2017. november 19., vasárnap

Az igazak öröme.
                                
     Az igazaknak reménysége öröm.
     Példabeszédek könyve 10, 28.
    
     Akármennyit bánt s keserít is a világ, akármennyi baj, betegség ér is, drágaság, háború, akárhogyan nyomorgat is, nem törődünk vele. Úgy vesszük, mintha savanyú almába harapnánk s keserű poharat kóstolnánk, csak azért, hogy annál jobban essék utána az édes s annál jobban kívánjuk megváltatásunk napját. Másként megkeményednénk, mint a gőgös; megátalkodott világ.
     Végtére nemcsak a szenvedést nem éreznénk, hanem Isten igéjére sem figyelmeznénk s az istentelenekkel együtt el kellene pusztulnunk.
     Isten csak kegyelmet gyakorol velünk, mikor megunatja velünk ezt a világot s egy jobb világgal vigasztal, amelynél jobbat szem nem látott, fül nem hallott.
     Ígéri, hogy eljön hamar nagy hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben s minden nyomorúságtól megszabadítva, örökkévaló örömre magához vész bennünket. Az istenteleneknek azonban ez nem lesz valami örvendetes látvány!
    
          Híveid közt engem állass,
          Hitetlenektől elválassz;
          Áldalak, hogy engem áldasz.
          Add hogy boldogságot nyerjek,
          És híveiddel örüljek,
          Mindörökké dicsérjelek.


Engedelmességből áldás

?Ettől a naptót fogva áldást adok" (Hagg 2,19).


   Az eljövendő dolgok rejtve vannak előttünk, ez az Ige mégis egy  tükör, amelyben láthatjuk a következő éveket. Az Úr így szót: ?Ettől a  naptól fogva áldást adok."
   Érdemes megjegyeznünk, mikor hangzott el először ez az ígéret. Aszály, gabonarozsda, jégeső pusztított mindenfelé, és ennek oka a nép  bűne volt. De meglátta Isten, hogy megfenyített népe elkezd  engedelmeskedni Igéjének, építi a templomot, ezért mondja ezt: ?Attól  a naptól kezdve, hogy lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! Ettől a naptól fogva áldást adok!" Ha bűnben éltünk, de a Szent Szellem világosságában erre rádöbbentünk és megtagadtuk a bűnt, akkor számíthatunk Isten áldására. Sőt, jótetszését, Szellemét, kegyelmét és a valóság mélyebb kinyilatkoztatását - mind gazdagabban fogjuk megtapasztalni. Hűségünk miatt az emberek részéről talán nagyobb ellenállásba ütközünk majd, de az Úrhoz való kapcsolatunk egyre bensőségesebb lesz és világosabban fogjuk látni, hogy Isten  elfogadott minket.

   Uram, elhatároztam, hogy hűségesebb leszek Hozzád, nagyobb  igyekezettel követem tanításodat és parancsaidat; kérlek ezért a  Krisztusért, tedd áldottá az életemet mostantól fogva mindennap. Ámen.


LELKI FORRADALOM
       
  "Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem." (Fil 3:8)
 
 
Krisztus által olyan erkölcsi erő birtokába jutunk, mely megváltoztatja érzelmi világunkat, és képessé tesz arra, hogy teljes akaratunkkal Isten ügyéért dolgozzunk. Ahol az elme és test minden ereje a gonosz dolgait cselekedte, ott Isten Lelke által most forradalom megy végbe. A Szentlélek megvilágítja, megújítja és megszenteli a lelket. Az angyalok kimondhatatlan megilletődéssel figyelik az emberben munkálkodó Szentlélek gyümölcseit.
  Krisztus vonzó kedvességének kinyilatkoztatása és annak tudata által, hogy Ő már kifejezte szeretetét irántunk akkor, amikor még bűnösök voltunk, a makacs szív megolvad és alárendeli magát, a bűnös átalakul és Isten gyermekévé lesz. A szeretet az az eszköz, amit Isten felhasznál a bűnnek az emberi szívből való kiűzésére. Általa a büszkeségből alázat, az ellenségeskedésből és hitetlenségből pedig szeretet és hit lesz. Nem alkalmaz kényszerítő eszközöket; Jézus megnyilatkozik a léleknek, és ha az ember hittel tekint az Isten Bárányára, élni fog...
  Krisztust úgy kell bemutatni az embereknek, hogy felfoghassák az Ő jellemét, az Ő tökéletességét. Mivel a modell minden részletében teljes és tökéletes, úgy azok az emberek, akik teljesen átadták magukat Neki, átalakulnak Krisztus képmására. Krisztustól távol az emberi szív sohasem igazulhat meg.
  Amikor a magasból kitöltetett a Lélek, a gyülekezetre fény áradt, de ez a fény Krisztus volt; a gyülekezetet öröm töltötte meg, ám Krisztus volt a tárgya ennek az örömnek. Amikor ezekben a napokban a Lélek kitöltetik az Ő népére, Krisztus neve ott lesz minden ajkon, szeretete betölt minden lelket; és amikor a szív átöleli Jézust, Istent öleli meg, mert Krisztusban van az istenség teljessége. Amikor Krisztus igazságának sugarai fénylenek a lelken, a tapasztalatokkal együtt öröm, imádat és dicsőség árad. (Signs of the Times, 1890. június 9.)


MENJ ÁT A JORDÁNON!

"Szólott az Úr Józsuénak... Kelj fel, menj át ezen a Jordánon." Józsué 1,1-2
Isten parancsa Józsuéhoz - Jézushoz - ez: "Kelj fel, menj át a Jordánon." A Jordán a halál folyója. Jézus átment, de nem tudta őt a halál fogva tartani - feltámadott! Aki hívő életet akar élni, csak úgy járhat hitben és az ígéret földjén, hogy átment a Jordánon, "arra a földre, amit én adok néked". Egyenként kell átmenni. Nem lehet együtt megoldani. Senki nem mehet át helyettem. "Minden helyet, amit talpatok érint, néktek adtam." Csak ott állhatsz, ahol Istennek neked szóló ígéretei vannak. Van határa a földednek, és ne menj túl! Csak azon a földön belül élvezheted a védettséget, amit Isten adott. Ahányszor túlmentem, megverettem. "Meg nem áll senki előtted" - ha abban jársz, amit az Úr adott. Mert "veled vagyok, sem el nem hagylak". Ott győzelmek sorozata vár rád. "Légy bátor és erős!" Úgy szeretem, amikor másodszor mondja: "igen erős". A német fordítás szerint "nagyon örömteli". Örömteli lehetsz, ha közösségben vagy az Úrral. "Vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél... attól se jobbra, se balra el ne hajolj." Mindent úgy tégy, ahogy az Úr mondja. Ehhez bátorság kell. Vizsgáld meg, egyezik-e az Igével, amit mondasz vagy teszel. Különben hitetők áldozata leszel. Amikor félsz, használhatatlan vagy! Akkor már nagynak látod a veszedelmet, kicsinek az Urat. "Te az Úrban bízzál!" (Zsolt 115,9). "Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned" (Zsolt 56,4). Jézus élete legrettenetesebb pillanataiban sem félt, a kereszten sem. Bátran ment elöl. Véghezvitte megváltásodat, amiért Isten küldte erre a földre.



Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt a ti erszényetekbe, se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálcát. Mert méltó a munkás a táplálékára.
Máté 10,9-10

Uram! A tizenkettőt kiküldted evangéliumod hirdetésére. A nekik adott utasítások között olvasom ezt is. Szegényen bocsátottad el őket útjukra, amint magad is szegénységben járva hoztad el hozzánk Isten gazdag szeretetét. A tanítványok külső megjelenése nem fontos. Nem annak kell benyomást keltenie azokban, akikhez mennek. A hír, amelyet visznek, az a fontos. Személyi szükségletük kérdését - ezt már eddig is megtanulhatták - nyugodtan rábízhatják a mennyei Atya gondviselésére.

Uram! Így olvasgattam szavaidat, amikor egy hirtelen támadt gondolatom más irányt adott elmélkedésemnek. Bíráld el magad, helyes-e ez és a Te akaratodból támadt-e föl bennem? Úgy éreztem: amit itt mondasz, azzal nem annyira a szegénységre való elkötelezést akartad kifejezni, hanem inkább a sürgetést. Az ügy sürgős! Ne töltsék idejüket az útravaló anyagiak beszerzésével, hanem induljanak azonnal! Ha ez valóban benne cseng szavadban, akkor ezt ne csak a világ misszionáriusainak szívébe írd be, hanem az enyémbe is. Mert nekem is bizonyságot kell tennem Rólad, a magam körében - sürgősen.


Urunk! A te szereteted legyen életünk tartalma és mondanivalója!
    
          Jézus így válaszolt az ifjúnak: "Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." (Mt 19,17)
    
     Valaki egy hasonlatot mondott arról, hogy az ember életének ideje olyan, mint egy könyv. A könyv tartalma pedig mindaz, ami az életünkből Istené. A könyv lapjai elfogynak az olvasó szeme előtt, de tartalma megmarad.
     Életünk ideje elszáll, de mindaz, ami belőlünk Istené, megmarad. Tartsd meg a parancsolatokat, és belátod, hogy egy van, aki jó és azt is, hogy ki ő. Ha megtudod és megismered, akkor megtudod, hogy szeret. És ha érzed szeretetét, akkor te is viszont szereted. Ha szereted, akkor közöd van hozzá, és részesedsz benne. Ha pedig részesedsz benne, akkor bemehetsz az életre, mert életed tartalma Istené. Mert Isten az Élet a halálon innen és túl, aki pedig ismeri és szereti őt, az él.
    
          Életem Jézus egyedül te töltsd be,
     És mindent, mindent adj meg énnekem,
     Mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse!
     Tekinteted kísérjen szüntelen!
     (Dorothea Hansen Kirsten)

    

     Mindenható Istenünk! Kérünk, add meg nekünk azt, hogy megláthassuk, te vagy, akiben bízhatunk. Kérünk, minél teljesebben ismerhessünk meg, hogy életünk legyen. Ámen.
?Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.? ?Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.?

(II.Tim. 2:3);(Ap.csel. 14:22)


?Mindazok, akik neveltetésük során nem részesültek az otthon és az iskola fegyelmezésében, ugyanúgy szembe fognak kerülni az élet kemény próbáival, mint mások... Isten szeret bennünket, gondoskodik jólétünkről és sohasem ismertük volna meg a szenvedést, ha mindenkor engedelmességgel viseltettünk volna az ő törvényei iránt... Egész életre kiható jótétemény lesz gyermekeink és ifjaink számára, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szembenézzenek ezekkel a fáradalmakkal és nehézségekkel. Bár együttérzéssel kell viseltetnünk irántuk, sohase tegyük ezt úgy, vagy olyan mértékben, hogy az önsajnálatot erősítsük vagy bátorítsuk bennünk. A mi részvevő magatartásunk mindig a megerősítésüket és buzdításukat célozza, ne pedig gyengeségük támogatását vagy jóváhagyását.



Véssük a gyermekek szívébe, hogy ez a világ nem a díszfelvonulások színtere, hanem a kemény küzdelmeké. Mindnyájan arra hivattunk el, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, mint ťJézus Krisztus jó vitézeiŤ. Arra bátorítsuk őket, hogy legyenek erősek és állják meg helyüket a küzdelemben derekasan. Tanítsuk meg őket arra, hogy a jellem igazi próbája az a készség, amellyel hajlandóak vagyunk vállalni a terheket. Az mutatja meg a jellem milyenségét, hogy miként töltjük be felelősségteljes helyünket, hogyan végezzük munkánkat, még akkor is, ha az emberek nem ismerik el, és nem jutalmazzák törekvéseinket. A legjobb módszer annak érdekében, hogy győztesen kerüljünk ki a próbákból, az, hogy ne kitérni akarjunk előlük, hanem igyekezzünk célegyenest nékik dőlni és leküzdeni az akadályokat. Tanítsuk meg a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden nehézség, amin sikerül felülkerekedniük, egy lépcsőfokot jelent a jobb és magasabb rendű élet felé.?


(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet)



AMIKOR Ő ELJÖN

"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).


Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.



A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.





Előkészület az úrvacsorára

Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból!
(1 Kor 11, 28)

Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség. Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk. Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. - Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18).

Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez. - Önvizsgálatkor mindenekelott ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - „Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr. Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen. - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? - Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem. Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? - Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom?

Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban. Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? - Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!



Hálaadásnap

Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az Ő cselekedeteit örvendezéssel!             — Zsoltárok 107,21. 22.
Az Egyesült Államok alapítóatyái szenteltek egy napot, amelyen minden évben hálát adnak Istennek azokért az áldásokért, amelyekkel megáldotta őket ebben az új világban. Megáldotta őket szellemileg és megáldotta őket anyagilag.
Nekünk is hálát kellene adnunk Istennek az életünk szellemi és anyagi áldásaiért, amelyeket Tőle kaptunk. És hálát kellene adnunk Istennek az Ő szerető oltalmazásáért és rólunk való gondoskodásáért.
A hálaadás mai ünnepén, nézzük meg Isten Igéjét, hogy meglássuk, mit mond a „hálaadásról“. Az Újszövetségben fogjuk megnézni, — mivel az új szövetség alatt élünk — hogy az új szövetség szerint miért adjunk hálát.




Tej helyett kemény eledel

Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
– Zsidó 5:12

 Szeretnéd tudni, hogy Krisztus Teste miért került az elmúlt néhány évben ilyen zűrzavaros állapotban? Szeretnéd tudni, hogy az ördög miért tudta nyilvánosan mutogatni a gyengeségeinket? Szeretnéd tudni, hogy miért nem vagyunk egységben erősek, és miért vannak e helyett gyakran szakadások közöttünk a viszálykodás és egymás kritizálása miatt?

Azért, mert, ahogy az Úr a Zsidókhoz írt levélben mondja, Isten népének tejre van szüksége és nem kemény eledelre. Csecsemők! Isten népének nagy része nem ismeri az Ő útjait.

Ezért küldött téged és engem, hogy tanítsuk a megigazultság Igéjében gyakorlatlan hívőket, és segítsünk nekik felnövekedni.

„Persze,” mondod, „te prédikátor vagy, de mi a helyzet velem? Én mit tehetek?” Megmondom neked. Úgy hiszem, hogy Isten mindkettőnket elhívott valamire. A Zsidó 3:13-ban találod: „Intsétek egymást minden napon, míg tart a ma.”

Ez többé nem csupán egy bibliai vers számomra, hanem világos parancsolat az Úrtól. Gloria és én évekkel ezelőtt kaptuk ezt a parancsolatot, amikor Ausztráliában prédikáltunk. Ez arra indított minket, hogy hitben kilépjünk, és elindítsuk a napi televíziós műsorunkat. De ez a parancs nem csak nekünk szól – mindannyiunknak követnünk kell a saját életünkben.

„Intsétek egymást minden napon.” Imádkozz e felől ma, rendben? Tölts időt az Atyával ezzel az Igével kapcsolatban. Kérdezd meg Tőle, hogyan töltsd be ezt a parancsolatot. Talán azt válaszolja majd, hogy támogass olyan szolgálatokat, mint a miénk, akik naponta tanítják Isten Igéjét. Talán azt mondja neked, hogy olyannyira itasd át magad az Igével, hogy az buggyanjon ki belőled, amikor valakivel találkozol, így az Igével bátorítod a másikat, hogy tartson ki, és növekedjen tovább Jézusban.

Bármit mond is Isten, tedd meg! A Gyülekezet tele van szellemi csecsemőkkel, és egyre több születik. Segíthetsz nekik eljutni a tejtől a kemény eledelig. Kezdd el őket buzdítani. Még ma!

Igei olvasmány:  Zsidó 3:7-19
Neked mi az okod az adakozásra?


"Isten nem a pénzedet akarja, hanem a szívedet. Azt akarja, hogy eldöntsd, mikor és, hogyan fogsz adni."

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. (2 Kor. 9:7)

A Biblia azt mondja, sok oka van az adakozásnak, és a nagylelkűségnek, de Isten soha nem kényszerítene rá, hogy adakozz. Ahogy a mai igeversben olvassuk: "Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből"

Ha valaha is úgy érzed, hogy valaki kényszerít arra, hogy adakozz - a gyülekezetben, otthon, valaki a TV-ből vagy bárhol máshol - ne tedd! Nyugodtan hivatkozz rám, és mondd azt, hogy "Rick Warren pásztor azt mondta nekem, hogy ne adakozzak mert a Bibliában azt olvassuk, hogy ne adjunk kedvetlenül vagy kényszerűségből".

Isten nem a pénzedet akarja, neki a szíved kell. Ő azt akarja, hogy te döntsd el, mikor és, hogyan adsz.

Tehát hogy döntesz? Adakozhatsz észérvek alapján vagy szívből.
- Észérvek alapján adni azt jelenti, hogy arra alapozva adakozol, hogy mit engedhetsz meg magadnak. De elmondom neked, Isten nem áldja meg az ilyen adakozást.
- Szívből adni pedig egy hitbeli lépés. Meg kell kérdezned: "Istenem, tőled akarok függeni, nem magamtól. Mit szeretnél, hogy adjak? Mi próbálja meg a hitem és kényszerít rá, hogy még jobban bízzak benned?"

A komfortzónádat túllépve adakozni. Ez az a fajta adakozás, ami Isten előtt kedves.






Vannak véletlenek?


Jézus, az utazástól fáradtan leült a kút mellé. Dél volt. Egy nő, aki samaritánus volt, vízért jött. Jézus így szólt: "Adnál egy kis vizet?" (János 4:6-7, MSG fordítás)

A Hálaadás hetében gondolkozzatok ezen egy kicsit: vajon vannak véletlenek?

Isten Királyságának szempontjából egyszerűen nem lehetnek. Isten Királyságában semmi sem történik véletlenül. Oswald Chambers mondta azt, hogy Isten a Nagy Tervező, aki az általa megteremtett körülményeken keresztül isteni fontosságú pillanatokat szerez nekünk, isteni beszélgetésekhez vezetve bennünket.

Vajon véletlen volt, hogy Jézus találkozott ezzel az asszonnyal a kútnál? Vajon véletlenül volt éppen ő az az asszony, aki besétált Isten kegyelmébe és mindenhatóságába, majd egy egész falunak beszélt Isten megbocsátásáról? Isten ezt vajon a véletlenre bízta?

Szerinted a te életed részleteivel kapcsolatban Isten kevesebbet tenne meg?

A Biblia azt mondja, hogy Isten aktívan munkálkodik a körülményeinken keresztül. Tehát nem mondhatunk véleményt a helyzetünkről figyelmen kívül hagyva Isten bölcsességét.

Más szóval: engednünk kell, hogy Isten értelmezze a körülményeinket. Csak ő érti a megtörtént dolgokat és ő ismeri minden részletnek a jelentőségét.

Rendkívül fontos kérdés, amit meg kell válaszolnod az életeddel kapcsolatban: Isten aktívan ott van a jelenlegi körülményeidben vagy nincs?

Beszéljetek róla

* Miért ne vonnád be Istent a körülményeidbe?
* Ha hiszed, hogy Isten ismeri legjobban a szívedet, mennyire tekintesz más szemmel jelenlegi körülményeidre?
Látás...

A mai nap imádsága:
Uram! Tiszta szívet adj nekem, hogy megláthassam életem minden dolgában gondviselő szeretetedet, s hálát adhassak érte! Ámen.

   

Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az ÚR.
Jer 24,7a

Minden nyelvben ismerik a kifejezést: szívtelen... s ha hallják ezt a szót, sehol nem az élettelenségre gondolnak. Pedig aki szívtelen, az végül is élet-telen, hiszen szívtelenségével nemcsak maga, hanem mások életét is megfosztja a legfontosabbtól: az örömtől. Ősi felfogás, hogy a szívvel - ahová gondolták a bölcsességet is -, lehetséges a dolgok valódi "meglátása". Igénk is azt tanúsítja, hogy csak "speciális" Istentől kapott szívvel lehetséges az Ő megismerése. Hogyan is van tehát mindez?

Amikor beleszületünk ebbe a világba, akkor a legfontosabb számunkra szeretett édesanyánk, aki a szíve alatt hordozott. Első földi éveinkben nyugalmat, biztonságot az ő ölében találunk. Azután szép lassan, ahogyan megismerjük a körölüttünk lévő világot, egyre több - mint utólag kiderül haszontalan - dolog költözik be a szívünkbe. Akit nem nevelnek Isten-félelemre és ember-tiszteletre annak szívébe egyre több önző gondolat és vágy költözik be, s idővel az érző lágy szív megkeményedik. Az ilyen "kőszívű" emberek azok, akik hallják ugyan az Isten Igéjét, de az nem ver gyökeret bennünk, mert rögtön "felcsipegetik az égi madrak"... Ők azok, akiknek minden más fontosabb, mint Isten, mindenre van idejük, de Istenre egy percet sem "pocsékolnak". Aztán a végén kiderül: a terméketlen, áldozat nélküli életnek semmi értelme nem volt...

Megismerni az Istent, meghallani az Ő szavát - minden korban és időben - kegyelem. Van, akinek Isten a bombázás és utáni csendben az árokpart menedékében két szál ibolya "prédikált", s változtatta meg egész életét, megint másnak a teremtett világ szépségének lenyűgöző ereje lendítette jó irányba sorsát, s akadnak bőven olyanok is, akik saját bűneik miatt keseredtek meg, s bűnlátásuk viszik közelebb őket az Istenhez... Akár így történik, akár úgy, mindenféleképpen a kegyelem aktusa ez. A látható világban lélekben megtapasztalni a láthatatlan Istent - kiváltság. Aki ezt átéli, annak új szív adatik, mellyel "meglát" olyat is, amit korábban nem, s lehajol azokhoz is, akikhez korábban nem...



Örök élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj hitet, hogy kegyelmed által megmaradhassak Tebenned! Ámen

Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától,
2 Thessz 1,5-9

A vallásos világnézethez legyen az lineáris időfelfogású vagy ciklikus, hozzátartozik az elgondolás: egyszer mindenről számot kell adni, mert mindennek következménye van... A "szemet szemért"-elv tehát érvényesülni látszik mindvégig, azaz a törvény nem változik meg senki kedvéért: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten... S hogyan lesz mindez? Már maga a kérdés izgalomba hozta minden kor emberét. Joos van Cleve reormációkorabeli festménye is gyönyörűen tükrözi a kétségbeesést: lesz-e kegyelem? Akkoriban nem Isten létében kételkedtek az emberek, hanem a kegyelmében.... Nem véletlenül! Ha valaki (meg)látja bűneit, akkor az is nyilvánvaló lesz számára, hogy emberileg nézve, menthetetlen a helyzete. Tehet-e többet az Isten a szabadakaratú emberért, minthogy rádöbbenti arra, hogy mivégre is rendeltetett? Arra, hogy szeressen ebben a világban úgy, ahogyan az Isten, amikor önmagát adta érte...

A szeretet lényege az áldozat, amikor mindent, a legfontosabbat is odadjuk a másikért... Az az abszurditás, hogy az Isten lemond istenségéről, s emberré lesz Krisztusban azt jelenti, hogy az Isten az embert végtelenül szereti... S ha ez a szeretet nem elégséges az embernek, ha ezután is közömbös marad Isten, embertársai és a teremtett világgal kapcsolatban, akkor nincs "menekvés"... Nem bosszúállása ez a JóIstennek, hanem a teremtettség örök rendje! Az, hogy Pál "bosszúállásról" szól, az betudható annak, hogy Saul az ószövetségi istenképet tanulta gyerekkora óta... Gamáliel rabbiképzőjében is.

Az ember embervolta miatt nem tud elszakadni emberszerűségétől. Ezért lépten nyomon tapasztaljuk a Bibliában is az antropomorf gondolkodást: Isten megszorodott szívében; Isten megbánta; stb. Isten azonban nem ember-szerű, de az ember felfedezheti önmagában az isten-szerűséget! Azaz: megtapasztalhatja lélek belső útjain járva, hogy "Isten nem sokkal tette kisebbé az embert az angyaloknál". Ez pedig akkora méltóság, amit ha méltatlanul fogadunk, akkor megérdemeljük az "örök pusztulást"...

Pusztulás az, ha teljesen elvész az isteni személyiségünk. Akik istentelenek, azok már elveszítették, ezért mondja a Jézus is őket halottaknak, pedig még látszólag élnek...


Szavaink súlya...



A mai nap imádsága:
Istenem! Ámen
   

Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek!
Jakab 5,9

Panaszkodásból mindannyian Nobel-díjasok lehetnénk! - kár is lenne tagadni. Olyan jó nem magunkban, hanem másban keresni a hibát, olyan megnyugtató elhitetni önmagunkkal, hogy a kudarc oka mégsem én voltam, hanem a többiek, s az általuk előidézett körülmények.

Történelmi múltunk, geopolitikai fekvésünk jócskán ad okot a panaszra, de nemcsak a megtörtént történelmi mértékű igazságtalanságok miatt perlekedünk, apró, hétköznapi - egyébként még az elviselhetőség határán inneni - kellemetlenségek is órákig tartó panaszáradatot képes elindítani bennünk. Jakab apostol óva int attól, hogy a hibát, a baj okozóját mindig a másikban keressük. Az igazság az, hogy a legtöbb bajunk oka éppen bennünk van. Ha azonban ezt nem vagyunk képesek belátni, akkor reflex-szerűen a másikban keressük a korrigálandó magatartás-hibát. Azok, akik mellettünk vannak, akik életünk közvetlen részesei, azok szenvednek ettől a legtöbbet. Így mennek tönkre házasságok, jutnak zsákutcába rokoni kapcsolatok, s zsugorodnak össze barátságok és lanyhul meg nemegyszer egy-egy közössség hitélete is.

Panaszkodni nyilvánvalóan könnyebb, mint tenni ellene. A vélt sérelmeink sorolása olyan, mint a megáradt folyó... ha egyszer átszakadt valahol a gát, csak ömlik, csak ömlik a zavaros víz. A másik dolgainak mienk elé helyezése komoly erőfeszítést, aktív részvételt kíván tőlünk. Ezt felvállani mégis érdemes, mert nemcsak az esetleges hála néhány fénysugara vetődhet majd ránk, de hasznosságtudatunk is szép lassan növekszik. Mindenek előtt Istentől rendelt életünk egyik legfontosabbja körvonalozódik és erősödik meg bennünk: a magunk és mások lelki emelkedését segítő: szolgálat.

EGYENSÚLY A CSALÁD ÉS A KARRIER KÖZÖTT


„…aki a maga háza népét jól vezeti…” (1Timóteus 3:4)

Ahhoz, hogy egyensúlyt tudj tartani a család és a karrier között, időnként nehéz, áldozatkész döntéseket kell hoznod. Ha jól döntesz, örömmel tekinthetsz rá vissza, és nem megbánással. John Ortberg írja: „Egy barátom hivatásos zenész. Évekig abból élt, hogy mindenfelé utazott, és koncertezett. Egyre sikeresebb lett. Majd három évvel ezelőtt apa lett. Az élete felét úton töltötte. Aztán, amikor a lánya egyéves lett, rádöbbent, hogy a gyermeke alig ismeri őt. Tudta, hogy változtatnia kell, de ez eléggé megrémisztette. Mi lesz akkor, ha pályája megtörik, előrejutása lelassul, és végül lecsúszik? Mi lesz akkor, ha azzal, hogy többet lesz otthon, az élete nehezebb lesz? Elfogadott egy állást egy zeneművészeti egyetemen. Még most is szokott koncerteket adni, de már csak ideje kis töredékében utazik. Lányával való kapcsolata olyan öröm és büszkeség forrásává vált számára, melyet másképp sohasem ismert volna meg. El kellett engedni néhányat régi álmaiból, de azóta a CD-je nagy siker lett, és Grammy-díjra jelölték. És ami a legfontosabb: felismerte, hogy lánya alapvetően más emberré fog nevelkedni így, mintha úgy kellett volna felnőnie, hogy egy űr van a szívében, ahol az apának kellene lennie. Élete végére olyan neve lesz, ami sokkal többet fog jelenteni számára, mint az, hogy rocksztár. Ez a név az, hogy: „Apa!” A Biblia azt mondja, hogy olyan ember lehet vezető, „…aki a maga háza népét jól vezeti…” (1Timóteus 3:4). Ez pedig nem csak a vezető pozícióban lévőkre érvényes, hanem mindannyiunkra!


HIT ÉS KÉPZELET

„Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott.” (Jeremiás 23:16)
Amikor az álmokról van szó, sok ember furcsa képzetekben ringatja magát. Az a mondás, hogy: „Ha hiszel benne, elérheted” egyszerűen nem igaz. Csaknem minden gyerek álmodik arról, hogy repüljön, mint a madár, de ez nem fog megtörténni, bármennyire erősen képzeli is. Láttál már tehetségkutató műsorokat? Néhány versenyzőnek fogalma sincs képességeiről. Hamisan énekelnek, sikítoznak, ordítanak és üvöltenek. Amikor pedig a zsűri azt mondja nekik, hogy nem voltak elég jók, ezek az önjelölt sztárok dührohamot kapnak, és ezt mondják: „Ez csak a te véleményed. Én nagyszerű vagyok.” Mindannyiunknak szükségünk van a valóságérzetünk ellenőrzésére. A hit nem fantáziavilág. Nem az akaraterő diadala. Nem szerencsét remélő hozzáállás. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy ha valahogy sikerül a megfelelő időben a megfelelő helyen lenniük, ha megvannak a megfelelő összeköttetéseik, akkor, hipp-hopp ábrándjuk máris valósággá válik! Nem lenne jó, ha ilyen könnyű lenne? De nem az. Ralph Waldo Emerson mondta: „A sekély emberek hisznek a szerencsében… az erős emberek az ok-okozat törvényében hisznek.”Amikor Isten egy álommal ajándékoz meg, hitre van szükséged ahhoz, hogy valóra váltsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következő: „Istentől való az álom?” Ha igen, akkor megvan minden szükséges ajándékod és tehetséged a megvalósításhoz. Aminek pedig még híjával vagy, azt Isten biztosítani fogja hozzáadott kapcsolatokkal és forrásokkal. A képzeletbeli álomkép kergetésével az a probléma, hogy amíg ezt teszed, nem teljesíted be azt az álmot, amit Istentől kaptál.



Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik nektek…” (Máté 7:7). Ez az ígéret csak abban az esetben érvényes, ha összhangban van Isten akaratával az, amit kérsz (ld. 1János 5:14). Amikor egy szerződést írsz alá, nem engedheted meg magadnak, hogy nem olvasod el az apró betűs részt. Ha pedig az álmodról van szó, nem teheted meg, hogy figyelmen kívül hagyod a valóságot. Ha mégis így teszel, a valóság falába fogsz ütközni. Ha Isten álmot ad neked, megad minden szükségeset a valóra váltáshoz. Minél valóságtól elrugaszkodottabb az álom, annál nagyobb kísértést érzel arra, hogy súlyt kell találnod az álom vakmerősége és a valóságos helyzeted között. Igaz, hogy meg kell próbálnod elérni olyasmit is, amiről eddig azt hitted, nem vagy rá képes, de ugyanakkor, amit teszel, azt a saját erődre és az irányításod alatt álló más tényezőkre kell alapoznod. Ha azok a dolgok kezdenek egyre jobban foglalkoztatni, amikre nem bírsz befolyással, akkor egyre kevésbé fogsz fejlődni azokban a dolgokban, amelyek neked hatalmadban vannak. Ilyenkor pedig fantáziavilágban kezdesz élni. Amikor Isten ad neked álmot, akkor az a te erődre van szabva. Catherine B. Hales mondta: „Húszas éveinket azzal töltjük, hogy felfedezzük mindazt a sok száz dolgot, amik lehetnénk- Amikor azonban elérünk harmincas éveink érettségére, elkezdjük azt is felismerni, mi minden nem leszünk soha. A feladatunk az, hogy elérve negyvenes éveinkbe, és azon túl is, a kettőt összeillesszük – tisztában legyünk mind a képességeinkkel, mind a határainkkal – és legyünk a legjobbak, amik csak lehetünk.”






Te nem mentheted meg magad!

„…ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2:8)


Ha egy életmentő meg akar menteni, nagy hiba, ha segíteni próbálsz neki. Először ez talán nem tűnik problémának, hiszen végtére is általában arra szoktuk biztatni az embereket, hogy segítsenek magukon. De ha mély vízben kapálódzol, könnyen elfáradsz, és gyorsabban elsüllyedsz – sőt még másokat is lerántasz magaddal. Ezért mondja az életmentő, hogy hagyd abba a küszködést, és bízz benne. Értsd meg: Istennek nincs szüksége a te segítségedre ahhoz, hogy megmentsen! A Biblia azt mondja: „Elvette bűneinket… és életre keltett Krisztusban. Ezt ő egyedül végezte el, a mi segítségünk nélkül… csak annyit kell tennünk, hogy bízunk benne… Isten ajándéka ez az elejétől a végéig! Nem mi játsszuk a főszerepet. Ha rajtunk múlt volna, akkor most azzal kérkednénk, hogy mi tettük mindezt!” (Efézus 2:4-9 TM). Amikor Nikodémus elment Jézushoz, hogy a megváltásról beszélgessen vele, azt gondolta, Jézus majd azt fogja mondani, hogy bizonyos vallásos tantételeket és cselekedeteket kell betartania. Amit ez a kiváló vallási vezető képtelen volt felfogni, az a megváltás mindent átölelő lényege: hogy nem tudjuk kiérdemelni azt, hogy Isten elfogadjon. Őt nem fogják meghatni a jócselekedeteink; az Ő szemében: „…minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha…” (Ézsaiás 64:6). Ez valóban alázatra késztető gondolat! Robert Lowry írta: „Semmi sincs, ami engesztelés lenne bűneimért, csak Jézus vére. Összes jótettem sem elég, csak Jézus vére. Ó, drága ez az áradat, hófehérre mos engem. Semmi más ilyen forrást nem találok, csak Jézus vérét.”* Pál azt írja: „… Isten kegyelme… ingyen ajándék…” (Róma 3:24 NCV), és ezt az ajándékot ma neked is kínálja. Elfogadod? * Robert Lowry ismert énekét magyarul is énekeljük. Műfordítása: „Mi tisztít meg bűnömtől? Csak a bárány Jézus vére. Hol gyógyulok meg ebből? Jézusomnak sebeibe’! Ó, drága ez az ár, itt jóvá lesz a kár, itt megnyugszik lelkem a Bárány Jézus vérében.”