2017. november 19., vasárnap

?Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.? ?Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.?

(II.Tim. 2:3);(Ap.csel. 14:22)


?Mindazok, akik neveltetésük során nem részesültek az otthon és az iskola fegyelmezésében, ugyanúgy szembe fognak kerülni az élet kemény próbáival, mint mások... Isten szeret bennünket, gondoskodik jólétünkről és sohasem ismertük volna meg a szenvedést, ha mindenkor engedelmességgel viseltettünk volna az ő törvényei iránt... Egész életre kiható jótétemény lesz gyermekeink és ifjaink számára, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szembenézzenek ezekkel a fáradalmakkal és nehézségekkel. Bár együttérzéssel kell viseltetnünk irántuk, sohase tegyük ezt úgy, vagy olyan mértékben, hogy az önsajnálatot erősítsük vagy bátorítsuk bennünk. A mi részvevő magatartásunk mindig a megerősítésüket és buzdításukat célozza, ne pedig gyengeségük támogatását vagy jóváhagyását.



Véssük a gyermekek szívébe, hogy ez a világ nem a díszfelvonulások színtere, hanem a kemény küzdelmeké. Mindnyájan arra hivattunk el, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, mint ťJézus Krisztus jó vitézeiŤ. Arra bátorítsuk őket, hogy legyenek erősek és állják meg helyüket a küzdelemben derekasan. Tanítsuk meg őket arra, hogy a jellem igazi próbája az a készség, amellyel hajlandóak vagyunk vállalni a terheket. Az mutatja meg a jellem milyenségét, hogy miként töltjük be felelősségteljes helyünket, hogyan végezzük munkánkat, még akkor is, ha az emberek nem ismerik el, és nem jutalmazzák törekvéseinket. A legjobb módszer annak érdekében, hogy győztesen kerüljünk ki a próbákból, az, hogy ne kitérni akarjunk előlük, hanem igyekezzünk célegyenest nékik dőlni és leküzdeni az akadályokat. Tanítsuk meg a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden nehézség, amin sikerül felülkerekedniük, egy lépcsőfokot jelent a jobb és magasabb rendű élet felé.?


(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet)



AMIKOR Ő ELJÖN

"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).


Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.



A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.





Előkészület az úrvacsorára

Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból!
(1 Kor 11, 28)

Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség. Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk. Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. - Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18).

Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez. - Önvizsgálatkor mindenekelott ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - „Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr. Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen. - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? - Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem. Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? - Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom?

Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban. Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? - Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!



Hálaadásnap

Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az Ő cselekedeteit örvendezéssel!             — Zsoltárok 107,21. 22.
Az Egyesült Államok alapítóatyái szenteltek egy napot, amelyen minden évben hálát adnak Istennek azokért az áldásokért, amelyekkel megáldotta őket ebben az új világban. Megáldotta őket szellemileg és megáldotta őket anyagilag.
Nekünk is hálát kellene adnunk Istennek az életünk szellemi és anyagi áldásaiért, amelyeket Tőle kaptunk. És hálát kellene adnunk Istennek az Ő szerető oltalmazásáért és rólunk való gondoskodásáért.
A hálaadás mai ünnepén, nézzük meg Isten Igéjét, hogy meglássuk, mit mond a „hálaadásról“. Az Újszövetségben fogjuk megnézni, — mivel az új szövetség alatt élünk — hogy az új szövetség szerint miért adjunk hálát.




Tej helyett kemény eledel

Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
– Zsidó 5:12

 Szeretnéd tudni, hogy Krisztus Teste miért került az elmúlt néhány évben ilyen zűrzavaros állapotban? Szeretnéd tudni, hogy az ördög miért tudta nyilvánosan mutogatni a gyengeségeinket? Szeretnéd tudni, hogy miért nem vagyunk egységben erősek, és miért vannak e helyett gyakran szakadások közöttünk a viszálykodás és egymás kritizálása miatt?

Azért, mert, ahogy az Úr a Zsidókhoz írt levélben mondja, Isten népének tejre van szüksége és nem kemény eledelre. Csecsemők! Isten népének nagy része nem ismeri az Ő útjait.

Ezért küldött téged és engem, hogy tanítsuk a megigazultság Igéjében gyakorlatlan hívőket, és segítsünk nekik felnövekedni.

„Persze,” mondod, „te prédikátor vagy, de mi a helyzet velem? Én mit tehetek?” Megmondom neked. Úgy hiszem, hogy Isten mindkettőnket elhívott valamire. A Zsidó 3:13-ban találod: „Intsétek egymást minden napon, míg tart a ma.”

Ez többé nem csupán egy bibliai vers számomra, hanem világos parancsolat az Úrtól. Gloria és én évekkel ezelőtt kaptuk ezt a parancsolatot, amikor Ausztráliában prédikáltunk. Ez arra indított minket, hogy hitben kilépjünk, és elindítsuk a napi televíziós műsorunkat. De ez a parancs nem csak nekünk szól – mindannyiunknak követnünk kell a saját életünkben.

„Intsétek egymást minden napon.” Imádkozz e felől ma, rendben? Tölts időt az Atyával ezzel az Igével kapcsolatban. Kérdezd meg Tőle, hogyan töltsd be ezt a parancsolatot. Talán azt válaszolja majd, hogy támogass olyan szolgálatokat, mint a miénk, akik naponta tanítják Isten Igéjét. Talán azt mondja neked, hogy olyannyira itasd át magad az Igével, hogy az buggyanjon ki belőled, amikor valakivel találkozol, így az Igével bátorítod a másikat, hogy tartson ki, és növekedjen tovább Jézusban.

Bármit mond is Isten, tedd meg! A Gyülekezet tele van szellemi csecsemőkkel, és egyre több születik. Segíthetsz nekik eljutni a tejtől a kemény eledelig. Kezdd el őket buzdítani. Még ma!

Igei olvasmány:  Zsidó 3:7-19

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése