2017. augusztus 25., péntek

KEZDD OTT, AHOL VAGY!

„A gyermek pedig növekedett és erősödött..." (Lukács 2:40)

Mikor derül ki először számunkra, hogy Jézus tudja, hogy ő Isten Fia? Tizenkét éves korában, a templomban. Szülei már visszaindultak Názáret felé, amikor észrevették, hogy eltűnt. A templomban keresték utoljára, pedig ez volt az első hely, ahová Jézus ment. Mikor József és Mária rátaláltak, már megdöbbentette a templom legnagyobb tudású tanítómestereit. Jézus már kisfiúként is érezte Isten hívását. És mit tett ezután? Tanítványokat toborzott és prédikációkat mondott? Nem, hazatért szüleivel, és kitanulta apja mesterségét. Neked is ezt kell tenned! Mielőtt nagy dolgokat próbálnál tenni Istenért, menj haza, szeresd a családodat, és végezd jól a munkádat! „De engem Isten misszionáriusnak hívott" - mondod. Nagyszerű - az elsődleges missziói területed ugyanis az, ahol élsz! Miből gondolod, hogy hinni fognak neked azok, akik alig ismernek, ha nem vagy hiteles azok előtt, akik a legjobban ismernek? Az emberszeretet otthon kezdődik!

A zsoltáros ezt mondja: „...Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül" (Zsoltárok 101:2). Jézus életének első harminc évében szomszédai ácsmesterként ismerték őt. „Nemde az ács ez...?" (Márk 6:3). Jézus éveket töltött azzal, hogy munkamorálját fejlessze, csiszolgassa hivatásbeli képességeit, és eltartsa családját, „...mindenben hasonlóvá kellett lennie [az emberekhez]..." (Zsidók 2:17). Miért élt így Jézus? Azért, hogy megismerje érzéseinket, és hogy így bizalommal fordulhassunk hozzá szükségeinkben, tudva, hogy képes és alkalmas azok betöltésére. Tehát kezdd ott, ahol vagy!


Magas cédrusok


„Libanon dicsősége adatik neki.” (Ézsaiás 35:2 NKJV)

A többi cédrus fölé tornyosulva élnek Libanon hegyeiben a magas cédrusok. Azonban erejük nem a magasságukban van, hanem gyökérzetük mélységében. Azt mondják, hogy a magas cédrusok akár egészen a földig hajolhatnak, mégsem törnek meg, hanem újra felállnak még erősebben. Ma Isten arra használja a magas cédrusokat, hogy nagyszerű gyülekezeteket építsen. Az újjászületés csak a folyamat 5%-a, a másik 95% a lelki érettségre való növekedés. „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre” (Zsidók 5:12-6:1). Figyeld meg ezeket a szavakat: „mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak”! Nem lehetsz olyan, mint az az idős farmer, aki mindig így tett bizonyságot a szerda esti imaórákon: „Nem fejlődtem valami sokat, de hála Istennek, gyökeret vertem.” Egyszer tavasszal a traktorja elakadt a sárban, a kerekek pörögtek, de nem jutottak előrébb – történetesen éppen arra ment autóval a lelkipásztora. Az ablakot letekerve a lelkipásztor mosolyogva így szólt: „Gondolj bele, testvér, lehet, hogy nem sokat haladtál előre, de hála Istennek, gyökeret vertél!” Nincs több kifogás az éretlenségre! Törekedned kell az érettségre, a felnőttségre az Úrban, hogy mindenben egyre hasonlóbbá válj Krisztushoz (ld. Efézus 4:13).





NE AGGÓDJ, LESZ ELÉG!


„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket..." (Filippi 4:19)
Attól félsz, hogy nem lesz elég jövedelmed a szükségleteidre? Olvasd el az ötezer ember megvendégelésének történetét, és figyelj meg három dolgot a tanítványokkal kapcsolatban. Először megpróbáltak elmenekülni a probléma elől. Azt mondták Jézus­nak: „Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak" (Márk 6:36). Jézus azonban erre nemet mondott. Jézus meg­értette, hogy azáltal tudunk növekedni, ha kezeljük a problémákat, nem azzal, ha próbáljuk elkerülni őket. A hit akkor növekszik, ha igénybe veszik. A lusta, tétlen hit kudarcot fog vallani a szükség órájában, ezért naponta táplálkoznod kell Isten igéjé­vel, és hitedet rendszeresen edzened kell. Másodszor: az apostolok úgy gondolták, hogy amijük van, az nem elég. „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" (János 6:9). Isten azt fogja kérni, hogy nézd meg, mid van, mert bár az nem tűnik soknak, ha Istent is beleveszed a számításba, akkor több mint elég lesz a szükségek betöltésére. A tanítványok kezében csupán egy személyre való uzsonna volt, de Krisztus kezében ötezer emberszámára elegendő étel. Teháttedd Isten kezébe, amid van, és hagyd, hogy Ő dolgozzon! Harmadszor, csak amikor a tanítványok engedelmeskedtek Jézus tervének, akkor lettek betöltve szükségeik. Amikor csodát kérsz Istentől, ő gyakran egy tervet ad, amely utasításokat is tartalmaz. Ilyenkor az engedelmességed állítja be az időzítőt, az engedelmesség aktiválja a tervet és határoz­za meg a végeredményt. Istennel nincsenek szükségek, és nincsenek korlátok. Amikor a vacsora véget ért, „összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt" (Márk 6:43). Ne aggódj, mindig lesz elég!
Amit bírhatunk...

A mai nap imádsága:

Istenem! Olyan jó, hogy van otthonom, van családom, s ellátsz mindazzal, amire szükségem van, hogy megelégedetten élhessek. URam, oly sokszor mégis olyasmit tartok nagyon fontosnak, ami másodlagos. Kérlek segíts, hogy tisztán lássak, s észrevegyem naponta, mit, s miért adtál nekem! Add, hogy mindennel, amit kaptam Tőled szolgálhassam ügyedet, s örömöt szerezhessek velük másoknak! Ámen



Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1 Kor 4,7

Az ember szeret kérkedni azzal, amije van... sőt, olykor még azzal is dicsekszik - ilyen a bolond ember -, amije nincs. (Mint a nagyotmondó gyerekek a homokozóban, hogy kinek-kinek az apukája mit vesz majd neki!) Az igazán bolond ember mégis az - lásd "Gazdag és Lázár" vagy "A bolond gazdag" példázatát -, aki mindent megtart magának, rabja a vagyonának. Érdekes, hogy az emberek rendkívül büszkék tudnak lenni arra, amit sikerült megszerezniük, sőt olykor kíméletlenül rátartiakká is válnak. Ugyanakkor az élet szomorú valósága is azt mutatja, hogy még manapság is, kinek-kinek a társadalmi megbecsültségét (státusát) nem az esze, hanem a vagyona garantálja; mert ugye "akinek az Isten pénzt adott, annak észt is adott hozzá" - tartja a régi bölcs szólás.

Hiába minden vagyon, az utódok általában alig vagy egyáltalán nem becsülik azt, s ritkán hatja meg őket pl. a nagyszülők vérverejtékkel elért materiális eredményei - ez az élet nagy kiegyenlítődési törvénye! Úgy néz ki, mindenkinek saját magának kell "zöld ágra vergődni" az anyaggal, megküzdeni a bírni-akarás napi kísértéseivel, mindenkinek saját magának kell rendezni a viszonyát azzal a múlandóval, ami annak ellenére, hogy múlandó, általában mégis tovább "él", mint mi magunk... Nyomorúság, ahogyan féltve őrzött kincseinket egy életen át eszelősen húzzuk-vonjuk magunk után - életünket el sem tudjuk képzelni nélkülük -, jóllehet a legvégén, az utolsó állomáson, mégis meg kell válnunk tőlük. Akkor kiderül, hogy a rengeteg energiát felemésztő hurcolkodásnak nem sok értelme volt... Hiába, az üdvösség vonatára semmiféle csomagot nem vihetünk fel, csak mi magunk szállhatunk fel rá, ha felismerjük, melyik vonat az, s persze időben megváltottuk a jegyet is rá...

