Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: ?Ti vagytok a föld
sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre,
mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ
világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem
azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik,
hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok
az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei
Atyátokat!?
Mt 5,13-16
Elmélkedés:
Életízesítő
Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam egy érdekes receptkönyvet, amelynek az
volt az érdekessége, hogy minden étel mellett volt egy hozzá kapcsolódó
kis történet. Ebben a könyvben olvastam, hogy valahol Angliában van egy
indiai étterem, ahol a tulajdonos, a főszakács és a felszolgálók is
Indiából származnak, s természetesen eredeti indiai ételeket kínálnak a
vendégeknek. Az étterem arról híres, hogy egy hagyományosan erősen,
csípősen készülő indiai ételt ok tudnak a világon a legerősebbre
készíteni. Annyira magabiztosak önmagukban, hogy azzal ajánlják ezt az
ételt, hogy ha valaki az egész adagot meg tudja enni, akkor nem kell
kifizetnie az árát. A tulajdonos derűsen megjegyezte, hogy ez még
bizony senkinek sem sikerült, annyira erős paprikát, borsot és egyéb
fűszereket használnak ehhez az indiai ételhez.
Az emberek többsége nem szereti, talán nem is bírja a túlzottan
fűszeres ételeket, de a másik véglet sem jó, azaz, ha íztelen az étel.
A különféle népek világszerte sok száz fűszert használnak ételeik
elkészítéséhez. Talán a só az egyetlen az ételízesítők közül, amelyet
mindenütt ismernek és használnak. Ha egy ételből kimarad a rozmaring
vagy a majoránna, talán észre sem vesszük, de ha sótlan, azt mindenki
azonnal észreveszi. A só tehát alapvető ízesítő, amelyre szüksége van
az emberi szervezetnek, de túlzott fogyasztása káros lehet, s
betegségeket okozhat.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus többek között a sóról beszél, de
nem étkezési tanácsokat ad nekünk és nem is recepteket ajánl. Ezt
mondja az ot követo és vele élo tanítványoknak: ?Ti vagytok a föld
sója? (Mt 5,13). A hasonlat nem csupán az egykori tanítványokra
értendő, hanem ránk is vonatkozik. Miként a só tartósítja és ízesíti az
ételeket, ugyanúgy nekünk, keresztényeknek ízt kell adnunk
környezetünknek és a világnak. Jézus szavai szerint az ízét vesztett só
nem való semmire, teljesen értéktelen. A termőföldre nem szabad szórni,
mert kipusztulna tőle minden. Legfeljebb az útra dobják, ahol a földbe
tapossák az arra járó emberek. Ha az isteni szeretet és jóság ízét nem
tudjuk a világnak adni, teljesen értéktelenek vagyunk. Jézus azt kéri
tőlünk, hogy igehirdetésünk és életünk tanúságtétele legyen ízes,
legyen megnyerő. Az évszázadok során Jézus örömhíre, üzenete nem
veszíti ízét, s nem veszít időszerűségéből. A ma élő embernek is
szüksége van az evangélium ízére. Az örömhírből akár egy csipetnyi is
elegendő ahhoz, hogy benne az ember rátaláljon, ráérezzen az őt vezető
isteni igazságra.
Manapság sokan panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a vallását gyakorló
keresztény, s csökken a hitük szerint élők száma. Lehet, hogy ez
valóban így is van, de szerintem ez nem gond. A sóból nem kell sok az
ételbe, mert különben ehetetlenné válik. Lehet, hogy kevesebben vannak
a hitüket gyakorló emberek, de tapasztalatom szerint e kevesek valóban
elkötelezettek. Ha kevesen is vagyunk, teljesíteni tudjuk Krisztus
parancsát, azaz hirdetni tudjuk az ő örömhírét a világban minden
embernek, s jócselekedeteinkkel jó ízt tudunk adni az emberi
közösségeknek és a társadalomnak. A megromlott, ízét vesztet keresztény
ember és keresztény közösség nem való semmire, hiszen nem képes
teljesíteni hivatását. Őrizzük meg magunkban a krisztusi ízt, hogy azt
a világnak adhassuk! Váljunk a föld sójává és a világ világosságává! A
só alapvető ételízesítő. Krisztus tanítványának lenni pedig igazi
életízesítő.
? Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és
a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
jóakarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése