A hajó megfelelő oldala
„...Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán…” (János 21:6)
Ha kétségekre és hitetlenségre alapozva hozol döntéseket, abból soha nem lesz semmi jó. A tanítványok hallották Jézus ígéretét, hogy fel fog támadni, sőt valóban látták is élve, mégis visszatértek ahhoz, amit azelőtt csináltak, mielőtt találkoztak volna vele - a halászathoz. Nos, Isten felhasználja a múltbeli tapasztalatainkat arra, hogy tanítson minket, de ő mindig előre vezet minket, soha nem visszafelé. Amikor a félelem és a bizonytalanság arra akar rávenni minket, hogy visszamenjünk az ismerős terep biztonságába, akkor oda jutunk, ahova a tanítványok: „Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak” (János 21:3).
De van egy jó hír: Ha Isten elhívott téged, akkor még mindig elhívott vagy. Figyeld meg, hogy szólítja meg őket Jézus: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” (János 21:5). Gyenge teljesítményed ellenére még mindig a gyermeke vagy! Azután ezt mondja nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán!”. És amikor megtették, képtelenek voltak kivonni a hálót a rengeteg hal miatt. Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek: „Az Úr az!” (János 21:7). Azon a reggelen Jézus együtt reggelizett velük, megújította a közösséget, elűzte kétségeiket és kiküldte őket, hogy változtassák meg a világot.
Mi ennek a tanulsága? Amikor Isten akaratán kívül dolgozunk, az olyan, mintha a hajó rossz oldalán halásznánk; kifárasztjuk magunkat, de a végén semmit sem tudunk felmutatni. Sikeres az életed? Nem? Lehet, hogy a rossz oldalon halászol! A dolgok nem fognak jóra fordulni, amíg meg nem adod magad Krisztusnak, meg nem újítod vele a szövetséget, és meg nem engeded, hogy ő irányítsa a lépteidet.
AZ ASZÁLY ÉVÉBEN
Száraz esztendőben sincs gondja... " (Jeremiás 17:8)
Egy
nyolcgyermekes édesanya délután hazaérkezve azt vette észre, hogy
szokatlanul nagy csend van. Benézett a nappaliba, és azt látta, hogy öt
drágalátos gyermeke körben üldögél, és a valaha látott öt legaranyosabb
bűzösborzzal játszik. Hirtelen felsikoltott: „Futás, gyerekek, futás!"
Mindegyik gyermek megragadott egy bűzösborzot, és különböző irányba
szertefutottak. Kiáltása nemhogy segített volna, de annyira
megijesztette a gyerekeket, hogy a kicsik megnyomorgatták a náluk lévő
borzokat, s azok kispriccelték bűzös váladékukat... Aznap megtanulta -
bármi is történik, túl korai pánikolni!
Nehéz gazdasági helyzetben a nyugalom és a pánik közötti különbség azon múlik, hogy kiben bízol. Ha megtettél mindent, amit tudtál, add át a dolgot Istennek - és ne vedd vissza! Olyan világban élünk, amely tele van félelemmel. Ha a főcímeket olvasod, és nem a Szentírást, ha a népszerű kereskedelmi rádiók mosdatlan szájú humorát hallgatod, ahelyett, hogy azokra figyelnél, akik erősítik hitedet, megfogod tapasztalni, amiről Jézus így beszélt: „Az emberek megdermednek a félelemtől..." (Lukács 21:26). Isten megváltott gyermekeként az Ő törvényei szerint, az ő védelme alatt élsz, és „az ő gazdagsága" (Filippi 4:19) lát el minden szükségessel. íme, egy ígéret, melyre rá kell állnod: áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét." (Jeremiás 17:7-8) „Száraz esztendőben" ne ess pánikba, inkább bízz Istenben, hogy át fog rajta segíteni!
