2017. október 21., szombat

Hogy halld Istent közel kell kerülnöd hozzá

"Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé." 1Móz.6,9

Ezen a héten azokból a buktatókból nézünk meg egy párat, amelyekkel akkor fogsz szembesülni ha az álmaidat, a céljaidat űzöd a következő években. Tegnap a kétség hangjairól beszéltünk, amelyek az "álomrombolók" az életedben. Ma szeretném folytatni ezt a gondolatmenetet és ezeknek a hangoknak az ellenszeréről beszélni.

Nóé hitben építette meg a bárkát. "Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók." (Zsid. 11,7) Hogyan hitte, hogy azok a dolgok amelyek azelőtt még nem történtek meg, meg fognak történni?

Mert hallotta Istent. Nóé hallotta Istent. És te hogyan teheted ezt? Azt mondod: "Bízni akarok Istenben, de nem hallom Őt." Ahhoz, hogy halld Istent, közelebb kell kerülnöd hozzá. Nem fogod hallani Istent, ha közben be van kapcsolva a TV. Nem hallod őt, ha az iPod-odat hallgatod éppen. Nem hallod Istent akkor sem, ha közben a rádiót is hallgatod. Nem hallod Istent amikor az agyad ezer figyelmelterelő dologgal van tele. Egyedül kell lenned, csöndben az Úrral.

A Biblia azt mondja, "Légy csöndben és várj az Úrra." Ez azt jelenti, hogy ülj le és hallgass el. Így fogsz közel kerülni az Úrhoz és hallani őt. Le kell ülnöd csöndben, egyedül a Bibliáddal és azt mondani: "Istenem, van-e valami, amit mondani akarsz nekem?" Ezután olvasd az Isten igéjét és beszélj neki arról, ami a szívedben van.

Hallani fogod Istent, ha közelebb kerülsz hozzá. A Biblia ezt együtt járásnak hívja Istennel. Nóé jó közösségben együtt járt az az Úrral. Ha hallani akarod Istent, akkor vele kell járnod a következő években; ami azt jelenti, hogy azt mondod:" Uram, én a Te irányodba megyek, és nem a magam útján. A Te lábad nyomát követem, olyan lassan vagy gyorsan, ahogyan ez Te kívánod tőlem."

Hogy mi az eredménye annak, hogy együtt jársz az Úrral? Az, hogy nem félsz semmitől. Igen, "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy." Zsolt.23,4. Hogy miért? Mert ha az Úr közel van, elmúlik a félelem.

* Ha attól félsz, hogy mit hoz a jövőd, nem jársz együtt az Úrral.
* Ha anyagi gondok aggasztanak, nem jársz együtt az Úrral.
* Ha a házasságod miatt aggódsz, akkor te nem jársz együtt az Úrral.


Mert minél jobban telve van az életed az Isten szeretetével, annál kevesebb a félelem az életedben. A szeretet és a félelem nem működhet egyszerre ugyanabban a szívben, ugyanabban az időben.

Így imádkozz: "Istenem, Téged akarlak hallani és nem a kétség hangjait. Hallani akarlak, és megígérem, hogy engedelmeskedni fogok Neked. Egy akarok lenni azok közül az emberek közül, akiket használni akarsz és meg akarsz áldani az előttem álló években. Azt szeretném, ha ezek az évek a céltudatosság évei lennének számomra és a családom számára. Ámen."


Isten ellenszere a döntésképtelenségre


"...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsolt. 23:3b)

Néha félünk attól, hogy rossz döntést hozunk és ez feszültséget okoz.

Isten azt mondja, hogy van egy ellenszer a döntésképtelenségre. A Zsoltárok 23:3 ezt mondja: "...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." Hogy hogyan kezeljük a döntéshozásból fakadó feszültséget, az attól függ, mennyire engedjük, hogy Isten vezessen bennünket.

Lehet, hogy azt gondolod: "Dehát én ezt már megpróbáltam!" Kérted Istent, hogy vezessen, aztán még jobban összezavarodtál, mint azelőtt. Még mindig nem érted. Csodálkozol: "Miért olyan nehéz megismerni Isten akaratát?"

Vajon Isten játszik velünk? Természetesen nem! Isten vezetni akar bennünket. Ő jobban akarja, hogy megismerjük akaratát, mint amennyire mi akarjuk azt megismerni. Az a problémánk, hogy gyakran rossz helyen keresgélünk, amikor megpróbáljuk megérteni Isten akaratát.

Néhányan egy érzést keresnek. Néhányunk hivatalos úton közeledik Isten akaratához, valamilyen receptet akarunk, amit alkalmazhatunk döntéshozatalkor. Néhányan közülünk mágikusan közeledünk és reméljük, hogy Isten adni fog nekünk valamilyen fantasztikus jelet vagy csodát, amit követhetünk.

Mindezek csalódáshoz vezetnek, emiatt eltéveszthetjük Isten akaratának felismerését.

Isten nem akar összezavarni és nem akar feszültséget okozni döntéshozás közben. Isten azt akarja, hogy tudd, ő ott van, vezet minden lépésedben.

Ez az ő ígérete, úgyhogy elhiheted, hogy igaz: "...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsolt. 23:3b)


Legyen dicsőítés a munkád is


"Bármit teszel, dolgozz keményen és örömmel, úgy, mintha az Úrnak dolgoznál, és nem úgy, mintha embereknek. Emlékezz arra, hogy az Úr örökséget fog adni neked jutalomként, és a Mester, akit szolgálsz, az Krisztus." (Kolossé 3:23-24., NLT fordítás)


A főnököd nem is igazán a főnököd; a te főnököd Jézus.

Két dolgot szeretném, ha megértenél a mai igeversből.

Először azt, hogy: "Bármit teszel, dolgozz keményen és örömmel, úgy, mintha az Úrnak dolgoznál, és nem úgy, mintha embereknek." (Kolossé 3:23. NLT ford.). Könnyebb lelkesedni a munka iránt, ha a nézőpontod megváltozik: ahelyett, hogy úgy látnád a dolgot, hogy "ezt a főnökömnek teszem" vagy "ezt a fizetésért teszem", lásd úgy, hogy "ezt az Úrnak teszem". Ha ez jár a fejedben, bármit meg tudsz tenni - festéket kaparni, mosogatni, autót javítani -, és dicsőítéssé tudod változtatni a munkádat.

Másodszor, amikor dicsőítésre használod a munkádat, elkezdesz a Mennyben jutalmat gyűjteni. A Kolossé 3:24 ezt mondja: "Emlékezz arra, hogy az Úr örökséget fog adni neked jutalomként, és a Mester, akit szolgálsz, az Krisztus." Ha Istennek dolgozol, örök befektetéseket helyezel el a Mennyben.

"Tehát bármit esztek vagy isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" (1. Korinthus 10:31, NIV ford.) Nem számít, hogy iratokat rendezel vagy számlákat írsz alá; minden munka lehet a dicsőítés egy formája, ha lelkesen Istennek végzed.

Beszéljünk róla!

* Hogyan segít neked a "mennyei befektetés" nézőpont, amikor dolgozol vagy valamilyen munkát végzel?

* Hogyan tudod a "dicsőítő hozzáállást" az életed többi területén is alkalmazni?
ÁTJUTNI A TÚLSÓ PARTRA

„Menjünk át a túlsó partra!” (Márk 4:35)


Egy nap Jézus azt mondta tanítványainak: „Menjünk át a túlsó partra… Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni” (Márk 4:35-37).

Az ördög nem akarja, hogy átjuss a viharon, és elérj a túlsó partra. Nem bánja, ha gyülekezetbe jársz, énekelsz a kórusban, vagy szolgálsz a vezetőségben – csak azt nem akarja, hogy elért az Istentől való rendeltetésedet. Ami azonban a túlsó parton vár, megéri mindazt, amin most át kell menned. Olyan rettenetes ellenséggel küzdesz, ki tudja, Istennek terve volt az életedre. Nem tudja viszont elsüllyeszteni azt az embert, akinek a csónakjában ott van Jézus, azt, aki imádkozik, és közel marad Hozzá. Ma tehát kötelezd el magad arra, hogy megmaradsz Isten erejében, bármivel is kell most szembenézned, és bármekkora csapás is ért téged. A lelki-szellemi növekedés nem jön könnyen. Pál azt írja: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat” (1Korinthus 13:11). Ideje felhagynod a gyermekies gondolkodással, ideje felnőni! Ha nem teszed, nem fogod megtapasztalni mindazt, amit Isten tartogat számodra. Miben van ma szükséged új látásra? Az időbeosztásodat kell új szemmel átvizsgálnod, hogy legyen benne hely Istennek? Vagy a barátaidat, mert rossz irányba visznek? A szokásaidat, mert elszívják az erődet és legyőznek? A szavaidat, mert kételkedés beszédeit mondod a hit szavai helyett? Fordulj Istenhez, Ő átvisz a viharon, és eljuttat a túlsó partra.


IGAZZÁ LETTÉL KRISZTUS ÁLTAL


„…az igazság ösvényein vezet engem…” (Zsoltárok 23:3 Károli)

Hogyan élhet együtt egy tökéletes Isten a mennyben olyan emberekkel, akik hozzánk hasonlóan nem tökéletesek? Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy felvennének-e valakit az oxfordi vagy cambridge-i egyetemre, akinek még érettségije sincs. Akkor mit tehetünk? Találnunk kell valakit, aki megfelelő helyettes, vagy örökre elvesztünk! Itt jön Jézus a képbe: ő a Jó Pásztor, aki életét adja juhaiért. Ez a nagy csere! A kereszten Istenminden bűnünket Krisztusra helyezte, és ha hiszünk, akkor Krisztus minden igazságát nekünk adja. Csodálatos!

Kevin Bacon színész visszaemlékszik arra, amikor hatéves fia először látta a Gumiláb című filmez: „»Hé, apa, emlékszel arra a részre a filmben, amikor a gerendákon hintázol? Az nagyon király! Hogy csináltad?« »Nos, azt a részt nem én csináltam… hanem egy dublőr« - feleltem. »Mi az a dublőr?« - kérdezte a fiam. »Valaki, aki úgy öltözik, mint én, és megcsinál olyan dolgokat, amiket én nem tudok.« »Ó« - felelte, és kissé zavartan kiment a szobából. Később azt mondta: »Hé, apa, arra a részre emlékszel, amikor körbeforogsz a korláton és leugrasz? Azt hogy csináltad?« »Hát, azt sem én csináltam, hanem egy tornász dublőr.« »Mi az a tornász dublőr?« »Az a fickó, aki az én ruháimba öltözik, és megcsinál olyan dolgokat, amiket én nem tudok.« Ekkor a fiam azt kérdezte: »Apa, akkor te mit csináltál?« »Bezsebeltem a dicsőséget« - válaszoltam elfogódottan.” Egy énekíró ezt így fogalmazta meg: „Az Ú igazságába öltözötten, kifogástalanul tökéletesen állhatok meg trónja előtt. Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más talaj csak futóhomok.”


Nyomás alatt

„Nyomás alatt vagyunk… de nem törünk meg.” (2Korinthus 4:8 TLB)

Úgy érzed, hogy egy alagútban vagy, ahonnan nincs kiút? Örülj; csodára vagy előjegyezve!

Pál azt mondta: „Minden oldalról szorongatnak minket a bajok, de nem gyűrnek le, nem törnek össze. Össze vagyunk zavarodva… de nem adjuk fel, és nem szállunk ki. Üldözöttek vagyunk, de Isten soha nem hagy cserben minket. Letipornak, de újra felkelünk, és tovább megyünk.” Szükség van egy bizonyos mértékű nyomásra ahhoz, hogy felfakadjon a hitünk, és Isten pontosan tudja, hogy mennyit kell alkalmaznia. Megengedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol: a) kimerülnek a saját erőforrásaink; b) belefáradunk abba, hogy a Sátán elrabolja azt, amiről Isten azt mondta, hogy a miénk; c) a mások véleménye többé nem irányít minket.

Ilyen helyzetbe jutott Anna, amikor a templomban imádkozott „lelke mélyéig elkeseredve… és keservesen sírva” (1Sámuel 1:10). Olyan nagy nyomás alatt volt a gyermektelensége miatt, hogy amikor elkezdte letenni terhét Isten előtt, a főpap azt hitte, hogy részeg. Amikor kétségbe vagy esve, akkor nem túlságosan érdekel az, hogy lenyűgözd a vallásos bámészkodókat; csak az érdekel, hogy megérintsd Isten szívét.

Istennel nincs reménytelen helyzet, csak olyan emberek, akik reményvesztetté váltak a helyzet miatt. Az igazi hit akkor mutatkozik meg, amikor döntésre kerül a sor. Végtére is nincs szükséged arra, hogy Isten kettéválassza a Vörös-tengert, ha mindenfelé hidak vannak, nem igaz? Amikor azonban te magad semmit sem tudsz tenni azért, hogy elkerüld az elkerülhetetlent, akkor kezdesz el bízni abban, hogy Isten megteszi a lehetetlent! Tehát az a krízis, amit most átélsz, lehet egy álruhás áldás – egy lehetőség arra, hogy nagyobb mértékben tapasztald meg Isten erejét működni az életedben.


Rugalmas emberek

„Mindenütt szorongatnak minket.” (2Korinthus 4:8)


Amikor egy hátsérülés miatt Angela Madsen deréktól lefelé megbénult, megfogadta, hogy bármit megtesz azért, hogy újra talpra álljon. Ezért elkezdett edzeni arra, hogy ő legyen az első fogyatékkal élő nő, aki átevezi az Atlanti óceánt. Denise Foley újságíró ezt írta róla: „Madsen az, amit a kutatók rugalmasnak neveznek – képes visszapattanni, bármit is hozzon az élet. Olyan ember, aki elgondolkodtat minket azon, hogy mi történne velünk, ha a mi erőnk lenne próbára téve. Mi is vissza tudnánk pattanni?” Pál azt írja: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk”. A rugalmas emberek: 1) Kezükbe veszik az életük irányítását: Dr. Steven és Dr. Sybil Wolin írták: „Könnyű másokat hibáztatni a bajaidért, és várni arra, hogy majd ők megoldják. De így neked sohasem lesz alkalmad rá… Ha viszont problémamegoldóként tekintesz magadra, az élet egészen másként alakul. Ismerd fel az erősségeidet! Emlékezz vissza azokra a pillanatokra, amikor legyőzted a nehézségeket! Összpontosíts arra, amire hatni tudsz, és ne arra, amire nincs befolyásod!” 2) A megfelelő emberekkel veszik körül magukat. A zsoltáros azt mondta: „sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem” (Zsoltárok 129:2). Ned Hallowell úgy nőtt fel, hogy egy bipoláris személyiségű apa, egy bántalmazó mostohaapa és egy alkoholista anya nevelte, és kétfajta tanulási nehézséggel is küzdött – az ilyen történet gyakran a börtön vagy az elmegyógyintézet előfutára. Ő ma mégis kiváló pszichiáter, boldog házasságban élő apa és sikeres író. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a bentlakásos iskolában olyan tanárokhoz kötődött, akik törődtek vele, és szárnyaik alá vették. A nehéz időkben tehát támaszkodj Istenre, vedd a kezedbe az irányítást, és megfelelő emberekkel vedd körül magadat!




A rugalmas embereknek két másik közös vonásuk is van: 1) Engedik, hogy a fájdalom serkentse a fejlődést. Linda Joy Montgomery fotográfus pályája csúcsán tudta meg, hogy meg fog vakulni. Akkor egy belső hang ezt mondta neki: „Ez nem a vég, ez a kezdet”. Verseket kezdett írni, és elhívást fedezett fel magában arra, hogy motivációs előadó legyen; létrehozta az Igazi Látás Intézetet, és gyermekeket tanít arra, hogy kiaknázzák belső erőforrásaikat. A Biblia azt mondja: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Példabeszédek 24:16). Fájdalmak között is célt találni nem újdonság. Olyan emberek, akik túléltek halálos betegségeket, természeti katasztrófákat vagy a holokausztot, vagy olyan szülők, akik tartósan beteg gyermekeket nevelnek, folyamatosan bizonyítják, hogyan találják meg az igazi győztesek a felhők között átragyogó napsugarat azáltal, hogy újra felfedezik magukat. Pál arról beszél, hogy „bajokkal küzdünk, de nem csüggedünk el… földre terülünk, de nem törünk össze” (2Korinthus 4:8 TM). Ha kihívásokkal találkozol, az segít kifejleszteni az önbizalmadat és a „képes vagyok rá” hozzáállást, ami ezt mondja: „Már voltam ilyen helyzetben, végigcsináltam, most is túl fogom élni”. Michael Jordan egyszer ezt mondta: „Pályám során több mint 9000 dobást elvétettem… elvesztettem 300 meccset… 26-szor rám bízták a döntő lövést, és én elhibáztam a kosarat. Újra meg újra próbálkoztam, és újra meg újra kudarcot vallottam. Így lettem sikeres.” 2) Változtatnak azon, amin képesek változtatni. Pál azt mondja: „ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efézus 6:8). 1995-ben sokan ástak a romok között, hogy segítsenek megmenteni az Oklahoma City-beli robbantás túlélőit, és bár érthető módon elcsigázottak voltak, mégis a poszttraumatikus szindróma kevesebb tünetét mutatták később. A koncentrációs táborokban a hadifoglyok gyakran odaadták az utolsó morzsájukat is másnak, bizonyítva, hogy magad választhatod meg a viselkedésedet, bármilyen körülmények között vagy is. Hogyan? Úgy, hogy Istenből merítesz erőt, és megtanulod uralni azt az egy dolgot, amit irányítani tudsz: magadat.
Élet és halál...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm az életemet! Köszönöm, hogy vagyok, s másoknak is "lehetek"! Köszönöm mindazokat, akiket mellém adtál, hogy szeressenek, s hogy én is szerethetem őket! Köszönöm életem minden percét, a vidámságot és a szomorú pillanatokat is, melyekben tanítasz, hogyan éljek akaratod szerint, teljességben és boldogan! Ámen
   

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!

...Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. Igen nagy hiábavalóság, mondja a Prédikátor, minden hiábavalóság! !
Préd 12,1 és 6-8

Akarjuk vagy sem, életünk bizonyos szakaszaiban előjönnek a nagy önértékelési kérdések: jól csináltam-e, megérte-e úgy alakítanom az életemet, ahogy... illetve megtettem-e mindent, hogy ne legyen olyan, amilyennek nem kívántam? Életünk végén hiábavalónak tartani az "egészet", ami mögöttünk van - mégha a prédikátor is (feltételezhetően Salamon és/vagy szorgalmas bölcsei, akik gyűjtögették a korabeli okos mondásokat) mondja -, eléggé furcsa dolog. Olyan ez, mint amikor a virág bimbózik, virágba borul, termést hoz és elszárad, s azt mondaná: "Milyen nyomorult sors az enyém! Én vagyok a legszerencsétlenebb ezen a virágos mezőn..." Nos, az Élet Istene az életben ajándékoz. Nincs más értelme az életnek, minthogy élünk, s rácsodálkozhatunk, kutathatjuk, s részben megismerhetjük a teremtettséget. Kudarcaink, eredményeink, életünk kis és nagy tapasztalásai mind egyre közelebb visznek minket az Istenhez. Múlandó sorsunk nem más, mint az élet egyetlen, parányi mozaikkövecskéje, melyen megcsillan olykor-olykor az Isten fénye.

Nincs is talán lélekpezsdítőbb, mint amikor szerelmes fiatalok tervezgetik a közös a jövőt és álmodoznak. Óriási erőt lehet meríteni ebből! Azok a megszédült/megszédített fiatalok, akik bulizós-futókapcsolatos ifjúságuk után végül meg kívánnak állapodni valaki mellett - igen nehéz a dolguk: kísérti őket a múlt, s nem értik, hogy a swingerklubbos, szexuális-élményfokozó próbálkozások sem érik el a kívánt sikert: a harmónikus párkapcsolatot nem tudják megélni... A szerelem (szer-elem, szer=régies alakja törvény szavunknak) ugyanis alapvető építőeleme az életnek. Azt a nevetségesen kevés néhány évtizedet - ha a JóIsten kegyelméből szerelemben is éljük le -, akkor sem tudjuk teljességgel megélni... soha nem jutunk el addig a pontig, hogy kimondhatnánk: "Na jó, ebből ennyi elég!" Ha mégis, akkor az bizony nem (volt) szerelem...

Aki fiatal korában gondol a Teremtőjére, az nemcsak nagyobb felelőséggel éli a mindennapjait, de létének végességével sokkal inkább tisztában van, s ezért teljesebb számára a "ma", az "itt és most". Az emberi kapcsolatok nagy hibája, hogy többnyire csak ígéretekben léteznek, s a "majd egyszerben" akarják megélni, megvalósítani azokat a találkozásokat, aminek keretet az aktuális pillanat ad.

Hibáztatni az Istent, mert "nekem semmi sem sikerül" - egyszerű önsajnálat. Isten sok-sok lehetőséget ad arra, hogy kiteljesedjünk: nemcsak a szerelemben, de alkotó munkában, családi és baráti kapcsolatainkban. Az istenes életű ember tisztában van azzal, hogy lehetőségei végesek, de azt is tudja, hogy Teremtője olykor a tenyeréről megmutatja a Végtelensége nyúló dimenziókat... Ez pedig óriási dolog, kiváltság a javából! Így szelídül meg a lélek, s ezért nem retteg az elmúlástól, hanem belesimulva az ÚRIsten teremtői akaratába mindenért hálát ad...



Isten törvényeinek érvényre jutásáért életünkben.



A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Teremtett világod csodáin ámulunk nap mint nap. Engedd meg számunkra, hogy átélhessük: saját életünk is csoda... Ámen.



