2017. január 11., szerda

Gyakorold az igazi kegyességet!
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez…” (Jakab 1:27)
Jézus azt mondta, hogy ha valami jót tettünk valakivel, akit bántalom ért vagy szükséget szenved, akkor azt vele tettük meg (ld. Máté 25:40). Hűha! Talán, ha legközelebb túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy törődj a másik emberrel, ez majd megállít, és elgondolkodásra késztet. Amikor valaki ezt kérdezte: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (ld. Máté 19:16), Jézus így válaszolt neki: „… add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek… aztán jöjj, és kövess engem” (Máté 19:21). Ez az ember sokaknak lehetett volna áldássá, és Krisztus tanítványai közé tartozhatott volna, de mindez nem történt meg, mert túlságosan én-központú volt. Jézus elmondott egy történetet egy gazdag emberről, aki meghalt, és a pokolba került. Nem a gazdagsága miatt került oda; bűne az önzése volt. Hagyta, hogy egy szegény ember, ellátatlan sebekkel, rongyosan, éhezve a kapujában üljön, ő pedig nem tett érte semmit (ld. Lukács 16:19-31). Másrészt ott van Zákeus, aki többszörösen beszedte az adót másoktól, hogy ő maga meggazdagodjon, de belátta mindezt, felhagyott az önzéssel és eldöntötte, hogy Jézust fogja követni (ld. Lukács 19:1-10). Egy történet szerint egy angyal meglátogatott egy gazdag embert, aki épp halálos ágyán volt. Miután az ember felsorolta mindazt, amit szeretett volna magával vinni a mennybe, az angyal így tájékoztatta: „Csak azt viheted magaddal, amit másoknak adtál.” Ne várj az adakozással halálodig, hiszen most is élvezhetnéd örömét és jutalmát! „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Gyakorold ma az igazi kegyességet!

Használd azt, amit Isten neked adott!

„…kinek-kinek képessége szerint…” (Máté 25:15)


A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus azt mondta, hogy három ember kapott valamit, hogy befektesse, ki-ki a maga képessége szerint. Jegyezd meg: Isten csak azt fogja neked adni, amit képes vagy kezelni. Ha nem ugyanazokat a tálentumokat kaptad, mint a szomszédod, ne aggódj – csak használd azt, amit te kaptál! Az első munkás megduplázta, amit kapott. Ugye, milyen jó volna, ha ő tanácsolna téged? A második is ugyanúgy tett. De a harmadik engedett a félelemnek, és elásta az övét. Ha nem fekteted be azt, amit Istentől kaptál, akkor Ő elesik annak hasznától, te pedig elveszted a jutalmat, amiben részed lehetett volna.

A félelem az első számú ellenséged; megfagyasztja a hitedet, és megbénítja a kreativitásodat. A pénzed, az időd, a tehetséged, a szereteted, stb. magvak, amelyeket el kell vetni; tehát vesd el őket valamibe, amiben hiszel, valamibe, ami túl fog élni téged. Mindennek, amit Isten neked adott, meg kell sokszorozódnia. Ha ebben kudarcot vallasz, végül elveszíted. Krisztus példázata ezekkel a kijózanító szavakkal záródik: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!” (Máté 25:28).

Észrevetted, hogy azok, akik nagylelkűen töltenek mások életébe, folyamatosan utántöltődnek, míg azok, akik félnek attól, hogy megváljanak valamitől, végül elvesztik, vagy nem tudják élvezni azt? „…Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Kérdezd csak meg akármelyik földművest: az aratás akkor kezdődik, amikor a vetőmagot kihozod a csűrből, és beleveted a földbe. Így Istennek van valamilye, amivel dolgozhat. Ezért a mai ige számodra az, hogy használd azt, amit Isten neked adott!



„Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás.” (1Mózes 8:22)

Ha sikeres akarsz lenni, Isten útmutatását kell keresned, fel kell készülnöd, keményen kell dolgoznod, és a megfelelő dolgokba kell befektetned. A Biblia azt mondja, hogy Isten tesz képessé minket a pénzszerzésre (5Mózes 8:18). Nem kell tehát mentegetőznöd e miatt a képesség miatt! Az anyagi siker azonban csak egy része a sikernek. Isten valódi célja az, hogy téged az ő áldásainak csatornájává tegyen mások számára. Nem ellenzi, hogy birtokolj dolgokat, amíg azok nem birtokolnak téged! Isten azt szeretné, ha legjobban Neki örülnél, az Ajándékozónak, és nem az ajándékainak. A pénz eszköz lehet jóra és rosszra egyaránt, és többek között azért szeretné Isten, hogy pénzed legyen, hogy nyugodt lehessen afelől, hogy jó helyre kerül, és az ő céljait szolgálja.

Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy a megtakarítás és a befektetés alapvető fontosságú a jó sáfársághoz! És ne csak prédikáljátok, gyakoroljátok is! Például, ha egymillió forintot keresel havonta, és azt étteremre és a legújabb divatot követő ruhákra költöd, akkor oda fogsz jutni, hogy tele lesz a gyomrod, egyre nagyobb lesz a derékbőséged, dugig lesz a szekrényed, és üres lesz a zsebed. A Biblia azt mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás”. Figyeld meg a sorrendet a Szentírásban: először elveted a magot, aztán időt adsz neki, azután arathatod le a termést. A következetes vetés következetes aratást garantál. Minden elvetett magba bele van ütemezve az aratás. Vajon nem éri-e meg most lemondani egy kis luxusról a későbbi biztonság érdekében, valamint azért, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy megvalósítsuk Isten céljait, és ezt halljuk tőle: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)?




MIÉRT IMÁDKOZOTT PÁL?


„…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek…” (Kolossé 1:9)
Figyeld meg, miért imádkozott Pál, amikor szeretteiért könyörgött: 1) hogy megértsék Isten akaratát:_ „…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjék meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén” (Kolossé 1:9). Róma, a császárváros nem volt könnyű hely a keresztyének számára, Pál mégis ezt írta: „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez…” (Róma 16:19). Az Istennek való engedelmességnek a te életedben is az első helyen kell lennie! Ha valahol megemlítik a neved, senkiben sem szabad kétségnek felmerülnie a Jézus iránti elkötelezettséged mértékéről. 2) hogy az életük Istennek tetsző lehessen: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére…” (Kolossé 1:10). Amikor majd Isten előtt állsz, és Ő megjutalmaz, nem ezeket a szavakat fogod hallani: „jól mondtad” vagy „jó terv volt”, hanem ezt: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). 3) hogy az Istentől kapott munkát gyümölcsözően végezzék: „…és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel…” (Kolossé 1:10). Semmi sem okoz nagyobb örömet az ember szívének, mint ha szülőként látja gyermekei sikerét. Isten ugyanígy érez veled kapcsolatban- 4) hogy kitartsanak, Isten erejéből merítve erőt: „Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre” (Kolossé 1:11). A villanykörtéhez hasonlóan te is külső forrásból meríted az energiát. Tehát ha nem maradsz kapcsolatban Istennel, lelkileg legyengülsz. 5) hogy dicsőítsék Istent: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek” (Kolossé 1:12). Másként megfogalmazva: éljetek hálás életet dicsőítő szívvel!







VÁLTOZÁS ÉS NÖVEKEDÉS

„Erőről erőre jutnak…” (Zsoltárok 84:8 Károli)


Egy régi képregényben Charlie Brown azt kérdezi barátjától, Linustól: „Mit tennél. Ha úgy éreznéd, hogy senki sem szeret?” Linus így válaszol: „Megvizsgálnám, miben kellene fejlődnöm”. Mire Charlie: „Utálom ezt a választ!” Három oka van annak, amiért utáljuk ezt a választ, és szeretnénk az életet olyannak megőrizni, amilyen most: 1) Ha mindenünket rá kellett áldozni arra, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, nem örülünk annak, ha azt halljuk: „Indulj tovább!”. 2) Szokásaink formálnak minket. Kialakítunk szokásokat, aztán a szokásaink alakítanak minket. 3) A változás miatt bizonytalannak érezzük magunkat; mélyen belül attól félünk, hogy túl sokba kerülne nekünk. A Mount Everest csúcsának közelében van egy emléktábla, amin ez olvasható: „Mászás közben halt meg”. (Milyen nagyszerű, ha valakire így emlékeznek!) A növekedés olyan, mint a hegymászás. Ha növekedni akarsz, nem szabad megállnod útközben: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18). Hogyan növekedünk, hogyan változunk? „Erőről erőre” jutva. Dr. Howard Hendricks teszi fel a lélek mélyét kutató kérdést tanítóknak Teaching to Change Lives [Az élet-változatás tanítása] című könyvében: „Miben változtál mostanában? Mondjuk az elmúlt héten? Vagy a múlt hónapban? Tudnál egészen konkrétan fogalmazni? Vagy a válaszod mindig homályos lesz? Azt mondod, igen, növekedtél. Rendben – de miben? »Nos« - feleled - »mindenféle dolgokban«. Nagyszerű! Nevezz meg egyet! Hatékonyan tanítani csak az tud, aki maga is megváltozott. Ha többé már nem változol, többé nem tudsz vezetni sem”. Kérd ma Istent arra, hogy mutasson rá azokra a területekre, amelyekben változnod és növekedned kell!
Harmóniáért .

A mai nap imádsága:

Uram! A világ zaját halkítsd el kegyelmeddel, s szereteted szimfóniájának hangjaival szabadíts meg engem! Ámen


Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.
Róm 1,21

Amikor még erősek voltak az emberek, énekeltek. Dal fakadt ajkukról reggel és este, örömökben és bánatukban. Az Isten világában a zene nagyon fontos, talán azért is, mert a zene az matematika, a rezgések számtana. Ahogyan az élet bonyolult dolgaira is csak egy adott algoritmus ad megoldást, ugyanúgy Istennek is a bűnre csak Egy megoldása van. Isten soha ki nem számítható, de ha megénekeljük őt, akkor életünk részévé tesszük, vagyis számolunk Vele. Aki beleszámítja Őt személyes életébe, az erőt nyer. Miért? Mert közelebb kerül az élet valóságához.

A dal nagy titkokat rejt. Aki énekel, tudja ezt. Modern világunkban az emberek "elfelejtettek" énekelni. A természetellenes futószalag- vagy adminisztrációs munka ezt nem is teszi lehetővé. Isten az alkotásra teremtette az embert, de az ember elfordult Istentől, s így megfosztotta magát az értelmes, örömet adó munkától, aminek meg is lett az eredménye: egymásnak rabszolgáivá és kizsákmányolóivá váltunk. Az ének, azaz a költészet és a zene szerelmének gyümölcse, a legvégső valóságokat tárja fel, ezért erőt közvetít. Sajnos a ma embere nem énekel, csak hallgatja a zenét - jobb esetben. Sajnos a dalt felváltotta a modernnek hitt "zene", aminek ereje ma is óriási, de semmilyen szakrális jelleggel nem bír. Ami ma zeneként "közreadatik" az a hétköznapi felszabdaltság, zaklatottság felerősített zakatolása walkmanben, ipodokban, végül is az ember lelkében. (Kivételek azért adatnak, de csak azért, hogy erősítsék a korunk ebbéli "szabályát") Ma már nem az ember választja vagy énekli meg dalait, hanem a toplista csúcsára zsonglőrözött "szám" választja a célcsoportot, s énekli-alakítja az embert. Ennek erejét csak ne becsüljük alá! Gondoljunk csak a szórakoztató-, iparra, elektronikára, mint húzóágazatra, melynek motorjában a "zene" az egyik kedvelt benzinfajta.

Az ember azonban nemcsak harmóniát, de disszonanciát is tapasztal életében. Olykor a bűn nagydobjának lélekrengető ereje és életvezetési hibáink ritmustalan cintányérhangjai uralják életünket. Ilyenkor egyszerűen kell a szabadítás. A szabadítás Nála van, hiszen a megoldás Isten maga. Ahogyan a zene feloldás nélkül nyugtalanná tesz minket, ugyanúgy az Isten szabadítása nélkül lelkünk nem tapasztalja meg, mit jelent a békesség.



Jelképeink...

A mai nap imádsága:
Divattá váltál, URam... díszítő kiegészítő elemmé. Győzelmed jelét hordják fülben, nyakban, karon és bőrbe égetve, de szívükbe nem engednek be Téged... URam, szereteted nagyságával hajolj le mindannyiunkhoz, hogy pironkodjunk mindazért, mert ennyire eltávolodtunk Tőled, s nem akarjuk szereteted uralmát az életünkben! Megváltásod, magadhoz emelésed titkát engedd megélnünk hétköznapjainkban, hogy életünk derűs, boldog Rád mutató jellé váljék! Ámen

   

Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje...

Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél.
1 Kor 1,18 és 25

XVI. Benedek pápa homlokáról végre eltűnhettek a ráncok, felszáradhattak az izzadtságcseppek, hiszen lassan egy éve, hogy az Európai Emberi Jogok Legfelsőbb Bírósága (15:2) arányban méltóztatott olyan döntést hozni, mellyel érvénytelenítette egy korábbi határozatát, mely szerint az iskolában kifüggesztett kereszt sérti a tanulók vallási szabadságát. Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy egyszerű jogi procedúra volt - bizony nagyot téved! Komoly, "jogiasítható" ellenérveket hoztak fel a neoliberális európaiak, hogy a keresztet kiebrudalhassák a közintézményekből, s az iskolákból... Nos, a csendes (még keresztény!) többség fellélegezhetett, s néhány szülőnek "sajnos" el kell még egy darabig viselni Itáliában, hogy Jézus Krisztus állandóan jelen van az osztályteremben - legalábbis szimbolikusan.

