2017. október 18., szerda

A bölcs ember előre néz

"Az okos bölcsessége, hogy megértse az ő útját, a bolondok esztelensége tévelygő." (Példabeszédek 14:8, Káldi)

Sokan jól kezdik az életüket, de szegényen végzik, mert nem készülnek fel az akadályokra. Pedig a Biblia azt mondja: a bölcs ember előre néz.

Ezen héten szeretném, ha beszélnénk az akadályokról; azokról, amik visszatartanak tőle, hogy az következő 10 évben azzá válj, akinek Isten látni akar. Ezek a dolgok tarthatnak vissza attól, hogy betöltsd a rendeltetésedet.

Négy alapvető akadály van, amivel mindannyian szembesülünk: kulturális zavaró tényezők, a kétség hangjai, csábító rövidebb utak és elbátortalanító késedelmek. Ezek mindegyikét megtaláljuk Noé életében. Noénak sikerült legyőznie ezeket, ahogyan te is képes leszel, ha az ő leckéit a magad életére is alkalmazod.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Isten számodra is egy bárka építését fogja kitűzni célul. De fog adni egy víziót, egy álmot a következő 10 évedre. És ahhoz, hogy az elérd ezt az álmot, ugyanazzal a négy próbával fogsz szembesülni, mint Noé. Ezek a kísértések közösek mindannyiunk életében.

A Biblia azt mondja: a bölcs ember előre néz. Ezáltal nem csak arra leszünk képesek, hogy kiszúrjuk az előttünk megjelenő akadályokat, hanem arra is fel leszünk készülve, hogy alkalmazzuk ellenük az „ellenszereinket”. Ahogy a Biblia mondja: csak a bolond nem néz előre.

De ma egyelőre csak egy kérdést szeretnék feltenni neked: Imádkoztál az elmúlt hét egyes lépései alatt? Ha nem, akkor most kérd Istent, hogy segítsen célokat kitűzni a következő évtizedre. Ezután már kész leszel arra, hogy megtanuld, hogyan győzd le az akadályokat, amik távol tarthatnak attól, hogy eljuss az Istentől kapott célig.





Pénzügyi fitness: Aki bőven vet, bőven is arat

"Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut." (Példabeszédek 11:24)


Ha bőkezűen vetek, az meg fog térülni, mert bőven is fogok aratni.

Minden gazda jól ismeri ezt az igazságot. Ha a gazdának van egy zsák magja a csűrben, akkor az üres termőföldet látva nem kezd el panaszkodni: "Nincs termés! Bárcsak teremne a föld!" Egyszerűen csak kimegy a földre, és elkezdi elvetni a magokat. Ha valamilyen szükséged van, ültess te is egy magot.

"Nem hangzik túl logikusan… Szükségem van, és még én adjak?"

Isten vajon miért így tervezte meg a dolgokat? Azért, mert ő maga az, aki ad. Ő ad a világon a legbőkezűbben, és azt akarja, hogy te is tanulj meg olyan lenni, mint ő. Építeni akarja a jellemedet.

A Biblia azt mondja: "Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából." (Példabeszédek 3:9) Ez a tized elve. Ez az elv mondja azt, hogy ha keresel 10.000 Ft-ot, abból az első 1000 Istent illeti.

A tized fizetése Isten dicsőítésének egy módja. Ezzel is Istennek adunk. Mintha azt mondanánk: "Úgyis tőled kaptam az egészet." Isten azt kéri: "Tegyél engem az első helyre az életedben, és nézd, mit teszek." Talán azt gondolod most, hogy te nem engedheted meg magadnak a tizedet. Pedig ha őszinték akarunk lenni, pont azt nem engedheted meg, hogy nem adod oda azt a 10%-ot Istennek.

Változtasd az imáidat beszélgetésekké

"Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?" (Máté 26:40)

Mondd el a mai áhítatot imádságként:

Segíts Uram, hogy erősebb imaéletem legyen. Tudom hogy belsőséges kapcsolatra vágysz velem, és azt szeretnéd ha ébren maradnék és együtt imádkoznánk. (Máté 26.40)

Mégis Uram, úgy tűnik nem találok időt mély, buzgó, állhatatos, kitartó imádságra. Ami a leginkább térdemre kényszerít, az az, amikor problémám van, szeretnék kérni tőled valamit, vagy a segítségedre van szükségem.

Átnézem a naptáramat, a kötelességeimen idegeskedve, te pedig csak időt szeretnél tölteni - velem. Segíts, hogy az imáimat hadd tudjam veled való beszélgetésekké változtatni, amit egész nap folytatunk - egy olyan folyamatos kommunikációvá, ahol sosem mondok "ámen"-t.

Tarts a közeledben, bármibe is kerül. Nem vagyok biztos benne, hgy ezt akarom imádkozni; vannak sérüléseim a bármibe-is-kerül tanítványság miatt, de megintcsak bevallom, ezeknek a perceknek az ütközései tanították meg, hogy tegyem magam a kőre, mielőtt a kő esik rám.
És ez vitt közelebb a szeretethez ami engedelmességre késztet, ez vitt közelebb hogy eggyé váljak a szíveddel. Ezért arra kérlek, hogy változasd meg amiket szeretnék, amíg a legmélyebb vágyam az nem lesz hogy veled legyek.

Ezzel együtt arra kérlek, hogy tégy a kérésemhez méltóvá, és hogy a te erőd töltsön be minden jó célt, amit előkészítettél nekem, és járja át mindazt, amit hitben teszek. Az az imádságom, hogy a te életed mutatkozzon meg az arcomon, a tetteimen, a gondolataimon, a szavaimon. Tudom hogy a te kegyelmed megteszi ezt. (2Thessz 1: 11-12)
„Adullám gyülekezete”

„Dávid az Adullám-barlangba menekült... Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.” (1Sámuel 22:1-2)

Nem Dávid választotta a pusztai életet, csak nem volt más hely, ahová mehetett volna, amikor Saul elszakította őt családjától, véget vetett katonai karrierjének, és kitiltotta a palotából. A pusztai élmények az elszakítottság és elszigeteltség érzésével kezdődnek, és általában rosszabbak lesznek, mielőtt jobbá válnának. Azt remélve, hogy szövetséget tud kötni a filiszteusokkal Góliát szülővárosában, Dávid Gátba ment. Végtére is, ha Saul mindkettőjüknek ellensége, akkor természetesen barátokká válnak, nem igaz? Tévedés! A filiszteusok nem akarták, hogy bármi közük is legyen Dávidhoz. Így, miután egy újabb ajtó bezárult, Dávid elmenekült Adullám barlangjába, ahol visszatért Istenhez. Ott azután mágnesként vonzott mindenkit, aki „elnyomott, eladósodott és elkeseredett” volt (1Sámuel 22:2). A Biblia azt mondja: „Eljöttek Dávidhoz, hogy segítsék őt, míg nagy sereggé nem lettek, mint az Isten serege (1Krónikák 12:22 NKJV). Nem éppen egy mintagyülekezet! Tudod, mit jelent az „Adullám” név? Menedékhely! Jézus azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lukács 5:31-32). Az erős gyülekezetek olyan emberekből állnak, akik „elnyomottak, eladósodottak és elkeseredettek” voltak. Emlékszel arra, amikor te is ott tartottál? Pál azt mondja: „Nézzétek meg jól… kik voltaltok akkor, amikor elhivatásotokat kaptátok… nem sokat látok a legokosabbak és legjobbak közül... nem sok olyat, aki befolyásos családból vagy a társadalom felső köreiből való… Isten szándékosan választott olyan embereket… akiken a társadalom átnéz… akiket kizsákmányol, kihasznál; a „senkiket” választotta, hogy leleplezze a „valakik” üres színlelését” (1Korinthus 1:26-28 TM). Isten hozott „Adullám gyülekezetében”!



Bár jó otthonban nőtt fel, Whit Criswell a szerencsejáték rabja lett, és végül sikkasztott a bankból, ahol dolgozott. Amikor a könyvvizsgálók rájöttek, úgy döntött, hogy öngyilkos lesz. Búcsúlevelet írt, kihajtott a külvárosba, megállt az autójával, és fegyvert szegezett a fejéhez, ezt mondva: „Rajta, te mihaszna tróger! Ezt érdemled!” De nem tudta megtenni. Így aztán hajnalban hazament, ahol a rendőrség letartóztatta. Megalázónak érezte, hogy a barátai és a családja szeme láttára megbilincselték. Ugyanakkor felszabadulttá is vált, mert nem kellett többé hazugságban élnie. Criswell börtöncellája „Adullám barlangjává” változott számára; azzá a hellyé, ahol Istenhez fordult. Amikor szabadlábra helyezték, csatlakozott egy gyülekezethez, ahol alkalmi munkákat végzett, majd végül alkalmazták főállású munkásként. 1998-ban egy másik gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztoruk, és ma az Kentucky állam egyik leggyorsabban növekvő gyülekezete. Egy másik barlanglakó, akit Isten csodálatos kegyelme megváltott, meggyógyított, helyreállított és bűnbocsánatban részesített!

Az 57. zsoltár bevezetésében ezt olvassuk: „Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült”. Az első versben ezt mondja: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem”. Úgy érzed, hogy elpártolt tőled a szerencse? Úgy érzed magad, mint valami sérült áru? Ahelyett, hogy egyedül bolyonganál a pusztában, gyere és találd meg Isten jelenlétében azt, amire szükséged van; gyere, nyerj célt és vezetést az Ő népe között az „Adullám gyülekezetében”!


Amikor ingadozik a hited


„Ha… szíveddel hiszed… üdvözülsz.” (Róma 10:9 NIV)

Egy friss keresztyén írja: „Elfogadtam Jézust Megváltómnak. De aztán elcsúszok valamin, és végül azon tűnődöm, hogy elég erős-e a hitem. Ha tényleg meg vagyok váltva, akkor Isten miért nem beszél velem is úgy, mint másokkal?” Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyien élünk úgy, hogy kétségekkel vagyunk tele, melyek ellopják békességünket és biztonságérzetünket. A Biblia azt mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” Bízol Krisztusban? Vallod, hogy ő a Megváltód? Akkor meg vagy mentve! Jézus azt mondta: „Aki hisz bennem, annak örök élete van” (János 6:47). A kétségek mindig akkor támadnak, ha az érzéseidre figyelsz Isten Igéje helyett. Az érzések változnak, mint az időjárás. Az ellenség arra használja őket, hogy elhitesse veled, az üdvösség másoknak talán működik, de neked nem. Pál azt mondta: „Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze” (2Timóteus 1:12). Ő, akinek elkötelezted magad örök életedre, elkötelezte magát arra, hogy megváltson – és meg is tartson. Hannah Whitall Smith mondta: „A hit a legegyszerűbb dolog, a legsimább ügy a világon… egyszerűen csak hiszel Istennek”. Amikor úgy érzed, hogy ingadozik a hited, imádkozz: „Úr Jézus, beléd vetettem bizalmam. A te Igéd azt mondja, hogy tudhatom, hogy örök életem van (ld. 1János 5:13). Ez nem érzések, gondolatok vagy kívánságok kérdése; ez hit kérdése, és annak tudata, hogy Te tartod magad kimondott szavadhoz. Ezért úgy döntök, hogy a kétségeimben fogok kételkedni, Benned pedig hinni!”



„Nyújtsd ide az ujjadat… és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (János 20:27)

Nem csak a friss keresztyének küzdenek kétségekkel; időnként az érett, viharedzett hívők is. Egy keresztyén szerző ezt „kétség-viharoknak” hívja. „…viharos napok ezek, amikor az ellenség túl nagy, a feladat túl nehéz, a jövő túl sivár… és a válasz oly kevés. Tamás azt mondta: »Ha nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem«. Jézus pedig ezt mondta: »Nyújtsd ide az ujjadat… ne kételkedj többé, hanem higgy!« Tamás azt a kérdést tette fel, amit küzdelmeink idején mi mindannyian megkérdezünk: »Ha Isten olyan jó, akkor én miért érzem magam ennyire rosszul? Ha az Ő üzenete annyira tisztán érthető, akkor én miért vagyok összezavarodva? Ha valóban Ő irányítja a helyzetet, akkor miért küszködnek a jó emberek is gyötrelmes problémákkal?« … Szívesebben vagy cinikus, mint képmutató, ezért… úgy imádkozol, hogy egyik szemed nyitva van, és közben tűnődsz… éhező gyermekekre… az ima erejére… a kegyelem nagyságára… rákban szenvedő keresztyénekre gondolsz… és arra: ki vagy te egyáltalán, hogy ilyen kérdéseket tegyél fel.” Elisabeth Elliot mondta: „Az igazi hit csak akkor kezd működni, amikor nincsenek válaszok”. Isten azt mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézsaiás 55:8). Az igazság az, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi. Ő látja a teljes képet, és egy különleges végkifejleten dolgozik. Tanítványaival beszélgetve Jézus ezt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most még túl sok lenne nektek” (János 16:12 NCV). Amikor azt veszed észre, hogy kételkedsz, és kérdéseket teszel fel Istennek, imádkozz: „Uram, nem könnyű hinni, amikor fájdalmaim vannak, és össze vagyok zavarodva, te pedig hallgatsz. Tamáshoz hasonlóan én is bizonyítékát szeretném látni annak, hogy szeretsz. Segíts, hogy túllássak a saját békére és vigasztalásra irányuló vágyaimon, hogy túllássak a kétségeken és a megválaszolatlan kérdéseken, és megragadjam a te kifogyhatatlan szereteted és kegyelmed igazságát!”


NE ENGEDD MAGAD ELTERELNI!

„Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója…” (1Királyok 20:40)
Az a szó, amit a Biblia eredeti szövege itt az elfoglaltságra, tennivalóra használ, sehol máshol nem fordul elő a Szentírásban. A történetben, amit a próféta előad, arról van szó, hogy amíg az embernek „itt és amott dolga volt” (Károli), a rábízott fogoly eltűnt. Ezzel Izráel királyát ítéli meg Isten, mert elfeledkezett arról, mi a fontos, és levette tekintetét a lényegről. 1992-ben a Fortune magazinban megjelent egy cikk ezzel a címmel: „A legnagyobb üzleti bakik 1991-es évben”. Két vállal, az AT&T távközlési vállalat és a Con Edison, New York állam villamosenergia-szolgáltatója együttműködési szerződést kötöttek. A szerződés értelmében, ha az energiafelhasználás meghalad egy kritikus pontot, akkor az AT&T csökkenti a szolgáltató felé a teljesítményigényét, és átkapcsolja néhány létesítményét a közüzemi hálózatról saját generátoraira, melyek Alsó-Manhattanben, a Thomas Street 33-ban vannak. 1991. szeptember 17-én az AT&T pontosan e szerint a megállapodás szerint járt el. Csakhogy amikor az AT&T saját generátorai bekapcsoltak, a túlfeszültség miatt kikapcsolt néhány létfontosságú egyenirányító állomás, amely 4,5 millió háztartás hívásait kezelte, valamint 470000 nemzetközi hívást, 1174 repülőjáratot, melyen 85000 utas utazott; teljesen leállt a La Guardia, a Kennedy és a Newark repülőterek légi irányítását összekötő kommunikációs rendszer is. Hatalmas káosz volt! A Thomas Street 33-ban a generátorállomás vészcsengői 6 órán keresztül szóltak – ám senki sem vette észre. Miért? Mert az AT&T egyenirányító állomását kezelő dolgozók nem voltak ott – épp egy a vészhelyzetek kezelésére szóló egynapos szemináriumon vettek részt! A Biblia azt mondja: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1 Péter 5:8). Ha a sátán nem tud „elnyelni” frontális támadással, akkor lényegtelen dolgokkal fogja elvonni a figyelmedet. Ne engedd tehát magad elterelni!

TÖBBET ÉRSZ EL, HA MEGTANULSZ KEVSEBBET TENNI


„Füves legelőkön nyugtat engem…” (Zsoltárok 23:2 Károli)

Olyan vagy te is, mint az az ember, aki ezt mondta: „Az ördög sohasem megy szabadságra, akkor én miért menjek?” Na és mióta az ördög a példaképünk? Ezek a szavak: „füves legelőkön nyugtat…”, arra tanítanak, hogy egyedül a pásztor választhatja meg az ösvényt, a legelőt, és csak ő védhet meg minket. A mi dolgunk csak annyi, hogy kövessük őt, vele legyünk, és ott legyünk, ahol ő van. Érted már a lényeget?

A Mózesnek adott tíz parancsolat közül szerinted melyik a leghosszabb? A paráznaságra vonatkozó? Nem, az csak két szó. A gyilkosságot tiltó? Nem, az is csak két rövid szó. A Tízparancsolat parancsai közül a nyugalomnap parancsának kifejtése a leghosszabb: 83 szó (2Mózes 20:8-11). Isten nagyon is jól ismer minket: tudta, hogy az üzlettulajdonos majd azt fogja mondani: „Valakinek akkor is dolgoznia kell – ha én nem tehetem, akkor majd a fiam fog” Ezért Isten azt mondta, „se fiad”. „Akkor majd a lányom fog”. „Se leányod.” „Akkor majd egy alkalmazottam.” „Se szolgád, se szolgálód.” Isten azt mondja: „Egy héten egy napon mondj nemet a munkára, és mondj igent Isten dicsőítésére! Lassíts le, ülj le, feküdj le, és pihenj! Végül is, én magam is pihentem a hetedeik napon, és a világ nem dőlt össze. Tehát mondd utánam: »Nem nekem kell az egész világot működtetni«!” Charles Spurgeon mondta: „Még a tenger is pihen apálykor; a föld is megtartja a maga sabbatját [nyugalomnapját] a téli hónapokban; az embernek is pihennie kell, vagy összeesik, le kell csavarnia a lámpáját, vagy ki fog égni. Hosszú távon akkor tudunk többet tenni, ha időnként kevesebbet teszünk.” A lényeg ez: ha tiszteled Isten törvényeit, akkor alkalmat fogsz adni testednek, gondolataidnak és érzelmeidnek a pihenésre.
Élet-felfogásunk...

A mai nap imádsága:

Uram! Nap mint nap keresem akaratodat, s oly jó megtalálni feladataimba elrejtett üzeneteidet. Kérlek vezess továbbra is, hogy el ne csüggedjek, s magam is csöndes bátorításra inspiráljak másokat, s nyilvánvalóvá legyen: Nálad van a megbocsátás, s mindaz, amire szükségünk van a boldog élethez! Ámen.

   

Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl,
a Lélek pedig megelevenít.
2 Kor 3,6

Lelketlen világ! - sóhajtunk fel olykor, amikor igazságtalanságot tapasztalunk... Hiába a jogosság, önmagában a törvény szava még nem old meg mindent. Az igazság szeretettel együtt képesít fel nagy dolgok megcselekvésére, például arra, hogy kicsivé válva szolgáljunk. Az Én, az Ego előtérbe tolása, a "nekem-nekem-nekem" öntörvényűségének eszelős érvényesítése teszi az emberek hétköznapjait nemcsak nehézzé, de olykor szinte elviselhetetlenné.

Pénzügyi válságot élünk meg, megszorító intézkedések árnyéka vetül ránk, a tisztességes adófizetők által működtetett állam százmilliárd eurókkal támogatja, s egyben menti is azokat, akik előidézői voltak ennek a nem elsősorban pénzügyi - hiszen ez csak a jéghegy csúcsa -, hanem bizalmi válságnak. Mennyi munka, építenivaló, kijavítandó lenne ebben a világban, s százmilliók kényszerülnek munka nélkül élni! Mégha ki is mondják, hogy globálisan újra kellene értékelni a pénz szerepét, sok reménységre okunk nincs - legalábbis az emberiség történelme erre tanít. Magyarul, minden marad úgy, ahogyan eddig volt: Munka helyett segélyeket osztogatnak mindenütt a világban, s tovább erősödik a megélhetési agresszivitás, a nihilizmus... Itt már egyedül csak az Isten segíthet! Aki azt mondja: "Hat napon át dolgozzál, s a hetediken pihenj meg!" Sajnos a Teremtő Istennek nem ez az egyetlen törvénye, amit nem tart be a ma embere... Ahol tudja, áthágja a korlátokat, mert elhiszi, hogy Istennel együtt "nem jó" csak nélküle lehetséges a boldogulás.

Jegyezzük meg gyorsan, hogy az az Isten - pontosabban az az istenkép! -, amit sok-sok könyv hirdet tényleg olyan, hogy a jóérzésű, természetes észjárású ember elfordul tőle. Isten nem a tökfilkókat és érzelmi degeneráltakat akar látni ezen a Földön, hanem felelősen gondolkodó érző-szívű, istenképűségüket önmagukban felfedező embereket! Az ilyen ember-típus alkalmas arra, hogy helyét megtalálva szolgáljon, s ne pedig kijátszva a jogot, megcsúfolva az Isten örök törvényeit parazita módon élősködjön az adott közösségben. A betű, azaz a törvény - bár jó - sosem oldja meg teljesen az emberlét problémáit, hiszen annak igazi problémája nem anyagi, hanem lelki természetű.

Az Isten szívébe záró keresztény ember tudja, hogy mik Mennyei Atyjának elvárásai, s igyekszik azokat betölteni. Nem azért, hogy ne kapjon büntetést, hanem azért, hogy élete megelevenedjen napról, napra. Ez a kegyelem...



Fiataljainkért.

A mai nap imádsága:

Urunk! Hála Neked életünkért, s benne a csodákért! Add, hogy szívünk Feléd forduljon, s Benned megtaláljuk létünk értelmét! Ámen.



Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai,
ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!
Énekek éneke 8,4

Felgyorsult világban élünk, s ez az emberi élet minden területére vonatkozik. Fiataljaink sokkal hamarabb kezdik el szexuális életüket, mint ezelőtt akárcsak félszáz éve. Ennek negatív következményeit naponta tapasztalhatjuk. Sajnos a nemi érettség nem hozza magával a felnőttséget, mert igazán az felnőtt, aki felelősséget tud vállalni, s van is ereje azt hordozni. Istennek - mint az élet minden dolgában -, törvénye van. Eleddig ezt kicselezni nem lehetetett. A fogamzásgátlás huszadikszázadi nagy találmánya a tabletta, mellékhatásai révén százszázalékos keserűséget okozott azoknak, akik a tízezredszázalékos(?) "kivétel" csoportba estek. Az Isten törvényének igazából véve nincs "alternatívája", azaz van: a törvénytelenség vagy a mindeneket átölelő szeretet.

Arról beszélni, esetleg azt megtanítani, hogy a szexualitás, a szerelem az nem a tizen- és huszonévesek ügye, hanem életre szóló ajándék az Embernek... nos ez ritkán szerepel oktatási alapprogramokban. Nyilvánvaló, hogy könnyebb a fiatalokat is beterelni a szabadosság zsákutcájába, mint olyan társadalmat létrehozni, ahol a szociális gondolkodás, az igazságosság, a társadalmi összérdek a fő prioritások. (A hatvanas-hetvenes évek államilag támogatott nagy "szabadsága" szerelemben és kábítószerfogyasztásban nem másról szólt, mint arról, hogy a mindig kritikus forradalmár-lelkű fiatalokat politikailag inaktívvá tegyék...)

Az Énekek éneke c. könyv nagy üzenete, hogy a szerelem óriási erőt képvisel. Azt felkelteni csak akkor érdemes, ha azt terelgetni tudjuk. Ha nincs meder, akkor eláraszt mindent, ha nincs zsilip, akkor nemcsak öntöz és termékenyít, de pusztításra is képes. Az ősi bölcsességgel szemben a mai világ gyakorlata éppen az, hogy tudatosan keltegetik a szexuális érzelmeket. Lásd a reklámokat és a virtuális világ minden formáját. A következmény igen lesújtó: Nem az ember irányítja a saját szerelmi életét, hanem fordítva... Így áll elő az a helyzet, hogy amikor a teljes életet keresnék az emberek, akkor nem találják meg azt a hagyományos keretek között. Nem tudják értékként fogadni a házasságot, mert abban az egyén szabadságának korlátait látják, nem ajándék a gyermek sem, hanem szociális helyzetet rontó tényező. Csoda-e, ha az ilyen szemléletbe beleszületett emberpalánta később a társadalom öregjeit, betegjeit, sérültjeit csak egészségpénztárt nyomasztó teherként látja?

Istennek törvénye van, ami alól nincs kibúvó, a neve: Élet. Semmi nincs benne ingyen és mindennek következménye van. Nem lehet látványos trükkökkel a következményt elkerülni, legfeljebb megtéveszteni a bizonytalanokat. Ezért minden családapának, s családanyának kötelessége, hogy életükkel gyermekeik elé éljék az Élet nagy csodáját, az Isten-teremtette Szerelmet. Úgy, ahogyan az Ő elgondolta: felelősséggel.



Isten igazsága...


A mai nap imádsága:

URam! Akaratodat tárd fel előttem! Ámen

   

Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
Zsolt 33,4

Az ÚR igéje... Jó, jó.. de melyik? Az ószövetségi vagy az újszövetségi? Mindkettő egyenlő súlyban és arányban? S melyik fordításban? S mi van a katolikus testvéreink "szent egyházi hagyományával" illetve azokkal a könyvekkel (deuterokanonikusok), melyek csak az ő Bibliájukban szerepelnek? És mi van a dogmákkal, vagyis az Egyház tanításával? Hamar belátható, hogy tulajdonképpen minden az "ÚR igéje"-kategóriájába sorolható, ami az Életről tesz bizonyságot. Arról, ami Istentől jön, Istenhez megy, amit Isten tart fenn gondviselő jósága által. Isten előtt nincs külön katolikus-, református-, evangélikus-, ember, Őelőtte csak ember van. Neki nem az számít, hogy valaki Allahnak vagy Jávénak szólítja, Neki csak az "számít", ha Őt valaki megszólítja... S mivel Ő Isten, ezért érti a szavak nélküli megszólítást/imádságot is.

Mi emberek szeretünk kategorizálni. Túlságosan is. (Ezért vannak előítéleteink is. Bizony, az első benyomásoknak soha nincs második esélye, ezért különösen is fontos, hogy az igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem.) Isten azonban nem "kategorizál", nem ítél el, hanem megvizsgálja a szíveinket, vajon abban megvan-e a leglényegesebb tulajdonság: a hűség. Ő ugyanis hűséges teremtményeihez, az életüket "akarja" nem pedig a vesztüket, sőt, Ő még akkor is hű marad, ha a teremtményei elfordulnak Tőle!

Az "ÚR igéje" - mint meghatározás - tehát azt jelenti: minden, ami az istenadta Élet igazságát hirdeti. Így az ÚR igéje (értsd: Isten igazsága) nem csak a Bibliában, hanem mindenhol megnyilvánulhat. Isten ugyanis azért MINDENható, mert MINDENben kinyilatkoztatja Önmagát. Isten ott van MINDENben, a kicsiben és nagyban, a láthatóban és a láthatatlanban, az Életben és Halálban, az egész világMINDENségben, mert annak a RENDJE tulajdonképpen Ő maga... Ha Isten csak az Univerzum egyik sarkában lenne isten, akkor nem Isten lenne, hanem csak "istenség". Sajnos sokan képzelik Istent istenségnek, s ruházzák fel emberi tulajdonságokkal - félig vagy teljesen káoszt okozva önmaguknak, s nemegyszer másoknak... Ezért van ennyi szélsőségesen gondolkodó - kivétel nélkül minden népben és nemzetben!

Az ÚR igéjét valójában csak az érti, aki ráhangolódik az Istenre magára, az képes távlatokba helyezni annak üzenetét, aki az Életet feltétel nélkül tiszteli. Az élet tisztelete nélkül ugyanis nincs, nem lehetséges a "szentülés", legfeljebb a vallásoskodás, aminek a hithez nem, legfeljebb a hiszékenységhez van köze. Isten igéje tehát MINDaz, ami elvezet Őhozzá, s ezért Istent "ebbéli" MINDENhatóságában korlátozni dogmákkal, nyilatkozatokkal - tévút... Egyszer azonban mindenre fény derül, s nyilvánvalóvá válik az Igazság.



Kísértés...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy kegyelmed révén meg tudjam különböztetni minden nap mi természetes, s mi a természetellenes, mi az, ami romlásba visz, s mi az, ami javamra válik! Ámen

   

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.
Jak 1,12-13

Emberlétünk legnagyobb kihívása saját magunk vagyunk. Tudatos életünket végigkíséri érzéseink kordában tartásának küzdelme, hiszen szeretünk enni, inni, birtokolni, s alapvetően meghatározza életünket az is, hogy a JóIsten belénkteremtette a szexust! Vágyaink és lehetőségeink közé kifeszítve éljük mindennapjainkat, keresve az élet normalitásának harmóniáját... Nem könnyű feladat ez, megharcolni emberségünket! Eközben - így szoktuk mondnai - "kísértésbe esünk"... De mi is valójában a kísértés?

Sokan azt vallják, hogy a kísértés az maga a kívánás, s ha megöljük magunkban a kívánságot, akkor megszűnik a kívánás beteljesületlenségéből fakadó fájdalom. Ez buddhista felfogás. Tényleg ez lenne a megoldás, mindenről lemondani? Ha nem lenne bennünk kívánás, akkor bizony éhen és/vagy szomjan halnánk, s hamar kihalna az emberiség is. A kísértés tehát gyaníthatóan valami más.

"Ádám, Éva és az alma" története a zsidó-keresztény kultúra egyik legrégebbi alapköve - irodalomtörténetileg és átvitt értelemben is. A történet csodálatosan megragadja azt, ami földi létünk kihívását és értelmét is adja: a birtoklást. Igen, mert birtokolni akarjuk az életet: evésben és ivásban, szexualitásban és ismeretben. Elemi ösztöneinkkel kapaszkodunk mindegyikbe, de bármennyire is ragaszkodunk egyikhez vagy másikhoz, külön-külön egyik sem nyújtja a vágyott harmóniát. A kísértés éppen abban rejlik, hogy külön-külön mindegyik a teljességet ígéri, de az ígéret csak ígéret marad! Sem az evés, sem az ivás nem boldogít, ha azt nem közösségben tesszük! Hiába vigasztalják önmagukat a "szinglik" hamiskás szabadság-értelmezésükkel, a családi étkezések "sóderpartiját" nem pótolja a tévé előtti rendszeres majszolgatás... Hiába a szexuális örömök hajszolása, a nagy bulizások kezdeti izgalmát egyhamar felváltja a magány, mert nem csak élményre, hanem megmaradó értékre vágyik minden emberszív...

De bizony az ismeret birtoklása is csalóka. Lehet egyre többet és többet megismerni a világból, gyűjtögetheti az ember a diplomáit és kurzusait, de ha csak ezek vannak, akkor karriert igen, de megnyugvást, megbékélést elérni nem lehet velük. Milyen nyilvánvaló válik ez a negyvenes hölgyek hirtelentámadt gyermekvállalási kedvében! Ekkor derül ki, hogy aminek nem sok értelmét látták - áldozatot hozni a másik (gyermek, társ) jövéjéért - igazából, mégis csak ennek van értelme... Ilyetén módón alaposan elhibázni az életet persze nemcsak az örök Évák, de a mindenkori Ádámok "kiváltsága" is!

Mi tehát a kísértés? Az, hogy Isten, és az Ő terve nélkül mi magunk is elérhetjük mindazt, amire szükségünk van. Belátjuk vagy sem, Teremtőnk jól megalkotta az Élet játékszabályait - azokat nem érdemes kijátszani! Aki csal az nemcsak másokat, mindenekelőtt önmagát csapja be, s egyszer az Élet benyújtja a számlát, s akkor fizetni kell - kibúvú, haladék nincs, meg kell fizetni a tartozást.

A kísértés az értékek viszonylagossá tételével kezdődik: Kívánatos értékké válik, ami gagyi, és kizárolagos fontosságot kap az, ami valójában csak összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét és szépségét. Minden kísértéssé válhat, ha nincs mögötte az Isten. Kísértés lehet a fiatalság, mely mégiscsak elmúlik, kísértés lehet a jólét, s a hatalom szeretete, mert ha csak magának tartja meg az ember, akkor elemészti a közösség iránti felelősséget. Kísértés lehet az információ birtoklása is, hiszen azt bármikor elveszíthetjük - agyvérzéssel, vagy azáltal, hogy hiteltelenné válunk életünkkel, s bár az igazat szóljuk, mégsem hallgat ránk senki...

Elimádkozni tehát a Miatyánkot, benne a kéréssel "Ne vígy minket a kísértésbe!" nem időpazarlás, hanem hitvallás. Naponkénti megvallása annak, hogy önmagunkban gyengék vagyunk, de Isten kegyelmével igen nagy dolgokra is képesek vagyunk. Meg tudunk állni Vele együtt ott is, ahol más "törvényszerűen" elbukik...

A kísértés mindig krízissel is jár, amely azonban nem jelenti törvényszerűen annak elhatalmasodását az életünkben. Maga a szó "krízis" ítéletet jelent. A krízisben lehetőséget kapunk, hogy megítéljük mi a jó, s mi a rossz, s válasszunk. A választás szabadsága hozza magával a jutalmat vagy éppen a büntetést is, hiszen az életben mindennek következménye van. A kísértésekben való megállás mindig stabilitást jelent, amit az apostol állhatatosságnak nevez. Ez soha nem aszkétikus áldozatok árán megvalósuló keserű önfegyelmezés, hanem a szabadságalapú választás édes, kívánatos lelki gyönyörűsége. Luther Márton írja: "Arról nem tehetsz, hogy a kísértés madara elszáll a fejed felett, de arról igen hogy a fejeden fészket rakjon vagy sem!"



Üdvösség...

A mai nap imádsága:

URam! Munkáld bennem a jót, hogy közösségben lehessek Veled, s mindazokkal, akik Benned reménykednek!Ámen


Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10b

Életünk minden egyes megélt percével - ha akarjuk, ha nem - közelebb hajlunk a sírhoz... s ahogyan közeledünk a számunkra "kijelölt" utolsó földi napunkhoz, egyre inkább hinni kívánjuk a "remélt valóságot": örök életre teremtettünk. Ugyanakkor életünk mindennapjait mégsem az a céltudatoság határozza meg, hogy üdvözülni akarunk. Emberek vagyunk - időbe és térbe beleteremtve, esendőségeink, vétkeink és mulasztásaink mindennapos szorításában. Ezért megmaradni hűségesen az Istennél - életünk legnagyobb kihívása.

Sokan tesznek örök fogadalmat - még az oltár előtt (azaz Isten előtt!) is -, hogy a halálig hűségesek maradnak társukhoz, de aztán valahogyan ez mégsem sikerült - válás lesz a vége. De miért is? Talán nem volt elég komoly az elhatározás? Később derült csak ki, hogy mégsem a választott társ a nagy "Ő"? Esetleg hiányzott a jószándék? Az élet bonyolultsága okán a választ egyedül az Isten tudja, mert többnyire a felek önámításban élnek - hiszen a legnagyobb csúsztatásokat, hazugságokat mi magunk hitetjük el magunkkal...

Azt szoktuk mondani: hűséges vagyok a társamhoz, esetleg egy párthoz vagy márkához? és hűséges vagyok az Istenhez is, de valójában az önmagunkhoz (elveinkhez) való hűségről van szó mindegyikben. Ezért a hűtlen ember nem az Istent, nem a társát, felebarátját sebzi meg különösen (természetesen őket is), hanem elsősorban önmagát. Ezért ennyire fájdalmas és tragikus a hűtlenség! Nincs fájdalmasabb annál, amikor önmagunkban csalatkozunk, mert azt hittük, hogy majd mi állni fogunk, s közben elestünk? jóllehet az ige figyelmeztet: ?Aki pedig áll, vigyázzon, hogy el ne essék!?

Ha vargabetűkkel tűzdelt is életútunk, Isten felől nézve egyenesen menetelünk Őfelé, azaz haladunk üdvösségünk vagy a kárhozat felé. Régen ezt két külön helynek gondolták, valójában egy hely a kettő, hiszen sokkal inkább állapotról van szó! A mennyország, az Isten közelében "közösségben-létezés", a másik, a kárhozatos állapot: vagyis az Isten közelségének abszolút hiánya a teljes magányban... ennél nagyobb, kínzóbb fájdalom nincs - ez maga a pokol.


Vállalásaink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Költözz be szívembe, hogy végre kitáguljon, s Tőled kapott szeretetembe beleférjenek mindazok, akiket elém hozol ezen a mai napon is! Ámen



Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá... És melette ültek a földön hét nap és hét éjjel, de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
Jób 2,1

Közhely, hogy szenved a világ. Azonban, ha jól belegondolunk, soha ilyen nagy szenvedéseket nem élt át az emberiség mint manapság. A történelem ugyan tudósít borzalmakról, háborúkról és pestisjárványokról, de a szenvedés testben lezajló része a kisebb rész, a nagyobb, a nehezebben elhordozhatóbb az igazságtalanság, az egyedül-maradottság fájdalma. A test szenvedése manapság jól csillapítható, a léleké azonban alig vagy egyáltalán nem. Amit ma mégis megpróbálnak az orvostudomány módszereivel (értsd "gyógy"-szeres kezelés,) az kétségbeesésből fakadó cselekedet... mert azt mindenki érzi, hogy valamit tenni kell.

A legnyomorúságosabb a szenvedésünkben az elesettség, a kiszolgáltatottság érzése. Ha akad valaki, aki törődik velünk vagy egyszerűen csak mellettünk áll vagy betegágyunk szélén ül, már a gyógyulásunk is könnyebb... Aki pedig megkap minden elképzelhető segítséget, de mindeközben hideg csövek polipos szorításában fekszik mozdulatlanul, s még az izzadságcsöppjeit is csak az ellátó-személyzet törli le, annak gyógyulása sokkal nehezebb. Mindenekelőtt ugyanis a léleknek kell gyógyulnia, hogy a test is gyógyulhasson... Elhivatásban élő egészségügyi dolgozók tudják ennek igazát alátámasztani! Ha a beteget senki nem várja haza, ha felépülése után is csak a kilátástalanság keserű érzése látogatja meg, akkor gyógyulása igencsak elhúzódik.

Jób barátai azt adják Jóbnak, ami a mai világban hiányzik - a részvétüket. Élet-minőségünk csökkenése a részvétlenség miatt következik be. A politikai vezetők, ahelyett, hogy ugyanazt a 46 kromoszómát hordozó ember-testvérüknek is lehetőséget teremtenének az életre (leben lassen!) inkább kiszorítják őket. Németországban naponta 100ezer(!) diák nem jelenik meg az iskolában, pedig ott lenne a helyük... Hiába minden próbálkozás, a 13-17 éves emberke már kezdi jól látni saját perspektívátlanságát is... "Nem agresszívek, inkább sodródnak az eseményekkel, a hivatásos munkanélküli státusz pedig nem hozza őket izgalomba.." -állapítja meg tárgyilagosan az egyik riportban a prominens ifjúság-kutató szakember.

Ha az emberek szívében ott van/lenne a másik problémájának elsősorban nem megoldani-akarása, hanem csak az abból való gesztus-értékű részesedés alapérzése, mely egy-egy jó szóban, biztatásban megnyilvánul - már jobb lenne a világ. A gond az, hogy, amíg csak önmaga fér el az ember a szívében, s egy hajszálnyi hely sincs se embernek se Istennek, addig a megoldás is várat magára...