2011. február 10., csütörtök

Uram, siettesd azt a napot!

„és vele együtt feltámasztott...” (Efézus 2:6)
Krisztus követőiként bensőségesen összekapcsolódunk a Lélekben. Mindannyian élő kövek vagyunk, más élő kövekhez kapcsolódva, és Isten folyamatosan dolgozik rajtunk, míg mind tökéletesen összeilleszkedünk: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2:5). Isten csak kétféle kategóriát néz – megmentettek és elveszettek. Őt nem érdeklik a felekezetek, a faji vagy szociális helyzetből adódó megkülönböztetések: „…ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Amikor Isten családjának tagja leszel, elkötelezed magad a többi tag iránt is. Ez azt jelenti, hogy szereted, támogatod és bátorítod őket. Amikor az izráeliták már majdnem elérték az Ígéret Földjét, két törzsük ott akart letelepedni, ahol éppen voltak; nem akartak továbbmenni, és a többi törzzsel együtt harcolni. Mózes azonban kérdőre vonta őket: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” (4Mózes 32:6). Így aztán újból csatlakoztak a szövetséghez, és ezt mondták: „Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét” (4Mózes 32:18). Nem élvezhették örökségüket, míg mindenki más is hozzá nem jutott a maga részéhez.
A Lélek egységében járni azt jelenti, hogy nem tudod teljes egészében élvezni az egészséged, amíg egy testvéred beteg, vagy teljesen ünnepelni a sikered, amíg mások küszködnek. Van valami Isten áldásainak elnyerésében, amit ha teljesen megértünk, annak hatására ezt mondjuk másoknak: „Isten, aki engem átvitt ezen, téged is át fog vinni!” Te pedig dolgozol és imádkozol érte mindvégig. Amikor mind együtt feltámasztatunk, a megosztottságok meggyógyulnak, és mind elváltozunk Krisztushoz hasonlóvá (személyiségünk hozzá hasonlóvá válik), és a világ elkezd majd komolyan venni minket. Uram, siettesd azt a napot!

MEGSZENTELT AJKAK

  "És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett." (Ésa 6:7)
 
  Az Úr mennyei ajándékai által bőségesen biztosított mindent népe számára. A földi szülő nem adhat gyermekének megszentelt jellemet, még csak saját jellemét sem tudja átadni. Egyedül Isten képes átalakítani bennünket. Krisztus rálehelt tanítványaira és így szólt: "Vegyetek Szent Lelket." (Jn 20:22)
  Ez a menny nagy ajándéka. A Lélek által Krisztus saját szentségét adta át nekik. Felruházta őket hatalmával, hogy lelkeket nyerjenek az evangélium számára. Így képességeikben Krisztus nyilvánulhat meg, szavaik által ő beszélhet. Előjoguk: ezután egyek lesznek Mesterükkel. Nagy becsben kell tartaniuk parancsolatait, és Lelke fogja vezetni őket. Szavaiknak megszentelt szívből kell eredniük és megszentelt ajkakról szólniuk. Többé nem saját, önző életüket élik, hanem Krisztus él bennük, Ő szól általuk. Jézus azt a dicsőséget adja nekik, mely övé és Atyjáé volt, így egyek lehetnek Istenben.
  Az Úr Jézus a mi nagy főpapunk, közbenjárónk a mennyei szentélyben. Nem értékeljük ünnepélyes helyzetünket, hogy az Ő szolgái lehetünk. Jelenlegi és örök jólétünk szempontjából fel kell ismernünk ezt az összefüggést. Ha az Ő gyermekei vagyunk, akkor a keresztényi testvériség kötelékei fűznek össze bennünket, szeretjük egymást, ahogy Ő szeretett minket, s szent kapcsolatban egyesülünk azokkal, akiket a Bárány vére megmosott. Mivel összeköttetésben vagyunk Krisztussal és Istennel, testvérekként kell szeretnünk egymást.
  Hála Istennek nagy Főpapunkért, Jézusért, Isten Fiáért, aki felment a mennybe. Krisztus nem kézzel épített szenthelyre ment be, hanem a valóságosba, a mennyeibe, s most Isten színe előtt esedezik érettünk. Saját vére jogán ment be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe, hogy örök üdvösséget szerezzen számunkra. (General Conference Bulletin, 1899. negyedik negyedév)

2011. február 10. csütörtök Elvira napja 1299.

A mai nap meditációs fogalma:
Törvény...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy szívembe írtad a szereteted törvényét! Ámen
   

Megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!"
Róm 7,6b-7

"Saul-Pál, mint (volt) rabbi nehezen tud szabadulni a "törvénytől"... gyülekezetekkel folytatott levelezéseinek egyik ismertetőjele, hogy magyarázza a 'megigazulás' útját. Mindenki szereti az igazságot, mármint a magáét! Az igazság keresése életünk legnagyobb feladata, de ha fel is ismerünk alapvető igazságokat emberi kapcsolatainkban, a véges embernek a végtelen Istennel való viszonyában nem lehet "igazsága". (Ha mégis, akkor ez azt jelentené, hogy a JóIsten valamit rosszul csinált.) De a törvény nemcsak a Tórában van leírva - amiket Mózes a Sion hegyénél (Kr.e 12. században) kapott Jáhvétól. Kőbe vésték azt Kr.e. a 18 században is - lásd Hamurappi törvényoszlopát.

Az írott törvények - beleértve a mai hatályosakat is - évezredek óta szabályozzák az emberek életét, de ezek mellett vannak "íratlan törvényeink" is. Azt szoktuk erre mondani, hogy "szokásjog", ami ugyan nincs leírva sehol, de mégis alkalmazzuk, mert emberi kapcsolataink alapjait képezik. Ez a fajta " jogi meggyozodés" elsősorban a szívben gyökerezik - ugyanis ott mindenki érzi, hogy mi a jó, s mi a helyes... Mindenki tudja, hogy mi az, ami "jó erkölcsbe ütköző" - ez egyébként a Polgári Törvénykönyv szerint megtámadhatósági alap -, ezért bosszankodunk, amikor szemünkbe vigyorogva mondják a nyakkendős tolvajok: "Ez így jog-szerű!" S, ha jog mellettük is áll, az igazság - amit mindenki érez -, s azzal együtt az ÚRIsten soha...

Ahhoz tehát, hogy Istenhez forduljunk, nem kell "bújni a Bibliát"... Lehet, sőt olykor kell is, de a megtérésnek nem ez az alapfeltétele. Ezért olyan szánalmas, amikor azzal érvelnek önjelölt térítők: "De hát meg van írva a Bibliában!" Aki nem veszi észre, hogy az Isten mindent beleírt a szívünkbe is, az hamar eltévedhet a bibliai szövegek között - lásd keresztény felekezetek, külön hitvallással rendelkező gyülekezetet irdatlan nagy számát!

Pál jól látja, hogy nem az Írás betűje, hanem a Lélek szerint kell szolgálnunk, élnünk. Abban viszont nincs igaza, hogy a törvény nélkül ne tudnánk, hogy "Ne kívánd a másét!" az ütközik az általános jóval. Ha egy férjet arra kell "törvényi úton" rá-idomítani, hogy ne tegyen szexuális ajánlatot barátja feleségének, hogy reflexből ne lopja el azt, amiért más megdolgozott, hogy ne hazudozzon össze-vissza - mégha a médiából ezt is tanulta -, akkor az ilyen ember nemcsak erkölcsi nulla, de potenciálisan hulla is... mert saját maga munkálja evilági poklát, s túlvilági kárhozatát...

2011. február 10. csütörtök

Kinyilvánította, hogy halála helyettesítő halál.

"Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre:"  Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta. "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
Lukács 22:19-20

Saját akaratából hal meg. Nem elvették az életét, hanem odaadta.

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
János 10:11,

 Imádkozott, hogy halála dicsőítse meg Istent.

Egyedül Krisztus volt képes meglátni és megérteni saját halálának jelentőségét. Sok emberrel találkoztam akik gyűlölik a zsidó embereket, mert megölték Jézust, valójában nem is értik, hogy ennek így kellett lennie. Amikor elmondom, hogy ott sem mindenki volt bűnös és ez meg volt prófétálva, ők csak ugyanazt mondják. Szinte látom, hogy a gonosz most is hályogot von egyes emberek szeme elé,  hogy ne értsék az igazságot, és a gyűlölet mint egy fekély terjed csak terjed.

Február 10.

Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!

"14hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne. " (Róma 13,14)
A legtávolabbi célt is úgy érhetjük el, hogy mindig teszünk egy lépést felé, egyiket a másik után, előre. Amíg a sok kicsiből összeáll az út, s elérkezünk a végéhez. Így van ez Krisztus követésével is, ahol az üdvösség a cél. Úgy haladunk, mint a hosszútávfutók. Összpontosítva a távra, rajtunk a jelzés, hogy mindenki lássa és mi is bizonyosak legyünk abban, hogy versenyben vagyunk, a legnagyobb díjért, az élet hervadhatatlan koszorújáért küzdve.
A hitvalló keresztségben Krisztust öltöttük fel, s ez bátorít, hogy szakítottunk a múlttal. Nem azok vagyunk, mint a többi járókelő, aki cél és jutalom nélkül bolyong az élet útvesztőiben. Ezért ránk más szabályok vonatkoznak, s a fehér ruhánk emlékeztet bennünket, hogy fussunk végig hűségesen a hit szabályai szerint.
A jelek a szívünkben emlékeztetők. Jézus vére eltörölte bűneinket, Lelke erőt ad, és igazságra biztat, átszegzett keze felemel a mélyből. Ezért hát küzdj, tarts ki mindvégig igazságban és szentségben! Aztán egyszer csak előtted lesz a cél, s ott vár Mestered, kezében a te győzelmi koszorúddal. Ma reggel nézz tükörbe, lásd meg a Krisztus jelét magadon, fehér ruhádat, s lendülj neki újra teljes erőből, hozzá méltóan, s vele győzni fogsz. /ÚF/
Újvári Ferenc


Jézus az igazságnak engedelmeskedik

"13Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: "Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?" 15Jézus így válaszolt: "Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki. 16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." " ( Máté 3,13-17)
Milyen az Isten igazsága, ha megalázza magát a bűnös emberek közt és a bűnvallók sorában? Ítéletet átvállaló, szabadulást hozó igazság, amely semmit sem veszített kristálytiszta lényegéből, de sokakat igazított meg vére árán.
Keresztelő János felismerte Jézus Krisztusban az igazat, és féltette a többiektől, magától is, de mégis engedett neki, mert János Istennek szolgált. Isten igazsága mindig messze fölülmúlja mindazt, amiért mi emberek élni, halni, ölni tudunk. Az megtisztító, kegyelemmel teljes, és örökké megáll.
A Jordán vizéből nem csupán egy igaz jön fel Krisztus személyében, hanem minden benne hívő őáltala igazulhat meg. És nem csupán egy szelíd Messiás kapja az Isten igazságának pecsétjét, a Szentlelket, hanem megszámlálhatatlan sokaságnak teljesedik be az ígéret a fiúság Lelkének megnyerésére.
Döntsd el, kinek engedelmeskedsz, embereknek, eszméknek, vágyaknak, vagy engedsz az Istennek! Urunk nem hőstettekben, káprázatos látásban, elképzelésekben gyönyörködik, hanem az igazságának engedelmes szívekben. Ezért állj a sorban Krisztus mögé! Figyelj, hogy tartsd a lépést, holnap se előzd meg őt! /ÚF/
Újvári Ferenc

Február 10.

Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek. Se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé!
Máté 7,6

Uram! Szokatlanul erős szavak ezek a Te ajkadon. Bizonyára okod volt így beszélni. És akkor nekem okom van óvásodra figyelnem. Tieidet önzetlen, áldozatos életre nevelted. Aki hű akar lenni hozzád, annak készségesen oda kell áldoznia szolgálatát, anyagi javait. Ha a békességet csak úgy tudja megőrizni - még önérzetéről is le kell mondania. Magad így éltél, és ilyen életet akarsz látni követőidnél is. De lehetetlenné teszed híveid számára hitük prédául dobását. Apostolok, mártírok és más tanúid élete bizonyítja ezt. Ők nem dobták el maguktól hitüket az életben maradásért, külső, világi előnyökért!

Uram! Evangéliumodból túlnyomórészt lelkesítő biztatás, tettre buzdító indítás, boldogságot hirdető ígérethangzik felém. Kevésszer mondasz tiltó szót. De ez a mondatod - tilalom. A hitet, mely Istennel, veled kötözi össze életemet, magamtól semmi áron eldobnom nem szabad. Add ezt megértenem és meg is tartanom.

2011. február 9. A év, évközi idő, 5. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Ter 2,4b-9.15-17

Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet, még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet. Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét. Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó -- az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: ,,A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!''
Mk 7,14-23

Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.'' Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: ,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?'' Ezzel megtisztított minden ételt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.''

2011. február 9. - Szerda

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította
   őket: ?Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az
   szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az
   emberből származik, az szennyezi be őt.? Amikor Jézus a népsokaság elől
   bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd
   értelme. Ezt felelte: ?Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit
   megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut,
   hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?? Ezzel tisztának mondott
   minden ételt.
   Aztán így folytatta: ?Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
   embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
   gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
   rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység,
   léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi
   tisztátalanná az embert.?
   Mk 7,14-23


   Elmélkedés:
   Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ember szívéből,
   belülről származik minden rossz. Ez azokra az emberekre vonatkozhat,
   akik nem ismerik fel a szívükbe írt isteni törvényt vagy kitörlik azt.
   De ugyanígy a jó is a szívük mélyéből fakad, ha ezeket a törvényeket
   belátjuk és megtartjuk. Isten a saját képmására alkotta meg az embert
   és belénk írta a jó képességét is. Rosszra hajló emberi természetünk
   néha fellázad Isten ellen. E kísértéseket kell legyőznünk önmagunkban.
   A gonosz lélek által sugallt kísértések és az Isten által nekünk
   juttatott kegyelem között kell nap mint nap választanunk szabad
   akarattal.
   Tudunk-e együttműködni a kegyelemmel? Isten segítségével képesek
   vagyunk legyőzni kicsinységünket, csak engedjük, hogy Ő legyen egyre
   nagyobb bennünk.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
   egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
   igaz hitedben és annak megvallásában.
   Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy
   elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél,
   hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.
   Szent Metód

9. szerda

Ter 2,4b-9.15-17; Zs 103,1-30; Mk 7,14-23
    Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az éden kertjébe

Ter 2,4b-9.15-17

Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet, még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet. Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét. Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó -- az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: ,,A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!'

Zs 103,1-30

Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.

Mk 7,14-23

Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.' Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: ,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?' Ezzel megtisztított minden ételt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.'

Istenem! Szomjúhozom a Veled való közösségre, elégítsd hát meg lelkemet! Ámen


URam! Hála Neked, hogy megtart asz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen


URam! Most már látom, hogy mindenki másképpen küzd meg saját elmúlásával... Add, hogy ne veszítsem el életkedvemet akkor sem, amikor úgy érzem, ingoványossá vált körülüttem a világ! Add, hogy az árnyékban is keressem a fényt, s a sok-sok gyötrő szeretetlenség ellenére is, megmaradva gondviselő kegyelmedben, szeretni tudjak! Ámen


URam! Köszönöm, hogy a sok-sok kötöttség ellenére is lélekben szabadnak érezhetem magam. Add, hogy szabadságomat mindig a Tőled kapott szeretet vezérelje, s ne éljek vissza soha kegyelmeddel! Ámen


URam! Köszönöm, hogy szívembe írtad a szereteted törvényét! Ámen


URam! Nem tudom, miért engeded meg, hogy ennyire gonoszok legyünk... Istenem, ne engedd, hogy a bűn elhatalmasodjon fölöttünk! Ámen


URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen


URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen

A csatának vége

„Beszéld el gyermekeidnek… a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV)
Nem elég elmenekülni a múltadból. Inkább meg kell törni a hatalmát fölötted, különben egész hátralévő életedben üldözni fog. Amikor kitörsz valamiből, ami újra és újra megpróbál foglyul ejteni, akkor létfontosságú, hogy legyőzd – különben nem tudsz továbblépni, és élvezni az Istentől neked készített áldásokat. Kegyetlen érzés azt hinni, hogy valami már véget ért, aztán rájönni, hogy mégsem. De ne feledd: Isten volt az, aki megengedte, hogy a fáraó Izráelt egészen a Vörös-tengerig üldözze. Miért? Két okból.
Először, „…hogy ezeket a jeleket mutassam [neked]…” (2Mózes 10:1 NKJ). Isten azt akarja, hogy lásd meg, hogy ha benne bízol, a nehézségek és akadályok nem jelentenek semmit. Azt akarja, hogy ez a tapasztalat olyan mérföldkő legyen az életedben, amelyből később is hitet meríthetsz, amikor a következő problémáddal nézel szembe.
Másodszor, „…hogy elmondhasd… [gyermekeidnek]… a hatalmas dolgokat, melyeket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV). Nem kell többé a fáraó (a sátán) uralma alatt élned. A páskához hasonlóan, ha Jézus vérét hittel szíved ajtófélfáira kened, a helyzeted megváltozik. Többé nem rabszolga vagy, hanem Isten gyermeke. A generációs átok megtört. Gyermekeid most már Isten áldása alatt nőhetnek fel. Lehet, hogy bántalmazás, alkoholizmus, harag és elhagyatottság volt a múltad története, de ez a jövődre többé már nem vonatkozik. Isten különböző módokon tudja megoldani a problémádat, de néha a Vörös-tengeren visz át, hogy a túlsó partra érve visszanézhess, és lásd a fáraót és seregeit „holtan a tenger partján” (2Mózes 14:30), és tudd, hogy a csatának vége!

A MEGVÁLTOZOTT SZÍV

  "És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ez 36:26-27)
 
  Az emberi szív a Szentlélek lakhelye lehet. Krisztus békessége, amely minden értelmet felülhalad, szívedben lakozhat, kegyelmének átformáló ereje munkálkodhat életedben, és felkészíthet téged a dicsőség országára. Ha azonban értelmed, idegrendszered és izmaid mind-mind éned szolgálatában állnak, nem Istent és a mennyet tekinted legfontosabbnak életedben. Lehetetlen, hogy jellemedbe belesződd Krisztus kegyelmét, amíg minden erődet a világi dolgoknak szenteled.
  Lehet, hogy éned dicsőségére sikeresen halmozod kincseidet a földön, de: "ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt 6:21) Az örök érdekek másodlagossá válnak számodra. Lehet, hogy részt veszel az istentisztelet külsőségeiben; de szolgálatod utálatos lesz a menny Istene előtt. Nem szolgálhatsz egyszerre Istennek és a mammonnak. Vagy Istennek adod szívedet és akaratodat, vagy erőidet a világ szolgálatába állítod. Isten nem fogadja el a félszívvel végzett szolgálatot.
  "A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz." (Lk 11:34) Ha a szem őszinte, és az ég felé fordul, a lelket mennyei világosság fogja betölteni, s a földi dolgok jelentékteleneknek és visszataszítóaknak fognak tűnni előtted. Szíved szándéka megváltozik és megfogadod Jézus figyelmeztetését. Kincseidet a mennyben fogod gyűjteni. Gondolataid az örökkévalóság nagy jutalmára fognak összpontosulni. Minden tervedet a jövő, az örök élet szempontjából fogod készíteni. Vonzódni fogsz lelki kincsedhez. Nem fogsz földi érdekeidért harcolni, hanem minden üldöztetésed közepette csendesen ezt kérdezed: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) (Review and Herald, 1888. január 24.)

2011. február 9. szerda Abigél, Alex napja 1298.

A mai nap meditációs fogalma:
Kísértéseink...

A mai nap imádsága:
URam! Most már látom, hogy mindenki másképpen küzd meg saját elmúlásával... Add, hogy ne veszítsem el életkedvemet akkor sem, amikor úgy érzem, ingoványossá vált körülüttem a világ! Add, hogy az árnyékban is keressem a fényt, s a sok-sok gyötrő szeretetlenség ellenére is, megmaradva gondviselő kegyelmedben, szeretni tudjak! Ámen


Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
Róm 6,12

"A puding próbája az evés." - azaz, egy elmélet annyit ér, amennyit a gyakorlatban is meg lehet valósítani belőle. Hiába a jó ötlet, s minden szép elképzelés, ha azok a hétköznapi életben kivitelezhetetlenek. Éppen ezért a végleges és egyetemes megoldási képletet még nem találták fel sem a szenvedésre, sem pedig a maradéktalan boldogságra. Annyit azonban bizonnyal állíthatunk, aki közeledik Istenhez, az távolodik a szenvedéstől, s egyre teljesedik a boldogsága, de elhagyni az előzőt, s végképp kiteljesedni az utóbbiban csak a "majd"-ban" a reménységünk szerinti "odaátban" tudunk.

Életünk legnagyobb csodája, s egyben a leginkább embertpróbáló kihívása a testiség, melynek számos állomása, fázisa van. A gyerekkori osztatlanidős játék-világnak ugyanúgy megvannak a maga kísértései, mint a tinédzser-kornak, amikor mindennel és mindenkivel (beleértve önmagunkat is) elégedetlenek vagyunk, de a legnagyobb feladat mindannyiunk számára mégis felnőttkorunk! Munkánk, családi-, ill. magánéletünk számos alkalommal kísért meg minket. Összeegyeztetni a munkahelyi sikercentrikusságot a párkapcsolati-, családi élet eredményességével, s a világban törtető "lator" embertársainktól kapott pofonokat elfelejteni, kizárni otthonunkból - hogy az a töltekezés, az elrejtettség szigete maradjon házastársanak és gyermeknek egyaránt -, olyan nagy művészet, hogy arra egyedül nem is vagyunk képesek! A hívő ember alázattal elismeri: megfeleléséhez szüksége van Istene segítségére.

Ami ember számára lehetetlen - feltámadás, örök élet - Istennek lehetséges. De igaz ez a "kisebb" dolgokra is. Akinek a böjt kalóriaharc, nem pedig vallásos cselekedet, az prognosztizálhatóan elbukik a csatában... Az anyag az anyagot csat ritkán képes legyőzni, a lélek azonban 'magasabbrendű' az anyagnál. Sokan és rosszul ezt úgy értelmezik, akkor a test bűnös és megvetendő... pedig Teremtőnk éppen az ellenkezőjét kódolta belénk! Azért ad testi életünknek számos gyönyörűséget - pl. tanulás, munka, szerelem, gyereknevelés -, hogy ezeken keresztül felismerjük a lelki élet szükségességét!

"Az élet nem habostorta!" - próbálják vigasztalni egymást az élet árnyékos oldalára sodródott felebarátaink -, de nem is siralomvölgy, hanem az Isten legnagyobb ajándéka. A Tőle kapott felelősséggel alakítva a saját kicsinyke mikrovilágunkat, felfedezhetjük: mi magunk is a Teljesség részei vagyunk, s ha nem lennénk, akkor nem lenne kerek a világ...

2011. február 9. szerda

 Vajon mi volt Jézus nézőpontja saját haláláról?

 Jézus teljesen tisztában volt mindennel, hisz ugyanúgy mint az Atya, mindentudó volt. Gyakran beszélt "az óráról" amikor megtestesült létében teljesen betölti majd az Atya akaratát.

 Előre megmondta halálának tényét és módját.

 Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?
 De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.
Máté 9:15

 Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
Máté 16.21-22,

 Azt tanította, hogy halálának egyetemes jelentősége van.

 Mert az Isten nem azét  küldte a a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
 Máté 3:17,

 Megerősítette, hogy halálának jelentős hatása van a szellemvilágra.

 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.
 János 12:31,

 Bizonyságok sora van a Szentírásban, de mit ér ha vannak olyanok akik nem olvassák, vagy olvassák de félre magyarázzák. A mi dolgunk, hogy tudjunk erővel hatalommal Isten szellemével hadakozni ellenük.

Február 9.

A Lélek szerint

"25Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint." (Galaták 5,25)
Hús-vér embernek lenni és egyszerre Isten gyermekeként hívő életvitelt folytatni igazi kihívás, olykor egyenesen lehetetlennek tűnik a kettőt összeegyeztetni! Ilyenkor feltesszük magunknak a kérdést: hívő akarsz lenni, vagy boldogulni, minden jóról lemondani, vagy örülni az életben?
Sokkoló az előző versekben együtt látni a Lélek gyümölcsét, de ahogy nincs értelme a fának gyümölcs nélkül, ugyanúgy haszontalan az életünk a Lélek gyümölcse híján. De figyeljünk csak az igére! Itt van velünk a Szentlélek, buzdít, megerősít, és mint szülő a járni tanuló gyermekét, lépésről lépésre kézen fogva vezet, hogy a keskeny utat járjuk, s ha elestünk, felemel újra meg újra. Ahol pedig meghaladná erőnket a meredek és szűk ösvény, szárnyaira vesz bennünket. Megerősít a szeretetre Isten és emberek felé. Jó sorban vagy próbában öröme és békessége tölt be. Értelmet ad jónak lenni, tűrni, hűségesnek maradni. Megelégít mindenkor.
Ezen a napon határozzuk el, hogy minden lépést a Lélek vezetése szerint teszünk meg! Elsőt, sokadikat, gyötrelmeset, hosszú tévelygés után Krisztushoz visszafordulót. Éltet a hitben Isten Szentlelke. Könyörögjünk hittel tőle kapott tanácsért, járjunk vezetése szerint! Most is ő a társunk. /ÚF/
Újvári Ferenc


Többet ér a külsőségeknél

"19A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos." (1Korinthus 7,19)
Ez az én igeversem, mert szentesíti, hogy azt csinálok, amit akarok! - kiálthatunk föl baptista hívőként. És itt véget is ér a közösség, az ige, az Isten tekintélye számunkra.
Pedig másról van szó. Isten ajándéka a megtérésünkkel együtt egy megváltott új élet, ami nem függ attól, hogy keresztyén vagy pogány háttérből jövünk, ahogy lényegét veszítette Krisztusban, hogy pogány, zsidó vagy görög valaki.
Térjünk tehát a lényegre, mint Isten elhívottai sáfárkodjunk jól a kapott lehetőségekkel, új élettel ott, ahol vagyunk! Legyünk hűségesek hozzá! Semmiképp se a magunk módján, saját tetszésünk szerint, hanem Isten dicsőségére és mások építésére, Krisztus testének megerősítésére. Tegyünk mindent szeretetben, Isten és emberek előtti alázattal, szívből jövő életszentséggel!
Kegyelem és elhívás Isten népének adatik. Mi csupán részesei vagyunk annak. Eltelt a hét első fele. Betöltötted-e méltóképpen azt, amire elhívott Urad? Ne csak külső máz legyen hívőséged, érezze meg társad, hogy társa vagy, testvéred, hogy testvére vagy, s a veled találkozó idegen, hogy Isten elhívott gyermeke, országának követe vagy. Gyűjts erőt a folytatáshoz, hogy holnap is élhess szeretetben Krisztus törvénye szerint! /ÚF/
Újvári Ferenc

Február 9.

Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
János 5,44

Uram! Az ember nagyon igyekszik tetszeni az embernek. Férfi a nőnek. Nő a férfinek. Még áldozatok árán is. A nép vezetője a tömegek tetszését keresi. A dicsőítő kiáltások kedvéért még az eredetileg helyesen választott útjáról is lesiklik, vagy engedi magát eltéríteni arról. És a tömeg is - szolgamódon keresi vezetőjének tetszését. Méltó akar lenni hozzá még akkor is, ha Istentől, embertől, múlttól, szent értékektől szakítja el. Az ember édesnek gondolja a földi dicsőséget. Az ilyen magatartás nem a hitből születik. Sőt gyilkosa a hitnek. Ezt adod Izráel vezetőinek is tudomására. Szavad nyilván nem esett nekik jól, de szükségük volt rá.

Uram! Attól az úttól, amelynek a végén föltétlenül csalódás vár rám, tartsd vissza a lábomat. Hadd hallgassak rád. Te ezt mondod: ha azt kezdem keresni - lángoló szívvel -, ami Istennek kedves, ha életemmel igyekszem embertársaim figyelmét Istenre irányítani, ha abban a fényben kívánok élni, amely Őtőle hullik rá az életemre - akkor születik meg, akkor növekszik és akkor diadalmaskodik a hitem.

2011. február 8. A év, évközi idő, 5. hét, kedd (Emiliáni Szent Jeromos, nevelő) A nap liturgikus színe: zöld

1481-ben született Velencében. 15 éves korától kezdve katonáskodott. 27 éves korában, 1508-ban katonai parancsnokként fogságba esett, és a börtönben rettenetes elbánásban részesült. Csodálatos szabadulása után bilincseit Treviso-ban a Szűzanya oltárára helyezte, és az árvák nevelésére szentelte életét. 1518-ban, 37 éves korában pappá szentelték. Mint pap, megalapította a szamaszkai szabályozott papok társulatát a betegek gondozására, és az árva gyermekek nevelésére. 1537 február 8-án halt meg a pestisjárvány áldozataként. Sírja Samascában van.
       
Ter 1,20 - 2,4a

Azt mondta ezután Isten: ,,Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!'' Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. És megáldotta őket Isten: ,,Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!'' És lett este és reggel: az ötödik nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint.'' Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: ,,Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!'' Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: ,,Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!'' Majd azt mondta Isten: ,,Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz, a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!'' Úgy is lett. És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap. Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten. Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet.
Mk 7,1-13

Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: ,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ,,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak'' [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.'' Majd így folytatta: ,,Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományait megtartsátok. Mózes ugyanis azt mondta: ,,Tiszteld atyádat és anyádat''; és: ,,Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg'' [Kiv 20,12; 21,17]. Ti pedig azt mondjátok: ,,Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna'', azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok; és sok más effélét cselekszetek.''

2011. február 8. ? Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány
   írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa
   tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és
   általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a
   kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról
   jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más
   hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények
   leöblítéséhez.
   A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: ?Miért nem követik
   tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel??
   Ezt a választ adta nekik: ?Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok
   Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve
   távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek
   csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az
   emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.?
   Azután így folytatta: ?Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
   magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld
   atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal
   bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának
   vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az ?korbán? vagyis Istennek
   szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is
   tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával
   kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.?
   Mk 7,1-13


   Elmélkedés:
   Napjainkban, amikor sokan nem tartják tiszteletben a törvényeket és
   azokban csupán egyéni szabadságuk korlátozását látják, bizonyára
   szívesen felhasználnák egyesek érvként Jézus példáját is, hiszen a
   farizeusok megítélése szerint nem tartotta meg a törvényeket és azokat
   nem tanította meg követőinek. A mai evangéliumban éppen ezt vetik Jézus
   szemére ellenfelei, akik egyébként arra törekszenek, hogy mindent
   pontosan betartsanak, amit a törvény előír számunkra.
   Jézus azonban nem a hagyományok ellen van. Nem törli el az előírásokat,
   hanem rávilágít azok igazi értelmére. Az isteni parancsokat állítja az
   első helyre, amelyek az emberi törvények alapját is képezik. A vallási
   előírások pontos megtartása azonban teljesen hiábavaló, ha nem az Isten
   iránti szeretetből fakad vagy ha erre hivatkozva valaki nem segít
   embertársának. A kétszínűség és a látszatra törekvés mindannyiunkat
   megkísért. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és
   mindig is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek Téged.
   Nem valamiféle földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes
   kérnem: Tenmagadat egyedül!
   Kölni Szent Brúnó

8. kedd (Emiliáni Szent Jeromos)

Ter 1,20 - 2,4a; Zs 8; Mk 7,1-13
    Megteremtette Isten az embert a maga képmására

Ter 1,20 - 2,4a

Azt mondta ezután Isten: ,,Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!' Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. És megáldotta őket Isten: ,,Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!' És lett este és reggel: az ötödik nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint.' Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: ,,Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!' Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: ,,Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!' Majd azt mondta Isten: ,,Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz, a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!' Úgy is lett. És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap. Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten. Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet.

Zs 8

A karvezetőnek. A ,,Szőlőprések' dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged. Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt. Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad.Lába alá vetettél mindent: minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat, az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!

Mk 7,1-13

Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: ,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?' Ő ezt felelte nekik: ,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ?,,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak?'' [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.' Majd így folytatta: ,,Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományait megtartsátok. Mózes ugyanis azt mondta: ?,,Tiszteld atyádat és anyádat?''; és: ?,,Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg?'' [Kiv 20,12; 21,17]. Ti pedig azt mondjátok: ?,,Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna?'', azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok; és sok más effélét cselekszetek.'
Teremtő Atyánk, kérünk, ragadj meg minket Igéddel, hogy csak neked élhessünk, mindig a Te dicsőségedre. Ámen.


Uram köszönöm a szeretetedet, segíts, hogy soha ne feledkezzek el irgalmadról. Ennek a szeretetnek és irgalomnak jegyében tudjak én is viszonyulni embertársaimhoz. Ámen


Uram köszönöm, hogy értem is jöttél. Köszönöm, hogy segítségemre vagy mindenben, amiben megkereslek. Köszönöm, hogy kegyelmes vagy hozzám. Ámen


Uram köszönöm, hogy mindennap tanítasz... Segíts komolyan venni a Te tanításodat. Segíts, hogy legyen bátorságom másoknak is elmondani azt, amit tőled megtudhatok. Ámen


Uram köszönöm, hogy Nálad minden támadás ellen védve vagyok. Segíts teljes szívemből bízni Benned. Ámen


Uram köszönöm, hogy számtalanszor megérezhettem a Te erődet és jelenlétedet. Kérlek tölts belém bátorságot, hogy tudjak Rólad beszélni. Bocsásd meg a félelmeimet, és megalkuvásaimat. Ámen


Uram, tarts minket közel hozzád. Ámen.


Urunk Jézus, kérünk, segíts minket küldetésünk betöltésére, hogy mindenkor Istenünk dicsőségét hirdethessük e világban.

AZ ISTENI KÉPMÁS HELYREÁLLÍTÁSA

  "Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." (Ef 4:23-24)
 
  Amikor Isten eltervezte, hogy az isteni képmást helyreállítja az emberben, gondoskodott arról, hogy a Szentlélek hathasson emberi elmékre, és hogy Krisztus jelenlétét képviselje, mintegy az emberi jellem átalakító erejét. Amikor elfogadják az igazságot, az emberek Krisztus kegyelmét fogadják be és arra a munkára szánják oda megszentelt emberi képességeiket, melyre Krisztus kötelezte el magát - és ekképpen Isten munkatársaivá válnak. Mindez azért történik, hogy az emberek Isten küldöttei legyenek, s hogy értelmük felfogja az isteni igazságot. De kérdezem én az egyháztól: Megfeleltek-e ti ennek a célkitűzésnek? Betöltöttétek-e Istennek arra vonatkozó tervét, hogy szétárasszátok az isteni igazság fényét és a kívülállóknak szétosszátok az igazság drága kincseit?
  Vajon mit gondolnak Isten angyalai, amikor lenéznek Krisztus egyházára, és látják, milyen lassan mozognak azok, akik azt vallják magukról, hogy Krisztus követői, akik az igazság világosságát árasztják az erkölcsi sötétségben lévő világra? A mennyei lények tudják, hogy az erő legfőbb központja a kereszt. Tudják, hogy a bukott ember a kereszt által engesztelődhet ki, és juthat egységbe Istennel. A mennyei tanács letekint rád, aki azt vallod, hogy elfogadtad Krisztust személyes Megváltódnak, hogy lássa, vajon megismerteted-e az üdvüzenetet azokkal, akik a sötétségben vannak? Figyelik, hogyan ismerteted a Szentlélek kiárasztásának jelentőségét; azt, hogy ennek az isteni küldöttnek a munkája nyomán hogyan ábrándul ki az emberek bűn által megrontott és beszennyezett elméje Sátán csalásaiból és mutatványaiból, és hogyan fordul egyedüli reményéhez és személyes Megváltójához, Krisztushoz.
  Krisztus mondja: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon..." (Jn 15:16) Mint Krisztus követe, kérlek titeket, akik e sorokat olvassátok, hogy vegyétek a hívást komolyan ma, amikor halljátok. "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket." (Zsid 4:7) Pillanatnyi késlekedés nélkül kérdezd meg magadtól: "Mit jelentek én Krisztusnak?" "Mit jelent nekem Krisztus?" "Mi az én munkám?" "Milyen gyümölcsöt termek?" (Review and Herald, 1895. február 12.)

Adni és kapni

„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)
Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz.

2011. február 8. kedd Aranka, Jutocsa napja 1297.

A mai nap meditációs fogalma:
Életöröm...

A mai nap imádsága:
URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen

   

Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15

Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....

Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...

Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."

Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellet nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...

2011. február 8. kedd

Krisztus halála az isteni szeretet megnyilvánulása volt. Ez a halál összehasonlíthatatlan minden más haláltól. Ennek a halálnak végtelen és örök értéke van.
Krisztus halála legyőzte a Sátán királyságát.
Sátán a kezében tartotta a bűn, a betegség, a járvány és a halál uralmát, és uralkodik a saját országának fejedelemségein, hatalmasságain és az e-világi gonosz szellemeken.
De Krisztus a golgotán a halálával lefegyverezte a Sátán fejedelemségeit, hatalmasságait, és megfosztotta a Sátánt a pokol és halál kulcsaitól.

Most megy végbe  az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. Én pedig felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.
János 12:31-32,

Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Kolossé 2:14

 Ez a mi szabadságunk, örömünk, az üdvösségünk. A legdrágább kincs a világon aminek a részesei lehetünk. De számomra még egy nagy kincs az is, hogy a magot elszórtam a családomban. Hogy mikor kel ki azt nem tudom, de azt igen, hogy bármikor is hívna haza az én Uram, tudom, hogy a családomat rá bízhatom, mert neki gondja van rájuk. Hiszen meg vannak általam szentelve és az Úr fog munkálkodni bennük ezután. Nem engedi elveszni őket.

Február 8.

Adjátok át tagjaitokat!

"19Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek." (Róma 6,19)
Történelmünk során mindig sóvárogtunk arra, hogy erős, nagy nép legyünk. A valóság az, hogy mindig tartoztunk valamely erős idegen hatalom alá, s csak rövid időt adott a történelem Ura szabadságra, önállóságra. Mégis vagyunk bő tizenegy évszázada. Miért?
Akinek kevés az ereje, vagy kilátástalan harcba kezd, vagy megkeresi a szövetség lehetőségét. Mi is próbáltunk önként vagy kényszerből, jól vagy rosszul szövetségest választani. Ám az igazi rabságunkból, a bűnből egyik sem szabadíthatott meg.
Szabadulást és erőt egyetlen szövetségben nyerhetünk, amit Krisztus szerzett nekünk vére árán. Amíg van időnk, éljünk a lehetőséggel, az Isten kegyelmi szövetségével! Szánjuk oda magunkat mindenestől annak, aki nem kihasznál és elpusztít, hanem szövetségével igaz és bővölködő életre visz! Pedig ellenségei voltunk, most gyermekei lehetünk, erős és rendíthetetlen országának részesei Krisztus jogán.
Aki bűnt cselekszik, mind rabszolgája annak, legyen bár hatalmas a földön, még sincs jussa az Isten országában. De akit a Krisztus megszabadít, azé az élet örökre. Imádkozzunk azért, hogy baptista hívőkként odaszánt élettel legyünk Isten szövetségének élő példái ezen a napon is! /ÚF/
Újvári Ferenc


Többet ér az áldozatnál

"10Akkor így szólította meg Sámuelt az ÚR: 11Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. 12Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. 13Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az ÚR meghagyott. 14Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? 15Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk. 16Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel az ÚR. Saul így felelt: Beszélj! 17Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, Izráel királyává kent téged az ÚR! 18Azután ezzel a megbízással küldött utadra az ÚR: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! 19Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR? 20Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az ÚR szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 22Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted az ÚR igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel király!" (1Sámuel 15,10-23)
Engedelmesség vagy szabad akarat? Igazi kibékíthetetlen ellentét köztünk és Isten között, amíg nem vesz lakozást bennünk a fiúság Lelke, az engedelmesség Lelke, egyszóval Isten Szentlelke. Egyszerre kapunk általa teljes szabadságot, vele való közösséggel együtt. Az alaptermészetünkben azonban megmarad az örökös lázadó, aki mindig az ellenkezőjét akarja, mint Isten. Édeni engedetlenségünk keserű gyümölcse, ezt táplálja bennünk mindig lelkünk ellensége, aki a lázadás szelleme. De tusakodunk az engedelmesség lelkéért mindhalálig.
A konok ellenszegülés következménye fájdalmas elvettetés, amiért csak Sámuel tudott jajgatni, Saul nem is érezte akkor. Szembeszegülésünket Istennel nem fedi el sem adomány, sem szolgálat, se jótettek, egyetlen kiút a bűnbánat és megtérés. Amikor áldozatot hozol Isten ügyében, vizsgáld meg magad, ott van-e az oltáron a szíved először, lehet, hogy szennyesen, lehet, hogy megtörten, de Krisztus szavára hajlandóan.
Tanulj Saul tragédiájából, aki szívében elvetette és nem szerette Istent, s egész élete szembenállás volt Istennel, mindig mást akart tenni, sosem azt és sosem úgy, mint amit Isten mondott. Szívből legyél Isten gyermeke, Krisztus követője, megharcoltan, engedelmességben és szeretetben! /ÚF/
Újvári Ferenc

Február 8.

Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom.
János 5,17

Uram! Minél hosszabban gondolkozom ezen a szavadon, annál erőteljesebben ragad meg. A Te istenismereteden ki kell igazítanom sok tévedésemet, melyet Isten felől magamban hordozok. Én Istent úgy látom, mint aki világteremtő csodás munkája óta a menny trónusán teljes nyugalomban ül. Csak a kisujját kell megmozdítania, és új csillag indul pályáján, szemöldökének legkisebb mozdulására más irányt vesz a történelem. Milyen másnak mondod Te, aki színről színre láttad az Atyát! Ő "mind ez ideig munkálkodik". Az Atyának ilyen ismeretéből a magad élete számára az egyedül helyes következtetést vontad le: "Én is munkálkodom." Ez a titka annak az áldásokból kifogyhatatlan életnek, amelyet a földön Te éltél.

Uram! Ne engedd igédet hamarosan el is felejtenem. Inkább állítsd elém teljes érvényében, amikor alkudozom kötelességérzetem szavával, amikor elodázgatom azt, amire a lelkiismeretem sürget, vagy amikor Isten akaratát végérvényesen elmulasztom. Szüntelenül tevékeny Atyának a gyermeke lusta, tétlen ember nem lehet.

2011. február 7. A év, évközi idő, 5. hét, hétfő (Boldog IX. Piusz pápa) A nap liturgikus színe: zöld

Az emberek felismerték Jézust. Mert látták, mert hallották, mert híre eljutott hozzájuk. Vajon ma mennyire ismerjük fel Jézust. És mennyire ismerhető fel a kívülállók számára? Rajtam is múlik, hogy milyen az életem, milyen a tanúságtétele.

Aki csak megérintette, meggyógyult

Régi kérdés, hogy mikor imádkozom jól. Sokan keresték erre a feleletet.
Én is megpróbálkozom egy-gyel. Az biztos tapasztalat, hogy "lélek"
nélkül nem megy az ima, ez alap követelmény. A Lélek jelenléte pedig
békét, összhangot, teremt. A jó imában összhang, összecsengés van. Vajon
miből lesz az összhang? Szerintem a dolgok természetére való oda
figyelés elengedhetetlen követelmény. Elkezdek imádkozni. A dolgok
természete szerint csendre van szu"kségem, de nem kizárólag fizikai
csendre - az is van, hogy épp ez nem segít. Összhang kell ide, harmónia.
Benső csendem és a külső csend, bensőm harmóniája és a külső
harmónia egymást élteti, és egymást feltételezi. Amíg vagy-vagy-okban
gondol-kodom, falakat építek. Ablakot csak az összhang nyit, a dolgok
természetének a megbecsülése. A benső világommal való összhang, a
külső világgal való összhanghoz vezet. A bennem levő zaj, a bennem
levő összhang hiánya felero"síti a külső zajokat. Emiatt, az is lehet,
hogy még az összhangot is zajnak észlelem, és hogy ne lennék idegesség
ennyi zajtól? A külső világban levő összhang felfedezése,
elcsendesíti a belső zajokat. Ez a dolgok természete és az ima
természetéhez hozzá tartozik az összhang. Lélek nélkül nem megy, a
"lélek" jelenléte pedig békét teremt. A békák zenéje, még nem a szférák
zenéje, de a dolgok természete szerint ez is gazdagabbá teheti az
éjszakát, hogyha valamivel összecseng és ez bennem, visszhangra talál.
Így bátrabban próbálkozhatom azzal, hogy jól imádkozzam, mert ezzel
mindenképp jobbá leszek. "a Lélek ott fúj, ahol akar."

Boldog IX. Piusz pápa
Ünnepe: február 7.

Nehéz időkben Isten szenteket küld Egyházának, akik bizalmukkal, erényeikkel mutatnak példát a rájuk bízottaknak, és ragyognak az utókor számára is. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy példaképekké lehessünk a mai korban.

1792-ben született, ősi nemesi családban, szülei 9. gyermekekeként. Nagybátyja a Szent Péter Bazilika kanonokja volt, akinél sokat vendégeskedett. lorettói zarándok útján meggyógyult, és ezután a papságra készült. 1819-ben szentelték pappá.
1827-ben Spoleto árseke, majd Imolába kerül. 1840-ben bíboros.
1846-ban választják pápává.
Súlyos politikai körülmnyek nehezítik pápaságát.
Nevéhez fűződik a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése (1854) ,a Vatikán újságjának, az Osservatore Romanonak a megindítása (1861),  az I. Vatikáni Zsinat összehívása (1869-70), ahol a pápa tévedhetetlenségét mondták ki, amikor ex catedra nyilatkozik hit és erkölcs kérdésében.
1870-ben megalakul az olasz állam, ettől kezdve a "Vatián foglya" a pápa.
Szent Józsefet az egész Egyház patrónusának nyilvánítja, majd az egész Egyházat Jézus szentséges Szívének ajánlja.
1878-ban hal meg. II. János Pál pápa avatja boldoggá 2000-ben.
       
Ter 1,1-19

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt: ,,Legyen világosság!'' És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap. Azután újra szólt Isten: ,,Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!'' Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!'' Úgy is lett. Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: ,,Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!'' Úgy is lett. A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a harmadik nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!'' Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót -- a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán --, és a csillagokat. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a negyedik nap.
Mk 6,53-56

Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.

2011. február 7. - Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára,
   és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön
   fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket
   hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak
   járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a
   terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki
   csak megérintette, meggyógyult.
   Mk 6,53-56


   Elmélkedés:
   A gyógyító Jézus híre hamar bejárja az egész vidéket. Amikor a
   Genezáreti tó túlsó partjára ér apostolaival, ott is felismerek ot az
   emberek és azonnal odaviszik a betegeket a gyógyulás reményében. Márk
   evangélista nagyon egyszerűen írja le az eseményeket, de sejthetjük,
   hogy nem jelentéktelen eseményről van szó.
   A gyógyítások egyrészt azért kulcsfontosságúak az evangéliumban, mert
   Isten Országának a jelei, és megerősítik mindazt, amit Jézus tanít az
   embereknek. Másrészt pedig azért jelentősek, mert mindig hitet
   igényelnek, azaz a gyógyulásra vágyakozó betegek hisznek Jézusban, az Ő
   isteni erejében, és abban, hogy képes meggyógyítani őket.
   Harmadszorra pedig azért fontosak, mert előrevetítik az üdvösséget. A
   testi gyógyulást ugyanis a lélek gyógyulása kíséri. És ez a legfőbb jó,
   amit Jézus adni tud nekünk. Megszabadulhatunk bűneinktől és eljuthatunk
   az örök üdvösségre.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert
   szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem
   hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri
   szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt,hogy a
   szeretettől testvér legyen.
   Add megértenem, hogy amikor egy barátot szeretek, egy testvért
   szeretek; már velem van, már bekapcsolódott a minden embert átfogó
   egységbe.
   Add, Uram, hogy szeressek, és testvéri szeretettel szeressek! Áradjon
   egész szeretetem a keresztények felé, az Egyház minden tagja felé, ó,
   Jézusom! Add, hogy szeretetem kiterjedjen az egész világra, a te
   szereteted által, hogy tagjaid átöleljék az egész világot!
   Szent Ágoston

7. hétfő

Ter 1,1-19; Zs 103,1-35; Mk 6,53-56
    Látta Isten , hogy mindaz jó, amit teremtett

Ter 1,1-19

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt: ,,Legyen világosság!' És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap. Azután újra szólt Isten: ,,Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!' Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!' Úgy is lett. Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: ,,Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!' Úgy is lett. A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a harmadik nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!' Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót -- a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán --, és a csillagokat. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a negyedik nap.

Zs 103,1-35

Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!

Mk 6,53-56

Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.
Megváltó Jézusunk! Kérünk, Lelkeddel tápláld  zsenge, sokszor gyengélkedő hitünket, add, hogy ne hiába olvassuk és ne hiába hallgassuk igédet: verjen szívünkben gyökeret és teremjen gazdag gyümölcsöt. Kérünk, hadd tudjuk másoknak nagy szeretettel továbbadni igédet. Ámen.


Megváltó Krisztusunk! Köszönjük Neked a várakozás minden boldog pillanatát, áldott legyen szent neved, hogy bizonyosan közel jössz hozzánk az ünnep fényében és békességében. Ámen.


Megváltó Krisztusunk, köszönjük Neked, hogy a mi gyenge, elesett szívünket és sokszor rossz irányba tekintő szemünket Lelked által szolgálatodba állítod. Ámen.


Mennyei Atyánk, köszönjük Neked, hogy várakozásunk nem hiábavaló, hogy lelkünk felkészülhet a Veled való találkozásra. Ámen.


Mennyei Atyánk Krisztus Jézusban! Köszönjük a Te végtelen jóságodat és szeretetedet, hogy a kezünkbe olyan fegyvert adtál, amely e világon a legnagyobb ellenség, a gonosz ellen nyújt számunkra oltalmat. Kérünk áldj és őrizz meg minket és szeretteinket a szeretet fegyvere által. Ámen.


Mennyei édes Atyánk a Jézus Krisztusban, köszönjük neked az elmúlt esztendő minden napját, az áldást és a kegyelmet, amely szüntelen áradt reánk atyai szeretetedből. Kérünk, őrizd meg életünket ígéreted szerint minden gonosztól, légy velünk a jövendőben is és vezérelj minket igéd drága fényével azon az úton, amely Jézusunk nyomában gyönyörűséges a nehézségek és szenvedések ellenére is. Áldjuk és magasztaljuk szent nevedet Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, igaz Isten. Ámen.


Mindenható Atyánk az Úr Jézus Krisztusban, könyörgünk a békesség ajándékáért, hogy türelemmel, megértéssel forduljunk egymás felé. Ámen.


Szabadító Krisztusunk, köszönjük, hogy fáradt lelkünket felüdíted a drága Ige kiapadhatatlan kincsével, élő Lelkeddel. Ámen.

Tarts ki!

„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!

MEGADATOTT

Harckocsik és tízezrek Kairó főterén, Magyarországról lázítják hazánk ellen az Uniót, Oroszlányban földrengés, tárgyalások a tiszai ciánszennyezés ismétlődése ellen, vészes arányú az influenza térhódítása, elnéptelenedő erdélyi magyar falvak – ezek, s ehhez hasonló hírözön terhel hetek óta bennünket. S az egyik kereskedelmi tv esti híradójában (néhány másodpercre) adásba kerül egy erdélyi falucska (Ábránfalva) templomkertjének faragott kopjafája, a rajta olvasható örömhírrel:

Megadatott feltámadnunk.

Igen, de nem érdemből, jussként vagy a halál természetszerű folytatásaként, esetleg, mert van bennünk valami romolhatatlan szellemi rész. Feltámad az életre – akinek megadatott: Isten irgalmasságából, Jézus szerelméből.

Beteljesül akkor, amikor már nem lesz Egyiptom, magyar (de román, szász vagy cigány) házak sem találhatók majd a néhai Erdélyben, és a Tisza sem folyik sehová.

Lélek emelő, szívet melengető ez, a korunk hívő gondolkodását is megszégyenítő biblikus szemlélet: Megadatott feltámadnunk. Biztosan így lesz, mert változtathatatlan döntés.

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel



Isten ígérete: „Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája?” (Hós 13,14)

A LÉLEK ERŐSSÉGE

  "Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek." (Róm 8:12-13)
 
  A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy Lelkének szent befolyásában követői a világ végezetéig részesülnek. Pünkösd napjától mind a mai napig el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik életüket Krisztus szolgálatára szentelték. Mindazokhoz, akik Krisztust elfogadták Üdvözítőjüknek, eljött a Szentlélek mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb összeköttetésben éltek a hívők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. Férfiak és nők, akik az üldöztetés és próbatétel hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagymértékben élvezték, jelként és csodaként álltak a világ előtt. Angyalok és emberek előtt bizonyították be a megváltó Szeretet átformáló hatalmát.
  Mindazáltal azok sem mentesültek a további támadásoktól és kísértésektől, akik pünkösdkor erőt nyertek a magasságból. Ha bizonyságot tettek az igazságról és jogosságról, az igazság ellensége több ízben támadt ellenük, hogy megfossza őket keresztényi tapasztalataiktól. Istenadta erejükkel felvértezve kénytelenek voltak még fokozottabb küzdelmet vívni, hogy elérjék az érett férfiúságot a Jézus Krisztusban. Naponta könyörögtek újabb kegyelemért, hogy mind közelebb és közelebb jussanak a tökéletességhez. A Szentlélek befolyása alatt még a leggyengébbek is megtanulták, hogy hitük gyakorlása által a rájuk bízott képességeket növeljék. Így egyszersmind megszentelődtek, megtisztultak és nemesbültek. Miután alázatosan engedelmeskedtek a Szentlélek befolyásának, részt nyertek az Istenség teljességéből és átformálódtak Isten képmására. (The Acts of the Apostles, 49-50. oldal)

2011. február 7. hétfő Tódor, Rómeó napja 1296.

A mai nap meditációs fogalma:
Erő...

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen


Isten ruház föl engem erővel.
Zsolt 18,33

Talán nincs is szülő, aki gyereknevelési pályafutása alatt legalább egyszer ne mondta volna gyermekének: "Tessék megenni ezt vagy azt, mert ettől leszel erős!" Öröm, jól eső érzés tölti el az édesanyákat, amikor látják, hogy főztjük sikert aratott, s a család minden tagja elemi megelégítettség-érzéssel áll fel az asztaltól. Ha nem eszünk, akkor idővel elerőtlenedünk - biológiánk alapszabálya ez. Szükségünk van vitaminokra, ásványi sókra, s ezért táplálkozásunk életünk alapvető, központi része. Ha nem kap elég figyelmet (megérdemelt helyet) az étkezésünk, akkor annak bizony következményei vannak! Rohanva, gyorsétkeken élve, az egészségünk szenved csorbát, mert nem ez az élet rendje. Ha erősek akarunk maradni, akkor el kell fogadnunk a teremtettség játékszabályait...

Testi erőnlétünket, egészségünket azonban nemcsak étkezési szokásaink befolyásolják. Mindennapokban bevethető erőnk nagysága, "hatásfoka" alapvetően függ lelki állapotunktól is. Nátha, kisebb-nagyobb testi diszharmónia/diszfunkcionalitás akkor gyötör meg minket, amikor legkevésbé kívánjuk azt, hiszen éppen elég gondunk-bajunk akad a munkahelyen, esetleg a családban is. Életünk persze nem képzelhető el stressz nélkül, de ha túl sok ér belőle minket, akkor nem segít, hanem rombol. A stressz "feldolgozását" alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunk, magyarul a lelki életünk. Ha Isten tenyerén érezzük magunkat, akkor másként látjuk a világot, a másik embert, önmagunkat!

Hogyan lehet ezt megélni? Tudatosítanunk kell naponta, hogy Isten szeretet. Ha hiszünk Jézus URunknak, aki a Tékozló fiú példázatában arról az Atyáról beszélt, Aki mindannyiunk Mennyei Atyja, s Ő elébeszalad a vagyont elherdáló gyermekéhez, akkor el kell fogadnunk annak az igazságát, hogy Isten minden mulasztásunk, vétkünk, bűnünk ellenére: re-habilitál minket, azaz visszahelyez oda, ahol nekünk a legjobb, vagyis Magához fogad... Isten szeretete tényleg ennyire "abnormális": nem rosszal fizeti meg a rosszat, hanem megbocsájt. Nem azért, hogy újra vétkezzünk, hanem azért, hogy végre megértsük: szeretetre teremtett mindannyiunkat....

2011. február 7. hétfő

Sokféle elmélet van Krisztus halálával kapcsolatban, amit inkább nem is sorolok fel. Azért nem mert mind zagyvaság és kár az időt fecsérelni rá.
Egy biztos, hogy az Atya szeretetéből fakadt az üdvterv. És mindenképpen úgy ahogy az ószövetségben volt, a legdrágábbat, a legjobbat kellett Istennek felajánlani, hogy kiengeszteltessék általa az Isten. Bűneink bocsánatára, aki a vérét, életét adja értünk, csakis egy személy jöhetett számításba, az aki bűntelen, tiszta, szeretőszívű, kegyelmes és irgalmas. Emberek között ilyen nem lett volna található. Ez volt Jézus az Isten Fia, aki feláldozta magát , érettünk. Ezt sem megköszönni, sem meghálálni nem tudjuk eléggé, csak szolgálatunk révén tudjuk neki visszaadni mindazt, amit értünk tett. Akkor tud bennünk gyönyörködni, ha látja, hogy az ő munkájában munkálkodunk, és igyekszünk az embereket a világosságra kihozni általa, hogy életük legyen.

Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Máté 20:28,

Ahogy az ige mondja "váltságul" ki van fizetve minden, nincs semmi követelése a gonosznak le van győzve.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségére, amely a mennyben van fenntartva számotokra.
1 Péter 1:3-4,

Ennyire szereti Isten az embereket, hogy ezt a döntést meg tudta tenni. Hogy minket embereket megmentsen az örök kárhozattól és oda vigyen az ő Szentségébe. Számomra ez szinte felfoghatatlan, hogy a bűnös embert így tudja szeretni.
Ne okozzunk neki csalódást .

Február 7.

Ha megbotránkoztat téged

"43"Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)" (Márk 9,43-44)
Azt mondják, önpusztító nemzet vagyunk. Itallal, dohánnyal, stresszel öljük meg magunkat. Ebből kiindulva nem is tűnnek kirívónak az Úr Jézus parancsai. Pedig pontosan az ellenkezőjét üzenik. Ne akarj romlásba, pusztulásra jutni, sem a földi létben, sem az örök életben!
Amikor a szenvedély rabja nem veszi kézbe szenvedélye tárgyát, ránézni sem akar, amikor a bűnelkövető nem követ el újabb bűntényt, olyan folyamaton megy át, mintha saját kezét, lábát vágná le, szemét döfné ki. Csak hogy megszabadulhasson bűnétől és annak rettenetes következményétől!
Ugyanígy van ez velünk, ha Krisztust követjük. Rabjai lehetünk újra a bűnnek, megtérés után is ott van a kezünkben, a szemünkben, a lábunkban a régi szokás, de tudjuk már, hogy élni, üdvözülni akarunk, nem pusztulni és pusztítani. Igazi példa, ha a hívők ilyen következetesek, s nem adják magukat az Isten előtt utálatos dolgokra, aminek a vége ítélet és örök kárhozat, hanem ellene állnak a kísértőnek, bármi nehéz legyen az. Az egész lényünk már Istené, nem eladó semmi áron, aki megváltott új életre és üdvösségre.
Ha a sátán megkísért, mert tudja gyenge pontjaid, még idejében mondj nemet neki, bármi legyen is az ára, mert Krisztus az életét adta érted, meg is tud erősíteni. Ma, holnap és mindvégig az övé vagyunk, és azok is maradunk. /ÚF/
Újvári Ferenc


Az engedelmesség szükséges a szentséghez

"22Tartsátok meg minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek azokat, hogy ki ne hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket, hogy ott lakjatok. 23Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték. 24Nektek viszont megmondtam, hogy ti fogjátok örökölni földjüket, mert én adom azt nektek örökségül, a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki elkülönítettelek a népektől. 25Tegyetek azért különbséget a tiszta és tisztátalan állatok között, a tisztátalan és tiszta madarak között, és ne tegyétek magatokat utálatossá állattal, madárral vagy bármiféle földi csúszómászóval, mert azokat különválasztottam, mint tisztátalanokat. 26Legyetek előttem szentek, mert én, az ÚR, szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek." (3Mózes 20,22-26)
Hétfő van, az Úr napját követően az első nap, az első közönséges napja a hétnek. Visszazökkenünk újra az e világi gondok valóságába. Nem sok választási lehetőségünk van. Itt kell boldogulnunk. Olykor megkérdezzük, egyáltalán tisztában van Isten a való világgal, vagy a vasárnap hallottak szentségről, tiszta erkölcsről, becsületről üres szózat csupán egy velejéig romlott világban. Mielőtt undorodva vagy vágyakozva nyelni kezdenéd, amit a világ kínál, töltsd meg a szíved, ahogy tegnap is, Isten éltető, tiszta beszédével! Te Isten megváltott gyermeke vagy itt és most, nem kell ugyanazt enned, mint a világ fiainak. Mennyei Atyád asztaláról naponta ad eléd lelki kenyeret. Csak tudj és akarj választani, különbséget tenni tőle való és romlott dolgok között. Ami a hét első napján megülte a gyomrodat, mert veled történt, te követted el, hozd elé most! Megtisztítja tested-lelked, hisz az övé vagy mindenestől, neki szentelt.
Krisztus ebbe a világba jött el bűnösök közé, és őket hívta megtérésre, Isten megszentelt népéhez vezette. Téged is ő választott, hogy megszentelt életben vezessen minden hétköznap. Summázd színe előtt hálaadással, bűnbánattal az eltelt napot! Kérjed, hogy vére megtisztítson, és szenteld magad újra neki! /ÚF/
Újvári Ferenc

Február 7.

Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
János 8,19

Uram! Elég hangos ma a hitetlenség. Nem először a történelemben. Rendszerint társaival együtt karban kiáltozik a hitetlen ember. Ha azonban magára marad, már keservesen viaskodik élete tisztázatlan kérdéseivel. A vallások, bölcseleti rendszerek színes tarkasága bizonyítja, mennyire szerette volna az ember minden időben megismerni Istent. Inkább sejtelemre jutott, mint megismerésre. Istennek tetszett egyetlen, páratlan módon kinyilatkoztatnia magát. - Teáltalad. Az Atyát a Fia ismeri igazán. Te Őt mutattad meg nekünk. A Te Atyádat és a mi Atyánkat. Mindig lehangol, ha még a keresztyénségen belül is találkozom emberrel, aki tiltakoznék ugyan az ellen, ha valaki hitetlennek mondaná őt, de Istennel rajtad kívül akar élni. Nem ismer téged és éppen ezért nem ismeri az Atyát sem.

Uram! A teljes istenismeretre majd akkor jutok el, ha színről színre látom mennyei Atyámat. De amit életeddel és haláloddal megmutattál, az nekem elég. Tanításodból ismerem Atyám akaratát, halálodból pedig ismerem örökkévaló, irgalmas, üdvözítő szeretetét. És ez valóban elég.

6. hét

"És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki a férje számára van felékesítve."

(Jelenések 21,2)


Először Jézust látom, és azután az égből alászállott Mennyei Jeruzsálemet, az Ő gyülekezetének, az elhívottaknak kiábrázolódását, mely úgy ereszkedik alá, mint a férje számára felékesített menyasszony. Nem ő ékesítette fel saját magát, hanem felékesíttetett! Ne cicomázzuk magunkat, hagyjuk abba önnön lelki ékesítgetésünket. Halljuk meg azt, amit Péter hallott: "más övez fel téged" (Jn 21,18) - "más ékesít fel téged, más tesz téged menyasszonnyá, te nem tudod magadat kedvessé tenni Neki." Engedjük, hogy Ő maga ékesítsen föl bennünket. Annyi mindent magunkra öltünk, hogy tetsszünk ennek a világnak, annyi mindennel felcicomázta magát az Egyház a történelem folyamán! Hagyjuk, hogy Jézus tegye széppé népét, gyülekezetét.

Sok a nyomorúság az Isten népén belül. Nem vagyunk eszményiek - van rajtunk szeplő bőven. De ezt a népet önmagának hívta el az Isten; és számomra nagy kitüntetés, ha ennek a népnek a kötelékébe tartozhatom.
Napló

2011. február 6. A év, évközi idő, 5. vasárnap (Miki Szent Pál és társai, vértanúk) A nap liturgikus színe: zöld

Miki Szent Pál és társai, vértanúk
Ünnepe: február 6.

A Japán egyház első termései ők, akik életüket áldozták Krisztusért. Életáldozatunk alapja a rendszeres Isten-kapcsolat. Ebben erősít meg az elsőpénteki gyakorlatunk.

Szent Miki Pál, Goto János és Chosai Jakab jezsuita vértanúk. A papszentelés előtt álltak, amikor 23 társukkal együtt őket is elfogták és halálra ítélték, majd egy Nagaszaki melletti dombon keresztre feszítették. Miki Pál még a keresztről is hirdette, hogy Krisztuson kívül nincs másban üdvösség. Adott jelre a hóhérok egyszerre szúrták át az áldozatok szívét. Vérükkel öntözték meg Japán földjét, és hős vértanúságuk százezreket térített meg.
Szent Pál apostol szavai illenek a japán vértanúk ajkára:

Engem Isten őrizzen meg attól, hogy mással dicsekedjem,
mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével,
Aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világ számára.

A legtöbben hitünket családunk, szüleink által kaptuk. Talán sok erőt fordítunk arra, hogy ezt a hitet ápoljuk, őrizzük. De ezt igyekeznünk kell továbbadni nemcsak szeretteinknek, de azoknak is
akik távol állnak tőlünk. Lehet, hogy jobban észre kell vennünk a hit utáni éhséget, mely az emberek szívében él?
           
Iz 58,7-10

Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: ,,Íme, itt vagyok!'' Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
1Kor 2,1-5

Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
Mt 5,13-16

Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.