2017. december 17., vasárnap

A legmeghittebb és legáldottabb közösség

?... mindenkor az Úrral leszünk" (1Tesz 4,17).

   Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi leszünk vele. A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek is maradnak: Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne, test nélkül. Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?
   Milyen nagy öröm ez! Legfőbb tisztességünk, nyugalmunk, vigasztalásunk, gyönyörűségünk, hogy az Úrral lehetünk. Nincs, ami ezt felülmúlná, vagy akárcsak megközelítené. Együtt élünk vele itt a földön, érezzük, amikor megalázzák, elutasítják, érezzük, amikor szenved. De egykor vele leszünk a mennyei dicsőségben is, élvezni fogjuk az örök nyugalmat, Isten királyi uralmát, annak minden megnyilatkozásában. Úgy élünk majd, ahogyan Krisztus, és vele együtt örvendezünk örökkön-örökké.
   Ó Uram, ha mindörökre veled lehetek majd, valóban egyedülállóan
dicsőséges sorsot szántál nekem. Nem irigylem még az arkangyalokat
sem. Mindörökké az Úrral lenni: ez a legcsodálatosabb dolog, amit a
mennyről el tudok képzelni. Nem az aranyhárfák, nem a tündöklő
koronák, nem is a tiszta fény jelenti számomra a legnagyobb
dicsőséget, hanem Krisztus maga és a vele való közösség. Ebben a
legdrágább közösségben élhetek mindörökké.


ARANY GYERTYATARTÓ

"Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez." Zakariás 4,2

Életünk egy-egy kicsi gyertya. Az újjászületés gyújtja meg, és ragyogó, örömteli életté lesz. Az égő gyertyákat gyertyatartóba teszik. A gyertyatartó a gyülekezet. Isten szerint ezen a földön egy gyülekezet van, egy egyház, akik az övéi. Ha gyertya vagy, lehet az a bajod, hogy nem voltál hajlandó Isten gyermekeivel együtt élni, szolgálni. A Bibliában az arany a hitet jelenti. Hitetek becsesebb a tűzben megpróbált aranynál. A földön a legnagyobb érték a hit. A gyer-tyatartó színarany. Az Ige szerint olaj ég benne. Ha új életet kapsz, Isten megtölt Szentlélekkel. A gyertyatartóban Isten táplálja a gyertyákat. Az Ószövetségben a papok gyújtották meg a gyertyákat. Most a Szentlélek teszi élővé az életeket. Minden egyes gyertyához van egy cső, amin keresztül jön az olaj. Minden egyes Isten gyermekének külön kapcsolata van Istennel. Árad belé a Lélek gazdagon. Téged mindennap éleszt az Úr? Ha nem engeded, hogy tápláljon, elveszíted a fényedet. Hét szövétnek, hét cső a szövétnekekhez. Egyik gyertya sem tudott élni abból, amit a másik kapott. Mi az a két olajfa, kérdi Zakariás. A választ: "Akik az egész föld Ura mellett állnak." Egyik az élet fája, Jézus, a másik a Szentlélek. Azért kellett meghalnia Jézusnak, hogy elküldhesse a Szentlelket. Isten az adventben enged belenézni a mennyei világba, hogy megállapíthasd: hol tartok. Meggyújthatott már, ég bennem a sze-retete? Állandóan áradt az olaj. A gyertyák felé árad az olaj. Van utánpótlás! Állandóan égnek. A gyertyatartók együtt építtetnek!


Az alázatosnak kegyelmet ád
    
     Noha felséges az Őr, mégis meglátja az alázatost.
     138. zsoltár 6.
    
     Isten tehát lefelé néz. Felfelé nem nézhet, mert felette senki sincs. Oldalt se nézhet, mert senki sincs vele egyenlő. Csak lefelé nézhet. Így hát minél mélyebben, minél parányibb vagy, Isten szeme annál tisztábban lát.

     Egyszóval: Isten az alázatosakra és megvetettekre tekint. Az ismeri Istent helyesen, aki ezt tudja róla. Ebből a megismerésből születik aztán az Isten iránti hűség és szeretet, amely odaadó engedelmességre kész. Az igazi alázatos nem jutalomért alázatos, hanem önzetlen készséggel. Ő maga nem is tudja, hogy alázatos. A képmutató pedig nem érti, mért késik a dicsősége. Leplezett gőgjében nem elégszik meg csekély állapotával, hanem titkon egyre feljebb vágyik. Az igazi alázat sohse tudja, hogy alázat. Ha tudná, rögtön elbizakodnék e szép erény láttán. Csak odatapad mindenestül a kicsi dolgokhoz s szüntelenül ezekkel foglalkozik. S mivel ezek vannak a szeme előtt, önmagát nem láthatja, - észre sem veheti.
    
          Mentsd meg a kevélységtől,
          Elbízott önhittségtől
          Uram, híveidet;
          Ints, hogy sokkal tartozunk,
          Méltatlan szolgák vagyunk:
          Oh adj alázatos szívet.


GYŐZELEM A CSATATÉREN
       
  "Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17:14-15)
 
  A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: "menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá." (2Kor 6:17-18)
  Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. "Ismeri az Úr az övéit." (2Tim 2:19) "Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:20)
  Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; "mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". (1Jn 5:4) Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: "Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét." Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben. Te így válaszolj: "'a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.' Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni." (Signs of the Times, 1884. május 15.)


Istenem, ne engedd, hogy bűneim elválasszanak tőled!

Nézd! Elvettem bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. (Zak 3,4)

Egy öreg ház eldugott sarkában kopott falú kamra rejtőzik. Évek óta nem járt itt senki. A polcokat vastagon benőtte a pókháló, az üveget belepte a por. Képtelenségnek tűnik, hogy itt ennivaló lenne. Pedig a kosz alá temetett üvegekben egy jóságos nagymama gondos munkájának hagyatéka rejtőzik. Málnalekvár. Feltépem a pókháló függönyét, leemelek egy befőttesüveget, és lefújom róla a port. Nem kellenek ezek. Nagy nehezen sikerül kinyitnom. Azonnal megcsap az illata. Megkóstolom. Isteni finom! Soha nem jöttem volna rá, hogy ebben a kamrában ilyen kincs rejtőzik, ha Isten nem mutatja meg nekem. De ő már csak ilyen. Tudja, mi rejtőzik belül, és nem a rárakódott szenny érdekli.

...senkit sem szabad csúfolni ruhájáért: mert drága holmi rongyok közt is lehet. (Frédéric Mistral)

A sötétség atyja ugyanis elrejti tőreit az ő alattomos éjhomályában, hogy foglyul essen benne mindenki, aki a maga sötétségében hunyadozik; akik e sötétség fiai, nem láthatják a Fényvilágot, melyben ha jár valaki, bizony nem kell annak félnie. (Augustinus)

Uram, te ismersz engem: tisztíts meg bűneimtől, hogy olyan lehessek, amilyennek teremtettél engem! Ámen.


Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak és a sánták járnak. A poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak. A halottak föltámadnak, és a szegényeknek az evangéliom hirdettetik.
Máté 11,4-5
Uram!
Megértem: Keresztelő János hitét kikezdte a kételkedés. És ez nehéz lelkiállapot. Tudod jól: most nem a nyomott hangulataimra gondolok. Sem a megkísértések közötti sok nyugtalanságomra. Nem a rettegésre, amikor a kereszt súlya alatt erőim fogyatkozását éreztem. Ezek próbák ugyan, de nem jelentik a kételkedést. Arra gondolok, amikor lelkemben Istenért folyt a küzdelem. Amikor nem értettem, miért találják meg Őt mások és én miért nem találom? Amikor nagyon mélyen hallgattam és kimondhatatlanul szenvedtem.

Uram!

Keresztelő János hozzád üzent. Tudta, hol a gyógyulás. Te pedig megmutattad neki, mit csinálsz azokkal, akik hozzád sietnek. Amíg vannak, akiknek a szeme kezed érintésére megnyílik, akiket Istenhez vezetsz, amíg a bűn kötelékeit megoldod, amíg égi hangot hallatsz meg emberfüllel és lelki halottakat életre hívsz, amíg hangzik evangéliumod, addig van szabadulás a kételkedő hatalmából. Engem is így emeltél föl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése