2017. március 12., vasárnap

Boldogság..


Imádkozzunk!
URam! Segítsd boldogulásomat, hogy szeretni tudjak! Ámen


Jézus Krisztus mondja:
"De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."
Lk 11,28

Boldogság... kimondatlanul is ez az a szó, amire legtöbbször gondolunk. Ez persze így természetes, hiszen a boldogság mindenkinek a legfontosabb. Azt mondják, a boldogság sima és egyszerű, de a hozzávezető út igen göröngyös, s ha azt nézzük, hányan vannak "útközben", akkor hamar kiderül, hogy igen nagy mozgásban van ez a 'boldogságkereső' embervilág!

A boldogság különleges érzés, ami magában foglalja a testi-lelki kiegyensúlyozottságot. A test szükségleteinek a megelégítése ugyan a külső dolgoktól függ (evés, ivás, lakhatás, munka), de - a közhiedelemmel ellentétben -, mégsem ez az egyedüli biztosítéka a boldogságnak. Aki csak a külső dolgokat tartja számon, annak valami mindig hiányozni fog, hiszen a boldogság forrása nem külső, hanem belső. Ha valaki a "kevésen is hű", azaz hálaadással él azzal, amije van, akkor nem arra koncentrál, ami nincs. A boldogtalanság legfőbb oka általában az, hogy attól várjuk a boldogságot, ami még nincs meg, ami még hiányzik. Természetesen nem szabad alábecsülni a motivációs erejét a birtoklásnak, de a birtoklás maga soha nem lehet cél, csakis eszköz.

A boldogság az, amikor a valóság szebb, mint, amit álmodtunk... Szerelmesek élik át, élik meg intenzíven így a boldogságot: mert a legfontosabb számukra, hogy "egymásnak vannak". S ebben lényeges a "vannak"! Nem holnapban akarják egymás közelséget, s nem is a tegnap boldogságára akarnak emlékezni - a boldogság emléke már nem(!) boldogság -, hanem az "itt és most" pillanatában akarják megélni az együvé-tartozásukat.

Jézus URunk tanítása szerint a nagyobb boldogság azokra vár, akik nem csak "hallgatják Isten beszédét, de meg is tartják". Isten beszéde ugyanis az élet maga. Nem csak a "biosz", hanem a "dzóé" is, azaz a hálálon átívelő ÉLET. Isten ezt a felfoghatatlan dimenzióba átvezető "lehetőséget" készítette el mindazoknak, akik "szeretik Őt". Akik a Krisztus követésének útjára lépnek, s Istenhez-tartozásuk jeleként önfeláldozóan másokat is szeretnek - olykor-olykor még azokat is, akik nem szeretetreméltóak - azoknak már itt a földi vándorlásuk idején kitágul a világ, s a tökéletesség hiánya ellenére is kiteljesedik az életük... ez pedig egyszerűen: boldogság.

Bűn...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm, hogy szabad akarattal ajándékoztál meg, s dönthetek úgy, ahogyan azt jónak látom. Kérlek, adj nekem értelmes, bölcs szívet, hogy azt válasszam, ami jó és épít, s elvessem mindazt, ami rombol engem, a közösséget, s a Veled való kapcsolatot! Ámen


Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1 Jn 1,8-9

"Gyarló az ember! Négy lába van a lónak, s mégis megbotlik!" - ilyen, s ehhez hasonló szólásokkal mentegetik magukat nem csak azok, akik apró vétkeket, "bocsánatos bűnöket" követnek, de azok is, akik égbekiáltó disznóságokból próbálják kimosdatni magukat. Az eredendő bűn (más néven eredeti bűn vagy a katolikus teológiában áteredő bűn) egy teológiai szakkifejezés. az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének a bűne, mely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot minden emberre átszáll. A Biblia úgy magyarázza, hogy az első ember bűnével visszautasította azt a kegyelmi rendet, amelyet Isten fölkínált neki és utódainak, hogy ti. bölcsességgel és hatalommal ruházta fel ebben az érzékelhető anyagi világban, amit uralma alá vethet. Mindehhez szabadságot is kapott, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót. Sajnos az ember nem a jobbik részt választotta... s választásának következményeit minden ember kénytelen hordozni.

?Peccatum originale ? - mondja Szent Ágoston, s magyarázza az eredendő bűn lényegét, amit abban lát, hogy az embernek eredendően hajlama van a bűnre. De ezen ő nemcsak az ösztönös erőket és az értelmi belátás elleni lázadásukat értette, hanem az Istentől való elfordulást is. Ezt az utóbbit a keresztség eltörli, a rendetlen hajlamok viszont megmaradnak Az eredendő bűn tényét az egyházi hagyomány a Római levél alapján mindig vallotta (Róm 5,12-21). A középkori katolikus tanítás az örök élet elnyerése érdekében szükségesnek vallja a keresztséget, ami eltörli az áteredő bűnt. (Ezért tartja szükségesnek a gyermekkeresztséget.) Ágostonnal szemben ma általános a vélemény, hogy a csupán áteredő bűnnel meghalt gyermekekre nem vár az a kárhozat, ami a személyes bűnök büntetése.

Luther és Kálvin tanításában az eredendő bűn az emberi természet megromlását jelenti. Ebben benne van az értelem elhomályosodása, továbbá a szabadság és az Isten iránti bizalom elvesztése, és ezeket a veszteségeket a keresztség sem pótolhatja. A megigazulás abban áll, hogy Isten a hívő embernek nem számítja be a bűnt. A Tridenti Zsinaton a katolikus egyház elvetette ezt a nézetet, a katolikus janzenisták azonban később Lutheréhez és Kálvinéhoz hasonló tanítást fogalmaztak meg.

Megvallani a bűnünket azt jelenti, beismerjük korlátainkat, s igyekezünk életünket a készségessé formálni a jóra, s ebben Isten segítségét reméljük..



Elhordozás...
A mai nap imádsága:
Uram! Összecsaptak a hullámok a fejem felett, kérlek segíts! Nem látok más megoldást, csakis Téged, nincs más reménységem, csakis a Te szereteted. Irgalmad palástjával takarj be engem, hogy meg ne fagyjon lelkem a bűn fogcsikorgató hidegében, s követésed helyett, nehogy a magam bűnös esze szerint éljek! Ámen
   

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem;
Jn 17,20

Számtalan evangélikus oltárkép témája: Jézus imádkozik a Gecsemámé kertben. A sötét éjszakában egy jól látható alak, akire nem is a holdfény világít, mintha valami más fényesség veszi őt körül. A téma igen közkedvelt a képzőművészetben, különösen a festészetben. Gyakorlatilag nincs kor, nincs irányzat, amely ne próbálta volna a maga módján megfogalmazni ezt a néhány percet: Jézus imádkozik. Nem elmélkedik a hűvös szellők símogatta éjszakában, s magyarázza közben a tanítványainak: Barátaim, így szeressétek egymást, így pedig tiszteljétek az Istent. Most egyedül van, teljesen egyedül. "Világosságként jött ebbe a világba, de a sötétség nem fogadta be őt." - írja az a János, akinek legtovább állt módjában hirdetni az evangéliumot, hiszen Patmosz szigetén halt meg természetes halállal, míg apostáltársai mind vértanú-halált szenvedtek.

Sokszor előfordul életünk folyamán, amikor azt érezzük: egyedül maradtunk. Amikor azt tapasztaljuk meg, hogy még az is kihátrál mögölünk, akiben pedig teljesen megbíztunk. Hittük, hogy ha mindenki el is hagy minket, az a valaki ottmarad, s nekitámaszkodva, biztos pontként tudva őt, segítségével újra erőre kapunk, s vesztes helyzetünkből is nyerésre fordulnak dolgaink. A kijózanító valóság borzalmasabb mindennél: egyedül maradtam! Ilyenkor a keserűséggel vegyes önsajnálat martalékává is válhat az ember - valljuk be őszintén - sok esetben joggal. Ilyenkor jó lenne egy jó szó, egy biztatás, de ahogyan mi magunk "el vagyunk veszve" a saját nyomorúságunkkal, ugyanúgy nincs ideje másoknak sem ránk. Ilyen esetben már csak egy lehetőségünk marad: Kiáltunk, ha még tudunk. Többnyire ugyanis marad a sóhajos kérdés: "Uram, Istenem! Mi lesz most?

Ha mindenki el is hagyna, a Teremtőnk, akinek akaratából élünk, mozgunk és vagyunk, Ő soha. Ahogyan Jézus tusakodik az egész világért, az egyházért, Benne, a halálig hűséges szeretet követőiben, ugyanúgy tusakodunk mi is. Nem Istennel, önmagunkkal. Bűneinkkel, erőtlenségünkkel, magunk okozta szenvedéseinkkel, a sok-sok mulasztás okozta lelkiismeret-furdalással... hogy végül is nem veszünk el ebben a bűn-rohasztotta ingoványban, s megmaradunk egyedül Jézus imádságának, ennek a főpapi imának köszönhetjük. Nem a mi kétségbeesett kiáltásunk az oka, ha még tart a kegyelmi idő, hanem annak az isteni szeretetnek köszönhetünk mindent, ami Jézus Krisztusért hordoz minket nemcsak a mában, de a reménység szerinti jobb jövőben is.




Erőért, hogy teljesíteni tudjuk vállalásainkat.




A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm az erőt, amivel naponta megajándékozol. Add, hogy kegyelmed által másoknak is hasznára válhassak, s eközben ne váljak teherré sem magam, sem enyéim számára! Ámen


"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
Luk 14,26-27

Olyan ige ez, amely okozott már tragédiát a "legjobb családban" is. Rajongó szekták vonzásába került, gyenge akaratú emberek menekültek ezen ige alapján kötelezettségeik elől, hogy megéljék vélt "krisztusukhoz" tartozásukat. 80-as évek végén, 90-es évek elején csalódottak ezrei találtak otthonra a "hit" e különös új világában, nagyon sokan közülük fiatalok voltak. Olyanok, akik nem ismervén az élet realitását, csak az említett ige elejét "értették" - sajnos csak félre, mert Jézus itt egészen mást mond. A Mester kiemeli, hogy a hit mindennél fontosabb, s ezért áldozatot is kell hozni. A fent említett esetnél maradva ez úgy nézett ki, hogy sokan hátrahagyva szociális kötelezettségeiket, belemenekültek ideákkal teli világukba, s a kereszteket nem maguk hordták, hanem hiányukkal azt mások vállára, szülőkére, hozzátartozókéra vetették.

Nem érzem tisztemnek, hogy e sajnálatos, emberi kapcsolatokat szétzúzó egyházacskákról véleményt formáljak - az élet, az idő mindezt megteszi -, inkább csak fel szerettem volna hívni a figyelmet arra, hogy Isten a Bibliával nem szervezési és működési szabályzatot adott, hanem irányt mutatott az embernek. Persze az utasítást mindig egyszerűbb gondolkodás nélkül végrehajtani, mint felelősséggel átgondolni... Mert a Teremtő akarata az, hogy szívünkben hozzuk meg a jó döntést, aminek azonban előfeltétele, hogy Ő helyet kapjon benne. Így válik az eszköz egyben céllá is. Elmenekülni a világból - nem lehet megoldás.

Jézus itt is a kereszthordozásra szólít fel, s a főpapi imájában is így mondja: "Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg a gonosztól." A világban pedig a terheket hordozni kell. Nem szabadulhatunk a sajátunktól, sőt sokszor másokét is hordoznunk kell. Higgyük el, egyedül képtelenek vagyunk megfelelni a kihívásoknak. Aki azonban Urához fordul, az Tőle mindig megtartó erőt, s értelmes szívet nyer.




Értékek...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem látást! Ámen

   

"Aki megtalálja életét, az elveszti azt,
aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
Mt 10,39

Olykor bosszankodom az agresszív reklámokon... Amennyire értékelem az ötleteseket, olyannyira elvetem a bántó, kimondottan "bunkó" hozzáállást, élethez, szexualitáshoz (Lassan melyik reklámban nincs ilyen felhang?) értékhez. Az egyik ilyen irritáló szlogen számomra az évekkel ezelőtti "Nagyot szakíthat!" volt... Nos, valóban "komoly" háromforintos (egyszóval igen csekély) árelőnyt adtak a krumpliból, s még ki tudja miből, de szerettem volna tudni, hogy mibe kerültek ezek az idióta gigant-plakátok? Pontosítsunk: mibe került ez nekünk vásárlóknak(?), melyeket kénytelen-kelletlen kellett nézegetnünk hosszú hónapokon át... S nem mintha az egy-két forint nem lenne pénz - aki kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli -, de a "szakítás", az igazi nagy pénzügyi "durranás" az lenne, ha tisztességesen megfizetett munkadíjakból meg tudnánk fizetni a tisztességes árát az adott árunak. Eladdig azonban, amíg igyekeznek a világ urai - s itt még véletlenül se gondoljunk neves külhoni politikusokra, ők csak transzparens-emberek! - fenntartani az igazságtalan helyzetet: szegények és gazdagok, eladdig ne is gondoljunk világbékére. Ugyanis egyik ember nem hitványabb a másiknál, s persze minden országban akad jócskán munkakerülő, de ennél jobban már nem tudja kizsákmányolni magát "a magyar", mint ahogyan azt teszi... Mindezt kénytelen azért tenni, hogy maradjon az igazságtalan beosztás - akár Európán belül is. Akkor van ugyanis profit, ha az egyik országban olcsón előállítják, s a másikban drágán eladják!

Hogyan kerül ez a társadalomkritika a ma reggeli igéhez? Hát úgy, hogy az általam 'megkritizált' reklámok azt erősítik, amit tompítani kellene: a bírvágyat. Mert az élet értelme nem a "szakítás", meg "lutri", amin persze nyerni is lehet, de gyakorlatban mindenki csak veszít rajta, hiszen az egyetlen hozadéka a főnyeremény ígéretében való édes álmodozás. Mert eszerint a boldogság alapja nem tudás, a becsületes a munka, a szép emberi kapcsolatok, hanem a pénz, amin mindent - mindenekelőtt a boldogságodat is - megveheted... Joggal kérdezhetjük, ha ilyen tudásalapú társadalomban élünk, akkor miért nincs nagyobb erkölcsi-anyagi megbecsülése a pedagógusoknak? Eltelt egy évszázad, s a tanár még mindig a nemzet napszámosa!!! A legdrágábbat, gyermekeinket bízzuk rájuk, s lassan pedig már csak az megy tanárnak, aki eszelősen elhivatott (bolond?) vagy mert nem tudja mit akar csinálni az életben... Ha így haladunk, kihalnak fizika-, és kémiatanáraink, s egyre inkább 'kopnak' gyermekeink, akik csak úgy mellesleg: a jövő zálogai... No de sebaj, nem ezek a dolgok a fontosak, hanem a "szakítás"! Beleharapni az élet nagy zsíroskenyerébe, s amit csak lehet, azt meg kell szerezni! Ha nem teszed, akkor lemaradsz az életről...

Jézus tanítása más dimenziót villant fel: az egyetlen maradandót. Az Isten világában mindig az élet az érték, s nem az, amit megemészt a moly vagy a rozsda! Aki nem látja be, hogy Isten az első, annak valamely múlandó dolog válhat istenévé... s így eljátssza léte legnagyobb lehetőségét, hogy rátaláljon Istenre, s önmagára.



Gyümölcstermő élet...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megmaradjak Benned, s gyömölcsöt teremhessen az életem! Ámen



Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.
Zsolt 32,1

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon,...
Jn 15,16

Tegnapi és mai igénk két oldalról közelíti meg ugyanazt "problematikát", s igyekszik útmutatást, választ adni életünk egyik legbonyolultabbjára: az elhívásban való megmaradásra. Isten vonzásának - Jézus URunk tanításából megtudhatjuk (lásd a Magvető példázatát!) - az emberek háromnegyed része engedelmeskedik. Ez ugyan a túlnyomó többség, de az elhívásban mégsem marad meg csak a háromnegyed egyharmada! Az okokat hamar megtaláljuk éppen a példázatra adott jézusi magyarázatban, de a valóban hívő ember számára kérdés soha nem az, hogy mi van a másik ember hitével, hanem az, hogy mi van a sajátjával?

Az egyik kérdés így szüli a másikat: Miért nem hoz úgy gyümölcsöt az életem, ahogyan azt szeretném, ahogyan azt a JóIsten is akarja? Bennem van a hiba vagy a körülmények kusza együttállásában, hogy mégsem tudom olyan intenzitással cselekedni a jót, ahogyan azt kívánnám? A kérdéssel való foglalkozást nem a hatékonyság utáni modern vágy hajtja, hanem a válasz kívánása a "miért is vagyok ezen a földön?"-kérdésre...

Régi szép magyar nyelvünkben a gyümölcs és a haszon fogalmak ugyanazt jelentették, hiszen mindkettő a természet produktumait jelentette. A 20. században azonban eljutott az emberiség arra a szintre, hogy a természetellenest is hasznosnak minősítette, s így lett pl. "hasznos", a súlyosan természetellenes, 5-6féle mérget maga készítő, rákokozó génmanipulált szója és kukorica - amitől a laboratóriumi egerek rendre rákos daganatokat kaptak - s ugyanígy vált "hasznos"-sá az, ami pusztító: különféle kémiai szerek a mezőgazdaságban, de ugyanígy hasznosnak minősített a tíz-, és százezer-évekre sugárzó hulladékokot termelő atomenergia is, s így válik "hasznossá" az élet kioltását célzó esztelen fegyverkezés is - mert gazdasági fellendülést hoz az adott országnak...

Krisztus URunk arra hívott el minket, hogy gyümölcseink megmaradjanak, azaz ne csak minket, a mienket, hanem az utánunk következő generációkat is szolgálják! Ez azt jelenti/jelentené, hogy a most élő emberek felelősséget hordoznának a jövőért. Ha azonban körbenézünk, akkor kiderül, hogy puhagerincű, önérdekükért egyre zsugorodó világunkat, egész lakott földünk ökoszisztémáját is feláldozni képes hitványok mondják meg, hogy merre forduljon a világ kereke...

Régészek szerint nem kizárt, hogy nem a mostani civilizációnk az első ún. magas-kultúra... Alapos okunk van azt feltételezni, hogy a jóöreg Földünk már megélhetett egy-két ember-krízist. A gigantikus pusztulást nem mindig a meteoritok, szupervulkán-kitörések vagy globális jégkorszakok okozzák! Van itt még az atombombánál is pusztítóbb erő: az önzés! Már csak ezért is kell/kellene megmaradnunk a JóIsten kegyelmes szeretetében... hogy védjük önmagunkat, önmagunktól!



Szenvedés..

A mai nap imádsága:
URam! Nem szeretünk szenvedni, s Te is örömre teremtettél minket... Add, hogy a Te félelmedben tudjuk élni életünket, s olyanná formálódhassunk gondviselő kezed alatt, hogy tükröződhessen életünkben a Te szereteted! Istenünk, adj nekünk kitartást a munkánkban, s megerősítő reménységet az elhivatottságunkban! Erőddel szentelj meg minket, hogy békességet nyerjen a lelkünk! Ámen


Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom... Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
Lk 14,27 és 33

Sokan szeretnének keresztények lenni úgy, hogy ne kelljen túlságosan nagy áldozatot hozni érte. A kereszténység azonban pontosan a tudatosan vállalt áldozatról, a jóért felvállalt szenvedésről szól - éppen ezért kevesek "kiváltsága" a kereszthordozás! Az ember ugyanis - ha csak teheti, ha csak tudja - kerüli a fájdalmat. Szenvedni (ön)magunkért - ha már úgy sincs más választásunk -, képesek vagyunk, de hogy másokért "keresztet hordozzunk", ehhez ténylég szükségünk van felsőbb rendelésre... Ha valaki halálig menően szereti családját, gyermekeit - ez még érthető -, hiszen az ember is, az állatokhoz hasonlóan ösztönösen védi az utódait, de hogy puszta ember-szeretetből valaki életét adja másokért, ehhez valóban "felülről jövő", isteni szeretet szükséges!

Nemcsak az ún. "világiak", de a keresztény emberek között is sokan vallják, hogy "a szenvedés nemesít". Ez bizony tévhit! A szenvedés általában egoistává tesz, az értelmetlen szenvedés pedig agressziót vált ki belőlünk. Aki azonban tudatosan szenved - ez azonban kevesek kiváltsága -, az valóban nemesedik. Vannak olyan embertársaink, akik az ún. mártír-típusúak közé tartoznak, de ők ezt vagy önszeretetből, fontosságtudatból vagy valamilyen tudattalan, mély belső késztetés hatására teszik: nevelés, gyerekkori meghatározó élmények...

Jézus követése, a szenvedést illetően azonban egészen másról "szól". Nem az emberi szenvedés elhordozásának elspiritualizálásáról, hanem az Egyházért vállalt következetes áldozathozatalról! Csak azért, mert valaki szenved - az is lehet, hogy saját hibájából -, attól még nem lesz jó keresztény! Nagyon sokan úgy tekintek betegségükre, mint egy szálkára, egy kis darabra Jézus Krisztus keresztjéből. Jézusnak a nagyobb keresztet, nekik meg ezt a "kisebbet" kell vinni... és erre a kisebb keresztre mondanak igent, és hiszik, ha a "keresztüket" átölelve Jézussal viszik, akkor ebből is áldás, gyümölcs fakad...

Nos, ezzel az elgondolással van egy kis probléma! A szenvedés nem kiváltság, hanem egyetemes isteni törvény, melynek értelmét nem tudjuk megfejteni, mert a szenvedés végső soron mindig misztérium (Isten titka) marad. Jézus URunk azonban nem az általános szenvedés elhordozására buzdít, hanem arra tanít, hogy, aki követi Őt, annak teljesen le kell mondania önmagáról. Jézus követése ugyanis nem triumfáló virágvasárnapos menet, látványos parádé, ahol mindenkinek "kijár a dicsőségből", hanem célirányos, a jóért, a szépért, az értékért véghezvitt szeretet-aktus... Jézus az Ő szenvedéses szeretet-aktusát (hogy ti. hagyta magát) nem magyarázta meg, hanem igent mondott rá, önfeláldozóan elfogadta, szenvedett, egészen a kereszthalálig. Ennek esztétikai szépségéről, filozófiai gyönyörűségéről tettek bizonyságot az elmúlt kétezer esztendő művészei, teológusai.

A sorba beállhatunk mi is. Nem leszünk többek egy láncszemnél, de ha nem vállaljuk fel a nekünk felajánlott belefonódást a bizonyságtevők történelmi láncolatába, akkor megszakad a lánc folyamatossága és soha nem tapasztaljuk meg a testvéri közösséget, amikor jobbról is meg balról is bizonyságtevők állnak mellettünk...

A nyilvántartás törölve!


„…megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kolossé 2:13-14)

Hogy tetszene, ha az összes bűnöd és hibád listája nyilvánosságra kerülne? Nem valami kellemes gondolat, igaz? Létezik egyáltalán ilyen lista? Létezik, méghozzá elég hosszú. Részletesen tartalmazza minden rossz döntésedet, a förtelmes cselekedeteket, a meg nem bocsátó hozzáállásodat, az előítéleteidet, kapzsiságodat, parázna vágyaidat, a hazugságaidat; a Biblia azt mondja, hogy Isten mindezt feljegyezte. De te még sohasem láttad ezt a listát, ugye? Nem, és senki más sem látta. Azért, mert Isten megbocsátotta minden bűnünket, és törölte az ellenünk szóló vádak jegyzőkönyvét. Jól tudjuk, hogy halál volt a fizetség a bűneinkért: „Mert Krisztus is meghalt egyszer s mindenkorra… az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (1Péter 3:18 NIV). Krisztus megbocsátott, és megsemmisítette a minket terhelő vádiratot.

Jézus félretette isteni palástját, és felvette a mi bűnnel szennyezett szégyenruhánkat: a szégyent, hogy meztelenül kell függenie barátai és családja előtt; a kudarc szégyenét, amikor egy ideig úgy tűnt, hogy a sátán a győztes és Jézus a vesztes; a vétkeink szégyenét, ahogy „bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk” (1Péter 2:24).

Van egyáltalán határa az Ő szeretetének? Ha van, akkor a házasságtörő Dávid sohasem találta meg. Sem Pál, a keresztényüldöző. Sem Péter, a hazug. Sem a lator a kereszten. És te sem fogod megtalálni. Amikor Jézus így kiáltott a kereszten: „Elvégeztetett”, Isten minden bűnre, amit valaha is elkövetsz, az anyaméhtől a sírig, azt írta, hogy „teljesen kifizetve”!



HŰSÉGESNEK KELL LENNED

„... aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hü volt... " (Zsidók 3:2)

A hűség több mint egy szép fogalom; valamihez vagy valakihez kell hűségesnek lenni. Valójában azzal tudjuk megmutatni Isten iránti hűségünket, hogy betartjuk ígéreteinket, melyeket más embereknek tettünk, és tartjuk magunkat elkötelezettségeinkhez. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek..." (Kolossá 3:17). Ez azt jelenti, hogy az Úr ezt látja, ez Őt dicsőíti, és Ő fogja megjutalmazni is. Ha nem szereted a hozzád közel álló embereket, igazából nem szereted Istent sem. Jézus ezt így fogalmazta meg: „...amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg" (Máté 25:40). A hűség szó a görög nyelvben ezt jelenti: „szavahihető, meg­bízható". Ha szavadat adod valakinek, számíthat rá, hogy meg is tartod? Nagyon sokan közülünk egész egyszerűen nem megbízhatóak. Nem lehet arra számítani, hogy meg is teszik, amit mondanak. Nem számít, milyen tehetséges vagy, ha nem vagy megbízható, Isten nem tud használni. Ő pedig próbára fog tenni! Hogyan? Úgy, hogy egy időre megbíz valamivel, amit nem akarsz csinálni, ami nem szórakoztató és nem érdekes, valamivel, ami talán azzal jár, hogy alá kell rendelned magad valaki más tekintélyének, valamivel, ami ellen berzenkedsz. Aztán ezt fogja mondani: „Csak légy hűséges!" A hűség pedig nem csupán annyi, hogy nap mint nap megjelensz és elvégzed a dolgod - nem, ez azt jelenti, hogy jó lélekkel, jó hozzáállással végzed! Isten megjutalmazza az ilyen hűséget. Jézus azt

mondta:. ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?" (Lukács

16:12). Egyszerűbben fogalmazva: ha sikeres akarsz lenni, hűségesnek kell lenned.

Törpüljenek el félelmeid!

„Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4)
Mary szerette a háziasszony teendőit végezni. Férjével, Johnnal, aki sikeres üzletember volt, már harminc éve voltak házasok. John mindig elrendezte a dolgokat, és Mary megszokta, hogy sosem kell kockázatot vállalnia. Legnagyobb félelme azonban az volt, hogy egy napon egyedül marad. Néha azt mondta barátainak: „Remélem, én megyek el hamarabb, és nem John, mert el sem tudom képzelni, mihez kezdenék egyedül.” John azonban beteg lett, és attól kezdve Marynek kellett róla gondoskodni, és neki kellett meghoznia a mindkettőjükre vonatkozó döntéseket. Eleinte idegőrlő volt. De amint elkezdett Istenben bízni, és elhatározta, hogy felvállalja a feladatot, Mary érdekes felfedezést tett: a biztonságot nem a dolgok birtoklása adja, hanem az, ha jól tudunk bánni velük. Rájött, hogy sokkal könnyebb szembenézni a félelmekkel, mint elviselni a hosszú éveket, amikor végig alkalmatlannak, tehetetlennek és másoktól függőnek érezte magát. Mindig könnyebb szembenézni a félelemmel, mint gyámoltalanul éldegélni. Sőt, ha hagyod, hogy a félelem megbénítson, akkor végül állandó rettegés között fogsz élni, örökös tehetetlenségben, ami százszor rosszabb, mint ha szembenéztél volna a félelemmel, és továbbléptél volna. Az igazság az, hogy ha elég sokszor mondogatod magadnak, hogy valamire nem vagy képes, akkor tényleg képtelen leszel rá – még ha minden adottságod, időd, forrásod, terved és baráti segítséged meg is van hozzá, hogy véghezvidd. Csak azok tudják megtenni, akik azt mondják magukban, hogy képesek rá. Ha kimondod, hogy hiszel önmagadban, és ami még több: a benned élő Istenben, ez talán nem garantálja a sikert, de ha azt mondod, hogy nem fog menni, az garantálja a bukást. Ma tehát nézz szembe emelt fővel a félelmeiddel, és meg fogod látni, hogy zsugorodnak össze!


Vidd Jézushoz mindazt, ami „elfolyik”!

„És íme, egy… vérfolyásos asszony…” (Máté 9:20)

Vannak olyan problémáid, melyekkel már oly régóta küszködsz, hogy egészen kiszívták belőled az életet? Előkapják az önéletrajzukat, és arra emlékeztetnek, hogy te már mindent megpróbáltál, de semmilyen megoldás nem működött? Azt suttogják: „Itt vagyok, és itt is maradok. Szokj hozzá!” Mondtad már magadnak: „Azt hittem, hogy mostanra meggyógyul a házasságom / helyreáll az egészségem / ki tudok mászni az adósságból / megnyílnak az ajtók”, de mindez nem történt meg, és ez elcsüggeszt? Ha így van, tedd, amit ez az asszony tett: „És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony… ezt mondta magában: »Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok«.” (Máté 9:20-21). Ennek a beteg asszonynak három lehetősége volt. Mondhatta volna magának ezt: 1) „Semmi sem fog változni” 2) „Ekkora tömegben Jézus soha észre sem vesz engem” vagy: 3) „Ha csak megérinthetem… meggyógyulok”. Ő a harmadik lehetőséget választotta, tedd ezt te is! Halkítsd le a nemet-mondókat, hallgattasd el a kétségeidet, kezdd el a hit szavait mondani, és indulj el Jézus felé!

Máté azt írja: „… ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta«.” (Máté 8:16-17). Jézus szeret téged, és meg akar gyógyítani. A múltad nem számít, sem a jelenlegi körülményeid. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy hittel megérintsd őt. Amit Jézus annak az asszonynak mondott, azt mondja ma neked is: „a hited megtartott téged: menj el békességgel!” (Márk 5:34). Hozd tehát Jézus elé az életedet elapasztó problémákat, és engedd, hogy Ő megérintsen téged!
A Bibliára a szívedben van szükség, nem csak a házadban

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon." (Kolossé 3:16a)



Ahogy a fizikai erőnléthez ételre van szükséged, úgy a lelki erőnléthez lelki eledelre van szükséged. A Biblia saját magát lelki eledelként jellemzi - lelki életünk vize, teje, kenyere és húsa. Mindez szükséges a létfenntartáshoz.

Hogyha építési vállalkozó lennél, nem küldenél dolgozni olyan embert, aki nem evett két hete. Ha parancsnok lennél a hadseregbeb, nem küldenél olyan embert a csatába, aki nem evett egy hónapja. Így van? Táplálkoznunk kell ahhoz, hogy erőnk legyen teljesíteni az előttünk álló feladatokat.

Nem sok sikered lesz megnyerni az előtted álló lelki csatákat, ha halálra éhezteted magad. Ezért kell táplálnunk magunk Isten Igéjével.

Ellentétben a fizikai étellel, amikor az Igével táplálom magam, egyre éhesebb leszek. Minél jobban érzem és látom, hogy Isten milyen jó, egyre többet akarok.

A Biblia ezt mondja a Kolossé 3:16-ban: "A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon." Pál azt mondja, engedjük, hogy a Biblia elfoglalja helyét életünkben gazdagon és mélységesen és önzetlenül.

Tehát hogyan tápláljuk magunkat Isten Igéjével?

Fogadd be az Igét a füleddel! Járj gyülekezetbe és hallgasd az igehirdetést.
Olvasd az Igét a szemeddel! Ahogy mondtam, attól, mert van Biblia a házadban, attól még nem lesz áldott az életed. A Bibliának a szívedben kell lennie.
Kutasd az Igét a kezeddel és a száddal! Amikor Isten Igéjét tanulmányozod, tarts egy ceruzát a kezedben. Írd le, hogy Isten mire tanít. Beszélj más hívőknek kiscsoportos formában arról, amit felfedeztél.
Elmélkedj az Igén! Gondolkozz és rágódj Isten Igéjén.
Emlékezz az Igére a szíveddel! Ritkán lesz nálad a Biblia, amikor szükséged van rá. Tanuld meg Isten Igéjét kívülről.

Beszéljetek róla:
Táplálod magad a fenti pontoknak megfelelően, vagy csak általában abbahagyod az első pontnál? Milyen változtatásra van szükséged, hogy tápláld a lelked?
Leírod, hogy mit tanít neked Isten? Mit tanulsz meg a Szentírásból?
Milyen lelki csatát vívsz ma? Odafordultál már Isten Igéjéhez táplálékért?


Ahhoz, hogy Istent meghalld, Te is kellesz!


"Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Lukács 8, 15


Isten azokhoz az emberekhez szól, akik már előre eldöntik, hogy megteszik majd, amit mond, és nem azokhoz, akik azt mondják, hogy "Istenem, mondd meg mit tegyek, aztán majd meglátom, hogy megteszem-e vagy sem".


Ha együttműködő vagy, meg fogod hallani Isten hangját. A mai igeversben a jó föld az engedelmes szívet jelenti. Ez annyi, mint bátran kijelenteni, hogy "Istenem, bármit megteszek, amit akarsz, hogy megtegyek! Még akkor is, ha ijesztőnek, szokatlannak vagy nehéznek tűnik, kitartó leszek, amíg nem látom a gyümölcsét!"


Hogyan teremhetsz gyümölcsöt? A Lukács 8,15 szerint a kulcs az állhatatosság. Jézus ezt mondja: "Ők hallgatják az igét, meg is tartják, és állhatatosan továbbadják másoknak is, akik aztán szintén hinni fognak" (angolból fordítva).


Nagyon jó módja a gyümölcstermésnek, ha a tanultakat továbbadjuk. Taníts vagy tanítványozz valakit! Ez a növekedés titka! Bármit is tanulsz, amint megtanultad, add tovább másoknak! Mindenki, aki tanít, maga épül a legtöbbet általa, mert amikor megtanítasz valamit, bebizonyítod, hogy nem csupán hallomásból tudsz valamiről, hanem beépítetted azt, és így képes vagy átadni másoknak is.


Bibliai próféciák: Mi a valószínűségük?


„Sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2Péter 1:21)


A Biblia a történelem legtöbbet olvasott könyve. Ugyancsak a legnagyobb példányszámban eladott, a legtöbb nyelvre lefordított könyv a történelem során.
Igen, és még több: Isten szava, Isten lehelete. 2Timóteus 3:16 ezt mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.”
Ez azt jelenti, hogy a Biblia nem csupán egy jó gondolat. Isten szava a számunkra. Az egyik ok, amiért tudhatjuk, hogy a Biblia igaz és bizalomra méltó, hogy ezer és ezer próféciája igaznak bizonyult a történelem során, vagy igaz lesz. A Biblia minden egyes próféciája pontosan úgy, ahogyan Isten előre megmondta, beteljesedett vagy valamikor a jövőben be fog teljesedni.

Egyedül Jézusról több mint 300 próféciát tartalmaz a Biblia, mindegyik legalább ezer évvel a születése előtt íródott. A Biblia előre kijelentette mikor fog megszületni, hol fog megszületni, hogyan fog megszületni. Nem volt lehetősége manipulálni a születését, hogy betöltse ezeket a próféciákat.
Azt is előre kijelentette, hogyan fog meghalni. Ezer évvel Jézus halála előtt, Dávid leírta Jézus halálát a kereszten az egyik zsoltárában. Nem használhatta a „keresztre feszítés” szavakat, mert ezt senki sem ismerte akkor. Messze korábban, mielőtt a rómaiak kigondolták volna az emberek keresztre feszítését, Dávid már leírta.
Ezt egyedül csak Isten tudhatta.

Mekkora a valószínűsége, hogy előre tudok tenni rólad 300 kijelentést, és mindegyik igaznak bizonyul? Végtelenül kicsi, le sem tudnád írni ezt a számot. Sokkal nagyobb hit kellene elhinni a Bibliai próféciák véletlen egybeesését, mint azt elhinni, hogy Isten tervezte, rendezte így.
A Biblia azt mondja: „Sohasem származott prófécia embertől, hanem a Szent Lélek adta emberi beszédként, amely Isten irányítása alatt állt.” (2Péter 1:21 – GW fordítás)
A bibliai időkben senki sem akart próféta lenni. Izraelben az volt a törvény, hogy Isten prófétájának 100 %-ban igaznak kell lennie. Ha csak egyszer is hibáztál, akkor hamis prófétának tekintettek és a büntetésed halál volt. A prófétának jobb volt, ha igaz!
És a Biblia próféciái igazak voltak – minden egyes prófécia. Megbízhatsz a Bibliában, mert minden, amit megjövendölt, igaznak bizonyult.

Beszéljetek róla:
Megbízol a Biblia igazságában, vagy a kétségeid távol tartanak attól, hogy meghalld, amit Isten mondani akar neked?
Az életedben mennyire hasznos a Biblia? Csak bátorításként használod, vagy eszköz „a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre”?

Mit tegyek, ha nem értem?

"Tudom, hogy megtehetsz bármit, és senki sem állíthat meg téged. Azt kérdezed: Ki kérdőjelezhetné meg bölcsességemet ilyen balgán? Beszéltem és beszélek olyan dolgokról, melyeket nem ismerek, dolgokról, melyeket nem tudok felfogni... Visszavonok mindent, amit mondtam, hamuba és porba ülök, hogy bűnbánatom megmutassam." (Jób 42,1-3.6, NLT fordítás)


Ahelyett, hogy azt kérdeznéd Istentől, "Miért?", meg kell tanulnod bízni benne olyan helyzetekben is, amelyeket nem értesz igazán. A Jób könyvében 37 fejezeten keresztül Jób mindig azt kérdezi, "Miért?" - "Miért történt ez meg velem? Miért engedted meg ezt? Miért fáj annyira? Miért ilyen borzasztó? Miért nem válaszolsz az imádságaimra?"

A 38. fejezetben Jób felhagy a miértek boncolgatásával. Isten pedig így válaszol: "Most én szeretnék kérdezni néhány dolgot." És a következő két fejezetben Isten elárasztja Jóbot olyan kérdésekkel, amikre egyedül csak Isten tud válaszolni.

Isten ilyen kérdéseket tesz fel Jóbnak: "Hol voltál, amikor az univerzumot alkottam? Meg tudod magyarázni a gravitáció törvényét?" Két fejezettel később pedig Jób rádöbben, hogy ő csak ember, és a tudása igencsak behatárolt. Kicsoda ő, hogy kérdőre vonja Istent.

Jób felhagy a számonkéréssel és elkezd bízni. Így válaszol Istennek: "Tudom, hogy megtehetsz bármit, és senki sem állíthat meg téged. Azt kérdezed: Ki kérdőjelezhetné meg bölcsességemet ilyen balgán? Beszéltem és beszélek olyan dolgokról, melyeket nem ismerek, dolgokról, melyeket nem tudok felfogni...Visszavonok mindent, amit mondtam, hamuba és porba ülök, hogy bűnbánatom megmutassam." (Jób 42,1-3.6, NLT ford.)

Te mit teszel egy olyan helyzetben, amikor nem látod tisztán, miért történnek a dolgok, és értelmetlennek tűnik minden, ami veled történik?

Emlékeztesd magad ezekben a helyzetekben arra, amit már tudsz Istenről. Jób még a kétségek között is elismerte és kimondta, amit már tudott Istenről: tudta, hogy Isten egy szerető Isten (Jób 10,12), hogy Isten mindenható (Jób 36,22), hogy Isten irányít mindent (Jób 34,13), hogy Istennek terve van az életére nézve (Jób 23,14) és hogy Isten meg fogja őt védeni (Jób 5,11).

Nem tudom, hogy éppen milyen helyzetben vagy, de szeretném, ha tudnád, hogy Isten teljesen és minden apró részletre kiterjedően tudja azt, ami az életedben lezajlik. Minden lélegzetvételednek figyelmet szentel, és semmi sem kerülheti el a figyelmét.

Talán nem érted, miért mész keresztül olyan dolgokon, amin épp keresztülmész, de meg kell mondanod Istennek ezt: "Tudom, hogy jó vagy; tudom, hogy szeretsz; tudom, hogy hatalmas vagy; tudom, hogy ismered az életem minden apró részletét; tudom, hogy mindent irányításod alatt tartasz; tudom, hogy van egy terved a számomra; tudom, hogy meg fogsz védeni." És ezután bíznod kell Istenben, történjen bármi is.

Mindegy min mész keresztül, mondd el Istennek, ahogy érzel. Ő tudja azt kezelni. És fogadd el mások segítségét is. Ne kérdezgesd tovább, "Miért?", hanem bízz Istenben akkor is, ha nem értesz dolgokat.

Beszéljünk róla:

* Istennek milyen tulajdonságairól tudod már biztosan, hogy igazak? Honnan tudod?
* Hogyan segítenek ezek abban, hogy jobban megbízz Istenben?
* Írj le egy imádságot Istennek, amiben elmondod, hogy Ő ki és hogy miért bízhatsz benne, és ebben a leírt imában adj Neki hálát azért, hogy szeretettel odafigyel rád.