2017. augusztus 12., szombat

Ma bátoríts valakit!

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

A tizenkilencedik századi költő, Walt Whitman évekig küzdött azért, hogy felhívja a figyelmet költészetére. Csüggedése közepette egy egész életét megváltoztató levélkét kapott munkásságának egyik csodálójától. Az üzenet így hangzott: „Tisztelt uram, nem vagyok vak a Fűszálak* csodálatos ajándékának értékére. Úgy találom, hogy ez a szellem és bölcsesség egyik legrendkívülibb műve, amit Amerika eddig létrehozott. Köszöntöm önt egy nagy karrier kezdetén.” Az aláírás Ralph Waldo Emerson volt. Whitman hosszú pályafutásnak örvendhetett, és az amerikai irodalom egyik óriásának tekintik. De amikor nehéz idők jöttek, szüksége volt a bátorításra ahhoz, hogy továbbmenjen. És nem ő az egyetlen. Amikor már-már az összeomlás határán vagyunk, a megfelelő időben mondott megfelelő szavak játékban tarthatnak minket. Amikor túl fáradtak és csüggedtek vagyunk ahhoz, hogy továbbmenjünk, egy együtt érző cselekedet új erőt adhat. A bátorítás a Biblia egyik központi témája: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!” (Ézsaiás 35:3). „Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézsaiás 41:13). A bátorítás nem tagadja a problémát, de képessé tesz a leküzdésére. Nem a makacsságot vagy az ostobaságot igazolja, egyszerűen csak helyre igazít, és a jó ösvényen vezet minket. Nem hagyja, hogy egyedül cipeljük a terhet, hanem tudtunkra adja, hogy Isten jelen van, hogy segítsen és erősítsen minket. Tehát ma bátoríts valakit! * Leaves of Grass – Whitman 1855-ben megjelent verseskötete; a Fűszálak magyarul: Európa Kiadó 1992. a ford.




Henry Ford és Thomas Edison barátok voltak; egy olyan konferencián találkoztak, amit Edison cége szponzorált, ahol Ford mérnökként dolgozott. Valaki úgy mutatta be Fordot Edisonnak, mint „a fiatalember, aki benzines kocsit csinált”. Ford és Edison beszélgettek egy darabig az automobilról, egyszer csak Edison izgatottan az asztalra csapott. „Megcsináltad! A kocsid önellátó, magában hordja a saját erőművét.” Ford később így emlékezett vissza: „Addig egyetlen ember sem biztatott. Reméltem, hogy jó irányba haladok. Néha tudtam, hogy igen, néha csak tűnődtem, és akkor hirtelen a világ legnagyobb feltaláló géniusza teljesen megerősített benne.” Sir Isaac Newton a gravitációelméletről és a három mozgástörvény leírásáról a legismertebb. De Newton talán soha nem publikálhatta volna munkáit, ha nem lett volna Edmond Halley. Halley már elismert tudós volt, amikor meglátogatta Newtont Cambridge-ben, hogy megvitasson egy problémát, amin dolgozott, és akkor kiderült, hogy Newton már meg is oldotta. Halley biztatta Newtont, hogy adja ki műveit, sőt még azt is felajánlotta, hogy fedezi a kiadás költségeit. Az eredmény a Philosophia Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) kiadása volt 1687-ben, amely lefektette a matematikatudomány alapjait, és megváltoztatta az emberek világszemléletét. Kit tudsz bátorítani arra, hogy nagyszerű dolgokat vigyen véghez? Kit helyezett az életedbe Isten azért, hogy biztasd, felemeld, segítsd az útján? Ha segítesz másoknak abban, hogy véghezvigyék mindazt, amire Isten teremtette őket, akkor osztozol eredményeikben.

NE KAPD BE A HORGOT!

„... [a Sátán] szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk." (2Korinthus 2:71)

A Sátán, akit a Biblia így nevez, „a kísértő", úgy dolgozik, mint egy tapasztalt horgász. Két kipróbált módszere van. Először: tudja, hogy a halak meg fognak éhezni, és tudja, hogy mikor fognak harapni. Értsd meg: úgy születtél, hogy van egy űr a lelkedben, amit egyedül csak Isten tud betölteni, és ha nem Istenhez fordulsz, és nem Vele építesz kapcsolatot, akkor egész életedben mindenféle oda nem illő dolgokkal próbálod kitölteni az űrt. „De hol találhatok megfelelő dolgokat?" - kérdezed. A zsoltáríró így válaszol: „...teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon" (Zsoltárok 16:11). Feltűnő különbség van aközött, ahogyan József reagált a kísértésre Potifár feleségével kapcsolatban, és ahogy Dávid viselkedett Betsabéval. Dávid meglátta, és tovább nézegette, József viszont elmenekült. Az eredmény: Dávid szörnyű szívfájdalmat aratott, József pedig nagy áldásokat. A Biblia azt mondja: „...ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!" (Példabeszédek 1:10). Légy őszinte magadhoz! Ismerd be, hogy van olyan hely, ahová nem kellene elmenned, szokás, melynek nem kellene hódolnod, és társaság, akik közé soha nem lenne szabad keveredned. Másodszor: tudja, hogy milyen csalival lehet horogra csalni a halat. Ha legközelebb valaki elbukik, és megkísért téged a gondolat: „Én ilyet sohasem tennék" - állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi tudna rávenni, hogy bekapjam a horgot?" Lehet, hogy abban a pillanatban nem tudod erre a választ, de a Sátán tudja. Ő pedig türelmes, ha kell egy életen át vár, nem kell sietnie. Neki teljesen mindegy, hogy „ifjúkori kívánságok" miatt buksz el, vagy csak az utolsó néhány körben tud körmönfontan behálózni valami más bűnben, számára a lényeg, hogy elveszítsd a versenyt. Tehát: „ne kapd be a horgot!"





SÁNTÍTÁS

„... kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja..." (1Mózes 32:26)
Isten a céljaihoz Jákobhoz hasonló embereket is felhasznál, akik - lelki értelemben - sántítanak. Miután évekig küszködtek makacs kérdésekkel, Isten ereje gyökeresen átformálta őket, így most már képesek szolgálni azok felé, akiket korábban nem tudtak volna elérni. Isten olyan embereket is használ, mint Pál, aki ezt mondta: „...tövis adatott a testembe... hogy gyötörjön..." (2Korinthus 12:7). Amikor Pál azt kérte Istentől, hogy szabadítsa meg ettől a tövistől, Isten azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Korinthus 12:9). Pál valószínűleg nem ezt akarta hallani. Értsd meg ezt: Isten szereti használni a sántákat, vagy azokat, akik gyötrelmes helyzetben vannak, amiből nem menekülhetnek. Miért? Mert így az áldás nem teszi őket elbizakodottá, mint azokat, akik úgy érzik, megérdemelték. Ők egy kicsit kedvesebbek, egy kissé nagyobb hajlandóság van bennük elérni és magukhoz ölelni másokat. Isten ma is olyan embereket keres, akikben van elég együttérzés ahhoz, hogy megkérdez­zék: „Hogy vagy?", és aztán meg is álljanak elég időre, hogy meghallgassák a választ! Azoknak az embereknek, akiket valamilyen fájdalom ért, több szeretetre és figyelemre van szükségük. Arra, hogy egy kicsit közelebb legyünk hozzájuk, és egy kicsit többet imádkozzunk értük. Végtére is, ezt tette Isten is érted - itt az ideje, hogy most te tedd meg valaki másért. Igen, türelmesnek kell lenned, és valahogy le kell győznöd bennük az idegenkedést, ami visszatartja őket attól, hogy bízzanak benned. Kétségekkel és nehezteléssel küzdenek, mert úgy érzik, elárulták és kihasználták őket. Ne add fel mégse! Ne mondj le róluk! A szeretet soha nem vall kudarcot (ld. lKorinthus 13:8). Ha továbbra is szereted őket, Isten fel fog használni arra, hogy gyógyulást és reményt hozzon nekik.

Isten...

A mai nap imádsága:
URam! Felfoghatatlan számomra, hogy Te vagy, de még azt sem értem, hogy én miért vagyok. Add, hogy kérdéskereséseim közepette ne felejtsem el rendre és szépségre segítő törvényeidet, s harmóniában élhessek a világgal, s Veled! Ámen



Mózes ekkor elrejtette az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.
2 Móz 3,6b

Istent soha senki nem látta... Jobb is ez így, mert ellenkező esetben se szeri, se száma nem lenne azoknak a variációknak, melyek Isten és ember találkozásának ilyetén emberi élményét magyaráznák. Mózes láthatta volna, de mégsem tudott egyetlen pillantást sem rávetni Teremtőjére - mert félt. Pedig ez az ember látott már csuda dolgokat, mert nem csak egyszerű, józanítéletű birkapásztor volt, hanem az egyiptomi magas kultúrának kiváló - ha nem tudós(!) - ismerője, hiszen a fáraó lányának nevelt gyermekeként jártas volt matematikában, építészetben, s bizonnyal a harcművészet mellett igen komoly vallási képzésben is részesült. Széles látóköre ellenére, nyolcvanévesen - amikor kikerülhetetlen az elmúlással való gyakoribb foglalkozás, s az ember lélekben készül arra, hogy Istenét reménysége szerint színről-színre láthassa -, mégsem csodálkozik rá az Örökkévalóra...

Mi lehet ennek az oka? Nyilvánvalóan nem a kíváncsiság hiánya, az illúzió elvesztésének aggodalma: "Hát Istent nem ilyennek gondoltam... " Az ok igen prózai lehetett: Mózes félt. A félelem igen nagy úr, tulajdonképpen az Isten után a legnagyobb. Ezért tartják a kormányok, a világpolitika félelemben az embereket, mert az állandó félelem, aggodalmaskodás meghatározza cselekedeteink irányát! Félünk, hogy nem lesz mit ennünk-innunk, hogy nem tudjuk kifizetni a számláinkat, hogy betegek leszünk, hogy elveszítjük azokat, akik számunkra a legfontosabbak, hogy nem tudunk majd mit kezdeni a veszteséggel... Van, aki a vírusoktól fél, mások a becsapódó aszteroidáktól, a háborútól vagy értékeik elértéktelenedésétől - gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy mitől félnek, csak féljenek!
Mózes is fél, de ez más félelem, mert nem bújik el, hanem közeledik Istenhez, mert amikor remegő lábakkal megtapasztaljuk Őt, nem tudunk mást tenni, minthogy engedünk az Ő vonzásának...

Az Isten félelme, a Teremtő félelemteljes tisztelete mégsem rettegés, hanem csodálattal vegyes beismerése annak, hogy Isten Isten, mi pedig teremtményei vagyunk. Az Őelőtte való "szent remegés" tiszteletteljes teremtményi megvallása annak, hogy a Végtelen Teremtő Erő s közöttünk ugyan áthidalhatatlan világok húzódnak, de a Mindenható szeretete átível ezeken, s találkozásra, az Ő megismerésére hív mindannyiunkat.
Mózes mellett, egy másik, különlegesen nagyrabecsült próféta, Illés is, az Istent csak "hátulról láthatta" - kérdés, hogy Istent látta hátulról vagy a sziklahasadékban elbújva a hátán érezte a simogató szellő formájában elvonuló Jáhvét -, annyi bizonyos, hogy az ószövetségi "két legnagyobb" sem látta/láthatta Istent... Isten ugyanis minden ember számára megfejthetetlen titok marad, de ebből a misztériumból tudunk erőt meríteni nap, mint nap, hogy Isten akarata szerint képessé váljunk helyesen szeretni felebarátot, világot, s persze önmagunkat is...
Kérés...

A mai nap imádsága:

Uram! Kérem Tőled, hogy még sokáig kérhessek Tőled! Ámen


Jézus mondja: "...kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen."
Jn 16,24c

"Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem..." Alig akad ember, aki ne ismerné Nagy Lászlónak ezt a zseniális versét, mely látszólag az élet elengedhetetlen "kellékeiről" szól, valójában az áldást bontja szirmaira. Bizonyára már mások is elgondolkodtak azon, miért van szükség Istentől kérni mindazt, amit egyébként - mert Ő a szeretet Istene - úgyis megad, hiszen nem tagadja meg a Nap melegét se jótól, se gonosztól?

Nem azért kell kérnünk Mennyei Atyánkat, mert Ő egy elfoglalt Isten, s elfelejtené, hogy nekünk mire is van szükségünk, hanem azért kell naponta akár többször is Hozzá folyamodnunk, hogy munkálja bennünk az Élet csodáját, amit mi oly magától értődőnek veszünk. Csak amikor először rádöbbenünk, hogy éveink száma érezhetően fogy - azaz több van mögöttünk, mint előttünk -, akkor kezdünk igazán hálát adni minden egyes napért, benne mindenért, amit eladdig természetesnek vettünk.

Az Élet ajándék. Mindent halálosan komolyan veszünk, csak ezt az egyet nem. Ha komolyan vennénk, akkor vigyáznánk rá: nem dohányoznánk, nem híznánk el, nem terhelnénk szegény testünket mindenféle méreggel. Ha komolyan vennénk az Életet, akkor fel sem vetődne, hogy problémáinkat erőszakkal oldjuk meg, sőt, ha tudnánk, hogy micsoda csoda a lét maga - még háborúk sem lennének... Ezzel szemben a "való élet" teljesen mást mutat!

A kérés tehát azért fontos, hogy felismerjük: az élet, s annak minden "kelléke" nem "jár nekünk" - mert rászolgáltunk, mert megdolgoztunk érte -, hanem ingyen, azaz kegyelemből kapjuk odaföntről. Ha mégis hatalommal, erőszakkal akarja valaki megszerezni, azt, ami az élet "sava - borsa", akkor nemcsak mások gyűlöletét váltja ki, de öröme sosem lesz teljes az ilyetén megkaparintott dolgokban.

Jézus biztat: Kérjünk. S ha kérhetünk mindent, akkor kérjünk is mindent! Leginkább olyan dolgokat, amit csak Isten tud megadni: lelki békét, a felismerések mindennapi örömeit, a jól elvégzett munka megelégítő ízét, s az elrejtettséget a mieink szeretet-közösségében...


Párkapcsolat...


A mai nap imádsága:

Uram! Fölöttébb nagy titoknak teremtetted az embert... meg sem értjük a lét csodáját. Add, hogy felfedezzük az élet szentségét másokban és magunkban, s boldog részeseivé válhassunk teremtettségednek! Ámen

   

Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő." Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni."
Mt 19,9-10

Weöres Sándor: Nő és férfi - részlet

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy nő regényében az ?ideális férfi? szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ?ideális nő? csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.



Szeretet...


 
A mai nap imádsága:
Uram! Hordozz, hogy szeretni tudjak! Ámen.

Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
1 Jn 4,16b

Egyszerű kijelentés, a legmesszebbmenő következményekkel... Mint minden dolgunkban, a szeretet megvalósításakor is a legnagyobb kérdésünk a "Na de hogyan?"... Hogyan tudok szeretni akkor, ha a körülmények együttállása ezt akadályozza? Mert könnyű azokat szeretni, akik minket is szeretnek, de mi van azokkal, akiknek már a puszta jelenléte is feszültséget kelt, akik a legnagyobb jóindulat ellenére sem szeretetre méltóak?

A szeretetben megmaradás is titok. Nehezen érthető, de hétköznapi valóság. Jól példázza ezt a szülői, különösen az anyai szeretet. Mert akármilyen "csirkefogó" is a gyermek, az édesanyja mindig kész a megbocsátásra, mert számára nemcsak a jelen tényei, a régmúlt szép/szebb élményei is értékítéletet alakító komoly erők.

Szeretni úgy, hogy nem kapok viszont-szeretetet, hosszútávon nem lehetséges. Csak az tud öntözni, aki tudja, hol töltheti meg vödrét, locsoló-kannáját... A keresztény ember nyíltan beismeri gyarló természetét, tisztában van bűneivel, ami elválasztja őt embertársaitól - ezért igyekszik Isten közelében élni.

Isten kegyelme az, ha ebből a közelségből időnként misztikus közösség is kialakul, s el tudjuk mondani: Isten él énbennem, s én is Őbenne...
A szolga azzal szolgál, amije van


"Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat." Préd 11:4 *

Az igazi szolgák abból hozzák ki a legtöbbet, amijük van. Nem keresnek kifogásokat, nem halogatnak és nem várnak jobb körülményekre. Nem mondják, hogy "majd egyszer" vagy "majd a megfelelő időben", csak megteszik amit meg kell tenni.

A Biblia azt mondja, hogy "Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat." (Préd 11:4)*

Isten elvárja tőled, hogy bárhol is vagy, tedd ami tőled telik, abból amid van. A nem tökéletes szolgálat mindig jobb még a legtökéletesebb szándéknál is.

Az egyik oka annak, hogy sok ember egyáltalán nem szolgál, hogy attól félnek, nem elég jók hozzá. Elhitték azt a hazugságot, hogy csak szupersztárok szolgálhatják Istent. Néhány gyülekezet támogatja ezt a elképzelést azzal, hogy bálványozzák a tökéletességet. Emiatt az átlagos képességű emberek haboznak bekapcsolódni a szolgálatokba.

Talán hallottad már azt a mondatot, hogy "Ha nem tudod tökéletesen csinálni, akkor ne is csináld." Nos, Jézus ezt soha nem mondta! Az igazság az, hogy szinte minden, amit először csinálunk, azt elég gyengén csináljuk - így tanulunk.

Mi a Saddleback gyülekezetben az "elég jó" elvet alkalmazzuk: nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy Isten azt tudja használni és megáldani. Inkább hívunk több ezer állandó embert a szolgálatba, mintsem hogy legyen egy tökéletes gyülekezetünk egy pár elit vezetésével.

* Ecclesiastes 11:4 (NLT), szó szerinti fordításban: Ha tökéletes körülményekre vársz, soha semmit nem fogsz megcsinálni.


Különleges vagy – Hidd el!


"Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelméről." (Apcsel 20:24, egyszerű fordítás)

Te vagy a világon az egyetlen, aki élni tudja az életedet. Senki nem tudja helyetted élni, és senki sem versenyez veled azért, hogy elvégezhesse a feladatot, amit Jézus neked szánt.

Végy egy mély levegőt, és pihenj meg ebben az igazságban: Isten a lelki ajándékok, szenvedélyek, képességek, személyiségjegyek és tapasztalatok olyan keverékével teremtett téged, amikből fakadóan csak te lehetsz önmagad. Más nem tud lemásolni téged, te pedig nem vagy képes rá, és nem is kell, hogy lemásolj másokat. Eredeti mestermű vagy egyenesen Isten kezéből.

Az egyediséged ugyanakkor azt is jelenti, hogy egyedül te tudod beteljesíteni azt a küldetést, amire Isten kijelölt.

Isten diplomás asszisztense, Pál így mondja: "Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelméről." (Apcsel 20:24, egyszerű fordítás)

Az életünkből egyetlen drága percet sem szabad arra pazarolni, hogy olyasmikkel foglalkozzunk, amik nem fontosak, ha emiatt a fontos dolgok háttérbe szorulnak.

Soha nem késő elkezdeni hűségesen keresni azt a küldetést, amit Isten adott – azt, amit egyedül te tudsz betölteni.

Talán azt hiszed, nem vagy elég tehetséges ahhoz, hogy Isten használni tudjon. De az igazság az, hogy Isten pontosan azokkal a képességekkel teremtett meg téged, amik kellenek ahhoz, hogy megtedd, amit kér. Isten egyedülálló, csodálatos módon teremtett.

Beszéljünk róla!

Minden, amit Isten eddig tett érted, beleértve a megváltásodat a bűnös bukásaidból, közelebb visz a sikerhez és dicsőíti Istent. Gondolj vissza az életedre! Milyen specifikus módokon készített téged Isten arra, hogy betöltsd a célt, amit adott neked?

Mit változtatnál az életeden, ha valóban elhinnéd, hogy Isten egy személyre szabott küldetéssel teremtett, amit csak te tudsz elvégezni?

Ne add fel a kemény időkben sem!


"Ezért tehát nem adjuk fel. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk, minden mértéket meghaladó nagy örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor.4:16-18)

Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel? Miért olyan nehéz az élet olykor? Ne lepődj meg ha Isten arra használja fel a kemény időket az életedben, hogy kipróbálja a hűséged.

A hűséges emberek akkor is kitartanak ha már más emberek fel akarják adni. A hűséges emberek szorgalmasak és eltökéltek. Ők kitartanak.

A 2Korintusban 4-ben, Pál azt mondja hogy egy megfelelő szemszögből kell nézned a problémát amikor megjelenik az életedben. Ne tekints az ideiglenes progblémákra, nézz a tartós jutalomra. Ne tekints az ideiglenes fájdalmakra. Ne rövid távon tekints rájuk : "Mi történik velem ebben a pillanatban?" Ehelyett, tekints arra a jellemre amelyet építesz, mert nem adhatod föl.

Ha te most nehéz időket élsz át, akkor szeretnélek arra kérni hogy írd le ezt a verset egy 3x5-ös méterű kártyára és memorizáld: " A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." ( Galata 6:9)

Imádkozom hogy ez kitartásra biztasson téged. Ezért jutalom jár majd.