2017. december 2., szombat

Életünk helyes irányultságáért.

A mai nap imádsága:
Uram! Adj erőt felnéznem hétköznapjaim küzdelmeiből, hogy Benned és általad éltreszóló célt és tartalmat nyerjenek földi dolgaim! Ámen


Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi,
az nem látta az Istent.
3 Jn 11b

Istentelen... ha régen valaki kimondta vagy hallotta e szót, rögtön érezte e minősítés súlyát. Elmúlt fél évszázadunk ránk kényszerített materializmusa - melynek politikai interpretációja nem, de anyagcentrikussága sokaknak tettszett -, megtette hatását. Mert az Istentől elszakadás látszólagos szabadsága minden kor emberét megigézi. Ősi, Ádámtól örökölt virtus ez bennünk: egyedül könnyebb célba érnünk, mintha másokat is cipelni kellene, akár csak lelki teherként. Ennek az igazságnak azonban csak egy szűk körben van érvényessége, mely kört az "Isten-rajzolta" többszörösen felülmúlja, és úgy hívják: Élet.

Isten akarata, hogy minden, ami ebben a világban van az Ő ügyét szolgálja vagy is az emberek üdvösségét. Mert minden munkálhatja az Őhozzá jutásunkat, legyen az kellemes "fent" vagy fájdalmas "lent". A kegyelem az, amikor meglátjuk sorsunkban az Isten ujjlenyomatát. Innentől kezdve helyére kerülnek a dolgok, s az elhordozhatatlanul nehéz üdvössé válva értelmét nyeri... Ezek után tudjuk, hogy mi a fent és lent, azaz mi az érték, s mi nem az.

Amikor az ember lefelé néz, akkor mindig kétségbe esik. Így volt ez Péternél is, mert bizony a hullámok félelmetesek tudnak lenni, de így van ez manapság is, amikor az emberek a lentiben, az anyagvilágban keresik az égi értékeket. Nemcsak megijedhet, hanem akár depresszióssá is válhat az az ember, aki eszelősen keresi a "földiekben" - az eszményi "égit." Az anyagvilág nagy csalása: a "mintha"... Mintha megfogható lenne a megfoghatatlan, mintha a földi gyönyörűségen át juthatnánk el az "égibe".

Az élet törvénye azonban nem ezt adja elénk. Isten másképpen szabta meg a teremtettség rendjét. Aki föl akar jutni a hegycsúcsra, hátra kell hagynia amit itt lenn birtokol, s csak a legszükségesebbeket viheti magával. Aki égbetörően nagyot akar alkotni, először nagyon mélyre kell ásnia, hogy biztos alapot bírjon... Azaz, minden szépet és értékeset, nagyot és felemelőt csak akkor tudunk megvalósítani, elérni, ha áldozatot hozunk érte. Az áldozathozatal pedig szenvedés nélkül nem lehetséges, mert az Életnek ára van... mindenért fizetni kell: A bűnért is, büntetéssel. Az adósságot egyszer valakinek törleszteni kell...






Ítélet...

A mai nap imádsága:
Istenem! Elmúló időbe teremtettél bele, melyet nem értek, s gyakran nem is érzek. Olykor azonban rám nehezedik végességem tudata, s a vágy, hogy Benned tovább akarok létezni. Add URam, hogy fürödhessek az Élet titkában, s örömmel, hálával tudjalak Téged, s mindazokat szolgálni, akiket kegyelmesen rám bíztál! Ámen

...mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.
1 Thessz 5,2

Az ember az utolsó pillanatig - amíg egy kis reménysugarat lát -, küzd az igazáért, mert lelkünk legelrejtettebb szegletébe is belekódolta a JóIsten, hogy ne tűrjük az igazságtalanságot. Sajnos megszámlálhatatlanul sok igazságtalanság történik naponta a világban, de valljuk meg, igazán akkor fájnak ezek, ha velünk történnek meg. Vannak olyanok, amik igen bosszantóak, de nem tudunk változtatni. Ilyen pl. a hivatal "packázása" az ügyféllel... az értelmetlen várakozások, s az ésszerűtlen intézkedések tömege. Sajnos ez a világ nem a bizalomra, hanem a bizalmatlanságra épül! "Hiába fizeted meg tisztességgel az adódat, csavargó szennyalakként kezel téged az APEH - panaszkodik beszélgetőtársam -, s csak bólogatni tudok, hiszen az. ún rendszerváltásunk óta eltelt húsz évünk jelesül mutatta a régi igazságot, amit -Lutherünk így fogalmazta meg mintegy 450 évvel ezelőtt: "Míg a kis tolvajt példásan megbüntetik, a nagy rablók nyugodtan ülnek hercegi bársony-trónjukon." Talán éppen ezért fordul Luther a felsőbbséghez, s kéri őket, hogy "legyenek alattvalóikhoz olyanok, mint a jó családapák".

Aztán vannak kisebb igazságtalanságok, melyeken könnyen változtatni tudnánk, de mégsem tesszük, mert valamilyen érdekünk fűződik hozzá. S az ember bizony hamar megszokja a jót, s nehezen mond le a jogtalanul megszerzett/megkapott előnyéről... Egyszer azonban minden véget ér... Az egykori hatalmasok, akiktől emberek százezrei, milliói rettegtek, erőtelenekké válnak, nehezen veszik még a levegőt is, s jobb esetben lelkiismeretlen, s istentelen életükre feloldozást keresnek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire önáltatásukba szédülten - milyen jó emberek is voltak(!) valójában - lépnek ki ebből a világból... Nem midenkinek adatik meg, hogy szembenézzen önmagával. Ez ugyanis kegyelem... Lehet, hogy megadatik, lehet, hogy nem! - ettől kegyelem a kegyelem. Vannak életek, melyek tragikus hirtelenséggel érnek véget. Hosszútávú tervekkel, megvalósításra váró álmok sokaságával kezdődik el számukra a nap, de nekik már sosem jön el a nap vége, mert egy váratlan pillanatban elszólítja őket az Élet és a Halál URa.

Tulajdonképpen mindegy, hogy ténylegesen a világvége jön el vagy csak az én utolsó napom, az utolsó óráim, perceim kínlódása vagy nyugalma köszönt rám... Számomra véget ért a földi lét! S mivel nem tudjuk, mikor jön el ez a pillanat, ezért tudnunk kell, hogy milyen reménység lakozik szívünkben, s tudatosítanunk kell azt is, hogy a végső számadás alól nincs kibújás. Ez önfegyelemre, önvizsgálatra kell hogy indítson minket, hogy a mai napunkat is Isten szeretetének különleges, megismételhetetlen csodájaként, ajándékként élhessük meg...





Megtérés...

URam! Tiéd a dicsőség mindenért, add hogy ezt ne feledjem el egyetlen nekem rendelt napomon sem! Ámen

Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz.
1 Thessz 5,2-3

Luther 95 tételének első mondata így hangzik: ?Amikor Urunk azt mondta, térjetek meg, azt akarta, hogy tanítványai élete naponkénti megtérés legyen?. Vannak, akik ezt a "naponkénti megtérést" egy egész életen át tartó, folyamatos megtérésnek fordítják, de ha egy kicsit is belegondolunk, a lényeg ugyanaz. Maga a megtérés szó teljes irányváltozást jelent - ami megfelel az Ószövetség eredeti szavának is: forduljatok meg, térjetek haza, ne távolodjatok, hanem közeledjetek -, de mivel így sem tudunk önerőből visszajutni a se Istenhez se embertárshoz, ezért folyamatosan szükségünk van az isteni kegyelemre.

Kedves Olvasóim, szeretett Testvéreim, akik megtiszteltek, hogy virtuális térben rendszeresen rákattintotok áhitataimra, valószínűsítem, hogy Nektek is azt jelenheti, amit nekem... Amikor hajnalban/kora-reggel bekapcsolom a computeremet, hogy a forró tea vagy reggeli kávé mellett, ráhangolódjak Isten aznapi igéjére mindig szembesülök a ténnyel, hogy nem tudom kivonni magam a világból, a szekularizáció a parókiára is beszüremkedik. Mégis, minden reggeli megállás, elgondolkodás, válaszkeresés hitmegerősítő alkalommá válik, hiszen újra és újra a rájövök: az én gondolataim, nem az Isten gondolatai, az én kívánságaim nem az ÚR elvárásai, az Ő útjai mások, mint az én tervezett útjaim napi programomban, pedig annyira szeretném a magam útját járni, a saját fejem után menni, de az ÚRIsten gondolatait nem tudom kiszakítani a fejemből... aztán a nap végén elfáradva,csöndesen hálát adok azért, hogy a nap folyamán nem sikerült az én akaratomat "keresztülverni" az Ő akaratával szemben. Luther Káté-magyarázatában azt írja: "Isten akarata jó akarat" -, s valóban: egyedül csak Isten jó (Legfőbb Jó) s én legfeljebb én csak azt hiszem, hogy jobbat tudok kívánni magamnak, mint a JóIsten...

Sokszor hisszük, hogy már eléggé tapasztaltak vagyunk, eléggé felnőttek vagyunk - elfelejtjük, hogy milyen nagy adottság, hogy Isten gyermekei lehetünk(!) -, s aztán úgy döntünk a nagy eszünkkel, s logikánkkal, hogy minden részletre odafigyelünk, s csak egyedül az Isten marad ki az egész döntési folyamatból. Csoda-e, ha aztán nem oda jutunk, ahová szerettünk volna eljutni? Bizony gyakran értetlenkedünk döntéseink következményein, s próbáljuk "Miért?"-jeinkkel kicsikarni a JóIstentől a választ... Persze ha döntéseinket az Ő "erőterében" hoztuk volna meg, akkor utólag nem kellene kétségbeesetten könyörögni a kegyelmi korrekcióért.

Ha Őt beengedem a szívembe, akkor másként olvasom az Igét, mást hallok ki belőle, másként látom az előttem álló feladatokat, másképpen látom embertársaimat, s másképpen viszonyulok hozzájuk és máshogyan is imádkozom és ki merem mondani: "Legyen meg a Te akaratod!". Ez a naponkénti Istenhez fordulás helyhez, s időhöz köthető, de ugyanakkor egy folyamat is bennem, hiszen Isten Szava iránytű is egyben, hogy le ne térjek a keskeny útról...

Megújulás...


URam! Köszönöm a csöndes perceket, a nyugalmat. Add, hogy Bennedés Általad magamra is figyeljek, hogy örömet és békességet tudjak sugározni mások felé! Ámen


Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
Ef 4,23

Gyakran megtörténik, hogy a hívő ember olvas egy igét vagy hall egy igerészt, s azt "ahá"- élményt él át: "Na, ez az, ami nekem szól, ez az, ami végre megoldja az én problémámat!"... A szomorú igazság, hogy a Szentírást, mint az életet magát, mindig összefüggéseiben, s a lehető legnagyobb távlatban kell, s illik értelmezni. Ellenkező esetben egy-egy kiragadott gondolat hamar a (vélt?)igazságunk támogató bástyájává válhat. Az egyháztörténet is arra tanít minket, hogy - bár a radikális nézetek mindig valamilyen helytelen korábbi gyakorlatra megoldást kínáló ellenpólusként jelentkeztek -, a szélsőséges ideológiák mindig zsákutcába vezetnek.

"Hamar munka - ritkán jó!" - tartja a régi szólás, s bizony mindenkori korszellem-diktálta gyors megoldások nem vezetnek sehová. Két hét alatt nem lehet lefogyni 20 kilót, ahogyan ennyi idő alatt nem lehet egy idegen nyelvet sem elsajátítani. S ha valaki azt gondolja, hogy a zongorista úgy improvizál, hogy csak leül a zongorájához, s csapkodja a billentyűket - az alaposan félreérti a dolgokat. Csak az tud improvizálni, aki gyakorol! Az tud teljes életet élni, az boldogul, aki készül az Életre, s nem gondolja magában, hogy "csak a húszéveseké a világ"... s minden majd megoldódik magától. (A fiatalság napról-napra múló kábulat, olyan magától gyógyuló betegség, amin előbb-utóbb mindenki átesik.)