Elszomorító, hogy a múlandó birtoklásáért folytatott ádáz küzdelemben egyesek még attól sem riadnak vissza, hogy áthágják az isteni törvényeket, s nemcsak hogy szemérmetlenül lopnak, de még ölnek is, ha érdekük úgy kívánja... (Erről szólnak a tv-csatornák főidejű, léleknyomorító, közösségromboló krimijei! Csak a filmek optimizmusa, hogy a végén a gonosz ember rács mögő kerül, az élet keserű realitása, hogy a bűnösök általában továbbra is vígan élik lator életüket!)

Pál arra tanítgatja a korinthusiakat, no meg minket is, hogy amink csak van, azt mind kaptuk. Nemcsak az anyagiak, de a lelkiek is mind-mind Isten adományai! S, aki istenesen akar élni, annak mindezeket tovább kell adnia! Mit ér ugyanis a vagyon, ha sosem tudnak vele örömet szerezni? Mit ér a sok szabadidő, ha csak önmagunkra fordítjuk és senkivel nem osztjuk meg? Mit ér a kegyelemből kapott hit, ha nem engedjük, hogy gyümölcsöt teremjen mások javára is? Mit érnek a talentumok, ha nem forgatjuk őket? Ne legyenek kétségeink, és ne tévesszen meg minket az sem, ha a mi óránk nem jár együtt az Istenével! ...Elvégre Ő tudja mit csinál - ezért Isten(!) -, s a választ egyszer mindenki megkapja...


Az anyai és apai hivatásért.




A mai nap imádsága:

Urunk! Tégy minket bölccsé, hogy akartodat elfogadhassuk. Ámen.

Amikor eljön a Pártfogó, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. Jn 16,8

Akit még nem nyomasztottak lelki terhek, annak se lelke, se lelkismerete nincs... Létezésünk velejárója, hogy gondjaink-bajaink lelkünkbe is belekarcolják, belevésik, de legalábbis belekoptatják fájdalom-nyomukat. Annának elviselhetetlenül nagy a fájdalma, sír, zokog a silói templomban: nincs gyermeke. Mi mást tehetne - kiönti lelkét az ÚR előtt.

"A gyermek ajándék, s az anyaméh gyümölcse jutalom." - Olvashatjuk az ószövetségben, s ámulhatunk a bölcsességirodalom egyik igazgyöngy-mondatán. Az anyaság titkát sokszor próbálták himnikus versekbe fogni, de választ a születés csodájára senki nem adott, talán a hálál erőterében érezhetjük át először a lét e nagy miértjét. Jóllehet minden emberpalánta az élet egyetemes nagy törvénye szerint az elmúlásra születik, de élete mégsem a rombolást, a pusztítást kell hogy szolgálja, hanem az alkotást. Irígység, gonoszkodás, pusztító háborúk és népirtások jelzik az emberi történelem útját. Egyetlen anya sem a csatatér lövészárkába, napalm-bombák izzó katlanjába vagy az atombomba láthatatlan gyilkos sugárzásába akarja beleszülni gyermekét - ellenkezőleg! Inkább a templomok áhitatába, preludiumok és fúgák harmóniája közé, konzert- és kiállítótermek szívet-lelket gyönyörködtető pezsgő világába, az alkotó-teremtő élet számtalan szép helyére álmodja szíve alatt hordott magzatát.

S ha nincs gyermek? Van, amikor nem adatik. Mégha csapásként is élik meg anyaságra vágyók, az Isten-alkotta természet és az ember-rontotta világ ok-okozati törvényszerűsége ez. Korunk, különösen a keresztény nyugati világ különösen is szenved a gyermektelenségtől. Az igazi nehézségek majd akkor zúdulnak ránk, amikor a ma önmagának élő embere, öregségében - ha önpusztító magatartása egyáltalán megengedi, hogy megérje - törődést, gondoskodást igényelne, de nem lesz kéz, aki a pohár vizet odanyújtsa... A gyermekvállalás mindig áldozatot kíván. Teher, olykor igen nagy. Ez azonban olyan iga, amelynek hordozása mégis gyönyörűséggel jár.

Anna kiöntötte lelkét. Szívének minden bánatát az Isten elé tette, hogy azután beköltözhessen Isten az ő szívébe is. Ha Isten a szívben lakozik, csodák történnek. Az asszonyból édesanya válik, a gyermekből pedig istenképű ember.


Csüggedés...

    A mai nap imádsága:

    Uram! Adj megerősítést, ha csüggedek, adj szeretet és józanságot, ha elbátortalanodnék! Ámen.

   

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
2 Tim 1,7

1989. augusztus 26... Sok-sok gondolat cikázott ezen a napon - pontosan 19 éve! - annak a fiatalembernek a fejében, akit a képen látható templomban Dr. Harmati Béla püspök, a fenti ige alapján, a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészévé avatott... Melyik gondolata volt a legmeghatározóbb? ...Nem tudom, pedig tudnom kellene, hiszen rólam van szó...

Károli Gáspár a "félelem" szó helyett a "csüggedést" használja. A keresztény ember nem fél, mitől is félne? "Ha Ő velünk, ki ellenünk, az ÚR a mi oltalmunk." - énekeljünk evangélikus himnusznkban. S valóban a hívő ember azért képes nagy dolgok megvalósítására, mert nem fél. De nagyívű terveit is derékba törheti a csüggedés, amitől még a keresztény ember sem mentes. Mindenkit megkísért ez az elbizonytalanító érzés, ha másért nem, hát a meg-megkopó egészség, a lendületét veszítő erő, a múló idő miatt.

Olykor még a legkiválóbbak is elcsüggednek! A magukra maradt szülők, a társ nélkül maradt özvegyek, a betegség vagy baleset folytán bizonyos szempontból perifériára szorultak tudnának hitelesen szólni a csüggedés hétköznapokat szürkítő keserűségéről! De ha valakinél minden rendben is van "élete jó úton halad" - azaz fiatal és erős, okos és szép, fedél van a feje fölött, munkája van, dolgozhat -, akkor is ott vannak a el-elcsüggesztő gondolatok: Ki lesz a társam? Vagy ha már van, vajon ő lesz-e az igazi? Meg tudom-e valósítani mindazt, amit szeretnék, s meddig élhetek boldogságban? És mi lesz a gyermekemmel, ha beteg lesz? Mi lesz velem, s az enyéimmel, ha beteg leszek?... Ezernyi kérdés/kételkedés-patak, melyek mind a pesszimizmus lassú folyóját duzzasztják.

Isten nem ezt a "lelket" adta nekünk, hanem az erőnek, a szeretetnek és józanságnak lelkét! A kiegyensúlyozott, harmónikus életből nem hiányozhat egyik sem: Se erő, se szeretet, s józanság! Olyan hármas-fonat ez, amit az Isten fon egybe, így ez a "élet-kötél" nem szakad el egykönnyen! Amilyen stabil a háromlábú "suszter-szék", olyannyira képes hordozni a terheket az a keresztény ember is, akinek életét ez a "hármasság" alapozza, határozza meg. Ezt a hármasságot csakis a Szentháromság-Istenbe vetett hit képes megtartani. Ezért az élet alfája és omegája maga az Isten! Nem mi vagyunk a központ, hanem Isten, nem velünk kezdődik az igazi istenes élet, s gyaníthatóan nem is velünk fejeződik be... A világot teremtő és fenntartó Isten folyamatosan hívja el mindazokat, akiknek életébe Isten "beleálmodja" az erőt, a szeretetet, a józanságot. S ha Isten álmodik, az felülmúl minden emberi tervet, gigantikus vállalkozást! Ezért vetjük bizalmunkat Istenbe ezen a mai napon is, s nem csüggedünk, mert tudjuk: Nála van mindenre válasz és megoldás.


Felelősség

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Láttasd meg velem ajándékaidat, hogy rádöbbenjek szereteted nagyságára, s szeretni tudjam embertársaimat! Ámen



"Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
Mt 12,50

A családi kapcsolatok a legfontosabbak az életünkben, azok megléte még a történelmi viharokban is óriási kapaszkodót ad. A szülő-gyermek kapcsolat egy életre meghatározza az utód életét, a "nehéz gyermekkora" volt kifejezés nem életrajzírói ügyes fogás - ahogyan azt régen a káder-lapokon volt szokás megírni -, hanem a múlt jelenben ható valóságos személyiségalakító ereje. Ahogyan megírják a szülők a gyermek életének "forgatókönyvét", úgy fogja eljátszani életének "színdarabját". A szülők felelőssége óriási, nincs kibúvójuk! Egyetlen mentségük csak az lehet, ha ők maguk is engedelmeskednek a Nagy Rendezőnek, s szemük előtt lebegnek Annak utasításai. Azaz képesek a korrekcióra, s úgy alakul, elismerik saját gyermekeik előtt is, hogy az útkeresésben pillanatnyi döntésükkel hibáztak, s megvallják, hogy maguk sem perfektek, Isten őket is alakítja kudarcaikon keresztül...

A világ állapota mindig a családok állapotát tükrözi. Megbomlott értékű "világrend", a zilált családok miatt áll elő. Nem lehet valakinek példás közélete, s ugyanakkor csapnivaló férj, feleség vagy szülő... fordítva is igaz, ha valakinek rendezett családi élete van, lehet sikeres, s elismert közélte. A rendezett családi élet látszatát kelteni külön "művészet" - erről szól a "piár-munka", azaz a többiekkel (a világgal, a nyilvánossággal) való kapcsolattartás modern tudománya. A képmutatás (prezentáció) nem korunk találmánya...

A családi élet tehát mindennek az alapja. Azért áldozatot kell hozni. Ez azt jelenti, hogy nem lehet benne mindig csak kapni, adni is kell bele... Egy olyan társadalomban, amelyből mindenki csak "kivenni" akar, rövid időn belül meghasonlik. Szociális segélyeket osztani fontos, de a munkáért járó tiszteséges bért nem megadni bűn. (Pál apostol mondja: "Méltó a munkás a maga bérére".) Különös aktualitása van ennek, akkor, amikor Európában 20 millió(!) a munkanélküliek száma, s mesterséges fenntartott spekulációs munkaerőpolitika nem juttat embereket kereső helyzetbe. Ha ugyanis mindenki dolgozna, nem lehetne "üzletelni", azaz "megvenni az olcsó piacon, s eladni a drágán". A munkához való jog alapvető emberi jog, a tartalmas lét feltétele. Alkotás nélkül nincs belesimulás az Isten akaratába.

Jézus furcsa kijelentésével tehát nem visszaminősíti családi kapcsolatait, hanem egyetemes összefüggésbe helyezi, hogy végre észrevegye mindenki, az Isten az egész emberiséget egy családnak teremtette...



Józanság...

A mai nap imádsága:
URam!Add, hogy ne az elillanó élmények rabjai legyünk, hanem Benned örvendezhessünk! Ámen

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel,
Ef 5,15-18

A bölcs előre látja mindazt, amit az esztelen utólag is nehezen ismer fel: mindennek következménye van! Ez az egyszerű igazság nem "istencsapása" az ember életében, hanem az élet alaptörvénye. Hatás - ellenhatás, bűn -büntetés; mindegy hogyan próbáljuk megfoghatóvá tenni, a lényeg ugyanaz: az idő fonalára rácsomózott cselekedeteink örökre ott maradnak, így minden életvezetési oktalanságunknak - s persze helyes döntésünknek is - elhordozandó következményei vannak.

A bölcs látja azt is, hogy az "idők gonoszak": mert az évek gyorsan leperegnek, az élet tavasza és nyara hamar elmúlik, s hogy milyen lesz rövidke életünk ősze és tele, az azoktól az élményektől függ, amiket 'begyűjtünk' tavasszal és nyáron. Az idő gonoszsága abban is megmutatkozik, hogy többnyire úgy múlik, hogy nem telik. Azaz: hiába múlt el a drága idő, nem teljesítette be várakozásainkat, nem emelt, nem épített, nem vitt közelebb a teljességhez. Aki megérti az ÚR akaratát, az felismeri, hogy az élet teljességét egyedül az adja, ha igyekezünk véges időnkben, véges lehetőségeinkkel munkálni a Végtelen Istennel való találkozást.

Találkozhatunk az Istennel a természet csodáinak vizsgálata közben - nem véletlenül nagyon sok fizikus, biológus hívő ember; a JóIsten nem csak a csillagokon hagyta ott "ujjlenyomatát" de a mikroszkopikus világban, az atomok számunkra nem tapasztalható, csak modellezhető különös dimenzióiban is 'otthagyta' az ÚRIsten a névjegykártyáját... Találkozhatunk Vele nemcsak az embertársban, aki segítségre szorul, de az egész teremtett élővilágban is! Ezeknél a találkozásoknál nincs szebb ezen a Földön!

Sokan mégsem akarnak Istenről tudni, s önnön kívánságainak rabjaiként élik le egész életüket: alkohol, drog, ártó szenvedélyek. Jóllehet az alkohol fogyasztása számos problémának az alap-oka, sok ember számára mégis az ivászat a megoldási modell - mindenre! Aki a kábulatot keresi-kutatja, attól nem várható el, hogy józan döntéseket hozzon, attól nem kérhető számon a " jó és a rossz" korrekt ismerete. A bor nemcsak a restet fárasztja el, de a lelket is... léhaság, lustaság, nemtörődömség jellemzi az részegeskedő életet élő embert. Ez a fajta "élet" azonban nem az az Élet, ami lelkesítő - ezt valahol nagyon jól érzik/tudják az alkoholisták is. Az apostol ezért ajánlja, hogy "teljetek meg Lélekkel", mert tartalmat, harmóniát és boldogságot egyedül az garantál, ha a teremtmény benne él a Teremtőjében, s a Teremtő Isten is őbenne...



Titkok...


A mai nap imádsága:
Mindennapi titkaidat ismertesd meg velem Uram. hogy békében és megelégedéssel élhessek csodálatos világodban! Ámen

   

Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék,
és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
Lk 12,2

"Gottlos - glücklich" - azaz: "Istentelenül - boldogan". Alig egy hónappal a parlamenti választások előtt, ezzel a felirattal járja Németország városait egy turné-busz, benne néhány jól beszélő, s tudományosan hangzó dolgokat mondani tudó fiatallal, akik profi média-támogatást is kapnak... Párbeszédet "keresnek", hogy meggyőzzenek igazukról másokat: Isten nem létezik. Magas vitakultúrában edzett fiatalokról van szó, akik (vagy akik pénzelik őket?) akciójukkal szeretnék elérni, hogy a vallási vezetők kimondják: "Minden baj oka, a vallásos világnézet." Milyen egyszerű is lenne: Csak deklarálni kellene, hogy Isten nem más egyszerű kitalációnál, s az emberek felszabadultan, minden gátlás nélkül, mostmár végleg megindulnának az erkölcsi felemelkedés útján!

Nos, harcos - a szabadelvű gondolkodást hamisan értelmező - ateista fiataljaink látását úgy látszik elhomályosítja az a kevéske tudás, ami eleddig az ember birtokába jutott, s melynek szédületében élt/él a 20-21 századunk... Az emberiség eleddig "felhalmozott" tudása az egész világmindenségről (mikrokozmoszostul, makrokozmoszostul!) alig éri el az egy százalékot, további négy százalékban választ szeretne kapni kérdéseire, de kilencvenöt százalékban a még feltételezhetően megismerhető "össz-tudás"-ról azt sem tudja, hogy nem tudja... Mindezek eredőjeképpen: a világ, s benne az élet egy Nagy Titok!

S a titkok vonzanak minket... A megismerésért vállaljuk a kockázatot, sőt, az életveszélyt is. Nem tudunk másképpen tenni. Ábrahám is idős kora ellenére elindult Úr városából, mert meg akarta ismerni a "választ". Minden gondolkodó ember a maga módján meg akarja keresni a választ az életében a legégetőbb személyes kérdésére: Miért vagyunk ezen a világon és hová megyünk? Az Isten egyszer minden kérdésünkre megfelel, de ezeket a válaszokat már nem testben fogjuk meghallani, hanem egészen más létformában...

A titkok, ha nem fedezzük fel őket, akkor is részesei az életünknek. Attól, hogy nem is igazán tudjuk mi a gravitáció még minden nap találkozunk a hatásával. (S tényleg, mi a garavitáció? Elekromágneses erő? De akkor az csak fénysebességgel lenne képes hatását kifejteni! Márpedig a naptól lejövő fénynek több mint nyolc percre van szüksége, hogya Földet elérje! Akkor a gravitáció bizony nulla időben "mozog"... titok ez is a javából!)

Jézus a földi életünk titkairól mondja: minden elrejtett dolog egyszer napvilágra kerül. Aki elhallgatja a valóságot, az tehát Isten akarata ellenében éli életét... s annak eleddig mindig súlyos következménye volt, ha valaki Isten teremtő rendjével ellentétesen cselekedett...
A siker érdekében tanulmányozd a Bibliát!


"Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el…, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem." (Józsué 23:14)

A Bibliában több mint 7000 ígérettel találkozhatunk. Isten azt mondja, ezeket az ígéreteket elveheted, elkérheted tőle, hiszen érted vannak. Józsué életének a kulcsmotívuma ez a szó: "ígéret". Élete kezdetén Isten megígért neki valamit, és a könyv végén Józsué beszél erről az ígéretről.

A Józsué 1:3 így szól:"Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek." Isten nem tud, képtelen hazudni. Ha ő azt mondja, akkor ez fog történni és ez ellen nincs mit tenni – akár elhiszed, akár nem, így lesz. Isten azt mondta Józsuénak: "Tudom, hogy hét ellenséges nemzet él ebben az országban és azt is tudom, hogy nagyobbak és erősebbek nálatok. De megígérem, hogy ti birtokolni fogjátok az Ígéret Földjét."

A könyv végén, mielőtt meghalna, Józsué azt mondja: "Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el…, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem."

Ezt nevezem én jó támpontnak egy sikeres élethez!

Mit is ígér Isten azoknak, akik szolgálják őt? Sokféle ígéret van, többek között az a három, amikről Józsué első könyvében olvashatunk. Joggal tarthatsz igényt a következőkre:

1. Erő. Amire Isten hív, annak elvégzéséhez meg is fogja adni az erőt.
2. Siker. Úgy vagy "megtervezve", hogy sikerrel járj mindabban, amire Isten hív.
3. Támogatás. Isten munkája, amit Isten akarata szerint végeznek el, nem fogja nélkülözni az Ő támogatását.

Sok ezer más ígéret is van a Bibliában, amiket elkérhetsz Istentől. De csak egy módon fogod megtudni, hogyan kérd el őket: ha tanulmányozod a Bibliát. Olvasd, memorizáld, elmélkedj rajta!

Isten ezt kérte Józsuétól: "Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz." (Józsué 1:8)

A világon semmi összefüggés nincs a képességeid és a sikered között. A sikered kizárólag az Isten Igéje felé való elköteleződéseden múlik. Ha hűséges vagy abban, hogy elmélkedsz a Biblián és engedelmeskedsz neki, akkor sikerrel fogsz járni azokban a dolgokban, amikre Isten kiválasztott.

Beszéljünk róla!

Szerinted mit jelent elmélkedni a Biblián? Te hogy csinálod?
Történt már olyan, hogy magadban és a képességeidben bíztál a siker eléréséhez? Mi lett az eredménye?






Add át Istennek a bűntudatodat


"Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor." (1János 2:28)

Mindannyian elkövetünk hibákat. Mindannyian bántunk már meg valamit. A magam elé támasztott elvárásokat sem tudom megütni, és még kevésbé Isten tökéletes szintjét. Mit teszünk akkor, ha kevésnek érezzük magunkat?

Nemrégiben hallottam egy pszichológust nyilatkozni a rádióban. Egy fiú telefonált be és öntötte ki a szívét arról, hogy milyen bűntudatot érez a hibák miatt, amiket elkövetett. "Hogyan tudnék megszabadulni a bűntudatomtól?" - kérdezte a fiú. A pszihológus így válaszolt: "Nem tud. Meg kell tanulnia vele élni!". Ekkor majdnem rákiabáltam a rádióra: "Állj csak meg! Add meg ennek a fiúnak a számát! Nem is kell az egész életét bűntudattal leélnie!"

Nincs egyetlen olyan ok sem, amiért a bűntudatunkkal kellene leélnünk az életünket. Isten megmutatta, hogy szabadulhatunk meg ettől. A megoldás a megvallás. Isten megígérte, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor megbocsájt rögtön, teljesen, ingyen, és a jövőre nézve is. Ha egy keresztény bűntudatban él, akkor nem veszi el azt az ajándékot, amiért Krisztus a kereszten szenvedett.

Add át Istennek a bűntudatodat. Ha ezt megteszed, ha bűnbocsánatot kérsz tőle, akkor megtetted az első lépést a vele való kapcsolathoz.

Isten meg akar bocsájtani neked. Nem kell bocsánatért könyörögnöd és száz penitenciával esdekelned az Úr előtt. Nem kell alkudoznod vele: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor nem teszem meg soha többé." Nem kell fogadkoznod: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor mindig olvasni fogom a Bibliámat."

Egyszerűen hidd el, hogy Isten megbocsátott neked.





Határozzon meg a mások iránti szolgálat


„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Máté 20:28

A szolgálat nem olyasvalami, amit csak úgy beszúrunk a naptárunkban, amikor időnk van rá. Ez a keresztyén élet szíve. Jézus „adni” és „szolgálni” jött – és ez a két ige kellene, hogy meghatározza az egész földi életedet is.

Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség sohasem öncélú. A lelki érettség célja a szolgálat! Nem elég egyre többet és többet tanulnunk, hanem cselekednünk is kell, amit megtanultunk és gyakorolnunk azt, amiben hiszünk. A tanulás szolgálat nélkül, lelki stagnáláshoz vezet.

De a mások iránti szolgálat éppen az ellentéte a természetes ösztöneinknek. Leginkább azt szeretjük, ha nekünk szolgálnak, nem pedig azt, ha mi szolgálunk. Azt mondjuk: „Olyan egyházat keresek, amely betölti a szükségleteimet és ahol áldást találok” -nem pedig azt, hogy: „Olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek”.

De mint Krisztusban felnőtteknek, életünkben egyre inkább arra kellene tennünk a hangsúlyt, hogy szolgáló életet éljünk. Jézus felnőtt követője abbahagyja a kérdezgetést, hogy „Ki fogja betölteni a szükségleteimet?” és inkább azt kérdezi, hogy „Én kinek tölthetném be a szükségleteit?”