2017. április 25., kedd

FUSS TOVÁBB!

„…fussuk meg az előttünk lévő pályát.” (Zsidók 12:1)
Nézd meg, mi mindent állt ki Jézus: 1) Kísértés. Azt képzeljük, hogy a pusztai megkísértés három elkülönült esemény volt negyven nap során. Nem ! „Jézus… a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög” (Lukács 4:1-2). Minden egyes lépésnél suttogott a fülébe; minden útkanyarulatnál kétséget vette, negyven napon át megállás nélkül kísértette! Amikor mindez véget ért, a Sátán elmenekült, és angyalok jöttek erősíteni Jézust, ő pedig elhagyta a pusztát, és megkezdte szolgálatát, amilyet soha senki azelőtt. De először végig kellett mennie a megkísértetésen. Neked is végig kell menni rajta. A jó hír az, hogy Isten kegyelmével megerősítve képes vagy rá. 2) Vádaskodás. „És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: »Nem az, sőt félrevezeti a népet.«” (János 7:12). „Azután ídgy szóltak hozzá a zsidók: »Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?«” (János 8:48). Igazságtalanul vádolták őt, Jézus mégis tovább futotta pályáját. Neked is tovább kell menned. 3) Elutasítás. Családja őrültnek tartotta. Szomszédai rosszul bántak vele. Amikor hazatért szülővárosába, megpróbálták lelökni a szakadékba (ld. Lukács 4:29). Jézus mégis folytatta futását. Neked is ezt kell tenned. 4) Szégyen. A kereszten ő lett maga „bűn” megszemélyesítve (ld. 2Korinthus 5:21). Bár ő sohasem lopott, hazudott és paráználkodott, mégis minden tolvaj, hazug vagy házasságtörő szégyenét viselte. Hogyan tudta mindezt végigcsinálni? Mi tartotta a pályán? A Biblia így válaszol: „…Az előtte lévő örömre tekintve tűrte el mindezt…” (Zsidók 12:2 NIV). Jézus korábban a mennyben élt, ezért tudta, hogy mindezek után mi vár rá, ez tette képessé arra, hogy végigfussa a pályát. Ugyanez az öröm vár rád is.


Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva

„Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55)

Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.” Húsvét üzenete ez: ha hiszel, nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és feltámadt. A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán kezdet!

Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27). A zsoltáríró ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsoltárok 17:15). Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!


Nyerd meg gyermekedet Krisztusnak!


„Fiaid [és lányaid] mind az Úr tanítványai lesznek...” (Ézsaiás 54:13)

Az 1800-as évek elején Johann Pestalozzi svájci pedagógus a következőket írta: „A legjobb módja annak, hogy egy gyermek Istenről tanuljon az, ha ismer egy igazi keresztényt. A legjobb módja annak, hogy felfedezze az ima erejét, ha imádkozó szülőkkel él.” Tudtad, hogy statisztikák szerint az így felnőtt gyerekek 85%-ának erős személyes Krisztusba vetett hite alakul ki még tizenhárom éves kora előtt? És ezen a ponton felvetődik néhány kérdés, mint például: a) „Felelős vagyok-e a gyermekem döntéseiért?” Végeredményben nem, de potenciálisan igen! Ha meg akarod határozni a családod lelki egészségét, először vizsgáld meg a saját szívedet, látásodat, hallásodat és étvágyadat! b) „De az én gyerekeim már felnőttek. Nincs már túl késő?” Nem. Isten neve az, hogy: „Megmentő”. Ő tud adni neked még egy lehetőséget. Térj meg, és kötelezd el magad Krisztusnak így a kudarcok generációkon át öröklődő sorozata megtörik, és Isten belép a képbe. c) „De mi van akkor, ha félek gyermeket hozni erre a gonosz világra?” Éppen ez a lényeg: a világosság gyermekei azok, akik visszaszorítják a sötétséget! Ahelyett, hogy félelem vagy önzés irányítaná a reakcióidat, nyerd meg a családodat Krisztusnak és használd őket arra, hogy hass az egész világra! „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” (Zsidókhoz írt levél 11:7). d) „De hogyan versenyezhetek a körülöttünk lévő negatív befolyással?” Minden tanulmány azt erősíti meg, hogy te, a szülő bírsz legnagyobb befolyással – nagyobbal, mint a barátok, az iskola vagy a média – a gyermeked jellemének és irányultságának meghatározásában.

Örömmel szolgálni

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” (Zsoltárok 100:2)

Bármit is ad neked Isten, az először ajándék, aminek örülhetsz, másodszor vetőmag, amelyet el kell vetned. Jó képzésben részesültél? Vezetői képességeid vannak? Több pénzed van, mint amennyi a megélhetéshez szükséges? Isten magként adta neked, vesd hát el! Alapvetően háromféle ember van: az, aki nem látja vagy nem akarja látni a problémát; az, aki látja a problémát, de mivel személyesen nem ő okozta, megelégszik azzal, ha másokra hagyja; az, aki látja a problémát, és bár nem ő az oka, hajlandó felvállalni a megoldáskeresés felelősségét. Hudson Taylor, a kínai misszió alapítója ezt mondta: „Régen azt kértem Istentől, hogy segítsen nekem. Aztán azt kezdtem kérdezni, segíthetek-e én Neki. Végül pedig megtanultam azt kérni, hogy végezze el munkáját rajtam keresztül.” Amikor elhiszed, amikor végre tényleg elhiszed, hogy a szolgálat azt jelenti, hogy Isten dolgozik rajtad keresztül, megérted, hogy mások szolgálata a létező legnagyobb hivatás. Dr. William DeVries így gondolkodott. Ő az a sebész, aki a műszív úttörője, olyan orvos, aki vasárnap is bemegy a kórházba, csak hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Elvégzi a kötéscseréket is, és ha egy páciens csak annyit szeretne, hogy maradjon ott beszélgetni, erre is hajlandó. A barátai azt mondják rá, hogy olyan, mint egy „régi, jól bejáratott cipő”, ami minden alkalomra kényelmes. Cowboy-csizmát hord, és Vivaldi zenéjét hallgatva végzi a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkál” – mondja róla barátja, Dr. Robert Goodin – „és mindig keres rá módot, hogy valóban el is mosolyodjon”. Az igazság az, hogy a „megérkezés” nem az a hely, ahol mások szolgálnak neked, hanem az, ahol te szolgálsz másokat örömmel.
A problémák arra késztetnek, hogy Istenre támaszkodj



"Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR!" Zsolt.40:17
"Én mindent elrontok. Semmi sem vagyok és semmim sincs: alkoss valamit belőlem! Te meg tudod tenni; neked megvan minden, ami kell hozzá Istenem!" (Msg-fordító)

Jézus figyelmeztetett minket, hogy lesznek problémáink a világban. Senki sem immunis a fájdalomra, senki nincs elszigetelve a szenvedésektől és senki nem száguldhat végig az életen gondtalanul. Az élet problémák sorozata. Mindig, mikor megoldasz egyet, egy másik vár, hogy elfoglalja az előző helyét.

Péter biztosít minket afelől, hogy problémáink létezése természetes, amikor így ír: "Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket" (1 Pt. 4:12) Isten arra használja a problémákat, hogy közelebb vonjon magához. A Biblia azt írja: "Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsolt. 34:19)

A legmélyebb és legbensőségesebb élményeid az Isten dicsőítésében valószínűleg a legsötétebb napjaidon lesznek - mikor a szíved megtört, mikor elhagyatva érzed magad, mikor kifogytál a lehetőségekből, mikor nagyon nagy a fájdalom, és csak Istenhez fordulhatsz. Szenvedések közepette tanulunk meg a leghitelesebben imádkozni, szívből jövő, teljesen őszinte imádságokkal Istenhez. Mikor fájdalmakat élünk át, nincs energiánk felszínes imádságokat kreálni.

Joni Eareckson Tada jegyezte fel, "Mikor az élet rózsás, akkor talán tovább siklunk, tudva Jézusról, őt utánozva, idézve és beszélve róla. De csak a szenvedésben ismerjük meg őt igazán." Olyan dolgokat tanulunk Istenről a szenvedések közt, amiket máshogy nem tudnánk.

Isten megóvhatta volna Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, Jeremiást attól, hogy belökjék egy nyálkás gödörbe, Pált attól, hogy háromszor hajótörést szenvedjen és a három zsidó fiatalt a lángoló kemencétől, de nem tette. Engedte, hogy ezek a problémák megtörténjenek és az eredménye az lett, hogy ők mind közelebb kerültek Istenhez.

A problémák kényszerítenek minket, hogy Istenre nézzünk, hogy rá támaszkodjunk és benne bízzunk önmagunk helyett. Pál bizonyságot tett erről az előnyről: "mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2 Kor. 1:9) Soha nem fogod megérteni, hogy csak Istenre van szükséged, amíg nem Isten minden, amid van.


Gondold végig józanul, hogy mit eszel!

„Tégy próbára minket tíz napig! Adjatok nekünk zöldségeket és vizet. Azután majd hasonlíts össze minket azokkal az ifjakkal, akik a király ételéből esznek, és aszerint dönts, amit majd látsz! Az őr beleegyezett, hogy megtegyék ezt tíz napig. Amikor lejárt az idő, egészségesebbnek és erősebbnek látszottak azoknál, akik a király ételéből ettek." (Dán 1,12-15 TEV fordítás)

Amikor Dániel megtagadta, hogy tisztátalanná váljon a Nabukodonozor király ételétől, azt mondta az őrnek: „Tégy próbára minket tíz napig! Adjatok nekünk zöldségeket és vizet. Azután majd hasonlíts össze minket azokkal az ifjakkal, akik a király ételéből esznek, és aszerint dönts, amit majd látsz! Az őr beleegyezett, hogy megtegyék ezt tíz napig. Amikor lejárt az idő, egészségesebbnek és erősebbnek látszottak azoknál, akik a király ételéből ettek." (Dán 1,12-15 TEV fordítás)

Dániel nem evett meg mindenfélét, amit csak elébe tettek, hanem tudatosan étkezett.

Amikor józanul gondolkodsz arról, hogy mit eszel, Isten megerősít, hogy továbbra is jó döntéseket hozz. A józan gondolkodás önuralomhoz vezet.

Ha időben előre gondolkodsz, fel tudsz készülni rá, hogy ne álljon elő "vészhelyzet", amikor már szinte kilyukad a gyomrod, olyan éhes vagy, és ezért bármit megennél. Így egészséges rágnivalót ehetsz, amit előregondolva előkészítettél, és nem fogsz kidőlni délután, mert zsíros gyors kaját ebédeltél.

A legjobb formádban leszel, készen bármit megtenni, amire Isten épp elhív. Hogyha figyelmes és tudatos vagy, tisztán gondolkodsz, és gyakorlod az önuralmat, akkor Erős Dániel leszel!

Beszéljetek róla:

* Mondj három dolgot, amit megtehetsz, hogy józanul gondolkozz és felkészülj egy „vészhelyzet”-éhségroham esetén!
* A nap melyik részében a legvalószínűbb, hogy rádtör a éhség? Hogyan tudnál felkészülni ezekre az időkre, amikor gyenge vagy?
* Milyen változásokat idéz elő benned, ha figyelmesen és tudatosan táplálkozol?





Isten azokat használja, akik odafigyelnek az egészségügyi alapelvekre


"Nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma, aki bennetek lakik és akit Istentől kaptatok? Többé már nem a magatok urai vagytok, hanem Istené. Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek! Használjátok hát a testeteket is az Isten dicsőségére!" (1. Kor. 6:19-20, TEV fordítás)

Megszentelni valamit azt jeleni, hogy odaszánunk valamit Isten személyes használatára. Veheted a házadat és mondhatod: "Istenem, odaszánom neked ezt a házat." Vagy mondhatod: "Istenem, itt ez az autó, odaszánom ezt neked." Ezt azt jelenti, hogy veszel bármit, ami tiéd, és odaadod Istennek, hogy Ő használja.

A Biblia ezt mondja: "Nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma, aki bennetek lakik és akit Istentől kaptatok? Többé már nem a magatok urai vagytok, hanem Istené. Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek! Használjátok hát a testeteket is az Isten dicsőségére!" (1. Kor. 6:19-20, TEV fordítás)

Isten minden fajta cserépedényt használ, de azt akarja, hogy az edény tiszta legyen és egészséges. Ha azt akarod, hogy Isten használjon téged, formába kell jönnöd. Amikor a testedet - a te cserépedényedet - odaszánod Isten szolgálatára, a lehető legjobb formában kell lennie, hogy képes legyél megtenni azokat a dolgokat, amire Isten elhívott. A Biblia azt mondja: "Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!" (Zsolt. 119:73)

Isten lefektette az egészséges élet alapelveit. Egyensúlyban kell tartani az evést, a mozgást és az alvást. Mindháromra szükséged van a jó egészséghez.

Isten azt akarja, hogy ugyanolyan egészséges légy fizikailag, mint amilyen egészséges vagy lelkileg, hogy nagyszerűen munkálkodhasson rajtad keresztül.

Beszéljétek meg -

Milyenek az alvási szokásaid? Néha a leginkább lelki dolog, amit tenned kell, az, hogy elmész lefeküdni.

Azért eszel, hogy élj, vagy azért élsz, hogy egyél? Mit gondolsz, az evési szokásaid milyen hatással vannak a lelki egészségedre?






Isten kis dolgokon teszteli a becsületességed


"Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. " (Lk. 16:10)

Azt hisszük, a nagy dolgok tesznek valakit vezetővé - de nem. Az élet nagy krízisei hívják elő a vezető szerepet, ám a vezető képességet nem az élet nagy dolgai építik, hanem a kis dolgok. Ott bukkan fel a becsületesség - olyan helyzetekben, mikor senki más nem lát, a kulisszák mögött. A kicsi, nem látott, nem várt döntések az életben, mikor helyesen cselekszel, pedig soha senki nem fogja megtudni.

A hűség becsületességet követel és Isten a kis dolgokban teszteli a becsületességedet.

A Lukács 16:10-ben Jézus azt mondja, "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." Azt mondja, hogy a nyilvános áldásaidat meghatározza a kis dolgokban való becsületességed.

Minden alkalommal, mikor egy politikus botrányba keveredik, számíthatsz rá, hogy a védői előállnak azt mondva: "Nem kéne számítania annak, hogy milyen egy ember magánélete!" Hallottál már ilyet? "Nem számít, milyen egy ember a magánéletében, ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen vezető."

Ennek hatalmas köze van hozzá! Mert, ha egy ember hazudik a feleségének, hazudni fog az alárendeltjeinek is. Higgy nekem! Ha hazudik a legjobb barátjának, akinek azt mondta, "Míg a halál el nem választ", hazudni fog neked is, kedves szavazó! Erre számíthatsz!

A nyilvános áldásaim mint vezető, onnan fakadnak, ha becsületes vagyok a magánéletemben, amit senki nem lát. A nyilvános áldásaid mint ember, abból fakadnak, ha becsületes vagy a magánéletedben, mikor senki nem lát. Isten kis dolgokat használ, hogy tesztelje a becsületességünket.

Beszéljetek róla:

* Milyen kis dolgokat bízott rád Isten mostanában, hogy fejlessze a becsületed?
* Hogy kezeled ezeket a "kis dolgokat" és a "nagy dolgokat" különböző módon? Hogy szeretné Isten, hogy kezeld őket?
Bölcsességért...




