2017. december 31., vasárnap

Jézusra célozz, ne csak a hit peremére

…míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra… Efezus 4:13


Amikor golfoztam, azt hittem, hogy már akkor elég jó leszek, ha a labdát valahova a lyuk köré ütöm.

Hogy őszinte legyek, az igazi célom az volt, hogy a zöldet elérjem anélkül, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, így annak nagyon tudtam örülni, ha a labdám lyuk közelébe ért.

Egyszer a helyi golf profi azt mondta nekem, hogy a különbség az átlagos és a nagyszerű játékos között a következő: az igazán jó játékosok a lyukra célozva ütnek, nem a lyuk köré vagy máshova a zöldre. A cél közvetlenül a lyuk.

Azt mondta nekem, hogy "A lyukat kellene a céloddá tenned." Erre az én intelligens, meggondolt válaszom az volt, hogy: "Na ja, arra kiváncsi leszek."

Nem gondoltam, hogy valaha is képes leszek a lyukba ütni a labdám, így meg se próbáltam. Sokan azért rekedünk meg az Istennel való kapcsolat elmélyítésében, mert nem hisszük, hogy az egyáltalán lehetséges, legalábbis számunkra. Ezért nem is próbálkozunk.

Pedig igenis lehetséges a fejlődés, el lehet jutni a "Krisztus teljességét elérő nagykorúságra". Gyakorolnunk kell, és ezt a gyakorlatot tanítványságnak hívják. Segítenünk kell egymást a növekedésben, ezért vannak a kis csoportok.

Azonban a jó hír az, hogy az Úr maga munkálkodik bennünk, Ő hoz minket Jézus igazi képével egy szintre. Ebben az évben, célozz Jézusra ne csak a hit peremére.







Tanítsd és prédikáld azt, amiről a Biblia alapján meggyőződtél

"Továbbra is a Krisztusról prédikálunk mindenkinek, teljes bölcsességgel intve és tanítva minden embert, azért hogy Krisztusban érett emberként állíthassuk Isten jelenléte elé." (Kol 1:28 NCV)


A lelki fejlődés harmadik mércéje a meggyőződés. A szótárak általában úgy definiálják a meggyőződést, mint szilárd, erős hitet. A meggyőződés azonban ennél sokkal több. A meggyőződésed magában hordozza az értékeidet, elkötelezettségedet és motivációidat. Nekem az a definíció tetszik, amit Howard Henricks-től hallottam: "A hit egy olyan dolog, amiért vitába szállnál. A meggyőződés egy olyan valami, amiért meghalnál!" A meggyőződéseink meghatározzák a magatartásunkat, ezek miatt tesszük amit teszünk az életben.

Amikor valaki keresztény lesz, először gyakran azért csinál dolgokat, mert más keresztények azt tanácsolták, vagy azokat látja tőlük. Lehet hogy azért imádkoztál, olvastad a Bibliát, jártál gyülekezetbe, mert láttad mások példáját. Ez teljesen rendben van egy új keresztény esetében. A kisgyerekek is ugyanígy tanulnak. Azonban, ahogy növekedsz, ki kell hogy fejlődjenek a saját indokaid, hogy mit miért csinálsz. Ezek az indokok válnak meggyőződésekké. A Bibliából következő meggyőződések elengedhetetlenek a lelki fejlődéshez és érettséghez.

Egy meggyőződések nélküli embert a körülményei sodornak. Ha nem határozod meg, hogy mi a fontos és hogy hogyan akarsz élni, a körülötted levők megteszik majd helyetted. Egy meggyőződések nélküli ember gyenge, medúzaszerű egyén, aki gondolkodás nélkül követi a tömeget. Úgy hiszem Pál a meggyőződésről beszélt, amikor a Róma 12:2-ben azt mondta: "ne engedjétek hogy a világ a maga módján formáljon benneteket, de hagyjátok, hogy Isten átalakítsa a gondolkodásmódotokat" (LB)

A gyülekezetnek muszáj bibliai meggyőződéseket tanítania, hogy ellensúlyozza a világi értékrendet aminek a hívők egyfolytában ki vannak téve. Ahogy a régi közhely is mondja, ha nem tudod merre mész, akkor mindenfele vinni fognak. Elég ironikus, hogy manapság az embereknek erős meggyőződésük van kevésbé lényeges dolgokról (foci, divat, stb) miközben ingatag meggyőződéseik vannak a fontos dolgokat illetően (mi jó és mi rossz).

Tudni hogy mit tegyél (tudás), miért tegyél úgy (látásmód), és hogyan tedd (készség) mind hiábavaló, ha nincs meggyőződésed ami késztet arra hogy meg is tedd azt. Jézus életét az a meggyőződés irányította, hogy az Atya akaratát tenni jött a földre. Emiatt a meggyőződés miatt volt mélyen tudatos életének célja felől, emiatt nem tántorodott el mások hatására. Tanulmányozzuk a részeket, amikor Jézus azt a kifejezést használta, hogy "kell" (amikor belső késztetés miatt cselekszik) hogy betekintést nyerjünk a meggyőződéseibe amik vezették. Amikor az emberek krisztusi meggyőződésekre jutnak, akkor értik meg az élet értelmét is.

A meggyőződésnek van egyfajta vonzó ereje. Ez megmagyarázza sok kultusz népszerűségét. A hitük téves, gyakran logikátlan, de mégis intenzív meggyőződéssel hiszik azt. Ellentétben ezzel, tiszta és erős meggyőződés nélkül a gyülekezetek soha nem fogna olyan elkötelezettséget kiváltani, mint amit Krisztus érdemel. Meggyőződéssel kell tanítanunk és prédikálnunk.

Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok, amikről meggyőződéssel beszélsz?

* Hogyan változna az evangélizáció és a szolgálatod hatékonysága, ha meggyőződéssel beszélnél róluk?



Túl elfoglalt vagy Jézushoz?

"Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." Lk. 10:41-42

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

"Könnyű annyira elfoglaltnak lenni Jézusért, hogy közben nincs időd Jézusra."

A Jézusért való szolgálat annyira lefoglalta Mártát, hogy nem maradt ideje Jézussal együtt lenni.

Jézus Márta nappalijában ült, de ő csak a konyhában főzte a zöldségeket Istennek. Ne értsd félre; nem kétség, hogy Jézusnak áldás volt egy tál meleg étel Betánia legjobb szakácsától.

De mivel Jézus mindig többre értékelte az emberekkel való kapcsolatot mindennél, valószínűleg jobban értékelt volna egy darabka sajtot olívás kenyérrel, csak cserébe időt tölthessen Mártával.

El tudod, képzelni, hogy Jézus csak egyszerűen pihen a batátai között, és ez áldást jelent számára?

Ahogy Rick pásztor (Saddleback Church - Lake Forest, California) tanította nekünk a héten, könnyű annyira elfoglaltnak lenni Jézusért, hogy közben nem marad időnk Jézusra, és könnyű annyira lefoglalni magunkat a gyülekezeti szolgálattal, hogy nincs időnk az emberekre.

Nem az a célom, hogy okot adjak az embereknek, hogy ne szolgáljanak; sokkal inkább az, hogy figyelmeztesselek téged és magamat is, hogy állítsunk fel fontossági sorrendet. Először keressük Istent (töltsünk időt Jézussal), és aztán tegyük, amit ő akar, hogy tegyünk.

A cél az, hogy szeretetben szolgáljunk másokat anélkül, hogy bármi elvonná a figyelmünket, teljes odaadással és rájuk összpontosítva. Néha csak a jelenlétünkkel szolgálunk embereket.

Lehet, hogy olyan dolgokkal vagy elfoglalva, amelyek nem szerepelnek Isten rád vonatkozó tervében. Talán azért teszed, mert bűntudatod van, vagy mert úgy gondolod, hogy ezt kell tenned, de az is lehet, hogy azért, mert mindenki más ezt csinálja.

Telepedj le te is Mária mellé Jézus lábaihoz, és tudd meg, mi Jézus terve. Ő egy személyre szóló listát fog adni neked a tennivalókról, mert Ő tudja, hogy az Atya milyen célra formált téged.
Okos évkezdet


„…az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.” (Jób 17:9)

Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!

Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).

Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.

Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!
A VÉGSŐ DIADAL
        
  "Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." (Zsid 10:37-38)
 
  Zarándoktársaim, most még a földi tevékenységek árnyékában és izgalmában élünk, de Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy elhozza számunkra a szabadulást és a nyugalmat. Szemléljük hitben az áldott új világot, ahogy azt Isten keze lefestette. Aki meghalt a világ bűneiért, szélesre tárja a Paradicsom kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harcot nemsokára megharcoljuk és a győzelmet elnyerjük. Nemsokára meglátjuk Őt, akiben az örök életre irányuló reményeink összpontosulnak. Az ő jelenlétében a próbák és a szenvedések semminek fognak tűnni. Az előző dolgok "ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak". (Ésa 65:17) "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik." (Zsid 10:35-37)
  Nézzetek fel, nézzetek fel, hitetek folyamatosan növekedjék! Ez a hit vezéreljen titeket a keskeny ösvényen, mely egy csodálatos városnak a kapuin keresztül a nagy messzeségbe vezet, a széles távlatú, korlátlan és dicsőséges jövőbe, mely a megváltottaké. "Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van." (Jak 5:7-8)
  A megváltott nemzetek nem fognak a menny törvényein kívül más törvényt ismerni. Mindannyian egy boldog, egységes családot fognak alkotni, a dicséret és hála ruháját fogják viselni. A hajnalcsillagok együtt énekelnek, Isten fiai örömkiáltásokat hallatnak, Isten és Krisztus együttesen jelentik ki, hogy nincs többé bűn és nincs többé halál. (Review and Herald, 1915. július 1.)


HITT AZ Ő ISTENÉBEN

"Semmi sérelem nem találtatott őrajta, mert hitt az ő Istenében." Dániel 6,23c

Az egyetlen ok, amiért Dánielt semmi sérelem nem érte az oroszlánok vermében, hogy "hitt az ő Istenében". Semmi más nem tarthat meg téged sem. Megragadtad-e már hittel, hogy Isten által vitt az ő szerelmes Fiának országába? (Kol 1,13b). Amíg hitben jársz, addig maradsz Krisztusban! Ameddig Rá támaszkodsz, addig maradsz Benne! Isten befogja az oroszlánok száját, és nem árthatnak neked. Bármi fog történni veled, körülötted, ne feledkezz meg róla, hogy higgy a te Istenedben! Azokat az embereket, akik Dániel ellenségei voltak, ugyanoda dobják, ahol Dániel volt, és az oroszlánok szétmarcangolják őket. Az a védettség, ami Krisztusban a tied, a Jézus Krisztusban való védettség. Hit által őriz meg az Úr. Hit által állhatsz meg Előtte az év utolsó napján, és hit által fogsz hatalmas dolgokat cselekedni a rád következő évben is az ő dicsőségére. Ha majd hazavisz az Úr magához, nem dicsőítheted őt hit által. Vége lesz a hitnek. Ott már a látás dicsőíti Istent! Sehol nem lehet őt úgy megdicsőíteni, mint az oroszlánok vermében. Örülj, hogy Isten ezt a nagy lehetőséget adta neked, hogy itt élhetsz a földön, és napról napra dicsőítheted őt. Megbizonyíthatod az ő valóságát ennek a hitetlen világnak az életeden át. Bízd Rá magad ren-díthetetlen hittel, és járj Vele engedelmesen. Istennek tervei vannak veled. Az egyetlen út, ahogy a terv valósággá válik, ha megragadod a hitet, és az elkezdett bizodalmat mindvégig megtartod. Majd ha hazaérsz az Úr elé, Isten angyalai csodálkozva néznek rád: "Semmi sérelem nem találtatott benne, mert hitt az ő Istenében."

Uram! Csendesíts most el színed előtt. Segíts, hogy megláthassam a te ajándékaidat!

Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Sokszor használjuk ezt a szót: szabadság. Meg vagyunk róla győződve, tudjuk, hogy mit jelent. És így magunkat is szabadnak hisszük. Úgy képzeljük, mivel kellően önállóak vagy kreatívak vagyunk, ezzel már szabadok is. És biztosak vagyunk abban, hogy ha minden korlátot áttörünk, ha az összes befolyásoló tényezőt megszüntetjük, akkor minden a miénk lesz ezzel. Akkor teljesen szabadok leszünk.
Pedig éppen ezzel válhatunk leginkább rabbá. Lekötöz minket a saját önzésünk, beképzeltségünk. Annak az eszméje, hogy minden, ami befolyásolni akar, rossz. És minél inkább feszegetjük a határainkat, annál inkább rádöbbenünk, hogy van végső korlátja lehetőségeinknek. Hogy mindenféle fizikai adottságaink, a halál, a saját tökéletlenségünk kíméletlenül kicsi mozgásteret hagy nekünk. Ezzel szemben az igazi szabadság csak Krisztusban lehet a miénk. Mert így nem kell minden áron, görcsösen ragaszkodnunk az állandó kitöréshez, a saját öncélú elképzeléseinkhez. És benne mosódhat csak el a halál számunkra eltörölhetetlen határvonala.

Ha hiszed, hogy a bűneidért meghalt és megigazulásodért feltámadt Krisztusban testvérségre és fiúságra jutottál, s erre meg vagy keresztelve, akkor nyugodtan mondhatod: Ameddig ebben a testvériségben és fiúságban maradok, nem vagyok Ádám gyermeke, és nem vagyok bűnös. (Luther)

Istenem! Segíts, hogy megkülönböztessem az igazi szabadságot attól, amit csak annak mondanak, vagy szeretnék annak hinni! Engedd, hogy elhiggyem, teljesen csak te tudsz megszabadítani engem! Áldj meg azzal, hogy ráhagyatkozhassam erre az örömhírre, és valóban, szívemből tudjak ujjongani rajta. Tedd enyémmé a szabadításodat! Szent Fiad nevében kérlek. Ámen.


Uram! Hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. És ha gyümölcsöt terem - jó. Ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Lukács 13,8-9

Uram!
A terméketlen fügefáról szóló példázatodban elmondod,
mint beszélget a szőlősgazda a vincellérjével. Úgy
gondolom, ilyenféleképpen beszélgetsz mennyei Atyámmal
rólam. Mindennap. De különösen ilyenkor, az év
fordulóján.
Ugyan mit mond rólam az Atya?
Azt-e, amit a gazda mondott a fügefáról? Gyümölcsöt
keresek a fán és nem találok? Vagy azt-e, ami ennél is
inkább borzasztóbb: "Miért foglalja a földet is
hiába?" Gyümölcstelenségem mellett talán még útjában
is állok Istennek? Miattam nem tud közelférni az
enyéimhez? Az életük azért nem kaphat napfényt, mert
az én árnyékom ezt gátolja?

Uram!
Ilyen kérdések szorongatnak. Nehéz sejtelmeim között
egyetlen bizonyosság ad megkönnyebbülést. A mennyben
rólam folyó beszélgetésben Te az Atya jogos kifogására
a mai igének ezzel a könyörgésével felelsz. Értem
könyörögsz, egyetlen Közbenjáróm. Tudom: e kegyelemnek
köszönhettem a ma elmúló évet is. És erre a kegyelemre
támaszkodva nézhetek a holnap kezdődő új esztendő felé.


A Szerető

    Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.             — János 16,27.
Semmi sem adhat nagyobb erőt és vigasztalást, mint az a tény, hogy maga az Atya ismer téged, szeret téged és vágyik megáldani téged!
Valójában a János 17,23 azt mondja, hogy Isten szeretett minket, amiként Jézust szerette. Milyen döbbenetes gondolat! Mégis igaz! Jézus mondta ezt!
Az AtyaIsten a te Atyád! Ő gondoskodik rólad. A személyedben érdekled őt — nem csak mint csoport vagy a hívők Teste, vagy mint gyülekezet.
Istent érdekli minden egyes gyermeke; és Ő mind-egyikünket ugyanazzal a szeretettel szeret. Ismerkedj meg Atyáddal az Igéjén keresztül. Az Ő Igéjéből fogod megismerni a mennyei Atyádat, az Ő szeretetét, az Ő természetét, azt, hogy Ő hogyan gondoskodik rólad, mennyire szeret téged.
Ő mindaz, amit az Ige mond róla. És megteszi mindazt, amit az Ige mond, hogy meg fog tenni!


Az év végére

Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket.
(Ezsdrás 7, 10)

Legyen jó és áldott befejezése ennek az évnek. Ne evéssel, ivással, feledtető szórakozással világi társasánban ünnepeljünk, hanem Isten gyermekeivel, az isteni Igére figyelve. Mindenekelőtt azonban legyünk csendben, mint Ezsdrás. Álljunk Isten jelenlétének világosságába! Vannak csapongó lelkek és felkészült szívek - ez a kettő az év utolsó napján élesen szétválik. Ezsdrás a mély, belső életű emberek közé tartozott. Istenben gyökerezett. Élete Isten Igéjére épült, szíve mélyéből kereste Isten törvényét. Kutatta, elmélyedt benne. Lelki szeme megnyílt az isteni igazságokra.

A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban. Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon. Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait. A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket. Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16). Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat. Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.

Isten Igéjére kell felépülni az egyes ember, a család és a nép életének, különben elmaradhatatlan a romlás. „Vissza az Igéhez, a Bibliához!" - ez legyen a jelszavunk, különben nem lesz hajnal a sötét éjszaka után (Ézs 8, 20). Ezsdrás élete felett Isten jóságos keze nyugodott (Ezsd 7, 9). Ha eddig hiányzott életünkből ez az áldás, akkor magunkban keressük ennek okát. Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket újra és egészen Krisztusra!

„Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk. Jézus neve pajzsunk, mellyel harcol s győz is népünk. Kössünk vele szent frigyet. Bölcsességre Ő vezet. - Jézus téged nem hagyunk, ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk. Akkor áldott lesz utunk, szép célunkhoz eljutunk."


?Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről sem.? ?Akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.?
(Jn. 16:23);(I.Kor. 13:12)

?A világegyetem minden kincse kutatásra tárul fel Isten megváltott gyermekei előtt... E föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre, a legparányibbtól a legnagyobbig, a Teremtő neve van felírva. Minden az ő végtelen hatalmát hirdeti. És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet tud meg az ember Istenről, annál jobban csodálja az ő jellemét...

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. Tökéletes harmónia és boldogság tölti be a végtelen nagy teremtettséget. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Az élők és az élettelenek, a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig, mind hirdetik tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hogy Isten a szeretet.?

(Nagy küzdelem, A küzdelem véget ért c. fejezetből)


Ne szóld – kiáltsd a győzelmedet!

Napkelettől fogva napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!

– Zsoltárok 113:3


 Dicsérd Istent. Dicsérd Őt reggel. Dicsérd délben. Dicsérd éjjel. Ha még soha nem dicsérted Istent, akkor kezdd el most. Dicsérd Őt a szabadságodért. Dicsérd Őt a gyógyulásért és a keresztért. Dicsérd Őt Jézus nevéért.

Munkába menet és munkából jövet is kiáltoznod kellene! Ha van valami, amit az ördög nem állhat, az a dicséret.

Ha területet szereztél az ördögtől, és ő most vissza akarja szerezni azt, akkor nem annak van itt az ideje, hogy leülj, és azon siránkozz, hogy miért nem működnek a dolgok. Nem annak van itt az ideje, hogy azt gondold, Isten levette rólad a kezét.

Annak van itt az ideje, hogy elmélyülj az Igében, és újra lehorgonyozz Isten ígéretei mellett. Itt az ideje, hogy folyamatosan a szemed előtt és a szívedben tartsd az ígéretét. Itt az ideje, hogy hittel imádkozz, és megnyugodj abban, hogy Ő gondoskodik rólad. Itt az ideje, hogy folytasd azokat a dolgokat, amiket tudod, hogy tenned kell.

Amikor a sátán megrengeti a földet alattad, ne hátrálj meg, és ne keress menedéket. Szólj a hegyhez [a problémához] hatalommal, Jézus Krisztus nevében. Ezután kezdd el dicsérni Istent, és kiáltsd a győzelmedet.

Nem kell félned az ördögtől. Ő fog félni tőled!

Igei olvasmány:  Zsoltárok 50:1-23


TEGNAP

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.
Idő...

A mai nap imádsága:

URam,Istenem! Köszönöm Neked az erőt, a kitartást, amivel érdemtelenül megajándékoztál, s gondviselő jóságod számos jelét, amit adtál az elmúlt esztendőben is! Kérlek áldd és óvd minden szerettemet, közelben és távolban, add meg nekik mindazt, amire szükségük van, s hogy Benned lelkük nyugalmat találjon, s életüknek általad haszna és értelme legyen! Hála Neked kimondhatatlan jóságodért! Ámen

Minden kedves Olvasómnak az ÚRIsten gondviselő szeretetével egybefont új esztendőt kívánok!

Imádságos szeretettel: fm


Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva...
Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"
Lk 12,35. és 40. versek

Jóllehet óév-esti/délutáni istentiszteleteknek nincsen különösebb liturgiai üzenete - ellentétben a nagyünnepiekkel ill. a vasárnappal -, mégis sokan eljönnek ezekre az alkalmakra, hogy a múlt és jövő határán visszatekintsenek elmúlt egy évükre, s hálát adjanak a JóIstennek mindazért, amiben részesültek az elmúlt 365 napban... Jegyezzük azért meg, hogy azért ez is egy "eléggé keresztény" ünnep, mert - ha jól számoltak eleink -, akkor URunk 2011. esztendejébe léphetünk át, hiszen Jézus Krisztus születése óta számolják az idő múlását... A keresztény ember tehát számol, de nem számító. Ugyanakkor jól tudja, hogy különleges értéke van a kiszámíthatóságnak, hogy övéi, felebarátai számára ott van, segítőkészségével és szeretetével támogatja barátait, munkatársait és lendületet ad, amikor azok megfáradnak a hétköznapok sodrásában.

Sokan vannak, akik nagy fogadalmakkal készülnek, s próbálják holnaptól megvalósítani azt, amit eddig éveken át nem voltak képesek. Ez a mai nap, meg a rákövetkező néhány nap izgalommal-teli újdonságérzete: Lám-lám, meg tudom én ezt csinálni, ha akarom! - elhiteti, így lesz majd ez hosszútávon is, de amikor a feladatok mókuskerekében az élet - és/vagy önmagunk görcsösen megfelelni-akarása - megemeli a sebességet, akkor rövid időn belül újra elbukunk. Átélni a keserű valóságot, hogy a fogadalom, a jószándék kevés - meglehetősen lehangoló. A hívő ember azonban jól tudja: egyedül nem megy, ezért nem is a maga akaratára, hanem az Isten kegyelmére alapozza életét. Boldog megtapasztalása, hogy eddig is az Isten oldotta meg az igazán nagy problémáit, hogy eddig is az Isten segedelmével sikerült megfelelni a kihívásainak erőt kölcsönöz a nehezebb pillanatokban, percekben, életszakaszokban.

Az igeolvasó ember örömmel veszi a figyelmeztetést: Derekad legyen felövezve, azaz: Légy (útra) készen, ha menned kell, mert Istentől küldetésed van! Akinek a lámpása ég, vagyis élete útmutató fény mások számára, az különlegesen szép találkozásokat élhet át. Az élet ugyanis fény! Ha jól belegondolunk, akkor minden fényből van ebben a világban! Fény nélkül nem lenne élet a Földön... Aki azonban (még) a lélek sötétségben él, annak a világ hazug csillogása, az ígéretek hamis csillogása jelenti az "életet".

A rövidke ünnep tüzijátékos csillogása elmúlik, de ugyanígy elmúlik az életünk is. Sokan lesznek, akik már nem érik meg a következő szilvesztert, s sokan voltak, akik ennek a mostani évbúcsúztatónak sem lehettek részesei. Bizony behatárolt a létünk, s nagyon sokszor az emberi butaság okozza a korai véget. Sajnos most lesznek, akik alkoholosan/drogosan ülnek volán mögé, akik elveszítve józanságukat olyat tesznek, amit később nagyon bánni fognak... Adja Isten, hogy ne legyenek "bal-esetek" akkor sem, ha emberek elveszítik minimális önkontrolljukat! Ugyanakkor tudnia kellene mindenkinek, Isten nem fogja egy szilveszteri mulatság kedvéért megváltoztatni a fizika, a biokémia, a lélekvilág egyetemes törvényeit...

Szilveszter napja van, ilyenkor mindenki különlegesen (meg)érzi az idő múlását. Az idő azonban nem a miénk, az idő Istené! Tőle kaptuk -kölcsönbe(!), hogy azt jól felhasználva gyümölcsöt teremjen életünk. Erre segítsen mindannyiunkat a kegyelem Istene!





Időnk, s lehetőségeink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Hálát adok Neked ezért az esztendőért. Minden örömért amivel megajándékoztál, s minden bánatért, amivel megpróbáltál. Bocsásd meg fölösleges aggodalmaskodásaimat, s kérlek fargd le bennem a jövőtől való félelem boldogságromboló készségét. Tedd életemet nyitottá mások bajainak meglátására, add hogy szívemmel és kezeimmel is szolgálhassak Neked és embertásaimnak a következő esztendőben is! Ámen



De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk.
Józs 24,15

Nyakunkon a szilveszter! Mintha bottal ütötték volna ezt az évet, olyan gyorsan szállt el... Az idő múlásának koncentrált érzete ezen a napon mindenki számára nyilvánvaló, hiszen ma még 2008-at, néhány óra múlva pedig 2009-et írunk! Különleges nap ez a mai, s nemcsak azért mert mindenki a mag módján ünnepel. Vannak, akik nagy társaságban "eszem-iszommal" és tánccal, vannak, akik az "árral szemben úszva" alkohol nélkül és önmegtartóztatva várják az éjfélt, s persze olyanok is akadnak, akik nemcsak egyedül és csendben, de magányosan és keserűséggel a szívükben várják, hogy múljék el a 2008-as esztedő...

Fogadkozások nagyívű tervek és választásaink nyilvános felvázolásának időszaka is ez. A reménység különleges egy-két napja, amikor még hisszük, hogy most sikerülni fog, amit eddig sehogyan se tudtunk "tető alá hozni". De tényleg ennyire más ez a mai nap? Nyilvánvalóan nem... Ez a nap is 24 órából áll - mégha többnek is éljük meg -, de a nap végére ugyanúgy elfáradunk mint az előző napon, s ugyanúgy álomba szenderülünk, ahogyan tegnap...

Nemcsak a mai vagy a holnapi, de tudatos életünk minden egyes napja magában hordozza a választás, a változás lehetőségét. Egyedül rajtunk áll, hogy milyenek az ünnepeink, hogy hogyan éljük meg, mennyire "ünnepesen", méltósággal a hétköznapokat. Nincs ember, aki ne élte volna át a tanácstalanság nyomorúságos érzését. Mit tegyek, hogyan oldjam meg, hova lépjek tovább abból a nyomasztó helyzetből, melynek szorítását egyre nehezebben tudom elviselni?

Az élet és önmagunk nagy becsapása, hogy megoldhatom úgy is, ahogyan a "többiek". Tömeg-méretben felgyülemlett problémákat nem lehet tömeg-szerűen megoldani. A megoldások mindig egyéniek, hiszen ahány ember, annyiféle helyzet és lehetőség adódik. Lehet, hogy tömegek választják a modern együttélési formákat, de lemásolni a másik ember életét, vagy megoldási képletét nem helyes... Ha nehézség köszönt például egy párkapcsolatra - melyikre nem? -, akkor nem célszerű a rövidzárlatos megoldásokat alkalmazni. Mégis sokan önmagukat is becsapva, azt gondolják, hogy az élet csak nekik még számtalan lehetőséget tartogat, s eddig csak azért nem sikerült személyes boldogságukat összekovácsolni, mert nem akarták eléggé... Azután kiderül a következő "élet-fejezetben", hogy nem az akaráson múlik, hanem a belátáson.

Belátni azt, hogy Isten nélkül semmi vagyok nem kicsinységünk beismerése, hanem az Isten nagyságának elfogadása. Ez pedig nem lesújt a porba, hanem felemel, olykor még a fellegekbe is. S aki föntről tud körülnézni, az távlatokban látja az Élet dolgait, s hamar kiderül számára mi az, ami fontos, s mi az ami nem, mi az érték, s mi az, ami elhagynivaló bóvli, bazári vacak, azaz csak teher...

Jozsué döntését - a többség ellenében! - bátran felvállalja. Nem ő vakmerő, hanem azok, akik fontolgatják, hogy talán az Isten nélkül mégis csak jobb lenne... az élet. Jozsué a "házanépével", azaz a családjával az ÚR szolgálata mellett döntött, de ezzel az elhatározással nemcsak az Istent, de övéit és saját boldogulását is szolgálja...


Isten igéje...


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Hálát adok Neked az elmúlt napok százaiért! A lehetőségért, hogy egészséggel és erővel ajándékoztál meg, s mindenek előtt a vággyal, hogy Igéd mellett elcsendesedjek. Kérlek Téged, segíts meg ezután is. Törd le bennem azt, ami emberi, s okoskodó, s növeld bennem azt, ami a Tied. Adj nekem alázatos szívet, hogy engedelmes eszközként szolgálhassak Neked, s hasznára legyek másoknak is. Áldott legyen kegyelmed gazdagsága, amit annak ellenére megtapasztalhatok, hogy botladozó Krisztuskövető vagyok... Köszönöm Uram a Tőled kapott készséget, köszönöm mindazokat, akiket mellém adtál, hogy örüljek velük, s örüljünk mindannyian a megtapasztalt szeretetedért! Istenem, segíts meg ezután is mindannyiunkat, áldd meg szívünk gyönge akarását, s gyújtsd meg bennünk Szereteted tüzét! Ámen



Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!... .Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely a számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem
Ézsaiás 55,6 és 10-11

Az év utolsó reggele van, s útmutatóm utolsó lapjához értem... itt fekszik az asztalomon, a használat meglátszik rajta. A legeslegutolsó igéje ez "Losungunknak", ahogyan a herrnhuti testvérek nevezik - 2008-ban idestova 280(!) éve. 1728 óta sokat változott a világ, s hiába a szatelitok tucatjai az égen, a kábelkilóméterek milliói, s a megszámlálhatatlan digitális kommunikációs csatornák özöne - az ember alapjában véve nem lett jobb tőle. Ugyanúgy megváltásra szorulunk, mint eleink, esendőek, gyarlók vagyunk. Ahogyan evangélikus eleink örültek az Igének, úgy örülünk mi is. Utainkon mécses az Ő szava, döntéseinkben biztos támaszték, érzelmi hullámzásainkban nyugtató erő. Az év ezen napján, a visszatekintés, s a személyes hang talán nem terhes, éppen ellenkezőleg... joggal elvárható.

Nekem nagyon sokat jelentenek ezek a reggeli elcsendesedések az Isten Igéje mellett. Örülök, hogy sokakhoz eljut a világhálón keresztül is. Rendszeresen olvassák nemcsak Belgiumban és Finnországban, de ahová magyarok elvetődtek, s nem felejtették el evangélikus gyökereiket, s csodálatos ősi magyar nyelvünk vonzását még érzik - s van internetük - ránk "klikkelnek". Isten áldja meg szándékukat, nekem pedig adjon bölcsességet, hogy ne hiábavaló gondolatokat fogalmazzak meg reggelenként, hanem az Isten-ismeret útján járóknak egyszerű segítőtársa lehessek, szavakba öntve azt, amit minden Krisztuskövető, vagyis keresztény velem együtt érez. Mindannyian - mint virágok az Isten teremtettségének a mezején - egy kicsit mások vagyunk, de egyformán igyekszünk a fény felé, s ebben a törekvésünkben megerősítő lehet a másik "útonlevő" vallomásos biztatása.

Köszönöm mindenki érdeklődését! Azokét is, akik ismeretlenek előttem, de érdeklődésükkel megajándékoztak minket tataiakat. Látogassanak el máskor is honlapunkra, s ha tetszett, ha találtak "morzsákat", hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét is virtuális újságunkra. Jóllehet az áhítatokat magam írom, de nem egyedül. Magam mögött tudom ugyanis az értem is imádkozó gyülekezetemet, s mindazokat, akik egy-egy sóhaj erejéig ránk gondolnak. Isten ismer mindannyiunkat, s ugye megtapasztaltuk: másokért elmondott imáink áldásából mireánk is vissza-visszahullottak az áldás harmatcseppjei.


Tanítás...

A mai nap imádsága:

Uram! Taníts minket, hogy bölcsüljünk! Ámen


Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.
2 Tim 4,2

Szegény Édesapám gyakran mondogatta gyerekkoromban: "Kisfiam, ha valamit tudsz, az sosem baj, de ha tudhatnád és mégsem tudod, az nagy baj!" Amióta az iskolarendszerben vagyok - ennek már bizony negyven éve, igaz mostmár a másik a oldalon -, az iskolával kapcsolatban mindig az újítások és reformok jutnak eszembe. 70-es évek elején "kísérleti jelleggel" már egésznapos iskolába jártam... akkor még nem hangoztatták az "élethossziglani tanulást" pedig ez sem új találmány, hogy egész életen át nemcsak tanulnunk illik, de kell is...

A tanítás a legnemesebb és legnagyszerűbb feladat a világon! Kezdve a csecsemőkortól egészen az egyetemi katedráig, sőt azon túl is. Ha méltósággal végezhetik, akkor ez a legnagyobb örömforrás, ha méltatlan körülmények között, kényszerűen csinálják, akkor az egyik legtöbb nyomorúság ebből fakad: teljesítménykényszerből fakadó szorongás, önértékelési zavar, frusztráció stb. Nem mondok újat, ha azt állítom: válságban van az oktatás! A válság nem amiatt van, mert nincs elég digitális tábla vagy számítógép az iskolákban. A válság oka az örömtelenség! Ha nincs meg az ismeretlen megismerésének felfedezéses izgalma, a rácsodálkozás öröme, akkor pont az nincs meg a pedagógiában, ami annak a célja, hogy necsak tudást adjon tovább, de jellemet is formáljon.

Mára - tisztelet a kivételeknek -, az iskolák nagyrésze szolgáltatóként működik az "elpiacosodott" oktatásügyben, az iskolák egymásra licitálnak, hogy mit képesek nyújtani a leendő tanulóiknak, s a jóhiszemű szülők el is hiszik a propaganda-szövegeket - egyik ilyen a varázsszó a "kompetencia" -, s már nyúlnak is mélyen a zsebükbe, hogy teljesítsék a financiális kötelességüket utódjaikkal kapcsolatban. Mindeközben remélik a sikert... Aztán kiderül, hogy nemcsakhogy munkahelyet nem talál gyermekük - százezret meghaladó csak a diplomás munkanélküliek száma -, de értelmes munkát sem. S ha a munka csak a pénz megszerzésének a kényszerű eszköze, akkor egy idő után belefárad az ember, örömtelenné válik az, ami élethossziglan örömet kellene hogy adjon...

Az ige hirdetése tanítás. Ha az életre készít fel, akkor felemel, s távlatot ad, ha csak bonyolít, s természetellenes viselkedésre próbálja "idomítani" az embert, akkor abba a lélek beleroppan... előjönnek a pótcselekvések, s a különböző fojtásokból, hárításokból fakadó súlyos életvezetési problémák. Tessék megnézni, hány olyan közösség van, ahol elfordultak az élet valóságától, tagadják annak szépségét, s normalitásnak nem az Isten szeretetét, hanem a törvényeskedés abnormalitását teszik meg.

Mikor alkalmas az idő, s mikor nem? A kérdés nem arra akar rávezetni minket, hogy mikor állnak össze úgy a körülmények, hogy azt mondhatjuk: "Na, most kezdhetjük, ez alkalmas idő!" -, sokkal inkább azt akarja aláhúzni, hogy nekünk, akik tanításra szántuk életünket (lelkész, pap, tanár, szülő) folyamatosan, akár alkalmas nekünk, akár nem, akár kedvünk van hozzá, akár nem, mindig emberként és méltósággal tanítsunk. Erre az képes igazán, aki nem paragrafusra, iskolaigazgató direktívára, életidegen elvárásokra, hanem az ÚRIstenre néz! Ő ugyanis mindenkit a közösségbe teremtett, s oda akarja "beemelni" az embert. Nem az érdekcsoportokba, hanem a hordozó, építő közösségekbe...

2017. december 30., szombat

A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI
       
  "Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." (Jel 21:7)
 
  Ne csüggedj el, ne légy kishitű! Bár érnek kísértések, bár bekerített a ravasz ellenség, mégis, ha Isten félelmét tartod szem előtt, nagyon erős angyalok fognak segítségedre sietni és a sötétség erői nem is versenyezhetnek veled. Jézus él. Ő azért halt meg, hogy utat készítsen a meneküléshez a bukott faj számára, s ma azért él, hogy közbenjárjon értünk és ígérete szerint majd az ő jobb keze felől lehessünk megdicsőülve. Reményedet vesd Istenbe! A világ a széles úton halad és amint te a keskeny úton jársz és fejedelemségekkel és hatalmasságokkal kell megvívnod, és ellenségek szembeszállásával kell találkoznod, emlékezz arra, hogy gondot viselnek rád. A segítség Őrá hárul, az egyetlen hatalmasra, és általa biztosan megszerezheted a győzelmet.
  Jöjjetek ki közülük, és ti az enyéim lesztek, mondja Isten, és különüljetek el és a Magasságos Isten fiai és leányai lesztek. Micsoda ígéret ez! Ez egy örökbefogadás, mely nektek szól, hogy a királyi család tagjai lehettek, s a mennyei ország örökösei. Ha egy földi uralkodó megtisztel valakit, vagy kapcsolatba kerül valakivel, az a hír azonnal bejárja a napilapokat, és felizgatja az irigyeket, akik sajnálják, hogy ők miért nem olyan szerencsések. De van Valaki, aki mindenek felett uralkodik, a Világegyetem királya, minden jó dolog szerzője; s Ő azt mondja nekünk: fiaimmá és leányaimmá lesztek, eggyé válok veletek, a királyi család tagjai és a mennyei király gyermekei lesztek.
  Pál apostol figyelmeztet: "Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." (2Kor 7:1) Miért nem tesszük meg ezt, amikor olyan megbízásunk és kiváltságunk van, hogy a fenséges Isten gyermekei lehetünk, és a mennyei Istent Atyánknak szólíthatjuk? (Review and Herald, 1870. május 31.)


Álljatok meg a hitben!
    
     Ragaszkodjunk vallásunkhoz.
     Zsidókhoz írt levél 4, 14.
    
     Ha száz évig élnék is még, s Isten kegyelméből a múlt, jelen és jövő minden háborúságát lecsendesíthetném is, jól tudom, hogy mindez nem biztosítana nyugalmat utódainknak, mert az ördög él és uralkodik. Ezért könyörgöm is a kegyelem óráját és nem kívánom többé az életet. Ti, kik utánunk jöttök, szorgalmatoskodjatok csak szintén teljes komolysággal a könyörgésben és igében, őrizvén híven az Istentől vett kicsi viharlámpát. Vigyázzatok, készüljetek, mert az ördög minden órában belökheti az ablakot, kiránthatja az ajtót, feltépheti a tetőt, hogy kioltsa világosságtokat.
     Józanok legyetek azért és vigyázzatok: Az ördög nem alszik, nem is vesztegel, se el nem pusztul ítélet napjáig. Te, meg én meghalunk, de amikor mi már rég halottak leszünk, az ördög akkor is ugyanaz marad, aki volt s nem tud felhagyni háborgásaival. Krisztus, mi szerelmes Urunk, ki széttapostad a fejét, jövel s szabadíts meg minket végre dühöngéseitől!
    

          A jövőbe ha néz szemünk,
          Ködbe borul utunk,
          Csak te tudod jó Istenünk,
          Hová s merre jutunk.
 

AZ IMÁDKOZÓ DÁNIEL

"Dániel pedig... bement az ő házába... ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett Istene előtt." Dániel 6,10

Amikor az igazgatók megíratták a királlyal a végzést, Dániel ugyanazt csinálja, mint addig. Ami az Úrtól való, az örök. Ha az Úrtól kaptad az életed rendjét, semmi kívülről jövő dolog nem változtathat rajta. "Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem" (Zsid 10,38). Ha az Úr tenyerén nyugszik az életed, ha azt tetted, amit ő mondott, megállhatsz úgy, mint máskor. Dániel be sem csukta az ablakait, nyitva voltak Jeruzsálem felé. Mennyei kapcsolatot jelent. Mennyei állampolgár volt, nem tartozott a perzsák birodalmához. Dániel az Úrra nézett, onnan vette az erőt. Életveszélyes helyzetben volt, világosan tudja, hogy az orosz-lánok vermébe vetik érte. De vesz erőt - nyitva van az ablaka! Imádkozás közben tartsd nyitva az ablakod. Isten gyermeke egy olyan fa, amelynek gyökerei a mennyben vannak, felülről veszi a táplálékot. Megmozdulhat a föld, de levelei nem hervadnak, és gyümölcse meg nem szűnik. Dániel mondhatta volna, most nem térdelek le, ha berohannak az igazgatók, ne lássák, hogy imádkozom. De Dániel mozdíthatatlanul az Úrban lévő ember. Minden Krisztusban élő embernek rejtett forrása az imádság. Az igazgatók imádkozva találják Dánielt, és rohannak a királyhoz - "Nem megírtad-é a tilalmat?" Szegény király, nem tudja, miről van szó. Mindent meg akar tenni estig, hogy megmentse Dá-nielt. Mint Pilátus is - Jézust. Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe, és ráteszik a követ, mint amikor Jézust betették a sírba - és lepecsételik, hogy semmi ne változhassék meg.


Eredj haza a tieidhez és jelentsd meg nekik, mely dolgot cselekedett veled az Úr és mint könyörült rajtadMárk 5,19
Uram!
Az evangéliumok olvasása közben már többször föltűnt nekem, milyen sok embert küldtél vissza otthonába, munkakörébe, miután megsegítetted és meggyőzted őket szabadító hatalmadról. Csak a tizenkettőt tartottad magadnál - egy ideig. De mennybemeneteledkor őket is elküldted a nagyvilágba. Nem tudom, helyes nyomon járok-e, amikor így gondolkozom: Te a tieidből nem akartál zárt közösséget alkotni. Mi az egyház híveiből szívesen alakítunk valamiféle utazó társaságot, akik az egyház ablakából kitekintenek Isten csodás világának szépségeire. Holott Te a tieidnek a hírnök szerepét szántad. Föladatuk: elhirdetni a bűn rabságában sínylődőknek, hogy nem kötelesek a bűn zsoldjában szolgálni, mert Te kiváltottad őket. Akik akaratodat így teljesítették a múltban, azok evangéliumod csodás hódításának voltak a tanúi. Mi pedig, féltékeny magunkbazárkózásunk közben egyre csak fogyunk és veszünk.

Uram!

Te tudod: ez a gondolatom nem a vasárnapi istentisztelet órája ellen emelkedik föl bennem. Hiszen ott erősíted meg lelkemben diadalod fölötti örömömet. Csak arra kérlek: tégy engem hírnököddé, és küldj el a hétköznapok elkeseredett küzdelmében álló társaimhoz. Bizonyságtévő szavamnak, főként pedig szabadságra jutott életemnek Te adj meggyőző erőt.


Tökéletes szeretet


?...szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1).

   Ez a tény alapjában véve ígéret, hiszen az Úr ma is az, aki egykor volt, és Ő ma is úgy szereti az övéit, mint egykor tanítványait - és ez mindig is így lesz.
   Szerette őket - és ez volt a csoda! Hogy Ő szerette az embert valaha is, az a legnagyobb csoda. Ugyan, mi szeretnivaló volt azokban a szegény tanítványokban, és mi szeretnivaló van bennem?
   De ha egyszer megszeretett, akkor lényéből kifolyólag állhatatos marad a szeretetben. Szeretetből nevezi a hívőket ?az övéi"-nek - és milyen kitüntető cím ez! Vérén vásárolta meg és drága kincsének vallja őket. Mivel az övéi lettek, soha nem hagyja el őket. Mivel szeretett gyermekeivé lettek, soha nem szűnik meg szeretni őket. Téged sem szűnik meg szeretni soha.
   ?Mindvégig" szerette őket - tehát egészen haláláig a szeretet uralkodott szívében. De ez a szó azt is jelenti, hogy mindhalálig, azaz a lehető legnagyobb szeretettel. Ennél jobban nem szerethette volna őket, hiszen Önmagát adta értünk. Más fordításban így olvassuk: tökéletesen a végcélig. Bizony, tökéletes szeretettel árasztotta el őket, amelyben nem volt semmi fogyatkozás, semmi ellenkezés, semmimeggondolatlanság, semmi hűtlenség, semmi fenntartás.
   Ilyen szeretet Jézus Krisztus szeretete népe minden egyes gyermeke iránt. Magasztaljuk hát szeretetét zengedező énekkel!


Uram! Add, hogy valóban örülhessek az örömhírnek!


Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1Jn 4,9)

Sokszor nagyon könnyen hangzik fel ez a mondat: Isten szeret. Gyakran igazán nehéz élethelyzetekben mondják nekünk, vagy mondjuk mi másoknak. Viszont legtöbbször bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy ez nemcsak igaz, hanem nagyon fontos állítás is egyben, mégsem tudunk vele mit kezdeni, nem érezzük a magunkénak. Rá kell döbbenünk arra, hogy Isten szeretete nemcsak valami mindenféle élethelyzetre alkalmazható, általános, olcsó közhely. Hanem nagyon is kézzelfogható, történelmi, véres valóság. A Mindenható nem egyszerűen a távolból, szelíden mosolyogva szeret bennünket, hanem Jézusban a mi piszkos, zűrzavaros világunkba ereszkedett le. Olyan lett, mint mi magunk. Vállalta az egyszerű emberré alázkodást, a szenvedést és a kínhalált. És ez már nem intézhető el egy kézlegyintéssel, mert nemcsak légből kapott okoskodás, hanem itt történik, a mi valóságunkban. Nehéz mindezt úgy szavakba önteni, hogy ne váljon közhellyé. De meg kell éreznünk, hogy itt többről van szó általános életbölcsességeknél. Itt van szó az igazi életről, és rólunk.

Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtartónak, de nékem, szegény bűnösnek e drága kincshez semmi jogom?! De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak a képében jött volna el. Ő azonban ember Fia lett. (Luther)

Istenem! Köszönöm a te szeretetedet. Köszönöm, hogy ilyen megaláztatást vállaltál értem, és emberré lettél. Add, hogy megérthessem a karácsonyi örömhírt, és átélhessem azt, hogy mindennek hozzám is van köze. Segíts, hogy megérezhessem: személyesen hozzám jöttél közel. Ámen.

A szőlőműves

    Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.              — János 15,1.
Az én mennyei Atyám a Gondviselő.
Ő az Oltalmazó.
Ő a Pártfogó.
Ő az Eltartó.
Ő a Nevelő.
Ő a Tanító.

A „szőlőművesnek” fordított görög szó mindezeket a jelentésárnyalatokat tartalmazza. Ahogy a szőlőműves gondozza a szőlőtő vesszeit, úgy gondozza Isten Krisztus Testének szőlővesszeit. És ne feledd, Isten a szeretet!


Felkészülés az Úr napjára

Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az Ember Fia.
(Lukács 12, 40)

Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az ő urukat. Várjuk-e feszülten az Ő eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? (2 Tim 4, 8). A menyasszony örömmel várja a menyegzőt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? (Lk 12, 45). - Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtől. Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral (Lk 17, 31). Ezért: vigyázzatok!

Az igazi készenléthez tartozik az égő lámpa is. Mindenekelőtt a hit fénye égjen szívünkben. De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat előre. Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsőségben jön el. Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. Csak azoknak lesz részük az első feltámadásban, akik élő kapcsolatban vannak vele (1 Thess 4, 16; 1 Kor 15, 23). Gondoskodjunk bőségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére. Jel 19, 8 szerint legyünk teljesek az igazsággal.


„Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tűnniök. Ezeket csak a növekvő fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte őket a Bárány vére és szeplő nélkül jelenhetünk meg előtte! Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe. Ez a megdicsőült test fénylő ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten előtt, dicsőségesen.

És végül: „Imádkozzatok, hogy méltókká legyetek és megállhassatok az Embernek Fia előtt!" Imádság által nyerjük el Isten erejét; Isten jelenlétének fényébe lépünk, amely mindent felfed. Szívünket emeljük fel Őhozzá, merüljünk el kegyelme gazdagságában, így az élet gondjai, az érzékiség nem uralnak minket, hanem felkészülünk az Úr napjára, s részünk lesz az első feltámadásban.


Győzelemre születtünk


Azért beszéltem ezeket néktek, hogy tökéletes békességetek és bizodalmatok legyen énbennem. E világon nyomorúságotok, megpróbáltatásotok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot.

– János 16:33[5]


 Jézus azt mondta, hogy amíg a világban élsz, lesznek problémáid. (Biztosíthatlak felőle, valóban így van!) De te nem csupán a világban élsz. JÉZUSBAN vagy a világban, és ez adja a különbséget. Őbenne vagy, és Ő már legyőzött minden létező problémát.

Isten gyermekeként nem egy legyőzött ember vagy, aki próbál győzedelmeskedni. Te győztes vagy, és a sátán próbál kirabolni téged abból a győzelemből, ami már a tiéd.


Amikor Jézust életed Urává tetted, beleszülettél a győzelembe… mert a Győztes a bensődbe költözött. Gondolkozz el ezen. A győztes Jézus. A Felkent. A megdicsőült és feltámadt Úr. A Világegyetem Ura.


Fel a fejjel, barátom! Legyen „tökéletes békességed és bizodalmad”. Maga Jézus él benned!

Igei olvasmány:  János 16:15-33



MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...

"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).

Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit. Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek!


Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett. Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk. Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai.

Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.


?Mindenestől megmutattam nektek, hogy ilymódon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni...?
(Ap.csel. 20:35)

?Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!... Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti... Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet.

Testvéreim, jobb, ha szeretettel, mint szigorúsággal próbáltok meggyőzni valakit. Amikor a tévelygő rádöbben hibájára, vigyázz el ne pusztítsd az önbecsülését! Ne sérteni, sebezni igyekezz, hanem bekötözni és gyógyítani. Senkinek sem annyira érzékeny, kifinomult a természete, mint az Üdvözítőé. És milyen türelmet nyilvánít irántunk! Hordoz minket, gyengeségeinkkel, tudatlanságunkkal, hálátlanságunkkal és csökönyösségünkkel együtt. Minden tévelygésünk, keményszívűségünk ellenére is, még mindig felénk nyújtja kezét. Hozzánk intézett felhívása így hangzik: ťszeressétek egymást, amint én szerettelek titeket...Ť (Jn. 13:34)

A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk.?

(Bizonyságtételek VII. kötet, A gyülekezeti fegyelem c. fejezetből)
A tűzben


„Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót…” (Dániel 3:30 NIV)

A tüzes kemencébe vetett három héber ifjú története négy dologra ébreszt rá minket: 1) Az Istennek való engedelmesség nem mentesít a bajoktól. Ne várd azt, hogy a világ mindig megértsen és értékeljen téged! Nézz Krisztusra: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (János 1:4-5). 2) Nem vagy egyedül – Isten veled van a bajban. Amikor Nabukadneccar király benézett a tüzes kemencébe, azt mondta: „… négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dániel 3:25). A tűz, ahelyett, hogy elpusztította volna őket, leégette róluk a köteleket, amikkel meg voltak kötözve, és szabaddá tette őket. Bátorodj hát fel! Lehet, hogy úgy érzed, hogy a körülmények megkötöznek, bekorlátoznak és bezárnak, de Isten veled van! Ő meg fog védeni, és győztesen fog kihozni belőle. 3) A problémád a bizonyságtételeddé lesz. Mások figyelnek téged. Amiben ők bíznak, az nem működik, és most azon tűnődnek, vajon az, amiben te bízol, működik-e. A te Isten iránti hűséged és az, hogy Ő közbelép a te érdekedben, úgy fogja megérinteni az életüket, ahogyan a teológiád sohasem tudná. Babilonban mindenki tudta, hogy a három héber ifjú miben hisz, de azt is tudni akarták, hogy „Működik mindez a tűzben is?” Igen! 4) A gondok túloldalán nagyszerű áldások várnak. „Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.” Ez egy szentírási alapelv: ha hűséges vagy egy nehéz helyzetben, akkor Isten magas pozíciót bízhat rád.
A Teremtőd az Atyád szeretne lenni

„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Ján.1, 11-12

Már beszéltünk arról, hogy miért is nem figyelünk Istenre, és ha őszinték akarunk lenni, az egyik oka ennek az, hogy nem akarjuk, hogy Isten ott legyen az életünkben. Mi akarunk lenni az Isten. Mi akarjuk irányítani az életünket. Azt gondoljuk: "Isten, te maradj meg a te oldaladon én is megmaradok az enyémen."

De ez így nem működik. Te már megismerted az Urat. Már érezted mennyire szeret, és azt is megtanultad hogyan szeresd Őt viszont. De az emberi természetünk azt mondja: "Nem gondolom, hogy az Isten útján kellene járnom. Azt hiszem, én többet tudok, mint Isten. Azt gondolom, én Istennél jobban tudom, mi tenne engem boldoggá, ezért megmaradok a saját tervemnél."

Szóval, hogy is fog ez működni? Már elérted minden célodat és minden álmod beteljesült? Teljesen meg vagy elégedve? Olyan az életed, amilyet szerettél volna, hogy legyen? Az igazság az, hogy valójában csalódások és problémák vannak az életedben.

Miért? Mert a te terved sem működik és az én tervem sem. A mi terveink, Istentől függetlenül soha nem is fognak működni.

Ezért kell Jézus Krisztusnak helyet készítenünk az életünkben. Én ezt megteszem, és így megismerhetem az én Teremtőmet és Megváltómat, aki szeret engem. Tehát nem gondolod, hogy ha beszélnél magával a Teremtővel és elolvasnád a használati utasítást (a Bibliát), akkor az élet sokkal egyszerűbb lenne?

A Biblia azt mondja: " (Jézus) A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;" Ján.1, 11-12

Tehát, ha kapcsolatba lépek Jézussal, akkor Isten családjának a tagja leszek. Isten az Atyám lesz abban a pillanatban, amint a bizalmamat a fiára, Jézusra helyezem. Isten mindenki Teremtője. Isten mindenkit szeret, de Ő az egyetlen olyan Atya, akinek úgy lehetsz a családtagja, ha hiszel az Ő fiában Jézusban.






Fejleszd ki Isten látásmódját az életedre

“Tehát továbbra is mindenkinek prédikáljuk Krisztust, felhasználva minden bölcsességet, hogy intsünk és tanítsunk mindenkit annak érdekében, hogy így mindenkit Krisztusban érett emberként vigyünk Isten jelenlétébe." (Kol 1:28, NCV fordítás)

A szellemi növekedés második mércéje a látásmód. A látásmód az, hogy valamit azért értesz meg, mert egy más nézőpontból tekintesz rá. Ez az a képesség, hogy valaki felfogja, hogy a dolgok miként kapcsolódnak össze, és ezután ítéli meg az egymáshoz viszonyított fontosságukat.

Szellemi értelemben véve ez azt jelenti, hogy az életet Isten látószögéből szemléljük. A Bibliában a "megértés", "bölcsesség" és "ítélőképesség" szavak mind a látásmóddal vannak kapcsolatban. A megfelelő látásmód ellentétei a "kemény szív", az "elvakultság" és "a "butaság".

A 103. Zsoltár 7. verse a következőt mondja: "Megismertette [az ÚR] útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival." Izrael népének látnia kellett, amit Isten tett, de Mózesnek meg kellett értenie, hogy Isten miért is tett úgy. Ez a különbség a tudás és a látásmód között. A tudás az, amikor megtudjuk, hogy Isten mit mondott és tett. A látásmód az, amikor megértjük, hogy Isten miért mondta vagy tette azt.

A látásmód megválaszolja az élet "miért" kérdéseit.

A Biblia azt mondja, hogy a nem hívő embereknek nincs szellemi rálátásuk dolgokra (1Kor 2:14). Hasonlóképpen, ha nem tudjuk más nézőpontból is látni a dolgokat, az a szellemi éretlenség jele (1Kor 3:1-2, 13:11, 14:20). Ennek ellenkezője is igaz: ha más nézőpontból is tudjuk látni a dolgokat, az a lelki érettség bizonyítéka. A Zsid 5:14 szerint "A kemény eledel az éretteknek van, akik a gyakorlat során megedzették érzékeiket, hogy különbséget tegyenek a jó és a rossz között." (NASB fordítás)

Rengeteg előnye van annak, ha megtanulunk mindent Isten szemszögéből nézni:

* segít Istent jobban szeretni - Minél jobban megértjük Isten természetét és útjait, annál jobban tudjuk őt szeretni. Pál úgy imádkozott, hogy "Bárcsak képes lennél te és Isten minden gyermeke megérezni és megérteni, hogy milyen hosszú, milyen széles, milyen mély és milyen magas az Ő szeretete" (Ef 3:18, LB fordítás).
* segít ellenállni a kísértésnek - Amikor egy helyzetet Isten nézőpontjából szemlélünk, akkor megértjük, hogy a bűn hosszútávú következményei sokkal súlyosabbak, mint azok a rövidtávú örömök, amiket a bűn felkínálhat. Egy megfelelő szemléletmód nélkül a természetes hajlamainkat követjük. "Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet." (Péld 14:12, NIV fordítás)
* segít a próbákban - Ha Isten nézőpontjából látjuk az életet, akkor rájövünk, hogy "...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..." (Róm 8:28), és hogy "...hitetek próbája állhatatosságot eredményez" (Jak 1:3). Jézus azért volt képes a keresztet elviselni, mert Isten nézőpontjából látta a dolgokat. (Zsid 12:2) Túllátott a fájdalmon, és a rá váró örömre nézett.
* megvéd minket a hibáktól - Soha nem volt még ekkora szüksége a keresztényeknek arra, hogy meggyökerezzenek az igazságban, mint ma. A többelvűség egy nagyon zavarodott kultúrát hozott létre. A probléma ugyanis nem az, hogy a kultúránk nem hisz semmiben, hanem, hogy mindent elhisz. Egy megfelelő látásmód tudná ezt orvosolni.

Amikor a hívők - az újak és az érettek egyaránt - tudásra és megfelelő látásra is szert tesznek, akkor az eredmény kőkemény lesz: "Akkor már nem leszünk olyanok mint a gyermekek, akik állandóan másban hisznek, csak azért, mert valaki valami mást mondott, vagy okosan hazudott és úgy állította be a hazugságot mintha igazság lenne" (Ef 4:14, LB fordítás).

Beszéljünk róla:

* Milyen közelmúltbeli helyzetben használtad inkább a tudásodat és nem Isten bölcsességét?
* Ha Isten nézőpontjából látod a dolgokat, akkor ez miként segít neked elfogadni a Jakab 1:3-at: "tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez"?

Jézushoz hasonlóvá válni 2014-ben

"Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!" (Lk 15,22)




A tékozló fiú történetében a fiatalabb testvérrel szoktunk azonosulni, magunkat tékozló fiúként látva, ahogy megtérünk Istenhez.

Néhányan közülünk még az idősebb fiúval is azonosulunk, ráébredve, hogy bűnös módon neheztelést táplálunk azok iránt, akiket Isten kegyelmében részesít, pedig mi - helytelenül - őket "kevésbe jó keresztényeknek" ítéljük meg, mint magunkat.

De gondoltunk-e valaha is arra, hogy Isten azt kívánja, hogy a tékozló fiú atyjával azonosuljunk, aki "nem rója fel a rosszat", miközben a látóhatárt kémleli, minduntalan reménykedve, hogy fia hazatér. (1Kor 13,5)

Ne feledjük, mi úton vagyunk, hogy Jézus által a mennyei Atyához hasonlatosak legyünk, szívünk legyen olyan, mint az övé, elménk mint az övé, figyelmünk forduljon mások felé, mint az övé. Arra hívattunk el, hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, s mikor hasonlítunk Jézusra, hasonlítunk az Atyára is. (Jn 10,30)

Az emberek meglátják majd bennünk a családi hasonlatosságot, mint a fiakban és lányokban. Látni fogják, hogy Atyánk érettsége mint munkálkodik bennünk és általunk. Célunk, hogy a hit atyjává, forrásává legyünk, élő példája annak, hogy az Atya milyen könyörülettel fordul mindenki felé.

Őszintén megvallom, a gondolat, hogy a hit atyjává váljak, éppoly idegenül hangzik számomra, mint számodra elhinni azt, hogy a hit forrásává érhetsz. Tulajdonképpen lehetetlennek tűnik, mégis, ez az, amivé válnunk kell.

Mi az, ami meggátol abban, hogy érettebb kereszténnyé válj 2014-ben?

Oswald Chambers-t idézve: "Nem akarsz szent lenni, vagy nem hiszed, hogy Isten szentté tehet?"
Békesség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Te látod véges elménk izgatott kérdéseit a végtelenről, s jól tudod, hogy válaszaidat oly sokszor meg sem értjük. Kérünk Téged légy kegyelmes hozzánk, s add nekünk minden értelmet felülmúló békességedet, hogy szeretni tudjunk! Ámen


Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
Jak 1,21
Megértést segítő szövegkörnyezet: 19-20. és 22. versek

Jakab apostol józan tanácsaival, az élet normalitását segítő ajánlásaival valahogyan kívül marad a teológia általános érdeklődésén. Ebben a "szalmalevélben" - ahogyan Luther nevezte ezt az apostoli iratot - nincsenek 'vérmisztikás' megigazulástani tételek, s azok logikailag érthetetlen, csak a kiváltságosak (kiválasztottak?) számára "egyértelmű" magyarázatai. Aki kicsit is belegondolt az Ószövetség vérrel kapcsolatos teológiai megállapításaiba, az hamar rájön, hogy ott valami alapvető értelmezésbeli probléma van az EgyIstennel kapcsolatban... A pusztai népek korabeli 'véres' rítusai ugyanis egészen mást célt szolgáltak: démonűző szerepük volt. A vándorlás állandó bizonytalanságában biztos pontként szolgáltak ezek a visszatérő, véráldozattal egybekötött istentiszteletek...

De kicsoda az Isten? Minden ember életében legalább egyszer felvetődő egzisztenciális kérdés ez. Az Isten örök, változatlan, Mindenható EGY, Teremtője az egész látható és nemlátható világmindenségnek, Ő alkotta a világösszetartó erőket, melyekben benne foglaltatnak a kvantumfizikai törvények éppenúgy, mint az ÉLET mind a mai napig megmagyarázhatatlan csodái. Nos, ez a - emberi kategória szerinti - Legfelsőbb Intelligencia, a Mindenható Teremtő Isten - nem igényli a "véresáldozatokat"... nem kell "kibékíteni", s természetesen 'üzletelni' sem lehet Vele, hogy valamit készséggel megteszünk Neki, ha Ő is megtesz nekünk valamit... Amíg azonban az ember azt képzeli, (Ne csinálj magadnak faragott képet! - azaz ne próbáld meg elképzelni!) hogy Isten befolyásolható rítusokkal, liturgikus cselekményekkel, eladdig semmit nem értett meg az Isten ISTEN-ségéből. Isten ugyanis nem ember, ahogyan az ember sem Isten.

Kicsoda hát az Isten? Ő a Teremtő Erő, a Lélek, Aki miatt létezik minden, s Aki nélkül nem lenne semmi sem, amire azt mondjuk: van. Isten, Isten, Akit az ember nem tud kibékíteni, de nem is kell, mert a Szeretet Istene nem haragtartó, gyűlölködő, az Isten ugyanis maga a SZERETET... Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert ha ezt az igazságot nem zárjuk szelíden a szívünkbe, akkor lelkünk örökké nyugtalan marad. Márpedig mindenki, lelkének legmélyén a megelégítő békesség ugyán vágyakozik! (A gonosz ember sem önmagától gonosz, hanem azért mert kínozta és kínozza a szeretet hiánya!) A krisztuskövető ember életminősége éppen abból fakad, hogy tudja, napi hitharcain keresztül el kell vetnie magától minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is - vagyis meg kell üresítenie szívét -, és szelíden be kell fogadnia az evangélium igéit, mely egyedül képes megtartani lelket, azaz képes el nem múló békességet adni, melyen keresztül földi létünkben beleszövődhetünk Isten álmaiba...

Isten...

A mai nap imádsága:
Uram! Számtalan helyzetben kinyilvánítottad gondviselő szeretetedet, hálás is vagyok érte. Azért adj nekem türelmet mások és önmagam elviseléséhez és adj nekem készséget a jóra, s erőt mások és a magam terheinek elhordozására! Ajándékozz meg engem, s minden szerettemet a Te mindent felülmúló békességeddel, hogy ne tiltakozzam, hanem belesimuljak életemmel teremtői akaratodba! Ámen

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten,
aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Jn 1,18

Jézus Krisztus megítélése - Isten volt vagy sem - mindenkinek a személyes hitének kérdése, az viszont történelmi tény, hogy az elmúlt két évezred meghatározó Embere volt... Hatása államra, művészetekre, vallásos gondolkodásra megkérdőjelezhetetlen. Aki ezt a tényt kisebbíteni próbálja, az szélsőséges, primitív vagy egyszerűen csak tudatlan. Az, hogy mi lesz a következő két évezredben, az egyedül a Teremtő Isten dolga, aki mégis jóslásokba bocsátkozik, az egyszerűen csak népszerűséget keres.

János megismétli azt, ami újra és újra előjön a Szentírásban, hogy ti. Istent soha senki nem látta. Utólag egy-két kiváltságos igen: pl. Illés próféta; kendőn keresztül Mózes; dicsőséges füstoszlopban és tűzoszlopban a vándorló nép a pusztában. Színről színre azonban soha senki... Milyen isten az ilyen? Az ilyen isten: AZ Isten, a Vagyok, Aki Vagyok! Meglátni a láthatatlant, azaz a hatásokból, tapasztalásokból, a látványból, az okozatból következtetni az Okra - a bölcsesség maga. Meglátni a betlehemi történésben az új korszak hajnalát a káldeus tudós papok kiváltsága... A tudás, az Istent kereső-kutató élet királyi méltóságra emel minden embert. Aki keresi a "lényeget", a Végső Isteni Akaratot, az élet értelmét az Istenben - az királyi gyermek... ennél nagyobb státus nincs, ennél magasabb méltóság nem létezik itt a Földön.

Istennek úgy volt tetszésére, hogy teremtettségének lényegét a "kicsiknek" jelentse ki először. Azoknak, akik az életet a maga istenes egyszerűségében élték: a pásztoroknak. Nem királyoknak, császároknak, üzletembereknek vagy politikusoknak, hanem azoknak, akik születés és halál, növekedés és elmúlás természetközeliségében éltek. Isten Fia ugyanis az Életben, az Életért jelent meg ebben a világban. Testtélételének célját a napkeleti bölcsek nyilvánítják ki, amikor aranyat, tömjént és mirhát hoznak ajándékba, s imádják (adoratio) a megszületett gyermeket. Az arany utal Jézus királyi tisztére, a tömjén a főpapira, a mirha pedig a prófétaira, a beteljesülésre, azaz: "Benne lett minden ígéret igenné és ámenné..."

Hitünk szépsége, hogy úgy beszélünk Istenhez, hogy Ő szavakban soha nem válaszol. Ő azonabn Mindenható Isten, aki szavak nélkül is jól meg tudja értetni magát velünk, s az imádságos csöndben, a "belső szobánkban" kinyilvánítja nekünk akaratát. Ahogyan az anyja ölében fekvő gyermeknek sem kell elmagyarázni, hogy mi a szeretet, az Isten "kebelén" megpihenő léleknek sem kell parancsba adni, mit az ő Teremtőjének akarata. A világba jött Fény jelenlétével kinyilvánítja, hogy le akarja rombolni a sötétséget, mely a tudatlanságból, a félelemből, s a gonoszságból táplálkozik. A világba jött Fény pecsétet tett az Isten igazságára, hogy az Élet a legnagyobb kincs, mert benne, csakis itt a "földiben" van lehetőségünk felfedezni a legnagyobbat: Isten magát, létünk értelmét és célját.

Jövőnk - életünk...


A mai nap imádsága:

URam! Adj nekem tiszta szívet, s igéd világosságát, hogy úgy éljek, s azt tegyem, ami mindannyiunk javát és üdvösségét szolgálja! Ámen


Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?... Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! .
Ézs 55,2a és 3a

Régi zsigeri reakciója az Istentől elfordult embernek, hogy ha "krízis-szagot" fog, akkor vulgárisan szólva: "spájzol"! Azaz menekít. Ma ezt úgy mondják szép gazdasági szakfogalommal, hogy: befektet. Ki ebbe, ki meg abba... A "Fektessen aranyba!"-reklám-szlogen persze nem a "bérből és fizetésből élő" átlagembernek szól (vagyis nekünk), ahogyan azoknak a mondatoknak sem mi vagyunk a célcsoportja, melyekkel többmilliós "árelőnnyel" kecsegtetve autóvásárlásra buzdítanak.

Az anyagvilággal megbolondított ember eleddig úgy hitte, hogy ha pénzét bankba teszi, akkor majd a pénze ott "dolgozni" fog -, ez azonban ugyanolyan hazugság, mintha azt mondanánk: "Sose halunk meg!" A pénz ugyanis nem dolgozik, mivel a kamat nem más, mint emberi, hazug kitaláció. A bálványozott pénz az soha nem törli le a könnyet a szenvedő arcáról, s nem teszi a súlyos beteg alá az ágytálat... A pénznek ugyanis nincs "lelke", a pénz nem él, az csak egy színes papiros, amihez az emberek legkülönfélébb álmokat ragasztanak! A pénznek nincs se szaga, se íze... a pénzt nem lehet megenni -, de még az aranyat sem! Akkor mitől olyan értékes? Nem az! Csak azt hiszi az ember, hogy az...

Isten úgy teremtette meg ezt a csodálatos világot, hogy abban - ez volt az Ő eredeti isteni szándéka - minden "ingyen van": az energiától kezdődően a csemege-paprikán át a lazacig, de az ember "boltot csinált"(!) az egész világból, s pénzt csinál mindenből és ezért azt is kiárulja, amit nem lenne szabad: tudást, szabadságot (értsd: fegyveres megoldást kínál a béke, a biztonság, az emberi méltóság megszerzésére - jóllehet ez "alapból" járna mindenkinek) szerelmet, jogot és emberi szerveket... hogy csak néhányat említsünk. Ez azonban végzetes elárulása Isten tervének, mert Ő nem ezt akarta/akarja - s szívünk mélyén mi se -, de ez a bűnbe-ragadt világ önmagától már nem tud változtatni rajta... marad a keserves sóvárgása a megváltás után.

Milyen nyomorúság az, amikor az ember a legdrágábból (az idejéből) - hiszen a pénze az feláldozott szabadidejéből lesz (normális esetben!) -, a leghaszontalanabbnak (amit könyörtelenül megesz a moly és rozsda) áldoz! Így történt meg, hogy a nyugati jóléti világ a fogyasztásba fektette bele minden energiáját, az élvezeteket, az élményt kereste mindenhol, s most idegesen kapkod: mert rájött, hogy a konzumálás hosszú távon nem lehet cél, s hogy most "nincs embere", aki letörölné a könnyet a szenvedő arcáról, s a súlyos beteg alá tenné az ágytálat... Elöregedett társadalomban 67 évre felemelt nyugdíjkorhatárral sem lehet már megmenteni a jövőt! A végén mégis a JóIstennek "lesz igaza", s nem a múlandóval spekuláló embernek, hogy a legjobb(!) jövőbeli befektetés mégiscsak a gyermek... A régi igazság újra érvényesül: a Föld azé, aki teliszüli, s a jövő kultúrája azé, aki imádkozik érte!

Egy nehéz esztendő küszöbén állunk... Fenyeget minket a fizetésképtelenség, a konfliktusok erőszakos/diktatórikus megoldásának rémképe, a növekvő munkanélküliség, emelkedő energia-, és élelmiszerárak, s mindenekelőtt a megkeményedő, túlélésre-verő emberszívek megsokasodása. Ha mindezekhez hozzáteszünk egy kis időjárási szélsőséget (miért ne?), politikai tanácstalanságot (nem kell hozzá prófétai tehetség), akkor hamar körvonalazódik, hogy ez bizony egy IGAZI KRÍZIS-HELYZET. A hívő ember azonban tudja, hogy Isten a krízisben is Isten marad, s hogy ha az ember meg akar szabadulni szorult helyzetéből, akkor bizony vissza kell térnie az isteni princípiumokhoz...

Ha ez így lesz, akkor 2012 még a nagy megtérések éve is lehet! Mindenesetre a keresztény ember derűsen realista (nem naiv optimista!), mert nem emberekben reménykedik, hanem bizalmát mindenkor az Istenbe veti...


Nyugalomért

A mai nap imádsága:

Uram! Életem megoldatlan kérdéseit eléd viszem... Szabadíts meg gyötrelmeimtől, hogy derűsen élhessem mindennapjaimat!
Ámen


Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
Máté 6,34

Jézus szavai mindig helytállóak. Nemcsak azért mert igazak, s lelkünk mélyéből néha-néha felfakadó ősigazságokkal egybecsengenek, hanem azért, mert mindig a lényegit közvetíti. Az ember aggódása egyenes arányban van istentelenségével... minél nagyobb materiális vágyai vannak, annál nagyobb az aggódása: vajon megszerezheti-e magának, s ha igen, akkor meddig birtokolhatja? Ugyanakkor vannak nem anyagi természetű aggódásaink is, melyek ettől függetlenül, sőt talán jobban is, alapjaiban meggyengíthetik életkedvünket: Rám köszönt-e a boldogság? Megtalálom-e életem testi-lelki párját? Részesülök-e az élet egyik legnagyobbik ajándékában a gyermekáldásban?

Van tehát miért aggódni... Mások törtetése horzsolja lelki világunkat, s naponta a magunk életének beteljesületlen vágyai kísértenek minket. Testünk fenntartása, gyermekeink etetése, taníttatása, egyszóval az élet, bőven ad lehetőséget az aggodalmaskodásra... ha nem akarunk e terhek alatt végérvényesen meggörbülni, akkor megoldást kell találnunk. Az evangéliumi mondatokra mindig érdemes odafigyelni! Nemcsak azért, mert a mintegy 70 Jézus-biográfiából (evangéliumból) a kanonizáció során csak a négy legjobb került be az Újszövetségbe, hanem azért is mert ezek olyan tudást közvetítenek a maguk szimbólikus nyelvezetében, amelyet ha csak közelítőleg megértünk, akkor is hétköznapjaink küzdelmeihez nem mindennapi erőforrásra találunk.

A holnap felől való aggódás a mát mérgezi. A most pillanatát, mely azonnal múlttá merevedik... s ha múlt nyomasztó teher, akkor az élet lendületét veszíti. Az élet márpedig lendület, mozgás, célirányos futás... ahogyan a folyó folyamatosan változik, kanyarog, zuhatagok törik meg útját, s sok patak vize duzzasztja - no meg szennyvízcsatornák hordaléka -, de a folyó (az Én) ugyanaz maradok... A nagy kérdés: Életem folyama mennyire ad életet más "halaknak", s mennyire táplálkozhatnak belőlem a folyóparti fák?

Az aggódás a céltalanságból fakad: ti. nem tudom, hogy hová tart/folyik az életem. Aki nem lát túl az atomi rezgések világán, annak az "életvég" a könyörtelen belecsapódást jelenti a matériába... Aki azonban meri álmodni az Istent, az nemcsak megéli az "Isten tenyerén hordoztatás" csodáját, de távlatot nyer itt és hite szerint odaát is... Tehát: "Ne aggódjatok!" ...egyelőre még itt vagyunk, s szabadon dönthetünk...

Tisztaság...


A mai nap imádsága:

Tiszta gondolatokat adj nekem Uram! Áldásodat add nekem, hogy élhessek törvényeid szerint! Ámen


Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben.
1 Thessz 4,3-6

Bármennyire is szeretjük a szabadságot, a szabadság nem egyenlő a korlátok-nélküliséggel. Rend, törvény nélkül az elemi erők, amik mozgatják emberlétünket, bizony csak ártanak. Isten mindenhová letette a "névjegykártyáját"... Legyenek az élővilág csak mikroszkóppal látható részei vagy a természet szabad szemmel is látható csodái: Isten nagysága mindenben visszatükröződik. Aki bölcsül - azaz visszahajlik az Istenhez -, az jól tudja, hogy aki Isten teremtői akaratába belesimul, az maga is "rend-párti".

Ez a rend azonban nem a hatályos jogszabályokkal egyező rend! Egy adott ország törvényes rendje számtalan helyen ellenkezhet nemcsak az Isten törvényével, de az 1948. december 10-én, éppen 60 éve elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával is. Így vannak diktatúrák sajnos a 21. században is... Isten rendje azonban egészen más! Ez a rend - vagy annak töredezett emlékképe - minden ember szívében ott lakozik. Ezért van többek között lelkiismeretfurdalásunk is: nagyon jól tudjuk, hogy mi a rossz (törvénytelen), s mi a jó (a törvényes).

Az Isten törvényének életünk végéig történő küzdelmes elfogadása a szentelődés. Megszentelődni azt jelenti: elfogadni az Isten igazságát - munkában, emberi kapcsolatokban egyaránt. Aki kiállhatatlan munkatárs, az férjnek feleségnek is kiállhatatlan; aki ember a hétköznapokban, az ember életének intim részleteiben is. Aki a szenvedélyek rabja (birtoklás, alkohol, játék, szex, stb.) az nem tud tisztán gondolkodni az élet egyéb területein, hiszen ami számára a legfontosabb (aminek a rabja) az irányítja őt.

Megcsalni másokat csúnya dolog, de istentelen magatartással mások megsebzésén túl végül is önmagunkat véreztetjük el... Erőtlenné válunk abban, ami Életünk koronája, legnagyobb ajándéka: Isten megismerésének páratlan lehetősége.