2011. február 10., csütörtök

Február 5.

Most dicsőítteték meg az Embernek Fia. Isten is megdicsőítteték Őbenne.
János 13,31

Uram! Természetesnek tartanám, ha akkor mondtad volna ezt, amikor ezres tömegek vettek körül. Vagy amikor kenyércsodád után a föllelkesült emberek királlyá akartak kikiáltani. Még akkor is, amikor Jeruzsálembe való bevonulásodkor pálmaágat, ruhát terítettek utadra. Az természetes lett volna. Ami azonban csodás és ezért mélyen elgondolkoztat, az az a tény, hogy Te ezeket a szavakat akkor mondottad, amikor a tömegek hátat fordítottak neked, sőt még szűk tanítványkörödből is kilépett Júdás. Most indult elárulásodra. Előtted állt a testi megkínoztatás és a biztos halál.

Uram! Úgy szeretnék egész életemben azok közé tartozni, akik téged dicsőítenek és az Atya dicsőségére élnek. Ma engedd megértenem: az még nem növeli dicsőségedet a földön, ha csak hangos szóval hódolok előtted. De ha annyira megértem szenvedésedet, hogy nem lázongok a saját szenvedésem alatt sem, az ilyen csöndes hitű élet a Te dicsőségedre irányítja az emberek tekintetét. Ha pedig a Te halálod titka annyira világossá válik előttem, hogy bizalommal hajtom fejemet a halál álmára, akkor ragyog föl legtisztábban az én halálomból is a Te dicsőséged.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése