minden értelmet fog nyerni. Azt fogod tudni mondani: "Tehát ezért engedte meg Isten azt az életemben!" De addig Isten szeretné, ha bíznál benne.

Beszéljük át!

* Mik azok a kérdések, amiket el kell engedned, és be kell raknod a "Megkérdezni Istentől, amikor a mennyben leszek" mappába?
* Hogyan növeli a hitedet az, ha elengeded a "miért" kérdéseidet?
* Hogyan tudsz ma valakit bátorítani, aki megkérdőjelezi Istent, és azt, hogy miért engedett megtörténni valamit az életében?




Legyen Isten Igéje kéznél


"Legyen az nála, és olvassa azt életének minden napján." (5Móz 17,19a, NCV fordítás)


Az egyház 2000 éves történelme során, ez időszak nagy részében csupán a papok olvasták személyesen a Bibliát, most már azonban több milliárd ember hozzájuthat. Ennek ellenére, sok hívő hűségesebben olvassa napilapját, mint a Bibliáját.

Nem csoda, hogy nem növekedünk hitben. Az nem működik, hogy nézzük a tévét három órán keresztül, majd a Bibliára három percet szánunk és azt várjuk, hogy növekedjünk.

Sokan, akik azt állítják, hogy ismerik a Bibliát elejétől a végéig, valójában sosem olvasták még el elejétől a végéig. Pedig ha csak tizenöt percet olvasol egy nap a Bibliából, teljesen végig tudod olvasni egy év alatt.

Ha kihagysz naponta egy 30 perces tévésorozatot és helyette a Bibliát olvasod, az egészet elolvashatod kétszer is egy évben.

A napi Bibliaolvasás Isten közelében tart, hallótávolságon belül. Ezért utasította Isten Izrael királyait, hogy mindig maguknál tartsák az Írást és minden nap olvassanak belőle. "Legyen az nála, és olvassa azt életének minden napján." (5Móz 17,19a)

De ne csak a közeledben tartsd, olvasd is rendszeresen! Egy egyszerű eszköz, ami ebben segítségedre lehet: egy napi Bibliaolvasó terv. Ezzel elkerülheted, hogy tetszőlegesen ugrálj egyik részről a másikra a Bibliában és kihagyj részeket.

Beszéljetek róla

* Mely dolgaid, hobbid követésében mutatsz nagy fegyelmet? Hogyan tudnád alkalmazni ugyanezt a fegyelmezettséget a napi Bibliaolvasás során?
* Mit gondolsz, napi 15 perc Isten szavának tanulmányozásában hogyan változtatná meg a mindennapi élethez való hozzáállásodat?




Szeretnéd ismerni Isten ígéreteit? Olvasd a Bibliát!


"És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt." (Ap. Csel 20:32)

Van egy örökség a számodra. Ha olvasod Isten igéjét, az neked is ígér egyet.

A Biblia ezt mondja az Apostolok Cselekedetei 20:32-ben: "És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt."

Az örökség az, amit azért kapsz, mert egy családnak a tagja vagy, az jogosan a tied.

Tegyük fel, hogy Warren Buffet az édesapád és ő meghal. Ha sosem vennéd a fáradtságot, hogy elolvasd a végrendeletét, elég buta lennél. Nem kapnád meg azt, ami jogosan neked jár, nem tudnál profitálni abból, ami hozzád tartozik, Warren Buffet gyerekeként.

Amikor Jézus követője leszel, akkor nem csak hívővé, de hozzátartozóvá is válsz. Isten családjának a része leszel. A családi privilégiumok együtt járnak ezzel a döntéssel. Lelki örökséged lesz.

De ha leélnéd a teljes életedet, és nem tudnád, hogy milyen előnyeid vannak Isten gyermekének, az nagyon szomorú lenne- és butaság. Isten azt szeretné, ha növekednél, és tudnád azt, hogy mi az, ami Őáltala számodra elérhető. Ehhez a Bibliát kell olvasnod.

A 2 Timóteus 3:16-17-ben ezt mondja az Ige: "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

A Biblia célja az, hogy segítsen megélni azt az életcélt, amit Isten a te életedre nézve szánt. Ez az Isten öröksége számodra. Isten azt szeretné, ha teljesen felszerelt lennél arra a célra, amiért megteremtett.

Ehhez a Biblián keresztül négy dolgot tesz meg:

Isten tanít téged. Megmutatja azt az ösvényt, amelyen érdemes járnod.

Isten rendreutasít. Megmutatja, hogy mikor tértél le az ösvényről.

Isten kijavít. Megmutatja, hogy hogyan térhetsz vissza az ösvényre.

Isten edz téged. Megmutatja, hogy hogyan maradthatsz az ösvényen.

Ez az, ahogy Isten szava segít abban, hogy növekedj, és megkapd azt az örökséget, amit elkészített neked.

Beszéljünk róla:

Hogyan változna meg az életed, ha azt az IGAZSÁGOT tükrözné, hogy a Királyok Királyától van örökséged?

Melyek azok az előnyei az örökségnek, amelyeket még nem fogadtál el?

A Biblia a mindennapokban egy hasznos eszközöd? Minden előnyét kihasználod az útmutatásának?
Állhatatosságért.



A mai nap imádsága:

Uram! Erőddel segíts meg, hogy Benned élhessek, s Hozzád juthassak! Ámen

Mert akik test szerint élnek,
azok a testiekre törekszenek,
akik pedig Lélek szerint,
azok a lelkiekre törekszenek.
Róma 8,5

Aki csak előre néz, de a horizontig soha, az nem érti mi a távlat, s azt sem hogy a horizonton túl is világok vannak. Ahogyan nem létezik élvhajhász aszkéta, ugyanúgy lelki ember sincs, aki a test megkötözöttségében él. A testnek kívánsága testi, a lélek vágyódása pedig a láthatatlan felé vonzódik.

Test és lélek összhangját csakis az Isten teremtheti meg. Ha Ő nincs, akkor nincs titok sem, csak a kiábrándító racionális valóság. A szenvedés kínja éppen arra alapozódik, hogy belátjuk: értelmetlen a szenvedés. Az érthetetlenséget, az emberi szemmel nem látható célokat egyedül az Isten tudja létünkbe úgy "belegyúrni", hogy azok előre vigyenek és emeljenek, ne pedig vissza és lefelé húzzanak.

A testiekben gondolkodó ember létének nyomorúságával akkor szembesül, amikor életének második szakaszába kerül, amikor is már nem "befelé", hanem "kifelé" halad... Ekkor derül ki, hogy a testi dolgok múlandóak - ha akarjuk, ha nem - Isten visszaveszi tőlünk az erőt és az egészséget, a mobilitás gyönyörűségét s az ismeretlennel való megbírkózás életpezsdítő vadságát is. Amikor elkezd életünk a sír felé görbülni - mint az elnyíló virág -, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, Isten előtt csak egyetlen magatartás a releváns: az alázat.

A test akarása a kárhozatot munkálja, a léleké az üdvösséget. Nincs alternatíva vagy köztes megoldás, melyben a test is megkapja maradéktalanul a magáét és a lélek is teljességre jut.

Bizony a testünk feletti uralkodást életünk végéig tanulnunk kell, s ez a kísértés/próba az utolsó lehelletig tart.

Isten nélkül elveszünk ebben a próbában, ezért valljuk: egyedül nem megy, szükségünk van a Megváltóra...



Gonoszság...

A mai nap imádsága:

Uram! A hitetlenség, a reménytelenség, a szeretetlenség hályoga homályosítja el sokszor látásunkat... Gyógyíts meg Uram mindnyájunkat, hogy Neked tetszően éljük életünket, s tükröződhessen rajtunk kegyelmed, lelkünk megnyugvására! Ámen



És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
Jel 20,1-3

Sokan vallják, hogy a 20. század volt az, amit "kikért" magának a Sátán... Tény, hogy ez a század telve volt pusztító "izmusokkal"! Hitler és Sztálin diktátori tevékenysége következtében mintegy 64 millió(!) ember pusztult el a II. világháborúban, a kommunizmus számlájára írható maoizmus áldozatainak számát legkevesebb 80 millióra(!) becsülik a kínai történészek... és most tekintsünk el attól a rettenetes veszteségtől, amit kulturális veszteségként szenvedett el a világ mindezek következtében. Mintha egy kis időre tényleg eloldoztatott volna az ősi kígyó. Könnyű lenne jajveszékelni, hogy itt a vég, de az ember még messze nem aknázta ki gonoszságra való készségének tárnáját.

