2017. december 31., vasárnap

A VÉGSŐ DIADAL
        
  "Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." (Zsid 10:37-38)
 
  Zarándoktársaim, most még a földi tevékenységek árnyékában és izgalmában élünk, de Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy elhozza számunkra a szabadulást és a nyugalmat. Szemléljük hitben az áldott új világot, ahogy azt Isten keze lefestette. Aki meghalt a világ bűneiért, szélesre tárja a Paradicsom kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harcot nemsokára megharcoljuk és a győzelmet elnyerjük. Nemsokára meglátjuk Őt, akiben az örök életre irányuló reményeink összpontosulnak. Az ő jelenlétében a próbák és a szenvedések semminek fognak tűnni. Az előző dolgok "ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak". (Ésa 65:17) "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik." (Zsid 10:35-37)
  Nézzetek fel, nézzetek fel, hitetek folyamatosan növekedjék! Ez a hit vezéreljen titeket a keskeny ösvényen, mely egy csodálatos városnak a kapuin keresztül a nagy messzeségbe vezet, a széles távlatú, korlátlan és dicsőséges jövőbe, mely a megváltottaké. "Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van." (Jak 5:7-8)
  A megváltott nemzetek nem fognak a menny törvényein kívül más törvényt ismerni. Mindannyian egy boldog, egységes családot fognak alkotni, a dicséret és hála ruháját fogják viselni. A hajnalcsillagok együtt énekelnek, Isten fiai örömkiáltásokat hallatnak, Isten és Krisztus együttesen jelentik ki, hogy nincs többé bűn és nincs többé halál. (Review and Herald, 1915. július 1.)


HITT AZ Ő ISTENÉBEN

"Semmi sérelem nem találtatott őrajta, mert hitt az ő Istenében." Dániel 6,23c

Az egyetlen ok, amiért Dánielt semmi sérelem nem érte az oroszlánok vermében, hogy "hitt az ő Istenében". Semmi más nem tarthat meg téged sem. Megragadtad-e már hittel, hogy Isten által vitt az ő szerelmes Fiának országába? (Kol 1,13b). Amíg hitben jársz, addig maradsz Krisztusban! Ameddig Rá támaszkodsz, addig maradsz Benne! Isten befogja az oroszlánok száját, és nem árthatnak neked. Bármi fog történni veled, körülötted, ne feledkezz meg róla, hogy higgy a te Istenedben! Azokat az embereket, akik Dániel ellenségei voltak, ugyanoda dobják, ahol Dániel volt, és az oroszlánok szétmarcangolják őket. Az a védettség, ami Krisztusban a tied, a Jézus Krisztusban való védettség. Hit által őriz meg az Úr. Hit által állhatsz meg Előtte az év utolsó napján, és hit által fogsz hatalmas dolgokat cselekedni a rád következő évben is az ő dicsőségére. Ha majd hazavisz az Úr magához, nem dicsőítheted őt hit által. Vége lesz a hitnek. Ott már a látás dicsőíti Istent! Sehol nem lehet őt úgy megdicsőíteni, mint az oroszlánok vermében. Örülj, hogy Isten ezt a nagy lehetőséget adta neked, hogy itt élhetsz a földön, és napról napra dicsőítheted őt. Megbizonyíthatod az ő valóságát ennek a hitetlen világnak az életeden át. Bízd Rá magad ren-díthetetlen hittel, és járj Vele engedelmesen. Istennek tervei vannak veled. Az egyetlen út, ahogy a terv valósággá válik, ha megragadod a hitet, és az elkezdett bizodalmat mindvégig megtartod. Majd ha hazaérsz az Úr elé, Isten angyalai csodálkozva néznek rád: "Semmi sérelem nem találtatott benne, mert hitt az ő Istenében."

Uram! Csendesíts most el színed előtt. Segíts, hogy megláthassam a te ajándékaidat!

Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Sokszor használjuk ezt a szót: szabadság. Meg vagyunk róla győződve, tudjuk, hogy mit jelent. És így magunkat is szabadnak hisszük. Úgy képzeljük, mivel kellően önállóak vagy kreatívak vagyunk, ezzel már szabadok is. És biztosak vagyunk abban, hogy ha minden korlátot áttörünk, ha az összes befolyásoló tényezőt megszüntetjük, akkor minden a miénk lesz ezzel. Akkor teljesen szabadok leszünk.
Pedig éppen ezzel válhatunk leginkább rabbá. Lekötöz minket a saját önzésünk, beképzeltségünk. Annak az eszméje, hogy minden, ami befolyásolni akar, rossz. És minél inkább feszegetjük a határainkat, annál inkább rádöbbenünk, hogy van végső korlátja lehetőségeinknek. Hogy mindenféle fizikai adottságaink, a halál, a saját tökéletlenségünk kíméletlenül kicsi mozgásteret hagy nekünk. Ezzel szemben az igazi szabadság csak Krisztusban lehet a miénk. Mert így nem kell minden áron, görcsösen ragaszkodnunk az állandó kitöréshez, a saját öncélú elképzeléseinkhez. És benne mosódhat csak el a halál számunkra eltörölhetetlen határvonala.

Ha hiszed, hogy a bűneidért meghalt és megigazulásodért feltámadt Krisztusban testvérségre és fiúságra jutottál, s erre meg vagy keresztelve, akkor nyugodtan mondhatod: Ameddig ebben a testvériségben és fiúságban maradok, nem vagyok Ádám gyermeke, és nem vagyok bűnös. (Luther)

Istenem! Segíts, hogy megkülönböztessem az igazi szabadságot attól, amit csak annak mondanak, vagy szeretnék annak hinni! Engedd, hogy elhiggyem, teljesen csak te tudsz megszabadítani engem! Áldj meg azzal, hogy ráhagyatkozhassam erre az örömhírre, és valóban, szívemből tudjak ujjongani rajta. Tedd enyémmé a szabadításodat! Szent Fiad nevében kérlek. Ámen.


Uram! Hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. És ha gyümölcsöt terem - jó. Ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Lukács 13,8-9

Uram!
A terméketlen fügefáról szóló példázatodban elmondod,
mint beszélget a szőlősgazda a vincellérjével. Úgy
gondolom, ilyenféleképpen beszélgetsz mennyei Atyámmal
rólam. Mindennap. De különösen ilyenkor, az év
fordulóján.
Ugyan mit mond rólam az Atya?
Azt-e, amit a gazda mondott a fügefáról? Gyümölcsöt
keresek a fán és nem találok? Vagy azt-e, ami ennél is
inkább borzasztóbb: "Miért foglalja a földet is
hiába?" Gyümölcstelenségem mellett talán még útjában
is állok Istennek? Miattam nem tud közelférni az
enyéimhez? Az életük azért nem kaphat napfényt, mert
az én árnyékom ezt gátolja?

Uram!
Ilyen kérdések szorongatnak. Nehéz sejtelmeim között
egyetlen bizonyosság ad megkönnyebbülést. A mennyben
rólam folyó beszélgetésben Te az Atya jogos kifogására
a mai igének ezzel a könyörgésével felelsz. Értem
könyörögsz, egyetlen Közbenjáróm. Tudom: e kegyelemnek
köszönhettem a ma elmúló évet is. És erre a kegyelemre
támaszkodva nézhetek a holnap kezdődő új esztendő felé.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése