2011. január 29. A év, évközi idő, 3. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.

Zsid 11, 1-2.8-19
A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.
Mk 4, 35-40
Miért féltek, kicsinyhitűek?


A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.


A hit legyőzi a félelmet. A Jézus Krisztusba vetett hit megadja a
bátorságot, hogy bátran és bizalommal nézzünk szembe életünk dolgaival, bátran vágjunk neki mindennapi feladatainknak.
Jézus erejével járuk utunkon, és szombat lévén Máriához, égi édesanyánkhoz is bizalommal száll fohászunk, segíten közbenjárásával nekünk, járja ki nekünk a szükséges kegyelmet.


Zsid 11, 1-2.8-19 A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggy?z?dés arról,
amit nem látunk.
Mk 4, 35-40 Miért féltek, kicsinyhitűek?

A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.

A hit legyőzi a félelmet. A Jézus Krisztusba vetett hit megadja a bátorságot, hogy bátran és bizalommal nézzünk szembe életünk dolgaival, bátran vágjunk neki mindennapi feladatainknak.
Jézus erejével járunk utunkon, és szombat lévén Máriához, égi édesanyánkhoz is bizalommal száll fohászunk, segítsen közbenjárásával nekünk, járja ki nekünk a szükséges kegyelmet.

Fulop Akos RM


Zsid 11,1-2.8-19

A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak'' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte.
Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!'' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?'' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?'' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?''

2011. január 29. - Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: ?Keljünk át a
   túlsó partra.? Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték
   úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar
   támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka
   végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: ?Mester, nem
   törődsz azzal, hogy elveszünk?? Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt
   mondta a tengernek: ?Hallgass el, nyugodj meg!? A szél elállt, és nagy
   csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: ?Miért féltek? Még mindig nincs
   bennetek hit?? Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: ?Ki
   lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki??
   Mk 4,35-40


   Elmélkedés:
   Amikor világunkban a tengeri szökőárak vagy más természeti csapások
   pusztításait látjuk, akkor sokszor gondolunk arra, hogy mennyire jó volna,
   ha az isteni szó napjainkban is megmutatkozna, és megszelídítené az emberi
   erőt messze meghaladó erőket. Talán azt érezzük, hogy miközben mi aggódunk
   és félünk, nem szól az Isten, hanem mintha némán pihenne, ahogyan Jézus is
   nyugodtan aludt, miközben az apostolok attól rettegtek, hogy elvesztik
   életüket.
   Amikor pedig Jézushoz fordulnak segítségért, az Úr azonnal csodát tesz,
   mégpedig olyat, mire talán nem is számítanak. Az Isteni Gondviselés akkor is
   törődik velünk, ha mi ezt nem is vesszük észre. Jézus mindig velünk van.
   Gondjaink, aggodalmaink és félelmeink csónakjában is velünk utazik. Kérjük
   bátran és csodát tesz velünk is!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
   emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod
   csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy
   valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
   mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
   megvalósul.
   II. János Pál pápa

29. szombat (Szent Valériusz)

Zsid 11,1-2.8-19; Lk 1,69-75; Mk 4,35-41
    A hit a remélt dolgokban való bizalom

Zsid 11,1-2.8-19

A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte.

Lk 1,69-75

Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján.

Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?'

Erőt kértem az Úrtól, -
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, -
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, -
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem, -
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, -
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat.


Erőtlenségemben segíts meg, Uram! Ámen.


Erre segélj, mi Krisztusunk,
Mivel mi csak benned bízunk
Segélj szent neved által;
S mi, hű nyájad akkor neked
Vígan mondunk dicséretet
Örök hálaadással.


Értelmetlenül élünk, Uram... Elszakadtunk Tőled, s parancsolataidat semmibe vettük... Büntetésedet megérdemeltük, magunknak kerestük a bajt... Kérünk, téríts vissza minket magadhoz, hogy el ne vesszünk a gyűlölködés mocsarában! Ámen.


Érzékenységért... a nem látható, de nagyon fontos dolgokra.


Év vége felé készülődve hálatelt szívvel gondolunk arra, hogy ebben az évben is milyen kegyelmes és gondviselő Atyánk voltál. Köszönjük Neked, hogy mindaz, amit tőled kaptunk, javunkra vált, még akkor is, ha sokszor abban a pillanatban nem úgy láttuk. Köszönet illet Téged, amiért sosem hagytál magunkra egy pillanatra sem, még akkor sem, amikor mi azt hittük, úgy véltük. Te mindig szorosan ott voltál velünk, és átsegítettél a nehézségeken, védelmeztél a veszélyektől, vigasztalást adtál, amikor csüggedtünk, és sok-sok örömmel ajándékoztál meg minket. Védelmet nyújtó tenyeredben megpihenhettünk mind ahányszor félelem vagy csüggedés lett úrrá rajtunk. Köszönöm, hogy Eléd letehettük mindig gondjainkat, bajainkat, és hogy Neked mindig volt ránk időd, nem úgy, ahogy nekünk Rád. Köszönöm, hogy megérttettél velünk dolgokat, és megőriztél minket. Kérlek Uram, add, hogy a jövő évet is Veled kezdhessük, mert Nélküled semminek sincs értelme. Őrizz meg minket az elkövetkező esztendőben is, tégy minket méltóvá és alkalmassá arra, hogy gyermekednek neveztessünk. Jézus Krisztusért kérlek hallgass meg minket. Ámen
(Bojtos Zita)


Ezen méltán örüljetek,
Istennel eggyé lettetek.
A gyermek ki megszületett
Ti testetek, ti véretek.


Felebarátom is Jézusnak megváltottja,
Ki ártatlan vérét
Mindnyájunkért ontotta:
S ha a szeretetben
Követője leszek,
Juhaimat és áldást
Tőle csak úgy veszek.

Vállald a hit lépését!

„…Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16)

Lee Brown észrevett egy kislányt, aki a környékükön kéregetett. Később kereste is őt, de nem találta a helyi iskolában. Aznap Brown úgy döntött, hogy tesz valamit a gyerekekért azzal, hogy „örökbe fogad” egy elsős osztályt a város legrosszabb színvonalú iskolájából, felajánlva, hogy támogatja azokat a gyerekeket, akik szeretnének továbbtanulni. Brown nem volt dúsgazdag. Gyapotszedőből lett ingatlanügynökké, elég jó évi bevétele volt, de maga is két gyermeket nevelt. Ígéretéhez mégis tartotta magát. Ő maga minden évben jövedelmének egyharmadát ajánlotta fel, és másoktól is gyűjtött adományt. Brown hittel tett lépése megmentett olyan diákokat, akik másként az utcán végezték volna.

Bátorság kell ahhoz, hogy valami jelentőset tegyünk, főleg akkor, ha először nem is látunk rá semmilyen módot. A híres Afrika-kutató, David Livingstone egyszer a következő levelet kapta: „Szívesen küldenénk önnek segítőket. Sikerült már megfelelő utat találnia az ön területére?” Livingstone így válaszolt: „Ha csak akkor akarnak jönni, ha van jó út, akkor ne is küldjék őket. Nekem olyan emberekre van szükségem, akik akkor is eljönnek, ha nincs út.” Amikor Jézust 5000 éhes ember vette körül, Ő azt mondta tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni!” Ez lehetetlennek tűnt, de amikor engedelmeskedtek, egy csoda szemtanúi lettek. Valaki így írt: „Krisztus lehetetlennek tűnő helyzetekbe fog vezetni… ne kerüld el ezeket! Ilyenkor tapasztalod meg Istent… Ha csak olyan dolgokat kísérelsz meg, amelyeket a rendelkezésedre álló forrásokkal lehetségesnek tartasz… az érdem a tied lesz, és Istennek nem lesz része benne… Olyan parancsot kaptál, amihez nagy hitbeli lépésre van szükség? Menj tovább, nem számít, milyen hihetetlennek tűnik! Így fogod átélni azt az örömöt, hogy láthatod, amint Isten csodát tesz – és így láthatják meg a körülötted lévők is!”

„A hit … a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Egyszer két hernyó mászott felfelé egy dombon, amikor észrevették, hogy a fejük fölött egy pillangó egy ágról lefelé lógva éppen sző. Az egyik hernyó odafordult a másikhoz, és így szólt: „Soha nem tudnál rávenni, hogy ilyesmit csináljak!” Tágítsd a látókörödet, és vállald a hit lépését! „A hit azt jelenti… meg vagy győződve azokról a dolgokról, amiket nem látsz” (Zsidók 11:1 NAS).

Glynnis Whitwer mondja: „Isten engedelmességre hív, anélkül, hogy megmutatná, mi lesz a végeredmény… Vannak napok, amikor elegem van abból, hogy mindig kiszólítanak a komfortzónámból… Általában nyafogós vagyok, aki azt kérdezi, hogy nem lehetne-e Istent a karosszékből szolgálni. De nem ez Isten útja. Ő nem akarja, hogy korlátok közé szorítson a biztonság utáni vágyam és az, hogy mindig szeretném kézben tartani a dolgokat… Van, ami akkor tárul fel belül, amikor kívülről kényszerítenek minket… ilyenkor kiderül az igazság a hitünkről… Ahhoz, hogy növekedjen, a hitet ki kell tágítani, feszíteni kell, és ez kényelmetlen… Másokkal ellentétben én nem könnyen tanultam meg bízni Istenben…nem egy könyvet olvasva… vagy prédikációt hallgatva… vagy arról hallva, hogyan bízik benne egy barátom. Úgy tanultam meg, hogy beléptem az engedelmesség kalandjába, és így felfedeztem, hogy Isten megbízható. Ez akkor történt, amikor a férjem és én elkezdtünk tizedet adni (miután évekig ellenálltam), és megláthattuk, hogyan gondoskodik Isten a szükségleteinkről, és még annál is többről…amikor engedelmeskedtem parancsának, és könyvet kezdtem írni (habár sejtelmem sem volt, hogy miről írjak), és megtapasztalhattam, hogyan nyitja meg Isten a lehetőségek ajtaját… Amikor igent mondtunk az örökbefogadásra, és láthattuk, hogyan virágzik ki két kicsi lány reményteljes jövő elé nézve… Engedelmeskedni, amikor Isten nem mutatta meg a lépéseket… vagy a végső célt, nagy kihívás. De ha hitben járunk, akkor Istené lesz a dicsőség, mert tudjuk, hogy magunktól nem lettünk volna képesek megtenni.” Tehát vállald a hit lépését!

MOST VAN ITT A BŰNBÁNAT IDEJE

  "Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja." (2Kor 6:1-2)
 
  P. testvér azt kérdezted, hogy elkövetted-e a bűnt, melyre nincs bocsánat sem ebben az életben, sem az eljövendőben? Válaszom ez: Nem látok semmi bizonyítékot arra, hogy ezt tetted volna. Mi is a Szentlélek elleni bűn? Szándékosan a Sátánnak tulajdonítani a Szentlélek munkáját. Tegyük fel például, hogy valaki tanúja az Isten Lelke különleges tevékenységének. Meggyőző bizonyíték birtokában van, hogy valakinek a tevékenysége összhangban áll a Szentírással, a Szentlélek tanúsítja a lelkének, hogy a munka Istentől származik. Később azonban kísértésbe esik: gőg, önhittség, vagy más ördögi vonás lesz úrrá rajta és elveti e tevékenység isteni eredetének összes bizonyítékát: kijelenti, hogy amit azelőtt a Szentlélek hatalmának ismert el, azt a Sátán hatalma vitte végbe. Isten az ő Szentlelkének közvetítésével munkálkodik az ember szívén. Ha valaki szándékosan elveti a Szentlelket és kijelenti, hogy tevékenysége a Sátántól származik, akkor nincs többé közvetítő számára, akin keresztül Isten érintkezhetnék vele. Azzal, hogy megtagadják a bizonyítékot, melyet Isten kegyelmesen nekik adott, kirekesztik a szívükben ragyogó világosságot, azért a sötétségben hagyatnak. Így bizonyul be Krisztus szava. "Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?" (Mt 6:23) Aki e bűnt elkövette, ideig-óráig Isten gyermekének tűnhet, de mikor a körülmények jobban feltárják a jellemét és felszínre hozzák lelkületét, akkor majd kiderül, hogy az ellenség területén állnak, az ő fekete lobogója alatt.
  Atyafi, a Lélek ma hív téged. Jöjj teljes szíveddel Jézushoz! Bánd meg bűneidet, valld be azokat Istennek, hagyj el minden álnokságot, s magadévá teheted összes ígéretét: "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!" (Ésa 45:22) Ez a kegyelem hívása. (Testimonies, 5. kötet, 634. oldal)

2011. január 29. szombat

Isten törvénye.
Láthatjuk, hogy az ember Isten egyetlen törvényét hágta át, de ezzel az egész emberiséget kárhoztatta és halálba vitte.

Akik a törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.
Róma 2:12-13,

Kemény szavak ezek nekünk is, hisz másokat tanítunk, de ugyanakkor mi is vétkezünk olykor. Nagyon fontos, hogy megálljunk az igazságban.


Aki a bűnt cselekszi törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés.
1 János 3:4,

Mi is mint minden ember szenvedünk az ó emberünk miatt. Sokszor visz bajba, minket.

Mert tudom, hogy énbennem,  vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy- miközben a jót akarom tenni- csak a rosszat, tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.

Én nyomorult ember!  Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?


Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát az értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Róma 7:18-25,

Gondoljunk Péterre, amikor megtagadta az Urat, de tudott a kereszthez menni bocsánatért, és gondoljunk Júdásra, aki  elkövette a bűnt, mehetett volna Jézushoz, de inkább öngyilkos lett. Pedig a kereszthez jöhetünk bocsánatért, mert irgalom és kegyelem alatt vagyunk, mindnyájan akik az Isten gyermekei vagyunk.

Amire ugyanis  képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben.
Róma 8:3,

Január 29.

Kicsinyhitű! Miért kételkedél?
Máté 14,32

Uram! Emberi gondolkozás szerint Péter a lehetetlenre vállalkozott, amikor a tenger vizén akart járni. Kísérletének szükségszerűen kudarcba kellett fulladnia. Csak egy dolog hökkent meg. Az emberi gondolkozásnak megfelelően Péternek azonnal - az első lépésnél - csúfságba kellett volna jutnia. De nem ez történt. Bibliám ezt mondja: "Péter kiszállván a hajóból, járt a vízeken". Valaminek tehát közben is történnie kellett. Látom is. Péter levette rólad a szemét, és a halálveszélyt ordító hullámokat nézte. A viharnál Te erősebb voltál. Mégis Péter a vihar riasztására meredt. Péter - az örök ember.

Uram! Háborgó vizek fölött is, elfojtással fenyegető ingoványok között is lehet járni. Ezt a beléd vetett hit földi története számtalan esetben bizonyítja. A magam élete is bizonyít. De csak addig lehet járni, amíg téged néz és lát a szem. Ha az elemi erők dühöngése elvonja rólad a tekintetet, vagy a kételkedés köde eltakarja alakodat, akkor lehetetlen a vizeken megállni. A benned való hitet ilyenféleképpen is meg lehetne határozni: a hit - a reád néző szem.

2011. január 28-29. péntek-szombat 1290.

A mai nap meditációs fogalma:
Végítélet...

A mai nap imádsága:
URam! Adj még esélyt nekünk, hogy megtaláljuk életünk értelmét, s betölthessük akaratodat, felebarátaink javát szolgálva, s az idő ajándékával élve reménykedhessünk üdvösséges ígéreteidben! Ámen


És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja.
Jel 15,1

Amikor áldozatot hozunk valakiért, amikor támogatjuk a rászorulót vagy éppen mi kapunk valakitől önzetlenül segítséget, gyakran elhangzik a dicsérő mondat: "Hát te egy valóságos angyal vagy!"... Érdekes módon, az igazán jót, csak az angyalokkal együtt tudjuk elképzelni. De miért is van az, hogy nélkülük nem tudjuk elképzelni a végítéletet sem(?) -, pedig pusztításban jó eséllyel felvehetnénk a versenyt a trombitáló-harcoló angyalokkal! Érdekes, Bábel tornyát angyalok rombolják le - jóllehet éppen elég romboló, s projekt-aláásó, ha az emberek elfelejtik szociális kötelezettségeiket, s mindent alárendelnek a teljesítménynek, s már csak a megfogatónak (tégla és szurok) van érvényessége/jelentéstartalma a hétköznapokban, de a legdrágább, a szeretet elértéktelenedik...

Az angyali tökéletesség oka, hogy ők soha nem végeznek - ellenben velünk -, félmunkát. Maga az angyal (gör. angelosz) szó azt jelenti: küldött. Az angyal bizonnyal nem felejti el, hogy ő mindig követségben van, az Isten küldötte, hatalmát nem magának, s magáért veti be, hanem azért, hogy misszióját (küldetését) beteljesítse. Mi emberek pedig gyakran elfelejtjük, hogy ittlétünknek a Földön, azaz életünknek isteni küldetése van. Nem "véletlenül" születtünk bele ebbe a világba, Isten akarata az, hogy éppen most, éppen itt élünk, s mozgunk! S, ha maga a Magasságos Isten akarja létezésünket, akkor bizony tudatosítanunk kellene magunkban: életünknek "magasabbrendű" célja van! Tehát nem hiábavalóak küzdelmeink, törekvéseink, hogy elérjük a kitűzött (istenes) célt.

Kinek mi a legfontosabb, az adja élete értelmét, azaz "célját". Van, aki a pénz-, s a hatalom-szerzést tartja "értelmes" célnak, van akinek a "cél", hogy korán reggel, minél hamarabb elérje az alkoholos mámor tompító-felejtős állapotát, s persze vannak jónéhányan olyanok is, akik igyekeznek Isten elvárásainak megfelelni, hiszen jól tudják: amit Ő akar, az elsősorban az ember javát szolgálja. Így vállalják édesanyák a gyermekek világrahozatalát, s szolgálják az Isten-adta Életet, s állnak segítő szolgálatba milliók naponta, hogy elhivatással tegyék a dolgukat...

A céltévesztet ember a legboldogtalanabb. Miből lehet ezt tudni? Például abból, hogy angyalok "segítségét" is odaképzeljük, ha a végső számadásról, a végítéletről van szó... (Mintha önmagunk létpiszka nem lenne elégséges, hogy végképp megsemmisüljünk!) Jöjjenek hát még angyalok is, erővel, hatalommal, trombitával és lángpallossal, szórjanak kénköves esőt is!... De miért is? Mert megérdemeljük!

S honnan tudjuk ezt ilyen biztosan? Mert tudtuk, hogy mi volt a jó, s mégsem tettük azt, amit meg kellett volna tennünk. Elfordítottuk tekintetünket, mint a pap és a lévita, pedig Isten mindent előre elkészített, hogy irgalmas samaritánusként segíteni tudjunk másoknak... Mi azonban megtartottuk az olajat és bort magunknak, s financiális erőnket sem pazaroltuk bizonytalan kimenetelű karitatív projektekre... Így aztán teljes "joggal" lángpallost képzelhetünk az angyalok kezébe...