A mai nap imádsága:
Istenem! Vezess engem félelmedben naponként, hogy nekem szabott időmmel bölcsen gazdálkodjak! Ámen

   

Az ÚRnak féleleme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.
Példabeszédek 1,7

Alapvető ösztöneink (élni-akarás és fajfenntartás) után a legfontosabb hajtóerőnk a kíváncsiság. Nincs lehangolóbb, ha azok szájából halljuk a "Neeem ééérdekeeel!" kijelentéseket, akiket még - az élet normális rendje szerint még minden érdekelne. Ha nyitottak vagyunk az újra, akkor fiatalabb kortársaink is megjegyzik: "De jól tartja magát", ha pedig közömbösekké válunk a világ dolgai iránt, akkor kimondják az ítéletet: "Hiába, megöregedett!"

A bölcsesség kívánatos állapotához a tudáson keresztül vezet az út. Mondják, tudásalapú társadalomban élünk, s mégsem lettünk bölcsebbek. A sok-sok ismeret, tapasztalás, mintha nem közelebb vinne minket Istenhez, hanem eltávolítana. A tudást két részre oszthatjuk, szerves-tudásra és szervetlenre. Ez utóbbi az önmagáért való, ami információ ugyan, de nem igazán tudunk vele mit kezdeni. Sokszor ezek az információk deformálnak minket, mert előbbre csak akkor vinnének minket, ha istenes szemüvegen keresztül néznénk ezeket, de hát ez kiváltság. A szerves tudás mindig az életet szolgálja. Fontos tudni, hogyan kezeljünk egy speciális computerprogramot, de ez nem sokat segít rajtunk, ha nem tudjuk hogyan gyújtsunk tüzet Szibéria kellős közepén. A szerves tudást lehet életes tudásnak is nevezni, mert az a tudás, ami az életet szolgálja, az juttathat el minket az igazi bölcsességhez.

Salamon tudja, hogy minden bölcsesség alapja és kezdete, az ÚR félelme. Ez a félelem tulajdonképpen egy tudatállapot, amely meghatározza helyemet a világban, s képessé tesz a nehézségek méltóságteljes elhordozására. Ugyanakkor vezet azon az úton, amit Isten a gondviselésében ránk szabott. Csoportos bölcsesség nincs, csak egyéni, de aki bölcsességével a csoport javát szolgája, az igazán egyéniség. A bölcs ugyanis szavaival, tetteivel mindig szolgál, javít, emel. Akik a bölcs útmutatásait megvetik, azok bolondok - az Írás szerint. Ennek nyilvánvaló az oka: az élet teljességéhez szükséges segítséget utasítják el. Ezzel Bosszúságot okoznak másoknak, s fájdalmat maguknak. Félni az Urat tehát nem meghunyászkodás, hanem felvállalása a legnehezebb kihívásoknak is, melyek mindannyiunk javát, boldogságát szolgálják.



Életünk...


A mai nap imádsága:
URam!Add, hogy felfedezzük sorsunkban a nekünk szánt Életet, s Neked éljünk! Ámen



A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség... Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Rm 8,6a és 8

Günther von Hagens doktor úr művészi ambícióinak köszönhetően, preparált emberi testei körbejárták a világot - kishazánkban is volt kiállítása -, sokakban megrőkönyödését, botránkozást kiváltva ezzel, de még többeknek őszinte csodálkozását kivíva: az ember múlandóságában is szép teste fölött. Tény, hogy nem-mindennapi test-kompozícióival és a belső szervek különleges láttatásával nem csak csodálkozásra bírta teltházas kiállításainak látogatóit, de jónéhányan alaposan elgondolkodhattak úgy a halál-utánról, mint az azt megelőző életről is. Bár a különleges eljárással preparált testek erősen műanyag-hatásúak, azért mégis egykor élt emberek "konzervált" földi maradványairól van szó, melyek mind egy-egy életutat, sorsot is hordoznak magukban... s talán ez az aspektus is növeli a kiállítás vonzerejét.

Jónéhány ember nem így gondolja, de a test elporladásában is Isten csodálatos teremtő szépségét hordozza. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy amikor egy, a vallását gyakorolt zsidó embert készítenek fel a temetésére (megmossák, felöltöztetik stb. a halottat) a "kadisa" (női szentegylet, többnyire özvegyasszonyok a tagjai), akkor valaki közülük az Énekek Énekek c. könyvből azt a részt olvassa fel, mely az emberi test szépségéről, dicséretéről szól. Teszik mindezt azért, nehogy valakinek a betegségben, haláltusában meggyötört test látványa olyan gondolatokat ébresszen, hogy: "Jajj, de csúnya ez a halott!", hiszen az emberi test meghalt voltában - ahogyan akkor is, amikor még élt - Istené, s az istenképűségre alkotott emberi test méltósága az a halálon is átível...

A testünk tehát Istené, ezért arra különösen is vigyáznunk kellene! Ugyanakkor a testünk karbantartása, az egészséges életmód, a harmónikus élet alapja is egyben. Testünk minden egyes része Isten szeretetét tükrözi, mindenre valamiért szükség van, amit Isten a testünkbe, testünkre teremtett. Ezért a keresztény ember elítéli a kultikus csonkításokat ide tartozik a pírszing, a tetoválás vagy éppen a körülmetélés... ez utóbbi jogi vita tárgyává is vált Németországban(!) Az eldöntendő kérdés ugyanis az volt, hogy az ember önmaga, teste fölötti kizárólagos önrendelkezési jogát felülírhatja-e a muzulmán/zsidó szülők vallási előírásoknak megfelelni akarása? (A circumcisio gyakorlata természetesen azóta is tovább folyik, ahogyan lankadatlanul virágzik a tetoválás is... sic!)

De mit jelent az igében az , hogy "test szerint élni"? (Természetesen mindenki testben éli meg lelkiségét is, a kettőt különválasztani csak a szektás gondolkodás képes!) Mindenek előtt azt, hogy nem felejti el az ember, hogy a test a lélek bölcsője, a test örömei a lelki fejlődést, érést is munkálják. Ezért hiábavalóság a kizárólagos aszkézis, oktalanság az emberek által valláshoz "ragasztott" a természetellenes törvényeknek megfelelni-akarás! (Sapienti sat!) Ugyanakkor a "testben élés" lehetőség a léleknek, amivel felelősen kellene élnie, s nem pedig visszaélnie. Aki felelőtlenül csak a "testnek él", az nem veszi komolyan, hogy egykor mindenről számot kell adnunk életünk Gazdája előtt... amit e testben cselekedtünk.



Keresztény élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor konkrét elképzeléseim vannak az élet helyes útjairól, aztán gyakran mégis tévutakon, zsákutcában találom magam! Juttass el békességedre, hogy tetszésedre, s a magam örömére a távlatos jó mellett döntsek! Ámen


Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.
Kol 2,20-23

Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.
Jn 12,46-47

Még mielőtt a rangsorolás vagy a "beskatulyázás" bűnébe esnénk, szögezzük le: a gondolkodás - nem a spekuláció! - is munka. Vannak vallások, illetve vallásokon belül különböző irányzatok, melyek szigorú előírásaikkal tömegeket vonzanak... Az ok egyszerű: igen hálásak vagyunk, ha tudjuk mi a dolgunk, ha valaki (végre!9 megmondja, konkrétan mit is kell tenni. A tanácstalanság ugyanis félelmet kelt, a félelem igen hamar agresszív gondolatokat szül, s mint tudjuk: a harag, az mindig rossz tanácsadó. Aki eszelősen az előírásokhoz ragaszkodik, az biztonságot keres a döntési bizonytalanságában. Jóllehet mindenki tudja, hogy mi a jó, s mi a rossz, de az önzés, a kivagyiság "köde" elborítja az elméket, aztán végül nem a józan eszünk, hanem rendezetlen érzéseink határozzák meg döntéseink irányát. Pedig tudhatnánk: "Eléd adtam a jót, s a rosszat, válaszd az életet!"

Saul-Pál - aki belülről ismerte a törvény-vezérelte zsidó életet - sőt rabbitanítványként arra szánta egész életét, hogy tanításával majd rendet teremt az el/megtévedt, krisztuskövetők/keresztények fejében is - a damaszkuszi úton rádöbbent, van nagyobb erő is a törvénynél: az Isten Elfogadó Szeretete. Ennek az Erőnek engedelmeskedve az ember minden korban, minden helyzetben kiléphet a maga fabrikálta (jog/bot-csinálta) látásának szemellenzősségéből, hiszen Isten nem a szűkkeblűség és a csőlátás Istene, hanem a nagylelkűségé (megbocsátás) és a távlatoké.

Krisztus nem azért jött, hogy "szétverje" ezt a bűnös világot, hanem azért, hogy megmentse. Érdekes, hogy évszázadokon keresztül mégis milyen nagy intenzitással hirdette a keresztény egyház az ítéletet. A kisegyházak/szekták körében manapság is kedvelt két könyv a Szentírásból: Dániel próféta, s a Jelenések könyve. Apokaliptikus irodalmi termékként számtalan magyarázat, tanulmány, kommentár jelent meg e két szimbólumgazdag bibliai írás alapján. (Az ember már csak ilyen: végességéből fakadóan szeret a végidőkkel - gyakran végletekben gondolkodva - foglalkozni.)

Krisztus nem ítél(kezik)... Krisztus szeret. Éppen ezért az Ő világ(át)formáló/megváltó szeretete mondatja majd ki velünk - akkor és ott, a végső számadáskor - az önmagunk feletti elmarasztaló ítéletünket. Az Ő szeretetének "színről-színre" megtapasztalt teljessége ugyanis nem fogja engedni, hogy megfogalmazódjon bennünk bármiféle mentő magyarázat és hivatkozás, melyekbe itt a földi világban oly szívesen kapaszkodunk...

A keresztény ember is önző, szereti a jót... ezért igyekszik a Fény közelében lenni, s naponta keresi-kutatja, hogyan is követhetné Mesterét...





Küzdelem...

A mai nap imádsága:
Uram! Hamar összerezzen lelkem, s nekem olykor a bárányfelhők is viharfelhőknek tűnnek... Segíts megtalálni önmagamat Tebenned, hogy derűsen élhessek! Ámen
   

Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!
Zsolt 25,17

A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. Szívdobogásunk erősödése, verítékezésünk, testünket átjáró hideg-meleg hullámok vagy valamilyen tartós izomfeszülésből adódó tüneteink (pl. tarkótáji fejfájás) mind-mind aláhúzza, hogy valami nincs rendjén körülöttünk... Aztán egyszer kontrasztosan megnyilvánul, hogy hol a baj: munkahelyen és/vagy családban, esetleg párkapcsolatban.

Korunk népbetegsége a szorongás, s a különböző, ezekhez tapadó, s innen kiinduló mindenféle fóbiák (félelmek), legújabban az ún. pánik-betegség. A WHO 1950 óta összesen 47 országban követett morbiditási adatai alapján ("Global Burden of Disease" vizsgálat) készített előrejelzése szerint a szorongás, a depresszió 2020-ra a második leggyakoribb (a szív-érrendszeri betegségek után, melyeknek egyik komoly oka szintén a "stresszes életmód") munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés lesz.

Lám-lám, az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli.