A szimbólum görög eredetű szó (szümbolon), jelentése: melléállítás, összevetés, egybeesés, ráismerési jel. Talán eredeti jelentése ilyesféle lehetett: a felismerést lehetővé tevő jel: valami kettévágott, de összeilleszthető tárgy, melynek egy­-egy felét más­-más személy őrizte. A szimbólum két egyenrangú elem egységben való kiteljesedésének az elvét sugallja. S egy kis etimológia kedvéért szembeállítható a szümbolon szóval a diabolosz (görög újszövetségben ez a szó a Sátánt jelöli), melynek jelentése ellenpontként is értékelhető: széttörő, szétszedő, szétdobáló.

A diabolosz tehát azt az erőt képviseli a világban, ami a hasadás, a viszály, a ?két­ség?, a kettétörés irányába hat, míg a szimbólum az egység felé mutat. A szimbólum így kiteljesedett értelmében metafizikai ? természeten túli ? igazsághoz vezet el, vagyis a hétköznapi, ­ fizikai, materiális ? valóságon túl megélhető igazságról szól. Valószínű tehát, hogy az ember azért alkotta meg a szimbólumokat, hogy jelezze vele a tudatosan megtapasztaltat, de másmódon kifejezhetetlent: az emberi tudatnak olyan állapotát és lehetőségét, amelyre nincs szó ? legfeljebb kép ? aminek megértése már kulcs is lehet megtapasztaláshoz. Míg a filozófiai ítélet a formális logikai igazságot, addig a szimbolika az ésszel felfoghatatlan igazságot tartalmazza. A szimbólumok nem önmagukért jöttek létre, hanem bizonyos, méghozzá ellentmondásos célból: hogy egyidejűleg feltárják és elrejtsék az igazságot. Ennek megfelelően a szimbólum három funkciót tölt be: a lelki lényegek jelölését, az emberek hozzájuk való felemelését, valamint az érzékfölötti világnak a létezők szintjén való reális megjelenítését. Mivel számtalan dolog az emberi megértésen és felfogáson túl található (transzcendencia) állandóan szimbolikus fogalmakat kell használnunk ahhoz, hogy olyasmiket mutassunk meg, amiket nem tudunk meghatározni, vagy teljes mértékben felfogni. Ez az egyik oka annak, hogy minden vallás szimbolikus nyelvet illetve képeket használ...

A tudományos ? ezen belül a technikai ? gondolkodás uralkodóvá válásával a szimbólumok rendje, azok mitologikus megközelítése elvesztette jelentőségét az emberi társadalmak életében. Illetve olyan "korcs képződmények" kezdtek kialakulni, mint például: a jólmenő  cégek, üzletek logói,  a  számítástechnika  felhasználói által jól ismert ikonok, a bonyolult, lármás, hemzsegő életünk eligazítói a piktogramok, a zakónk hajtókájára tűzött - hovatartozásunkat felfedő jelvények, vagy a fogyasztásra serkentő termékgyártók és forgalmazók márkavédjegyei.

Ezek után nézzük meg röviden, mi a gondja az embernek azzal az ősi, univerzális alakzattal - a kereszttel -, amihez talán a legtöbb jelentéstartalom társult, egészen a civilizáció hajnalától kezdődően. Egyiknek ugyanis a kereszt a világfa és az életfa geometrikusan megfogalmazott változata, a másiknak az ellentétek összehangolását, összekapcsolását, egyensúlyát, a szellemi és anyagi világ párosítását jelenti, a harmadiknak pedig - nekünk keresztényeknek - Krisztus halál feletti győzelmének szimbóluma. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy más kultúrákban a kereszt az elnyomás, a kizsákmányolás, a pusztítás jelképévé vált...

Mitől megtartó erő tehát a kereszt? Amit az első századokban Jézus követői még szégyelltek kiábrázolni, s helyette inkább a halat rajzolták, karcolták, festették vagy vésték használati tárgyaikra, sírköveikre. Attól, hogy Isten világot átölelő, mentő szeretetét jelenti. Hogy Isten szeretete nélkül nincs élet, nincs létezés. Se itt a Földön, se "odaát"! Az egyetlen garancia az örök létre, az örökéletre Isten maga! Az ember ugyanis önmagában múlandó, magától nem támadhatna fel, de "csak úgy magától" nem is születhetne meg újra (reinkarnálódhatna, ahogyan ma ezt sokan hiszik a keresztények között is). S ha már újra-születés divathulláma, akkor szögezzük le: az ember újjászületni sem képes Isten nélkül...

A kereszt a szeretet abszurditását jelenti. Képes vagyok meghalni, hogy az élet élhessen. S ugyan vért ontani a szabadságért, emberi méltóságért nem egyszerű dolog, de a legnehezebb mégis naponta meghalni a bűnnek, s életünk végéig, halálunkig önfeláldozóan szeretni... Isten ereje azonban erősebb a mi erőtlenségünknél -, ez Krisztus evangéliuma!


Összetartozásunk...

A mai nap imádsága:
URam! Szereteted által munkáld bennük az egységet! Ámen
Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
ApCsel 17,26-28a

Talán nincs is egyetemesebb jele az elkötelezettségnek, az összetartozásnak, mint a vér... Azok a szavaink, melyekben szerepel a "vér", valami igen fontosat jelölnek: vérszerződés, vérrel pecsétel meg, véradás... Ez utóbbi létjogosultságát vallási okokból egyesek ugyan tagadják - tagadva az együvé tartozását minden embernek! Tetszik vagy sem: Egy vérből teremtettünk! Ha nem így lenne, akkor nem születhetnének egészséges gyermekeink... A vér valóban az együvé tartozás munkálója, s aki vért ad, valóságosan is életet ad - gondoljunk csak az édesanyára, aki kilenc hónapon át vérével táplálja magzatát...

A vér nem csak jelenti az életet, de hordozója is annak, hiszen testünk mintegy 5 liter vére naponta(!) majd kétezerszer(!) fordul meg ereinkben. A vér táplálja minden sejtünket, s ha ebben csak néhány perces kimaradás áll be - annak bizony halálos következményei lehetnek... A vér így létfontosságú "szervünk", mely mindenütt jelen van a testünkben.

Régen a vért a lélekkel azonosították. Ha elfolyt a vér, elfolyott az élet is: Ebből a földi világból a lélek átment egy másik világba, a lelkek világába - gondolták. A vér "élet-ereje" így nyilvánvaló volt számukra. Ezért a pusztai népek - így a vándorló zsidók is - vérrel kenték meg a sátorfáikat, fontos dolgaikat, olykor vérj-elet téve egymásra is, hogy az elriassza a pusztai ártó szellemeket. (Fontos megjegyezni: a pusztában élés nem volt egy kimondott életbiztosítás... veszélyes kígyók, vadállatok, s még veszélyesebb rablók nehezítették az egyébként is küzdelmes mindennapokat - azaz, jól jött mindenféle "segítség", még a más-, a túlvilágról jövő is!) Fentiek egyenes következménye, hogy a vért gyakorlatilag minden kultúrában misztikus elképzelések övezték.

Nincs ez másképpen a keresztények között sem. Jézus "vérét" is a titok felhasíthatatlan isteni burka veszi körül. Megérteni nem, csak megélni és hittel elfogadni lehet mindazt, amit a Krisztus vérén keresztül közölni akar velünk az Isten. Egy valamit tisztán kell látnia mindazoknak, akik közelebb akarnak jutni az Isten megismeréséhez: Krisztus véráldozatának semmi köze nincs bikák és bakok vérének kultikus elfolyatásához... Míg ez utóbbi a bűnt bűnnel tetézi (hiszen pusztán liturgiai megfontolásból életet - más élőlényeknek az életét - oltja ki) eladdig a Krisztus (saját!) vérével pecsételi meg a Szeretetbe vetett istenfiúi bizalmát, kinyilvánítván, hogy aki a Szeretetnek engedelmeskedik mindhalálig, annak a halálban is élete van.

Ahány ember, annyiféle "vérmérséklet"... Egyikünknek jobban, másikunknak kevésbé "pezseg" a vére, de egyben közösek vagyunk: mindannyian szeretetre vágyunk. A szeretet mindig abban az egységben válik nyilvánvalóvá, mely az életet, az ember boldogulását munkálja, s mindig az Isten dicsőségét szolgálja...



Sorsunk...

A mai nap imádsága:

Istenem! Te látod, hogy most nem látok semmit... kételyek gyötörnek, hitetlenség kísért. Szereteted fényével gyújts világosságot életemben, hogy Neked tudjak élni, s szolgálatodban megtaláljam békességemet!
Ámen
   

A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat.
Zsolt 130,1-2a

Jóllehet a krízisekben mindig kiderül az igazság, s ha nem is érvényesül mindig, de amikor "mélyre kerülünk", akkor nem igazán látjuk a rosszban a jó dolgokat. A fájdalom furcsa helyzeteket produkál, olyanokat is, amire nem is gondolnánk. A kétségbeesés, a kiúttalanság előhívhat olyan válaszreakciót is, ami teljesen ellentétes az általánosan elvárhatóval.

Az egyik ilyen helyzet, amikor a halál hatalmát érezzük meg. Súlyos betegség, a közelgő vég vagy már szerettünk elvesztése olyan árnyékot vethet életünkre, amely ha ideiglenesen is, de teljesen megbéníthatja az addigi megszokott életmenetelünket. Ami addig alapvető természetességgel működött, az egyik pillanatról a másikra végérvényesen, javíthatatlanul elromlott. Normális tehát a reakciónk, hogy megijedünk. Aki nem fél a haláltól, az még soha nem volt halálközelben, vakmerő vagy magának is hazudik. A haláltól mindenki fél, még a legbátrabbak szívében is ott a félelem, de a szeretetük ennél sokkal nagyobb, s az elűz minden szorongást...

A hívő lélek Ahhoz kiált, Akinek hatalma van minden felett, Ő az Élet és a Halál URa... Az igazi nyomorúság nem a magunk elmúlásától való félelem, hanem az, hogy a ránk bízott, fölülről kapott feladatot nem tudjuk bevégezni. Aki gyermeket nevel(t), az jól tudja, milyen megnyugvás, ha gyermekeik végre "megállnak a saját lábukon", s élik a maguk felnőtt életét, amelyben ők is képesek már másokért, elsősorban az övéikért felelősséget hordozni. Ebben a küzdelemben a hívő ember beismeri, hogy "egyedül bizony nem megy". Kell a segítő, hozzáillő társ, de ezen túl az Isten kegyelme is. Kegyelem nélkül ugyanis könnyen felmorzsolódhat minden életkedvünk, s energiánk. Isten megtapasztalt szeretete viszont naponta arra biztat, hogy alázattal fogadjuk el sorsunkat, s amit kaptunk és még kapunk Mennyei Atyánktól, azért legyünk nagyon hálásak.


Teremtettségünk...

A mai nap imádsága:

Istenünk! Szólni sem tudunk, amikor teremtett világod nagysága és tökéletessége feldereng lelkünkben! Csodálkozásunkat önzésünk töri meg, pedig nem kellene ennek így lennie... Kérünk, könyörülj rajtunk, szánj meg minket, hogy tudjunk élni teremtett világodban úgy, ahogyan azt Te Jóságoddal eleve eltervezted! Ámen


Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt,...
Zsolt 89,12-13a

A legújabb tanulmányok szerint végefelé közeledik a materializmus kora... Nemcsak azért, mert az egyre meghökkentőbb felfedezéseket a hétköznapi emberek lassan követni is alig képesek, s a technikai "csodák" ámulatba ejtik őket, s ezzel párhuzamosan a készség is nő bennük, hogy higgyenek a "titokzatos" ismeretlen erőkben, sokkal inkább azért, mert a tudományok képviselői is egyre óvatosabb kijelentéseket tesznek a matériára vonatkozóan. Lám, a teremtett világ megértése sokkal bonyolultabb vállalkozásnak tűnik, mint eladdig azt gondolták...

A véges nem képes befogni a Végtelent. Így gondolták ezt a régmúlt teológusai is. Keresték, s keressük mi is a példázatokat, a metafórákat, hogy jobban megértsük a minket körülvevő világot, de a teljességet soha nem láthatjuk át. Ahogyan Pál mondja: Most még tükör által, homályosan látunk... akkor (majd odaát, reménységünk szerint az Istennél) pedig, színről-színre.

Mai zsoltárversünk egy himnikus bizonyságtétel a Teremtő Istenről. Jó nekünk kimondanunk ezeket a "megvalló-mondatokat". Ezáltal ugyanis nyugalom költözik szívünkbe. Átérezzük, hogy nem "véletlenül" , nem cél nélkül vagyunk itt ebben a világban, létezésünk nemcsak célirányos, de nem vagyunk egyedül küzdelmeinkkel - Isten nemcsak velünk van, de közösségbe is hív: kicsibe, s nagyobba egyaránt. Ez a gondviselés-hit, ami nélkül nagyon nehéz megállni az élet sodrásában, enélkül hamar elbukunk, s nem tudnánk úgy élni, ahogyan magunk is szeretnénk: azaz emberként.

Amióta ember az ember, azóta naív elképzelések sokasága látott már napvilágot, vajon hogyan működik ez a világ, s hogyan tartja össze Isten a világmindenséget? Miért "nem szakad ránk az ég", miért járnak óramű-pontossággal körbe-körbe a bolygók, s miért van, hogy minden mindennel összefügg? (Egyes tudósok a világ holografikus volta mellett voksolnak, ami azt jelentené, hogy minden atom "tud" a másikról - azaz minden, s mindenki "online" van: s ez együtt az Isten teremtett világa...) Csodálatos és hátborzongató is egyben, az ember mégsem vonja le ebből a következtetést, hogy ti. akkor mi is lenne a "dolga"! Mi emberek itt a Földön elmúlunk, de Isten "marad". Mi változunk, Ő változatlan Egy, s ugyanaz. Milyen jó lenne, ha nem a múlandóság miatt esnénk kétségbe, hanem az Elmúlhatatlanra figyelnénk! Gyaníthatóan más lenne ez az embervilág...
A célok növelik a hitedet


     „Történjen úgy, ahogyan hittétek!”(Mt. 9:29, Egyszerű ford.)

Minden alkalommal, amikor valamilyen célt tűzöl ki magad elé, azt mondod: „Hiszem, hogy Isten azt szeretné, ha ezt eddig és eddig az időpontig megtegyem!” – ez pedig egy hitbeli megvallás.

Na mármost, ha nagy célt tűzöl ki, Isten hatalmasan megsegít. Ha özepszerű terved van, Isten középszerű módon segít. Ha pedig kicsiny célt kívánsz elérni, Isten is ehhez mérten segít.

Láthatod, hogy a célok hogyan tágítják ki a hitemet. Bizonyítják, hogy bízom Istenben, de azt is megmutatják, hogy mennyire bízom Benne.

Ez azt jelenti, hogy a célok hiánya tulajdonképpen egy hibás cél. Más szóval, ha nem állítasz célokat magad elé, azzal máris állítottál egyet: azt, hogy megmaradsz ugyanolyannak, mint amilyen eddig voltál.

Nézd, hogy is működik mindez:

    Ha megkérdezem, mi a célod az egészséged felől 2011-re, és azt válaszolod „semmi”, akkor az a célod, hogy ugyanolyan maradj.
    Ha megkérdezem, hogy mi a célod 2011-ben a kapcsolataiddal, és azt mondod „semmi”, akkor az a célod, hogy ne javuljanak.
    Ha megkérdezem, hogy mi a célod a pénzügyeiddel és a hiteltörlesztéseddel, és a válasz „semmi”, akkor a célod, hogy ne kerülj ki az adósságból.
    Ha megkérdezem, hogy mi a célod az üzleti karriereddel, és a válaszod „semmi”, akkor a célod az, hogy sodródj az árral.

Ezért tanít arra a Biblia, hogy legyenek céljaink. A célok megtanítanak a szellemi fegyelemre. Próbára teszik a hitünket. Építik a jellemünket, és növelik a reményünket.





Bízz, hogy Isten a problémáid is jóra használja


     "Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;" (2Kor 1,8-9)

Jézus szenvedett? Előfordult hogy magányos volt? Vajon kísértve volt-e azzal hogy elbátortalanodjon? Vajon félreértették, gonoszak voltak hozzá, vagy igazságtalanul kritizálták?

Természetesen! Egyikünk sem kivétel a szenvedés, a magány, az elkeseredettség vagy az igazságtalan kritika alól, ugyanis Isten Krisztus képére formál minket, és ahhoz, hogy ezt tegye, ugyanazokon a körülményeken kell keresztül vinnie minket, mint amiken Krisztust is vitte.

Ez azt jelenti hogy Isten okozhat tragédiákat? Nem. Isten jó, és Ő nem okoz vagy tesz gonoszságot. De Isten jóra tudja használni a sötét vagy stresszes időket is. Arra használja fel, hogy megtanítson minket bízni Őbenne (2Kor 1,8-9), hogy megmutassa, hogyan segítsünk másoknak (2Kor 1,4-6), és hogy közelebb hozzon minket hívő testvéreinkhez (2Kor 1,11).

Akkor mit tegyél, amikor nehéz élethelyzeteken mész keresztül?

    * Állj ellen, és ne hagyd, hogy elbátortalanodj.
    * Emlékezz, Isten veled van.
    * Támaszkodj Isten védelmére és vezetésére.

Mindannyian keresztül megyünk nehéz időkön! A különbség azoknak, akik Jézusban hisznek nem a sötétség hiánya, hanem a Világosság jelenléte!


Félelmeidet hitre cseréld


    Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (Jer.Sir. 3:22-23 MBT)

Isten túláradó módon, egyre jobban és jobban áraszt el az Ő szeretetével ma, holnap sőt örökké. Jeremiás próféta beszél arról, hogy Isten kegyelemmel teljes szeretetének soha nincsen vége. Az Ő szeretete olyan, akár egy csésze kávé, amelyik nem ürül ki és minden reggel frissen kínálják fel.
Mivel minden új nap Isten felkínálja az Ő kegyelmét, soha nem juthatsz el odáig, ahol az Ő szeretete kifogyna. Ez azt jelenti, hogy soha nem tudod úgy elrontani, hogy Isten elhagyjon. Ő a második esélyek Istene! Ha bizonytalan vagy abban, hogy Isten meg tud bocsátani (vagy már meg is bocsátott) neked azokért a dolgokért, amit a múltban elkövettél, kérd Őt, hogy félelmeidet hitre cserélje át.


Beszéljünk róla:

Isten úgy fog tenni. A héber hűség szó kapcsolatban áll azzal a szóval, hogy ámen, aminek a jelentése az, hogy „úgy legyen”. Amikor befejezed az imádságodat azzal, hogy „ámen”, akkor tulajdonképpen szó szerint elismered, hogy Isten elég hűséges ahhoz, hogy úgy cselekedjen.
Hogyan változtatnál az imádságodon, ha tudod azt, hogy Isten ennek alapján akar cselekedni?
Töltsd meg az életedet szeretettel

"Ne tettessétek a szeretetet, hanem szeressétek egymást őszintén. Gyűlöljétek a gonoszt, ragaszkodjatok a jóhoz. A szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, és leljétek örömötöket az egymás elismerésében." (Róma 12,9-10 NLT fordítás)


Ha hosszan tartó változást szeretnél az életedben, akkor töltsd meg szeretettel!

A szeretet az egyetlen, ami megváltoztathatja a megváltozhatatlant. A szeretet megerősít. A szeretet feltölt. A szeretet megújít. A szeretet felüdít. A szeretet a világegyetem legnagyobb ereje, mert Isten szeretet. Nem azt mondja, hogy neki van szeretete, hanem, hogy Ő maga a szeretet. A szeretet meggyógyítja azt, ami máshogy nem gyógyul. A szeretet felemel. A szeretet megerősít. A szeretet energetizál. A szeretet feljogosít.

"Ne tettessétek a szeretet, hanem szeressétek egymást őszintén. Gyűlöljétek a gonoszt, ragaszkodjatok a jóhoz. A szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, és leljétek örömötöket az egymás elismerésében" (Róma 12,9-10 NLT fordítás)

"Leljétek örömötöket egymás elismerésében" - Ez nagyon tetszik, de mit is jelent? Azt, hogy amikor a kiscsoportodban valakinek sikere van az egészségében, anyagi helyzetében, eléri a kitűzött célját, akkor ünnepelj vele. Ünnepeljétek a győzelmüket. Le tudtál adni pár kilót? Gratulálok! Kicsit kilábaltál az adósságból? Fantasztikus! Áttörés van a házasságodban? Óriási! A Biblia azt mondja, hogy leljétek örömötöket az egymás elismerésében és legyetek egymás iránt gyengédek.

Itt egy lenyűgöző dolog: Isten teljesen átszövi a világegyetemet, így amikor te segítesz valakinek, akkor Isten gondot visel a dolgaidra. Isten letekint rád, és nem azt kérdezi, hogy segítesz-e magadon, hanem azt, hogy segítesz-e másokon? Szeretnél segítséget a céljaid eléréséhez? Akkor kezdj el segíteni másokon! Mutass szeretetet! Szorítsd magad háttérbe. Gyógyulást hoz ami visszajön.

Emlékszel Jób történetére, aki mindent elveszített? Elveszítette az egészségét, családját, vagyonát. Mindent elveszített. A könyv végén Isten visszaadja neki mindezt. Miért? Mert Jób imádkozott magáért? Nem. Azt írja: Miután Jób imádkozott a barátaiért Isten visszaállította őt, és kétszeresen adott neki vissza mindent.

Miért kell tartoznod egy kiscsoporthoz? Nem csak azért, hogy mások segítsenek neked, hanem hogy te is segíthess nekik! Szóval amikor imádkozol értük, akkor Isten segít neked. Add magad oda szeretetben, és aztán figyeld ahogyan Isten munkálkodik az életedben.

Beszéljünk róla:

* Gondold át, miként mutatod ki a szeretet nap mint nap mások iránt. Mi motiválja a szeretetedet?
* Hogyan hozott áldást az életedre mások szeretete?
* Kik azok az emberek körülötted, akiknek szükségük van a szeretetedre, vagy támogatásodra, vagy arra, hogy ma velük ünnepelj?