Én vagyok az ÚR, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt.
Ézs 45,6-7

Nagy céljaink kitűzésekor - hivatás-, és párválasztás - még nem tudjuk pontosan, hogy mit akarunk, de azt igenis nagyon jól látjuk, hogy mit nem akarunk. Amikor Keresztelő Jánost kérdezik, hogy ő kicsoda, válaszát azzal kezdi: ő ki nem. Isten üzeneteiben gyakran kifejti: Ő nem az, akinek, mi emberek gondoljuk. A Jahve név is azt jelzi, Istennek nincs neve, Őt nem lehet egy névbe beszorítani, azzal azonosítani. Ezért a zsidóság következetesen Örökkévalónak, Mindenhatónak, ÚRnak, "Vagyok, aki vagyok"-nak nevezi a Megnevezhetetlent. Vannak kérdések, amikre válaszokat nyerünk, s vannak, melyek kérdések maradnak a válasz után is. Ilyen ez is: Kicsoda az Isten?

Isten nem az, akinek gondoljuk. Nem a mi hiányos elképzeléseink égbevetített tükörképe. Először is: Isten Egy. Nincs más hatalom. Istennek nem kell "küzdeni" mint nekünk, Isten nem bánkódik és nem szomorkodik, de mi emberi elképzeléseinkkel ruházzuk fel, megpróbálva megérteni a Felfoghatatlant. Egy olyan világban, ahol a szó elveszítette az egységteremtő erejét különösen is nehéz az Egyről beszélni. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy az Egy az tulajdonképpen Háromság, végképp megakadunk. Isten azonban segítségünkre siet, s azt mondja: "Én vagyok"... Ebben minden benne van! Én vagyok, Akit mindig is kerestél, én vagyok, Aki mindig is várt rád, én vagyok, Akiért van minden, s én vagyok, Akiben részesedhetsz e teremtett világ teljességéből. Mindenek alfája és ómegája csakis én vagyok, békesség és baj szerzője egyaránt. Nekünk elviselhetetlen teher a szenvedés, amitől menekülni próbálunk, Neki pedig csak közbenjáró gondolat, hogy magához terelgessen. Idő és tér korlátai csak nekünk jelentenek legyőzhetetlen akadályt, számára mindezek játékosan bukfencező hangjegyek univerzumának tökéletes szimfóniájában.

Amit tehetünk az csakis egy: fogadjuk az Istent. Hogyan, amikor Ő befoghatatlan? Csakis úgy, hogy teremtett világának szép törvényeivel - amennyire adatik talentumaink szerint - mindennap megpróbálunk együtt rezdülni.



Képmutatás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Rád figyeljek ezen a mai napon is, Neked akarjak tetszeni, s ne magamnak! Ámen



Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.
Mt 23,13

Csak a tisztánlátás végett... Kik is voltak a farizeusok? Szigorú vallási elveket valló, ókori zsidó politikai párt volt, akik életüket azáltal kívánták Istennek szentelni, hogy az előírásokat szigorúan megtartották. A farizeusok pártja szociális mozgalomként is fungált, de egyben gondolati iskola szerepét töltötték Kr. e. 536 és 70 között. Tagjai gazdag, tehetős emberek voltak, akik társadalmi státuszuk révén megtehették - többnyire mások dolgoztak helyettük -, hogy idejük nagyobb részét a Tóra tanulmányozásának, s a parancsok minél részletesebb betartásának szenteljék...

Farizeusok azonban mindig is voltak, s lesznek is - s nem csak zsidók között. A kettős erkölcsiség, a jobbantudás felsőbbrendűsége végigkíséri az emberiség történelmét. Sok ember beleesik a másokat vezetni akarás kísértésébe, de nemcsak vezetni, de el is juttatni másokat a célba a legnagyobb kihívások egyike. Mindenki szeretné, ha fia lánya emberül megállná a helyét az életben, de ennek eléréséhez nem elégséges ennek a kívánása, ezt bölcsen munkálni is kell. Nem lehet negyedórában elmagyarázni egy gyermeknek, hogyan kell értékcentrikusan élni az életet, a tartalmas élet szépsége akkor sejlik fel a következő generáció számára, ha a mostani generáció is emberül, méltóságteljesen él.

Ki a farizeus tehát? Nos, aki vizet prédikál, de közben bort iszik. Aki ideológiát magyaráz ahelyett, hogy a szeretet törvényének engedelmeskedve cselekedne. Farizeus az, aki nyugodt lelkiismerettel él mások "kontójára", s közben másokat nem hagy élni, aki elvárja, hogy szeressék, de ő maga képtelen szeretni. Farizeus az, aki vallásoskodó életével szeret a középpontban tetszelegni, de az istenes életből fakadó elfogadást sosem képes megélni... A farizeusi lelkület - tetszik vagy sem -, nem csak másoknál látható destruktív magatartás, de bizony a magunk életében is megtalálható készség! Farizeusok vagyunk, amikor elvárunk bizonyos dolgokat keményen elvárunk másoktól, de ha nekünk kell teljesíteni, akkor gyakran elnézzük saját hiányosságainkat...

Az igazi probléma az, ha azok viselkednek farizeusként, képmutatóan, akik azért vannak/lennének, hogy a mi érdekeinket képviseljék, s nekünk segítsenek. Míg a politikusok össztársadalmi megoldást kínálgatnak, a papok, a lelkészek, a prédikátorok az egyéni élet számos problémájára kínálnak megoldást. Mindkettőt eredményesen csak akkor lehet megtenni, ha a vezetők dolgukat hitelesen végzik! Nincs elszomorítóbb a papoló politikusnál, s a nagyokat ígérő, hiteltelen papnál! Példakép kellene hogy legyen a politikus és a pap is. Ha azonban csak paródiái saját hivataluknak, akkor megvalósul az, amit Jézus URunk így mond: Vak vezet világtalant... s bizony mindketten gödörbe esnek!

Van-e megoldás? ...Van! Mint mindig, a megoldást a szívben találjuk meg. Ezért kell megtisztítani szívünket, hogy abban istenes, tiszta érzések uralkodjanak, s akkor súlya lesz szavainknak, s még az is megtörténik, hogy mások számára példakép lesz az életünk... ami maga a kegyelem, hiszen nem tőlünk van ez, Isten ajándéka az.



Megelégedettség...


A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy közösségbe teremtettél, mely hordoz, s melyben hordozhatok én is másokat. Jelenléted nyugalmával gazdagítsd életemet, hogy ne perlekedjek Veled az elmúlók miatt, s add, hogy kegyelmed révén megtaláljam az örökkévalókat! Ámen


Azután (Jézus) ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."
Lk 12,15

Abraham Maslow (1908-01970, amerikai psczichológus) szükséglet-piramisát manapság sokat idézik. Igényeink hierarchiája jelzi, hogy az emberi megelégedettség igen komplex probléma, hiszen ha valami meg is elégít egy időre, nemsokára késztetést érzünk valami többre. (Ezért működnek mindig oly jól a reklámok, mert azok ezt a "valami többet" ígérik!)

Amióta társadalomban létezünk, azóta a javak sosem oszlottak meg egyenlő arányban az emberek között. (Amikor egyenlőséget hittünk, akkor is voltak még egyenlőbbek...) Véletlenül vagy kitartó munka okán, a vér vagy a rendszer elnyomásából fakadóan, de mindig voltak szegények és gazdagok. A szegények többsége most is irigykedve lesi a gazdagok tehetős világát - vannak sikeres magazinok és tévéműsorok, melyek a celebek "érdekes" világát hozzák fotelközelbe -, s aztán ki-ki maga eldöntheti: a gazdag mennyire gazdag vagy szegény... A gazdagság azért csalogató sokak számára, mert szabadságot ígér, de valójában igen veszélyes; olyan mint a légyfogó ragasztója, aki közelébe száll, hamar ottragadhat. Bizony sok gazdag ember boldogtalan, mert szabadság helyett csak rabságot él át, jólétének aranylánca béklyóba köti.

A gazdagság mindenek előtt a létbiztonság illúzióját nyújtja, de ez nemcsak az anyagi a szellemi javak esetében is igaz: Van, aki nem egzisztenciájának, hanem elméje, s képzelt világának rabja. A gazdag amiatt aggódik, hogy gazdagsága holnapra megszűnik (ezért féktelen módon halmoz), az Istent napi huszonhat óra imával megtalálni igyekvő pedig attól retteg, hogy kiesik a kegyelemből és/vagy elvéti a misztikus célt. Ezért teher a nagy vagyon, s ezért veszélyesek a képzelt világok s a "most boldogtalanságában" vergődő emberek ezért vonzódnak a holnapos ígéretekhez.

Pedig a birtokolt értékekhez kötött boldogság csak hazugság. Az a valóban gazdag, aki kötetlenül boldog. Boldog, mert nem hiányzik semmi fontos az életéből. Szeretik és szerethet. Aki jól érzi magát élete minden napján, mert tudja, hogy az állandóan Isten kezében van, noha az ő élete is olykor-olykor pillanatos meglepetésekkel bír, de ez mégsem bizonytalanítja el hitében. Aki Istennel együtt, Istenben él, annak az "enyém" gondolata nem teher a vállán, mert tudja, azt azért kapta, hogy szolgáljon vele. S aki jólétének lehetőségeit mások javára hasznosítja, az nemcsak forgatja a tálentumait, de megvédi magát a világ versengésétől, sőt a szeretet mindennapos gyakorlásában helyes önértékelésre is jut.

Aki felmagasztalja magát - sok ember megelégszik már a gazdagság látszatával is -, az bizony előbb vagy utóbb, de megaláztatik... s akkor a csalódás keserűségében a tehetősségbe szédült számára is kiderül: A megelégedettség nem a gazdagság hozadéka, az csak egyedül az Isten felé fordulásé... Ezért aki Teremtőjéhez visszatalál, az megtalálja önmagát is, s nem sóvárog akkor sem, ha világ ígéretes fényei rávetülnek az ő életére is...



Világosság...


A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked a fényért, hogy világosságoddal körbefogod ezt az egész teremtett világot. Add, hogy lelkemben gyújtott Fényed ki ne húnyjék, abból naponta erőt meríthessek, s úgy éljek ebben a világban, hogy Nevedet dícsérjék, embertársaimnak haszna származzék belőle, magam pedig örömteli békességet nyerjek! Ámen.



Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak
2 Kor 4,6-7

Sötétség és világosság, jó és rossz, élet és halál, kezdet és vég... Fogalmak, melyekkel megpróbáljuk leírni a körülöttünk lévő valóságot. Amit nem ismerünk, aminek neve nincs - gondoljunk csak Ádámra, aki mindennek, amit elé vitt Isten nevet adott -, attól tartózkodunk. Örök emberi tulajdonság ez. Szőlők aggodalmaskodnak, hogy gyermekeik kikkel barátkoznak - a teenagger nagy felháborodására -, hiszen ő ismeri a barátját... aztán kiderül sokszor, annyira mégse, de ez megint egy másik történet.

Nem kell hosszasan ecsetelni, hogy milyen hasznos, nem utolsó sorban kényelmes dolog, sőt a gyermek számára gyakran félelmet űző, hogy odamehetünk a villanykapcsolóhoz, s a sötét szobában egy szempillantás alatt mindent beborító világosság támad. Ez olyan megnyugató érzés... Jól emlékszem, első osztályos voltam, s egy téli estén valamiért szüleim egy estére magamra hagytak. Csabacsűd első házai között építették nagyszüleim a hosszú parasztházat, így az a falu szélén állt... egy kiserdőcske hatalmas cserfái tövében... Napfényes időben kimondottan biztonságot nyújtó idilli hely volt, de sötétben, ha enyhe szélzúgás is társult hozzá, kimondottan félelmetesnek tűnt... Nos, egyedül voltam a nagy házban, s bizony féltem. Ezért minden helyiségben, még a fürdőszobában is felkapcsoltam a villanyt... A megnyugató biztonság álomba szenderített, úgy találtak rám hazatérő szüleim.

Nagy dolog, ha valakinek a fejében gyúlnak fel a fények, s rádöbben az élet igazságaira, s nem hadakozik a jó ellen, hanem életébe elkezdi azokat beépíteni. Az igazi nagy ajándék mégis az, ha valakinek a szívében gyúl ki a világosság, a szeretet világossága. Ez a belső fény az, ami eligazít. Tanulásban és munkában, emberekkel való viszonyomban, nemkülönben hivatás-választásomban és természetesen párválasztásomban is. Ha hiányzik ez a belső világosság, akkor hibát hibára halmozunk, s nemcsak ideiglenes, de totális életvezetési kudarcot is vallhatunk.

A keresztény (krisztusi) ember tudja, hogy ez a mindent megvilágosító kincs az Istentől, a Világosság Atyjától jön, száll alá - tökéletes ajándékként. Ezt nevezik évezredek óta kegyelemnek. Rendkívüli erő ez, csodákra is képes: Isten nem bazáros mutatványos, Ő soha nem áll elő látványos cirkuszi produkcióval... De megteszi azt, amivel olykor a legnagyobbak is hiába próbálkoznak: megfordít életeket! Aki eddig istentelenül élt, az elkezd imádkozni és istenesen élni... Nem azért, mert fontos lenne számára, hogy mit mondnak a többiek, hanem azért, mert ebben találja meg lelke nyugalmát, élete sorsára-szabott teljességét.

A kincs, azaz az Isten Szeretete bennünk van, cserépedény-életünk hordozza azt. Vigyázzunk ezért rá, hiszen nemcsak a cserépedény, de életünk is törékeny...