2011. február 10., csütörtök

Február 8.

Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom.
János 5,17

Uram! Minél hosszabban gondolkozom ezen a szavadon, annál erőteljesebben ragad meg. A Te istenismereteden ki kell igazítanom sok tévedésemet, melyet Isten felől magamban hordozok. Én Istent úgy látom, mint aki világteremtő csodás munkája óta a menny trónusán teljes nyugalomban ül. Csak a kisujját kell megmozdítania, és új csillag indul pályáján, szemöldökének legkisebb mozdulására más irányt vesz a történelem. Milyen másnak mondod Te, aki színről színre láttad az Atyát! Ő "mind ez ideig munkálkodik". Az Atyának ilyen ismeretéből a magad élete számára az egyedül helyes következtetést vontad le: "Én is munkálkodom." Ez a titka annak az áldásokból kifogyhatatlan életnek, amelyet a földön Te éltél.

Uram! Ne engedd igédet hamarosan el is felejtenem. Inkább állítsd elém teljes érvényében, amikor alkudozom kötelességérzetem szavával, amikor elodázgatom azt, amire a lelkiismeretem sürget, vagy amikor Isten akaratát végérvényesen elmulasztom. Szüntelenül tevékeny Atyának a gyermeke lusta, tétlen ember nem lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése