A mai nap meditációs fogalma:
Keresztény élet...
A mai nap imádsága:
URam! Hála Neked, hogy megtartasz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen
Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Rm 4,15
"Legyetek szegények, s mindenkit szeressetek... na, nekem ez az egyházi duma nem jön be!" - vélekedik egyik alkalmi, húszévkörüli beszélgetőpartnerem. "Mi a probléma?" - kérdezem. "Hát csak annyi, hogy ez így nem működik!" - fogalmazza meg sarkosan ez a fiatalember érzéseit - szemében látok egyfajta törést/kiábrándultságot is. Lehet, hogy munkanélküli - gondolom magamban -, de nem kérdezek rá. Sajnos egyre többször 'botlom' magam is ilyen sorsokba; spanyol fiatalok 42 százaléka(!) munkanélküli - olvasom egyik internetes portálon. Mi lesz ebből?!...
A kérdésfelvetés ugyan nem akadémikus, de azért megérdemelne legkevesebb egy teológiai/szociológiai tanulmányt; tényleg: Mennyire "működik" a kereszténységünk? Mennyire életszerű? Belső-körös, kevesek számára érthető, csak magával foglalkozó imádásos, vagy aktív, szolgáló jelenlétet sugárzó? Jézus URunk - emlékeim szerint folyamatosan nem arra buzdított, hogy szünet nélkül imádjuk, hanem hogy kövessük Őt, azaz cselekedjük az Isten igazságát. (Hegyi Beszéd vége!)
Pál arra buzdítja a világváros-Rómában élő testvéreit, hogy ne igazodjanak e világhoz. Apostoli üzenete ma különösen is aktuális itt Európában, hiszen feslettségben, élvhajhászatban nagyban hasonlítunk az egykori Rómához: Korrupció, hiteltelen politikusok, nyerészkedő bankárok, tisztességtelen kereskedők, s kiábrándultak milliói... akiktől, ha elveszik a demokrácia utolsó látszat-jelképeit is, rettenetesen el lesznek keseredve! S ha az Istenhit után a közösségbe vetett hit is elvész, akkor maradnak a rosszul értelmezett nacionalista jelszavak, s az erőszakban reménykedés. S ahogyan egykoron szétesett a római birodalom, széteshet ez a mostani világ is - hiszen tartóelemeiben már eléggé recseg-ropog...
Reménységünk szerint azonban, Isten kegyelme most is megújul(hat) rajtunk. Most is támadhatnak hétköznapi szentek, akik az Isten akarata szerint akarnak élni. Nem az emberi törvények beteges agyonszabályozottságában, hanem az istenadta felsőbb rend szeretetszabadságában. Ez utóbbira teremtettünk, nem pedig arra, hogy haszontalan pecsétek és plasztikkártyák tucatjaival igazoljuk: mi (még) rendes emberek vagyunk...
S mi az értelem megújulása? Az, hogy elsősorban nem a körülményeink, a pillanatnyi helyzetünk - ami lehet éppen lehangoló is - határozza meg életminőségünket, boldogságunkat, hanem az, hogy mi mindezt hogyan értékeljük. A keresztény ember mindent Isten elé visz, tudja, hogy minden javára van/válik, s hogy lehet függetlenedni az Istentől, de nem érdemes... ugyanis az emberi élet értelmét és tartalmát egyedül Isten jelenléte adja.
Keresztény élet...
A mai nap imádsága:
URam! Hála Neked, hogy megtartasz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen
Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Rm 4,15
"Legyetek szegények, s mindenkit szeressetek... na, nekem ez az egyházi duma nem jön be!" - vélekedik egyik alkalmi, húszévkörüli beszélgetőpartnerem. "Mi a probléma?" - kérdezem. "Hát csak annyi, hogy ez így nem működik!" - fogalmazza meg sarkosan ez a fiatalember érzéseit - szemében látok egyfajta törést/kiábrándultságot is. Lehet, hogy munkanélküli - gondolom magamban -, de nem kérdezek rá. Sajnos egyre többször 'botlom' magam is ilyen sorsokba; spanyol fiatalok 42 százaléka(!) munkanélküli - olvasom egyik internetes portálon. Mi lesz ebből?!...
A kérdésfelvetés ugyan nem akadémikus, de azért megérdemelne legkevesebb egy teológiai/szociológiai tanulmányt; tényleg: Mennyire "működik" a kereszténységünk? Mennyire életszerű? Belső-körös, kevesek számára érthető, csak magával foglalkozó imádásos, vagy aktív, szolgáló jelenlétet sugárzó? Jézus URunk - emlékeim szerint folyamatosan nem arra buzdított, hogy szünet nélkül imádjuk, hanem hogy kövessük Őt, azaz cselekedjük az Isten igazságát. (Hegyi Beszéd vége!)
Pál arra buzdítja a világváros-Rómában élő testvéreit, hogy ne igazodjanak e világhoz. Apostoli üzenete ma különösen is aktuális itt Európában, hiszen feslettségben, élvhajhászatban nagyban hasonlítunk az egykori Rómához: Korrupció, hiteltelen politikusok, nyerészkedő bankárok, tisztességtelen kereskedők, s kiábrándultak milliói... akiktől, ha elveszik a demokrácia utolsó látszat-jelképeit is, rettenetesen el lesznek keseredve! S ha az Istenhit után a közösségbe vetett hit is elvész, akkor maradnak a rosszul értelmezett nacionalista jelszavak, s az erőszakban reménykedés. S ahogyan egykoron szétesett a római birodalom, széteshet ez a mostani világ is - hiszen tartóelemeiben már eléggé recseg-ropog...
Reménységünk szerint azonban, Isten kegyelme most is megújul(hat) rajtunk. Most is támadhatnak hétköznapi szentek, akik az Isten akarata szerint akarnak élni. Nem az emberi törvények beteges agyonszabályozottságában, hanem az istenadta felsőbb rend szeretetszabadságában. Ez utóbbira teremtettünk, nem pedig arra, hogy haszontalan pecsétek és plasztikkártyák tucatjaival igazoljuk: mi (még) rendes emberek vagyunk...
S mi az értelem megújulása? Az, hogy elsősorban nem a körülményeink, a pillanatnyi helyzetünk - ami lehet éppen lehangoló is - határozza meg életminőségünket, boldogságunkat, hanem az, hogy mi mindezt hogyan értékeljük. A keresztény ember mindent Isten elé visz, tudja, hogy minden javára van/válik, s hogy lehet függetlenedni az Istentől, de nem érdemes... ugyanis az emberi élet értelmét és tartalmát egyedül Isten jelenléte adja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése