2017. január 19., csütörtök

A bölcs ember tudja, hogy Isten mindig vele van

Isten mindig éber, folyamatosan őrködik azok felett, akik teljesen elkötelezettek felé. (2 Krónikák 16:9 MSG fordítás)


Amikor Isten ad neked egy feladatot, akkor biztos lehetsz benne, hogy belefutsz majd késésekbe, nehézségekbe, kerülőutakba vagy zsákutcákba. Ezek az élet természetes részei. De ezekre fel lehet készülni.

Például, ha valakinek igazán volt oka az elbizonytalanodásra, akkor az Noé volt. Tudod mennyi időbe telt Noénak a bárka megépítése? 120 évbe. Te tudnál dolgozni egy feladaton 120 évig anélkül, hogy bárkitől is kapnál egy bátorító szót?

Noé bízott Istenben. És amikor hallotta Isten figyelmeztetését a jövővel kapcsolatban, akkor Noé hitt neki még akkor is, amikor semmi jele nem volt árvíznek. Fogadni mernék, hogy több olyan nap is volt, amikor Noénak nem volt kedve dolgozni menni, de 43800 napon keresztül mindig kiment ugyanoda, és dolgozott.

Te se add fel az álmod! Ne add fel a házasságod! Ne az fel az egészséged! Ne, ne és ne add fel! Isten irányítja a dolgokat! Életed hátralévő fejezetét még nem olvastad. Isten már megírta azt, de te még nem olvastad.

A Biblia azt mondja: "Isten mindig éber, folyamatosan őrködik azok felett, akik teljesen elkötelezettek felé" (2 Krónikák 16:9 MSG ford.). Isten keresi azokat az embereket, akiket megáldhat.

Beszéljünk róla:

* Milyen nagy álmodat akartál már feladni nehézségek vagy késedelmek miatt?
* Milyen módon szeretnéd, ha Isten megáldana, amikor teljesen odaszánod az életed Neki?



Az értékelés elve: határozd meg jelenlegi helyzetedet

„Ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Róma 12:3

Sosem jutsz el oda, ahol lenned kell, amíg nem tudod, hogy most hol vagy. Ezért, ahogy a Róma 12-ben olvassuk, ha bármit is változtatni akarsz az életedben, alázatosan meg kell határoznod, ki kell értékelned a jelenlegi helyzetedet.
Azért mondom azt, hogy alázatosan, mert általában nem akarjuk beismerni, hogy mi az, ami nem működik az életünkben. Nem akarjuk belátni, hogy mélypontra kerültünk, hogy nem jönnek össze a dolgaink. Nem akarjuk észrevenni, hogy változtatnunk kell. Úgy teszünk, mintha minden a legjobban működne. A saját büszkeségünk szabta határok ezek.
Az alázat a változásnak az az eleme, amely legyőzi a büszkeségünket. Úgy kell kezdenünk, hogy beismerjük, nem halad minden a legjobb úton.
Mi a helyzet nálad? Vannak nehézségeid, amiket takargatsz? Probléma van a házasságodban? Valamilyen szenvedéllyel küszködsz? Az egészségeddel van baj? Bármiről is legyen szó, a kezdő lépés az őszinte önértékelés.
A változáshoz hit is szükséges. Hiszel abban, hogy képes vagy változni? Elhiszed, hogy az életed máshogy is folyhatna? Tedd fel magadnak a kérdést, mennyi hitre lenne szükséged ahhoz, hogy végrehajtsd azokat a változásokat az életedben, amiket szeretnél. Többre, mint amennyi most van? Ez sokat elárul a hited mértékéről.
Szeretném, ha növekednél a hitedben, hiszen hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Szeretném, ha növekedne a hited mértéke, és szeretném, ha annyira nagy célokat tűznél ki magad elé, hogy muszáj legyen hitben fejlődnöd.
Honnan fog kihajtani ez a hit? A Róma 10:17-ben olvashatod: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Vagyis, ha többet olvasod a Bibliát, akkor növekedni fog a hited, az Istenbe vetett bizalmad elmélyül, és ezáltal fogsz megváltozni.


Az ütőkártyák: a döntéseid

"Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak" (Róma 8:29-30a - egyszerű fordítás).

Csodálatosan összetett vagy (Zsoltárok 139:14). Hogy betöltsd Isten célját az életedre, minden dimenzióját át kell nézned az életednek, és meg kell értened öt olyan tényezőt, ami befolyásolja a személyiségedet. Ezen a héten már beszéltünk arról, hogyan befolyásolja a kémiánk, a kapcsolataink, a körülményeink és a lelkiismeretünk azt, ahogyan formáltattunk.

Ha ezek a tényezők olyanok, mint az az öt kártya, amit a pókerben osztasz, akkor az ötödik tényező lenne az ütőkártyád. Miért? Mert ezek a te döntéseid és hatással lesznek az összes többi kártyádra. Talán nem vagy képes arra, hogy irányítsd a kezet, ami osztott neked, de az ütőkártyádat használhatod arra, hogy döntéseiddel megváltoztasd azt, ahogyan élsz.

A Biblia azt mondja, hogy Isten képmására teremtettünk. Semelyik más élőlény nem teremtetett az Ő képmására. A kutyáknak vannak megérzéseik, de nem tudják a különbséget rossz és jó között. Az elefántoknak nincs erkölcsi érzékük. De neked megadatott, hogy választhatsz jó és rossz között. A választás szabadsága az ember legnagyobb áldása és átka egyben, mert ostoba döntéseket hozunk állandóan, melyek bennünk és másokban is kárt okoznak.

Az ütőkártya megváltoztathatja a többi osztott kártya színét és számát. Nem te választottad a kémiádat, de megválaszthatod mit teszel a testeddel. Nem te választottad az összeköttetéseidet, de lehetnek új kapcsolataid, és megjavíthatod vagy gondozhatod azokat, amelyek már megvannak. Megválaszthatod hogyan reagálsz a körülményeidre és választhatod azt, hogy nem hiszed el többé azokat a káros dolgokat, amiket az emberek mondanak neked.

A személyiséged a döntéseid alapján alakul ki. Ma milyen döntéseket fogsz hozni, melyek pozitív irányba befolyásolják az életed hátra lévő részét?

Beszéljünk róla:

* Ma milyen segítségre van szükséged Istentől ahhoz, hogy felülkerekedj az életedben lévő nehéz körülményeken, amelyek megakadályozzák, hogy jó döntéseket hozz?
* Imádkozz és kérd Istentől a segítséget, amire szükséged van!







Isten Igéje: Nem tudsz élni nélküle

"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (János 17:17)

Isten Lelke Isten Igéjét használja, hogy olyanná tegyen minket, mint Isten Fia. Ha Jézushoz hasonlóvá akarunk válni, akkor meg kell töltenünk az életünket az Ő Igéjével. A Biblia azt írja: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2 Tim. 3:16-17)

Isten Igéje nem hasonlítható semmilyen másikhoz. Mert ez élő Ige. Jézus mondta: "azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet."(Jn. 6:63)

Mikor Isten beszél, a dolgok megváltoznak. Körülötted minden - minden teremtmény - azért létezik, mert Isten azt mondta: "Legyen!". Valósággá lettek a szavai.

Isten Igéje életet teremt, hitet teremt, változást hoz, elijeszti a Sátánt, csodákat okoz, szíveket gyógyít, jellemet épít, körülményeket változtat meg, örömöt hoz, túljuttat a nehéz helyzeteken, legyőzi a kísértést, reményt táplál, kitisztítja az elménk, dolgokat kelt életre és örök garanciát biztosít a jövőnkre! Nem tudunk élni Isten Igéje nélkül! Sose veheted biztosra a dolgokat körülötted. Úgy kéne gondolnod az Igére mint életed olyan alapvető hozzávalóját, mint az étel.

Jób mondta: "Jobban becsülöm a szája mondásait mint a naponkénti kenyerem." (Jób 23:12 - angolból ford.) Isten Igéje a lelki táplálék, amire szükséged van, hogy betöltsd a célod.

Beszélj róla

Hogy változtatta meg az életed, hogy ismered Istent?
Kérdezz meg másokat, mit tesznek, hogy meg tudják tartani az Igét. Hasonlóképp te is oszd meg másokkal, te mit teszel ezért. Tanuljatok egymástól!
A DICSŐÍTÉS DOMINÓHATÁSA

„... egyre jobban dicsérlek..." (Zsoltárok 71:14 NLT)


Ne csak a templomban dicsérd Istent! Légy olyan, mint a zsoltáríró: „Áldom az Urat min­denkor, állandóan őt dicséri szám" (Zsoltárok 34:2)! Amikor úgy érzed, nincs kedved dicsőíteni az Urat, mégis megteszed, mert kedvére akarsz tenni, ezt nevezik a „dicsőítés áldozatának" (Id. Zsidók 13:15). És ha a dicsőítés életstílussá válik, az olyan, mint a domi­nóhatás (amikor az egyik változás előidéz egy másikat, és az egy következőt). Ha elmon­dod Istennek, milyen csodálatos Ő, mennyire szereted, és mennyire szeretnél időt tölteni vele, nagyobb valószínűséggel fogod tapasztalni, hogy házastársad azt mondja neked, mi­lyen csodálatos vagy, mennyire szeret, és mennyire örül, hogy veled lehet. Idővel az egész családod és a barátaid is kezdik érezni a dominóhatást. Másrészt, ha nem adod meg a dicséretet, amely Istent megilleti, önmagadat fosztod meg attól, amire szükséged van az élethez. Dávid ezt mondta: „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!" (Zsoltárok 34:3) Isten az ő népének dicséretei között lakozik (Id. Zsoltárok 22:4 Károli). Ha azt mondod neki: „Uram, csodálatos vagy, nincs olyan probléma, amit Te ne tudnál megoldani, nincs olyan szükség, amit ne tudnál betölteni. Minden terhemet rád vetem. Tudom, hogy szeretsz engem, és ezért nem adom meg magam a depressziónak és a vereségnek. Benned bízom, hogy legyőzöd ellenségeimet, betöröd a zárt ajtókat, és győzelmet adsz nekem" - Isten elküldi angyalait, hogy harcoljanak, és megnyerjék számod­ra a csatát (Id. Zsidók 1:14) Nem csoda hát, hogy Dávid ezt mondta: „...egyre jobban di­csérlek Téged" (Zsoltárok 71:14 NLT). Ez működik! Nem gondolod, hogy itt az ideje neked is így gondolkoznod?



„Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap." (Zsoltárok 71:8)

2007-ben, a leukémia ellen vívott harca után Roger Bennett zongorista és énekíró meg­halt. Azt hitte, hogy már gyógyulóban van, ám a betegség még hevesebben tért vissza. Ezt írta weboldalára: „Ellenségünk pontosan úgy vadászik ránk, ahogy a Biblia írja: mintegy or­dító oroszlán. Megbújik a bokrok között, várva a gyöngeség legapróbb jelére. Akkor lecsap. Nem fizikailag csapott le rám, ennél fontosabb részeimet támadta meg - az örömömet... a bizakodásomat... a reményemet. Minden gondolat, mellyel a menny felé fordultam, vissza­pattant, mintha csak hamisítvány lenne, ami nem ér egy vasat sem. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam a dolog jó oldalát nézni, végül mindig a sötét jövőt láttam magam előtt. Aztán az ellenség bevetette leghatásosabb fegyverét: a kétséget. »Te keresztyénnek nevezed magad. Micsoda képmutató! Hiszen most jobban félsz, mint valaha... tele vagy kétségbeeséssel. Ennyit a hitedről, gospel-énekes* úr!« Elhittem mindent, amit mondott. Megpróbáltam mindent, amit csak ismertem, hogy kivonjam magam a hatása alól... Azt gondoltam, ha sikerül elaludnom, akkor elmúlik... de az óra úgy járt, akár egy lassított felvétel. Az elalvás még nagyon messze volt. Megpróbáltam belefeledkezni a Bibliába, de a szavak összemosódtak, és semmit sem értettem belőlük." Aztán Bennett átélt egy isteni megvilágosodást, miközben a börtönben lévő Pálról és Szilászról gondolkodott. „Ok nem estek kétségbe" - írja. „Dicséreteket énekeltek, és ez lett fegyverükké. Ekkor egymás után eszembe jutottak a régi énekek, és elénekeltem őket üres szobámban. Nem volt nagyszerű előadás, de valószínűleg a legnagyobb erejű áldás, amit valaha is kaptam." A zsoltáros ezt írta: „Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap" (Zsoltárok 71:8). Próbáld ki! Ez a haditerv mindig működik!




Élj teljes életet!

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Ahhoz, hogy teljes életet élj, három dolog szükséges:

1) Egy jó mentor. Pál azt írja: „Legyetek követőim, testvéreim!” (Filippi 3:17). A jó mentor példaadással vezet; tudja, hogy ahhoz, hogy kövessék, ki kell érdemelnie a tiszteletet. Gondosan szabja meg utasításait, ismerve erősségeidet és gyengeségeidet; tudva, hogy a jobb agyféltekéd és a kreativitásod/intuíciód érvényesül inkább, vagy a bal agyféltekéd és az elemző készséged. Tudja, hogy vizuális vagy verbális típusú vagy-e. Tudja, hogy mikor kell vállon veregetni vagy éppen kiporolni a nadrágodat. Ha ilyen mentorod van, áldott vagy. Ha nincs, kérj Istentől egyet!

2) Ami csak tőled telik. Andrew Carnegie mondta a következőt: „Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy olyan embereken segítsünk, akik nem segítenek saját magukon. Senkit sem tolhatsz fel a létrán, ha ő maga nem akar felmászni.”

3) Egy kis plusz. Ez az a „plusz mérföld”-alapelv, amit Jézus tanított (Máté 5:41). Mit takar? a) egy kevés plusz erőfeszítést. Art Williams azt mondta: „Az emberek 50%-át kemény munkával győzöd le; másik 40%-ot azzal, hogy becsületes ember vagy… a maradék 10%-ot pedig nehéz küzdelemben”. Ha nyerni akarsz ebben a harcban, döntsd el, hogy mindig vállalsz egy kis pluszt. b) plusz időt. „…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik…” (Habakuk 2:3). Egyszer megkérdezték Gutzon Borglum-ot, a szobrászt, aki az amerikai elnökökről a hegyoldalba vésett emlékművet készítette a Mount Rushmore-on, hogy tökéletesnek tartja-e művét. Állítólag ezt válaszolta: „Most még nem az. Washington elnök orra egy hüvelykkel hosszabb a kelleténél. Bár jobb is így. Az erózió majd elvégzi a munkát, és 10.000 év múlva pont jó lesz.”





IDOMULNI VAGY FORMÁLÓDNI?


„…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Chuck Swindoll mondta: „Szeretjük úgy elképzelni magunkat, mintha a magányos farkasok különös fajába tartoznánk. A valóság azonban az, hogy nem szeretünk másnak látszani, nehogy kiközösítsenek, fanatikusnak bélyegezzenek és elutasítsanak. Ezért aztán alkalmazkodunk. Láthatod, mennyire igyekszik egy gyermek, hogy elnyerje a felnőtt tetszését; a serdülő, hogy igazodjon a kortárs csoporthoz; és ott a felnőtt, aki majd belerokkan, csak lépést tarthasson a szomszédokkal.” Különbözni csak azért, hogy mások legyünk, mint a többiek, valószínűleg semmit sem ér, sőt igazából ellenkező hatást vált ki. Isten azt várja tőlünk, hogy hajlandóak legyünk gyökeres változásra. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújúlásával” (Róma 12:1-2). ;Íme, két fontos észrevétel, ami segít elérni ezt a célt: 1) Az átformálódás a hívők sajátossága. A nem hívők nem tudják megtörni maguk felett a világ uralmát Krisztus nélkül, a hívők azonban ezt az ígéretet kapták: „..legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Isten bennünk lakó Szentlelke képessé tesz arra, hogy ellenálljunk a világ nyomásának, ami a maga hasonlatosságára akar minket formálni. 2) Isten kérése sürgető. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket…” Ilyen szavakkal is szokták fordítani: könyörgöm, esdeklem, mert ez a kérés nem másodlagos vagy választható – ez életbevágó, isteni felszólítás! Isten olyan edényeket keres, akik átadják magukat neki, és készek arra, hogy átalakuljanak az Ő használatára. Hajlandó vagy kimondani: „Igen, Uram, használj engem”?



Az átformálódás: 1) személyes áldozatot igényel. Nem könnyű, nem jön természetesen vagy automatikusan, „élő áldozatnak” kell lenni hozzá. Az „élő” áldozattal az a gond, hogy hajlamos megszökni az oltárról, ezért vissza kell vezetni, és újra meg újra feláldozni. A megváltás azonnali és egyszer s mindenkorra szóló tapasztalat, de az „élő áldozat” nem azonnali, és nem egyszer s mindenkorra elintézhető. Ez naponta, sőt pillanatról pillanatra történő újra elköteleződés, ami azt jelenti, hogy makacs természetünket visszavisszük az oltárhoz, átadjuk Istennek olyan gyakran, ahányszor csak szükséges. Ne várd, hogy régi természeted javulni fog, vagy szépen beleegyezik abba, hogy meghaljon, mielőtt áldozathozatalod valóban őszinte lenne. Azt se engedd, hogy a győzelemért vívott harcodban elcsüggesszen; régi természeted és újjáteremtett szellemed ellenségek, „Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek” (Galata 5:17). Nem az a dolgod, hogy megsemmisítsd a testet, hanem, hogy keresztre feszítsd minden egyes alkalommal, amikor át akarja venni az irányítást, ne engedd, hogy csökkentse vagy megbénítsa a lelki növekedés iránti elkötelezettségedet. 2) kétoldalú feladat. „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róma 12:1). Ehhez az értelem és akarat eltökélt döntése kell, mert a test nem adja meg magát. Amíg szándékosan fel nem ajánlod testedet Istennek, az gátlástalanul működni fog. „Ahogyan tehát átadtátok, tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6:19). Ha megadod magad az alantas ösztönöknek, bűnt fogsz aratni. Ha megadod magad Istennek, az Ő áldásait fogod aratni.



Mit jelent teljesen odaadni magadat Istennek? 1) Istentiszteletet, dicsőítést. „szánjatok oda testeteket élő és szent áldozatul” (Róma 12:1). Isten dicsőítése nem csupán annyi, hogy részt veszünk a vasárnapi istentiszteleten, énekelünk és imádkozunk. „…ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem…” (Ézsaiás 29:13). Az igazi dicsőítés azt jelenti, hogy a nap 24 órájában átadod a szíved Istennek; akár egyedül vagy, akár tömegben, akár munkában, akár a pihenést élvezve, akár az iskolában, akár a családod körében, akár a kedveseddel találkozva, akár a kutyát sétáltatva. Ha nem a szíved indítja tetteidet, akkor viselkedésed csupán vonakodó engedelmesség, és nem örömteli elkötelezettség. Megadni magad Istennek nem részmunkaidős feladat, amit saját magadért végzel; ez teljes idejű dicsőítés, amit Istenért teszel. 2) Választ Isten kegyelmére. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket… szánjátok oda testeteket…” (Róma 12:1). Isten nem azt mondja: „Ha nem adod meg magad, megbüntetlek.” Ez nem fenyegetés vagy nyomásgyakorlás. Nem félelemből adod meg magad, összeszorított fogakkal, hogy ő adott valamit. Bűnbánatod válasz az ő szeretetére. Tizeded válasz az ő áldásaira. Engedelmességed válasz az ő ígéreteire. Isten kegyelme sohasem üzlet, hanem szeretetének ingyen ajándéka az érdemtelenek számára. Ezért „az isten irgalmára [adott ésszerű válaszként]… szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul”. Ez az okos (az eredeti görögben logikus) istentisztelet, amely tetszik az Istennek.



Minden alkalommal, amikor testünket „élő áldozatul” felajánljuk Istennek, makacs természetünk lázadni fog. Ám, ha Krisztusé az irányítás, meg tudjuk törni szorítását. „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2) Választhatunk: idomulunk vagy formálódunk? A döntés, hogy nem fogsz a világhoz idomulni, elvezet az átformálódott életre. A régi természet természeténél fogva idomul, és a világ hatásainak rabszolgájává tesz. Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Ne engedd, hogy a körülötted lévő világ az ő öntőformájába préseljen!” (Phillips). A világ értékeihez, pl. az érzékiséghez, a büszkeséghez, az uralomvágyhoz stb. való idomulás megfoszt attól a felszabadító erőtől, ami a benned élő Krisztustól származik; helyette a bűntudat, kudarc és csüggedés állandóan visszatérő körforgásába taszít. Ha úgy döntesz, hogy nem igazodsz a világhoz, ez megnyitja az ajtót valódi változáshoz. Ez nem olyan, mint az alkalmazkodás, ami kívülről kezdeményezett folyamat, az Istennel járás a belső változás külső megnyilvánulása. Az ebihalból béka lesz, a hernyóból pillangó. Teljesen átalakul. Hogy történik ez meg? „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Döntsd el, hogy nem vagy hajlandó idomulni, kötelezd el magad arra, hogy megújítod értelmedet – ami a görög szövegben azt jelenti, hogy Isten gondolatait gondolod a saját régi gondolataid helyett – aztán figyeld, ahogy a Szentlélek által adott erővel megkezdődik benned a változás, és helyet kap mindennapi életedben!







Igazítsd helyre a gyermeked!


„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:12)

Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?

1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”

2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.

3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!
Egység...

A mai nap imádsága:
Uram! Formálj, hogy akaratodat teljesíthessem! Ámen
És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi, mindenkiben ugyanaz.
1 Kor 12,6

Mi sem bizonyítja jobban, hogy Isten teremtményei vagyunk, ha nem az hogy alig tudunk egységre jutni... Még a "tudatlan" állatoknál is nagyobb a csapatszellem, mint olykor az embernél. A szükséges élettérért még csak elűzi egyik teremtmény a másikat, de hogy egyik farkas átharapja fajtársa torkát csak azért, mert mást és esetleg másképpen gondol - nos, ez csak az "ember-állat" sajátja... Az állatoktól kérjünk azért elnézést!

Ahogyan nincsenek istenek, csak egy Isten van, ahogyan nincs zsidók, muzulmánok vagy keresztények istene külön-külön - mert csak Egy Teremtő Valóság létezik, legfeljebb az erről alkotott képeink különbözőek - ugyanúgy nincs alternatív etika se. Nincs magasabbrendű zsidó, muzulmán vagy keresztény etika, ha abból indulunk, ki hogy minden embernek teremtményi joga, hogy szerelemből szülessen, boldog gyermekkora legyen, s életében megélhesse az alkotás felelős örömét. Az ember nevű teremtmény DNS-kódja nem a különbözőség igényét, éppen ellenkezőleg, az egység igényét hordozza. Éppen ezért minden egészséges férfi és nő Naprendszerünk gyémántkék gyönyörűségén a Földön, reprodukciós korában "kompatibil egymással" - Lukács ezt szebben írja az Apostolok Cselekedeteiben: "mert mindannyian egy vérből vagyunk".

Csak az ember istentelen önzése az, ami belerondít a teremtés tökéletességébe. Elhitetjük egymással, hogy mi mások, sőt többek vagyunk. A mi érdekeink, a mi létünk fontosabbak, mint a többieké. A "Győzzön a jobb!" - mesterségesen létrehozott evolúciós szellemi vírusa a fejekben meg is teszi hatását: "Nem baj, ha a másik tönkremegy, belepusztul, csak én túléljek mindent!" Így gyűri aztán maga alá egyik nép a másikat, s "ront nemzet nemzet ellen"...

Aki azt az Istent hiszi, Aki teremtő s megtartó Gazdája az Uinverzumnak, az belátja: a galaxisok milliárdjainak megszámlálhatatlanul sok naprendszerének felfoghatatlanul sok bolygójához képest a Föld igencsak "kisebbségben" van... Bármennyire is fontosnak tartjuk önmagunkat, a földi élet védelme összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a személyes, egyetemes értékeket gátlástalanul pusztító pénztárca-érdek.

Az Isten ereje mindent, s mindenkit átjár. Aki Őt megérzi, s beengedi szívébe, az kegyes emberré válik. Tisztelni kezdi az élet minden formáját, s egész létét úgy alakítja, hogy harmóniába kerüljön az egész teremtettséggel, s annak Urával, hiszen ezért születtünk, élünk s egyedül csak így van értelme kimenni ebből a világból...




Ellenségszeretet...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts el engem az önzetlen szeretet naponkénti megéléséhez, hogy hálát tudjak adni Neked mindenért, nemcsak a Tőled kapott jókért, de a megpróbáltatásokért is! Ámen

   

"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket."
Lk 6,27-28

Jézust hallgatni szép dolog, megérteni kiváltság, cselekedni azt, amit tanít, maga a kegyelem. Ha megtanuljuk a bűnöst szeretni, akkor világosság támad körülöttünk, és embereket vezethetünk ezáltal Istenhez... Elsősorban azokat, akiket mellénk rendelt az Isten: gyermekeinket, családtagokat, barátokat. Ez hivatás, s nem lehet elhivatás nélkül véghezvinni. Sokan talán emiatt félnek az istenes élettől. Azt ugyan könnyen megértjük, ha egy gyermek fél a sötétségtől, de azt már sehogysem, ha valaki felnőtt létére fél a Világosságtól... Így kerülik sokan ma is az Istent. Jóllehet Ő túláradóan sok körülményen keresztül hívogat az együttmunkálkodásra - sokan mégis nemet mondanak ezekre a közvetett, de nyilvánvaló hivogatásokra.

Ellenséget szeretni - csak úgy, egyik napról a másikra, elhatározás alapján - nem lehetséges. Sokkal nagyobb bennünk az önérvényesítés igénye, s büszkeségünk, mintsem hogy feladnánk önigazságunkat ellenségünk "kedvéért". Ellenséget szeretni éppen ezért csak az tud, aki megtapasztalta, hogy Isten őt magát is nagyon szereti - annak ellenére, hogy olyan, amilyen. Aki már átélte, hogy elfogadta őt az Isten, aki már megérzett/felismert valamit az isteni megváltás csodájából, az képes - gyaníthatóan ő sem mindig - azon az úton járni, amire hívogatja őt is a Mester.

S Ha valaki az ellenségét is szereti, akkor nemcsak kerüli az igazságtalanságot, de kooperatív is. Jézus nem minősíti az ellenségszeretetet, nem mondja, hogy önfeláldozóan szeresd halálos ellenségedet... A baj az, hogy kisebb - érdemileg nem jelentős, mondhatni bagetell ügyekben is - már képes egyik ember könnyen és gyorsan ellenségévé válni a másiknak. Éppen ezért először talán a kevésbé súlyos emberi súrlódásaink okozta sebeket kellene gyógyítanunk a szeretettel...

Átkozódni mindenki tud... áldást mondani csak a kiválasztottak! Aki elkezd áldást kérni és mondani mások életére, annak számára egyre inkább megélhető valóság az egység, s azt veszi észre, hogy gyűlnek körülötte az emberek - családban, munkahelyen - mert megérzik, hogy ezzel az emberrel együtt lenni egyszerűen: jó... S aki ilyen közösségben élhet, az a legtöbbet éri el életében, hiszen a békétlen világban megtalálta személyes békességét.



Felismerésekért, Isten szavának meghallásáért.

A mai nap imádsága:
Uram! Evangéliumod harmatcseppjeivel öntözd életemet, hogy megelevenítő csodáid részesévé válhassak ezen a mai napon is! Ámen

   

Elszáradtak csontjaink, és elveszett reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból...
Ez 37,11-12

Elszáradt virág, fárasztó nap vége, életünk egy fontos szakaszának lezárása, mind-mind eszünkbe juttatja végességünket, az elmúlást. Hiába a nagy csalás: "Éldd intenzívebben az életet!" - a nagyobb harapás az élet kenyeréből mégsem tudja elűzni a halál gondolatát. Aki nem élt át veszteséget - legyen az bármilyen szintű is - az még nem borult le lélekben az Élet csodája és halál rettenete előtt. Megállapítható: Minél távolabb kerül az emberiség a Teremtőjétől, annál nagyobb félelem vesz erőt rajta, ezért ilyen nyomott hangulatú a világunk. Ok persze akad bőven a szomorúságra.

Nincs is talán annál kétségbeejtőbb, ha valaki úgy ébred, hogy ez a mai nap sem lesz az ő napja, ez csakis rosszabb lehet, mint az előző, hiszen a tegnapi nap is csak megkínozta, megcsalta, kihasználta és sárbadöngelte álmait... Amikor elvész a reménység, akkor az már maga a vég. A vég önmagában teljesen közömbös, az élet törvényének megváltoztathatatlan beállása, hatályba lépése. Eladdig azonban, míg be nem áll a Végső Mozdulatlanság, de már tudjuk, hogy nincs visszaút, az a pokolba vezető út maga... Akinek nincs hite, az halogatja az Isten-kérdést, azaz az Élet-kérdést állítja vakvágányra. Mivel az élet célja nem az otthontalanság koszos pályaudvarán való lődörgés, hanem az, hogy eljussunk a végállomásig, s közben számtalan csodát felfedezzünk a világban, ezért mindenki, aki reménytvesztetten, hit nélkül ácsorog, meg kell hogy hallja: Jön az a Vonat, melyre átszállva a reményteljes holnapba érkezhet.

Ez az evangélium. A jó hírt soha nem az ember mondja, hanem Isten maga. Olykor szavakban, néha szavak nélkül, a körülményekben vagy éppen lelkünk mélyén lévő ősszimbólumok megmozgatásával, különös érzületekkel. A csoda nem az, hogy Ő szól, hanem az, hogy mi meghalljuk. A Vonzás érthetetlen csodája ez is. Aki pedig meghallja a jó hírt, annak szívében örömhírré alakul át a felülről kapott jó. Olyan Erő ez, mely felnyitja egykoron a testünket megjelölő sírokat, de ez az Erő szabadít ki életünk szarkofágjából is, bárhogyan is húztuk magunkra bűneink kőlapjait... Isten mindenből kihoz, mert Ő Isten. Nem jóságos, nem szelíd nem könyörülő... őt nem lehet minősíteni, mert Ő egyszerűen az Isten, Akiben minden benne van - nehéz hinni, pedig így van: még mi magunk is.



Kísértés...

A mai nap imádsága:

Uram! Számtalan kísértésemben Te segélj meg! Istenem, ha Te nem vagy velem - elveszek, s nem tudok úgy élni, ahogyan szeretném: harmóniában a világgal, embertársaimmal, magammal és Veled! Ámen
   
Ne vígy minket a kísértésbe!
Lk 11,4

"Ádám, Éva és az alma" története a zsidó-keresztény kultúra egyik legrégebbi alapköve - irodalomtörténetileg és átvitt értelemben is. A történet csodálatosan megragadja azt, ami földi létünk kihívását és értelmét is adja: a birtoklást. Igen, mert birtokolni akarjuk az életet: evésben és ivásban, szexualitásban és ismeretben. Elemi ösztöneinkkel kapaszkodunk mindegyikbe, de bármennyire is ragaszkodunk egyikhez vagy másikhoz, külön-külön egyik sem nyújtja a vágyott harmóniát. A kísértés éppen abban rejlik, hogy külön-külön mindegyik a teljességet ígéri, de az ígéret csak ígéret marad! Sem az evés, sem az ivás nem boldogít, ha azt nem közösségben tesszük! Hiába vigasztalják önmagukat a "szinglik" hamiskás szabadság-értelmezésükkel, a családi étkezések "sóderpartiját" nem pótolja a tévé előtti rendszeres majszolgatás... Hiába a szexuális örömök hajszolása, a nagy bulizások kezdeti izgalmát egyhamar felváltja a magány, mert nem csak élményre, hanem megmaradó értékre vágyik minden emberszív...

De bizony az ismeret birtoklása is csalóka. Lehet egyre többet és többet megismerni a világból, gyűjtögetheti az ember a diplomáit és kurzusait, de ha csak ezek vannak, akkor karriert igen, de megnyugvást, megbékélést elérni nem lehet velük. Milyen nyilvánvaló válik ez a negyvenes hölgyek hirtelentámadt gyermekvállalási kedvében! Ekkor derül ki, hogy aminek nem sok értelmét látták - áldozatot hozni a másik (gyermek, társ) jövőjéért - igazából, mégis csak ennek van értelme... Ilyetén módon alaposan elhibázni az életet persze nemcsak az örök Évák, de a mindenkori Ádámok "kiváltsága" is!

Mi tehát a kísértés? Az, hogy Isten, és az Ő terve nélkül mi magunk is elérhetjük mindazt, amire szükségünk van. Belátjuk vagy sem, Teremtőnk jól megalkotta az Élet játékszabályait - azokat nem érdemes kijátszani! Aki csal az nemcsak másokat, mindenekelőtt önmagát csapja be, s egyszer az Élet benyújtja a számlát, s akkor fizetni kell - kibúvó, haladék nincs, meg kell fizetni a tartozást.

A kísértés az értékek viszonylagossá tételével kezdődik: Kívánatos értékké válik, ami gagyi, és kizárólagos fontosságot kap az, ami valójában csak összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét és szépségét. Minden kísértéssé válhat, ha nincs mögötte az Isten. Kísértés lehet a fiatalság, mely mégiscsak elmúlik, kísértés lehet a jólét, s a hatalom szeretete, mert ha csak magának tartja meg az ember, akkor elemészti a közösség iránti felelősséget. Kísértés lehet az információ birtoklása is, hiszen azt bármikor elveszíthetjük - agyvérzéssel, vagy azáltal, hogy hiteltelenné válunk életünkkel, s bár az igazat szóljuk, mégsem hallgat ránk senki...

Elimádkozni tehát a Miatyánkot, benne a kéréssel "Ne vígy minket a kísértésbe!" nem időpazarlás, hanem hitvallás. Naponkénti megvallása annak, hogy önmagunkban gyengék vagyunk, de Isten kegyelmével igen nagy dolgokra is képesek vagyunk. Meg tudunk állni Vele együtt ott is, ahol más "törvényszerűen" elbukik...




Küldetésünk...

A mai nap imádsága:

URam! Te elhívtál minket, s el is küldtél a világba! Add, hogy Hozzád hasonlóan tudjam szeretni a világot, s kegyelmed mértéke szerint javítani is tudjak rajta, hogy minél többen megbékéljenek Veled, s önmagukkal! Ámen



Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1 Kor 4,1-2 és 7

Senki sem szeret veszíteni. Rövidke életünk viszonylag problémamentes két-három évtizedét - a többi telis-teli van egzisztenciális küzdelmekkel, kötelező vagy szabadon választott szociális projektekkel (pl. gyereknevelés!) - szeretnénk úgy megélni, hogy nem az örök vesztesek oldalán állunk. Hitünk szerint reméljük az örök élet isteni ajándékát, de mivel emberként jöttünk erre a világra, ezért nem tudjuk mentesíteni magunkat emberi vágyainktól, s mi keresztény emberek is szeretnénk teljes életet élni már ebben az anyag-világban is.

Az, hogy ez a földi élet "siralomvölgy" lenne, amin minél gyorsabban túl kell jutni - a "sötét középkorban" jól hangzó keresztény propagandaszöveg volt és már akkor sem volt igaz -, de manapság használhatatlan érvelés! Lelkészek, prédikátorok, papok komoly problémája, hogy nem veszik észre, szószékeik alatt a "foghíjas" templompadokban nem csak jószándékú, de gondolkodó emberek is ülnek, akik nem egy hermetikusan zárt világban, hanem a valós világban élnek! S ez a világ - bár sok-sok régi jegyet még magán visel -, de alapvetően más világ. 2012-t írunk, a harmadik évezred elején járunk... Nem dicsőség ez, hanem egyszerű tény, ahogyan az is, hogy ennek a mostaninak is az URa az Isten! Ha valaki azonban nem veszi tudomásul a tényeket, akkor súlytalanná, hiteltelenné válik, s olyanra kínálgatja a megoldást, ami a ma emberének nem probléma...

Sokan nem értik ezt a mostani felgyorsult-, technikai-, tudományos-, médiahazugságos-, áldemokráciás világot, de ráadásul a meg-nem-értéshez még jelentős csalódás is társult, mert senkinek nem tetszik a profit Isten fölé helyezése, belekeseredtek a világ természeti kincseinek korlátlan kirablásának, s ezzel a Föld ökoszisztémájának lassan visszafordíthatatlan megrontásába. Ha nem is a többség, de jelentős része a világnak jól látja, ha az ember részvétnélkülisége a teremtettség, s a többi teremtmény irányában tovább tart, annak apokaliptikus következményei lehetnek, s abba bizony belepusztulhat gazdag is meg szegény, keresztény meg a nem-keresztény ember is!

Ha valaki felvállalja kereszténységét, s nem a marslakóknak, hanem a földlakóknak akarja hitelesen közvetíteni Krisztus szeretet-evangéliumát, akkor a legfontosabbat nem kerülheti ki: ez pedig a hűség. Sokan - nemcsak keresztények - élnek abban a tévhitben, hogy saját ideológiájuk az egyetlen "üdvözítő" megoldás mindenre. Az ideológia azonban csak egy tan, egy próbálkozó, emberi alkotás, ami megpróbál megoldást adni az életre. Nos, perfekt megoldást egyik se nyújt, mert ha nyújtana, akkor nem nőnének ki újra és újra különféle elképzelések, hogyan is kell "jól csinálni az életet", hogy mindenkinek jó legyen... Ha lett volna legalább egy, ilyen minden korban és minden helyzetben megoldást adó "üdvözítő ideológia", akkor azt a Mester tanítványainak bizonnyal lediktálta volna. Krisztus azonban nem mondott tollba semmit, de a szeretet halálig menő következetességével ment fel a Golgothára, példát mutatva azzal, hogy a méltóságteljes élet az nem tantételekben, emberi dogmákban, nagyszerű ideológiában gyökeredzik, hanem az Isten iránti engedelmességben, a hűséges életben... Ugyanis megoldása mindenkor és mindenre csak az Istennek van! Az Isten útja a megváltásé, az emberé meg mintha az idők végzetéig az ideológiák útja lenne... Tényleg, miért is favorizáljuk mi inkább a kétes kimenetelű saját elképzeléseinket az Isten "működő" megoldása helyett?

Aki komolyan veszi kereszténységét, az elsősorban nem a lélek-szorító betű alapján tájékozódik, hanem a Lélek által. A Lélek ugyanis az, Aki megbizonyosítja az Isten akaratát, s eleveníti meg az életet, azaz teszi élhetővé. Sokan azért fordítanak hátat a kereszténységnek, mert a "bizonyságtevő lelkek" élhetetlen, törvényeskedő okoskodásokra alapozott, életszerűtlen megoldásokat kínálgatnak a világ bajainak megoldására. (Sokan vannak, akik rajongásukból fakadóan a betűre koncentrálnak és a betűtől nem látják, nem értik Isten akaratát.) Az ilyetén naiv, fundamentalista támogatása a Gonosz szisztémájának - Isten majd úgyis mindent megold(!) -nem vezet se előbbre, se magasabbra, hiszen az isteni szeretet az nem felszínes, látszatmegoldásokat "kínálgat", hanem erőtől és józanságtól áthatott, hiteles, másokat is Krisztus követésre vonzó Életet! (Megjegyzés: Természetesen Isten egyszer majd mindent megold, de eladdig azért nekünk is hagyott egy kis javításra szoruló részt, hogy észrevegyük: teremtői akaratának megvalósulásában partneréül választott ki minket!)

A misszió tehát nem "észosztást" jelent, a "mindent jobban tudok nálad" taszító pökhendiségével, hanem ÉLETET, Isten szerintit. Ezt pedig nem magyarázni kell, hanem egyszerűen csak élni. Az Isten közelében természetesen élésnél vonzóbb, s hitelesebb misszió ugyanis nincs! Ezt hívjuk: kegyelmi küldetésnek...




Válás...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne meneküljek érzéseim elől, s ne akarjak mindent Rád hárítani. Adj nekem bölcs szívet, hogy mindig úgy döntsek, hogy az Neked tetszésedre és nekem, s mindazoknak, akikkel körülvettél engem, a javára váljék! Ámen


De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,17-18

Sokat változott a világ... Évezredeken keresztül csak a férfiak kezdeményezhették a válást, de azért régen is, aki gazdag családból származott, az nőként is kezébe vehette házassági ügyeinek irányítását.

Kicsiny hazánkban erre a manapság egyáltalán nem feltűnést keltő, de az házaspárok életét alapvetően befolyásoló procedúrát érdekesen világítják meg a KSH-adatok: Ezek szerint a válóperek 71 százalékát nők kezdeményezik. A két legfőbb válóok: a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. A válások többségét tehát a nők kezdeményezik, miközben ők a válások nagy vesztesei. Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre. Az elmúlt 10 évben a válások száma stagnált, így évenként mintegy 24-25 ezer házasságot bontanak fel. Tény, hogy egyre könnyebben bomlanak fel a házasságok/együttélések/élettársi kapcsolatok, és egyre nehezebben jönnek létre újak. A válás után két évvel az emberek mindössze felének volt új párkapcsolata a KSH felmérése szerint, s a tapasztalatok szerint a férfiak kétszer akkora eséllyel lépnek új viszonyba, mint a nők. A szakemberek szerint a manapság kötött házasságok több mint 40 százaléka fog a jövőben felbomlani. Az újrakezdés különösen nőként, gyerekkel és negyven fölött nehéz.

Mindez nem jelenti azt, hogy a meglévő házasságok jók lennének. A párkapcsolatukkal egyébként a házas férfiak a legelégedettebbek, legkevésbé pedig az élettársi kapcsolatban élő nők. A törvényből egyetlen vessző sem vész el! A lélek istenteremtette erői a lélek rejtett zugaiban is "dolgoznak". Nem lehet "kijátszani" az élet törvényszerűségeit - bár sokan megpróbálják -, idővel azonban mindenki beteljesíti sorsát...

Mi ebből a tanulság? Az, hogy jobban fel kellene készíteni a házasulandókat, hogy ne az egyedülléttől való félelmük irányítsák párválasztásukat, hanem azok az őszinte érzések, melyek garanciát adnak arra, hogy hosszú évek után is kívánsággal tekintsenek egymásra... Ez akkor lehetséges, ha nem törik meg bennük a hit: azt a másikat, az "Ő"-t, Isten is neki teremtette.

Társadalmunk jelenleg úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani, s meg kell próbálni egy másikkal. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, az megmérgezi az életét és nagyon sok kapcsolati zűrt okoz. Isten a házasságot a testi-, lelki-, szociális-, kiteljesedés műhelyeként hozta létre, azaz: nem két perfekt ember találkozik, hanem két rész-ember, akik együtt akarnak EMBERRÉ válni. Ha közös életükben egymásból - minden területen(!) előhívják a jót, s egymásban csillapítjak a rosszat, akkor ez megerősítő jel, hogy az Isten is egymásnak rendelte őket. Ha ennek az ellenkezője történik, sekélyesedik a jó, s erősödik a rossz, akkor nem egyszerűen a felek "szerződésszegéséről" van szó, hanem arról, hogy nem tudják betölteni a legnagyobb hivatást, hogy istenképűen, harmóniában éljenek.

Ilyenkor már csak egy lehetőség van: nem csüggedve (azaz buzgó imádsággal), de az élet normalitásában gyökeredző józansággal, szerettel belekapaszkodni a JóIstenbe, hogy tegye meg azt, ami emberileg nézve lehetetlen, s a rosszat fordítsa jóra. S ha nem változik semmi? Akkor ez jele annak, hogy nekünk kell változtatni... Mert az ÚRIsten nem sírig tartó szolgaságra, hanem a kiteljesedés felelős szabadságára hívta el minden gyermekét...