Idő...
A mai nap imádsága:
URam,Istenem!
Köszönöm Neked az erőt, a kitartást, amivel érdemtelenül
megajándékoztál, s gondviselő jóságod számos jelét, amit adtál az elmúlt
esztendőben is! Kérlek áldd és óvd minden szerettemet, közelben és
távolban, add meg nekik mindazt, amire szükségük van, s hogy Benned
lelkük nyugalmat találjon, s életüknek általad haszna és értelme legyen!
Hála Neked kimondhatatlan jóságodért! Ámen
Minden kedves Olvasómnak az ÚRIsten gondviselő szeretetével egybefont új esztendőt kívánok!
Imádságos szeretettel: fm
Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva...
Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"
Lk 12,35. és 40. versek
Jóllehet
óév-esti/délutáni istentiszteleteknek nincsen különösebb liturgiai
üzenete - ellentétben a nagyünnepiekkel ill. a vasárnappal -, mégis
sokan eljönnek ezekre az alkalmakra, hogy a múlt és jövő határán
visszatekintsenek elmúlt egy évükre, s hálát adjanak a JóIstennek
mindazért, amiben részesültek az elmúlt 365 napban... Jegyezzük azért
meg, hogy azért ez is egy "eléggé keresztény" ünnep, mert - ha jól
számoltak eleink -, akkor URunk 2011. esztendejébe léphetünk át, hiszen
Jézus Krisztus születése óta számolják az idő múlását... A keresztény
ember tehát számol, de nem számító. Ugyanakkor jól tudja, hogy
különleges értéke van a kiszámíthatóságnak, hogy övéi, felebarátai
számára ott van, segítőkészségével és szeretetével támogatja barátait,
munkatársait és lendületet ad, amikor azok megfáradnak a hétköznapok
sodrásában.
Sokan vannak, akik nagy fogadalmakkal készülnek, s
próbálják holnaptól megvalósítani azt, amit eddig éveken át nem voltak
képesek. Ez a mai nap, meg a rákövetkező néhány nap izgalommal-teli
újdonságérzete: Lám-lám, meg tudom én ezt csinálni, ha akarom! -
elhiteti, így lesz majd ez hosszútávon is, de amikor a feladatok
mókuskerekében az élet - és/vagy önmagunk görcsösen megfelelni-akarása -
megemeli a sebességet, akkor rövid időn belül újra elbukunk. Átélni a
keserű valóságot, hogy a fogadalom, a jószándék kevés - meglehetősen
lehangoló. A hívő ember azonban jól tudja: egyedül nem megy, ezért nem
is a maga akaratára, hanem az Isten kegyelmére alapozza életét. Boldog
megtapasztalása, hogy eddig is az Isten oldotta meg az igazán nagy
problémáit, hogy eddig is az Isten segedelmével sikerült megfelelni a
kihívásainak erőt kölcsönöz a nehezebb pillanatokban, percekben,
életszakaszokban.
Az igeolvasó ember örömmel veszi a
figyelmeztetést: Derekad legyen felövezve, azaz: Légy (útra) készen, ha
menned kell, mert Istentől küldetésed van! Akinek a lámpása ég, vagyis
élete útmutató fény mások számára, az különlegesen szép találkozásokat
élhet át. Az élet ugyanis fény! Ha jól belegondolunk, akkor minden
fényből van ebben a világban! Fény nélkül nem lenne élet a Földön... Aki
azonban (még) a lélek sötétségben él, annak a világ hazug csillogása,
az ígéretek hamis csillogása jelenti az "életet".
A rövidke ünnep
tüzijátékos csillogása elmúlik, de ugyanígy elmúlik az életünk is.
Sokan lesznek, akik már nem érik meg a következő szilvesztert, s sokan
voltak, akik ennek a mostani évbúcsúztatónak sem lehettek részesei.
Bizony behatárolt a létünk, s nagyon sokszor az emberi butaság okozza a
korai véget. Sajnos most lesznek, akik alkoholosan/drogosan ülnek volán
mögé, akik elveszítve józanságukat olyat tesznek, amit később nagyon
bánni fognak... Adja Isten, hogy ne legyenek "bal-esetek" akkor sem, ha
emberek elveszítik minimális önkontrolljukat! Ugyanakkor tudnia kellene
mindenkinek, Isten nem fogja egy szilveszteri mulatság kedvéért
megváltoztatni a fizika, a biokémia, a lélekvilág egyetemes
törvényeit...
Szilveszter napja van, ilyenkor mindenki
különlegesen (meg)érzi az idő múlását. Az idő azonban nem a miénk, az
idő Istené! Tőle kaptuk -kölcsönbe(!), hogy azt jól felhasználva
gyümölcsöt teremjen életünk. Erre segítsen mindannyiunkat a kegyelem
Istene!
Időnk, s lehetőségeink...
A mai nap imádsága:
Istenem!
Hálát adok Neked ezért az esztendőért. Minden örömért amivel
megajándékoztál, s minden bánatért, amivel megpróbáltál. Bocsásd meg
fölösleges aggodalmaskodásaimat, s kérlek fargd le bennem a jövőtől való
félelem boldogságromboló készségét. Tedd életemet nyitottá mások
bajainak meglátására, add hogy szívemmel és kezeimmel is szolgálhassak
Neked és embertásaimnak a következő esztendőben is! Ámen
De
ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még
ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket
atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a
földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk.
Józs 24,15
Nyakunkon
a szilveszter! Mintha bottal ütötték volna ezt az évet, olyan gyorsan
szállt el... Az idő múlásának koncentrált érzete ezen a napon mindenki
számára nyilvánvaló, hiszen ma még 2008-at, néhány óra múlva pedig
2009-et írunk! Különleges nap ez a mai, s nemcsak azért mert mindenki a
mag módján ünnepel. Vannak, akik nagy társaságban "eszem-iszommal" és
tánccal, vannak, akik az "árral szemben úszva" alkohol nélkül és
önmegtartóztatva várják az éjfélt, s persze olyanok is akadnak, akik
nemcsak egyedül és csendben, de magányosan és keserűséggel a szívükben
várják, hogy múljék el a 2008-as esztedő...
Fogadkozások nagyívű
tervek és választásaink nyilvános felvázolásának időszaka is ez. A
reménység különleges egy-két napja, amikor még hisszük, hogy most
sikerülni fog, amit eddig sehogyan se tudtunk "tető alá hozni". De
tényleg ennyire más ez a mai nap? Nyilvánvalóan nem... Ez a nap is 24
órából áll - mégha többnek is éljük meg -, de a nap végére ugyanúgy
elfáradunk mint az előző napon, s ugyanúgy álomba szenderülünk, ahogyan
tegnap...
Nemcsak a mai vagy a holnapi, de tudatos életünk minden
egyes napja magában hordozza a választás, a változás lehetőségét.
Egyedül rajtunk áll, hogy milyenek az ünnepeink, hogy hogyan éljük meg,
mennyire "ünnepesen", méltósággal a hétköznapokat. Nincs ember, aki ne
élte volna át a tanácstalanság nyomorúságos érzését. Mit tegyek, hogyan
oldjam meg, hova lépjek tovább abból a nyomasztó helyzetből, melynek
szorítását egyre nehezebben tudom elviselni?
Az élet és önmagunk
nagy becsapása, hogy megoldhatom úgy is, ahogyan a "többiek".
Tömeg-méretben felgyülemlett problémákat nem lehet tömeg-szerűen
megoldani. A megoldások mindig egyéniek, hiszen ahány ember, annyiféle
helyzet és lehetőség adódik. Lehet, hogy tömegek választják a modern
együttélési formákat, de lemásolni a másik ember életét, vagy megoldási
képletét nem helyes... Ha nehézség köszönt például egy párkapcsolatra -
melyikre nem? -, akkor nem célszerű a rövidzárlatos megoldásokat
alkalmazni. Mégis sokan önmagukat is becsapva, azt gondolják, hogy az
élet csak nekik még számtalan lehetőséget tartogat, s eddig csak azért
nem sikerült személyes boldogságukat összekovácsolni, mert nem akarták
eléggé... Azután kiderül a következő "élet-fejezetben", hogy nem az
akaráson múlik, hanem a belátáson.
Belátni azt, hogy Isten nélkül
semmi vagyok nem kicsinységünk beismerése, hanem az Isten nagyságának
elfogadása. Ez pedig nem lesújt a porba, hanem felemel, olykor még a
fellegekbe is. S aki föntről tud körülnézni, az távlatokban látja az
Élet dolgait, s hamar kiderül számára mi az, ami fontos, s mi az ami
nem, mi az érték, s mi az, ami elhagynivaló bóvli, bazári vacak, azaz
csak teher...
Jozsué döntését - a többség ellenében! - bátran
felvállalja. Nem ő vakmerő, hanem azok, akik fontolgatják, hogy talán az
Isten nélkül mégis csak jobb lenne... az élet. Jozsué a "házanépével",
azaz a családjával az ÚR szolgálata mellett döntött, de ezzel az
elhatározással nemcsak az Istent, de övéit és saját boldogulását is
szolgálja...
Isten igéje...
A mai nap imádsága:
Uram,
Istenem! Hálát adok Neked az elmúlt napok százaiért! A lehetőségért,
hogy egészséggel és erővel ajándékoztál meg, s mindenek előtt a vággyal,
hogy Igéd mellett elcsendesedjek. Kérlek Téged, segíts meg ezután is.
Törd le bennem azt, ami emberi, s okoskodó, s növeld bennem azt, ami a
Tied. Adj nekem alázatos szívet, hogy engedelmes eszközként
szolgálhassak Neked, s hasznára legyek másoknak is. Áldott legyen
kegyelmed gazdagsága, amit annak ellenére megtapasztalhatok, hogy
botladozó Krisztuskövető vagyok... Köszönöm Uram a Tőled kapott
készséget, köszönöm mindazokat, akiket mellém adtál, hogy örüljek velük,
s örüljünk mindannyian a megtapasztalt szeretetedért! Istenem, segíts
meg ezután is mindannyiunkat, áldd meg szívünk gyönge akarását, s
gyújtsd meg bennünk Szereteted tüzét! Ámen
Keressétek
az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!...
.Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza,
hanem
megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a
magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely a
számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem
Ézsaiás 55,6 és 10-11
Az
év utolsó reggele van, s útmutatóm utolsó lapjához értem... itt fekszik
az asztalomon, a használat meglátszik rajta. A legeslegutolsó igéje ez
"Losungunknak", ahogyan a herrnhuti testvérek nevezik - 2008-ban
idestova 280(!) éve. 1728 óta sokat változott a világ, s hiába a
szatelitok tucatjai az égen, a kábelkilóméterek milliói, s a
megszámlálhatatlan digitális kommunikációs csatornák özöne - az ember
alapjában véve nem lett jobb tőle. Ugyanúgy megváltásra szorulunk, mint
eleink, esendőek, gyarlók vagyunk. Ahogyan evangélikus eleink örültek az
Igének, úgy örülünk mi is. Utainkon mécses az Ő szava, döntéseinkben
biztos támaszték, érzelmi hullámzásainkban nyugtató erő. Az év ezen
napján, a visszatekintés, s a személyes hang talán nem terhes, éppen
ellenkezőleg... joggal elvárható.
Nekem nagyon sokat jelentenek
ezek a reggeli elcsendesedések az Isten Igéje mellett. Örülök, hogy
sokakhoz eljut a világhálón keresztül is. Rendszeresen olvassák nemcsak
Belgiumban és Finnországban, de ahová magyarok elvetődtek, s nem
felejtették el evangélikus gyökereiket, s csodálatos ősi magyar nyelvünk
vonzását még érzik - s van internetük - ránk "klikkelnek". Isten áldja
meg szándékukat, nekem pedig adjon bölcsességet, hogy ne hiábavaló
gondolatokat fogalmazzak meg reggelenként, hanem az Isten-ismeret útján
járóknak egyszerű segítőtársa lehessek, szavakba öntve azt, amit minden
Krisztuskövető, vagyis keresztény velem együtt érez. Mindannyian - mint
virágok az Isten teremtettségének a mezején - egy kicsit mások vagyunk,
de egyformán igyekszünk a fény felé, s ebben a törekvésünkben megerősítő
lehet a másik "útonlevő" vallomásos biztatása.
Köszönöm mindenki
érdeklődését! Azokét is, akik ismeretlenek előttem, de érdeklődésükkel
megajándékoztak minket tataiakat. Látogassanak el máskor is honlapunkra,
s ha tetszett, ha találtak "morzsákat", hívják fel barátaik, ismerőseik
figyelmét is virtuális újságunkra. Jóllehet az áhítatokat magam írom,
de nem egyedül. Magam mögött tudom ugyanis az értem is imádkozó
gyülekezetemet, s mindazokat, akik egy-egy sóhaj erejéig ránk gondolnak.
Isten ismer mindannyiunkat, s ugye megtapasztaltuk: másokért elmondott
imáink áldásából mireánk is vissza-visszahullottak az áldás
harmatcseppjei.
A mai nap imádsága:
Uram! Taníts minket, hogy bölcsüljünk! Ámen
Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.
2 Tim 4,2
Szegény
Édesapám gyakran mondogatta gyerekkoromban: "Kisfiam, ha valamit tudsz,
az sosem baj, de ha tudhatnád és mégsem tudod, az nagy baj!" Amióta az
iskolarendszerben vagyok - ennek már bizony negyven éve, igaz mostmár a
másik a oldalon -, az iskolával kapcsolatban mindig az újítások és
reformok jutnak eszembe. 70-es évek elején "kísérleti jelleggel" már
egésznapos iskolába jártam... akkor még nem hangoztatták az
"élethossziglani tanulást" pedig ez sem új találmány, hogy egész életen
át nemcsak tanulnunk illik, de kell is...
A tanítás a legnemesebb
és legnagyszerűbb feladat a világon! Kezdve a csecsemőkortól egészen az
egyetemi katedráig, sőt azon túl is. Ha méltósággal végezhetik, akkor
ez a legnagyobb örömforrás, ha méltatlan körülmények között, kényszerűen
csinálják, akkor az egyik legtöbb nyomorúság ebből fakad:
teljesítménykényszerből fakadó szorongás, önértékelési zavar,
frusztráció stb. Nem mondok újat, ha azt állítom: válságban van az
oktatás! A válság nem amiatt van, mert nincs elég digitális tábla vagy
számítógép az iskolákban. A válság oka az örömtelenség! Ha nincs meg az
ismeretlen megismerésének felfedezéses izgalma, a rácsodálkozás öröme,
akkor pont az nincs meg a pedagógiában, ami annak a célja, hogy necsak
tudást adjon tovább, de jellemet is formáljon.
Mára - tisztelet a
kivételeknek -, az iskolák nagyrésze szolgáltatóként működik az
"elpiacosodott" oktatásügyben, az iskolák egymásra licitálnak, hogy mit
képesek nyújtani a leendő tanulóiknak, s a jóhiszemű szülők el is hiszik
a propaganda-szövegeket - egyik ilyen a varázsszó a "kompetencia" -, s
már nyúlnak is mélyen a zsebükbe, hogy teljesítsék a financiális
kötelességüket utódjaikkal kapcsolatban. Mindeközben remélik a sikert...
Aztán kiderül, hogy nemcsakhogy munkahelyet nem talál gyermekük -
százezret meghaladó csak a diplomás munkanélküliek száma -, de értelmes
munkát sem. S ha a munka csak a pénz megszerzésének a kényszerű eszköze,
akkor egy idő után belefárad az ember, örömtelenné válik az, ami
élethossziglan örömet kellene hogy adjon...
Az ige hirdetése
tanítás. Ha az életre készít fel, akkor felemel, s távlatot ad, ha csak
bonyolít, s természetellenes viselkedésre próbálja "idomítani" az
embert, akkor abba a lélek beleroppan... előjönnek a pótcselekvések, s a
különböző fojtásokból, hárításokból fakadó súlyos életvezetési
problémák. Tessék megnézni, hány olyan közösség van, ahol elfordultak az
élet valóságától, tagadják annak szépségét, s normalitásnak nem az
Isten szeretetét, hanem a törvényeskedés abnormalitását teszik meg.
Mikor
alkalmas az idő, s mikor nem? A kérdés nem arra akar rávezetni minket,
hogy mikor állnak össze úgy a körülmények, hogy azt mondhatjuk: "Na,
most kezdhetjük, ez alkalmas idő!" -, sokkal inkább azt akarja aláhúzni,
hogy nekünk, akik tanításra szántuk életünket (lelkész, pap, tanár,
szülő) folyamatosan, akár alkalmas nekünk, akár nem, akár kedvünk van
hozzá, akár nem, mindig emberként és méltósággal tanítsunk. Erre az
képes igazán, aki nem paragrafusra, iskolaigazgató direktívára,
életidegen elvárásokra, hanem az ÚRIstenre néz! Ő ugyanis mindenkit a
közösségbe teremtett, s oda akarja "beemelni" az embert. Nem az
érdekcsoportokba, hanem a hordozó, építő közösségekbe...