2017. május 22., hétfő

Ihletett látás

„…ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is… az elöljáró igyekezettel…” (Róma 12:6-8)

A jó vezetőknek vannak megérzéseik. „Látják”, amikor mások még nem, és „megértik”. Mi mindannyian három megérzési fokozatba tartozhatunk: 1) Azok, akik sohasem látják. Ha ilyen emberek kerülnek vezetői szerepbe, az olyan, mintha egy négyzet alakú cöveket tennél egy kerek lyukba – kalapálhatod és mozgathatod ide-oda, de sohasem fog beleilleni. Amikor valakinek arra van ajándéka, hogy segítő szerepben legyen, nagy hiba vezető pozícióba helyezni. Mellesleg, minden zenekarban szükség van másodhegedűsre is. Csak azokért az ajándékokért vagyunk felelősek, amiket Istentől kaptunk, nem azokért, amiket szeretnénk megkapni, sem azokért, amelyekről mások azt gondolják, hogy rendelkeznünk kellene velük. 2) Azok, akik megtanulják meglátni. Ezekben az emberekben megvan a nyersanyag, csak nevelésre és támogatásra van szükségük. Dr. John Maxwell rámutat, hogy a vezetőként való gondolkodás képessége „információra alapuló megérzés”. Ezeknek az embereknek csak némi információ, tájékoztatás és ösztönzés kell, és jó vezetőkké válhatnak. Az igazság az, hogy megérzés és ihletett látás nélkül arra vagyunk ítélve, hogy életünk eseményei és mások véleménye tompítsák felismerő képességünket. 3) Azok, akik magától értetődően látják. Ezek azok az emberek, akik igazi vezetői képességekkel születtek. Ők ösztönösen megértik az embereket, és tudják, hogyan juttassák el őket A pontból B pontba. Már gyermekkorukban is vezetőként viselkednek. Figyeld meg őket a játszótéren, és látni fogod, hogy mindenki más őket követi. Az ilyen Istentől kapott látással rendelkező emberek rá tudnak építeni erre, és nagyszerű vezetőkké válnak mások áldására. Ha a vezetői képességet legszebb formájában akarod látni, tanulmányozd Jézus életét, aki azt mondta: „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja…” (Máté 20:28).


Készítsd elő a sószórót!

„Ti vagytok a föld sója…” (Máté 5:13)
Folyton a boldogságot keressük, de rossz módon. Úgy próbáljuk megtalálni, hogy kapni akarunk, ahelyett, hogy adnánk. A szeretetnek adnia kell, hiszen a szeretet természete az adás: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk »áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként«” (Efezus 5:2). Figyeld meg a következő szavakat: „önmagát adta” és „áldozati ajándékul”. A szeretet lényege önmagad odaadása és feláldozása mások szükségeinek betöltésére – legyenek azok akár fizikai, akár lelki szükségletek. Vannak, akik annyira vallásosak, hogy nem látnak értéket a mindennapi emberi szükségek kielégítésében. Az Isten iránti szeretet a gyökér; a mások iránti szeretet a gyümölcs, mely megmutatkozik a bátorításban, türelemben, kedvességben, udvariasságban, alázatban, önzetlenségben, vidám lelkületben, szelídségben és őszinteségben (ld. Galata 5:22). Szorgalmasan keresnünk kell a módját, hogy szeretetünket kimutassuk, különösen a kis dolgokban. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül [elveszti erejét, minőségét], mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13). A só olyan, mint a szeretet; gyógyít, tisztít, tartósít és ízt ad az életnek, de semmi haszna, ha csak a sótartóban van, és nem szórják szét. Az igazság az, hogy az élet szeretet nélkül ízetlen. Nagylelkű tetteket is lehet kötelességből tenni, de ha szeretet nélkül tesszük, üresek maradunk. A szeretet az élet energiája, ez kell, hogy okot adjon minden reggel arra, hogy felkeljünk. Minden nap izgalmas és jelentőségteljes lehet, ha Isten ügynökeinek tartjuk magunkat, akik arra várnak, hogy sót szórjanak az ízetlen életekbe, akikkel találkoznak. Tehát tartsd készenlétben a sószórót!

MIÉRT HAGYJÁK EL AZ EMBREK A GYÜLEKEZETET?


„…a fiatalabb fiú … elköltözött egy távoli vidékre …” (Lukács 15:13)
A tékozló fiú történetében különösen jól alkalmazható a visszaeső bűnösökre. Azokhoz szól, akik gyülekezetben nőttek fel, ismerik Isten Igéjét, érezték Isten jelenlétét, tudják, hogy mit vár el tőlük, valaha szolgálták őt. Aztán, mint a tékozló fiú „elmentek a disznók közé”. Figyeld meg, hogy a történet főszereplőjét nem úgy hívják, hogy a tékozló bűnös, hanem úgy, hogy a tékozló fiú, mert még mindig a családhoz tartozik. A következő néhány napban nézzük meg, miért hagyják el az emberek a gyülekezetet. Először: Mert az anyai ház áldásai megszokottá válnak számukra. Figyeld meg, a fiú nem értékelte mindazt, amije volt, amíg el nem veszítette. Azt is vedd észre, hogy nem az atya tette ki a házból, ő maga költözött el egy távoli vidékre. Saját szabad akaratából ment el, és saját szabad akaratából tért vissza. Miért fontos ez? Mivel Isten szeret, nem fog erőszakkal visszatartani! Istennek a szívből jövő engedelmesség tetszik, nem az, ha alkalmazkodtunk egy halom vallási szabályhoz azért, mert féltünk attól, nehogy a pokolba jussunk. Jézus példázatot mondott egy királyról, aki menyegzői vacsorát adott, és sok vendéget hívott. Micsoda megtiszteltetés! „De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe! „De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.” (Máté 22:5). Túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy Istenre figyelj? Már annyira hozzászoktál áldásaihoz, hogy most valami mást szeretnél? Vigyázz, ez az út, amelyen elindulsz, egyetlen helyre vezet: a disznók vályújához. Állj meg, fordulj meg, térj meg, és gyere haza, amíg még teheted! Nem számít, milyen nagyot buktál, Atyád arra várj, hogy hazatérj!


„…mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (János :69)
Mert az atyai ház szabályai túlságosan korlátozóknak tűnnek. Sok ember akarja Krisztus szeretetét, de nem az uralmát, az áldásait igen, de a parancsait nem. Nem arról van szó, hogy Krisztus túl keveset kínál, hanem, hogy a neki való szolgálat ára túl nagynak tűnik. Lehet, hogy azt gondolod, ha a Krisztus napjaiban éltél volna, vele jártad volna az országot, beszélgettél volna vele, és hallottad volna prédikálni, akkor most jobb keresztény lennél. Nagyon tévedsz! „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: »Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?« …Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?« Simon Péter így felelt: »Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.«” (János 6:60, 66-69). Az igazi tanítványság nem valamilyen különleges istentiszteleti alkalmon való részvétel következménye. A tanítványság folyamat. Ahogy Péter szavaiból halljuk: „…mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus” (János 6:69 Károli), az Úr, miközben veled jártunk a hegycsúcson és a völgyben, jó időkben és rossz időkben egyaránt. Ezért írja azt is, hogy ez az ismeret: „Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetlennek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává…” (1Péter 2:7-8). Pál így fogalmazza meg: „…senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által” (1Korinthus 12:3). A Szentlélek azért munkálkodik bennünk, hogy engedelmesen alárendeljük magunkat Isten akaratának. Ez kapcsolatot jelent – szabályokkal.



„…ne ítélkezzünk egymás felett…” (Róma 14:13)
Egy másik ok, amiért az emberek elhagyják a gyülekezetet: néhány gyülekezeti tag hozzáállása. Krisztus példázatában az idősebb testvér tudta, hogyan kell jó fiúnak lenni, de azt nem tudta, hogyan legyen jó testvér. Féltékenysége és ítélkező magatartása öccse irányában szinte érthetővé teszi, hogy miért ment el a fiatalabb fiú annak idején. Pál azt írja: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róma 14:13). A Biblia azt mondja: „Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató” (1János 2:10). A te hozzáállásod és viselkedésed erősít másokat vagy botlásukat okozza? Olvastál már Diotrefészről? János beszélt róla: „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből.” (3János 9-10). Diotrefész „szószékmániás” volt, aki mindig főszereplő akart lenni; egyetlen dolog számított neki igazán – a hatalom! János leleplezi őt, és a gonosz szóval jelzi, majd ezt mondja: „…aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent” (3János 11). Csak az örökkévalóságban fog kiderülni, hány ember hagyta el a gyülekezetet ítélkező, szeretetlen, hatalomvágyó keresztyének miatt. Vigyázz, te ne légy ilyen!


Pénz

„Mivel hű voltál…” (Lukács 19:17)
Pénzen vehetsz magadnak ágyat, de pihentető alvást nem, könyveket igen, de agyat nem, ételt igen, de étvágyat nem, házat igen, de otthont nem, gyógyszereket igen, de egészséget nem, luxust igen, de boldogságot nem, imázst igen, de jellemet nem, még vallást is vehetsz, de megváltást nem. Azt kérdezed: „Ez azt jelenti, hogy Isten nem akarja, hogy pénzem legyen?” Nem, sőt valójában még több pénzt fog rád bízni, ha azt látja, hogy nem a pénzben, hanem egyedül Benne bízol (ld. 1Timóteus 6:17).
A Biblia három dolgot tanít a pénzről: 1) Ha jól sáfárkodsz azzal, amid van, Isten még többet fog rád bízni. „…magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött” (Lukács 19:15-17). 2) Ha arra összpontosítasz, hogy másoknak szolgálj, akkor Isten többet fog rád bízni. Amikor Jób többé már nem magára figyelt, hanem elkezdett másokért imádkozni: „…kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (Jób 42:10). 3) Ha képes vagy lemondani az anyagi dolgokról azért, hogy tedd Isten akaratát, Isten többet fog rád bízni. Ábrahám otthagyta az otthoni anyagi biztonságot, hogy betöltse Isten tervét, és végül a föld egyik leggazdagabb embere lett. Másik oldalról pedig a gazdag ifjú nemet mondott Krisztus követésére, mert úgy találta, hogy túl magas az ár (ld. Márk 10:17-22). Azt kérdezed mennyi az ára? Mindent oda kell adnod!