A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van. Onnan akarja azt megkapni életének minden napján, ezért imádkozik, ezért küzd. Bízik Teremtője gondviselésében, és szabadításában, de ha nehézségek szorongatják, akkor sem tagadja meg Őt, hiszen számtalanszor megtapasztalta, hogy Isten végül mindent az ő javára fordít. Az Istenben hívő ember is ugyanígy felkiált, ha fájdalmat érez, ugyanúgy elesik, mint a többi esendő embertársa, mégis más mint a többi, mert mindeközben nem lefele, hanem fölfelé néz.





Távlataink..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak a halálomig, hanem azon túl is merjek hinni és remélni. Engedd, hogy álmod legyen életem valósága! Ámen


Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?
Mt 7,16

Talán nincs is szebb évszak a tavasznál... Nyilvánvalóan a többinek is megvan a maga ellenállhatatlan vonzása, de a tavasz az mégis egészen más! Ha ifjúságunkat a tavaszhoz hasonlítjuk - s ezt gyakran megtették írók és költők -, akkor hamar rájövünk, hogy a virágok bódító illatában, csodálatos színkavalkádjában - ezek szimbolizálhatják előttünk álló életünk lehetőségeit - az ember még mindent álmodik magának, s ez így van rendjén! Álmodozni nem akkor kell, amikor már kezdi megcsípni a dér az egyébként is megsárgult leveleit életünk fájának, hanem akkor, amikor még van lehetőség az álmok megvalósítására. Fontos azonban látni: míg az álom erőt ad, az ábrándozás erőt vesz el!

A mezők és fák virágai mind gyönyörűek - s olykor a haszontalan bogáncsoké a legszebbek -, s hogy melyikből mi lesz, azt a hozzáértő szakembereken kívüliek csak az idő múlásával látják meg, ekkor viszont félreérthetetlenül, hogy melyik hozott jó termést, s melyik hozott rossz gyümölcsöt... "Ki mint vet, úgy arat!" - tartja a népi szólás és a Mester is ezt tanítja: "Aki szelet vet, vihart arat".

Sok fiatal és még több középkorú éli úgy az életét, hogy nem gondolkodik távlatosan, s nem számolnak azzal, hogy életük különböző évszakaiban máshol lesznek a hangsúlyok. Ami fontos a tavaszban, az nem annyira fontos a télben, de az bizonyos, hogy a tavaszi virágok állapota kihat az őszi termésre! Magyarul: amit teszünk fiatalon, annak következményeit hordozzuk egy életen át! Törvény ez, az élet törvénye. Aki nem vigyázz egészségére - lelki egészségére is(!) -, aki mértéktelenül eszik, iszik, dohányzik vagy más egészségkárosító "szenvedélynek" hódol, az ne csodálkozzon, ha egyszer testileg, lelkileg kifosztottan az élet nagyforgalmú autópályáján kívül találja magát!

Sok mindenre ráfogható a távlatos látás-, a hosszútávon gondolkodás hiánya. Lehet szidni az aktuális (világ)politikai-gazdasági rendszert - teszik is sokan; okkal vagy ok nélkül, ez egy másik kérdés -, de soha nem a körülmények a hibásak, hanem a körülményeket teremtő ember! Ennél fogva nincs mentsége senkinek! Bűneink miatt nem hivatkozhatunk másokra, se emberre, se ördögre, de magát a JóIstent se okolhatjuk, hogy miért teremtette ilyenre a világot, amilyen... Magunkkal perlekedhetünk, magunkat vádolhatjuk, mert bizony olyanná válunk, amilyen a hitünk. Hitetlenségünkből fakadó eredménytelenségünk elkeseríthet minket, s bizony az önvád súlyos terhe alól felmentést egyedül csak az Isten tud adni...

Ezért fontos, hogy Isten gyümölcsöskertjében (a világban!) ne csak a pillanatot nézzük, hanem lássuk meg benne az Isten időbe beleteremtett akaratát. Ha erre figyelünk, akkor sok bosszúságot megspórolhatunk magunknak, de ezek hasznán túl még megélhetjük azt is, amiért keresztényként éljük életünket: áldásban részesülünk...