2017. november 30., csütörtök

CSALÁDI PROBLÉMÁK KEZELÉSÉRE


„…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:3)

Ahhoz, hogy áldássá lehessen az egész világ számára, Ábrahámnak otthon, a saját családjában kellett kezdenie. Az újszövetségi gyülekezetben csak az lehetett alkalmas a vezetésre, akinek példás volt a családi élete (ld. 1Timóteus 3:5). Ők így gondolkodtak: „ha nem boldogul otthon, ne adj nagyobb teret neki”. Ahhoz azonban, hogy családként élvezhessék Isten áldásait, meg kell tanulnotok megküzdeni a nehézségekkel. Tehát: 1) Emlékezz arra, hogy mind egy csapatban vagytok! Csalódottságodat, keserűségedet ne a családtagjaidon töltsd ki! Túl gyakran fordul elő, hogy az otthon az a hely, ahová akkor megyünk, ha belefáradtunk abba, hogy „rendesek” legyünk. 2) Mielőtt megszólasz, légy tisztában a tényekkel! Semmi sem okoz nagyobb kárt, mint ha elhamarkodott következtetéseket vonunk le. „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra bomlás vár” (Példabeszédek 13:3). 3) Bölcsen kezeld a helyzetet! Gyűjts listába minden választási lehetőséget, és tárgyilagosabb tudsz lenni. A munkahelyeden is így kezeld a problémát, miért nem próbálod meg ugyanezt a családban is? 4) Keress valami jót az adott helyzetben! Scott Peck írja: „Csak a problémák által növekedhetünk értelmileg és lelkileg. Csak úgy tanulhatunk, ha átéljük a konfrontáció fájdalmát.” Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, minden helyzetben van valami pozitív – keresd meg! 5) Fontos, hogy tudják, szereted őket! Rendben van, hogy ki akarod mutatni negatív érzelmeidet is, meg is teheted mindaddig, amíg képes vagy közben nagylelkű is lenni. Azonban mindig bizonyosodj meg arról, hogy családtagjaid tisztában vannak azzal, hogy szereted őket! Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, képesek elviselni szinte bármilyen válságot. Gondold végig: Neked mikor van legnagyobb szükséged arra, hogy Isten szeressen? Amikor legkevésbé érdemled! Próbáld ehhez tartani magad!


Kérd ki Isten tanácsát!


„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)

George arról álmodott, hogy beáll haditengerésznek, de özvegy édesanyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, nem lelkesedett az ötletért. Mindazonáltal bátorságot erőltetett magára, és elengedte a fiát. Amikor eljött a nap, hogy George hajóra szálljon, búcsúzóul megölelte az édesanyját, akit erre szokatlan módon elöntöttek az érzelmek, és sírni kezdett. Miután már annyi szívfájdalmat kellett kibírnia, nem volt hajlandó többet elviselni. George nem szállhat fel arra a hajóra; inkább maradjon, és legyen a család támasza. A kadétegyenruhás fiú a haditengerészetnél szeretett volna karriert, de nem azon az áron, hogy ezzel növelje édesanyja fájdalmát. Így kénytelen-kelletlen visszaadta egyenruháját, és a holmiját a partra hozatta. Ő is csupán egyike volt azoknak a fiatalembereknek, akik kalandokat keresve elhagyhatták volna otthonukat, de nem tették. Az ő döntése azonban nagy hatással volt a Függetlenségi Háborúra. Egy édesanya aggodalma a huszonnegyedik órában megakadályozta, hogy tizenötéves fia a brit haditengerészet ranglétráján lépdeljen előre, és egy olyan kalandba vágjon bele, amely annyira különbözött volna attól, ami miatt végül híres lett. Ennek a fiúnak a neve George Washington volt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első elnöke.

„Mi terveket készítünk… de Isten dönt arról, hová fogunk jutni” (Példabeszédek 16:9 CEV). „A… lépések, amelyeket megteszünk, az Úrtól erednek; másképp honnan is tudhatnánk, hogy hová tartunk?” (Példabeszédek 20:24 TM). Henry Blackaby azt írja: „Lehetséges, hogy abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy jó úton járunk, miközben éppen Isten akaratával ellentétes irányba haladunk. A Szentlélek vezetése nélkül azt tesszük, aminek a saját bölcsességünk szerint értelme van. Keresd hát Isten iránymutatását, Ő ismeri minden döntésed minden következményét.”
Családunkért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Sok embert küldesz az életembe, hogy tanuljak általuk: Szeretetet és alázatot, bölcsességet és kitartást. Add, hogy felismerjem bennük formáló akaratodat, s mindenért és mindenkiért hálát tudjak adni Neked mindenkor! Ámen



Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kolossé 4,2; 5-6

Imádkozás, magatartás, beszéd. Külön-külön mindegyiket órákon át lehetne magyarázgatni. A három fogalom együtt még szemináriumi dolgozat témája is lehetne - legkevesebb két szemeszterre elosztva. Ami közös mindháromban, hogy a minőségük, az ember emberségétől függ. Nincs rossz imádkozó, de azért bölcs. Nincs durva beszédű, de azért példás magatartású, ahogyan nincs jól imádkozó, segítőkész ember, aki mindeközben össze-vissza locsog vagy hazudozik. A három tulajdonság, mint a suszter háromlábú széke, akkor áll stabilan, s akkor terhelhető az egész szék, ha egyforma lábakkal mértezték, ugyanabból az erős, egészséges fából. (Pl. "Kemény fából faragták ezt a legényt!")

Isten is azt kívánja tőlünk, hogy imádságaink, cselekedeteink és beszédünk egy és ugyanazon tőről fakadjanak: az Ő szeretetéből. Ha ehelyébe más gyökerek kerülnek: ezoterikus tudás, gnosztikus gondolatok vagy barkácsolt modern életfilozófia, melyek az élet törvényeinek ellentmondanak, nos akkor csak idő kérdése, mikor borul a "szék"... Mert egy törvény van, s egy igazság. (Ugyankkor: A törvény mégsem igazság! A törvény akkor is törvény, ha nem igazság.... Wass Albert )

Ébernek kell lenni nemcsak suttogó, imádságos gondolatainkban, de kimondott szavainkban és cselekedeteinkben. Ez csak akkor lehetséges, ha harmóniában vagyunk világgal, önmagunkkal s Teremtőnkkel. S hogyan érhető el ez a harmónia? Csakis szüntelen hálaadással! Hálásnak kell lennünk a jóért, de a dorgálás is a javunkat szolgálja, ezért azt is illik megköszönni. Az alkalmak nagyon gonoszak, mert mindegyik múlandó, s bármilyen szép is a pillanat, gyorsan kifolyik "kezünkből" és engedelmeskedve a Törvénynek az is beleolvad az idő számunkra végtelen folyamába.

S mit jelent kedves beszédűnek lenni? Ha nem alaptalan dicséretekre, vagy romboló kritikára nyílik a szánk, hanem az Isten igéjének személyünkre szabott, megélt igazságainak bizonyságtételére. Így jelenlétünk soha nem lesz terhes a másik ember számára, mert úgy tudott továbbmenni életében, hogy általunk, mint Isten alázatos eszközein keresztül töltekezett egy kicsit, s legközelebbi találkozásunkkor reményég szerint nemcsak ránk nevet majd, hanem eladdig másokat is vidámított mosolyával..


Függőségeink...

A mai nap imádsága:
URam! Szabadíts meg minket az anyagiak szeretetétől, hogy felfedezhessük Benned békességünket, s teremhessük a hit gyümölcseit! Ámen

  
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Ézs 48,18

Tulajdonképpen már senki nem kapja fel a fejét, ha azt szót hallja, hogy "válság" - hiszen szinte szünet nélkül ez folyik média csatornáiból! A krízis megoldásában egyre kevesebben hisznek -, de hiszen nem is arról van szó, hogy minél kisebb veszteséggel ússzuk meg ezt az egészet... csak hát valahogyan már túl kellene lenni ezen az egészen! Jó lenne már hátunk mögött tudni a sok-sok bizonytalanságot, s jó lenne már végre újra reménységgel tekinteni a holnapba... Ez a boldogságos pillanat - amikor többé-kevésbé helyére kerülnek a dolgok - gyaníthatóan még messze van. Eladdig is jobban tesszük, ha továbbra is Istenben bízunk, s nem reménykedünk emberek ígéreteiben. Olyan sokszor hallottuk már azt a szót hogy válság, hogy már magunk is elhisszük, hogy az bizony az élet szükséges velejárója, s nem lehet sehogyan sem kiiktatni.

A valóság ezzel szemben az, hogy aki Istenre figyelve rendezi be az életét, az sok bonyodalomtól megkímél(het)i magát. Az az ország, ahol Isten közösséget védő törvényeit tiszteletben tartják, ott bizony sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak az emberek. Azok az országok, ahol azonban csak "hallgatják a Krisztus tanítását, de nem cselekszik", ott bizony általános a levertség, s a depresszió. Az ilyen országokban nagy kultusza van a halálnak (halloween), s esténkénti krimi-sorozatokban áhítattal, észrevétlenül "szocializálódnak" az erőszakra... mintha az is az élet szükségszerű velejárója lenne.

A modern ember megcsinálta magának a jóléti társadalmat - az Isten nélkül is... Fogalmazhatunk azonban úgy is, hogy a modern embernek a jólét, a konform lett az istene. Ezért képes volt a legnagyobb árat is megfizetni: elhagyta teremtettségbeli józanságát. Szíve mélyén érzi ugyan, hogy amit tesz, az helytelen, de mégsem tesz semmit a változásért, mintha valami bénaságban tartaná...

Az Isten-nélküliség bizony megbénít. Aki istentelen - a név is elárulja -, az képtelen a jóra, s önmagáért mindent képes megtenni. Mindenen átgázol, mindent félredob csak hogy elérje a célt. A jólét, a kényelem, fontos, de aki mindenáron akarja, az ha eléri is, békességet nem lel benne. (Márpedig a "jólét"-ben benne foglaltatik a lélek megelégedettsége is!)

Isten igazsága, hogy Őnélküle nincs teljes, csak részleges igazság: az Én, az Ego igazsága. Az "izmusok" mindig az egoizmusból nőnek ki, ezért alaposan meg kell vizsgálni őket, hogy mennyire tükrözik az Isten egyetemes igazságát. A Teremtő igazsága ugyanis segít, táplál, emel, nevel és növel. Amíg azonban valaki a növekedést a birtoklásban vagy a bankházak demonstratív magasságában képes csak látni, eladdig a lelkiség számára kínos teher, s Isten országa elérhetetlen...


Józanság...

A mai nap imádsága:
Uram! Lelkedet add, hogy éljek! Ámen



Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
1 Pt 1,13

Különös világ ez a mostani... Aki eleddig rakétamérnökként dolgozott, az hamburgert árul az utcasarkon, aki újságíróként az igazság kiderítését tette meg életcéljául az nap nap után hazugságokat recsitál a nyilvánosság elé, Thália modernkori papjai/papnői pedig a katartikus élmény megteremtése helyett megélhetési bohócként az értékromboló gagyi szolgálatába szegődtek - tisztelet a kivételeknek... De így van ez az élet többi területén is, élén a politikával. S így történik meg, hogy a manapság istenített "nagy fene demokrácia" a hétköznapi ember számára közelebb áll az anarchiához, mint a népuralmi rendhez...

Vigasz vagy ítélet? -, az igazság az az, hogy semmi nem tart örökké, egyszer minden napvilágra kerül, s gyanítom, ezt Salamon király előtti időkben is jól tudták az emberek. Ha nem hittek volna az isteni igazságszolgáltatásban, akkor nem vállalták volna a lét olykor könyörtelenül nehéz harcát. Vállalták a gyermeknevelést akkor is, amikor háború volt vagy járvány - a történelem tanúsága, hogy az embert teljességgel mindig a jólét vagy annak délibábos ígérete bolondította meg...

Péter, az egyszerű, halászemberből lett apostol a józanságra int. A józanság, a "tiszta ész" az ÚRIsten legnagyobb ajándéka. Hiánya sok-sok szenvedés okozója, megléte áldás, alapja a türelmes, következetes, másokat is segítő életnek .A hitet csak a tudatlan ember képzeli el józanság nélkül, aki ismeri az Isten-hit lényegét, az tudja, hogy a hit a következetességnek egy Istentől kapott állapota. Éppen ezért, aki valóban hiszi az Istent - mindegy, hogyan szólítja - az felismeri a saját vallásos életének a korlátait és irgalmas emberré igyekszik válni, másokkal és önmagával szemben is...

Sokan sokféleképpen álmodoztak/spekuláltak/"agyaltak" a végidőkön. Egy bizonyos: az Istennek nem kell már harcolnia senkivel - tulajdonképpen soha nem is harcolt senkivel -, csak az ember vélte annak... Ha ugyanis Isten az Isten, azaz mindenható, akkor nincs, s nem is lehet ellenfele. Nem kell legyőznie senkit és semmit, mert minden, az univerzum/multiverzum összes látható és nem látható dolga/lénye az Ő hatalma alatt áll...
Egész életünkre, világnézetünkre, hitünkre Iránymutatást adhat Peter Meiderlin 16. századi lutheránus teológus egyik gondolata: "Az igazságban egység, a kétségekben szabadság, minden dologban pedig szeretet."


Számadás...

A mai nap imádsága:
URam! Utaidra taníts engem! Ámen
   

(Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha)
magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Zsolt 90,8

Számos elképzelés született már az utolsó ítéletről... Valamilyen okból kifolyólag ugyanis igen érdekel minket az egész isteni procedúra "hogyan?"-ja. Igaz, inkább kellene elgondolkodnunk a megprófétált isteni eljárás miértjén - de ehhez kisebb az elszánás bennünk, pedig nagy valószínűséggel itt kellene keresnünk a "lényeget".

Bizony sokszor megtörténik - ahogyan mai igénknél is ez az eset áll fenn -, hogy egy-egy mondatot kiragadunk a Szentírásból, s azt úgy értelmezzük, mint egy különálló mondatot, számunkra megfelelő helyre 'beillesztve', a mi elképzeléseink közé. A rossz tanító/igemagyarázó nem figyel a "kontextusra" - pedig enélkül értelmetlenné válhat sok bibliai mondat. Ugyanígy van ez emberi kapcsolatainkban is. Ha barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk, gyermekünk egy-egy mondatát az adott párbeszédből kiragadjuk - felejtve azt, hogy mi őt szeretjük, s ő is szeret minket -, akkor hamar zátonyra fut a kommunikációnk. Nincs ez másképpen Istennel sem! Soha nem szabad felejtenünk, hogy Isten nem ember, hanem Isten...

Éppen ezért az Ő elvárásai nem ember-szerűek, hanem Isten-szerűek. Magyarul ez annyit tesz, hogy az egyetlen, amit levonhatunk a Jelenések könyvbéli szimbólum-szimfóniából, hogy cselekedeteinknek, életeseményeinknek következményei vannak odaátra nézve is... Annyit világosan megérthetünk belőle, URunk akarata, hogy már itt és most szeretni tudjuk felebarátainkat, önmagunkat, az egész teremtettséget, benne Őt magát is...

Sokan szánalmasan emberi módon gondolkodnak az Istenről. Úgy vélik - talán abból a tapasztalatból, hogy földi világunk is ennyire jogilag le-, be-szabályozott -, hogy Isten országa is parancsolatok maradéktalan betartásából áll. Pedig az elsősorban Erő, s nem emberi erőlködés! Természetesen tiszteletben tartva mások világlátását, de ha megnézzük pl. ádventista testvéreink Isten-felfogását, bizony nem sokban tér el az orthodox zsidó Isten-felfogástól... Jóllehet mindkettő az Isten szeretetből fakadó kegyelmére alapoz, de a törvények maradéktalan betartására irányuló életvezetésük mégis rettenetesen kazuisztikus, az élet Isten-adta normalitásától távol állók. Mindaddig persze, amíg valaki csak önmagára nézve tartja kötelezőnek sajátos Isten-elképzelését, nincs nagy gond, a probléma ott kezdődik, ha - felejtve a szeretet parancsolatát -, úgy hiszi, hogy mások számára is ez kell hogy legyen a "normalitás"....

Isten tehát szembesít minket - önmagával, s önmagunkkal. Megláttatja teljességgel velünk, milyenek vagyunk valójában, s tükör által homályosan megismerteti önmagát is, hogy megmutassa, kegyelme révén mivé válhatunk már itt a Földön. Ennek a küzdelmes szépségére hívja fel a figyelmet a Biblia, munkálva a mi üdvösségünket is...


Talentumaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Tedd életemet gyümölcsözővé, hogy másoknak örömet szerezzek, s magam pedig békességet nyerjek! Ámen
   

Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak,
attól többet kérnek számon.
Lk 12,48b

Jézus példázatai mindig időszerűek. Az okos és a gonosz szolga példázatában az alapjában véve kétféle embertípust állítja szembe. Az egyik tudja, hogy mi a dolga/kötelessége: idejében kiadni az eledelt szolgatársainak. A másik viszont ezt mondja szívében: "Késik az én uram, és elkezdi verni a szolgákat és szolgálóleányokat, eszik iszik, s részegeskedik. Bizony abban az órában érkezik meg az ő ura, amikor nem várja, s kettévágatja, s hűtlenek sorsára juttatja..." Hatalommal visszaélőket az aktuálpolitika, s a mindennapi élet bőségesen tár elénk. Azt is tapasztaljuk, amit már Salamon király is megírt, hogy a gonoszok nem mindig nyerik el büntetésüket, sőt jobban élnek mint a becsületesek. Talán éppen ezért gondolják sokan, hogy aki az elvárható minimumot teljesíti, az már rögtön várhatja a jutalmat is. Jézus máshol ugyanakkor azt mondja: "Rest szolgák! Csak azt tettétek, ami a kötelességetek!"

Amíg itt a földi életben a számonkérés a hatalommal bíróknál gyakran elmarad, addig az Isten előtt mindenkinek számot kell adnia cselekedeteiről. El kell számolni azzal, hogyan is forgattuk tálentumainkat! Hogyan használtuk fel az időt, s a lehetőségeket? Áron is megvettük-e az alkalmakat? Mindezeken túl elhangzott szavainkért is felelnünk kell... Miért ez az óriási szigor? Azért, mert a teremtettség legcsodálatosabbja az Élet maga. Ez az a megfoghatatlan isteni rész bennünk, amit mindenkinek tisztelni kell magában és a másikban is, sőt minden más "élőben" is. Aki nem tiszteli az életet, az nem tiszteli az Istent sem. Aki nem szolgálja, nem védi az életet, az Isten akaratával száll szembe - akár tudatosul ez benne, akár nem.

Nyilvánvaló, hogy Isten mértékéhez viszonyítva egy ember sem kérkedhet Őelőtte. Az Ő igazsága az, hogy akinek több lehetőséget/talentumot adott, attól többet is kér számon. A szeretet igazsága mindig a teljességben van. Isten cserépedény-életünket színültig megtölti - ha fogadjuk, Őt magát is. Amit kaptunk, annak mindig célja van: szolgálni vele másoknak, elsősorban azoknak, akik közelünkben élnek.

A te királyod jön
    
     És uralkadik a Jákób házán mindörökké és az Ő királyságának vége nem lészen.
    
Lukács 1, 33.
    

     Krisztus a te Királyod, kit Isten egyenest neked ígért s kinek tulajdona vagy, hogy csak Ő uralkodjék rajtad, - lélekben, nem testi értelemben. Őt kívántad kezdettől fogva; atyáid vágyakozó szíve is érte sóhajtozott s utána kiáltott. Ő vált s szabadít meg mindentől, ami eddig megterhelt, legyűrt s fogva tartott!
     Drága ige ez a hívő szívnek! Mert Krisztus nélkül az ember temérdek bősz zsarnok rabigáját nyögi. Ezek nem királyai, hanem gyilkosai, kiktől csak szükséget és szorongattatást szenved. Ilyen zsarnok az ördög, a test, a világ, a bűn, - ráadásul a törvény, a halál és minden pokol. Alattuk a szegény, megnyomorodott lélek csak nehéz rabságban és keserves gyötrelemben élhet. De aki e Királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől, se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az Ő Királya Úr életen, halálon, bűnön, mennyországon, - mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt e csekély ige: Imhol jő Királyod. Ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett Király. Mindezt az ész nem látja, a természeti ember se éri föl, - csak a hit egyedül.
    
          Jövel Jézus,
          lelkem hő szerelme!
          Tenélküled szívem hová lenne?
          Óh jöjj Királyom,
          Csak te vagy örömöm e világon.


AZ ÚR AZ ISTEN

"Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt." 1Királyok 18,38

Amikor Illés kimondta: "Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem... akkor alászállt az Úr tüze." Fentről! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt. Az első nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztődik meg. Így mondja az Ige a győztesekre: "Életüket nem kímélték mindhalálig" (Jel 12,11). Ha az áldozat igazán elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan tűz ez, aminek a kő sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet, amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a tűznek, akik el akarják oltani. "Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!" El tudod képzelni azt a hihetetlen erőt, ami arcra borította őket? "És monda Illés: Fogjátok meg a Baál prófétáit! És megfogák őket, és alávitte őket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott őket." Akkor mondja Illés Akhábnak: "Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallatszik." Éld a magad életét - én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami még hiányzik. Illés a szent Isten előtt, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott nincsenek nagy szavai. "Leborult a földre, és az ő orcáját két térde közé tette." Elrejti orcáját Isten előtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs szava engedelmességről, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép, ha így látja őt? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.


Eljőnek majd az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
 Máté 13,49

Uram! Tanításodban sok elcsöndesítő, békességet ajándékozó szeretet van. Gyakran egyoldalúan ezt hallom csak. Az egyházi esztendőnek ezek a napjai erőteljesen figyelmeztetnek az ítéletről szóló tanításodra, melyet mindannyiszor elhanyagolok, valahányszor a bűn kísértésének engedek. Tartsd elém teljes evangéliumodat. A világban az utolsó ítéletről szóló tanításodat sokszor megvetéssel illetik, vagy riasztó gyermekmesének mondják. Különös ez pedig. Mert a megfellebbezhetetlen és igaz ítélet után kiált valami minden ember lelkéből, ha olyan igazságtalanság éri, amelyre írt a földön nem talál. Tanításod szerint az ítélet odaát lesz. Az élettenger túlsó partján. A Te országod hálója minden múló nappal közelebb von oda.

Uram! Még egyet gyökereztess meg bennem: a Te ítélkezésedről van szó. Nem az enyémről. Ma és minden napon, ha az emberekre nézek, vagy rájuk gondolok, tartsd a szemem elé, amit ma mondasz: az "angyalok" lesznek azok, akik parancsodra a szétválasztást végzik az igazak és a gonoszok között. Sohasem én. Az ítélet bizonyossága által engem indíts önmagamba-szállásra. Mások dolgát pedig taníts bizalommal reád hagynom.


Isten velünk harcol

?Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem  marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" (5Móz 31,8).
   Ha egy nehéz munka vagy nagy küzdelem előtt állunk, ez az igehely segít, hogy megerősödjünk. Ha maga az Úr megy előttünk, akkor nem lesz nehéz Őt követni! Ki gátolhatná meg előrehaladásunkat, ha az Úr vezet minket? A hit harcában álló testvéreim gyertek, induljunk sietve tovább! Miért haboznánk, amikor a győzelemhez visz az út?
   Az Úr azonban nemcsak előttünk megy, hanem velünk is lesz. Felettünk, alattunk, körülöttünk és bennünk van a Mindenható és mindenütt jelenlévő Isten. Mindenkor, még az örökkévalóságban is velünk akar lenni, ahogy eddig is mindig velünk volt. Mennyire megerősítene minket ez az ígéret, ha igazán tudnánk hinni Benne! Higgyünk hát, és törjünk előre bátran, kereszt katonái, mert a Seregek Ura velünk lesz!
   Mivel velünk és előttünk megy az Úr, soha nem tagadja meg segítségét tőlünk. Az Ő karja nem lankad el soha, akkor sem, ha minket kell vezetnie. Mindig tovább segít minket, amint éppen szükségünk van rá, még utolsó óránkban is. Nem hagy el soha, sem el nem marad tőlünk. Ő mindig tud és akar segíteni, erőt adni nekünk; mellettünk áll, amíg csak véget nem ér földi harcunk.
   Ne féljünk és ne rettenjünk meg hát, mert a Seregek Ura jön velünk a harcba, Ő viseli a küzdelem nehezét, és Ő adja a győzelmet is.

MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE


  "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:36)
 
  Azok, akik hívőknek vallották magukat, de felkészületlenül érik meg a nyomorúság idejét, kétségbeesetten, égő fájdalommal a világ előtt megvallják bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmük felett. Az ilyen személyek helyzete reménytelen. Amikor Krisztus feláll és elhagyja a szentek szentjét, akkor a nyomorúság ideje kezdődik el és minden lélek sorsa megpecsételődött. Többé nincs engesztelő vér, ami megtisztítana a bűntől és a szennytől. Jézus elhagyja a szentek szentjét, és határozottan a királyi hatalom hangján szól: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz." (Jel 22:11-12)
  Akik halogatták az Úr napjára való felkészülést, azok sem a nyomorúság ideje alatt, sem egyéb elkövetkező időben nem tudják bepótolni. Az igazak nem szűnnek meg kitartó esedezéssel, a haláltusa kiáltásával szabadulásért könyörögni. Semmilyen konkrét bűnükre nem tudnak visszaemlékezni, ám életükben kevés jót találnak. Bűneik előttük mentek az ítéletre, és nevük mellé a "megbocsátott" szót írták. Bűneik a feledés tengerébe merültek, nem marad emlékezetük. A biztos pusztulás fenyegeti őket, és mint Jákób mégsem hagyják hitük erejét csökkenni, csak mert imájukra nem érkezik azonnal válasz. Még amikor az éhség nyilallásait kell elviselniük, a fohászkodást akkor sem hagyják abba. Megkapaszkodnak Isten erejében, ahogy Jákób is megragadta az angyalt; és lelkükben ezt mondják: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26)
  A gyötrelem és nyomorúság ideje a lelkiismeret erőfeszítését és határozott hitet követel, mely elviseli a szükséget és éhséget, és nem esik el a gyengeség miatt, habár kegyetlen próba alatt áll. A próbaidő az, amelyet ajándékba kapunk az Isten napjára való felkészülésre. (Signs of the Times, 1879. november 27.)


Tedd alázatossá szívünket!


Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. (1Kor 3,8)

Isten munkatársai más és más szolgálatot végeznek aszerint, ki mire kapott képességet és elhívást. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz - írja Pál apostol, és arra tanít bennünket, hogy nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve kell végeznünk szolgálatainkat; nem emberi hiúságból kell nagy teljesítményekre törekednünk, hanem Isten és embertársaink iránti alázatból kell munkánkkal másokat szolgálnunk. Aki a hit csíráját elhinti az emberek lelkében, és aki annak növekedését gondozza, nem biztos, hogy ugyanaz az ember. Ahogy Jézus mondta: van olyan eset, amikor más a vető és más az arató. De az ültető és az öntöző, a vető és az arató, az alapot vető és az építő, Isten munkatársai mégis egyek, mégpedig Jézus Krisztusban. Mert mindannyian ugyanabból a kegyelemből lettek Isten munkatársaivá, ezért tudják: mind az ültetésnek, mind az öntözésnek és minden szolgálatnak az adja meg az értelmét, hogy a növekedést, a gyarapodást, a kiteljesedést maga Isten adja és tartja fenn.
Mindannyian Isten munkatársai vagyunk. Isten ügyének munkálására lettünk elhíva, akkor is, ha ezt még nem ismertük fel. Életünkkel, munkánkkal és feladatainkkal más-más területeken tevékenykedünk, de végső soron minden hasznos munkával egymást és az Isten ügyét szolgáljuk.

Hiszem, ha Pál ültet, Apollós öntöz - Isten megadja a növekedést. Amit teszel, örömmel tedd, imádkozzál érte, és bízd Istenre az eredményt. (C. H. Spurgeon)


Urunk, Istenünk! Adj nekünk hitet és belátást, erőt és kitartást, hogy megértsük akaratodat, és téged szolgálhassunk Fiad, Jézus Krisztus útmutatása szerint. Végtelen bölcsességeddel vezess minket oda az életben, ahol szolgálatba kívánsz állítani minket. Ámen.
?Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.?
(Mt. 5:18)

?A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai, külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egy hitpont mellett, de úgyanúgy ellene sem. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy ťmit szól az ÚrŤ, alkalmazzuk az Írás próbáját... Az üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást... Azért tűnik legyőzhetetlennek sokszor a kísértés, mert nem a Szentírás fegyvereivel próbálja legyőzni Sátánt. De angyalok veszik körül azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban. A bajban az angyalok emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra...

A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.?

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből)


Drága ígéret

Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.

(Lukács 11, 9)

Ebben a három mondatban fokozódás van. Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk. A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.

Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet. A hitnek türelmi próbákra van szüksége. Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt. Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz. Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket: „Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amirol Ő biztosít minket.



Imádat


Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem.             — Apostolok Cselekedetei 13,2.
Ez a dicsőítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten törődik velünk. Őt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket, mivel Ő mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add meg nekem.”
Időt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent Szellem kinyilvánította magát!
Isten saját gyönyörűségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel közösségben lehet. Ő a mi Atyánk. Mi Istentől születtünk. Soha egyetlen földi szülő sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a fiaival és leányaival való közösségét.
Szakíts időt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg Neki, hogy mennyire szereted Őt. Dicsőítsd Őt. Adj hálát a jóságáért és kegyelméért.

ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK

"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10).

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások. "Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen." Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság.

És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek. Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű. Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.

Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.


Maradj az Igében


Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.
– János 15:7


 Ez a „maradni” vagy „lakozni” szó nagyon fontos. Amikor Jézus azt mondta, hogy engedelmeskedjünk a parancsolatainak, és tartsuk meg a Szavát, akkor nem egyszerűen arra gondolt, hogy vallásos szabályokat kövessünk.

Azt mondta, hogy engedjük meg, hogy az Ő Igéje – amely egy élő dolog! – lakozást vegyen bennünk. Töltsünk időt az Igével, elmélkedjünk rajta, az Igén járjanak a gondolataink, azt szóljuk, és az vezesse minden cselekedetünket.


Pál apostol így fogalmazott: „A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon…” (Kolossé 3:16). A legtöbb hívőnek fogalma sincs arról, ez mit jelent. Ezért olyan erőtlenek.


Oral Roberts egyszer azt mondta, hogy amikor az Ige valóban benned lakozik, amikor élő, és gyümölcsöt terem, akkor hallod magadban. Tudod, milyen az, amikor egy dallam van a füledben, és állandóan azt hallod? Amikor elkezdesz az Igében lakozni, valószínűleg ugyanígy fogod hallani az Igét is.


Sokszor, amikor kétségbeejtő helyzetben voltam, és azon tűnődtem, mit tegyek, hirtelen egy igeverset hallottam mélyről, a bensőmből. Azonnal tudtam, mi a válasz a kérdésemre. A bennem lakozó Ige megszabadított.

Kérd meg a Szent Szellemet, hogy munkálkodjon az érdekedben. Csak mondd Neki: „Uram, amit az emlékezetembe idézel az Igéből, pontosan az alapján fogok cselekedni. Engedelmes leszek Jézus minden parancsolatának, amit az eszembe juttatsz.”


Hozz egy minőségi döntést arról, hogy az Igében lakozol. Hamarosan azt fogod találni, hogy az Ige lakozik benned.

Igei olvasmány:  Kolossé 3:1-16
A szeretet olyasmi, amit teszel

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.(1Ján. 3:18)


A szeretet több, mint vonzalom és több mint testi izgalom. Több, mint szentimentális érzések összessége, mint ahogy ez manapság a legtöbb dalban elhangzik. Erre alapozva, a szeretet meghal, ha eltűnnek az érzések? Nem, egyáltalán nem. Mivel a szeretet cselekedet, a szeretet viselkedés.


A Bibliában újra és újra az Úr felszólít minket arra, hogy szeressük egymást. De nem tudsz egy érzésnek parancsolni, hiszen, ha azt mondanám neked, „Légy szomorú!„ akkor nem tudnál egyből szomorú lenni. Mint ahogy a színészek, látszólag tudunk érzéseket tettetni, de nem utasíthatod az érzéseidet, hogy parancsra megváltozzanak. Mondtad már valaha egy kis gyereknek: „Örülj!”, amire ő így válaszolt: „Hát, megpróbálok!”


Ha a szeretet csak egy érzés lenne, akkor az Úr nem szólítana fel minket arra, hogy szeressük egymást. A szeretet olyasmi, amit teszünk. Érzésekkel is jár, de a szeretet elsősorban cselekedet.


A Biblia így ír erről: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (1Ján. 3:18). Kimondhatjuk szavakkal a jó cselekedeteket: „Én szeretem az embereket”. De vajon tényleg szeretjük őket? Tényleg szereted őket? A szeretetünk az emberek felé abban nyilvánul meg, hogy hogyan viselkedünk velük.


Beszéljünk róla:

* Ha valaki megkérdezné a barátaidat, hogy te valójában mit szeretsz, szerinted mit válaszolnának?
* Hogyan mutatkozik meg a cselekedeteidben az, hogy te hogyan szereted az embereket?

Isten rád tekint

„Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára." (Lukács 1:48a, KSZE ford.)


Senki sem törődik jobban az életeddel, mint Isten. Egy férfi vagy nő sem, sőt, még te magad sem! Ezért mindig az Isten által elrendelt sors a legjobb választás. Isten szeretete a legteljesebb, Ő mindig gondol rád, és mindig arra gondol, hogy mi lenne számodra a legjobb.

„Bízzátok rá minden gondotokat, mert o gondot visel rátok!” (1 Pét. 5:7) Ami téged foglalkoztat, az Istent is foglalkoztatja. Bármi, ami aggodalommal tölt el; bármi, ami félelmet kelt benned; bármi, ami miatt nem tudsz éjjelente aludni; bármi, ami a figyelmedbe kerül, arra Isten is felfigyel. Senki sem képes jobban törődni az életeddel, mint Ő, miért ne bíznád hát Rá, hogy gondot viseljen róla?

Mária igent tudott mondani Isten rá vonatkozó tervére, mert tudta, hogy Ő mindig gondoskodni fog róla és mindig gondja lesz rá. Ezért tudta dalban dicsérni Őt és ezért mondhatta: „Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára” (Lukács 1:48a, KSZE ford.).

Mit jelent az, hogy Isten figyel rád és „rád tekint”? Azt, hogy éber, rád összpontosít és rád figyel. Mikor Isten „rád tekint”, mindent észrevesz a életedben. Még a hajszálaidat is számon tartja. Ennyire figyel rád az Úr!

Ezért is érdemesebb Isten útján járni, mint a sajátodon. Elfogadni Isten életedre vonatkozó tervét – ez a legjobb terv!


Isten valósága – „ egyszerűen elég”

„Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.” Róma 1:19

Úgy 35 évvel ezelőtt, egy táborban voltam a hegyek között. Egyedül voltam a szobában, ezért imádkoztam: „Istenem, ha tényleg itt vagy, akkor én készen állok. Ha létezel, akkor akarok tudni a létezésedről. És Jézus, ha meg tudod változtatni az életemet, tudni szeretnék róla. Ha van célja az életemnek, akkor szeretném tudni azt.”

Ez életem fordulópontja volt, mert többé már nem rejtőztem el Isten elől. Szerettem volna tudni az igazságot, még akkor is, ha az kényelmetlen lett volna számomra.

Az igazság valóban felfedezhető, de ehhez előbb szükségünk van egy nyitott hozzáállásra, hogy ezt mondhassuk: „Mindennél jobban szeretnénk tudni az igazságot”. Ha egyszer így állsz majd hozzá, akkor felfedezheted az igazságot.

Hogyan?

Először is, láthatjuk Isten munkáját a teremtésben. Ha csupán a természetet szemléljük, már akkor is Isten személyéről szerzünk információkat. Ezért olyan fontos a tudomány, mert segíthet Isten és az univerzum megértésében.

Azt tudtad például, hogy több mint 60.000 bogárfajta él a Földön? Ebből kiindulva láthatjuk, hogy Isten szereti a sokszínűséget. Hogyha megnézünk egy vulkánt, egy szökőárat, vagy éppen egy földrengést, akkor láthatjuk Isten erejét. Az ökoszisztémánk egyensúlyát megfigyelve láthatjuk azt, hogy Isten hihetetlenül jól szervezi a dolgait.

A Biblia azt mondja: „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük. ” Róma 1:19-20