2017. február 21., kedd

A valódi kapcsolatok a különbözőségből adódnak


"Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róma 15,7.)


Tom Holladay a Saddleback gyülekezet pásztora és a Jézus kapcsolati alapelvei című könyv szerzője.

Könnyű a kapcsolatokról beszélni akkor, amikor minden rendben van velük. De mit teszel akkor, amikor a dolgok rosszra fordulnak? Hogyan fordítasz vissza egy kapcsolatot?

A szeretetet a kapcsolatokban Isten teremtette, és minket is egymással való kapcsolatra teremtett. Éppen ezért az ő tanácsai azok, amelyek valódi útmutatásul szolgálhatnak ebben. Ezen a héten 5 dolgot fogunk megnézni Isten Igéjéből, amik segíthetnek abban, hogy jóra fordítsd a kapcsolataidat.

Az egyik legzavaróbb dolog az, amikor mi nem úgy látunk dolgokat, ahogy a másik. A különbségek néha gyönyörködtetnek, de néha nagy fájdalmat is tudnak okozni.

Fontos, hogy észrevedd: Isten másoktól különbözőnek, egyedinek teremtett, és ezért hálás lehetsz neki.

Egészen a Biblia kezdete óta igaz az, hogy Isten mindenkit különbözőnek teremt: "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." (1Mózes 1,27.) A férfiak és a nők nem csak fizikailag különböznek, hanem abban is, ahogy dolgoznak, gondolkodnak, vásárolnak, vagy ahogy tévét néznek. Mindent máshogy csinálunk. Ezeknek a különbségeknek örülnünk kell.

Ha két ember mindig mindenben egyetért, akkor valamelyikük abban a kapcsolatban felesleges. Isten olyan kapcsolatba helyezett bele – legyen az házasság vagy egy mély barátság –, ahol valószínűleg másképpen látod a dolgokat, mint a másik fél, és a hátteretek is eltérő. Ezért mindketten olyan dolgokat visztek bele a kapcsolatba, amelyek egyébként nem lennének ott.

Isten azért teremtett minket különbözőnek, hogy kiegészítsük, teljessé tegyük, megerősítsük egymást.

Ahogy a mai igevers is mondja: "Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róma 15,7.) Amikor elfogadod a másikat a különbségeitekkel együtt, akkor nem csak a kapcsolattal teszel jót, hanem Istennek is dicsőséget szerzel. Hogy miért? Mert elfogadod, hogy Ő azért teremtett különbözőnek titeket, hogy tanuljatok egymástól, és növekedjetek a kapcsolatban.

Ez a kiinduló pontja annak, hogy jóra fordítsd a kapcsolataidat – köszönd meg Istennek a különbözőségedet.




Bibliai próféciák: milyenek az esélyeik?


„Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2 Péter 1:21)


A Biblia a legtöbbet olvasott könyv a történelemben. A legnagyobb példányszámban eladott, és a legtöbb nyelvre lefordított könyv.


Van mégis valami, ami ennél is több: a Biblia Isten szava, Isten lehellete. 2 Timóteus 3:16 azt mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.”


Ez azt jelenti, hogy a Biblia nem csupán egy jó gondolat. Isten szava a számunkra. Az egyik ok, amiért tudhatom, hogy a Biblia igaz és megbízható az, hogy ezer és ezer próféciája igaznak bizonyult és igaznak fog bizonyulni a történelemben. A Biblia minden egyes próféciája vagy már beteljesedett, pontosan úgy, ahogy Isten előre megmondta, vagy be fog teljesülni valamikor a jövőben.


A Biblia egyedül Jézusról több mint 300 próféciát tartalmaz, mindegyiket mintegy 1000 évvel a születése előtt leírták. A Biblia előre megjövendölte, mikor fog megszületni, hol fog megszületni, hogyan fog megszületni. Ő nem manipulálhatta a születését, hogy betöltse a próféciákat.


Azt is megjövendölték, hogyan fog meghalni. Ezer évvel Jézus halála előtt, Dávid leírja az egyik zsoltárában Jézus halálát a kereszten. Nem a keresztrefeszítés kifejezést használta, mert azt akkor senki sem ismerte. Sokkal korábban, mint a rómaiak egyáltalán kitalálták volna az emberek megfeszítését, Dávid már leírta.


Csak Isten tudhatta ezt.


Mekkora az esélye annak, ha készítenék 300 jövendölést rólad, és mindegyik igaznak bizonyulna? Ez egy olyan elképzelhetetlen szám lenne, hogy le sem tudnád írni. Nagyobb hit kell azt elhinni, hogy a bibliai próféciák véletlenül egybeesnek az eseményekkel, mint azt elhinni, hogy mindezt Isten tervezte.


A Biblia azt mondja: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2 Péter 1:21)


A bibliai időkben senki sem akart próféta lenni. Izraelben az volt a törvény, hogy Isten prófétájának mindig igazat kell mondania. Ha csak egyszer is tévedtél, úgy tekintettek rád, mint hamis prófétára, és kivégeztek, meg kellett halnod. A prófétának tehát jobb, ha igazat mondott!


A Biblia próféciái igazak voltak – kivétel nélkül mindegyik. Megbízhatsz a Bibliában, mert amit a Biblia jövendöl, az be fog teljesedni.


Gondolkodj rajta:
Hiszed, hogy a Biblia igaz? Vagy a kétkedésed megakadályoz abban, hogy meghalld, mit akar Isten mondani neked?
Mennyire hasznos számodra a Biblia? Csak bátorításért olvasod, vagy arra is eszköz számodra, hogy, megfeddjen, helyreigazítson, tanítson, neveljen?


Gondolkodj, mielőtt cselekszel!

„A bolond ember egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs türelmes és lecsillapítja a dühét.” (Péld 29,11 GNT fordítás)

Észrevetted, hogy nem tudod a szádba venni a lábad, ha csukva van a szád?

A Péld 29,11 ezt mondja: „A bolond ember egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs türelmes és lecsillapítja a dühét” (GNT fordítás). Az egyik legjobb mód a harag kezelésére a késleltetés. Állj meg egy percre! Ne válaszolj rögtön arra az e-mailre, amelyik felháborított! Ha valaki valami rosszat mond neked, ha szükséges, menj el onnan.

Ez az igevers alapjában a Nyugi! bibliai megfogalmazása. Amikor kezdesz mérges lenni, adj magadnak egy kis időt lenyugodni. Szánj időt arra, hogy megállj és elgondolkodj. A késleltetés a düh legjobb gyógyszere.

Mit tegyél a késleltetéskor? Gondold végig a dolgokat mielőtt reagálnál, és három kérdésre keress választ:

„Miért vagyok mérges?” A probléma nem az, hogy mérges vagy, ugyanis a harag csak egy tünet, egy figyelmeztető lámpa.

„Mit is akarok valójában?” Mi az, amit épp nem kaptál meg? Milyen szükség maradt beteljesületlen?

„Hogyan szerezhetem meg, amire szükségem van?” Abban biztos lehetsz, hogy ha kirobbansz és elveszted a nyugalmadat, az nem a legjobb mód arra, hogy megszerezd, amire vágysz.

Amikor valami felbosszant vagy dühbe jössz, a Biblia azt mondja, hogy először határozd el, hogy megpróbálsz uralkodni rajta, aztán gondold meg, hogy milyen ára lenne, ha kitörne a haragod, és végül pedig gondolkodj, mielőtt cselekednél.

Beszéljünk róla

* Milyen jellembeli tulajdonságokat látsz azokban az emberekben, akik gyorsan mérgesek lesznek?
* Mit gondolsz, ha tudod, mi a helyes válasz arra a kérdésre, hogy "Hogyan szerezhetem meg, amit igazán akarok?", akkor mit kellene tenned?
* Hogyan segít elgondolkodni mielőtt reagálnál az a tudat, hogy a haragodnak ára van?






Isten a saját tervére ad áldást, nem a tiédre


„Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dogokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön." Lukács 1,48b-50

Mária, Jézus anyja tudta, hogy Isten áldásainak kulcsa a hit és az engedelmesség, ezért ő az Isten által készített tervet választotta az életére nézve.

Pásztorként szeretném, hogy Isten megáldja az életedet. Szeretném, ha megáldana téged szellemileg. Szeretném, ha megáldana téged anyagilag. Szeretném, ha megáldaná a karrieredet, a családodat, a kapcsolataidat és az egészségedet. De ha van egy terved az életedre – meg kell, hogy mondjam – magadra vagy utalva.

Isten nem áldja meg a te tervedet. Isten nem azért helyezett a Földre, hogy magadért élj. Egy sokkal nagyobb dologért helyezett téged ide. És mikor az Ő tervét követed az életedben, Ő megáldja azokat.

Mária énekelni tudott Isten tervéről az életében, mert izgatott volt miatta. Még akkor is, ha ez problémákat okozott, az emberek nem értették meg őt, rossz cselekedetekkel vádolták. Mária bízott Istenben. Tudta, hogy Isten megáldja őt, és a jövő nemzedékei emlékezni fognak arra, hogy Isten mit tett rajta keresztül.

Tudod mit? Ugyanez igaz a te életedre is. Amit az életeddel kezdesz, arra nem csak a Földön, de az örökkévalóságban is mindig emlékezni fognak. Az, hogy hogyan szolgálsz és szeretsz másokat Istennek az életedre szabott akaratának megfelelően, egy hagyaték lesz a Földön és az örökkévalóságban. „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” János 12,26

Mondhatta volna Mária, hogy „nem” Isten tervére az életében? Igen. Isten sohasem kényszerít téged arra, hogy az Ő terve szerint élj, mert Ő azt szeretné, ha azt választanád, hogy szereted Őt. Ezért adott neked szabad akaratot, ahelyett, hogy egy bábot csinált volna belőled. Ezért van az, hogy az emberek nagy többségének életéből hiányzik Isten terve. Ők azt választották, hogy a saját útjukon menjenek ahelyett, hogy azt mondták volna, amit Mária „Tégy, amit szeretnél velem, a szolgád vagyok. Elfogadom a Te tervedet az életemre.”

Beszéljünk róla:

* Hogyan tudod felismerni, hogy mi Isten akarata az életedben? Hogyan tudod megkülönböztetni Isten tervét a tiédtől?

* Milyen hagyatékot szeretnél a Földön magad után hagyni?
GONDOLKOZZ EL AZON, HOGY MIT GONDOLSZ!


„Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám... " (Jób 3:25)

Nick kemény fickó volt, de negatív beállítottságú. A vasútnál dolgozott. Egyik éjszaka, mikor a munkatársai már mind elmentek haza, véletlenül bezárta magát egy hűtőkocsiba. A fagypont alatti hőmérséklet miatt aggódva segítségért kiáltott, de hasztalan. Minél többet gondolt szerencsétlen helyzetére, annál jobban fázott, míg végül reszketni kez­dett. Meg volt győződve arról, hogy meg fog halni, ezért levelet írt a családjának, felvá­zolva a történteket. Másnap reggel megtalálták Nick holttestét. A boncolás feltárta, hogy csakugyan halálra fagyott. Azonban volt valami, amit a nyomozók rejtélyesnek találtak. A hűtőkocsi, melyben Nick csapdába esett, elromlott, ezért kikapcsolták. Azon az éjszakán, amikor a férfi halálra fagyott, a vagonban a hőmérséklet 16,1 fok volt, alig alacsonyabb a szobahőmérsékletnél. Am mivel ő a halált várta, gondolataiban már elvesztette a csatát.

Amit te gondolsz az életedről, sokkal fontosabb, mint amit bárki más tart róla. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem". Vigyázz, mire számítasz, a negatív várakozások önbeteljesítő próféciákká válnak. Isten megígérte, hogy segíteni fog neked, de tiéd a döntő szavazat. Ha a negatív dolgokra összpontosítasz, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a Sátán legyőzzön. Jézus azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!" (Máté 9:29). Tehát fogadd el Isten Igéjét, és az Ő ígéreteire összpontosíts, ne a problémáidra! Ha ezt teszed, hited a győzelem új szint­jeire juttat. De rajtad áll, hogy megtedd az első lépést!



„... mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk..."

(Efezus 3:20)

Azt beszélik, hogy egyszer Szaúd-Arábia királya meghívott egy híres golfozót egy versenyre. Mielőtt a férfi hazatért volna, a király így szólt hozzá: „Szeretnék önnek vala­milyen ajándékot adni. Bármit kíván, csak nevezze meg!" A golfjátékos udvariasan meg­köszönte, de azt mondta, hogy nincs szüksége semmire. A király azonban hajthatatlan volt, így végül a férfi megadóan mondta: „Nos, felség, golfütőket gyűjtök." Arra gondolt, hogy esetleg kap egy aranyozott vagy gyémánt berakásos ütőt. Képzelhetjük, mennyire megdöbbent, amikor néhány héttel később egy levelet kapott, amelyben egy 2000 hold területű golfklub birtoklevele volt!* Pál azt mondja, hogy „Isten bármit megtehet... sokkal többet, mint amit valaha is el tudnál képzelni... akár legmerészebb álmaidban..." A királyok nem úgy gondolkodnak, mint mi, és ha a Királyok Királyát szolgálod, akkor ez kétszeresen is igaz. Isten rád vonatkozó terve messze felülmúlja mindazt, amit va­laha is el tudnál képzelni magadnak. A zsoltáríró azt mondja: „Éneklek az Úrnak, mert bőkezűen bánt velem" (Zsoltárok 13:6 NKJV). Isten értékeli a legkisebb erőfeszítést is - a kicsinyességet és szűklátókörűséget azonban ellenzi! Ha valóban hiszed, hogy Ő irányítja lépteidet, és hogy jósága és szeretete kísér életed minden napján, akkor nagy dolgokra számíthatsz Istentől. León Nacson mondja: „Mindig számíts a lehető legjobb végkimenetelre magad és mások számára, mert ha csak kicsivel többre számítasz a szokásosnál, akkor csak annyit fogsz kapni!" Emlékezz: „A hit... a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (Zsidók 11:1). Tehát ha nem „látod" is, bízz abban, hogy Isten érted dolgozik, elrendezi, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen légy, azt is, hogy mások elinduljanak neked segíteni - és figyeld, hogy cselekszik Isten!

* angolul a golfütő neve is golf club [a ford.]

Használd, amit Isten neked adott!


„… az Istentől kapott erővel…” (1Péter 4:11)

Péter azt mondja: „ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi”. Ha Isten egy megbízatást ad neked, akkor megad mindent, ami szükséges ahhoz, hogy teljesíteni tudd. Tulajdonképpen, ha megfigyeled a saját alapvető képességeidet, akkor felfedezheted az elhívásodat. Winston Churchill azt mondta: „Mindenkinek az életében eljön egy különleges pillanat, amikor vállon kocogtatják, és valami különleges dolog elvégzésének a páratlan lehetőségét ajánlják fel, ami az ő tehetségükre van szabva. Mekkora tragédia, ha az a pillanat, amely életük legjobb pillanata lehetett volna, felkészületlenül találja őket.”

Nem mindig lehetsz az, ami szeretnél lenni, de minden lehetsz, aminek Isten akar látni. Ez azért van, mert Ő nevez ki és irányít bennünket „…kinek-kinek képessége szerint…” (Máté 25:15). Mit szeretsz csinálni, és mi az, amit általában jól csinálsz? A zene az erősséged? Vagy a számok világában vagy otthon? Szeretsz gyerekekkel foglalkozni? Pál azt mondja: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” (1Korinthus 12:4-5). Ez azt jelenti, hogy olyan dolgok, amelyeket mások unalmasnak találnak, téged éppenséggel felvillanyoznak és gazdagítanak.

A Biblia azt mondja, hogy Isten „lelki házat” épít (1Péter 2:5). És abban mindannyiunknak van helye. Ha ezt tudod, az eloszlatja azt a téveszmét, hogy nem vagy értékes, ha nincs ugyanolyan tálentumod, mint másoknak. Ez egyben meg is határozza a tényleges felelősségedet, és leszámol azzal a mítosszal, hogy mindent neked kell csinálnod. Nem, az kell, hogy legyen a célod, hogy Isten rád vonatkozó tervének határain belül maradj. Tehát ahelyett, hogy mentegetőznél amiatt, hogy nincsenek bizonyos készségeid, fedezd fel azokat az ajándékokat, amelyeket Isten neked adott, és állítsd őket munkába Isten országáért!






Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!


„…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)
Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”
Ő megért

„…hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” (Zsidók 4:15)
Az Úr megérti, min mégy most keresztül, mert neki is volt már része benne. A Biblia azt mondja: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:15-16).
Ez azt jelenti, hogy 1) Jézus megérti a családi gondokat. Neki is volt családja. Egy alkalommal épp ők mondták rá, hogy megzavarodott (ld. Márk 3:21). 2) Jézus megérti, mikor úgy érzed, hogy túl sok minden zúdult rád. Volt, hogy azt mondta tanítványainak: „»Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.« Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.” (Márk 6:31). Jézus nem csak a munkahelyi nyomást tudta kezelni, megszervezte, tanította és helyreigazította követőit, akik között egy csapat halász, egy túlbuzgó forradalmár és egy megvetett adószedő is volt. 3) Jézus megérti, milyen, amikor elutasítanak. A falu, ahol felnőtt, nem sok jót hozott neki. „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:11). Mikor Fülöp azt mondta róla Nátánaélnek: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” Nátánaél ezt mondta rá: „Származhat-e valami jó Názáretből?” (János 1:45-46). A családfája sem dicsekedhetett a felmenőivel. Ráháb prostituált volt, Jákób csaló, Dávid házasságtörő – hogy csak néhányat említsünk. Igen, Jézus megért. Tudja, milyen helyzetben vagy, és képes segíteni. Beszélj hát vele!



Csalódtál az emberekben? Jézus megérti, mert őt is cserbenhagyták azok, akiket szeretett, és akikre számított. Júdás, a pénztárosa, eladta, és csókkal pecsételte meg az ügyletet. Legnehezebb órájában a Gecsemáné kertben, hozzá legközelebb álló tanítványai, Péter, Jakab és János, nem tudtak ébren maradni és imádkozni vele (ld. Máté 26:40). Belefáradtál a sokféle igény és követelés teljesítésébe? Jézus megérti. „Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket” (Máté 15:30).
Azt kérdezed, ha Jézus Isten volt, hogyan fáradhatott el? Mert egyszerre volt teljesen Isten és teljesen ember is. Istennek kellett lennie, hogy megmenthessen minket, és embernek, hogy meghalhasson értünk. „Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt” (János 4:6). Hamisan vádoltak valamivel? Jézus megérti. Őt is megvádolták azzal, hogy „…falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja” (Máté 11:19). Egészen haláláig „igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy megölhessék” (Máté 26:59 NCV). Jézus pedig ezt mondta: „Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak…” (János 15:20). Ha úgy döntesz, hogy követed Jézust, akkor növekedő életre jelentkezel – de viszontagságokkal teli életre is! Miért ment keresztül Jézus mindezeken? „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18). Ő már járt ott, ahol te most tartasz, azért, hogy hozzá fordulhass, tudva, hogy ő megért, és képes segíteni.


TUDD, HOGY MI A JÓ SZÁMODRA!


„…Nem helyes az…” (ApCsel 6:2)
Az újszövetségi gyülekezet olyan gyorsan növekedett, hogy az apostolok nem győztek lépést tartani vele. Ezért azt mondták: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesztek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6:2-4). Az eredmény az lett, hogy Isten Igéje terjedt, a gyülekezet tovább növekedett, és Jeruzsálem városának vezető rétegéhez tartozó embereket is meg tudtak nyerni Krisztusnak. Életbevágóan fontos, hogy felismerd, melyik terület az, amelyhez a legtöbb értéket tudod hozzátenni – és abban kell helytállnod. Miért nem tesszük ezt? 1) A „hazai pálya” őrzése. Azt gondoljuk: „Ez az én dolgom, senki sem teszi, csak én.” Csak azért, mert mindig elvégeztél egy bizonyos munkát, még nem jelenti azt, hogy továbbra is végezned kell. Mi van akkor, Ha Isten új fejezetet akar írni az életedbe? 2) Túlterheltség. Akinek túl sok mindennel kell megbirkózniuk, hajlamosak éppen azt elutasítani, ami segíthetne rajtuk, mert azt hiszik, hogy ezzel csak újabb terhet kellene magukra venniük. 3) A mártír-komplexus. Amikor azzal hívod fel magadra mások figyelmét, hogy panaszkodsz, ez könnyen életstílussá válhat – azonban nem működik. Az emberek kerülni kezdenek, mert nem látják, hogy bármit is tennél a helyzet megváltoztatására. 4) Nem tudjuk, hogy mi a jó számunkra. A dolgok csak akkor kezdtek jól működni, amikor az apostolok kiosztották a gyülekezet adminisztratív feladatait másoknak, maguk pedig visszatértek ahhoz szolgálathoz, amire elhívásukat kapták. Gondolkodj el ezen!
Egymásért.

A mai nap imádsága:

Urunk, Istenünk! A gonosz indulatot fékezd meg bennünk, s vess gátat embertársaink lelkében az őket is sújtó önzésnek! Ámen


Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?
1 Móz 4,9c

Évezredeken átívelő egyik legarrongánsabb mondata ez a bűnbe- és kétségbe esett embernek. Káin megbolydult lelkét Isten egy finom, már-már tapintatos kérdésen keresztül állítja szembe a ténnyel: "Hol van Ábel, a te testvéred?"... Káin, aki talán nem is akarta megölni testvérét Ábelt, csak az "erősebb okán" jól elverni azért a "pimaszságáért", hogy neki sikerült az áldozatával Istenhez jutnia kérésével, olyan ősmintát közöl, amely tipikusan az Istentől elfordult ember agresszivitását mutatja. Pontos (rabbinikus) fordítás szerint így hangzik Káin válasza: "Talán pásztora vagyok én a pásztor öcsémnek vagy mi?" Ez a tagadás egyben számonkérése az Istennek is - aki az egyedüli számonkérő -, hogy ti. "Mi közöm nekem a testvéremhez? Talán nekem kellene rá vigyázni? Ő a pásztor, nem én..."

Akinek nincs lelkiismerete, az még a vádlottak padján is tagad, mint a vízfolyás. Az ember ilyen fajta - hazudós. A legnagyobb hazugságait maga ellen követi el, amikor elhiteti önmagával, Isten nélkül "igazi ám az élet", hogy nem kell felelősséget hordoznia a másikért, hogy mindenki a maga dolgáért felelős, s különben is az a természet rendje, hogy "hulljon a férgese"... Az ember azonban nem féreg, mégha Istenhez viszonyítva az is lehetne, sőt van ahol egész választott népet az Írás "férgecske Izráelnek" nevezi... Isten hatalmát az ember sohasem tudja megközelíteni, de Istennek mindenkire és mindenre még a hernyókra is gondja van.

Aki embert öl, azt a Büntető Törvény Könyv 166. paragrafusa öt évtől tizentövig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Minősített esetben (előre, kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból illetőleg célból, különös kegyetlenséggel, hivatalos személy ellen stb...) tíztől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés a büntetés... És mi van azokkal a "minősített esetekkel" - különös kegyetlenségből, aljas indokból stb. - nem a testet, hanem a lelket ölik meg? Nekik milyen büntetés jár? A BTK szerint semmilyen. Aki a jövőt eladja a máért, aki kisemmizi embertársát rongyos jóléte miatt, aki megfosztja felebarátját a reménységétől is, hogy a holnap lehet szebb a mánál, aki az álmaitól fosztja meg embertársát, az a mai világban nem bűnös, hanem sikeres ember...

A "Hol van Ábel, a te testvéred kérdés?" tehát Isten egyetemes akaratát tükrözi: egymás "vigyázására" rendeltek vagyunk. Nem egymás ellenőrzésére, felügyelésére, hanem egymás segítésére, egymás felelősségteljes hordozására születtünk.





Határozottság...


URam! Add, hogy szólni tudjak akkor is, amikor más cinkosan hallgat! Ámen



Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”
Jn 2,15-16

Dühöngő őrült! - kiálthattak fel a templomban békésen várakozó, s a kövér profitot hozó pénzváltásban/áldozati állatok árusításában érdekelt "kereskedők"... S bizonnyal nem a tisztességes kereskedés, hanem a kalmár-szellem, a kupeckodás bosszanthatta fel Jézus URunkat, amikor kötélből korbácsot font. Nem tudni, hogy a korbácsütésből végül is mennyi jutott az állatoknak, s mennyit kaptak belőle a pénzváltók/bankárok, de a jézuskorabeliek gyaníthatóan szemérmesebbek lehettek - nem replikáltak, nem kezdetek el vitatkozni Jézussal -, mint a mostani dollár-százmilliárdokat elspekuláló kollégáik... Ez utóbbiak nem kaptak korbácsütéseket - bár jónéhányan megérdemelnék(!) -, de talán éppen ezért volt nagyobb a hangjuk is.

Jézusnak igaza van... (Mint mindig.) Nem csak abban, hogy az "imádság háza" az ne legyen kereskedelmi központ, de abban is, hogy vannak helyzetek, amikor a hosszútávú megoldást csak határozottsággal, a törvény (a bűnt kövesse a büntetés!) következetes végrehajtásával lehet kieszközölni. (Ilyen például a halálbüntetés, ami a közösséget, s így benne az egyént védi. A "Ne ölj!" parancsa ugyanis az egyénnek szól, s nem a közösségnek, hogy ti. "Ne védekezz!"... a közösségnek joga, sőt kötelessége a védekezés! Az persze más kérdés, amikor a közösség védelmére felesküdött rendfenntartó erőket egyéni érdekek érvényesítésére használják...)

A "kalmár-szellem" előretörése az egyházi életben mindig komoly kihívást jelentett. Az egyház, mint intézmény szintén "pénzből él", zavartalan működőképességét a mai modern világban a pénzeszközök teszik lehetővé, de az Egyház nem vállalat, az Egyház nem konszern vagy "kft"... Az Egyháznak, mint intézménynek a sikerét/hasznát pénzeszközökben, anyagiakban lemérni alapvető hiba lenne! Amikor Jézus URunk azt mondja: "Más a vető, s más az arató!", akkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a befektetett munkának az eredménye majd csak az aratáskor lesz nyilvánvaló. Lehet reménykedni, s örülni a zöld vetés láttán, de eladdig, amíg betakarítható lesz az aranyló kalász, s tápláló kenyér lesz a búzából - SOK-SOK IDŐNEK KELL ELTELNIE!

Jézusnak igaza van abban is, hogy az Ő Atyjának házában a helyes istentisztelet nem az áldozati állatok vérének "kultikus folyatása", hanem az, amikor lélekben imádjuk Őt, Aki maga a Lélek! (Sajnos ma is százmilliók hisznek a vér misztikájában, de ők nem a lélekvilág "polgárai", hanem a test, az anyagvilág rabjai.) Az evangélium jó híre: Jézus URunk azért jött azonban ebbe a világba, hogy megszabadítson minket az anyagvilág béklyójából... "Akinek van füle" erre az üzenetre, az meg is hallja!




Isteni akarat...

A mai nap imádsága:

URam! Kereslek-kutatlak, pedig körülfogsz, s bennem is vagy... Add, hogy akaratod megvalósulásának engedelmes eszköze lehessek, mások javára, s a magam boldogulására! Ámen


Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
1 Móz 8,21

Bibliánk legszebb részei azok a történetek, melyekben az ember Istenét ember-szerűen látja: Isten nevet, szeret és gyűlöl, irgalmas és megbocsát vagy éppen haragszik és bosszút áll. Ezen antropomorf megfogalmazások sok kereső felebarátunkat elriasztanak a vallásos élettől, mert úgy gondolják, ha Isten szava a Biblia, akkor annak az élet minden egyes dolgára kiterjedően rendelkeznie kell valamilyen utasítással, paranccsal. A Szentírás nem vallásos életre adatott (jog)szabály-gyűjtemény vagy parancsolatok és tiltások hosszú listáját magába foglaló használati utasítás a teremtettséghez, hanem költészetbe foglalt bizonyságtevés! Istennek számtalan lehetősége van akarata közlésére - gondoljunk csak a szívekbe írt lelkiismeret-törvényre, világának meghökkentően csodás rendjére, no meg aztán arra a tényre is, hogy nem utolsó sorban észt is adott nekünk, amit felelősségteljesen használnunk kellene, hamár kaptuk -, hiszen mi emberek is ezerarcúan ki tudjuk fejezni szeretetünket, pedig csak emberek vagyunk.

Mai történetünkben is kiviláglik, hogy nem Isten állítja, hogy az ember velejéig romlott és bűnös kezdettől fogva, hanem, annak az embernek, aki leírta - úgy 2500 évvel ezelőtt -, ezeket a a gyaníthatóan igen régóta ismert mondatokat, az ő személyes véleménye ez az elmarasztalás. Ha a mi lelkünket inspirálta volna a Lélek hasonló dolgok leírása, bizony mi is csak ugyanezt tudtuk volna leírni, hiszen mi sem tudjuk kiemelni magunkat az élet valóságából, abból a megtapasztalás-sorozatból, hogy az ember gonosz, hiszen mi is, akik igyekszünk istenesen élni, "gonoszkodtunk" olykor, amikor nem jóval viszonozzuk a rosszat. Isten a tudója - mert mi már elfelejtettük -, hányszor támad fel bennünk igazságérzetünk, s mondtuk: "Ha te vagy ti így, akkor én is úgy!"...

Isten nem befolyásolható bikák vérének kiontásával, tűzáldozattal, jócselekedetekkel, de aszkétikus életvitellel sem. Jézus URunk is így imádkozik a Gecsemáné kertben: "Mindazonáltal... legyen meg a Te akaratod! -, hiszen amit Isten elhatározott, az úgy is (meg)történik. Mi mindig azt keressük - érthető módon -, de hol vagyok ÉN, ebben az egész isteni történetben? Mi az ÉN kicsinyke feladatom a nagy egészben? Az ÉN Istenem, az ÉN üdvösségem, az ÉN életem... Az Isten ismeretének titka viszont a MI-ben rejtőzik! A mi Istenünk, a mi üdvösségünk, a mi életünk...

Noé története annak a tanúbizonysága, hogy Isten nem az egyes embert, nem is a tömegeket, hanem a (kis)közösséget menti meg. A megmaradásunk soha nem önmagunkban van, hanem az átlátható közösségben. Erre kiváló formát is ajándékozott nekünk Teremtőnk, amit úgy hívunk: család. Elsődleges kötelességünk, hogy a családunkban törekedjünk az isteni szeretet megvalósítására! Ha ez nem is perfekten, de elég jól sikerül az Isten kegyelméből, akkor kereshetjük küldetésünk "magasabb" értelmét, a tágabb közösségekben is...




Prioritás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy Te legyél életemben mindig az első! Ámen

   

Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."
Lk 10,40-42

"A munka megvár!" - szoktuk mondani, s így igaz, ha a mi feladatunkat más nem végezheti el. Oly sokszor azonban a munka - mert mindig találunk újat - attól veszi el időnket, ami mindennél fontosabb: magától az élettől... Vannak persze szép számmal olyanok is, akiket egyáltalán nem zavar, hogy nincs munkájuk, sőt(!), ha munka közelébe kerülnek igen feszengenek... Ők a lét legnyomorultabbjai, mert "lézengeni" egy egész életen át, ember létükre soha meg nem élni az alkotás örömét, s benne felfedezni az Istentől kapott tálentumokat, ez a legnagyobb büntetés.

A munka rendkívül fontos, de nem pótol mindent, ahogyan a munkával megteremtett anyagi javak sem adják vissza az időt, az elmulasztott lehetőségeket. Gyermekeinkkel akkor kell játszani, amikor még kicsik, családunkkal akkor kell sok közös programot szervezni, amikor még együtt a család... Kár, hogy igen sokan ezt csak későn látják be. Idősödő szülők, akik elmulasztották a lehetőségét, hogy gyermekeik mellett újra kicsinyekké váltak volna, később a lelki zsarolás kifinomult eszközeit is bevetik, hogy felnőtt gyermekeiket érzelmi függőségben tartva behozzák a lemaradást, pótolják a pótolhatatlan. Ami akkor és ott áldás lett volna, az felnőtt korban átok, s a családi veszekedések alapja.

Aggódni a munka sikeréért nem érdemes. Dolgozni kell, s az eredmény nem marad el. Nem a sikert kell hajszolni mindenáron, hanem bölcsen alakítva életünket, élni az adott lehetőségekkel, elfogadva a sorsunkat, tudva, hogy mindennek rendelt ideje van, végezni a feladatainkat. Ha így élünk, az nemcsak az eredmény, de az áldás sem marad el.

S mi a jó rész? Az Isten közelsége. Amit megtapasztalhatunk munka közben is, családi együttlétekben, abban, hogy tartozhatunk egy közösséghez. Ezt az Isten-élményt senki nem veheti el tőlünk! Felfedezni azonban, hogy mikor van ideje a munkának, s mikor annak, hogy megálljunk - nos ehhez kell a felülről jövő vezetés, az imádkozó élet.





Szolgálat...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne magamra, hanem Rád tudjak figyelni! Ámen



Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."
Lk 10,38-42

A történetben egy családi szituációt látunk, amely viszonylag ismert, sokszor elég egyszerűen magyarázott, látszólag egyszerűen megérthető kép. Látszólagos nyugalom, béke, egy kis konfliktus, aztán Jézus helyrerakja a dolgokat és kész. Van benne egy jó lány és egy rossz, aki túlreagálja a helyzetet. Azért ennél többről van itt szó...

Mária és Márta történetében csak egy pillanatképet kapunk egy család történetéből, de felsejlenek előttünk a családi dinamikák. Két különböző habitusú testvér, két lány, akik között biztosan voltak ellentétek és természetesen rivalizálás is. Feltűnő, hogy nem látjuk Lázárt, a férfit a családban. Érdekes, hogy hol vannak a házastársak, miért nincs még férjnél Mária és Márta, miért nem nősült meg még Lázár? Ebben a korban, mikor nagyon fiatalon házasodtak, ez különösen érdekes kérdés. Ha képzeletben veszünk egy mély levegőt ennek az otthonnak, ennek a családnak a levegőjéből, érezhetjük értelem és érzelmek feszültségét, a különböző szeretetnyelvet beszélő emberek jelenlétét. Érezhetjük az asszonyok helyzetét is, amely Jézus korában körülbelül e körül forgott: háztartás, sütés-főzés, gondoskodás mindenkiről. Egy pillanatra felvillan történetben a manipuláció is (Márta Jézusnak mondja, hogy mondjon meg valamit a testvérének...), ami lehet, hogy megszokott volt a családi kapcsolatokban, a kommunikációban.

Én örömet szerzek Jézusnak, mert szolgálom őt, és akkor? és akkor jönnek az aggodalmak, a szorongás és a nyugtalanság. Mert ha önmagunk és a mi tetteink a motivációk, akkor nem jutottunk Jézus közelébe. Akkor nem nyugodtunk meg az Ő jelenlétében, mert még mindig önmagunk körül forgunk és még mindig olyan egyedül vagyunk. Nincs vigasztalásunk és reménységünk. Ugyanaz a kérdésünk: szeretni fog-e Jézus? Szerethető vagyok-e egyáltalán? Mit kell még tennem, hogy elfogadjanak igazán? Ha sokszor ide térünk vissza, akkor még mindig nem értettük meg - vagy nem fogadtuk el igazán a kegyelmet. Még nem formálódott át a gondolkodásunk. Mártát teljesen lefoglalta a szolgálat, amit ő ad. Ő került a középpontba- és ez kizárja Jézust is és másokat is! Megbillentek az arányok. Márta elvesztette helyes arányérzékét. Jézus pedig nem ilyennek látja a valósságot. Más az, ami igazán számít.

Az alkalom, a minősített idő, görögül a kairosz. (Két időfogalom van a görögben: a kronosz a mérhető idő, apercek, az órák, a napok; és a kairosz, az alkalom, az alkalmas idő, ami megtalál, megnyílik) Az alkalom, a pillanat, ami egész életünkre hatással van, ami döntésre sarkall, megváltoztatja életünk irányát, új utakat nyit meg.

A történetnek nyilvánvaló tanítása van a számunkra. Mi is úton vagyunk. Az élet a legjobb esetben is rövid. Nem tehetünk meg mindent, nincs hozzá elég időnk. Máriához hasonlóan tehát választanunk kell, mégpedig megfontoltan. Az élet eseményei nem fognak automatikusan elrendeződni az elsődlegesség igazi sorrendje szerint. Ha nem ragaszkodunk tudatosan ahhoz, hogy, "leüljünk az Úr lábához és hallgassuk beszédét" ezer és egyéb dolog és kötelezettség, amely mind elsődleges fontosságot követel magának, el fogja rabolni időnket és energiánkat, és megfoszt bennünket a "jó résztől" az életben.

Az a kérdés sokkal inkább, hogy az a "kevés" elégnek bizonyul-e? Mert ha elég, akkor miért törnéd magad többön? Márta, egy a szükséges dolog. És Mária választotta a jó részt, amit nem vehetnek el tőle. Nagyon mély tanítás ez: a Jézussal való személyes kapcsolat, a vele való közösség, a vele való elkötelezettség az, amit nem vehetnek el az embertől! Ezért ez a fontos, ezért ez a legfontosabb! Jézus természetesen ezzel nem a lustaságot jutalmazza és erősíti, hanem a helyes értékrendet, a helyes hangsúlyokat az életben! A feladatorientáltság helyett személyes kapcsolat orientáltnak kell lennünk...

Ha az életünkre, a gyülekezeti szolgálatunkra, közösségünkre tekintünk, nagyon hálásak lehetünk egyrészt Istennek az áldásokért, de sok szükséget is láthatunk! Fizikai szükségek, lelki szükségek? Valószínűleg bennünk van Mária és Márta hozzáállása is. Ha már tapasztaltuk valaha az életben, akkor tudjuk, mit jelent Jézusra figyelni, a jelenlétében lenni, hódolni előtte, figyelni és befogadni a szavát. És mivel már tapasztaltuk, újra vágyunk rá. Ugyanakkor látjuk a szükségeket és meg akarjuk oldani, amit lehet. Lehet, hogy úgy tekintesz a gyülekezetedre, mint ahol sok a tennivaló. És igazán szólhatna Jézus ennek-annak, hogy tegyen már ő is valamit!

Aggódsz, hogy jól csinálod-e, nyugtalankodsz, hogy mit gondolnak a szolgálatodról az emberek? Vedd észre, hogy az élet- a gyülekezeti élet sok szüksége között elmész a lényeg mellett! Pedig az életünk rövid ahhoz, hogy mindent megtegyünk, amit szeretnénk! Akár a magánéletünkben, akár a gyülekezetben. Nem fogjuk tudni minden álmunkat megvalósítani! Nem fogunk tudni mindennek megfelelni. Nem jut idő mindenre. És vigyázzunk, mert ha nem ragaszkodunk tudatosan a Jézussal töltött időhöz - nem keressük tudatosan őt, és nem tartjuk mindennél drágábbnak és értékesebbnek a vele töltött időt, ha elszalajtjuk a lehetőséget, hogy ne csak halljuk, de meg is értsük tanítását, akkor ezer dolog fog beáramlani az életünkbe és megtölti azt! Időt kell töltenünk Istennel, Jézussal. Engednünk kell, hogy egyszerűen csak vele legyünk csendességben, nyugalomban. Keresnünk kell a lehetőséget a személyes elcsendesedésre... Ajándékba kapunk alkalmakat, amikor megszólal az Ige nekünk, hozzánk - akkor figyeljünk, akkor koncentráljunk, mert az idők gonoszak, elmúlhatnak úgy, hogy közben nem telnek... nem visznek a teljesség felé.



Tanítás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a tanulásban ne lankadjak meg soha, s életem utolsó pillanatáig vágyakozzam arra, hogy minél jobban ismerhesselek Téged, s szándékaid! Ámen

    

Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. Hanem az új bort új tömlőbe kell tölteni.
Lk 5,37-38

Forradalmian új tanokat hirdet Keresztelő János: "Nem kell újra és újra rituális fürdőt venned, hogy Isten színe elé járulhass, elégséges, ha egyszer szívből megbánod bűneidet, s új életet élsz azután!" És ehhez a különös prófétához - akit egyébként Illés megtestesülésének gyanítanak -, s aki nyilvánvalóan "szembemegy" a "hivatalos" jeruzsálemi jahve-kultusszal, elvetve annak bonyolult, s megüresedett formáit, ehhez a különös emberhez tömegek tódulnak, sőt tanítványi köre is egyre bővül...

S jön egy kicsinyke faluból, Názáretből, egy József nevű ács fia, aki még ennél is radikálisabb eszméket hirdet: Isten előtt a kitaszítottak is ugyanolyan értékesek, mint azok, akik magukat igaznak tartják, mert törekszenek a törvény betartására. S ha mindez nem lenne elég vérlázító, arra is buzdítja hallgatóságát, hogy imádkozzanak ellenségeikért, s tegyenek jót velük! Ki ez a Jézus, hogy ilyeneket mer hirdetni? Jót tenni a rómaiakkal, akik "Róma békéje" zászlaja alatt súlyos adókat vetnek ki, az egyébként is szegény népre, s korlátozzák a provinciabeliek amúgy is kevéske szabadságát? Hát nem látja ez a Galileai, hogy mi történik náluk otthon, s itt Júdeában is?...

De, Jézus jól lát mindent, s azt akarja, hogy övéi is lássanak. Lássák meg, hogy új korszak veszi kezdetét, az önfeláldozásra kész szeretet kizárólagosságának korszaka! A törvény életidegen merevsége, a tartalomnélküli forma felszínes csillogása nem engeszteli meg az Istent, de az embert sem emeli fel elbukott állapotából. Ami betöltheti a törvényt, ami egyedül emeli a lelket az csakis a szeretet!

Az új tartalom nem fér bele a régi keretek közé, a Mester így tanítja: "Az új bort új tömlőbe kell tölteni!" Nem lehet toldozni-foltozni a régit, hiszen hiába az új folt - mégha több is, mint a régi posztó - összességében a ruha mégiscsak egy régi (agyon-foltozott) gúnya marad... Ezért Saul-Pál próbálkozása, hogy sok zsidó vallási elemet beemeljen a krisztuskövetők tanításába - részben kudarcot vallott. Hála Istennek, a páli merevséget (pl. nők helyzete/szerepe a gyülekezeti életben is) a kora-keresztény biblia-szerkesztések, levélmásolások többnyire tompították/korrigálták. A szeretet megélésének krisztusi "radikalizmusa" ma sem fér bele sok ember fejébe/szívébe/tömlőjébe. Pedig a dolgok földi, végleges megoldása csakis ebből a borból fakad, a Jézus véréből...