2017. május 19., péntek

A magabiztosság újratervezése


„Az Úr tisztelete magabiztosságot és védelmet nyújt az embernek és családjának.” (Példabeszédek 14: 26, GNB)

A magabiztosság alapjában véve lelki ügy. Hamis tanácsok tömkelege a földön azzal kapcsolatos, hogyan legyünk magabiztosak. Mégsem működik egyik sem. A magabiztosság titka az Istenre hangolódásban van.

A Biblia azt mondja: „Az Úr tisztelete magabiztosságot és védelmet nyújt az embernek és családjának.” (Péld. 14:26, GNB) Ezt láthatjátok a tanítványok életében. A kereszthalált követően megrázta őket a magabiztosság hiánya. Az épp csak bimbózó mozgalom kudarcot vallott. Fáradtak voltak, féltek.

Ezután találkoztak a feltámadott Krisztussal.

A Biblia azt mondja az Ap. Csel. 4:13-ban: „A zsidó vezetők látták, Péter és János milyen bátrak. Megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, ezért nagyon elcsodálkoztak. Azt is felismerték, hogy Péter és János Jézussal jártak." (NLT)

A tanítványoknak nem rendelkeztek doktori fokozattal. Egyszerű, hétköznapi emberek voltak – csak bátrak voltak. A feltámadás előtt bezárt ajtók mögött gubbasztottak. Pár nappal később azonban visszatértek az utcákra és ennek az ellenkezőjét tették. Mi történhetett?

Jézussal voltak. Nemcsak tudták azt, hogy Ő él, hanem kapcsolatuk is volt Vele.

Tudatában vagy annak, hogy Isten mindig veled van? Elmúlik a félelmed, ha Isten közel van hozzád. Isten azt mondja: „Nem mondok le rólad, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5/b CSIA). Ez ad bátorságot, hogy ismét elinduljunk, akkor is, amikor az élet reménytelennek látszik.

Nem vagyok valami ügyes srác, de amikor gyerek voltam, készítettem egy asztalt. Megcsiszoltam, kifényesítettem, de végül nem lett jó. A vörösfenyő egy gyönyörű darabját tönkretettem. Egyik nap jött az édesapám és ezt mondta: „Fiam, van még egy darab abból a fából a pajtában. Elkezdheted újra, és most én is segíteni fogok." Gondolod, hogy ez lelkesített engem? Gondolod, hogy felbátorodtam? De még mennyire! Az új asztal pedig nagyszerűen festett, amikor kész lett.

Ez az, amit a te Mennyei Atyád is mondani szeretne neked: "Elrontottad az életed? Ok. Kezdheted újra. Most viszont én is segítek neked.”

Ez a jó hír abban, amit Jézus tett érted, amikor Ő feltámadt a halálból. Valójában, ez a legjobb hír, ami csak létezik.


Beszélgessetek róla:

• Mik azok a múltbeli hibák és tapasztalatok, amik aláássák az önbizalmadat?
• Tudatában vagy annak, hogy Isten mindig veled van? Mi a bizonyítéka ennek a te életedben?

Arra vagy elhívva, hogy tartozz egy közösséghez és ne csak higgy!


"Isten családja az élő Isten gyülekezete, az igazság oszlopa és erős alapja (Timóteus 3:15 - GW fordítás)


Arra vagy elhívva, hogy tartozz egy közösséghez és ne csak higgy!

Még a tökéletes és bűntelen Édenben is azt mondta Isten, hogy "Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." (I Mózes 2:18a)

Isten társasági embernek alkotott minket, közösségre munkálva, családdá formálva, és semelyikünk sem tudja Isten ezen tervét betölteni egyedül. A Biblia nem ismer magányos szenteket, hívő remetéket, akik el voltak szigetelve más hívőktől, vagy meg lettek volna fosztva közösségektől.

A Bibliában azt olvassuk, hogy mi összetartozunk, összekapcsolódunk, összeépülünk, tagok együtt, örökösök együtt, összeillesztve és megtartva. (1 Korinthus 12:12; Efezus 2:21-22, 3:6, 4:16; Kolossé 2:19; Thesszalonika 4:17)

Nem vagy már egyedül!

Krisztussal személyes kapcsolatod van, de Isten nem akarja azt, hogy ez a kapcsolat csak a ti kettőtöké legyen. Isten családján keresztül te kapcsolatban lehetsz az összes többi hívő emberrel, és mi össze fogunk tartozni az örökké. "...sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai." (Róma 12:5)

Krisztus követése magában foglalja az összetartozást, nem csak a hitet. Isten testének tagjai vagyunk – a gyülekezet. C. S. Lewis írt arról, hogy a „tagság” szó keresztény eredetű, de a világ mára már megfosztotta az eredeti jelentéstől. Az üzletek árengedményeket ajánlanak fel a „tagoknak”, a vállalatok arra használják tagjaikat, hogy levelezőlistákat hozzanak létre. Az egyházakban a tagság gyakran leértékelődik egy tagsági jegyzékben felsorolt névvé, melyhez semmiféle elvárás vagy követelmény nem tartozik.

Az gyülekezet tagjának lenni Pálnak azt jelentette, hogy ő egy élő test létfontosságú szerve, Krisztus testének egy
nélkülözhetetlen, összekapcsoló része. Gyakorolnunk kell a tagság bibliai jelentését, visza kell azt nyernünk. Az egyház egy test, nem egy épület, egy organizmus, nem egy szervezet. (Róma 12:4-5; I Korinthus 6:15, 12:12-27)

Isten célja az egyházzal egybevág a neked szánt öt céljával. A dicsőítés segít Istenre öszpontosítani; a közösség segít neked szembenézni az élet problémáival; a tanítványság megerősíti a hitedet; a szolgálat segít megtalálni tálentumaidat; az erő pedig segít teljesíteni küldetésedet. Semmi más olyan nincs a földön, mint a gyülekezet!

Beszéljetek róla
Hogyan töltöd be Krisztus Testében való nélkülözhetetlen szerepedet?
Ha az egyház egy élő organizmus, milyen tulajdonságokkal kellene rendelkeznie? Miről kellene egy gyülekezet híres legyen?
Milyen félelmeid vannak a lelki utad másokkal való megosztásával kapcsolatban? Kérj Istentől bátorságot, hogy a gyülekezetedben átlátható és hiteles lehess!



Bízd magad Isten szerető irányítására

"Mivel Isten szemében igazak lettünk hit által, békességünk van Istennel azért, amit Jézus Krisztus, a mi Urunk tett értünk." (Róma 5:1 NLT)

Ha igazi, személyes és megelégedettséggel teli békességet szeretnél a gondolataidban, a szívedben és a lelkedben, akkor életed teljes irányítását Istenre kell bíznod. Honnan tudod, hogy átadtad-e már az irányítást?

Az életünk átadásának mindig az engedelmesség a bizonyítéka. Ha Isten azt mondja, "Tedd meg!", megteszem. Nem törődöm azzal, hogy esetleg nem értem a dolgot, hogy más is megteszi-e, vagy hogy az lehetetlen, könnyű vagy nehéz, hanem csak megteszem.

Amikor hallgatsz Isten szavára és követed az útmutatását, az eredmény mindig ugyanaz: békesség.

Ma lehet, hogy olyan helyzetben vagy, amire nem tudsz befolyással lenni. Lehet, hogy egy olyan ember a házastársad, aki nem tud megváltozni. Lehet, hogy valami olyan problémán mész keresztül, amire nincs magyarázat. De a jó hír az, hogy Isten békessége megvalósulhat az életedben. Előtte azonban meg kell békélned Istennel. Nem lehet a tiéd Isten békessége, amíg nem békülsz meg Istennel. Hogy tedd ezt meg? Bízd egész életedet hit által Jézus Krisztusra. "Mivel Isten szemében igazak lettünk hit által, békességünk van Istennel azért, amit Jézus Krisztus, a mi Urunk tett értünk." (Róma 5:1 NLT)

Nem fáradtál még bele az Istennel való harcba? Nem figyelted még meg, hogy ez a legnagyobb forrása a stressznek az életedben? Mi lesz abból, ha te irányítod az életedet? Aggódás, bűntudat, keserűség, neheztelés, feszültség, félelem, fáradtság, depresszió és kétségbeesés. Mi az eredménye annak, ha Jézus Krisztust teszed az első helyre az életedben, és teljes mértékben átadod magad és engedelmeskedsz Neki, bármit kér is? Békesség, erő, bölcsesség, örök élet, öröm, és érezni fogod, hogy az életednek van célja, értelme, és hogy fontos vagy.

Kérlek, mondd el a következő imát szívedből:

"Drága Mennyei Atyám, Te tudod, hogy nehezteltem néha azért, hogy problémák vannak az életemben, és azt is tudod, hogy mennyire ellene voltam azoknak a dolgoknak, amik fájdalmat okoztak, és amiken nem tudok változtatni. Te tudod, hogy sokszor kértem magyarázatot Tőled ezekre, de nem kaptam.

Mától kezdve nem szeretnék harcolni Veled többé olyan dolgok miatt, amelyeket nem értek. Bocsáss meg nekem. Szeretnék a személyes békességem útjára lépni. Kérlek, bocsáss meg. Szeretnék elkezdeni a békesség ösvényén járni, ezért kérlek, segíts nekem. Segíts, hogy meg tudjam változtatni azokat a dolgokat amelyeket meg tudok változtatni, és el tudjam fogadni azokat a dolgokat, amelyeken nem lehet változtatni. Kérlek, Jézus, segíts, hogy akkor is bízzak a Te szerető gondoskodásodban, amikor nem értem, mi történik. Segíts, hogy bízzak abban, hogy Te jó Isten vagy, és a Te szívedben az van, hogy a legjobbat szeretnéd adni számomra.

Ma feltétel nélkül átadom életem minden területét Neked, a te szerető gondoskodásodnak, irányításodnak és vezetésednek. Kérlek add nekem a te erődet, bölcsességedet, békességedet és céljaidat. Szeretnék megbékélni hit által Istennel, hogy Rajtad keresztül, Jézus Krisztus, Isten békessége élhessen bennem. Ámen."

Miért szolgálsz?


"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jócselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus 2:10, MBT)

Mindegy, hogy a gyerekeid 5 vagy 50 évesek: tudniuk kell, hogy Isten szolgálatra teremtette őket. Isten élő Igéje így ír erről: "Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már előre elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra." (Efézus 2:10, egyszerű fordítás)

Az egyik dolgunk a mennyben az Isten felé végzett szolgálat lesz. Akkor vajon mit várhat tőlünk Isten itt a földön? Azt akarja, hogy gyakoroljuk a szolgálatot.

Bátorítanunk kell a gyermekeinket arra, hogy kezdjenek el szolgálni mások felé Isten nevében. Ha itt a földön nem tanuljuk meg, hogy hogyan szolgáljuk Őt, hogyan készülünk fel a mennybéli szolgálatra?

Meg kell tanítanunk a gyerekeinknek, hogy Isten céllal küldte őket a földre: azért, hogy nyomot hagyjanak a világban, és nem csak azért, hogy teret foglaljanak a TV, vagy a videojátékok előtt. Csak ha odaadjuk az életünket, akkor találjuk meg annak igazi értelmét.

Mi lesz a nyom, amit hagyunk magunk után? Mi lesz a gyermekeinké? Segítened kell a gyerekeidnek megválaszolni ezt a kérdést. Mit fognak visszaadni abból, amijük van? Hogy fogják használni az Istentől kapott tehetségüket? Arra fogják-e használni, hogy maguk profitáljanak belőle, vagy arra, hogy másoknak segítsenek?

A társadalomban mindenhol arra biztatnak, hogy a magad javára használd a tehetségedet. Szerezz sok pénzt, aztán menj nyugdíjba, élj kényelemesen, és végül halj meg. Ez az álmunk. Pedig valahol mélyen érezzük, tudjuk, hogy ennél többre vagyunk teremtve. Tudat alatt érezzük, hogy van valami ennél nagyobb cél. Ez pedig az a mély vágy valahol legbelül, amit talán próbálunk eltakarni a félelmeinkkel vagy a bukásainkkal, de mégis eltörölhetetlenül ott marad: a vágy arra, hogy nyomot hagyjunk magunk után.

Mi lesz az a nyom, amit te hagysz az életeddel? A Biblia erre szólít fel: "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1 Péter 4:10, MBT)

Segíts a gyerekeidnek abban, hogy felfedezzék a saját lelki ajándékaikat, szívüket, képességeiket, személyiségüket és tapasztalataikat, hogy kitalálhassák, miben jók. Ez az egyik legnagyszerűbb dolog, amit egy szülő tehet ahhoz, hogy segítsen a gyerekének megtalálni, mivel tud valódi nyomot hagyni a világban.

Segíts a gyerekeidnek meghatározni önmagukat ebben a kérdésben: "Mit szeretnék inkább az életben: adni vagy kapni?"
Elutasítottak?


„Ne félj… mert én veled vagyok…” (Apostolok cselekedetei 18:9-10)
Amikor Pál új hitét próbálta megosztani régi barátaival, azok „ellene szegültek és szidalmazták” (ApCsel 18:6). Fájdalmas az, ha elutasítanak azok, akiket szeretsz. Pálnak annyira fájt ez az elutasítás, hogy Istennek kellett biztatnia őt: „Ne félj… mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked…” (ApCsel 18:9-10). Később az apostolok is gyanakvóan bántak vele. Úgy látták, hogy túl zsidó ahhoz, hogy keresztyén legyen, és túl keresztyén ahhoz, hogy zsidó legyen. Egész szolgálata alatt csalódások érték, sokszor utasították el azok, akiket szeretett. Azonban, ha az emberek cserbenhagynak, az Isten karjaiba vezethet. Mások elutasítása azt is eredményezheti, hogy közelebbi, bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Istennel. Amikor Pált megkövezték és félholtan otthagyták, akkor isteni „erősítést” kapott, és akkor élt át csodálatos dolgokat (ld. ApCsel 14:19-20). Az emberek elutasítása következtében Istenre kezdesz támaszkodni, mint soha azelőtt, hiszen nem is fordulhatsz máshoz! Ilyenkor, ha nem hallod Isten szavát, sehonnan nem jön remény. Amikor elutasítanak, Istennek megvan a módszere, hogy új áldásoknak nyisson utat, olyan szinten, ami másként hiányozna életedből. A legnagyobb szellemi növekedés általában a legnagyobb próbák eredménye. A zsoltáros azt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára [Isten igazol]. Megkened fejemet olajjal [napi megerősítés], csordultig van poharam [nagyobb áldás]” (Zsoltárok 23:5). Az igazság az, hogy némi fájdalom és akadályoztatás nélkül nem juthatunk el odáig, hogy Isten asztalánál üljünk, és élvezhessük mindazt a jót, amit nekünk tartogat.

Figyelj Istenre!


„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok…” (Ézsaiás 30:21)

Bármikor, amikor hitben indulsz el, és tenni próbálsz valamit, hallani fogod, ahogy odabenn egy hang ezt suttogja: „Neked biztos elment az eszed. Te erre nem vagy képes. A korábbi kis sikereid pusztán szerencsés véletlenek voltak, épp csak jókor voltál jó helyen. Most aztán kemény fába vágtad a fejszédet.” Ez a hang felébreszt az éjszaka közepén, és gyomorgörcsöt okoz. Hallhatod a munkahelyeden, az otthonodban és az utcán is. Ez a félelem hangja, mely sosem játszik tisztességesen. Előhalássza a régi kudarcaid aktáit, és legbelsőbb bizonytalanságaidon csemegézik. De van egy másik hang is: Istené! Azt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10). Ha ráhangolod füledet Isten hangjára, attól még problémáid nem oldódnak meg automatikusan, és a másik hang sem halkul el. Nem, ez inkább olyan, mint egy személyes beszélgetés egy jóbarátoddal valami zajos, zsúfolt helyen. Lehetnek más hangok körülötted, de nem hallod azokat, mert arra figyelsz, amit a barátod mond. Így van ez Isten hangjával is. Akár a Szentíráson át szól hozzád, akár egy baráton keresztül, vagy az életed körülményei által, Ő mindig kommunikál az Őt kereső szívvel. Ígérete számodra ez: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok…”. Egyetlen szó Istentől, csak egyetlen egy, megváltoztathatja az egész képet. Tehát ma fordíts időt arra, hogy Isten hangjára figyelj!



„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)

Ahhoz, hogy sikeres légy bármiben, amire Isten elhív, érzékenynek kell lenned belül a Szentlélekre, és meg kell tanulnod felismerni, amikor a Szentíráson keresztül szól hozzád. Amikor nagy a nyomás, és erős a kísértés arra, hogy túl gyorsan mozdulj, hallani fogod az Ő hangját, amint ezt mondja: „De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is” (Ézsaiás 52:12). Isten fedezéket nyújt neked, elöl és hátul is. Ugye milyen jó? Amikor épp rossz irányba fordulnál, vagy rossz döntést hoznál, Ő emlékeztetni fog. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). Amikor nincs rá módod és nincsenek meg a kellő eszközeid ahhoz, hogy elvégezd a munkát, az Ő hangja ezt fogja suttogni: „Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz” (Ézsaiás 58:11). Kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezel. Amikor kifogysz a válaszokból, és nem tudod, hogyan tovább, Ő bátorítani fog: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8). Amikor a teher már túl nehéz, hallani fogod az Ő hangját: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz” (Zsoltárok 55:23). Ha Isten hangjára figyelsz, akkor lehet, hogy fel kell áldoznod kisebb dolgokat, és le kell halkítanod más hangokat, de meg kell tenned. Semmi, egyáltalán semmi sem fontosabb, mint hogy megtanulod felismerni Isten hangját, amikor szól hozzád.





LÉGY ELSZÁMOLTATHATÓ!

„…mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.” (Bírák 17:6)

Soha nem vagy annyira sebezhető, mint amikor elbújsz másom elől. A titkolózás tökéletes táptalaj a félrevezetéshez, ami bűnbe visz minket. Jézus rámutat, hogy azért szeretjük jobban a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteink természetes módon vonzódnak a gonosz felé (ld. János 3:19). Bennünk van a bűnre való hajlam, ezért hív Jézus arra, hogy „a világosságban járjunk” (ld. János 12:35), ahol motivációink és tetteink jól láthatók, és ez arra késztet, hogy kerüljük a bűnt (ld. 1János 1:7). Ahhoz azonban, hogy a világosságban tudjunk járni, és legyőzzük a bűnt, szükségünk van olyan emberekre, akik elszámoltathatnak minket. „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15). Mivel annyira szeretnénk elnyerni mások elismerését, ezért akarjuk elrejteni küzdelmeinket. Ám, ha hajlandóak vagyunk őszintének lenni, az felszabadít arra, hogy elismerjük mivel küszködünk, és győzhessünk fölötte. Annak azonban, aki elszámoltathat, érett személyiségnek kell lenni, aki ismeri Isten Igéjét, nem él vissza a bizalmaddal, és szeret eléggé ahhoz, hogy egyenes legyen veled. Neked pedig nyitottnak kell lenned arra, hogy meghallgasd, amit mondania kell. Roboám király „…nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel…” (1Királyok 12:8). Csak azt akarta hallani, ami tetszett neki. Ezért fordult barátaihoz, akik épp olyan éretlenek voltak, mint ő maga, és azt mondták neki, amit hallani akart, ezzel olyan döntésre vezették, ami hatalmas lázadáshoz vezetett Izráelben. Építs tehát olyan valakivel kapcsolatot, aki azt mondja meg, amit hallanod kell, és nem azt, amit hallani akarsz!



Önérdek vezérelte énünket semmis sem írja le jobban, mint ez: „…ki-ki azt cselekedte, a mit jónak látott” (Bírál 17:6 Károli). Az volt a filozófiájuk: „Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak!” Ám az ilyen fajta életvezetés eredménye az, hogy semmi nem korlátoz, elvész az egyensúly, és ezzel kitesszük maginkat testünk zsarnoki uralmának. Ilyenkor könnyen válhatunk valamilyen függőség rabjává. A nélkülözhetetlen első lépés a győzelemhez az, ha ezt elismerjük. A „…megkörnyékező bűn…” (Zsidók 12:1) lehet rossz táplálkozási szokás, lehet pénz, szex, kábítószer, alkohol, népszerűség hajhászása, mérgező kapcsolatok, hatalomvágy, munkamánia, és még folytathatnánk. Sokkal hajlamosabb vagy megadni magad, ha egyedül vagy olyankor, amikor támad, és titokban tudod elkövetni. „…jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4:10). Azonnal „világosságot kell gyújtanod”, fel kell keresned támogatóidat, és el kell mondanod a helyzetedet! Ne engedd, hogy a sötétség elszigeteljen vagy legyőzzön! „Jobban boldogul kettő, mint egy… Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát” (Prédikátor 4:9-10). A büszkeség, mely gyengeséged elrejtésére késztet, éppen azt éri el, hogy továbbra is gyenge maradj. Az alázat, amely hajlandó elismerni és segítséget kérni, segít kitörni ebből az ördögi körből. Isten megáldott minket érett, másokkal törődő emberekkel, akik felismerik, mi az, amivel mindannyian küzdünk, és segítenek megbirkózni vele. Krisztus egyházának tagja vagyunk, és „…ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Korinthus 12:26). Isten azt parancsolta Mózesnek: „Válassz ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat… ők segítenek hordani a terhedet” (2Mózes 18:21-22 NLT). Fogadd el, amit Isten kínál!





Tágas tér


„Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.” (Zsoltárok 119:45)
Az életben mindig történik valami. Ha megoldod az egyik problémát, már egy másik vár arra, hogy elfoglalja az előző helyét. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33). Figyelj meg két dolgot abban, amit mondott!
Először: „bennem békességetek lesz”;
másodszor: „a világban nyomorúságotok van”. Isten békéje csak akkor lesz bizonyossággá, ha hallgatsz mindarra és engedelmeskedsz mindannak, amit Jézus mondott. A zsoltáros ezt írta: „Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké [hallgatni, befogadni, szeretni, és engedelmeskedni neki]. Tágas téren járok [szabadságban és könnyedén], ha a te utasításodat keresem [kutatom, kétségbeesetten szükségem van rá] (Zsoltárok 119:44-45 AMP). Két szó külön is figyelemre érdemes ebben az igében. Az első a „kutatom”, ami azt jelenti, hogy keresem és meg akarom találni az igazságot. A másik a „szükség van rá”, ami azt jelenti, hogy annak alapelvei szerint élek minden nap. Csak akkor tudsz „tágas téren” – szabadságban és könnyedén – járni, ha ezt a két dolgot megteszed. Az életed nem lesz frusztráló, örömöd lesz körülményeid ellenére is, és nem az utolsó, hanem az első dolgod lesz, hogy Istentől tanácsot kérj. Ha tehát ma elvesztetted a békességedet, kérdezd meg magadtól: „Isten Igéje szerint járok?” Az engedelmesség nyugalmat ad: „Mi, akik hiszünk [ragaszkodunk Istenhez, bízunk benne, és számítunk rá], bemegyünk abba a nyugalomba…” (Zsidók 4:3). Amint elkezdesz engedelmeskedni Isten Igéjének, „tágas térre” jutsz. Ő azt akarja, hogy ma is így élj.

„Uram, hazajövök”


„…Isten… módot talál arra, hogy visszahozzon minket…” (2Sámuel 14:14 NLT)
Adoniram Judson apja, egy kongregacionalista lelkész, remélte, hogy fia követni fogja nyomdokát, és imádkozott is ezért, de Adoniramnak más elképzelései voltak. Ő úgy látta, hogy a gyülekezeti szolgálat időpocsékolás, és tehetségének elvesztegetése. Önmagát ateistának tartotta, és a Providence College-ben (ma Brown University), ahol diplomázott, találkozott Ernest Jacob Eamesszel, aki szintén ateista volt, és megerősítette nézeteit. Judson az országban utazgatott, saját elmondása szerint „felelőtlen, vad életet” élve. Egy éjszaka megállt egy fogadóban, ahol az egyetlen üres szoba épp egy haldokló ember szobája mellett volt. „Kiveszem” – mondta a fogadósnak. – „Én nem félek a haláltól. Ateista vagyok.” Egész éjszaka hallotta, ahogy a szomszéd szobában nyögdécsel a beteg ember, és azt gondolta: „Át kellene mennem hozzá, de mit mondhatnék neki?” Másnap reggelre az ember meghalt. „Tudja, hogy ki volt?” – kérdezte Judson a fogadóstól. Az így válaszolt: „A Providence College végzett diákja, egy fiatalember, körülbelül önnel egyidős, Ernest Eamesnek hívták”. Miközben Judson fülében egyre ezek a szavak csengtek: „Meghalt! Elveszett! Elveszett!”, hazatért, és átadta az életét Krisztusnak. Ő volt az első amerikai misszionárius, aki külföldi megbízatást kapott, ő fordíttatta le a Bibliát burmai nyelvre, és ezernyi lelket nyert meg Krisztusnak. Naplójának bevezetőjében így ír erről: „Engedd, hogy munkálkodjam ebben a sivatagban, hadd mondjam el ezeken a hegyeken, hogyan halt meg Ő, az áldott Megváltó, hogy megmentse a világot a pokolból”. A Biblia azt mondja: „Isten… módot talál arra, hogy visszahozzon minket, akik tőle eltaszítva éltünk.” Érzed a szívedben az isteni vonzást? Nem lenne itt az ideje, hogy ne fuss tovább, hanem állj meg, fordulj meg, és mondd: „Uram, hazajövök”?



„Még távol volt, amikor apja… elébe futott, és magához ölelte…” (Lukács 15:20 NAS)
James MacDonald írja: „Lehet, hogy valami olyat tettél, amiről azt gondolod, ez már túl van Isten kegyelmének határán… vagy valaki megbántott, ártott neked, és nem érted, hogyan engedhette ezt Isten… lehet, hogy szívesebben élnél a saját szabályaid szerint. Nem tudom, hogy miért futsz, de egy dolgot tudok: fáradt vagy. Annyira hozzászoktál ehhez a pályához, hogy el sem tudsz képzelni más életet. Jézus elmondott egy történetet egy fiúról, aki elhagyta az atyai házat. Futása és bukása után, egy nap egy disznóvályú mellett ébredt, és azon töprengett: „Hogy kerültem ide? Vissza kell mennem, de mit fog mondani apám?” Gondoltál már valaha arra: „Ha visszamegyek, hogy fog Isten fogadni?” Vannak, akik úgy gondolják, hogy Istent nem fogja érdekelni… de Jézus nem így írta le Atyját… azok a közeledő léptek ott az úton Isten léptei, amint feléd fut. Már régóta fürkészte a horizontot, hogy egyszer megpillantson… és most, amikor meglátott, teljes erejéből fut feléd. „Még távol volt, amikor apja… elébe futott, és magához ölelte…” (Lukács 15:20 NAS). Isten azért íratta ezt bele a Bibliába, hogy minden futónak tudtára adja, mire számíthat, amikor elindul visszafelé.
Ma éppen Istentől távolodva futsz? Állj meg, fordulj meg, gyere haza! Ő vár, hogy szeretettel fogadhasson. Azt mondja: „Térj vissza hozzám!” (Jelenések 3:3 NKJ). Jöjj, nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani, nincs olyan függőség, amit Jézus vére ne tudna legyőzni. Ő ezt ígérte: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézsaiás 55:7).
Irgalom...

A mai nap imádsága:
Uram! Csak Tebenned bízom, segíts meg, s adj nekem lehetőségeket ezen a mai napon is, hogy a jót válasszam, s ne a rosszat! Ámen

   

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul.
JerSir 3,22-23a

Amikor reggelenként felébredünk, s félálomban szürcsölgetjük a kakaónkat, a teánkat vagy éppen a kávénkat - nem létünk végessége körül szállíngóznak gondolataink, sokkal inkább az foglal le minket: "Te jó ég! Mi mindent kell(ene) megcsinálnom ezen a mai napon..." Pedig, aki nagy léptékben, istenes gondolatokkal bírkózik/tusakodik már korán reggel, az hamar eljut az arany végkövetkeztetésre: semmi sem örök! Ilyenkor a magunk ereje viszonylagossá válik, s kiderül: lemondhatunk ugyan Isten kegyelméről, de ennek nem sok hasznát vesszük. Ahogyan Kern András énekelte: Egyedül nem megy... De nemcsak társ(ak)ra van szükségünk, Istenre is!

Ahogyan gyermekeinket megmosolyogjuk igyekezetükben, amikor izgalommal szeretnének valamit csinálni/kipróbálni: "Én is, én is!" - ugyanúgy teszünk sokszor mi is az életünkben. A Körülmények Istene még nem hozta el a megfelelő pillanatot, még nincs meg hozzá az érettségünk, a kvalifikációnk, de azért mi ugrándozva kiáltozunk, kérünk talán még könyörgünk is: Hadd csináljam már én is, én is... Tény, hogy a nagy Egónk sokszor megakadályozza, hogy elérjük az áhított, kitűzött célunkat.

A keresztény ember is ember, azaz nem tökéletes, gyarló, ami azt jelenti gyermeki - nem látja helyesen a dolgokat, ha róla, magáról van szó. A gyermek tudja, hogy nem helyes megdézsmálni az eldugott csokoládét, ennek ellenére ha megtalálja...

Luther Márton ezt az állapotunkat így mondta/tanította/magyarázta: Simul iustus es peccator. Vagyis: Egyszerre igaz (megigazított), s bűnös. Ebben az állapotban csak akkor tudunk harmóniában élni önmagunkkal, a világgal, s a JóIstennel, ha naponként hozzátérünk, elfogadjuk megújító kegyelmét, s élünk irgalma által, minden reggel, minden nap gyakorolva az irgalmasság cselekedeteit...



Megszabott időnk...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldott légy kegyelmedért, hogy nem fizetsz rosszal a rosszért, hanem a rosszból is a jót hozod elő! Ámen.



Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!
Zak 7,10

Amíóta világ a világ mindig is voltak gonosz emberek... Zakariás prófétának sem azért kellett prédikálnia a kizsákmányolás ellen, mert szociális hangvételű prédikációival könnyű népszerűséget akart magának szerezni, hanem azért, mert elszaporodtak a gonoszlelkűek. A Biblia arról tudósít, hogy voltak korok, amikor a gonoszság különösképpen is elhatalmasodott a földön (Noé), sőt lesznek olyan apokaliptikus (vég)idők, amikor újból rettenetes mértéket ölt bűn. A történelem folyamán János jelenések könyvének szimbólumokba-szorított fájdalmát már sokszor vélték a beteljesedés kezdetének, aztán kiderült, hogy a gonoszság megdöbbentő mértékben képes volt még magát tovább hatványozni... azaz a vég, még messze van.

A világot átrendező apokaliptikus végidő talán még messze van, de a személyes végünk, életünk utolsó pillanatai, minden egyes perccel közelebb s közelebb kerülnek hozzánk. Ennek a ténynek az ismeretében emberi kapcsolatainkat érdemes átgondolni, a lélek nagyítója alá helyezni... Mennyire nyilvánvaló számunkra kapcsolataink fontossága? Észrevesszük-e dolgos hétköznapjainkban azt a megismételhetetlen egyediséget a másikban, melynek értéke általában csak akkor derül ki, amikor társunk már nincs közöttünk? Rá tudunk-e csodálkozni az élet feltartóztathatatlan isteni csodájára akkor is, amikor személyes nyomorúságunk, betegségünk gyötrelmeit kell elhordoznunk?

Rosszat tervezni egymás ellen nemcsak az élet, de önmagunk elleni legnagyobb merénylet is egyben... Az ember boldogtalanságának legfőbb oka, hogy csak maga akar boldog lenni. Pedig a boldogság csak akkor teljes, ha más is részesedhet belőle, örömünk akkor lehet hiánytalan, ha mások is velünk örülnek. Milyen kár, hogy egyeseknek egy egész élet minden történése is kevés ahhoz, hogy ezt a leckét megtanulják!

Az "öregség bölcs fegyelmezője vérnek"... beleállít minket elmúlásunk, e világhoz ragaszkodásunk horizontjának és lelkünk örökké élni-akarásának vertikális metszéspontjába: az Isten-tudatba. Ebben a "más" állapotban derül ki minden igazság. Nagy vagy kicsinyke igazság - ez részletkérdés. Fontos, hogy igaz legyen, azaz az Istentől, onnan felülről szálljon alá. Aki keresi ezeket az igazságokat, az megtalálja nemcsak létének értelmét, de az Istent is, s Benne pedig önmagát.



Önuralom...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy csak akkor szóljak, amikor kell, s akkor is csak azt, ami épít! Ámen

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
Jak 1,26

Zsenge gyermekkortól igen hosszú a tanulási folyamat, míg rájövünk: kiabálással nem jutunk előbbre, legfeljebb rontjuk a helyzetünket! Akarjuk vagy sem, de az élet olykor igen nagy stresszel tesz minket próbára, ilyenkor ösztönösen megemeljük a hangunkat - mintha ettől erősödnék -, jóllehet csak gyengítjük "pozíciónkat". A bölcs nem azért bölcs, mert ilyenkor hallgat, hanem azért, mert elkerüli az ilyen helyzeteket... Jakab apostol praktikus jótanácsát érdemes tehát megszívlelni, persze mondhatnók valaki, hogy tanácsot adni a legkönnyebb, de amikor valami sérelem, súlyos méltánytalanság éri az embert, akkor az első reakció a verbális a "visszacsapás".

Megfékezni a nyelvünket a legnagyobb tudományok egyike! Napóleontól származtatják a mondást: "Európát legyőztem, önmagamat nem tudtam!" Hiába, a legkonokabb ellenfelünk önmagunk vagyunk: tudjuk, hogy mi lenne a jó nekünk, hogyan kellene ezt vagy azt a konfliktusos helyzetet megoldanunk, de amikor benne vagyunk, akkor nagyon nehéz az érzelmek viharában nyugodtnak megmaradni. Szülők gyakran tanácsolják gyermekeinek, hogy mielőtt valamit mondanának, számoljanak el tízig, de gyaníthatóan életük nagyobb részében a probléma ilyetén kezelése nekik sem sikerült.

Az apostol nem is azt mondja, hogy maradjunk síri csöndben, s szó nélkül tűrjünk mindent, hanem arra a hamis kegyességre hívja fel a figyelmünket, melyet sok-sok keresztény - olykor mi is -, tanúsít, tanúsítunk. Ha valaki meg van győződve igazáról, akkor az magabiztosan "osztja az észt" másoknak is, s ellentmondást nem tűrve söpri le a másikat a vita porondjáról: "Márpedig ez nem így működik!" Az, hogy hogyan működik a világ, s benne az ember, az egyik legnagyobb lecke az életünkben, s itt is érvényes, hogy "töredékes az ismeretünk" s hogy bizony csak "tükör által homályosan látunk". Ha tudnánk, hogy kinek mi lakozik a lelkében, akkor jobban megértenénk a másikat, s kisebb lenne a kísértésünk a felebarát "beskatulyázására" is...

A kegyesség megjelölésére a latin pietas szót használjuk - ebből származik a pietista, azaz kegyes életvitelű -, de maga a szó igen sok jelentésű, hiszen értünk alatta atyai-, anyai-, gyermeki-, rokoni szeretetet, kegyeletet és gyöngédséget, ragaszkodást és odaadást, igazságosságot és méltányosságot, jóságot és szelídséget, de - a latin szótár szerint - még könyörületességet is...

Mindezekből tehát látható, hogy aki ilyen kegyes, azaz Istennek is tetsző életet akar élni, az igen magasra teszi a 'mércét'! Lehetséges-e ezt az etikai lécet valaha is megugrani? Az apostol szerint igen - kijelölt igénk 20.verse -, mely így hangzik: "szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket". Aki így fogadja a Világosság Atyjától alászálló igazságot, annak lelke békével, s nyugalommal telik meg, s az ilyen ember szája már nem haragtól és vélt igazságoktól hangos, hanem csöndes hálát mond mindenért, ami nem csak saját életét emeli, de mások életminőségét is "javítja"...





Testünk...

A mai nap imádsága:
URam! Hálát adok Neked életemért. Add, hogy hálaadásom gyümölcsöt teremjen mások számára is! Ámen

  

minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni.
Róm 8, 7

Testben vagyunk, ezért testi szükségleteink vannak... éppen ezért szeretünk enni-inni, s bizony nem vetjük meg, ami jó. Jézus URunk is nagy vacsorához hasonlítja a mennyek országát, s ha talán nem is fogunk odaát enni-inni, de az ígért boldog együttlétet, a közösség mennyei örömét részlegesen el tudjuk képzelni már itt a földi életünk során, amikor családi étkezéskor vagy jó barátokkal ünnepelve asztalhoz ülünk.

"Testben lenni", létezni az anyagvilágban, azaz: élni - nagy kiváltság. Kár, hogy ennek ajándék-voltát általában akkor értjük meg/fogjuk fel igazán, amikor lelkünknek ki kell lépnie ebből a földi testből. Régi elgondolás, hogy minden baj, nyomorúság alapja a test. Ezért tartották - nem csak a kereszténységen belül - a testiséget alacsonyabbrendűnek, az Isten/istenek akaratával ellentétesnek, bűnnek. Márpedig a JóIsten nem azért teremtette az embert testbe, hogy kínozza, hogy ne egyen, ne igyon, hogy ne élvezze annak örömét, hogy izmai erőtől duzzadnak, hanem azért, hogy mi teremtmény-emberek jól érezzük magunkat a testünkben.

Éppen ezért érdekes a megállapítás, hogy nagy valószínűséggel soha ennyi ember nem volt a világon - se szám szerint, sem pedig arányaiban -, akik testükkel ennyire elégedetlenek lettek volna. (Az is igaz, hogy soha ennyire nem táplálkozott, élt az ember egészségtelenül, és a telekommunikáció hiányában soha nem volt akkora "szépség-terror", mint manapság.) Tény, hogy az edzett test látványa megragadó, de nem ez a cél, az egészséges test csak eszköz, az Isten akaratának beteljesítésére. A perfekt test bűvöletébe került - belenevelt, beleidomított(?) - fiúk és lányok úgy indulnak neki az életnek, azt hiszik, hogy ebben az élmény-társadalomban tényleg a látvány a legfontosabb, s nem a teljesítmény. ("Mutasd magadat többnek, mint ami vagy!" - őrülete.) Elhitetik velük a reklámok, ezt sugallja a korszellem is, ha manöken-alkatú vagy, akkor minden ajtó kinyílik majd előtted, s a siker elérésében semmi nem akadályozhat, hiszen a perfekt test a "kulcs", a megoldás mindenre...

Természetesen ez így nem igaz. Előnyt jelenthet a perfekt test, de értelem nélkül inkább elszomorító, mint felüdítő látvány, ugyanakkor a feladatot, a munkát valakinek el kell végeznie. A testiségünk tehát hálaadással az áldás forrása magunk és mások számára is, Isten nélkül azonban könnyen és gyorsan a bűn melegágyává válhat. Ez azt jelenti, hogy a test önmagában nem "bűnös" - ahogyan azt vehemensen állítják a biblia(félre)magyarázók, de ha a testet nem a szeretet (az isteni agapé, vagyis az önfeláldozásra kész) vezérli, akkor a bűn készséges szolgájává, eszközévé válik...




Vallástétel...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy vágyaim ne homályosítsák el látásomat, s úgy éljek, hogy életem a Te szeretetedet tükrözze! Ámen

   

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
Lk 12,8-9

A keresztény egyház egyik alapvető ismertetőjegye a misszió... Jézus maga mondja: "Menjetek..." - így többes számban. A misszió ugyanis egyértelműen közösségben végzendő feladat - emlékezzünk rá - a Mester tanítványait kettesével küldi ki. Nem azért, hogy túlerővel bírjanak az 'egy' meggyőzésekor, hanem azért, hogy egyik a másikat jelenlétével, s visszajelzéseivel emlékeztesse, hogy tanítványként mi is a feladat. A misszói munkában olykor találkozhatunk egyéni - egyébként teljesen jószándékú - térítési 'akciókkal', melyek enyhén fogalmazva is megmosolyogtatóan emberi próbálkozások. Ezek kiszűrésére kiválóan alkalmas a missziói munka-társ. Protestáns gyülekezeteinknek erőssége, hogy a pap nem egyedül áll, mellette van a papné is. S ha pap és papné együtt szolgálnak, akkor azon különleges áldás van... Az ok igen egyszerű: az evangélium az nem teória, hanem Élet, amit vagy megélünk vagy sem.

De mit kell értenünk "vallástételen"? Azt hogy megvalljuk hitünket? 'Szépeket' mondhatunk családunkban gyermekeinknek, gyülekezeten belül és kívül embertársainknak, de hogy valóban igazakat, Isten akarata szerinti élhető valóságokról szóltunk, azt csak az idő válaszolja meg, ahogyan a Mester tanítja: "Gyümölcseikről ismeritek meg őket!" Bizony nem könnyű kivárni, amíg gyermekeink érett felnőtté válnak, de ha nem figyelünk az ÚRIsten szavára, akkor azt vesszük észre, hogy a rendelkezésünkre álló 20-25 év egyszercsak elillant...

A vallástétel nem más, mint az élet szeretete, az isteni törvények alapján. Az Isten törvényi kijelentései, Jézus evangéliumi tanításai, mind az Életet pártolják, mely maga a növekedés, s az emelkedés. Ami ezt a mennyei 'programot' szolgálja, az bizonyságtétel. Bizonyság a "fentről", s arról, hogy a "lent"-nek értelme abban van, hogy türöződhet benne a "fent"...