Változást hozó gondolkodásmód

„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak…” (Példabeszédek 21:5)
Dr. John Maxwell írja Thinking for a Change [Változást hozó gondolkodásmód] című könyvében: „A megfelelő gondolatok, a megfelelő emberek, a megfelelő környezet a megfelelő időben és a megfelelő indítékkal mindig a megfelelő eredményt hozzák.” Szánjunk rá most pár percet és bontsuk részeire ezt a mondatot: 1) A megfelelő gondolatok. A gondolkodásból származnak az ötletek, az ötletek pedig hihetetlen erőt és lehetőségeket hordoznak. Minden ötlet egy gondolatmaggal kezdődik, amit táplálni és óvni kell. 2) A megfelelő emberek. Amikor jó ötletedet a megfelelő emberekkel osztod meg, nagyszerű dolgok történnek. Az ő társaságukban az ötlet kibontakozik, lehetőségekkel telik meg. 3) A megfelelő környezet. A megfelelő környezet az, ahol a gondolkodást értékelik, itt az ötletek csak úgy áradnak, szívesen fogadják az új megközelítéseket, elvárják a változást, bátorítják a kérdésfelvetéseket, az önzést kontroll alatt tartják, az ötletek egyre jobb ötleteket szülnek, a gondolkodás csapatmunkát generál. 4) A megfelelő időben. Hadrianus császár mondta: „Ha túl korán van igazad, az olyan, mintha tévednél.” Ha ötleted még csak korai szakaszban van, még csak most formálódik, akkor ne legyen semmilyen elvárásod, ha mások elé tárod azt, ne legyenek időkereteid, sem mereven meghatározott céljaid. Miért? Mert ha túl hamar próbálod keresztülvinni ötletedet, akkor lehet, hogy kudarcot fogsz vallani. 5) A megfelelő indíték. J. P. Morgan mondta: „Az embernek mindig két oka van, hogy bármit megtegyen: jó oka és az igazi oka.” A motiváció sokat számít – ha önző érdekek vezetnek, az máris kizár a versenyből. Isten csak olyan ötletek mögé áll oda, melyek az ő céljait fogják betölteni és az ő szeretetét mutatják meg másoknak. Néha egy ötlet csak akkor lesz nagyszerűvé, ha egy másik ötlettel társul, máskor önmagában is kiemelkedik. Egy dolog biztos: ha tágítod gondolkodásodat, fel fogod fedezni, hogy gondolkodásod is kitágít téged.
Gyógyulás...

A mai nap imádsága:
URam! Szabadíts meg gyötrelmeimtől, gyógyíts meg, hogy felszabadultan dicsérhesselek Téged! Ámen

    

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsolt 147,3

Nem a lelkész, a pszichológus, a pszihoterapeuta vagy a mentálhigiénés szakember - ők csak segítséget adnak/adhatnak a lelki "procedúrához" -, valójában az élet ritmusa, ünnepek és hétköznapok éveken át tartó váltakozása hoz eredményt az ok feldolgozásában. "Az idő majd begyógyítja a sebeket!" - mondogatják jószándékúan a rokonok, ismerősök vagy a jó-szomszédok (ahol még egymásrafigyelésben élnek az emberek!) -, valójában az idő csak enyhíti a fájdalmat, de nem szünteti meg. Nem tudja.

Ugyanis vannak dolgok, amiket nem felejtünk, mert nem tudjuk elfelejteni! Hogyan lehetne elfelejteni szerettünk halálát vagy azt a tényt, hogy akit legjobban szerettünk, az otthagyott minket... Mivel "emberből vagyunk", ezért csak próbálunk felejteni. Isten az, aki egyedül képes lelki sebekeinket begyógyítani, de ettől még az okozat nem szűnik meg: a temetőből nem jön vissza senki újra az életbe, a seb helye egy életen át látszik, s az olykor-olykor belenyilaló fájdalom figyelmeztet: mindennek következménye van. Ezért kell azt mondanunk azt: Isten - itt a Földön - csak részlegesen gyógyít meg minket... ha akarja. Bizonnyal jó oka van arra is, ha nem akarja, de a kielégítő választ a miértjeinkre, mindent átfogó magyarázatot majd csak odaát, Őnála kaphatunk.

Fájdalmat egyedül elhordozni a legnagyobb szenvedés. Ha nincs senki, akinek panaszkodhatunk, aki legalább próbálkozna a magyarázattal, hogy miért jutottunk oda, kerültünk olyan helyzetbe amilyenben éppen vagyunk - ha nincs mellettünk senki, akkor valóban szenvedünk. A hívő ember reménysége, hogy Istennek mindennel célja van, még azzal is, hogy megengedi a hiányt az életünkben. Talán éppen azért fáj nekünk annyira az, ami vagy aki hiányzik, hogy ezen a fájdalmon keresztül is tudatosuljon bennünk - persze az elképzelés elég antropomorf -, hogy Istennek is "fáj" a hiány, hogy nem vagyunk Vele közösségben.

Akit úgy "rendesen megpofozott az élet", annak az életében hamarabb beindul a dominó-effektus: egy válás, egy tragédia bizony könnyen előhívja az alkoholt, mint "megoldást", jóllehet a bódulat, a kábulat nem megoldás semmire, csak baj származik belőle! A zsoltáríró arról tesz bizonyságot, hogy Isten minden élethelyzetben gondot visel ránk, s szabadulásunk az adott nyomorúságunkból csak Nála, csak az Ő segítségével lehetséges. Ő ugyanis az Élet URa, Akinek még arra is van hatalma, hogy ami eltörött, azt újjá teremtse... Mi ez, ha nem az Élet evangéliuma?




Igazság...

A mai nap imádsága:

Uram! Igazságtalan világ vesz körül: add, hogy benne az igazat tudjam szólni! Szeretetlen emberek vesznek körül: add, hogy járhassak a szeretetnek útján! Add Uram, hogy ne ítélkezzek, s légy hozzám irgalmas, amikor megítélsz! Ámen



Pilátus ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság?" Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én nem találok benne semmiféle bűnt.
Jn 18,37-38

"Felsőbb körökben" soha nem kedvelték azokat, akik megmondták az igazságot... Az igazság mindig kellemetlen azok számára, akik egyébként nagyon jól tudják, hogy hatalmuk nem az igazságon, hanem a gazságon alapul. Az ilyen istentelen életű emberek nagyon embertelenek tudnak lenni. Páni félelmük - hogy hatalmukat elvesztik -, olyan óriási, hogy a legkisebb igazságot szóló hangot is könyörtelenül elhallgattatják, az őszinte szót kimondani merészelőket gondolkodás nélkül börtönbe vetik vagy akár meg is ölik. Ez a diktatúra igazsága, no meg az is, hogy diktátorok sosem tudnak jó lelkiismerettel lefeküdni...

Jézust azzal vádolják, hogy királynak nevezteti magát, pedig nem az. Egyáltalán nem az, inkább fejedelem! Olyan valaki, akinek büszkesége méltóságából fakad. A méltóság pedig fölülről kapott... Az igazság, hogy a királyok mindig csak uralkodni akartak, a fejedelmek pedig vezetni! A "fej" az, ami vezet minket, aki pedig fejjel megy a falnak, az arra használja a fejét, amire nem való... Krisztus az egyház feje, Vezére. Sokan azt vallják, hogy Jézus vezetésével harcolni kell a világ, a bűn ellen - ez azonban a lelki kiskorúság, a gyermeteg gondolkodás jele. A militáns gondolkodás persze mindig is jellemezte az embert, de Istennek nincs szüksége semmiféle emberi "támogatásra"! Ha szüksége lenne, akkor nem lenne Isten... A "harcot" nem a világ, hanem önmagunk ellen kell folytatni, hogy ne a világ múló kívánságainak, hanem az Isten életes törvényeinek engedelmeskedjünk.

Pilátus ártatlan vallásos álmodozót, a zsidók Isten ellenségét látják Jézusban. A kimondott ítéletek mindig ítéletet mondnak az ítélkezőről is.... Ezért "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - azaz, ha ítélkezel, ne feledd, hogy tenmagad is ítélet alatt állsz. Jézus Krisztus a szeretetet prédikálta, mely az Isten Igazsága. Az ember szeretete azonban Isten igazsága nélkül soha nem lehet igazságos, ezért fontos, hogy hallgassunk a Mester szavára...




Isten hűsége...
Imádkozzunk!
URam! Köszönöm, hogy megtartottál akkor is, amikor nem figyeltem Rád. Add, hogy okulva megtartó kegyelmed által, hűségesen megmaradjak törvényeid teljesítsében! Ámen


(Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.) Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
Jób 10,(11)12

Az élet - vagyis Isten - legnagyobb ajándéka, hogy az ÉLET-nek részesei lehetünk... Átélhetjük a fiatalság izgalmas gondtalanságát, később a felelősséghordozás szépségét, majd gyermekeinkkel együtt áhítatosan újra rácsodálkozhatunk a rét virágaira, a csillagos ég végtelenségére, s ha egzisztenciális-, nevelési küzdelmeink után megláthatjuk még "fiainknak fiait, s lányainknak lányait", azaz unokáinkban ránk-mosolyog a JóIsten jutalma, mert szülők voltunk mi is, nos, akkor van igazán súlya e jóbi mondatnak: "gondviselésed őrizte lelkemet".

Az élet szép. Nagyon szép... de olykor nehéz, sőt iszonyatosan nehéz! Számtalan veszély leselkedik ránk, számos kísértésbe gabalyodunk bele, s ha emberként sikerül megállnunk, Isten kegyelméből "megússzuk" mulasztásainkért járó jogos következményeket, akkor nem győzünk érte elégszer hálát adni a Teremtőnek, s igyekszünk legalább részben kompenzálni - ha már jóvátenni nem is tudjuk - mindazt, amit elrontottunk. A jóvátétel, az soha nem közösségi, hanem egyéni "ügy". (Az persze egy másik kérdés, hogy ez a történelemben mindenféle "kárpótlásban" nyilvánul meg, ami aztán az emberek anyaghoz-tapadtsága miatt mindig magában hordozza az igazságtalanság csíráját is... hiszen a kárpótlást soha nem azok fizetik, akik miatt kárpótlásra igényt tartanak!)

A hívő ember az Istenben fedezi fel élete egyszeriségét, s törekszik arra, hogy a Teremtő Isten törvényeit betartva belesimuljon a teremtettségbe. Ha valakinek 'kegyelemből' sikerül egy életen át kisebb nagyobb hullámokkal ugyan, de folyamatosan Isten közelében élni, s tükrözni a 'felülről kapott' szeretetet, az boldognak mondhatja magát. Mert valóban csak az lehet boldog, akinek egy az Istene, az ÚR, egy a szerelme, egy a családja, egy a hazája, s mindezekben a hűségét nem töri meg semmilyen "élet-vihar".

A lelki élet alapja is a hűség. Hűségesnek maradni Istenhez akkor is, amikor sorsunkat nem értjük, s perlekedünk Mennyei Atyánkkal - ahogyan Jób is teszi ebben a bölcsességirodalmi tan-történetben -, valóban nem könnyű, olykor rettenetesen nehéz, de soha nem lehetetlen! Ahogyan két szerelmes szív egy életen át képes hűségben megmaradni a magukválasztotta-kívánta kötelékben, ugyanúgy lehetséges az is, hogy "Istentől mi sem állunk el" (Énekeskönyvünk 337-ik éneke!).

Hogyan? A "titok" igen egyszerű, de talán éppen azért nem hisznek benne sokan, mert úgy gondolják, hogy az életben mindenért embertelenül nagy árat kell fizetni... pedig nem! A sikeres/áldott élet pontosan abból fakad, hogy belesimulva Isten gondviselő jóságába, mi magunk is egyszerűen jók vagyunk (azaz szeretünk, vagyis megcselekedjük másokkal azt, amit szeretnénk, hogy velünk is cselekedjenek), s nem a magunk teljesítményére figyelünk görcsösen, hanem arra, "Akitől jön minden jó adomány, s tökéletes ajándék, a Világosság Atyjára, Akiben nincs fény és árnyék váltakozása"...



Méltóság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Méltatlan, kicsinyességeket sorvassz el, tiszta érzéseket erősíts! Ámen.

   

Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
Ef 4,1b-3

Isten mezején számtalan virág ékeskedik. Nincs köztük egy sem, amelyik haszontalan lenne vagy csúnya, mindegyiknek helye és feladata van. Szépségüket az adja, hogy az egésznek részei, ahová Isten helyezte őket - nélkülük a színpompás mennyei varázslat itt a földön nem lenne harmónikus valóság.

Isten ember-mezején számos virág ékeskedik. Mindegyik szép, megismételhetetlen egyediségének méltóságát csak bűn piszka, pora képes elhomályosítani. Méltón az él, aki emberi méltóságában megéli istenképűségét, azaz tükrözi az Istentől jövő szeretetet. Fogadni a fentről jövő éltető fényt csak alázattal lehet: Nem a virágok éltetik a Napot, hanem a Nap fénye tartja életben a virágokat. Szelídség és türelem nélkül nem fakadhat meg a bimbó, szeretet nélkül nincs virágzás.

Az Egy(Isten) egynek teremtette a világot, benne minden élő együtt jeleníti meg az életet. Önmagában tehát nincs élet, csak az egységben. Akit megérintett a Lélek, az jól tudja, hogy emberlétének kiteljesedése csak Isten által, Vele egységben lehetséges. Isten nélkül elvész az egyes ember, Isten nélkül etika sem létezhet, hiszen egyetemes etika csak végső alappal létezhet - az pedig maga az Isten.

A békesség köteléke nem szakadhat el, mert belefonódik az Isten maga is. Számtalan csodájával, s titkával jelen van a hétköznapokban, s a hit által megerősít minden kapcsolatot. Ráhagyatkozni a Fényre nem illúzió, hanem az Élet teremtményi igenlése.
Öröm...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy észrevegyem életem minden területén az alkalmakat, melyeket előre elkészítettél, hogy lélek a lélekkel találkozhassék! Ámen


Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad,
Zsolt 16,11ab

Életút... nagy szó! Talán csak koporsó melletti laudációban lehetne róla hitelesen beszélni, a visszatekintés tárgyilagosságával, de ott pedig már minek? "Halottról jót vagy semmit!" - tartja a szólás, s valóban, hibáit felemlegetni annak, aki már jóvátenni nem tudja botlásainak következményeit - etikátlan dolog. Az életutunk elején még nem tudjuk, milyen utakra keveredünk majd a végén, összes tudásunk csupán annyi - de ez talán nem kevés, sőt a legtöbb, amit birtokolhatunk(!) -, hogy tudjuk: milyen utakat akarunk biztosan elkerülni.

Vannak ugyanis utak, melyek a romlásba, pusztulásba vezetnek, még ha az elején az ÉLETET is hazudják! Szép lassan ugyanis rájön az ember, hogy egy gyomorban nem fér el két gyomorra való, 24 órából nem lehet 48-at csinálni, de még 25-öt sem, s legkésőbb 35 év felett a test "benyújtja a számlát" az első 35 évben elkövetett bűnökért... Csak azt hiszi az ember, hogy következmény nélkül eltérhet a Rendtől, de az évek múlásával kiviláglik: mindennek "ára" van!

Az élet egyik legnagyobb alaptörvénye, hogy teljes életet, valódi értékekkel csak közösségben lehet megélni. Érdekalapú bandák, haveri társaságok, kocsmai ivócimborák közössége nem az Élet transzparensei, hanem az Élet karikatúrái... Értékalapú közösség az, ahol egyik ember a másiknak biztonságot, elrejtettséget próbál adni, ahol kölcsönösen tudnak tanulni egymástól, ahol megvan a készség az elkövetett hibák kijavítására. Ezen közösségek legkisebbike a házastársi, melyben a felelősséghordozás gyakorló tanulása közben, a hétköznapok "adok-kapok"-ritmusában megnyilvánul: az Élet nem más, mint az "itt és most" pillanatában megélhető élet-öröm, a megelégedettség, a "jó hogy vagyunk egymásnak"-harmóniája.

Sok bibliás keresztény keresi mohón a "betűben" élete boldogságát, s fonákjára kifordított igei igazságokat kérnek számon gátlások nélkül egymástól és önmaguktól, remélvén, hogy életük minősége ezzel emelkedik. A Szeretet Istene azonban nem ideológiá(k)ba, hanem magába az életbe kódolta bele RENDjét, s aki a szívére hallgat, s őszintén keresi az isteni igazságokat, az felfedezi, hogy lépten-nyomon az élet értékcentrikus természetességében megtalálható az Isten, s Benne a keresett boldogság is...




Őszinte gondolatokért...




A mai nap imádsága:

Uram! Teremts lelkemben rendet, hogy ne áltassam magamat hiábavalóságokkal! Add, hogy vágyakozásom a békességre, szépségre Benned valósággá váljék, s örvendezhessek bűnbocsátó kegyelmednek! Ámen

   

Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat!
1 Krón 22,19a

Dávid király ugyan összegyűjtette az ÚR házához szükséges építőanyagokat, de nem építhetett templomot... "így szólt hozzám az ÚR igéje - mondja Dávid - »Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél, nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre.«" Dávid, aki zsoltáraiban bizonyságot tesz a szabadító Istenéről, élete végéig hordja lelkében a gyalázatot, hogy Bethsabé szerelméért képes volt megöletni leghűségesebb szolgáját, saját testőreinek főparancsnokát, Úriást... Ez a kiontott vér kiáltott az Égbe, ennek a lelki háborúnak a terheit cipelte Izrael nagy királya élete végéig. Csak aki átélte, hogy koldusa az Isten szeretetének, az tudja igazából hitelesen tolmácsolni az Úr megelégítő kegyelmét. Csak aki legalább egyszer átélte, hogy ő maga semmi, s Istene "a Minden", az tud valóban bizonyságot tenni a szabadításról.

Adósai vagyunk az Istennek. MIndannyiunk életében vannak olyan dolgok, amikkel nem igazán dicsekednénk... Szeretnénk elfelejteni bűneinket, kisiklásainkat - de nem tudjuk. Az idő kerekét nem lehet visszafordítani! Amit megrajzoltunk életünk rajzlapjára, az ott marad rajta. Ceruzát kaptunk - radírt nem. Ez adja életünk különleges kockázatát, s súlyát. Nyilvánvaló, hogy a hűség teljes tisztaságára nem lehet hivatkozni, ha össze-visszamaszatoltuk rajzlapunk egy jelentős részét. Nyilvánvaló, hogy nem lehet úgy keresni az Istent, hogy mellette még tucat más dologért "ég a szívünk"... Korunk tragédiája, hogy szintetizálni kívánják azt, amit nem lehet. Nem lehet valaki könyörtelen, konkurenciát lesöprő sikeres üzletember és ugyanakkor megbocsájtó, szerető férj, s édesapa is egy személyben. Bármennyire is akarjuk irányítani lelkünket, "Nem lehet két úrnak szolgálni, Istennek és a Mammonnak!"

Aki szívvel-lélekkel keresi az Istent, az megtalálja. Nincs eredményes keresés, ha nem az Istent, csak megnyugtatóan szép, csillogó, jól prezentálható, felső szférába emelő gondolatokat keresünk, ahelyett, hogy az igazság harmatcseppjeit kutatnánk minden virágszirmán és fűszálán az életnek... Igyekezzetek! - buzdít Dávid király -, mert ő is tudja, hogy az "idők gonoszak"... nem vagyunk "idő-milliomosok", végességünk tragédiája bármelyik pillanatban ránkszakadhat. Emberi gyarlóságaink közé tartozik, hogy nemcsak mások csapnak be minket vagy éppen mi "csúsztatunk" másoknak, de képesek vagyunk magunkat a legnagyobb hazugsággal is áltatni: "Jól megvagyunk mi az Isten nélkül is!"... Csatát nyerhetünk - még Istennel szemben is -, de a háborút nem nyerhetjük meg soha... Aki felismeri ennek igazságát, az igyekszik belekapszkodni Teremtő Urába... ezen a mai reggelen is.
Először imádkozz, és imádkozz többet!

“Ezek után a móábiak, az ammóniak és a meúniak egy része háborút indított Jósafát ellen. Jósafát megijedt a hír hallatán és az Úrhoz könyörgött útmutatásért." (2 Krón 20:1, 3 NLT fordítás)


Néha úgy tűnik, hogy semmi sem jön össze. A Utah állambeli Provóban Brian Hicenak is ilyen napja volt. Először a felső szomszédjánál csőtörés volt és elázott a lakása. Amikor elindult szőnyegtisztítóért rájött, hogy lapos a kocsijának a kereke. Kicserélte, aztán bement, hogy felhívja egy barátját, hogy megkérje egy kis segítségre. Azonban ahogy a vízben állt és megfogta a telefont, az úgy megrázta, hogy kitépte a telefont a falból. Amikor végre elindult, a víztől úgy bedagadt az ajtó, hogy nem tudta kinyitni és a szomszédnak kiabált át, hogy rúgja be az ajtót. Mindeközben valaki ellopta Brian autóját. Aznap este egy katonai ünnepségen vett részt az egyetemen és súlyosan megsérült amikor valahogy beleült a saját bajonettjébe ami az autó első ülésére lett téve. A doktorok összevarták a sebét de már senki nem tudott segíteni a négy kanáriján amiket a szétázott mennyezet nyomott agyon. Amikor hazaért az egyetemről megcsúszott a nedves szőnyegen és megütötte a farkcsontját. Brian ekkor már azon gondolkodott, hogy "vajon Isten megakarja-e ölni csak egyszerűen nem sikerül neki?"

Volt már ilyen napod? Mit csinálsz amikor rengeteg kezelhetetlen problémád van?

Mielőtt bármit tennél, menj egyenesen Istenhez! Mondd azt, hogy "Istenem, ez már túl sok!" és kérdezd meg: "Istenem, mit gondolsz Te erről?" A te nézőpontod véges, míg Istené végtelen. Ő látja a kezdetet és a véget is. Egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt is. Egy teljes képet kell láss arról a problémádról ami most olyan nyomasztó.

Túl sokszor tekintünk az imára úgy mint az utolsó menedékre és nem úgy mint az első opcióra.
Az ima sokszor egy olyan dolog ami csak a lista legalján van, miután már minden mást kipróbáltál. Az emberek azt szokták mondani, hogy "most már nincs mit csinálni, csak imádkozni!" mintha az lenne az utolsó lehetőség.

Az ima legyen az első, ne az utolsó! Ha azt szeretnéd, hogy Isten segítsen esélyt adni az életed bármelyik területén, akkor fordulj hozzá először.

“Ezek után a móábiak, az ammóniak és a meúniak egy része háborút indított Jósafát ellen. Jósafát megijedt a hír hallatán és az Úrhoz könyörgött útmutatásért." (2 Krón 20:1, 3 NLT fordítás) Az "ezek után" egy nagy, országos, lelki ébredésre utal. Jólét és áldás volt az országban, majd hirtelen jött egy háború.
Minden magaslat után jön egy mélypont. Minden győzelem után van egy csalódás. Minden áldással jár egy próba. Lehet, hogy épp most nem kell háborúban lenned, de lehet, hogy holnap vagy azután, vagy azután igen.

Várd az áldás, de légy készen a harcra. Nehéz idők előtt állunk.

Nem szabad viszont, hogy egy lehetetlen helyzet megfélemlítsen. Arra kell készítsen, hogy többet imádkozz, és, hogy Istenhez fordulj először.

Beszéljetek róla:

* Milyen lehetetlennek tűnő helyzet előtt állsz ma?
* Hova fordulsz ha bajod van? Kivel akarsz először beszélni?

Isten: Sohasem siet, de mindig időben van

Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság." (Jakab 1:4. - Egyszerű fordítás)
Légy türelmes Istennel, és magaddal szemben. Az élethez tartozó egyik feszültségforrás, hogy Isten menetrendje ritkán azonos a miénkkel. Mi gyakran sietünk, amikor Ő nem. Talán csalódottnak érzed magad az életben látszólagosan lassú előrehaladásod miatt.
Emlékezz rá, hogy Isten sosem siet, de mindig időben van. Használni fogja az egész életedet, hogy felkészítsen az örökkévalóságban betöltött szerepedre.
A Biblia tele van példákkal, hogy Isten hogyan használja a hosszútávú haladást, hogy fejlesssze a jellemet, különösen vezetők tekintetében. Nyolcvan évet használt fel arra, hogy felkészítse Mózest, beleszámítva a pusztában töltött negyven évet. 14600 napig Mózes folyamatosan várt és tűnődött: "Itt van már az idő?" De Isten újra és újra azt mondta, hogy "Még nincs."
Mindenféle népszerű könyvcímek ellenére, nincs olyan, hogy "Könnyű lépések az érettségig", vagy "Az azonnali szentség elérésének titkai." Ha Isten óriás tölgyet akar alkotni, száz évet használ fel, de ha gombát akar alkotni, egy éjszaka alatt megteheti.
A nemes lélel kűzdelmeken, viharokon és szenvedéssel teli időszakokon át növekszik. Légy türelmes a haladást illetően. Jakab azt tanácsolja: Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság" (Jakab 1:4 - Egyszerű fordítás).
Ne bátortalanodj el. Amikor Habakukk depressziós lett, mert úgy gondolta Isten nem elég gyorsan cselekszik, Isten azt mondta: "Beteljesedik ez a látomás a maga idejében,de még várnod kell türelemmel. Siet a beteljesedés felé, és nem fog csalódást okozni. Ha úgy tűnne, hogy késik, te akkor is kitartóan várj, mert eljön bizonyosan, eljön és nem késik!" (Habakukk 2:3 - Egyszerű fordítás)
A késedelem nem visszautasítás Istentől!
Emlékezz milyen messzire jutottál már, ne csak arra, hogy milyen messze kell még eljutnod. Nem ott vagy, ahol szeretnél, de ott sem, ahol régen voltál. Évekkel ezelőtt az emberek hordtak egy népszerű kitűzőt a következő betűkkel: KLTIMNVV, ami azt jelenti: "Kérlek Légy Türelmes, Isten Még Nem Végzett Velem." Isten nem végzett még veled sem, szóval folytasd az utat előre. Még a csigának is sikerült elérnie a bárkát, álhatatossággal!
Beszéljük meg!
  • Hogyan használ Isten szenvedéssel teli időszakokat az életedben, hogy feljessze a jellemedet?
  • Miért olyan nehéz a számunkra, hogy türelmesek legyünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy Isten munkálkodik?
  • Milyen Istentől származó ígéretekre, vagy tapasztalatokra tudsz visszaemlékezni a múltból, amik bátorítanak, miközben vársz Isten megfelelő időzítésére?