Az azonban bizonyos, hogy fordulóponthoz érkezett a világ. Gyakorlatilag a férfiak-vezette politika és gazdaság teljességgel csődöt mondott. S ahogyan a megbillent költségvetésű családban utolsó esélyként a nők veszik kezükbe a pénzkezelést, talán valami hasonló kezdődhet el most is a világban. (A nők ugyanis mindenütt ezen a kerek Földön nem a háborúnak, hanem a békének szülik gyermekeiket.) Nagy kérdés, hogy a hatalmunkat egyre veszejtő férfiak ezt hogyan tudják "feldolgozni" a nők józanságának térnyerését a társadalomban - de ez egy másik kérdés. A változás oka igen egyszerű: soha nem volt még lehetőség arra, hogy a média-irányította "megmondóemberek" kijelentéseinek valóságtartalmát ilyen gyorsan és hatásosan ellenőrizzék az emberek: igen, az internet segítségével! Nem véletlenül kívánják ellenőrizni az egész világon a teljes adatforgalmat - bírói engedély nélkül!!! -, hivatkozva terrorelhárításra, illegális zenei letöltésre, pedofíliára, államhatalom megdöntésére - amikor az állam lassan csak egy nagy adóbehajtó üzleti vállalkozás -, s ki tudja még mire nem, legvégül a személyiségi jogok védelmére hivatkozva blokkolják az információk valóságtartalmának ellenőrzéséhez való alapvető emberi jogot...

Ördögi világ, ahol az ember "istent játszik"! Mindent kontrollálni... s ehhez mesterségesen fenntartják a munkanélküliséget, a szegénységet. Pedig hány felújítandó műemlékház van csak székes fővárosunkban, hány kijavítandó út Európában, s mennyi járdát, bicikliutat lehetne még építeni a világban!!! Lenne itt munka, de a Sátán szolgálatóban álló emberek azt hitetik el a modern emberrel, hogy mindent a pénz mozgat - pedig nem! Azok a gondolatok motiválnak minket igazán, amik a szívünkben vannak: ha istenesek, akkor a jót tesszük, ha önzőek, akkor megcselekedjük a rosszat...

Az Írás arra tanít minket, hogy az a Nagy (népeket) Megtévesztőnek "el kell oldoztatnia", de az evangélium az, hogy "csak egy kis időre". Az idő számlálása és számolgatása nem a mi gondunk, hanem Azé, aki az időt is teremtette. A mi dolgunk, hogy a kapott időt, s talentumokat úgy használjuk fel, forgassuk, hogy közben tudjuk: ezt tenni felelősségteljes kiváltság, s Isten egyszer mindent számon kér nemcsak másokon, de rajtunk is...




Hitélet...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy lélekben és igazságban tudjalak imádni! Ámen

Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." ...Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?
Mk 8,11-12; 15-18 Sám 2,3

"Ember tervez - Isten végez" - tartja a mondás, s aki ennek igazságát nem veszi figyelembe, az bizony sok fájdalmat él át élete folyamán. Nagyszerű dolog, hogy az ember terveket készíthet, fantasztikus álmokat valósíthat meg, mindazonáltal az ember csak részlegesen ura a világnak... Az egész világmindenség a JóIstené, s amit sajátunkként birtokolhatunk belőle, azon is osztoznunk kell egy másik "tulajdonossal" - az enyészettel! Hiába a csillogó új autó, az már megvétele pillanatában is megosztott: nem csak az enyém, de a rozsdáé is! Ugyanígy vagyunk az életben mindennel, még saját testünkkel is. Azt gondoljuk, ennek a csodálatos "masinának" urai mi magunk vagyunk, korlátlanul rendelkezhetünk felette, s aztán egyszer hirtelen kiderül: nagyon is sebezhetőek vagyunk, még egy kis vírus is könnyen végzetes kontrollja alá helyezheti esendő testünket.

Nem csoda hát, ha az ember szeretné valahogyan "bebiztosítani" magát, hiszen az Élet bizony "veszélyes üzem"! A régi- és modern farizeusi elképzelés szerint, ha minden törvényt betart az ember, akkor az Istennek "nem marad hátra más, nincs más feladata" mint hogy Ő is teljesítse a maga részét... Isten azonban nem szerződéses ügyfél, Akit csak úgy kényszeríteni lehetne kötelezettségei teljesítésére! Isten az Isten, szuverén hatalom, emberi akarástól független Teremtő Erő. Befolyásolni nem lehet Őt emberi teljesítménnyel: Őelőtte hasztalan a böjt, az öngyötrő állhatatosság, az aszkéta élet! Sokan hiszik, hogy ez az az út, amin járnia kell a hívő embernek, s ezért térdepelnek órákat - morzsolgatva kezükben a rózsafüzért -, de ugyanilyen haszontalan, amikor szószaporító testvérek imaórákon hosszú-hosszú perceken át érthetetlen/értelmezhetetlen mondatokban ömlengenek - sokszor elfelejtve azt is, hogy Teremtő URukhoz imádkoznak, s hálaadásukat/kérésüket összekeverik önszuggeszztiós monológjukkal - s vélik foglalatosságukat kegyes gyakorlatnak.

"Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek?" - kérdezi a Mester. Még mindig olyan kemény a szívetek? Az Isten tisztelete nem rítusokhoz kötött, aki teljesíti az én Mennyei Atyám akaratát - azaz szeretetben él - az imádja Őt úgy, ahogyan illik! A Mester tanítványain számonkéri, miért nem emlékeznek? Aki visszatekint életébe, s mégsem látja meg benne Isten gondviselő jóságát - annak az élete hiábavaló, mert pontosan azt nem vette észre benne, amiért lejött erre a világra: hogy ti. megismerje az Isten szeretetét jóban és rosszban is, hiszen az ÚRIsten azért Mindenható, mert amit mi földbedöngölő csapásnak vélünk, Ő azon keresztül is képes emelni...


Szenvedélyek...

A mai nap imádsága:
URam! Dicsőség nevednek a közösségért, amiben engem is hordozol! Add, hogy akaratod betöltőjeként, engedelmes eszközként örömmel tudjalak szolgálni Téged! Ámen
    

Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak.
Lk 4,18
(Szürkével jelölt szöveg az igehely szerves része, Útmutatónk azonban csak a fekete szöveget ajánlja meditációs alapnak. Ez egyrészt könnyebbség, másrészt az igei üzenet hangsúlyának szerkesztői áthelyezése is, amely nem veszteség, éppen ellenkezőleg: tovább gazdagíthatja gondolatainkat!)

Rabságban élni alapvetően ellentétes azzal, amire teremtettünk... A szabadság ugyanis elengedhetetlen része emberi méltóságunk megélésének. Őszinte, szép érzéseket ugyanis csak a szabadság kelthet életre, aki fogságban van, attól a kiteljesedés lehetőségét vonták meg. Ezért a szabadság olyannyira fontos számunkra, hogy ha kell, akkor a barikádra is megyünk érte - lásd forradalmak!

Egészen más a helyzet, ha nem mások rabjai, hanem valaminek a fogjai vagyunk. A skála igen széles, hiszen az élet minden területén bilincsbe verődhetünk: dohányzás, evés, ivás; gyakorlatilag minden szenvedéllyé válhat: emberi kapcsolataink (szex/társfüggőség) a játék, a hatalom, a munka stb. Ha valaki valaminek a rabja, akkor az azt jelenti, hogy az adott dolog "megfogja" megkötözi őt: korlátozza szabadságában és deformálja emberi méltóságát. A dohányosnak az természetes, hogy kávéja mellé elszív egy-két cigarettát, az alkoholistának az a természetes, hogy egy-két felessel kezdi a napot, ahogyan minden másban is az ember természetszerűleg, automatikusan keresi a maga számára boldogságot jelentő helyzeteket.

Az, hogy van másfajta boldogság, nagyobb perspektívája is az örömnek, azt csak egészséges társas-kapcsolatainkban fedezhetjük fel. A "galeri"-, a "banda"-közösség, nem ilyen, az ugyanis hierarchiájában kihasználja a másikat, míg az igazi, a "normális" közösség hordoz, védelmet nyújt, s emberségünkben emel. Sajnos manapság, amikor a közösségek válságban vannak - a családi, a kisközösségi éppen úgy, mint az össztársadalmi -, akkor különösen is nehéz megtalálni az eszményközelit. Ami az ember számára lehetetlen, Isten számára lehetséges! Lehetséges élni az isteni szeretet tisztaságában a családban, ahogyan be lehet tartani a tízparancsolatot is az emberi kapcsolataink szövevényes rendszerében is. Sajnos sok keresztény "elspiritualizálja" a törvényt, s józanságukat veszejtve, az evangéliumot felejtve törvényeskednek a hit dolgaiban.

Bilincsből csak a filmvásznon szabadul meg a főhős, a valós életben nem így "működnek" a dolgok. Ugyanígy (meg)kötözöttségeinkből is csak mások segítségével szabadulhatunk! Sajnos vannak olyan élethelyzetek, sorsok, ahol már csak az evangélium segíthet, s a normális életbe való visszatérés örökre vágyálom marad. Ami ugyanis eltörött, azt már csak összeragasztani lehet, amit a múlt kútjába ejtettünk, az ottmarad örökre... Veszteségeinket mindvégig hiányként éljük meg, mert az áldozatok erre az életre nem, csak az örökre támadnak majd fel! Krisztus evangéliuma, hogy Ő rajtunk keresztül ma is munkálkodik felebarátaink között, hiszen ha Rátalálunk, akkor mi vagyunk az Ő szemei, fülei és kezei, melyek segítségével bűnök, vétkek, mulasztások bilincsét oldhatjuk. Ennél nagyobb kiváltság nincs, hogy az Isten munkálkodó kegyelmének részeseivé válhatunk - akár ezen a mai napon is....




Tanítványság...



Imádkozzunk!
URam! Add, hogy minden nap legyen annyi erőm, hogy valamit meg tudjak cselekedni szeretet-akaratodból! Ámen


„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
Jn 8,31b-32

Az evangéliumok tanúsága szerint Jézusnak nem csak tizenkét tanítványa volt. Az ún. "hetvenes kör" (72 tanítvány) is az elkötelezett követők közé számítható, s ahogyan a legújabb kutatások is megerősítik, Jézus tanítványi köre nem csak férfiakból állt... (Aktualitás: Ma van a Nők Világimanapja!)

Jézus világosan beszél: Nem azok a tanítványok, akik naphosszat elmélkednek a Tóráról (lásd a farizeusokat!), s mereven betartják az összes vallásos előírást - s ha kell, mert a délidő őket az utcasarkon éri, akár a tűző napon is megállnak és hosszasan imádkoznak -, hanem azok, akik megtartják az Igét!

De mit jelent ez valójában: "megtartani az Igét?" Nemde azt, hogy betartom a vallási előírásokat/parancsokat?! Aki csak ezeket teszi, az lehet kegyes, az lehet buzgó vallásos, de még nem tanítvány! Sok mai "fotel-kereszténynek" lehet ez intő jel, akik távol a világtól, elszöszmötölnek a maguk kényelmes, tét-nélküli vallásosságával, s építgetik, csiszolgatják gondolatrendszerüket az Istenről, világról, emberekről és önmagukról... Az "ige megtartása" az mindig aktív cselekvést jelent! Ezért mondja Jézus URunk: "Menjetek, s tegyetek...!" A legjobb, leghatásosabb tanítás ugyanis az, ha valaki, amit tanít, ugyanazt éli is. Aki mást tanít, mint amit megél, arra mondják: "bort iszik, s vizet prédikál".

Aki megismerte az Isten igazságát - Krisztus azért jött ebbe a világba, hogy megismertesse velünk az IGAZSÁGOT(!) -, az szabaddá vált. A szabadság azonban nem szabadosságot jelent, hogy akkor gyakorlatilag mindent (felelőtlenül!) megtehetek, mert az isteni kegyelem gyógyító balzsama majd úgyis mindent helyrehoz - éppen ellenkezőleg! Az Istentől kapott szabadság azt a felismert tudást képviseli, hogy az ember útja, mely egyedül Istenhez vezet, csakis a szereteté. Minden más vargabetű, minden más múlandó, hiábavaló próbálkozás...

Sajnos a kereszténység csak a huszadik században fedezte fel azt, amit Jézus kétezer évvel korábban már kinyilvánított, hogy ti. a tanítványság nem nemiséghez kötött... Ha a nőknek nagyobb szerep jutott volna az Egyházban, a kereszténység gyaníthatóan nem lett volna ennyire férfiközpontú - ahogyan a katolicizmusban (egyelőre!) még ma is az -, akkor talán kevesebb vallásháború és boszorkány-égetés kormolta volna be az Egyház Krisztustól kapott dicsőségét!

Az igazság az, hogy az ember igazsága mindig csak viszonylagos, de az Istené mindentől függetlenül teljes. Éppen ezért az emberé emberi távlatokkal bír, az isteni igazság azonban túlmutat ezeken. Ezért mondhatjuk: a Krisztus igazsága nem csak megszabadít, de itt a földi életünkben kiteljesít, s az ígéreteket pedig (a földi utáni létben) - hitünk és reménységünk szerint - be is teljesíti...



Veszteségeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönök Neked mindent, amivel elhalmoztál eddig is! Köszönöm Neked mindazokat, akiket mellém rendeltél, s hogy rajtuk keresztül megtapasztalhattam gondoskodó szeretetedet! Bocsásd meg türelmetlenségemet és szeretetlenségemet, s növelj alázatban, hogy hálaadással élhessem nekem ajándékozott napjaimat! Ámen

   

Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
Jób 1,21b

Legnagyobb tragédiánk a halál, de életünket sok más veszteség is kíséri. Vannak sebek, amik soha nem gyógyulnak be teljesen: ilyen a gyermek vagy az életre szóló társ elvesztése, hiszen velük együtt a jövőnk is meghal. Sokan igyekeztek már megoldást találni a szenvedések kiküszöbölésére, az igazság mégis az, hogy végleges megoldást senki sem talált. Hiába a bölcselkedés, 'az idő majd minden sebet begyógyít' - bizony ez csak részben igaz.

A veszteség veszteség marad mindörökre. Ha a test elveszít egy testrészt, azt újjal pótolni nem lehet. Lehetséges, hogy a genetikusaink idővel persze még erre is képesek lesznek, de az a "kinövesztett" új már nem a régi elválaszthatatlan része: egy új folt csupán a régi megkopott zsákon... Sokan szenvednek megromlott, elveszített egészségük miatt, s olykor a betegség hordozásában kiderül az is, bizony vannak elkerülhető betegségek.

Hogyan kerülhetünk egyensúlyba önmagunkkal, s a JóIstennel, ha Ő visszavesz valamit, ami eddig a mienk volt? Csakis úgy, ha meg- és belátjuk: semmi sem a mienk, minden az Istené. Nekünk adta az időt, az életünket, de visszaveszi... Azért, mert rendelkezési jogunk van egy darabig felette, még nem a mienk, hanem az Övé! Mondhatni: használatra adta kölcsön, de a "tulajdonjogáról" nem mondott le. Ezért illik is, meg kell is, hogy ha valamit visszakér a Teremtő - bármennyire is fájdalmas az -, akkor azt hálaadással adjuk vissza. Köszönjük meg, hogy eddig is hűséggel szolgáltak fogaink, szemeink, füleink, s ha van lehetőség a korrekcióra, akkor éljünk azzal is hálaadással.

Legvégül mindent vissza kell adnunk, ha akarjuk, ha nem. Egyszer megszűnik engedelmeskedni testünk mintegy ötvenbillió sejtje, s azt mondják e csodálatos zenekarnak (testünk) a tagjai: Nem bírom tovább, elfáradtam... Hiába nyüszítünk és üvöltözünk, az élet nekünk nem jár, hanem ajándékba kaptuk. Ha pedig nem úgy éljük az életünket, ahogyan azt Isten törvénye szívünkbe-lelkünkbe plántálta, akkor a következmények miatt ne síránkozzuk, mert az önsajnálatnál nincs szánalmasabb dolog a világon...