2017. október 12., csütörtök

Amikor gondterhelt vagy

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)

Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink. A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik: 1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál. 2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból, pályát módosítani, hibázni. 3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat. Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak. Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy vereség eldől. Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?” A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik is, képes vagy kezelni. Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz: 1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). 2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).




Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között. Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked. A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép. Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább. A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik! Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel. Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni. Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel. Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.




János azt írja: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3János 2). Miért mondott ilyet? Azért, mert a fizikai állapotunk, a testi egészségünk kapcsolatban áll a lelki jóllétünkkel. Az orvosok szerint a szorongás hatására gyengül az immunrendszer, a vérnyomás megemelkedik, és az ereket elzárja a koleszterin. Ez pontosan azt az állapotot idézi elő, amitől rettegsz! Tudtad, hogy az elsőéves orvostanhallgatók nagy százaléka felfedezni véli magán mindazon betegségek tüneteit, amelyekről éppen tanul? Van, aki még el is ájul, amikor először hall ezekről. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem” (Jób 3:25). Az aggodalom a Sátán egyik leghatékonyabb fegyvere. Ha nem ismered fel a fondorlatos aggodalomkeltő manővereit, akkor lehetősége nyílik arra, hogy megvesse a lábát a gondolataidban, és megfosszon a jogosan téged illető áldásoktól, beleértve az egészségedet is. Aggódsz az egészséged miatt? Írd fel ezeket az igéket egy kis lapra, és mindig tartsd magadnál: 1) „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat… Napjaid számát teljessé teszem” (2Mózes 23:25-26). 2) „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr” (Jeremiás 30:17). 3) „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek” (Példabeszédek 4:20-22). 4) „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24).




Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket! Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket: 1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8). 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17). 3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2). 4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18). 8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). 9) „Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20). 10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT). 11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8)


HA SZERETED ŐKET, LÉGYVELÜK EGYENES!


„Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva…” (Efezus 4:16)
Senki sem szereti a másikat szembesíteni a dolgaival, de néha meg kell tenni. Ilyenkor légy egyenes és konkrét! A kedvesség nem azt jelenti, hogy diplomatikus és finomkodó vagy, szépíted a dolgokat, kerülgeted a forró kását, és megpróbálod valahogy enyhíteni a csapást. Ne csináld ezt! Mérlegeld, mit kell mondani világosan és félreérthetetlenül, aztán mondd ki kereken! Ha szereted a másik embert, légy vele egyenes! De vigyázz, ne használd a „szeretet” és „átláthatóság” szavakat az ítélkező lelkület álcázására! Sok emberre rákiabálnak, letorkolják őket, sőt sokakat egyenesen bántalmaznak szavakkal a szeretet nevében. Ne zúdítsd rá haragodat valakire a tisztesség nevében! Egyikük sem alkalmas arra, hogy másokat a hibáikkal szembesítsen, amíg alaposan meg nem vizsgáltuk, mi ösztönöz minket erre – beleértve a tudattalan késztetéseket is, hiszen mi is csak emberek vagyunk. Mindig vonakodj a szembesítéssel, soha ne vállald lelkes buzgalommal! Amikor konfrontálódnod kell, tedd azt egyenesen és konkrétan, de ugyanakkor szelíden, kedvesen, mindig azzal a vággyal, hogy az Isten szerinti jót hozd ez által a másik ember életébe. Sokkal inkább krisztusi a másik embert könnyek között szembesíteni, mint haragos, felemelt szavakkal. Még valami mindenképp fontos: a hallgatónak sosem szabad kételkednie, hogy szereted és elfogadod őt. Az igazi, őszinte szeretet azt mondja: „Valamit el kell mondanom neked. Tudom, hogy ez egyikünk számára sem könnyű, de tisztellek annyira, hogy egyenesen megmondjam. Törődöm veled, és elkötelezett vagyok a kapcsolatunk iránt; azt szeretném, hogy kihozd a benned rejlő legjobbat.”



Amikor szembesítesz valakit valamivel, légy konkrét, ne általánosíts! Például ne mond azt: „Te mindig olyan udvariatlan és barátságtalan vagy.” Inkább fogalmazz határozottan: „Tegnap eléggé udvariatlan voltál Kovács nénivel.” Az általánosítás olyan, mintha a személyt támadnád, ahelyett, hogy építő kritikát mondanál arról, amit teszel. Továbbá az ilyen közös általánosítások nem adják tudtára az illetőnek, hogy mit kellene tennie, miben kellene változtatnia, növekednie. Ne feledd kimutatni együttérzésedet! A hatékony mentor mindig megpróbálja magát tanítványa helyébe képzelni. John Erskine novellaíró megjegyezte: „Igazából egy lépést sem tettünk előre, amíg nem helyezkedtünk az ő nézőpontjába.” Biztosítsd a másik embert arról, hogy a támogatója vagy, nem az ellensége, és hogy az egyetlen vágyad, hogy megláthasd az ő sikerét. Miért olyan nehéz az embereknek elfogadni és feldolgozni a kritikát? Azért mert a szégyen körforgásában vannak, amely egész gyerekkorukig visszavezet. Soha nem érezték, hogy értékelik őket, úgy érezték, mintha mindig csak bírálnák őket, és azt mondanák, milyen haszontalanok és ostobák, emiatt most ösztönösen túl nagy erőt tulajdonítanak a kritikának. Csak akkor tudsz megfelelő módon közelíteni feléjük, ha ezt megérted. Építs az erősségeikre, tehetségükre és jellemükre, és bátorítsd őket! Érdemeld ki a szembesítésre való jogot! Azon legyél, hogy az esetek 97 %-ban megerősítést adj, így ha eljön az idő a maradék 3 %-ban, amikor keménynek kell lenned, szeretetd és bátorításod hihető lesz. Honnan tudhatná valaki, hogy az ő oldalán állsz, ha mindig csak negatív értékelést hall tőled?!



Egy jó mentor a nyilvánosság előtt megerősít, a helyreigazítást négyszemközt intézi el. A cél az, hogy segíts, nem az, hogy megbántsd a másikat. Ha nyilvánosan dorgálsz meg valakit, azzal megalázod, és lerombolod az önbecsülését. De ha a nyilvánosság előtt megerősíted, azzal építed önértékelését, önbizalmát, és ösztönzöd őt. Persze a dicséretednek őszintének kell lennie, nem csupán üres szavaknak! Ha őszintén dicsérsz valakit a nyilvánosság előtt, azzal a növekedés és a nagyszerűség magvait veted el a tanulóban. A jó mentor a kapcsolatokat állítja középpontba, nem a problémákat. Hajlamosak vagyunk vagy bizonyos személyekhez, vagy bizonyos ügyekhez kötődni. Vagy a másik ember foglalkoztat elsődlegesen, az ő érzései, kettőnk kapcsolata; vagy a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a kapcsolatot tartja elsőrendűnek, nem az elintézendő dolgokat. A mentorálásról szóló könyvében [Mentoring: The Strategy of the Master – Mentorálás: A Mester haditerve] Ron Lee Davis ezt írja: „Édesapám ilyen fajta mentor volt, úgy a családjában, mint a gyülekezetében, amelynek huszonöt évig volt a pásztora. Sokszor hallottam, hogy ezt mondja: »A másik személy mindig fontosabb, mint a probléma.« Mindennapjait e szerint az elv szerint élte, és ezt beépítette az én életembe is. Ma megpróbálom ugyanezt továbbadni.” Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy fussuk meg az előttünk álló pályát, és sikeresen célba érjünk. Arra hívott, hogy őrizzük meg a fáklya lángját, és adjuk tovább az utánunk következőknek. Ne elégedj meg pusztán azzal, hogy elvégezted a feladatodat, tégy meg mindent azért, hogy ez a munka továbbra is el legyen végezve, úgy, hogy tanítasz és kiképzel rá másokat. Jézus a mester-mentor ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz…” (János 14:12).
Életút...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Igéd világítson sorsom ösvényén, amin naponta járnom kell! Ámen

    

Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk.
1 Krón 29,15a

Idézetek Steve Jobstól - az Apple Inc. néhány napja (hasnyálmirigy-rákban) elhunyt elnöke-vezérigazgatójától:

"Senki sem akar meghalni. Még aki a mennyországba vágyik, az is úgy akarja megoldani, hogy ne kelljen hozzá meghalni..."

***

"A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amellyel csak találkoztam, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden - minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem - szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik általam ismert legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk: van vesztenivalónk. Mert már meztelen vagy. És nincs rá ok, hogy ne a szívedet kövesd."

***

"Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában."

***

Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni.


Gondviselés...

A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm, hogy gondviselő jóságoddal átölelsz! Add, hogy ne legyek hálátlan! Ámen

   
Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket.
Lk 12,24a

Lukácsról tudjuk, hogy nemcsak evangélista, de orvos és festő is volt, korának polihisztora, s így, ha nem is volt ornitológus, de bizonnyal nem volt járatlan a madarak világában sem. Az minden bizonnyal érdekes, hogy nem egyszerűen madarat említ Jézus hasonlatában, hanem hollót... A holló az egyik legintelligensebb madár - többezer éve együtt él az emberrel, de bölcs annyira, hogy kerüli az embert - a Földön, legalábbis erre enged következtetni igen figyelemre méltó problémamegoldó képessége és agyának madarak közt egyedülálló mérete. Évszázadok óta témája a különböző mítoszoknak, a népi folklórnak, a művészetnek és az irodalomnak.

Ez az okos madár - Noé is először két hollót küldött ki a bárkából - tehát tudja azt, amit az ember nem: Isten nem hagyja eledel nélkül teremtményeit. A népi bölcsesség is vígaszt adott a nagy szegénységben, amikor azt mondták a születendő gyermek felnevelésének minden terhére gondolva: "Ha a JóIsten báránykát adott, akkor legelőt is ád hozzá!" Nem könnyű a mai világban gyermeket nevelni - Mikor volt az? -, de mostanában ilyen népi bölcsességgel nem lehet motíválni a fiatalok gyermekvállalási kedvét. Mert régen Istentől rendelt feladat (küldetés!) volt az, ami mára kedv kérdésévé vált...

S mivel az ember ritkán tanul az állatoktól, őket többnyire ösztönlényeknek tartja - most döbben rá csak a tudományos világ, hogy az állatok kommunikálnak egymással, nyelvi struktúrájuk van - ezért nem az Isten gondviselésében, hanem a maga ötleteiben bízik. Isten teremtményei számára a jólétet a tevékenységhez, a munkához kötötte, s nincs ez másképpen az embernél sem. Magyarul: a madaraknak meg kell keresni a magocskákat, az embernek pedig dolgoznia kell, hogy előálljanak az élet fenntartásához szükséges javai. Ezért a profit-orientált piacgazdaság érdekében mesterségesen fenntartott munkanélküliség a legnagyobb támadás az emberek ellen. Minden, ami a dolgozó, alkotó munkát végző ember méltóságát sérti (alacsony bér, a kereskedés nagyobb becsülete, az őstermelők piaci ellehetetlenítése, a segélyezési rendszer a-szocialitása, hogy ti. segélyből jobban meg lehet élni, mint munkából stb.) nemcsak közösségellenes, de Isten-ellenes is.

A madarak nem csűrökben gondolkodnak, mint az ember. Míg az ember a javaiba veti bizalmát, a hollók Teremtőjükbe... Így aztán a madaraknak Életük(!) van, az embereknek meg sorsuk. S ha legalább fele olyan bölcsek lennénk, mint a hollók, akkor Isten felé fordulnánk, hogy gondviselő szeretetének fényében meglássuk és megérezzük, mi az, ami az Életet szolgálja, s mi az, ami csak a múlandóságra ítéltet támogatja egy darabig...



Megértésért.





A mai nap imádsága:

Urunk! Add vissza nekünk a szavak ízét, az egység örömét, s igeneink nyugalmát! Ámen.



"Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok."
ApCsel 5,38b-39

Az ember az egyetlen lény, amely képes azért ölni, mert a másik ember másként gondolkodik. Évszázadokon át tartó nyomorúsága volt ez a keresztény világnak is, hogy nemcsak üldözték, hanem gyakran megölték a másként gondolkodókat. A katolicizmus egyetemes története erről szólt: beolvasztott vagy kegyetlen harcot folytatott. Legyenek azok indiánok vagy protestánsok, akik másképpen látták ugyanazt, az életükkel játszottak. Ha azt gondoljuk, hogy a másikat az "asztalról lesöpörni" akaró mentalitás a távoli múlté - akkor tévedünk, jelen van ma is. A másik el nem fogadása, beskatulyázása nemcsak a napi politika sajátja, s nem is a vallások "kiváltsága". A harcokért, melyek kultúrákat pusztítanak és számtalan emberéletet követelnek ma is, nem az Isten felelős, hanem az ember. Az egyházon belül kevésbbé, mert a nagyokat megszelídítette az elvilágiasodás, a kicsik pedig erősebbnek gondolhatják magukat. A kérdés jogos: Hol van Gamáliel nagylelkűsége, mely nem más, mint a folyamatosan cselekvő Isten felfedezése a mában!?

A mozgalmakkal volt gondunk elég a mi közép-európai világunkban, de ha ettől próbálunk is elszakadni, a kérdés még kérdés marad: Miért a kommunikációs arrogancia, a másokat sértő szavakban megnyilvánuló kivagyiság a legkisebb közösségekben is? Nem segíti a krízisben lévő férjet és feleséget, az ideges munkást, s a még ingerültebb vezetőt, hogy már az ókori filozófusok is rájöttek: az ember nem tudja megértetni magát a szavain keresztül... Ha a szó nem segít, akkor még mi segíthet?

A szó teremtő hatalom. Nemcsak Isten vonatkozásában, hanem az emberében is. Ha a szó nem segít, akkor a fegyverek sem. A pusztítás nem megoldás, csak a kérdés újrafelvetése: Miért is volt mindez? A megoldás az építés, s az épülés, egymás által - minden közösségben: a társadalmi, népek közötti nagyban, s az egymásközötti legkisebben. Csakis a szó teremthet békességet huszonegyedik századi megbolydult párkapcsolatokban, csakis a szó juttathatja el az egyes embert a megbékélésre.

Hogyan? Úgy, hogy a szavainkat hitelesítjük Istennél. Az igenünk igen, s a nem-ünk nem - Isten és emberek előtt is. Ha ez megtörténik, nem kerülünk konfliktusba önmagunkkal és másokkal.



Munka...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy amíg élek használhassam kezeimet arra, amire adtál. Add, hogy kezeim által áldás fakadjon munkámból, s ne használjam kezeimet olyasmire, amiből felebarátaimnak kára vagy hátránya származna! Add Uram, hogy kezeimmel építhessek-szépíthessek, s ne engedd, hogy rombolhassak velük! Ámen

...és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
1 Thessz 4,11

Zajos világban élünk - s most ne a civilizáció zajaira: autók szüntelen búgására, gyárak zakatolására gondoljunk -, hanem arra a huszonnégyórás emberi "rikácsolásra", ami körbe-körbejárja a világot minden egyes napon! Mindenki a maga igazát énekli! A kevesek szépen és csöndben, de a többség hangosan és hamisan... Csendben élni, távol a zajoktól kevesek kiváltsága - először az emberiség történelmében élnek többen városokban, mint falvakban -, csendességben élni pedig még kevesebbeknek jut ki osztályrészül. Ez utóbbi csend ugyanis nem kívül, hanem belül honol. A modern ember sokminden miatt "békétlenkedik", de ezek többsége anyagi-egzisztenciális jellegű. Senki nem tesz szemrehányást magának a nagyobb autóért, a nagyobb házért, az előbbrejutásért karrierjében, de a nagyobb gond mégis az, hogy még akkor sem, ha mindezekért mindenen át kell gázolni. Pedig a mindenáron (ebül) megszerzett jószág (vagyon régiesen) ebül vész el...

A csendes élethez tehát hozzátartozik a lélek csendessége, azaz az imádság. De nemcsak az: a kétkezi munka is! "Ora et labora!" - Imádkozzál és dolgozzál. Ez tartja egyensúlyban a bencések szerzetesi életét, idestova másfélezer éve - tehát kiállta az idő próbáját ez a fajta "életstílus". Nyilvánvaló, hogy a JóIsten céllal adta mindkét kezünket, azaz azokat használnunk kell. Identitás-zavaros emberek félnek a kétkezi munkától, de ami igazán gond, hogy nem is tartják sokra. Sokan büszkék arra, hogy egy szöget sem képesek beverni a falba - pedig a szerves tudás nélkül nem teljes az ismeret. (Tessék csak megnézni, ahogyan elvált lelkészeink mindenáron ragaszkodnak egyházi hivatalukhoz! Nem magyar jelenség ez, hanem protestáns világprobléma. A protestánsoknál ugyanis a lelkészt nem szentelik, hanem avatják, nincs semmiféle szentségi hatása, nincs "kitörlhetetlen jelleg/character indelebilis" - ahogyan azt a katolikus egyházi tanítás tartja. A szószék magasságát felcserélni a kapával senkinek nincs kedvére... Félreértés ne essék! Nem a lelkészek válásával van a probléma, elvégre ők is emberek - sőt sokszor jobban is teszik, ha elválnak -, hanem a "hivatalhoz" való görcsös ragaszkodásukban... Egyszer valaki azt mondta nekem egy baráti beszélgetésben: "Ja öregem, lehet, hogy 'büdös' a munka!" - s gyanítom, igaza is volt neki.)

Pedig a munkától nem, de a súlyos karakter-hibától már hagyhat kellemetlen szagokat az ember maga után... Csoda-e, ha egyre hitelteltelenebbé válik az egyház? Aki nem végez fizikai munkát, az elveszíti a valósággal a kapcsolatot! Aki nem segít a takarításban, a mosogatásban, aki nem vállalja az élet "fizikai" valóságát - az deformálódik! A deformált ember pedig nagyon könnyen önzövé, sőt öntörvényűvé is válhat. A kétkezi munka megismerteti velünk testünk határait (fáradunk!), s ez visszahat lelkünkre, gondolkodásunkra, egész életvezetésünkre. A fizikai munka így "nevel" minket alázatra... (Munka az, ami értéket termel, de a spekuláció, az ügyeskedés az nem muka!)

A keresztény ember becsületbeli dolognak tartja, hogy csendesen, azaz nem provokatív módon él. Nem azért mert ő hitéből fakadóan "nyuszi", örök második, hanem azért mert megvan győzödve arról, hogy csakis csendességben közeledhet Istenhez, Aki életének létrehívója, gondviselője...



Tisztaság...


A mai nap imádsága:

Uram! Lakozz lelkemben, hogy Lelked tisztántartsa lelkemet! Ámen

   

Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet,
tiszta vagyok, nincs vétkem?
Péld 20,9

A teremtett világ szépsége, tisztasága is készteti az embert arra, hogy minduntalan keresse a tökéletesség-közeli állapotot: alkotásaiban, emberi kapcsolataiban egyaránt. Mindeközben azzal az elkeserítő ténnyel szembesül, hogy boldogsága sosem teljes, valami vagy valaki mindig akad, ami vagy aki "gondoskodik" a perfekció beteljesületlenségéről. Olykor mi magunk vagyunk a "végső ok."

Tisztának lenni nemcsak a test számára kéjes, de a lélek számára is ugyanolyan felüdítő hatású. A tiszta lélek, a tiszta gondolatok ugyanis olyan világba röpítik az embert, aminek csodáját csak átélni lehet, magyarázni kevésbbé. Az Isten, mint a Tisztaság maga, ezért vonz mindenkit, akár tudatosítjuk ezt a vonzást, akár nem. Az Isten nem egyszerűen "jó", a viszony, amiben vagyok az Istennel azt minősíthetem csak jónak.

Senki nem állíthatja, hogy ő tiszta, megőrizte szívét és gondolatait az Isten számára. Ha így lenne, akkor még most is a paradicsomban lennénk, de azt jól tudjuk, hogy az élet itt a Földön nem édeni... mi kétszeresen is az Édentől keletre vagyunk.

Beismerni vétkeinket, mulasztásainkat nem más, mint az Istenhez visszavezető úton megtett első lépés. Ha ezt nem tesszük meg, akkor valamilyen úton járunk ugyan, de az nem az Istenhez vezet.
Isten nem lepődik meg a hibáidon

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11)



Úgy teszel, mintha Isten egyáltalán nem tudna a hibáidról?

Az az igazság, hogy Isten pontosan ismeri a hibáidat, elrontott dolgaidat, Ő mégis feltétel nélkül szeret.

Isten ismeri az érzéseidet, csalódottságodat, és látja a sebeidet, jobban, mint bárki más. Isten ismeri a jövődet, így Ő meg tudja mondani, mire van szükséged, mit kell megtanulnod. Isten ismeri a félelmeidet, és azt akarja, hogy add át Neki az aggodalmaidat. Isten ismeri a hűségedet, mert ő lát mindent, amit teszel.

Az a tény, hogy Isten mindent tud, azt jelenti, hogy amivel én szembenézek, az Őt nem gátolja abban, hogy segítsen nekem. Semmi olyan dolog nem jöhet, ami őt meglepné. Semmi, amitől félek, nem lehet túl nagy Isten erejének. Amit az Ő nevében teszek, soha nem hiábavaló.

Isten azt mondja: „Tudom, mit teszek. Mindent elterveztem: Gondot viselek rólad, nem hagylak magadra, olyan jövőt adok, amely remény számodra.” (Jeremiás 29:11 – MSG fordítás)

Beszéljünk róla:

* Az a tény, hogy Isten látja a hibáidat, mégis szeret, hogyan kellene, hogy megváltoztassa a hozzá való viszonyulásodat?

* Add Istennek a félelmeidet, és bízz benne, hogy Ő kézben tartja a jövődet.



Isten személyes ígérete neked

Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! - Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. (MBT 1Móz 24:7)


Nem elég tudnod, hogy éppen hol állsz, vagy, hogy hová tartasz. Ahhoz, hogy hűségesen és kitartóan tudj előre haladni a célod felé, szükséged van egy ígéretre az Úrtól!
A Bibliában Istennek több mint 7000 ígérete szól neked – siker, bizonyosság egészség, jólét, erő, bölcsesség ígéretei, sőt sok más ígéret is.
Miért ígéri meg ezeket Isten? Mert azt szeretné, hogy megtanulj bízni Benne.
– Tegnap azt tanultuk meg, hogy ahhoz, hogy ott legyünk ahol Isten látni szeretne, három lépést kell megtennünk.


1. lépés – Határozd meg a jelen helyzetedet!
2. lépés – Légy konkrét azzal kapcsolatban, amit el akarsz érni!
3. lépés – Keresd Isten ígéretét!

Amikor célt tűzöl ki magad elé, ne a problémákkal legyél elfoglalva, összpontosíts az ígéretekre. Keress egy ígéretet Isten Igéjéből, ami a célon tartja a szemedet.
Így tett Ábrahám is, amikor az ő szolgája, Eliézer aggodalmaskodni kezdett a kapott feladat miatt. A mai Igében Ábrahám beszél Eliézernek az ígéretről is, amit Istentől kapott: "Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget."
Neked valójában nincs szűkséged angyalra ehhez, hiszen a SzentÍrás számtalanszor említi:


Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy” (1 Móz.28:15).


Isten mindig veled van, függetlenül attól, hogy érzed-e, vagy sem. Egyszerűen rákapcsolódhatsz az Erőforrásra.
Még 1980 ban, az első évben, amikor megalapítottam a Saddleback Gyülekezetet, egy riporter így kérdezett:
Mit gondol, mekkorára fog nőni ez a gyülekezet?" "20.000 főre, 2020–ra"- válaszoltam. A riporter rám nézett és azt kérdezte: "Mit képzel magáról? Kicsoda maga, hogy így beszél?" Én így feleltem: "Nem az a kérdés, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy: Kicsoda Isten?"

Az Istenképed nagysága meghatározza a céljaid nagyságát is. Az, hogy kinek látod Istent, meg fogja határozni a céljaid nagyságát. Az Isten szerinti célpont kitűzése mindig egy ígérettel kezdődik. Ezért sose a saját határaidat nézd! Tekints az Úr ígéreteire!
Kérdezd meg magadtól: „Melyik ígéretbe tudok belekapaszkodni?”

Légy elégedett a körülményeiddel



„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4 11)


A Biblia azt tanítja, hogy megelégedettek lehetünk, „függetlenül a körülményeinktől”, ha Jézushoz közel maradunk. (Filippi 411)

Az a megelégedettség, amit Jézusban fedezhetünk fel, az nagyszerűbb, mint bármi, amit a világ nyújthat.
Ez a Jézusban nyert elégedettség egy olyan kincs, ami minden elképzelésünket felülmúlja. Ha Jézusra nézünk, akitől a megelégedettségünk is van, akkor nem kell, hogy nyugtalanok legyünk, vagy féljünk. (János 14 27; Timoteus 66).

Akkor érhetjük el a megelégedettséget, ha hallgatunk a Szentlélek szavára, tanuljuk azt, hogy az „Isten királyságában nem egy számottevő dolog az evés és az ivás, de az igazság a békesség és az öröm nagyon is lényegesek.” (Róma 14 17)

Tudjuk, hogy ezek a dolgok igazak, mivel Jézus megmondta ezt nekünk. Azt akarta, hogy ezt megismerjük és így az Ő békessége legyen bennünk. (János 16:33)