Pál apostoltól nem idegen a radikalizmus - ezen persze ne csodálkozzunk -, hiszen ő személyesen soha nem találkozott a Názáretivel - a damaszkuszi "Jézus-találkozása" az egy abszolút zárt, belső lelki élmény volt -, ő nem tapasztalta meg a Mester szelídségét éveken át úgy, mint a többi tanítvány... Ő hús-vér emberként soha nem élte, nem követte a Krisztust úgy, mint András vagy Simon-Péter és a többi tanítvány, hanem dogmatikát alkotott, azaz elméletet gyártott a Krisztuskövetésről. (Ha megfigyeljük: dogmatikájának alátámasztására minden esetben, kizárólag, csakis az Ószövetségből idéz, s ezzel gyakorlatilag kizár mindenkit a római-hellén kultúrából. Radikalizmusának egyetlen komoly következménye van: nincsenek kapcsolópontok más kultúrához, csakis ahhoz, amiben Saul-Pál maga nőtt fel...A judaizmus az európai kultúra nagyon fontos, meghatározó része, de nem egyenlő az egyetemes kultúrával!)

A megújulás - akárcsak a természetben - nem egyszeri, hanem folyamatos. Luther Márton naponkénti megtérésről beszél, ami tulajdonképpen a folyamatos megújulás. Ádventi időszakba léptünk, ami nem csak várakozást jelent. A szó (ad-venio) eredeti értelmében valamihez való érkezést, jövetelt jelent, s a hívő ember számára az ádvent a Valakihez való megérkezést is munkálja. Éppen ezért, különlegesen szép ez a várakozásos időszak... Teremtsünk hát alkalmakat a megújulásunkra(!), s ádventi csöndes percekkel - egy-egy teával vagy kávéval kényeztetve egy kicsit a testünket is -, egy jó könyvvel a kézben lassítsunk/csöndesedjünk, hogy léleksimogató szelídségével megérkezzen szívünkbe az ÚR, Aki megújulásunk "ajándékozója"...





Munka...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem munkában örömet, s fáradozásomnak engedd megtapasztalnom az eredményét is! Áldd meg Uram a munkában állókat munkakedvvel még akkor is, ha sikerük gyümölcsét nem mindig ők, hanem arra méltatlan embertásaik "fölözik" le! Istenem! Tedd igazságosabbá embervilágunkat, hogy jól érezzük magunkat benne, s mindenki rádöbbenve istenképűségére Téged dicsérjen, szóval és tettel egész életén át! Ámen



Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek.
2 Thessz 3,11-12

Ahány ember, annyiféle tálentum és késztetés... Ha nem így lenne, akkor nehezen vagy egyáltalán nem működne a társadalom, hiszen csak pékekből vagy csak mozdonyvezetőkből nem állhat össze a társadalom, szükség van benne orvosra és mérnökre, s talán még papra is! Régi felismerés, hogy Isten a munkát nem büntetésünkre adta, hanem áldásos feladat gyanánt - az persze egy másik kérdés, hogy a bűneset (ellenkezés Istennel) okán munkánkban is tettenérhető a bűn, amit hibának hívunk.

Munka nélkül lehet élni, de nem érdemes. Az előnyök rövidtávúak, a hátrányok hosszútávon pedig beláthatatlanok. Isten ugyanis az embert az alkotó munkára rendelte, s aki ezt az isteni "programot" elveti/kiiktatja életéből, az elveszíti emberségének egyik legfontosabb részét, s személyiségében súlyosan deformálódik. A munka nem egyenlő az élettel, de az élet munka nélkül csak "vegetáció". Aki számára a munka "isten", azaz kitölti éjjelét s nappalát, az nem látja a fától az erdőt, azaz nem érti, hogy Isten a teremtettség egészére hívta el az embert, nemcsak egy bizonyos részére... Sokan szeretnének munka nélkül élni, s ha aztán ez valahogyan - többnyire kétes akciók árán - mégis sikerül, alig vagy egyáltalán nem tudnak élni az "eredményekkel". Az "újgazdag" ember kivagyisága nemcsak itthon, a világ minden tájékán "szemet szúr"... attól ugyanis, hogy valakinek sok pénze van, attól csak hatalma növekszik, de a józan esze, az esetek többségében sajnos nem.

Fontos megjegyezni, hogy a "kegyelem-kenyéren élés", azaz a létminimum alatt vagy annak vonzásában tengődés sem az, amit az Isten elrendelt földi teremtményei közül legfőbb kiválasztottjának, az embernek. Isten az embert a kezdetektől fogva méltóságteljes életre teremtette, s aki ezen isteni parancs ellen tesz, annak nemcsak emberrel, de Istennel is meggyűlik a baja. (Isten ugyanis soha nem bottal ver, vannak olyan lelki eszközei, amik fájdalmasabbak bármilyen verésnél... pl. lelkiismeretfurdalás.)

A magunk kenyerén élés mindig méltóságot teremt. Ezért szükséges mindenki számára az értékteremtő munka. Aki csak kölcsönökből tud élni, az idővel maga is hitvánnyá válik... Sajnos a vadkapitalista érdeknek nem jó, ha mindenki független, boldog és megelégedett, mert akkor nincsenek elkeseredett, kiszolgáltatott emberek, akik a pénzért mindenre képesek, s nincs olcsó meg drága piac sem, melynek különbözetéből nagy hasznot lehet csinálni... Ha mindenki becsülettel megélhetne a munkájából, akkor bizony a világ ma máshol tartana! De amíg pénzügyi eszközökkel a szegénységet konzerválják, s teljes kiszolgáltatottságban, a tőzsdei érdekeknek alárendelve országok tucatjai szenvednek néhány tízmillió kapzsi ember miatt, akik a Föld kincseit igazságtalanul birtokolva a maguk határtalan hasznát keresik, eladdig nem lesz béke az embervilágban... Isten ugyanis a világot nem az egyes embernek, hanem az Embernek, azaz mindenkinek teremtette! Isten az embert soha nem gazdagnak és szegénynek, hanem Embernek akarja látni.

A keresztény ember jól tudja, hogy az ember Istenhez fordulása, a Nagy Változás csak akkor áll elő, ha megtörténi a Nagy Találkozás Teremtő és teremtmény között, amikor is Krisztus szeretetének önkéntes rabjává válik az ember. Innentől kezdődik a reformáció, a naponkénti megtérés, ti. Isten nem a deformáció, hanem a reformáció, azaz a folyamatos megújulás Istene...




A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem örömet munkámban, s erőt feladataim elvégzéséhez! Add Uram, hogy időmet jól felhasználhassam necsak önmagam tálentumos kiteljesítésére - ahogyan Te azt kívánod -, de jusson erőm mások segítésére is! Ámen


Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Zsolt 90,17

Gondolataink, érzéseink hűséges végrehajtói - kezeink - egy életen át simagatják, alakítják az anyagvilágot... a por-ember ide-oda túrkál a porban, s olykor azt hiszi maradandót is épített. Valójában, semmi sem "örök"... a követ koptatja a szél, s az eső, az ércet beolvasztják ágyúnak vagy tengeralattjárónak vagy éppen "megélhetés gyanánt" ellopják... Aki kicsit is belegondolt már abba, mennyire behatárolt a létünk, milyen nagy küzdelmet folytatunk a moly (élet törvényszerűségei: születés-halál) és a rozsda (korrózió) ellen - s talán egy-egy csatát megnyerünk, de a háborút elveszítjük -, nos az jól érzékeli, milyen hasztalan is agyunk minden akarása, s kezünk olykor emberfeletti teljesítmenye. Ölbetett kézzel mégsem ülhetünk!

A szerzetesség fájának igazi virágba-borulása a 11. századi clugny (klűnyi) reformmozgalomnak köszönhető. Ennek egyik fő kiváltó oka a régi szentbenediki jelmondat elhomályosulása volt. Az "Ora et labora!" harmóniáját az egyoldalú meditáció törte meg. A sok imádság (értsd liturgikus alkalmak) és kevés vagy egyáltalán nem végzett munka financiális csődbe juttatta a kolostorokat... Nos, a munka nem büntetés, hanem ajándékos lehetőség, ami emberlétünket kíséri - fontos megjegyezni, hogy már a paradicsomban is volt munka (vigyázni kellett a teremtésre), azt tehát Isten szorosan hozzánk rendelte, s nem paradicsomon kívüli jogosan megérdemelt helyzetünk további súlyosbbítására... Manapság, amikor oly sokan büszkék arra, hogy "még egy szöget sem képesek beverni a falba" azt felejtik el, hogy az Isten gyaníthatóan nem véletlenül adta ezt a csodálatos szerkezetet: a kezet... A kéz, amely megvalósít, a kéz, amely megfogható, tapintható valósággá változtatja a szép terveket vagy nagyreményű álmokat. Aki kívánja az emberlét teljességét megtapasztalni, az nem kerülheti meg a kétkezi munkát! Legyen az szözmötölés a virágoskertben, takarítás, mosogatás vagy barkácsolás, magyarul a kétkezi munka, ahol kihívás számunkra az anyag, s korlát kezünk ügyessége.

A zsoltáros esdeklő fohásza Isten áldását kéri, hogy mindaz, amit tesz, az legyen maradandó. A megmaradás tulajdonképpen azt jelenti: nemcsak nemkem volt fontos, amit elvégeztem, de azoknak is, akik utánam jönnek az Élet láncolatában. Ha ez megvalósul, akkor betöltük azt, amiért jöttünk erre a Földre, s ha megöregedve már csak a botunkat tudjuk szorongatni, akkor sem vagyunk elégedetlenek, hanem békességgel készülünk utolsó utunkra... Ha azonban minden elképzelhető haszontalanságot csináltunk kezeinkkel, akkor fájdamasok lesznek utolsó éveink, mert lehet, hogy szeretnénk már nagyon pótolni az elmaradt simogatásokat, az alkotás nagyszerűségét, de kezünk, sőt egész testünk már erőtelen... A maradandóság azonban nemcsak fontosságot jelent, hanem mindenekelőtt bizonyosságot: volt értelme a küzdelmeinknek, volt értelme az életünknek.
Az Úrnak Lelke van rajtam, mivelhogy fölkent engem, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.Lukács 4,18/a.19
Uram!
Ünnepi pillanat volt az a názáreti templomban, amikor meghirdetted Isten országának evangéliumát. A mindenkinek szóló egyetemes kegyelmet. Próféciák teljesedését. Igehirdetésed nyomán öröm támadt. De ez csak hangulatnak bizonyult, mely hamar szertefoszlott. A templomfalakon kívül már nem kellettél a tieidnek. Bár a szabadulás lehetőségét hoztad nekik, megmaradtak szegénységükben, a régi bűnök terhe alatt, bilincsek között, vakon, örömtelenül.

Uram!

Sok egyházi évet engedtél végigélnem. Hálával emlékezem istentiszteleti órákra, amelyeken szavad édes ünnepélyességgel hullott a lelkembe. Amikor ámulattal felejtkeztem rajtad és tudtam: erre, erre van szükségem! S ma mégis a régi szívemmel, csüggedéseimmel vagyok itt előtted. Ne így legyen! Könyörögve kérlek téged, aki ma fáradhatatlanul újrakezded munkádat a lelkemen: ne így legyen! Szeretnélek ünnepi órán odaadással hallgatni, és az élet kemény hétköznapjaiban hűséggel követni.


KATONÁK KRISZTUSÉRT

  "Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." (Ef 6:13-17)
 
  A harcoló katonák sok nehézségnek néznek elébe: egyoldalú táplálékot kapnak, azt is sokszor csak korlátozott mennyiségben. Hosszú menetelés, nap mint nap, rögös utakon, perzselő napon, éjjel kinn a szabad ég alatt táboroznak, takaró csupán a csillagos ég, kitéve az áztató esőnek és a dermesztő hidegnek, éhesen, elgyengülve, kimerülve, az ellenség céltáblájaként, sokszor halálos veszélyben. A katonák megtanulják, mit jelent a nehézség. Azok, akik Krisztus hadseregébe sorakoznak, szintén várhatják, hogy nehéz dolguk lesz, és hogy Krisztusért fájdalmas megpróbáltatásokat kell elviselniük. De akik vele szenvednek, vele együtt fognak uralkodni is.
  Ki az közülünk, aki mikor beállt a szolgálatba, az élet kényelmét remélte, hogy akkor lehet szolgálaton kívül, amikor neki tetszik, hogy félreteheti a katonai felszerelést és civil ruhába öltözhet, az őrhelyen alhat, és hogy Isten ügyét elmarasztalásnak teheti ki? A könnyelműek nem fogják gyakorolni az önmegtagadást és a csendes hosszútűrést. Amikor emberek kellenek arra, hogy kemény támadást intézzenek Isten ügyéért, nem készek azt válaszolni: "Itt vagyok én; küldj engemet." Nehéz és emberpróbáló munkát kell elvégezni, de áldottak azok, akik készek ezt megtenni, amikor nevüket szólítják. Isten nem fogja megjutalmazni az eljövendő világban azokat a nőket és férfiakat, akik csak azt keresték, hogy itt teljes kényelmük legyen.
  Mi most harcmezőn vagyunk. Nincs idő a pihenésre, nincs idő könnyelműségre, nincs idő önző engedékenységre. Miután előrenyomultál, tovább és újra harcolnod kell; hódítóként kell előrehaladnod és hódítani, új erőt gyűjtve újabb küzdelmekhez. Minden győzelem növeli a bátorságot, a hitet és az elhatározottságot. Isteni erő által sokkal erősebbnek bizonyulsz, mint amivel az ellenség megmérkőzhetnék. (Signs of the Times, 1891. szeptember 7.)


Kegyelemmel jön
    
    
Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.
     Lukács 1, 68.
    
     Az első eljövetelkor Isten félelmes sűrű-fekete felhőben érkezett, tűzzel, füsttel, dörgéssel és harsonaszóval, oly döbbenetesen, hogy Izrael fiai rémült félelemmel mondták Mózesnek: "Te beszélj velünk és mi hallgatunk; de Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk." Akkor a törvényt adta nékik Isten. A törvény félelmetes: nem szívesen halljuk. A törvény rettenet a lelkiismeretnek, úgy hogy az ember sokszor szinte kétségbe esik tőle. De volt második el jövetel is: a Krisztusé. Nem félelmetes, hanem szelíd. Nem döbbenetes, mint az ótestámentomban, hanem irgalommal teljes. Nem a magasban dördül meg szava, hanem emberré alázkodik. A Sinai-hegyen rettegni kellett tőle, karácsonykor örülni lehetett néki, ott mennydörgés kísérte, itt angyalének. Ott harsonaszóval jött, itt szánakozással. Ott rémület, itt vigasztalás, öröm és szeretet. Ott ezt halljuk: "Mindaz, ami a hegyet érinti, halállal lakoljon", itt pedig maga üzeni: "Mondjátok meg a Sion leányának: Imhol jön néked a te királyod." Lám ez a különbség a törvény és evangéliom között. A törvény haragot és gyűlöletet szül, az evangéliom pedig kegyelmet ad. A Sinai-hegy alatt Izrael fiai hallani se kívánták Isten szavát, most pedig nem tudunk betelni vele, olyan édes az. Azért ha félelem, vagy fájdalom gyötör, ne a Sinai-hegyre menekülj, hogy a törvény cselekedeteiben keress menedéket, hanem fordulj az evangéliomhoz. Mert csak az evangéliom szól így: "Bűneid meg vannak bocsátva, eredj el s többé ne vétkezzél!"

    

          Isten tevé mindezeket.
          Hogy lássuk, mennyire szeret.
          Keresztyének, jer zengjetek,
          Az Úrnak öröméneket!



Ments meg, Uram, félelmeimtől!

Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett
mindattól, amitől rettegtem. (Zsolt 34,5)

Kórházi ágyamon feküdtem. Nemcsak szívemben voltam riadt, hanem minden riadalmat keltett bennem, ami körülvett. Fehér csempék, repedezett fal, rozoga ágy és matrac. Valahogy mindenből sugárzott: "Vigyázz! Hozzá nem érj semmihez, mert elkapsz valami nyavalyát." És ide jöttem én a gyógyulás reményében, de magam számára sem tudtam meggyőző lenni. A nővér hideg és kimért. Közli a tudnivalókat, néhány gyógyszert a kezembe önt, mellékelve a használati utasításukat is. Az orvos magas, fiatal férfi. Bizalmam támad felé. Legalább ennyi. "Rutin műtét" - mondja, hetente több ilyet is végez, nem kell aggódni. Kár, hogy én nem tudom az egészségemet, hovatovább az életemet ilyen "rutinként" kezelni. Azután egyedül hagy a kórteremben és egyedül a gondolataimban. Úgy érzem, szokásos válságmegoldási kísérleteim sorban kudarcot vallanak. Míg eszembe nem jut egy régi, jól bevésődött mondat: Isten megsegíti övéit. Itt is, ma is. Lehet az akár lerobbant kórházi ágy is. Mert ő, aki szalmán, állatok között született tudja, hogy lehet magányos az ember. Hogy lehet szívében félelem. És tudja azt is, mit jelent másoknak kiszolgáltatva lenni. Így hát az Úrhoz folyamodtam. Éreztem, ha rá bízom magam, szívemben nincs helye félelemnek, mert ő megsegíti övéit!


Utainkon kísérjen mindig az Úristen és adjon alkalmas
időt. Isten járjon előttünk az úton, amerre megyünk,
és legyen segítségünkre életünk minden útján. Ezt
kívánom neked, magamnak és mindnyájunknak. Őrizze meg
az Úristen erőnket, és ne engedjen bennünket
tehetetlenül vergődni sohasem. (ősi ír áldás)

Krisztusom, légy ott, ahol vagyok, ahol megtaláltál, ne engedj el! Erős vágygyal fordulok ma Feléd, és szólítom a Háromságos Egyetlen Istent. A Háromságos hitében élek. Egységének egyetlenségét vallom és élem. Ámen.

   

ÖRÖMÜZENET

"Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod." Zakariás 9,9

Adventnek ez az Ige az örömüzenete, a vezérigéje. Így mondja a Zsoltárok 40,8: "Íme jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem." Evangéliumként olvasd, hogy jön Jézus. Hangzik az ígéretek sokasága: "Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk" (Ézs 9,6). "De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen" (Mik 2,5). Szinte hallani lehet az Ószövetség végén a lépéseket - jön! Angyalok hirdetik, ég és föld ujjong, betlehemi pásztorok, napkeleti bölcsek, mind-mind mondják: jön! Jön a betlehemi gyermek! Kinyitottad-e már Előtte a szíved ajtaját? Jézus hívő gyülekezetnek mondja a Jelenések könyvében: "Az ajtó előtt állok és zörgetek." Talán vannak még csukott ajtók az életedben. Kérdezd meg: Uram, hol nyithatnék még újabb ajtót Neked? - hogy ne kelljen tovább búsan várnod. Lehet, hogy régen ott áll már az anyagi életed vagy a gondolatvilágod ajtaja előtt. Mennyire csukott sokszor a Szentlélek előtt a legbelső ajtó. Belenéztél-e már abba, hogy mennyi mindent megteszel - de miért? Igazán az Úrért, igazán az iránta való szeretetből? Igazán azért, hogy ő legyen a Király az életedben? Csak akkor oldódik meg minden nálatok, ha ő lesz a Messiás, a Felkent, a Király! Ha alárendelitek magatokat uralmának, elkezdődik nálatok is a békeuralom. Bár lehetnél az a valaki, aki teljes szívből és egészen megnyitja az ajtót, hogy az a kereszten átszögezett kéz ne zörgessen hiába.


Szüntelenül az Úrra nézni

?Szüntelenül az Úrra tekintek, nem tántorodom meg,  mert a jobbomon van" (Zsolt 16,8).

   Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a miénk a legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás és a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az Úrra, és váljon ez állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse szemünk, hangjára figyeljen fülünk - ez az istenfélő ember helyes magatartása. Isten közel van a hívőhöz, bárhová néz, meglátja Istent. Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg tartalommal a gondolatait.
   Mennyi hiábavalóságot kerülhetnénk el, mennyi bűnt győzhetnénk le, mennyi erényről tehetnénk bizonyságot, mennyi örömöt tapasztalhatnánk meg, ha valóban szüntelenül az Úrra néznénk. Miért nem tesszük hát ezt?
   Csak így lehetünk biztonságban. Ha sohasem feledkezünk meg az Úrról, egyre nagyobb biztonságot és bizonyosságot érzünk, mert valósággá válik, hogy Ő közel van hozzánk. Jobbunkon van, hogy vezessen és segítsen minket. Nem tántoríthat meg sem a félelem, sem az erőszak, sem a csalárdság, sem a ravaszság. Akinek Isten van ajobbján, az biztosan áll. Nem fél az igazság ellenségeitől. Hiába támadnak rá, Isten erősen tartja őket. Isten velünk marad. Kitől kellene hát félnünk?

?A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindekihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes.?
(II.Tim. 2:23?24)

?Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával... Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik... Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie...

Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez... Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.?

(1888. Materials, 169?170. l.)


Jézus küzdelmes imája

És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott.
(Lukács 22, 44)

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására.


A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a „sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: „Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott.


Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy. Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: „Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).



KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.

A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!


Szabadítsd fel a hitedet

És amikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van.
– Márk 11:25


 Kevesen ismerik fel, hogy milyen szoros kapcsolat van a hit és a megbocsátás között. Jézus tanított erről, amikor a hegyeket mozgató hitről beszélt (Márk 11:22-26).

Azt mondta: „Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek. És amikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg.”


Jézus szándékosan fűzte egybe ezt a két mondatot. Azt akarta, hogy tudjuk: ha kapni szeretnénk valamit Istentől, kulcsfontosságú, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. Jézus a szívünkbe akarta vésni, hogy nem tudunk választ kapni az imánkra, ha közben neheztelünk valakire.

A meg nem bocsátás eltömíti a hitcsatornádat, és erőtlen leszel a hegyekkel [a problémákkal] szemben az életedben!

Ha imádkoztál valamiért, és úgy tűnik, nem kaptál választ, vizsgáld meg a szívedet: megbocsátottál-e mindenkinek? Kérd a Szent Szellemet, hogy világítson rá minden rejtett neheztelésre a szívedben. Tisztítsd meg a hit csatornáját, és látni fogod, hogy valóságba jönnek azok a dolgok, amelyekért imádkoztál.

Igei olvasmány:  Máté 18:21-35   


Több, mint elegendő


És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein…       — Józsué 10,13.
Látjuk El Shaddait Izraellel a Kánaán földjén. (Mellesleg mondom: Kánaán nem a menny előképe. Nem lehet az. A mennyben nem kell majd csatákat megvívni, városokat elfoglalni, vagy ellenségeket és óriásokat legyőzni — ezek itt, ebben a világban vannak. Nem, Kánaán a Szent Szellem-keresztségnek és a Krisztus Jézusban való kiváltságainknak az előképe.) Amikor Izrael nehézségekkel került szembe Kánaánban, a vezetőjük,  Józsué, az Úrhoz fordult. És Isten megállította az egész univerzumot, mert Isten egy embere imádkozott! Isten meg tudja ezt tenni — Ő az Isten, aki több, mint elegendő!
Az egész Ószövetségen át látjuk El Shaddait hatalmasan cselekedni a nép, a próféták, a papok és a királyok életében. Ő azonban nem csak a tegnap Istene, Ő a jelen Istene! Nem úgy nevezte magát: „az Isten, aki több, mint elegendő volt”, vagy „az Isten, aki több, mint elegendő lesz”. Sokszor a múltra tekintve mondogatjuk: „Ó, milyen csodálatos volt az, amikor Isten még ilyen dolgokat cselekedett”, vagy a jövőbe nézve mondjuk: „Amikor mind a mennyben leszünk majd, milyen csodálatos lesz!” Nem! A dolgok itt és most fognak megváltozni, ha bízol Istenben, aki több, mint elegendő!
A nagy fordulat


"Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal és bővelkedőket küldött el üres kézzel." Luk. 1, 51-53

Mi az alázat? Az alázat az, amikor azt mondod: " Az Úr terve szerint szeretnék élni, mert az én tervem nem olyan jó, mint az Övé." A Biblia azt mondja : "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt és Ő felmagasztal titeket" Jak. 4,10

A Lukács 1, 51-53 részeiben Mária ezt mondja: "Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal és bővelkedőket küldött el üres kézzel."

Látod mekkora fordulat szerepel ebben a részben? Isten azt mondja, hogy azok az emberek, akik azt hiszik, hogy mostmár mindenük megvan, elesnek, és azok, akik azt hiszik, hogy semmijük sincsen, győzni fognak. Azok "fektetnek be" hosszú távra, akik Istenben bíznak.

Kiben vagy miben bízol? Arra helyezed a nagyobb hangsúlyt, amit Isten igéje mond, vagy arra, amit a hírességek mondanak a bulvársajtóban? Vagy, amit álomcsapatod nyilatkozik a meccs végén? Vagy a tőzsdecápák és a tőzsde árai befolyásolnak? Ezek a dolgok, melyekre a kultúránk jelenleg azt mondja, hogy fontosak, öt év múlva már nem fognak számítani. De azok, akik alázattal Istenben bíznak és ismerik az Ő szavát, alapoznak biztos pontra, mert ez az, ami megmarad.

Mária elég jól ismerte az Úr szavát ahhoz, hogy tíz verset tudjon idézni az Ószövetségből, és hogy elénekelje azt. Ismered ennyire a Szentírást? Ha Isten áldását szeretnéd az életedben, el kell mélyedned az Igében, olvasni azt, tanulmányozni és elkezdeni megjegyezni.


Figyelj Isten igazságára


"Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz." (Péld 4,26)




Ha így szólsz Istenhez: "Mindennél jobban akarom az igazságot", akkor fel fogja fedni előtted különbözőképpen. Például, a teremtésen keresztül, a lelkiismereteden keresztül, és ha tudatosan odafigyelsz rá.

Másképp fogalmazva, az igazság megismerhető. Próbára teheted, kísérletezhetsz vele, bebizonyíthatod.

Ha San Franciscóba akarok eljutni, követem a térképet. Aztán a rákövetkező héten ugyanezt a térképet követve ismét eljutok San Franciscóba, és végül rájövök, hogy a térkép helyes.

Ugyanez igaz a Bibliára is: ha újra és újra követed utasításait, rá fogsz jönni, hogy igazat szól. Meglehet, nem mindig tetszik az út, amerre visz, de oda fog elvinni, ahová ígérte, hogy elvezet.

Gyakran kérdezik emberek, hogy "Isten miért nem írja ki inkább az égre az igazságot?" Ugyan miért tenné? Hiszen adott neked értelmet! De a legtöbb ember nem lassít le eléggé, hogy odafigyeljen Isten igazságára. A legtöbb ember csak sodródik az életben.

A Biblia ezt írja: "Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz." (Péld 4,26)

Szánj időt a gondolkodásra, a megfigyelésre, és tedd fel magadnak a kérdést: "Igaz úton járok?"





Legyen a szeretet az életstílusod


"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik." Lukács 6,32

Ha olyan a szereteted, mint egy égő a lámpában, amely be- és kikapcsol, akkor nem szeretsz másokat úgy, ahogy Isten szeretné. Jézus mondta, hogy "ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok?" (Lukács 6:32)

Az Ő álláspontja ez: Bárki tudja szeretni azokat, akik őt szeretik. Ha mesterré akarsz válni a szeretetben, akkor szeresd a kevésbé szerethetőket. Olyan embereket, akik nem szeretnek téged, akik irritálnak, hátbatámadnak vagy pletykálnak rólad. Talán ez egy lehetetlen feladatnak tűnik, és az is. Ezért szükség van arra, hogy bennünk legyen Isten szeretete, hogy így tudjunk másokat szeretni: "mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket." (1 Jn 4:16)

Amikor megérted, hogy Isten mennyire hihetetlen, ellenállhatatlan, feltétel nélküli szeretettel szeret téged, akkor ez a szeretet az egész életről alkotott nézetedet megváltoztatja. Ha nem fogadjuk el Isten szeretetét, nehéz lesz másokat szeretni. Most olyan személyekről beszélek, akik nem kedvesek, a nehéz esetekről, az irritáló, tőlünk különböző, követelőző emberekről. Ezt nem tudod addig megcsinálni, amíg Isten szeretete át nem folyik rajtad. Annyira kell ismerned Isten szeretetét, hogy az kiáradjon a te életedből másokéba.

A szeretet váljon az életstílusoddá, a szokásoddá. Ám ez egy döntéssel kezdődik. Készen állsz erre?

Az életed sokkal fontosabb, mint gondolod, és ahogy az Isten által adott szeretettel másokat tanulsz szeretni, annak sokkal nagyobb hatása lesz, mint azt valaha is el tudnád képzelni. Ha elszánod magad erre, úgy fogod megtapasztalni a szeretetet, ahogy Isten szánta azt: telve reménnyel, energiával és örömmel.

Az az imádságom érted, hogy "a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel." (Filippi 1:9)

Beszéljünk róla:

* Hogyan néz ki az a szeretet, amely reménnyel van átitatva?
*

Mit jelent az, hogy olyan szeretet legyen bennünk, amely ismerettel és megértéssel párosul?
ISTEN KEGYELME

„ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért…” (Róma 11:6)

Pál azt írja: „ha pedig kegyelemből van, akkor mát nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem.” Dr. Gerald Mann lenyűgöző történetet mond el arról, hogyan szerezte meg a doktorátusát görög nyelvből. Csak hatan voltak, akik ezt a szakot választották. A professzorról az a hír járta, hogy soha senkinek nem ad ötöst. Az első órán a tanár felmutatott egy görög nyelvkönyvet, és nagy csodálkozásukra ezt mondta: „Már beírtam a jegyeiket, és nem számít, mennyit tanulnak, nem számít, hány kredit pontot szereznek, már mindannyiuknak megadtam az ötöst!” Dr. Mann így folytatta: „A hatból öten sokkal többet tanultunk, mint valaha is lehetségesnek tartottuk volna. A hatodik fiatalember csak úgy elvolt, sosem erőltette meg magát igazán.”Értsd meg ezt: a kegyelem erőt ad a kimagasló eredményre, vagy engedélyt arra, hogy eléldegélj. Akárhogy is, abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba veted, Isten elfogad, és igaznak tekint. Miért rendezte ezt így Isten? Mert ő feltétel nélkül szeret, és az egyetlen válasz, ami megelégedésre szolgál, az a szeretet. Milyen csodálatos igazság ez: Isten sebezhetővé teszi magát, kiteszi magát annak, hogy az emberek elutasítsák! Most talán azon töprengsz: „Hogyan bizonyíthatom, hogy tényleg szeretem Istent?” Ez könnyű: ha szereted a testvéreidet (ld. János 4:21); ha szereted Isten Igéjét (ld. Zsoltárok 119:97); ha szívesen töltesz időt imádságban (ld. Jeremiás 29:12). A kegyelem, ha helyesen értelmezik, nem akadálya a szentségnek, éppen a kegyelem hozza létre. „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul. igazságosan, és kegyesen éljünk a világban” (Titusz 2:11-12).





Nézz fel, és élj!

„…hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (János 3:15)

Amikor Jézus azt mondta Nikodémusnak: „Újonnan kell születnetek”, a zsidó tudós nem értette. Ezért Jézus úgy magyarázta el neki, mint a születés folyamatát, ahol a gyermek engedi, hogy a szülő végezze a munkát. „Kell itt még többnek is lennie” – gondolta Nikodémus. Ekkor a látogatóba érkezett tanító kedvenc könyvét, a Tórát felhasználva Jézus így szólt: „ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (János 3:14-15); és Nikodémus végre megértette! Amikor Isten már nem győzte hallgatni a nép panaszkodását, „…mérgeskígyókat küldött… úgyhogy sok izráeli meghalt” (4Mózes 21:6). A túlélők könyörögtek Mózesnek, hogy esedezzen Isten kegyelméért. „Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra” (4Mózes 21:8). Az izraeliták, akiket megmart a kígyó, gyógyulást találtak, ha felnéztek a póznára; a bűnösök pedig megváltást találnak, ha felnéznek Krisztusra. Nézz fel, és élj! Az zavar minket, hogy ennyire egyszerű. Valami bonyolult kúrára számítunk. Mózes és a nép talán szintén valami többre számított: készítsetek gyógyírt, kezeljétek egymást, vagy legalább vágjatok vissza. A mondás így tartja: „Segíts magadon és Isten is megsegít”. De Jézus azt mondja: „Csak higgy!” Hiszel abban, hogy a szék el fogja bírni a súlyodat, ezért ráülsz. Bízol abban, hogy a villanykapcsoló elvégzi a munkáját, ezért felkapcsolod. Mindennapi életed során hiszel olyan erőkben, melyeket nem látsz, és bízol abban, hogy elvégzik azt a munkát, amit te nem tudsz véghezvinni. Ma Jézus ugyanezt kéri tőled.


TÚL ELFOGLALT VAGY?

„…hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korithus 2:10)

Egyszer a Sátán így szólt a démonok közgyűlésén: „Amíg a keresztyének közel maradnak Istenhez, nincs hatalmunk felettük. Tehát: 1) Vegyük rá őket, hogy foglalják el magukat lényegtelen dolgokkal. 2) Kísértsük őket arra, hogy költekezzenek túl és verjék adóságba magukat. 3) Vegyük rá őket arra, hogy sokat dolgozzanak üres életvitelük fenntartásán. 4) Vegyük el a kedvüket a családdal töltött időtől, mert ha az otthon felbomlik, nem lesz menedékük a munka után. 5) Terheljük túl elméjüket a televízióval és számítógéppel, hogy ne hallják, amikor Isten szól hozzájuk. 6) Töltsük meg asztalukat és éjjeliszekrényüket újságokkal és magazinokkal, hogy ne maradjon idejük bibliaolvasásra. 7) Árasszuk el postaládájukat reklámokkal, nyereményakciókkal és „hogyan gazdagodj meg gyorsan” tervekkel; vegyük rá őket, hogy az anyagiakat hajszolják. 8) Tegyünk káprázatos szépségű modelleket a tévébe és a magazinok címlapjára, hogy az emberek csak a külső megjelenésre összpontosítsanak; így majd elégedetlenek lesznek önmagukkal és házastársukkal. 9) Gondoskodjunk arról, hogy a férjek és a feleségek túl fáradtak legyenek az intimitásra, így könnyen elcsábulnak arra, hogy máshol keressenek kielégülést. 10) Hangsúlyozzuk a Télapót és húsvéti nyuszit, hogy eltereljük figyelmüket az ünnepek valódi jelentésétől. 11) Vonjuk be őket „jó” ügyekbe, hogy ne maradjon idejük az örökkévaló értéket képviselő dolgokra. 12) Tegyük őket önelégülteké. Foglaljuk le őket azzal, hogy saját erejükből dolgozzanak, így sohasem fogják megtudni, milyen öröm az, amikor Isten ereje munkálkodik rajtuk keresztül. Ha ezt a 12 dolgot következetesen megtesszük, ígérem, működni fog!” Rájöttél már arra, mekkora különbség van aközött, hogy elfoglalt vagy, és aközött, hogy sikeres vagy abban, amire Isten elhívott? Néha elfoglaltnak lenni azt jelenti: a Sátán igájában lenni.