2011. február 1., kedd

ÚJJÁSZÜLETÉS

  "Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." (Jn 3:3)
 
  "Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." (Mt 6:10) Krisztus egész földi élete azt nyilatkoztatta ki, ami az Isten akarata a földön, ahogy az a mennyben is. Krisztus mondta: "...ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. ...Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az." (Jn 3:3-6)
  Krisztus nem ismer el semmilyen kasztot, bőrszínt vagy érdemet, amely szükséges lenne ahhoz, hogy az Ő országának polgárai lehessünk. Az Ő országába való belépés nem függ sem gazdagságtól, sem különleges örökségtől. Azok lehetnek országának polgárai, akik újjászülettek a Lélek által. Krisztus a lelki jellemvonásokat fogja elismerni. Az Ő országa nem e világból való. Az ő alattvalói azok, akik az isteni természet részesei, és megmenekültek a romlástól, mely a testi kívánságok miatt van a világban. Ezt a kegyelmet Istentől kapták.
  Krisztus nem országára készen találja meg alattvalóit, hanem isteni hatalma által Ő teszi arra alkalmassá őket. Akik törvényszegésükben és bűneikben halottak voltak, azok lelki életre keltek. Az Istentől kapott képességeik szent célok érdekében kifinomultak, megtisztultak, és felmagasztosultak, és általuk olyan jellem formálódik ki, mely az istenihez hasonló. És bár a bűn szolgálatában rosszul használták fel talentumaikat; bár Krisztus botránykő és a megütközés sziklája volt számukra, míg engedetlenségük miatt megbotlottak az Igében; de Isten szeretete végül mégis a kötelesség ösvényére vezette őket. Krisztus mondta: "én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek." (Jn 10:10)
  Krisztus láthatatlan erővel vonja magához a szíveket. Ő az élet világossága, és saját Lelkével hatja át gyermekeit. Ahogy bekerülnek a lelki légkörbe, meglátják, hogy Sátán uralma alatt álltak és kísértéseinek játékszerei voltak; de lerázták magukról a testi vágyak igáját, és megtagadták, hogy a bűn szolgái legyenek. Sátán küzd azért, hogy megtartsa őket. Különböző kísértésekkel támadja őket, de a Lélek azért munkálkodik, hogy átalakítsa őket Teremtőjük képmására. (Review and Herald, 1895. március 26.)

Fontos döntések

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.” (Zsoltárok 37:23)
Három dolgot kell jól megfontolnunk, amikor fontos döntést hozunk: 1) Óvakodj az „emberek nyomásától”! Amikor Saul király 30 000 filiszteus harci szekérrel nézett szembe, és Sámuel próféta nem volt ott, hogy bemutassa az áldozatot Istennek, ami pedig a győzelemhez nélkülözhetetlen volt, Saul úgy döntött, hogy elbitorolja a próféta hivatalát, és ő maga mutatja be az áldozatot. Amikor Sámuel egy hét múlva megjött, és magyarázatot követelt, Saul ezt mondta: „…a filiszteusok már majdnem ránk támadtak…úgy éreztem, kénytelen vagyok…” (1Sámuel 13:12 NKJV). Megadta magát az „emberek nyomásának”. Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot követtél el!... Most azonban nem lesz királyságod maradandó” (1Sámuel 13:13-14). Isten akaratát Istennek tetsző módon kell véghezvinni, tehát várj az Ő útmutatására, és ne előzd le Istent! 2) Győződj meg róla, hogy megfelelő az időzítés! Isten azt mondja: „…Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” (Jelenések 3:8). Ha te nyitsz ki egy ajtót, neked kell gondoskodnod arról, hogy nyitva is maradjon, de ha Isten nyitja meg, akkor azt senki sem zárhatja be. Nem kell senkit és semmit manipulálnod – egyszerűen besétálhatsz. 3) Emlékezz a „visszatartás és elengedés” alapelvére! Pál missziós csapatával két különböző városba is megpróbált elindulni, „…de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Próbáltál már valaha vezetni tanítani egy tizenévest? Mi az első dolog, amit megismertetsz vele, a gázpedál vagy a fék? A fék! Ha nem érdekli őt, akkor vedd vissza az autód kulcsát, nyilvánvaló, hogy még nem áll készen a vezetésre. Ahogy jobban megismered Istent, felfedezed, hogy a „visszatartás és elengedés” – a gázpedál és a fék – alapelve szerint vezet. Így működik az, amikor lépteidet az Úr irányítja.

2011. február 1. kedd Ignác, Virgínia napja 1292.

A mai nap meditációs fogalma:
Imádság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szomjúhozom a Veled való közösségre, elégítsd hát meg lelkemet! Ámen


Imádkozzatok mindenkor a Lélek által és legyetek éberek.
Ef 6,18

Nem tudok imádkozni!... Ezzel a nem átgondolt kijelentéssel "védekeznek" sokan, akik az imádságot templomfalak vagy az otthoni négyfal-közé kényszerített kegyes tevékenységnek tartják. Úgy hiszik, vannak élethelyzetek, időszakok, pillanatok, amikor nem tud az ember, de tulajdonképpen nem is lehet imádkozni. Ezzel ellentétben az igazság az, hogy mindenkor lehet imádkozni: szülés közben az élet csodájának részeseként, szerelmes suttogásban, az ölelés elrejtettségében vagy éppen a csatatéren ordítva, s egymást gyilkolva... Lehetünk útközben, a világ zajának kínzó szorításában vagy félreállva éppen élvezzük a léleksimogató csöndet -, fohászkodni mindig tudunk. Az imádkozásban éppen az a jó, hogy mindig megtehetjük - ha akarjuk -, s nincs semmi és senki, ami /aki korlátoz(hat)na minket. Meglehet, hogy már nem halljuk ennek a világnak a megszokott zúgását, mert már csak Isten odaátra hívogató csöndje vesz körül minket, s nem gondolunk a visszaútra sem - imádkozni, (még) akkor is lehet...

Nemcsak a szavak nélküli őszinte sóhajok, de az alkotó munka is lehet imádság. Minden, ami őszintén kifejezi, hogy Istenhez tartozunk, hogy szükségünk van Őreá, az imádság. Imádság a vágyakozásunk, hogy nemcsak tudni, de érezni is akarjuk Teremtőnket a lelkünk mélyén, s valóságosan is tapasztalni szeretnénk, hogy "Ő történik bennünk, s közöttünk".

Imádkozó "kedvünknek" egyetlen egy 'ellensége' van - mi magunk. Az imádság ugyanis - akárcsak a hit - az önkéntességen alapul. Ebbéli szabadságunkba még az Isten se szólhat bele! Ha mi úgy tartjuk jónak, hogy ne imádkozzunk - akkor nem imádkozunk... De nemcsak az imádsággal, életünk cselekedeteivel is így vagyunk: legvégül azonban mindig mi döntjük el, tegyük vagy ne tegyük, mondjuk vagy ne mondjuk... De nemcsak az önkéntességen, következetességünkön is alapul imádkozó életünk. Erre hívja fel a figyelmet az apostol, amikor azt írja: "legyetek éberek!" Az éberség ebben az esetben azt is jelenti, hogy céltudatosan, célirányosan éljük életünket.

A hívő ember tehát nem céltalanul, hanem céllal éli az életét. Célja, hogy minél jobban megismerje önmagát, s Istenre-utaltságát - s ezzel együtt Istent magát -, és a szeretetben kiteljesedve hasznos életet éljen felebarátai számára is. Amikor ez sikerül, akkor a küzdelmeink is megszépülnek, mert kiderül, hogy minden történés az életünkben azért adatik, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, egymáshoz, s legvégül hálát adhassunk Teremtőnknek a csodálatos lehetőségért: az Életért.

2011. február 1. kedd

A JÓVÁTÉTEL DOKTRÍNÁJA.

Krisztus személyét már megvizsgáltuk, most Krisztus munkáját fogjuk megvizsgálni.
Jézus tudatában volt annak, hogy miért küldte el az Atya, tudta, hogy egy különleges munka az amibe használni akarja a Teremtő.

"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."
János 5:17

Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett."
János 17:4,

Mind az Atya, mind a Fiú, mind a Szent Szellem munkálkodtak a teremtés idején, de megpihentek a teremtés  hetedik napon.
 De az ember bukása után, megszűnt a pihenés az ember számára és a Szentháromság számára is. Azóta munkálkodni kell Istennek, Fiúnak és a Szentléleknek is, azért, hogy megmentse a bukott embert.
Az örökkévaló Fiúnak a jóvátétel munkája adatott. Jézus feladata volt, hogy betöltse az Atya akaratát.

Kár, hogy az emberek ezt nem ismerik fel. Nincs ez iránt érdeklődés ismeret, így hála sem. A mi feladatunk, hogy felrázzuk az emberek érdeklődési körét

Február 1.

Ne bízzatok hazug szavakban!

"4Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt!" (Jeremiás 7,4)
"Isten ezt nem teheti meg!" Ez az a mondat, ami sosem igaz. Ő megtehet bármit. Még saját törvényeinek se rabja (lásd a csodákat). Kizárólag az ő döntése, hogy következetes, igazságos és szerető. De nem kiszámítható. Épp ezért a helyes magatartás felé az, ha bízunk benne. Nem a hozzá kapcsolódó tárgyakban, nem mások vele kapcsolatos tapasztalataiban, nem a logikusnak tűnő válaszokban és végkimenetelekben, hanem benne: tegyen velem, amit akar, mert csak az válik hasznomra! Bízom abban, hogy jót akar nekem, és hogy ő az egyetlen, aki ezt tévedés nélkül meg is tudja tenni. Ha büntet? Csak akkor teszi, ha az szolgálja leginkább a javamat. Nem érdemes előle menekülnöm. Amikor ítél, még akkor is hozzá kell futnom. Nem véd meg tőle semmilyen szent hely, semmilyen gyakorlat, semmilyen szolgálat, semmilyen áldozat, semmilyen rokonság, semmilyen rang, semmilyen egyház. Haragját csak a bűnbánat szüntetheti meg. Nincs módszer, nincs séma, nincs tuti tipp vele szemben. Ezért sokkal jobb mellette élni, mint ellene. Sokkal jobb őszintén megalázkodni előtte, mint hazugságokban reménykedni. /SzH/
Szommer Hajnalka


Kiket hívott el Isten?

"26Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. 27Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: 28és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; 29hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31hogy amint meg van írva: "Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék." " (1Korinthus 1,26-31)
Egy hívő ember nem lehet bölcs, hatalmas és előkelő? Avagy egy bölcs, hatalmas és előkelő ember nem lehet hívő? Mindkét kérdésre "De!" a válasz, és Pál nem is ezen a témán lovagol. Nem azt akarja mondani, hogy szégyen az egy hívőre nézve, ha tanult, vagy ha van valami tisztsége. Az a szégyen, ha ez határozza meg őt, ha ezért érzi magát valakinek, nem pedig Krisztus megkegyelmezettjének. Hogy miért lehettek kevesen a korinthusi gyülekezetben az emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok és előkelők, annak ugyanaz az oka, mint ma a mi gyülekezetünkben: az ilyen emberek szemében butaság ez az egész keresztyénesdi, nem kell komolyan venni, nem függ tőle semmi. Szerintük a tudománytól, a pénztől meg a hatalomtól függnek a dolgok, ezért ezeket kell megszerezni. Aki egy kicsit is gazdag vagy rangos vagy okos, csak az számít a társadalomban. A Biblia csak azoknak kell, akik nem számíthatnak magukra.
Isten meg lenéz a magasból a fönt hordott orrukra, és megíratja Pállal: "Hogy ez mekkora ostobaság!"
Ha magadra gondolsz, minek látod magad leginkább? Helyesen dicsekszel? Mert lehet úgy is. /SzH/
Szommer Hajnalka

Február 1.

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem.
Máté 5,11

Uram! Kisgyermekkorodban felőled jósolta agg Simeon a jeruzsálemi templomban: "Ez vettetett jegyül, akinek sokan ellene mondanak" (Lukács: 2,34). Az evangéliumok írása, a keresztyénség hosszú időt átfogó története és az egyes emberek pogány lázadozása bőségesen igazolja ennek a próféciának az igazságát. Téged - bűntelen Megváltóm - mindig igazságtalanul bántalmaztak. Engem méltán ér szidalom alkalmatlanságomért és bűneimért. Ezek nyomában nem járhat boldogság. De Te ma arról a szidalomról beszélsz, amely miattad érhet a földön. Ezt a különbséget tartsd világosan elém.

Uram! Ha önmagam miatt gyaláznak az emberek, adj belém megtérésemhez szükséges elegendő keserűséget. Hiszen ez keresztyénségem csődjét jelenti. De ha Temiattad szidalmaznak e világban, akkor érttesd meg velem, hogy keresztyén bizonyságtévő életemet észrevették az emberek. Ezen pedig taníts meg boldogan örvendeznem.

Az Élet Igéje – 2011. február

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14)
Ez az ige Szent Pál himnuszának a szívében helyezkedik el, amit a keresztény élet szépségéről, újdonságáról és szabadságáról énekel: ez az élet a keresztség és a Jézusba vetett hit gyümölcse, amely teljesen Jézusba olt bennünket, és általa a szentháromságos élet dinamizmusába. Mivel egy és ugyanazon személlyé válunk Krisztussal, az Ő Lelkéből és Lelkének minden gyümölcséből is részesedünk, mindenekelőtt az istengyermekség ajándékából.
Pál ugyan a keresztények „fogadott fiúságáról”  beszél, de csak azért, hogy megkülönböztesse a természetes fiúságtól, ami csak Isten egyszülött Fiát illeti meg.
A mi kapcsolatunk az Atyával nem pusztán jogi kapcsolat, mint az örökbe fogadott gyermekeké, mert gyökerében érinti a lényünket, megváltoztatja a természetünket, mintha újjászületnénk. Hiszen egész életünket egy új elv, egy új lélek járja át: Isten Lelke.
És vég nélkül énekelhetnénk Pállal a halál és feltámadás csodáját, hiszen a keresztség kegyelme műveli ezt bennünk.
„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
Ez az ige valami olyat mond el, ami szoros kapcsolatban áll keresztény életünkkel, és amibe Jézus Lelke hozta azt a dinamizmust, azt a „feszültséget”, amit Pál a test és lélek ellentétébe sűrítve fejez ki. Ugyanis a test szó alatt az egész (a test és lélek) embert érti, teljes törékenységével és egoizmusával, amely folyamatosan harcban áll a szeretet törvényével, sőt azzal a Szeretettel, amelyet Isten árasztott a szívünkbe .
Hiszen, akiket a Lélek vezet, azoknak minden nap meg kell vívniuk „a hit jó harcát”, hogy el tudják fojtani a rosszra törő hajlamokat, és a keresztségben megvallott hitük szerint tudjanak élni.
De hogyan?
Tudjuk jól, ahhoz, hogy a Szentlélek működjék, a mi részünkre is szükség van. Pál ezt az igét írva elsősorban arra gondolt, ami Krisztus követőinek a kötelessége: önmagunk megtagadására, harcunkra az egoizmus legkülönfélébb formái ellen.
De amikor meghalunk önmagunknak, az életet hoz, mert minden vágás, minden metszés, az önző énünkre kimondott minden egyes „nem” új fénynek, új békének és örömnek, szeretetnek és benső szabadságnak a forrása: a Lélekre kinyitott kapu.
Szabadabban hagyva szívünkben a Szentlelket, Ő egyre bőségesebben tud elárasztani ajándékaival, és tud majd vezetni az élet útjain.
„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
Hogyan éljük hát ezt az igét?
Egyre jobban tudatosítanunk kell a Szentlélek jelenlétét magunkban: végtelen kincset hordozunk, de ennek nem vagyunk eléggé tudatában. Rendkívüli gazdagság birtokában vagyunk, de ez többnyire kihasználatlan marad.
Hogy meghalljuk és kövessük is az Ő hangját, tudnunk kell nemet mondani mindarra, ami Isten akarata ellen van, és igent mondani az Ő akaratára. Nemet mondani a kísértésekre, határozottan ellenállva a rossz sugallatoknak; igent azokra a feladatokra, amelyeket Isten bízott ránk, igent a szeretetre minden felebarátunk iránt, igent a megpróbáltatásokra és nehézségekre, amelyekkel szembetalálkozunk.
Ha így teszünk, a Szentlélek fog bennünket vezetni, és keresztény életünknek ízt, érvényt, erőt, ragyogást ad, ami csak az ő hitelességének tulajdonítható.
Így a mellettünk lévők észre fogják venni, hogy nemcsak emberi családunknak vagyunk gyermekei, hanem Isten fiai.
Chiara Lubich