Ez a kegyelem!
„…adatott az a kegyelem…” (Efézus 3:8)
A „kegyelem” szó annyira fontos, hogy Pál háromszor annyi alkalommal említi, mint bármelyik másik szentíró. Korábbi erőszakos életére visszaemlékezve ezt írja: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”. A kegyelem szó a görög „kharisz” szóból ered, ami „teljes öröm”-et jelent. Bár nem érdemeljük meg, Isten „teljes örömnek” tartotta azt, hogy megmentsen bennünket. Ehhez mit szólsz?
A János evangéliuma 8. részében szó van egy asszonyról, akit házasságtörésen értek. A törvény félreérthetetlen a büntetése kérdésében. A farizeusok készen állnak rá, hogy megkövezzék. Ő tudja, hogy Jézus, mivel igaz, egyet kell, hogy értsen velük. Az asszonynak nincs ügyvédje, aki védené, olyan tanúja sincs, aki erkölcsösségét bizonyítaná. Jézus ekkor hirtelen lehajol, és írni kezd a porba. Vannak bibliatudósok, akik azt gondolják, hogy talán a jelenlévők bűneit írta le, időponttal, helyszínnel, stb. Jaj! Amikor Jézus felnéz, az asszony vádlói nincsenek ott. Jézus ezt mondja: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11). Jézus a tagadhatatlan bűnösségből a feltétel nélküli megbocsátás pozíciójába emelte fel őt. Nem érdemelte meg; azt sem tudta, hogy ez egyáltalán lehetséges. És erről szól a te történeted is, ugye?
Egy napon Abraham Lincoln látta, hogy egy ültetvénytulajdonos egy rabszolganőre licitál. Mivel azt feltételezte, hogy az csak azért akarja megvenni a lányt, hogy kegyetlenkedjen vele, Lincoln rálicitált, kifizette az árat, majd felszabadította a lányt. „Ez azt jelenti, hogy most már mondhatok bármit, amit csak akarok?” – kérdezte a lány. „Igen” – felelte Lincoln. „És azt is jelenti, hogy bárhová mehetek, ahová csak akarok?” – hangzott az újabb kérdés. „Igen, hiszen szabad vagy” – válaszolta Lincoln. Könnyek gördültek le a lány arcán, ahogy azt mondta: „Akkor uram, én önnel megyek.” Ez a kegyelem!
Ne állj meg a növekedésben!
„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)
Pál azt írja: „…nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14). Lelkesítő az, ha egy vezető megosztja velünk sikereit. De előfordul, hogy még nagyobb segítség az, ha küzdelmeiről beszél. Dr. John Maxwell Leadership Gold [A vezetés aranyszabályai] című könyvében őszintén beszél azokról a dolgokról, amelyekkel meg kellett küzdenie életében: „Türelmetlen vagyok, sokszor nem mérem fel reálisan, hogy a feladathoz mennyi idő kell, és milyen nehéz a legtöbb feladat. Nem szeretek túl sok időt vagy erőfeszítést fordítani az emberek érzelmi dolgaira. Túlértékelem mások teljesítőképességét. Túl sokat feltételezek. Túl gyorsan szeretném rájuk bízni a felelősséget. Alternatívákat várok, valószínűleg mindenkit megőrjítek. Nem érdekelnek a szabályok és korlátozások. Gyorsan felállítom a saját értékrendemet, és elvárom, hogy másoknak is ugyanilyen hozzáállásuk legyen. Gyorsan lerendezem a dolgokat, és tovább akarok lépni, akkor is, ha a többiek még nem készek rá.” Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken folyamatosan dolgoznunk kell. Valaki azt mondta, hogy a fiatalság nagy tévedése az, hogy azt hiszik, az intelligencia helyettesíti a tapasztalatot, míg az idős kor nagy tévedése, hogy azt hiszik, a tapasztalat helyettesíti az intelligenciát. Az igazság az, hogy akár fiatalok akár idősek vagyunk, nem szabad felhagynunk a növekedéssel. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van, de soha nem lehetünk megelégedve azzal, akik vagyunk. A személyes növekedés olyan, mint a kerékpározás: vagy haladunk, vagy elesünk. Nos, az életed melyik területén látsz érzékelhető növekedést? És mely területen kell még növekedned? A növekedés csak akkor indul be, ha elismered a hiányát, elkötelezed magad mellette, és folyamatosan teszed!
Pál azt írja: „…nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14). Lelkesítő az, ha egy vezető megosztja velünk sikereit. De előfordul, hogy még nagyobb segítség az, ha küzdelmeiről beszél. Dr. John Maxwell Leadership Gold [A vezetés aranyszabályai] című könyvében őszintén beszél azokról a dolgokról, amelyekkel meg kellett küzdenie életében: „Türelmetlen vagyok, sokszor nem mérem fel reálisan, hogy a feladathoz mennyi idő kell, és milyen nehéz a legtöbb feladat. Nem szeretek túl sok időt vagy erőfeszítést fordítani az emberek érzelmi dolgaira. Túlértékelem mások teljesítőképességét. Túl sokat feltételezek. Túl gyorsan szeretném rájuk bízni a felelősséget. Alternatívákat várok, valószínűleg mindenkit megőrjítek. Nem érdekelnek a szabályok és korlátozások. Gyorsan felállítom a saját értékrendemet, és elvárom, hogy másoknak is ugyanilyen hozzáállásuk legyen. Gyorsan lerendezem a dolgokat, és tovább akarok lépni, akkor is, ha a többiek még nem készek rá.” Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken folyamatosan dolgoznunk kell. Valaki azt mondta, hogy a fiatalság nagy tévedése az, hogy azt hiszik, az intelligencia helyettesíti a tapasztalatot, míg az idős kor nagy tévedése, hogy azt hiszik, a tapasztalat helyettesíti az intelligenciát. Az igazság az, hogy akár fiatalok akár idősek vagyunk, nem szabad felhagynunk a növekedéssel. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van, de soha nem lehetünk megelégedve azzal, akik vagyunk. A személyes növekedés olyan, mint a kerékpározás: vagy haladunk, vagy elesünk. Nos, az életed melyik területén látsz érzékelhető növekedést? És mely területen kell még növekedned? A növekedés csak akkor indul be, ha elismered a hiányát, elkötelezed magad mellette, és folyamatosan teszed!
ÖNÉRTÉKELÉSEDNEK ISTENTŐL KELL EREDNIE
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)
Dr. Martyn Lloyd-Jones mondta: „Bár csak egy vagy e világ nyüzsgő milliói közül, és bár lehet, hogy a világ azt szeretné veled elhitetni, hogy nem számítasz, csak egy csepp vagy a tengerben, Isten mégis azt mondja: »Ismerlek téged«”. Nem csodálatos ez? Állj meg egy pillanatra, és gondold végig mindazt, ami az életedben rombolja az önértékelésünket. Az ilyen szavak, mint :”Nincs rád szükségem; már nem szeretlek”. Vagy: „Ön nem alkalmas erre a munkára; sajnálom, de el kell bocsátanunk”. Vagy: „Folyton ugyanazokat az ostoba hibákat követed el. Képtelen vagy egyszer is jól csinálni”. Vagy: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád (vagy a nővéred és így tovább)? Értsd meg ezt: 1) Az önértékelésed nem alapulhat a munkádon. Mert ha már nem dolgozol többé, értéktelennek fogod érezni magad. Gondolj néhány híres emberre, akit ismersz: sportolókra, művészekre, szónokokra stb. Ha már nem tehetik azt, amit addig, gyakran depressziósak, sőt akár öngyilkosok is lesznek. 2) Az önértékelésed nem alapozhatod arra sem, hogy mid van. Az ingatlanpiac nemrég hatalmasat zuhant (az Egyesült Államokban például egy év alatt 40 %-kal). Emberek milliói voltak kénytelenek megtapasztalni anyagi helyzetük összeomlását, és azt, hogy pénzügyi biztonságuk füstbe megy. 3) Önértékelésed nem alapulhat más emberek véleményén sem, mert ez mindig sebezhetővé tenne az elutasításra. Mi a megoldás? Fedezd fel, hogy Isten mit gondol rólad, és arra építsd életedet! „…így szól az Úr, a te teremtőd… megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). Nincs ennél jobb alap!
Dr. Martyn Lloyd-Jones mondta: „Bár csak egy vagy e világ nyüzsgő milliói közül, és bár lehet, hogy a világ azt szeretné veled elhitetni, hogy nem számítasz, csak egy csepp vagy a tengerben, Isten mégis azt mondja: »Ismerlek téged«”. Nem csodálatos ez? Állj meg egy pillanatra, és gondold végig mindazt, ami az életedben rombolja az önértékelésünket. Az ilyen szavak, mint :”Nincs rád szükségem; már nem szeretlek”. Vagy: „Ön nem alkalmas erre a munkára; sajnálom, de el kell bocsátanunk”. Vagy: „Folyton ugyanazokat az ostoba hibákat követed el. Képtelen vagy egyszer is jól csinálni”. Vagy: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád (vagy a nővéred és így tovább)? Értsd meg ezt: 1) Az önértékelésed nem alapulhat a munkádon. Mert ha már nem dolgozol többé, értéktelennek fogod érezni magad. Gondolj néhány híres emberre, akit ismersz: sportolókra, művészekre, szónokokra stb. Ha már nem tehetik azt, amit addig, gyakran depressziósak, sőt akár öngyilkosok is lesznek. 2) Az önértékelésed nem alapozhatod arra sem, hogy mid van. Az ingatlanpiac nemrég hatalmasat zuhant (az Egyesült Államokban például egy év alatt 40 %-kal). Emberek milliói voltak kénytelenek megtapasztalni anyagi helyzetük összeomlását, és azt, hogy pénzügyi biztonságuk füstbe megy. 3) Önértékelésed nem alapulhat más emberek véleményén sem, mert ez mindig sebezhetővé tenne az elutasításra. Mi a megoldás? Fedezd fel, hogy Isten mit gondol rólad, és arra építsd életedet! „…így szól az Úr, a te teremtőd… megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). Nincs ennél jobb alap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése