2017. június 3., szombat

Békesség...

A mai nap imádsága:

Uram! Békétlenségeim okait jól ismered... Csitítsd önzésemet, hogy Rád, s Benned felebarátaimra is találjak! Ámen

   

Jézus mondja: "Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
Jn 16,33

Navigare necesse est... a latin szólást magyarra talán így fordíthatnánk: hajózni szükséges. Kifejezi ez azt a római korban is érvényes igazságot, amely a tengeri kereskedelem és szállítások fontosságát hangsúlyozza. A mondás második része azonban a következoképpen szól: "...vivere non est necesse." Vagyis: élni nem muszáj . Ezt Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába...

Fenti két félmondat bölcsessége jól példázza az élet nehézségeit, melyek csöppet sem kisebbedtek az elmúlt kétezer évben, mert az élet - banális a mondat, de igaz -, márcsak ilyen! Hasonlatos a tengerhez, mely hullámaival félelmet is kelt, de jó szeleivel vérpezsdítően szép élményeket, csodálatos megtapasztalásokat élhetünk át. Az élet szeretete olyan, mint amikor a tengerészt "hívja" a tenger. Hiába a sok-sok veszély, a hívásnak nem tud ellenállni. Aki "vizi-ember", érti mire gondolok...

Ritka pillanatok azok, amikor elcsitul bennünk a perlekedő akarat és sorsunkkal kibékülve elégedetten adunk hálát mindenért. A hálaadás hiánya a nyomorúságaink miatt van; lehetnek ezek testi, egzisztenciális bajok, melyeket még csak-csak elhordozunk, de az igazi teher mindig a lelki nyomorúság. A Mester jól tudja ezt. No meg azt is, milyen nyomorultnak érezzük magunkat, ha tervezünk, dolgozunk becsülettel, s az eredmény elmarad. Ráadásul ha ez visszavezethető mások pénz-, és hatalom-imádatára, közösségellenes magatartása, akkor igencsak elkeseredünk. Az igazságtalanság diadala a legnagyobb nyomorúságunk!

A hívő ember tudja, hogy csak Istenben van békessége. A krisztusi szelídségben, elfogadásban, a Megváltó Titkában való elrejtőzködésnek azonban megvannak a gyümölcsei a mindennapokban megélt szeretetben, a reményt tápláló helyzetekben, s a hitmegerősítő találkozásokban. Ha ezekkel van átszőve életünk - boldognak érezzük magunkat...
Bölcsesség...
Imádkozzunk!
URam! Add, hogy ne utólag legyek okos, hanem előre bölcs, hogy elkerüljem a veszélyeket! Ámen
Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem... Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.
Lk 21,14-15;19
Jézus URunk fenti kijelentését az Ő követésével kapcsolatban teszi tanítványainak... Az, aki Krisztus követésére adja életét, ezzel az ígérettel nincs is semmi baja, hiszen a krisztusi szeretet útján való járás önkéntes lemondás és áldozathozatal - egy nemes cél érdekében. Aki apostolságra kap elhívást, az megkapja az erőt is hozzá, hogy azt tegye, amire mandátumát kapta - ezzel sincs semmi baj.
A gond először is ott kezdődik, amikor valakit apostoli munkában akarnak látni, de nem erre kapott elhívást. Klasszikus esete ennek, amikor a pap, a lelkész, a prédikátor a híveken kéri számon azt a munkát, amit egyébként "hivatalból" neki kellene elvégezni... A báránynak nem az a dolga, hogy pásztoroljon, hanem az, hogy jó legelőkön, tiszta forrásvíznél gyarapodjon! Magyarul: nem a bárányok feladata a "térítés", még akkor sem, ha a protestáns egyetemes papságot emlegetik - tegyük hozzá gyorsan: helytelenül, hiszen az csak azt jelenti, hogy nem kell közbenjáró egyházi személy ember és Isten között (mindenki a maga papja). Aki viszont 'hivatalból' pap, azt az egyháza küldi ki szolgálatra, hogy tisztán hirdesse az igét és, részesítse a híveket a szentségekben.
A 'gond' ott folytatódik, hogy az Istenről való bizonyságtétel még csak-csak megvan - sőt, ha valaki nem lépi túl a kompetencia-határát, akkor, amit mond Istenről, egyházról, Jézus Krisztusról, az hitelesen is hangzik -, de az igazi kihívások a szűk szociális kapcsolatainkból támadnak. Munkahelyi, családi, párkapcsolati problémáink megoldásában kell igazán "száj és bölcsesség", no meg mindenekelőtt fül, hogy meghalljuk, megértsük mi is az oka a felvetődött égető kérdésnek.
Ami megoldást ad a világban - amikor számonkérik rajtunk direkt vagy indirekt, hogy milyen istenes reménység lakozik a szívünkben -, ugyanaz ad segítséget, eligazodást a személyes, szűk életünkben is! "Győztesek" itt is és ott is csak akkor lehetünk, ha állhatatosak vagyunk, maradunk. Szívünkből nem engedjük elszökni a szeretetet, ha a hétköznapok küzdelmeinek tüze igyekszik is azt elpárologtatni. Ha megőrizzük az Isten szeretetének lángját magunkban, akkor annak nem tud ellenállni senki sem, hiszen a szeretet fegyvertelen, nem harcol, nem birkózik, csak ölelni, biztonságot akar nyújtani -, s lelke mélyén tulajdonképpen mindenkinek erre van szüksége...





Fontos dolgaink...


A mai nap imádsága:

Uram! ! Te látod, hogy hová fejlődött a világ, Te látod, hogy hol tartok benne én magam is. Haszontalanságokra pazarolom erőmet és időmet, belesüppedek az anyagvilágba ahelyett, hogy Hozzád igyekeznék... Uram, segíts nekem akaratod szerint élni rövidke életemet, hogy élni tudjak azokkal a kincsekkel, amikkel elhalmozol naponta! Ámen.


"...őrizd meg a rád bízott kincset."
Tim 6,20a

"Kincs, ami nincs" - bizonyára sokunkban gyerekkorunk szójátéka idéződik fel újra, e mondat hallatán. Csak egy betű a különbség a két szóban, s így van ez a valós világban is: ami az egyiknek értéktelen, a másik számára létfontosságú. Az egyik észre sem veszi, s közömbösen elhalad mellette, a másik egy egész élet munkáját képes odaáldozni érte. Mitől kincs a kincs? Évezredeken keresztül az arany csillogása ejtette ámulatba az embereket, a középkor alkhimistái századokon át az "aranycsinálás" misztikus bódulatában végezték furcsábbnál furcsább "kísérleteiket" - persze eredménytelenül.

Kincs az, amiből kevés van, ami egyszerűen nem hozzáférhető, amiért meg kell küzdeni, hogy miénk legyen... Aztán, ha a mienk, akkor örülünk. Nagyon örülünk, hogy birtokolhatjuk, hogy simogathatjuk, hogy használhatjuk. A múlandó így visz ünnepet a szürke hétköznapokba. Aztán szép lassan kiderül: a múlandó-keltette örömök is múlandóak! Megszokottá, az életünk részévé válik az, amihez nem is olyan rég még örömes várakozással közelítettünk. Szomorúan kénytelenek vagyunk megállapítani: amink van, az nem egyedül a miénk, azon osztoznunk kell - ha akarjuk, ha nem - a két könyörtelen úrral: a rozsdával és a mollyal. Amit tehát birtokolunk, az a használatban szép lassan elkopik, elromlik... Egyedül az arany csillogása változatlan, de ha már nincs kinek tetszeni vele - akkor bizony a fénye sem ragyog úgy, mint egykor.

Ami a legnagyobb kincs - s mégsem vesszük észre - az az ÉLET maga! Alig tíz évvel ezelőtt még "csak" kilencven állat- és növényfaj pusztult ki naponta(!), mára ez a szám százhatvanra(!) emelkedett. Az ember legeslegnagyobb kincse az élettere, a Naprendszer gyémántos ékessége: a Föld... Pusztulnak óceánjaink, zsugorodnak nem csak az őserdők, hanem minden erdő, minden ami zöld... Az ember profitéhsége csillapíthatatlan... Ki vethet gátat mindennek? Úgy néz ki, hogy senki sem... Globális belerondításunk a világba hamarosan meghozza ehetetlen gyümölcseit, "s akkor lészen ott igazán sírás, s fogaknak csikorgatása."

Legnagyobb kincs a saját életünk, s ezzel együtt a másoké is. Mégis dollármilliárdok ezreit költik el évente a hadászat "korszerűsítésére", mintha a másik ember meggyilkolása lenne az emberiség egyetemes célja! A perfekciót a rombolásban, a pusztításban sajnos már elértük. Csak a nukleáris arzenál képes lenne a Földnél tizenhatszor(!) nagyobb bolygót teljesen csírátlanítani, totálisan megszüntetve rajta az életet... Azt, hogy ki volt a világ leggazdagabb embere a huszadik század végén a huszonegyedik század elején? - 50-100 év múlva elfelejtik, talán még a kérdést sem teszik fel... De hogy miért pusztultak ki a gorillák, a bálnák, hogy miért nincsenek korállok a tengerben, s miért lepi el a tengereket mindenütt a gyilkos zöld alga, hogy miért uniformizálták a génmanipulációval a sokszínű életet? - ezt a kérdést bizonyára felteszik majd unokáink.

S, ha - a remélhetőleg értelmesebb - utókor nekünk szegezi majd a kérdést: Nagypapa, hogy lehettetek ennyire trógerek? - akkor bizonyára a torkunkon akad a szó, s nagyon is át fogjuk majd érezni, mi a legnagyobb kincs a világon, amit az Istentől kaptunk, de nem vigyáztuk rá, és nem őriztük...




Isten országa...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy megláthassam igazságodat, s élhessek általa! Ámen

   

Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm;
Róm 14,17

Vannak-e földibb, evilági dolgok, mint az evés és az ivás? Ha akarjuk, ha nem, ezektől függ az életünk, alapvetően meghatározzák egész életminőségünket. Nem csoda tehát, hogy Isten országáról is többnyire "földhözragadt" módon gondolkodunk, hiszen földi életünk bele van szőve a matériába. A Mester azonban figyelmeztet: "Az Isten országa nem evés és ivás!" Az valami egészen más... Olyasmi, "amit szem nem látott, s fül még nem hallott".

Elképzelni csak olyat tudunk, amit már láttunk, sőt álmaink mozaikképei is csak azokból az élményekből állnak össze, amelyeket már láttunk, hallottunk... Ezért nem mindegy, hogy milyen az a világ, ami körülöttünk van! Ezért nem mindegy, hogy milyen világból gyűjtik élményeiket gyermekeink... A II. világháború után fél Németország nem tudott nyugodtan aludni, államilag sürgették a gyógyszergyárakat, hogy állítsanak elő minél hatékonyabb alvást segítő gyógyszereket, mert az emberek tömegével aludtak el munkahelyeiken... Ma sincs ez másképp! Ha valaki nem tud aludni, akkor annak többnyire lelki okai vannak: "rágódunk" megoldatlan kérdéseinken, keressük azokat a válaszokat, melyek megnyugvást hoznak lelkünk számára. Gyaníthatóan társadalmi közéletünk nyomorúságának egy jelentős része is ebből fakad: sok-sok izgága önző ember olyan álmokat kerget ébren is, melyek igen távol vannak az Isten akaratától...

Akár ébren vagyunk, akár alszunk, vágyódásunk az Isten után nem szűnik meg, Isten vonzása olyan mint a gravitáció - nincs benne egy pillanatnyi szünet sem. Isten országa nem más, mint az Istennel való közösség, az Istenben való lét. Ez itt a születés és halál közötti néhány évtizedünkben mindig misztikus is (belül történik a lelkünkben) és mindig van megfogható valósága is, amikor felebarátainkkal együtt "történnek" a mindennapjaink. Az Isten országának reménységünk szerinti teljessége majd egykoron csakis az Istenben képzelhető el, ahogyan a földi életünk harmóniáját is csak az igazság, a békesség, s a (Paraklétosz/Pártfogó)Szentlélek-hozta megbocsájtó lelkülete biztosíthatja...




Istenkeresés...


A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy Te már akkor is kerestél, amikor én még nem, s hogy kegyelmedből Rád találhattam! Ámen


Ha keresitek az URat, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.
2 Krón 15,2c

Sok, ún. "érzelem-keresztény" - csupa jószándékból - próbál nyomatékot adni véleményének, hogy kijelenti: "De meg van írva a Bibliában!" Csodálatos könyv a Biblia, de a Bibliát is emberek írták - embereknek. Sokan olvassák a Bibliát használati utasításként, az élet minden dolgában megfellebbezhetetlen törvénykönyvként. Ők azok, akik az evangéliumból, a szeretetből, a kegyelemből is paragrafust kreálnak, s józan döntés helyett, addig-addig keresnek a Szentírásban, mígnem találnak egy olyan mondatot, ami megerősíti őket az irreális akaratuk megvalósításában. (Erre mondjuk, hogy valaki prekoncepcióval olvassa az Isten Igéjét.)

Nem kérdés, hogy Isten akaratából jött létre a Szentírás - ahogyan maga az élet is -, ha nem így lenne, akkor az Biblia is a véletlenek különös együttállásának az eredménye lenne, egyfajta evolúciós állomása az emberlétnek, mely könyvet az idő s az új körülmények meghaladnak... Nos, a Biblia egyhamar nem kerül ódon-szagú könyvtárak polcaira, mert minden generáció felfedezi a Szentírást, hiszen az - ugyan a régi ember világlátásával -, de ugyanarról szól: az ember és az Isten misztikus kapcsolatáról. Ezt a kapcsolatot Pál apostol "felette nagy titoknak" nevezi, s a házassághoz hasonlítja. Két ember legnagyobb, a létet a magasságában és szélességében is átölelő legnagyobb találkozását, az életet, a világ együttes felfedezését, az élet továbbadásának közösen átélhető csodáját lehetne egyfajta licencleírásnak, az élet hatékonyságát garantáló gyártástechnológiai utasításnak tekinteni - de ennek, nem semmi értelme. Miért szeretem a feleségemet, a gyermekeimet? Mert szeretem őket! Miért szeretem az Istent, mert szeretem, mert jó szeretni, mert szeretve lenni jó, mert ez az Élet maga...

Aki keresi az URat, az nemcsak a Bibliában keresi. Ha csak ott keres, akkor idővel szélsőségessé válik. Isten kinyilvánítja magát a teremtettség csodáiban, a történelemben, az emberek lelkiismeretében is. Ez így élet-szerű, hogy Isten mindenhol, mindenben ott van. Isten közöttünk is van és bennünk is "van" - történik, megnyilvánul. Isten nem lenne mindenható, ha nem tudná kinyilatkoztatni magát a simogató szélben, a gyermekek önfeledt játékában, kacagásában, az őszinte emberi találkozásokban vagy éppen abban, hogy emberré vált, inkarnálódott. Isten azért Isten, mert még az abszurditásban is "ott van", hogy ti. a véges ember képes megölni a testté lett Istent... Az Örökkévaló azért örök, mert titokzatosan jelen volt/van/lesz mindenütt, mégis úgy rendezi, hogy mi időben és térben keressük őt. S aki keresi Őt az meg is találja, annak kinyilvánítja magát. Aki elhagyja Őt, az az Életet magát veti meg, s lemond az emberlét legnagyobb ajándékáról: a kutatás izgalmáról, a felfedezés szépségéről, s a megismerés gyönyörűségéről... Ezek nélkül nem élet az élet, s joggal írhatja úgy krónikás szentíró: akkor úgy érzi az ember, hogy az Isten is elhagyta őt.

Szentháromság...
A mai nap imádsága:
URam! Segíts, hogy értselek annyira, amennyire szükséges! Ámen
Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz."
Jn 14,9-12
Az elmúlt kétezer esztendőben - az óegyházi atyáktól kezdődően, Európa nagyszerű filozófusain keresztül a modern teológusokig bezáróan - a legkülönfélébb segédletekkel próbálták közelebb hozni az értelem számára a Szentháromságot. Az "1+1+1=1" isteni matematikája bár jól hangzik, de csak bizonyos vonatkoztatási rendszerben igaz. A véges ember találta ki ezt a (sántító)példát is, hogy a Végtelen érthetőbbé váljék, de a kísérlet - a többi metafórához, szimbólumhoz hasonlóan - csak próbálkozás maradt. Isten ugyanis a Végső Elvonatkoztatás az ember számára, ezért az ember téridős elképzelései csak szeretnék befogni az Egészet, de a teremtett (véges)tudat soha nem birtokolhatja az őt létrehívó Végtelen Erőt...
És mégis. A hit "csodája" éppen ebben rejlik Isten "lakozik" mibennünk, s mi Őbenne. Istenben(Atyában) "van a Krisztus - Ő maga mondja: "én az Atyában vagyok" -, mi pedig Krisztusban, mint szőlővesszők. Az Emberfia EMBER volt, s ha mi is krisztusi módon élünk, azaz a teremtés rendje szerint, akkor, mi is tükrözhetjük az Atya szeretetét, sőt, azokat a cselekedeteket, amelyeket a Mester tesz, a tanítvány szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz... Ha elhisszük, hogy ezt Jézus mondta, akkor azt is el kell hinnünk, hogy Ő a valóságot mondja! Itt is kiderül tehát, hogy az "Istenben-levés/-létezés" az sokkal magasabb matematika, mint az 1+1...
A Szentháromság-tan tulajdonképpen az Isten megismerésében akar segítséget adni, de az, hogy valójában "hogyan is néz ki a JóIsten?", csak itt a földi létben tűnik nagyon érdekesnek számunkra. Amikor azonban végérvényesen elmúlik a világ, s már se a hitre, se a reményre nincs szükség, mert Isten Valósága mindenki számára nyilvánvakó, akkor a Teremtő Szeretet minden kérdésünkre megadja a választ. Akkor talán derülni fogunk a dogmatikus "igazságokon", s megmosolyogjuk azt, aki érveléssel akarta bizonyítani, hogy kicsoda az Isten...

Az idők megváltoztak


Steven Adams, a Saddleback gyülekezet gyermeklelkipásztora szerint ma a gyerekeknek egészen más csatákat kell megvívniuk, mint szüleiknek annak idején.

"Intelmeket írt Jákob elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő ifjak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait." 78. Zsolt. 6-7

Egyik nap 10 éves fiammal néztünk egy régi rajzfilmet, aminek a címe Bízd csak az Öcskösre. Ebben a fejezetben az Öcskös elvesztette a pénzt, amit apjától kapott fodrászra, és félt elmondani szüleinek a történteket. Ezért a bátyja, Wally közbelépett, és levágta öccse haját, aki nagyon mókásan nézett ki az új frizurájával.

Amikor reklám következett, volt köztük egy filmajánló, Fran Drescher új vígjátékát, az Elváltan és boldogan-t reklámozta. A film párhuzamot von a nő valódi élete és szerepe között, hiszen Fran egy olyan nőt alakít, aki felfedezi, hogy a férje homoszexuális. Miközben megpróbál szembenézni ezzel a teljesen új helyzettel a házasságában, megnyitja magát egy új kapcsolat felé is. Bob Dylan még azt énekelte, hogy "az idők változnak", viszont az igazság az, hogy az idők már megváltoztak.

Steven Adams, a Saddleback gyülekezet gyermeklelkipásztora azt mondja, hogy azok a küzdelmek, amelyeket manapság a gyerekeknek meg kell vívniuk, jelentősen különböznek azoktól, amelyekkel szüleik küzdöttek gyermekkorukban. Egy friss kutatás szerint például egy top 100-as listán 7 és 18 éves gyermekek körében a pornográfia a 4. helyet foglalja el az internetes keresési rangsorban. Még ha Wally és a kisöccse ilyen képeket kerestek volna is, és valamilyen turpisság folytán be tudtak volna szerezni egy Playboy magazint, azok a 60-as években megjelent képek csak alig voltak merészebbek annál, amit ma egy képes sportmagazin fürdőruhákat bemutató mellékletében láthatunk.

Az idők megváltoztak.

Steve pásztor azt ajánlja a szülőknek, hogy imádkozzanak azért, hogy Isten kenje fel és erősítse meg gyerekeiket, hogy szembe tudjanak nézni a csatákkal. Ez egy egyszerű imádság, amit minden nap el tudsz mondani: "Istenem, én szeretem ezt a gyermeket, és tudom hogy célod van az ő életével. Most azért imádkozom, hogy áld meg őt, és áraszd ki a te áldásaidat őrá a mai napon. Ámen"

Ez egy egyszerű imádság, de erő van benne. Steve pásztor arra hívja fel a figyelmet, hogy gyermekeinknek szükségük van erre az áldásra. Szükségük van a Szent Lélek kenetére, hogy szembe tudjanak nézni korunk kihívásaival és kísértéseivel. Mond el ezt az imát minden nap.


Bízz a Bibliában, Jézus is ezt tette

" Bizony mondom néktek, amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egy jóta vagy vessző sem veszik el, amíg minden be nem teljesedik." (Máté 5:18, NIV fordítás)

Talán hallottad már, hogy valaki ezt mondja: "Jézusban bízom, de azokban az emberekben, akik a Bibliát írták, nem." Ez azonban így nem logikus.

Jézus ugyanis bízott a Bibliában - annak minden szavában! Azt tanította nekünk, hogy a Biblia egy különleges könyv, amely minden más könyvtől különbözik.

Jézus ezt mondja a Máté 5:18-ban: "Bizony mondom néktek, amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egy jóta vagy vessző sem veszik el, amíg minden be nem teljesedik" (NIV fordítás).

Jézus azt mondja, hogy a Biblia megáll az idők végezetéig. Elvégzi azt, amit Isten be akar teljesíteni ezen a világon.

A János 10:35-ben ezt mondja Jézus: Mi pedig tudjuk, hogy az Írásnak mindig igaza van (NIRV ford.). Jézus a Biblia igazságát hirdette. És amikor Jézus azt mondja, hogy a Biblia igaz, akkor nekünk oda kell figyelnünk.

Amikor Jézus a Bibliáról beszélgetett emberekkel, gyakran egyetlen bibliai mondat vagy egyetlen szó alapján érvelt. Az Írás minden mondatában, minden szavában hitt. Szóval, ha bízom Jézusban, akkor miért ne bíznék a Bibliában is?

Amikor Jézus a Bibliáról beszél, akkor nem csupán mint irodalmi alkotásról vagy történelmi eseményeket leíró könyvről beszél. Ő a Bibliát egy olyan könyvnek látta, ami életeket változtat meg. A Lukács 11:28-ban ezt mondja Jézus: "Leginkább azok az áldottak, akik hallják az Igét, és engedelmeskednek is neki" (NIV ford.). Jézus nem csak azt akarta, hogy olvassuk a Bibliát. A verseket és a történelmi témájú könyveket szoktuk olvasni. Ő azt akarta, hogy engedelmeskedjünk neki. Ezt kell tennünk, mert a világegyetem Teremtője írta.

Amikor Jézus a Bibliáról beszélt, úgy beszélt róla, mint amiben a személyek és események valóságosak. A prófétákról is mint valós személyekről beszélt. És Dánielről is. Jézus mindent elhitt Noéról és az özönvízről. Elhitte, hogy élt Ádám és Éva. Elhitte Sodoma és Gomora tragikus történetét. Elhitte Jónás történetét is, és azt, hogy lenyelte a cethal.

Jézus elhitte a Biblia legvitatottabb történeteit is, pl. Noé, Ádám és Éva, Sodoma és Gomora, vagy Jónás történetét. (Azok az emberek, akik szerint a Biblia inkább csak jó de soha meg nem történt történetek gyűjteménye, mindig ezt a négy történetet emelik ki.)

Ha Jézus elhitte Jónás történetét, akkor nekem is el kell hinnem. Nem tudom, hogy Isten hogyan teremtett olyan nagy halat, ami le tud nyelni egy férfit, de ez így történt.

Bízom a Bibliában, mert Jézus is ezt tette.

Beszéljünk róla:

* Vannak olyan részei a Bibliának, amit nehéz elhinned? Miért?
* Szerinted mit szeretne Isten az Igéjén keresztül elvégezni az életedben?




Szolgálni és adni - ez a két szó kéne, hogy életed meghatározza


"Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" Mt.20:28

Azt az utasítást kaptuk, hogy az Urat szolgáljuk. Jézus félreérthetetlenül fogalmaz: "aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." Mt.20:27-28

A keresztyének számára a szolgálat nem egy olyan dolog, amit csak úgy beillesztünk a napirendünkbe, ha jut rá felesleges időnk. Ez a keresztyén élet szíve. Jézus azért jött, hogy szolgáljon és hogy adjon - és ez a két ige kell, hogy meghatározza a Te életedet is itt a földön.

A szolgálat és az adás foglalja össze Isten célját az életedben. Teréz anya egyszer ezt mondta: "A szent élet az, hogy Isten munkáját cselekedjük mosollyal az arcunkon”

Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség önmagában nem a vég. A lelki érettség a szolgálatért van! Azért növekedünk a hitben, hogy továbbadhassunk. Nem elég csupán egyre többet és többet tanulni. Azt kell cselekednünk, amit már megtanultunk és gyakorolnunk azt, amit hiszünk. A minket érő hatás, hogyha nem kerül kifejezésre, depressziót okoz. A tanulás szolgálat nélkül lelki stagnáláshoz vezet.

A régi hasonlat a Galileai-tengerről és a Holt-tengerről még ma is igaz. A Galileai-tó tele van élettel mivel be is fogad, és ki is ad magából vizet. Ezzel ellentétben, a Holt-tengerben nincs élet, mivel nincs kiáramlása sem, így a tó stagnál.

Az utolsó dolog, amire a hívőknek el kellene menniük, az egy újabb Biblia-tanulmányozás lenne. Már így is többet tudnak, mint amennyit alkalmaznak belőle. Amire szükségük van, az tapasztalat a szolgálatban, amivel erősíthetik a lelki “izmaikat”.

A szolgálat a mi természetes hajlandóságunknak az ellentéte. Az idő nagyrészében az érdekel minket, hogy szolgáljanak minket, és nem pedig az, hogy mi szolgáljunk. Azt szoktuk mondani:”Egy olyan gyülekezetet keresek, amelyik megfelel a szükségleteimnek és megáld engem”, és nem ezt, hogy :” Egy olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek”. Mi várjuk el, hogy minket szolgáljanak, és nem pedig fordítva.

De ahogyan növekedünk Krisztusban, az életünk középpontja mindinkább a szolgálatban teli élet kell hogy legyen. Jézus bölcs követője nem kérdezi többé, hogy: “Ki tesz eleget az én szükségleteimnek?” hanem azt kérdezi: "Kinek a szükségleteit tudom én betölteni?"

Ne engedd át a vezetést a büszkeségednek!

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Pál levele a Filippiekhez, 2:3)

A kapcsolataidat érintő összes konfliktusnak van egy közös eleme: a büszkeség.
De nézzük meg kicsit közelebbről: mi is a közös a bűneimben és a büszkeségemben? Természetesen én. A probléma éppen velem van. ÉN akarom, amit akarok, ÉN azonnal akarom ezeket. És innen ered a gondjaink jelentős része. Soha ne engedd át ennek az érzésnek a kapcsolataid vezetését, hiszen ez minden bűn gyökere!
A Filippibeliekhez írott levél 2. fejezete ezt mondja: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Pál azt tanítja tehát, hogy a büszkeségünk két módon is képes konfliktusokat generálni. Az egyik az önzés, a másik pedig a hiú becsvágy. Az önzés azt mondja: „minden rólam szól”, míg a becsvágy jelentése: „mindig igazam van”.
Önző törekvéseink megszámlálhatatlan problémához vezetnek. Jakab levelének 3. fejezetében így ír: "Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett." Amikor zűrzavarba botlasz a munkahelyeden, a gyülekezetedben, az otthonodban, a házasságodban vagy éppenséggel a politikusaid körében, akkor biztosan tudhatod, hogy az önzés és a féltékenység okozza ezeket.
A hiú becsvágy az a magatartás, amikor úgy véled, mindenben igazad van. A Living Bible Fordítás szerint a mai igénk így hangzik: „Ne azért élj, hogy jó benyomást tégy másokra!”. Pedig életünk szinte minden területén ezt tesszük, nem igaz? Főként a közösségi oldalakon. Óriási a kísértés, hogy jobb képet fess magadról az interneten, mint amilyen valóban vagy.
Pál a Galatákhoz írott levelében egy 17 pontos listát állít össze a büszkeségnek életünkre gyakorolt hatásairól. Azt állítja, hogy amikor saját magunkat helyezzük létünk középpontjába, akkor ez a döntésünk megszámlálhatatlan módon fogja befolyásolni boldogulásunkat. Olyan elemekkel indít, amelyek lényege saját testi vágyaink önző módon történő beteljesítése: vad bulizásokat, részegeskedést, szexuális eltévelyedéseket, erkölcstelenségeket sorol.
A lista többi eleme valójában ezekhez kapcsolódó bűn. A Galaták 5:19-21-ben ezt olvassuk: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalóak:…ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, irigység… Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.”
Ha tehát boldogságra vágysz a kapcsolataid terén, harmóniára lesz szükséged. Ha pedig eléred ezt a harmóniát, alázatosságra kell törekedned. Soha ne engedd, hogy a büszkeséged vezéreljen!
Beszéljetek róla:
• Hogyan jellemeznéd kapcsolataid alapjait? Azért vagy-e a kapcsolataidban, hogy magadat szolgáld ki, vagy azért, hogy másokat szolgálhass?
• Hogyan tudod gyakorolni az alázatot a kapcsolataidban?
• Láttad-e már megnyilvánulni a büszkeség pusztítását? Mit tudsz tenni ma annak érdekében, hogy helyreállítsd ezeket a kapcsolatokat?



Szüntesd meg a negatív hozzáállást


„Ügyelj arra, hogyan gondolkodsz; az életedet a gondolataid határozzák meg” (Péld 4:23 GN)

(„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.” Péld 4:23)

Sokkal korábban, mint ahogyan ezt a pszichológia megállapította, Isten már megmondta, hogy a gondolataid határozzák meg az érzéseidet, és az érzéseid határozzák meg a cselekedeteidet. Ha változtatni szeretnél az életeden, akkor meg kell tanulnod irányítani a gondolataidat is.

Mindenki beszél magában – ráadásul állandóan. A gondolataid valóban beszélnek hozzád! Például most is beszélsz, folyamatosan kommunikálsz magaddal. A kutatások azt bizonyítják, hogy a legtöbb ember átlag 150-200 szót mond ki percenként, de az agyunk akár 500-600 szót is felfog egy perc leforgása alatt. Ezért van az, hogy képes vagy egyszerre rám figyelni, de ugyanakkor a mai ebédet is megtervezni.

A tények azt bizonyítják, hogy a belső párbeszédünk – amelyet saját magunkkal folytatunk – 1300 szót tartalmaz percenként. Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy az agyunk képekben gondolkodik, így egy gondolatot a századmásodperc tört része alatt is megláthatunk.

A probléma azonban az, hogy sokan úgy gondolkodunk, mint Jób tette: „Minden amit csak mondok, úgy tűnik engem vádol” (Jób 9:20 GN). Tulajdonképpen azt mondja, hogy „Minden amit mondok, csak lefelé elcsüggeszt engem.” Ha átlagos ember vagy, akkor a saját magad legrosszabb kritikusa is vagy egyben.

Gyakran kritizáljuk saját magunkat; bemegyünk egy szobába mosollyal az arcunkon, miközben legbelül azt gondoljuk: „Kövér vagyok. Buta vagyok. Csúnya vagyok. És ráadásul mindig elkések!”

Isten azt szeretné, ha abbahagynánk a saját magunk kritizálását. Amikor saját magad kritizálod, kit kritizálsz valójában? Amikor azt mondod, „Kövér vagyok. Buta vagyok. Csúnya vagyok. Tehetségtelen vagyok,” valójában a Teremtőre mutogatsz eközben, aki téged is megteremtett. Amikor azt mondod, „Istenem, én értéktelen vagyok. Nem vagyok jó. Semmire sem vagyok képes” akkor valójában azt mondod, hogy „Uram, rosszul jártál velem.” Ezért mondja Isten azt, hogy rossz ötlet saját magad kritizálni.

Hogyan tudnád megváltoztatni a gondolkodásodat annak érdekében, hogy még magabiztosabb személyiség lehess?

A Biblia tanít a megoldásról erre nézve is. „Azon gondolkodjatok, ami igaz, jó és helyes… Gondoljatok azokra a dolgokra, amelyekért hálásak lehettek Istennek” (Filippi 4:8 LB).

Más szóval, ne a hiányosságaidon gondolkodj folyamatosan. Figyelj inkább arra, hogy azzá válj, akivé Isten szeretné, hogy légy; és arra, ahogyan ő munkálkodik az életedben.

Nincs annál jobb orvosság, amely az önbizalmadat növelné, mint elhinni azt, amit Isten mond rólad. Ahogyan olvasom a Bibliát fejezetről-fejezetre, és találok egy verset, amely megszólít, azonnal leírom azt egy papírra, megjegyzem, azután pedig megerősítem ezt a felismerést: „Atyám, köszönöm neked, hogy értékes vagyok; hogy az én életemnek is van jelentősége; hogy megbocsátottál nekem; hogy vannak képességeim”. Engedd, hogy Isten megújítsa a gondolkodásodat, mert „az életedet a gondolataid határozzák meg” (Péld 4:23)

Beszéljünk róla:

Nem tudok jobb orvosságot az önbecsülés hiány kezelésére, mint Isten igéjének mindennapos olvasását: tanulmányozd, memorizáld, gondolkodj rajta és alkalmazd az életedben.

Mennyire vagy fegyelmezett a mindennapi csendességeddel kapcsolatban?
GONDOSKODJ A RÁD BÍZOTT NYÁJRÓL!

„Legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját…” (1Péter 5:2)

Ha túl messzire tekintesz előre, az elvonja energiádat a jelen feladataitól. A Biblia azt írja: „legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Péter 5:2-4). Egy bibliaiskola igazgatója azt mondta: „Volt idő. amikor Isten elkezdett nagy dolgokat tenni az életemben… sok álom beteljesedett… abban az időszakban egyre több problémával szembesültem… úgy éreztem magam, mint egy tűzoltó. Ahogy kioltottam a lángokat az egyik helyen, fellobbantak valahol másutt… letaglózottnak éreztem magam és elcsüggedtem. Azt gondoltam: »Elmegyek valahová misszióba, ahol a munka szórakoztató, és majd küldök haza képeslapokat.« Aztán Isten egy látomásban elém hozta azt, amikor Sámuel felkente Dávidot, és az Úr megkérdezte tőlem: »Mit tett Dávid, miután Sámuel felkente őt királlyá?« »Visszament a juhokat őrizni« - feleltem (ld. Sámuel 17:5). Az Úr így folytatta »Ha Dávid akkor elindult volna egy óriást keresni, akivel megvívhat, az oroszlán és a medve megette volna a nyáját. A te nyájad a bibliaiskola, gondoskodj hát róla.« Akár lelkipásztor vagy, akár segédlelkész, zenei vezető vagy egyszerű laikus, Isten mindannyiunkra bízott nyájat… Dávid nyája Istentől kapott megbízatás volt, és bár felkent király volt… az elsődleges feladata az volt, hogy ellássa korábban kapott feladatát. Az óriások úgyis jönnek majd, és ha megmaradsz a rád bízott helyen, akkor a megfelelő időben te is találkozol majd a tiéddel, és legyőzheted. Eljön majd az előléptetés ideje is – miután hűségesnek bizonyultál.” Bárhol is van most „nyájad”, Isten téged is ott akar látni.


Isten békéje

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (János 14:27)

Az aggodalmaskodás olyasmi, amit megengedsz magadnak – a békesség az, amit keresel. Az egyik fordítás így adja vissza Jézus szavait: „…Ne engedjétek meg magatoknak a rettegést…” (János 14:27 NKJV). Ez azt jelenti, hogy irányítani tudod, mi jár a gondolataidban.
Hogyan? Úgy, hogy két dolgot teszel: 1) Teletöltöd elmédet Isten Igéjével. Nem csak azzal az Igével, amit futólag elolvasol, hanem azzal az Igével, amelyet végiggondolsz, alkalmazod minden körülmények között, és amelyre, mint egyetlen biztos alapra, rá tudsz állni krízisek idején. 2) Minden helyzetet Isten kezébe teszel, és Benne bízva ott is hagyod. Íme egy imádság, ami segíthet ebben: „Uram, akkora a fejetlenség és a zűrzavar! Mindenki akar belőlem egy darabot. Túl sok a tennivaló, és sosincs elég idő elvégezni. A fejem tele van mindenféle szeméttel, a szívem meg majd megszakad. Uram, hol vagy? Úgy érzem magam, mint a tanítványok a viharban, amikor a szél és a hullámok csaknem felborították a hajójukat. Ugyanúgy kiáltok, mint akkor ők: „Valaki ébressze már fel Jézust – mindjárt megfulladok!” Az életem viharai már majdnem elsüllyesztették a csónakomat – többet már nem bírok elviselni. Békesség Fejedelme, szükségem van Rád. Atyám, aki soha nem szunnyadsz, és nem alszol, vedd át az irányítást! Vigasztalásra és bátorságra van szükségem, melyet csak a te Lelked adhat. Szólj, Uram, mert a szél még mindig emlékszik a hangodra! Hadd találjak egy csendes helyet Benned, egy helyet, ahol kebledre hajthatom a fejem, hallgathatom szívverésedet, és biztonságban érezhetem magam. Ámen.”



Siker otthon

„Bölcsesség építi a házat…” (Példabeszédek 24:3)

Jó kapcsolat építése a családban olyan, mint egy falat építeni: apránként, tégláról téglára. És a habarcs, ami összetartja, a feltétel nélküli, nem ítélkező, önzetlen szeretet. Az egyetlen módja annak, hogy kiderüljön, jó munkát végeztél-e az építkezésnél, az, amikor az élet viharai próbára teszik művedet. Az otthoni siker egyik legfontosabb kulcsa a kommunikáció. Tehát: 1) Légy kreatív! Töltsetek együtt időt a családoddal! Hívd fel napközben a házastársad, és néha próbálj meg együtt ebédelni vele. Vidd el a gyerekeidet az iskolába vagy a fociedzésre, így beszélgetni tudsz velük. A kommunikáció megtörténhet bárhol, de nem fog megtörténni, ha nem kap elsőbbséget. 2) Ismerd fel a kommunikáció-gyilkosokat! Az internet, a mobiltelefon és a tévé az első számú vádlottak. Egy átlagos házaspár kevesebb mint egy órát fordít hetente értékes kommunikációra, de ötször ennyi időt töltenek naponta tévénézéssel. Ez a „képernyő teszt”, és át kell menned a vizsgán, ha boldogulni akarsz otthon. 3) Bátorítsd a család minden tagját, hogy kimondja véleményét! És ha megteszi, ne kritizálj, és ne torold meg! A véleménykülönbség egészséges dolog, ha jól kezelik, jobbá teheti a dolgokat! 4) Figyelj tudatosan arra, hogyan reagálsz a dolgokra a családban! Lehet, hogy akaratlanul is felvettél egy olyan stílust, ami megfojtja a kommunikációt. Állj meg és vizsgáld meg, milyen vagy: a) megtorló – ez megaláz másokat; b) leuraló – ez megfélemlít; c) elszigetelő – ez frusztráló hatást kelt; d) együttműködő – ez bátorító, biztató hatással van. Ha az együttműködőn kívül bármelyik másik kommunikációs formát szoktad meg, azonnal kezdj el azon dolgozni, hogy megváltoztasd! Ezt meg kell tenned, ha jó kapcsolatot akarsz építeni a családodban!