Kulcs az erőteljes imához

Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20)


Ha megnézed az Úr imáját, látni fogod, hogy közös imára utal: „Mi Atyánk … add meg nekünk … a mi mindennapi kenyerünket … bocsásd meg nekünk vétkeinket … ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek … ne vígy minket a kísértésbe … szabadíts meg minket....” (Máté 6:9-13)

Sok ember azért nélkülöz annyi mindent, mert csak magukban imádkoznak. Pedig mikor Jézus útmutatást ad az imához, közös imádkozásról beszél. Erő van a csoportos imában.

Ha nem imádkozol együtt más hívőkkel, nem kapod meg azt a támogatást, amire szükséged van. Nem használod ki az egyik legnagyobb előnyét annak, hogy keresztény vagy. Jézus azt mondja: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20) Ez az ereje a másokkal való közös imának.

Tedd fel magadnak a kérdést: „Kivel imádkozom rendszeresen?” Lehet, azt válaszolod, hogy eddig még sosem imádkoztál együtt senkivel, és ez halálra rémiszt. Kezdd lassan és fokozatosan. Amikor összejöttök öten-hatan barátok, nem kell imádkoznod, ha nem akarsz, ülhetsz csendben is. Aztán, néhány hét múlva, amikor már oldottabban érzed magad, aktívabban is részt vehetsz a csoportos imában. Az életedben a stabilitás új szintjét fogod felfedezni.


Beszéljetek róla:

* Ha még sosem imádkoztál együtt másokkal, kezdd azzal, hogy hangosan imádkozol, amikor egyedül vagy. Én sokszor vezetés közben imádkozom. Megyek az úton, és hangosan imádkozom: „Uram, szeretnék néhány dologról beszélgetni veled ma…”

* Másik javaslatom, hogy imádkozz az étkezéseknél. Családunkban megfogjuk egymás kezét, és hálát adunk Istennek azért, amit értünk tett.

Legyen bennünk a vágy, hogy Isten akaratát tegyük

"Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" (Ján. 14:5)

Hajlandó vagyok előre eldönteni, hogy megteszem, amit Isten kér, bármi legyen is az? Vagy azt mondom, "Istenem, mutasd meg nekem előre, mi is a terved, várd meg, amíg megértem, és aztán majd én eldöntöm, hogy megteszem vagy sem, amit kérsz."

Tudod, hogy amikor nem vagy engedelmes Jézusnak, akkor az ellen harcolsz, ami a legjobb lenne neked? Isten életedre vonatkozó terve ellen harcolsz.

Isten erőt ad ahhoz, hogy "általa mindent meg tudjunk tenni", és ennek része az is, hogy képesek vagyunk úgy dönteni, hogy megtesszük, amit ő akar, még akkor is, ha nem tudjuk előre, hogy ez pontosan mivel is jár. Isten ki fogja munkálni benned a vágyat, hogy az Ő akaratát "akard" megtenni.


Hajlandó vagyok előre eldönteni, hogy megteszem, amit Isten kér, bármi legyen is az? Teljesen Őrá és az Ő tervére hagyatkozom, és hiszem, hogy Ő megadja nekem az erőt, hogy megtegyem, amit Ő akar? Vagy úgy teszek, mintha én tudnám legjobban megítélni, mi is a legjobb nekem, és ezt mondom: "Istenem, mutasd meg nekem előre, mi a terved, várd meg, amíg megértem, és aztán majd eldöntöm, hogy megteszem vagy sem, amit kérsz?"

Még ha most nem is állsz készen, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek, akkor is van egy jó hír: Isten erőt ad neked ahhoz, hogy őszinte légy hozzá. Ő nagyon is jól tudja, hogy még nem tudsz neki azonnal engedelmeskedni, és nem lepődik meg, amikor őszintén így imádkozol: "Atyám, azt még nem tudom megtenni, amit kérsz tőlem, és nem tudom, hogy meg akarom-e tenni, vagy sem."

Isten kegyelmes és türelmes, ezért mondd ezt Neki: "Nem tudom, hogy akarok-e hitben kilépni anélkül, hogy először tudnám, hogy pontosan mi is fog történni, de készen állok arra, hogy akarjam ezt."