„…Szolgám vagy! Kiválasztottalak…” (Ézsaiás 41:9)
Belegondoltál már valaha, hogyan tudnak az állatszelidítők irányításuk alatt tartani egy öttonnás elefántot, és hogyan érik el, hogy az ne szökjön meg? Úgy, hogy az állat gondolkodását irányítják. Amikor a kiselefántot elkezdik idomítani, egy kötelet kötnek a lábára, a kötél másik végét pedig egy földbe ásott oszlophoz kötik. Az elefánt, aki ilyenkor még nem túl erős, húzgálja ugyan a kötelet, de nem tudja elszakítani, sem az oszlopot nem tudja kidönteni. Végül feladja a küzdelmet. Attól kezdve, ha az elefánt lábát megkötik, azt hiszi, hogy nem tud elszabadulni – még ha már jó ideje elég erős is ahhoz, hogy képes lenne megszökni. Emlékszik a hasztalan küszködésre. Ez az egyik oka annak a mondásnak, hogy: „Az elefántok nem felejtenek.” Mi is ilyenek vagyunk. A gondolkodásunk lekorlátoz, ugyanúgy, mint az elefántokat, általában a félelem miatt. A félelem el tudja lopni az álmainkat. Talán a kudarctól félsz, talán az elutasítástól. Talán nem akarsz bolondot csinálni magadból. Talán félsz megpróbálni valamit, mert azt hiszed, úgysem sikerül. Ha megadod magad ezeknek a gondolatoknak, és azt hiszed, nem tudod elérni álmaidat, igazad lesz – és ezért nem is fogod tudni valóra váltani őket. A félelmeinknek gyakran semmi köze a valósághoz. Van azonban egy jó hírem: a félelmet le lehet győzni. Az első lépés a győzelemhez az, ha elhiszed, amit Isten mond rólad: „… Szolgám vagy! Kiválasztottalak… Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:9-10).
„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)
„Ne félj!” – ezek a szavak a Teremtés könyvétől a Jelenésekig végig ott vannak a Bibliában. Miért? Mert Isten tudja, hogy a félelem nem csupán legnagyobb ellenségünk, de állandó társunk is, és segíteni akar, hogy le tudjuk győzni. Valaki azt írta: „Gondolj úgy komfortzónádra, mint egy börtönre – egy nagyrészt saját magad által teremtett börtönben élsz. A fala a »nem megy / képtelen vagyok rá / muszáj / nem szabad« és hasonló alaptalan meggyőződések tégláiból épül, melyeket az életed során felhalmozott és megerősített negatív gondolatok és döntések alkotnak. Minden egyes félelem egy rács börtönödön.” A jó hír azonban az, hogy mivel a félelmek érzések, Istenbe vetett hittel el lehet távolítani a téves félelmeket, meg lehet szabadulni tőlük. Azt jelenti ez, hogy teljesen félelemmentesen lehet élni? Nem. Michael Ignatieff író mondja: „A félelem nélküli élet nem azt jelenti, hogy sohasem félünk. Időnként jól tesszük, ha félünk. A félelem jó tanítómester. Az viszont nem jó, ha félelemben élünk, ha engedjük, hogy a félelem diktálja döntéseinket, meghatározza, hogy kik vagyunk. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy szembeszállunk a félelemmel, felmérjük, és nem hagyjuk, hogy formálja és meghatározza életünket. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, merünk próbálkozni. Azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a nemleges választ, ha biztosak vagyunk benne, hogy igennek kellett volna lennie. Azt jelenti, hogy nem elégszünk meg kevesebbel, mint amennyi jár, ami jogosan a miénk, fáradságos munkánk árán.” És hadd tegyük még hozzá: nem elégszünk meg kevesebbel, mint amit Isten megígért, mint amit ő tervezett nekünk.
„…győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)
Ha tudod, hogy amit teszel, összhangban van Isten akaratával, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő meg fog adni mindent, amire szükséged van, és ő maga fog harcolni érted. Isten azt mondta népének: „Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az Úr, aki felhozott téged Egyiptomból” (5Mózes 20:1). Isten még ezt is hozzátette: „Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!” (5Mózes 20:8). Isten tudja, hogy ha engedjük, hogy félelem uralja a szívünket, az végzetes, nemcsak számunkra, de a körülöttünk élők számára is. David Mamet drámaíró írta: „1944. június 5-én több ezer amerikai ejtőernyős ugrott le Normandiában. Négy ember nem volt hajlandó ugrani. El tudjuk képzelni, milyen lehetett ezeknek az embereknek a hátralévő élete? Mennyi mentegetőzést, kimagyarázást kellett felsorakoztatniuk magukban, vagy éppen elfojtani érzéseiket? Az életük valójában véget ért azon a napon, amikor nem akartak kiugrani a gépből… Végül mindannyian meghalunk, de annak nincs értelme, hogy már életünkben meghaljunk.” A félelmet nem tudjuk egyik napról a másikra legyőzni, de fokozatosan, napról napra tetten érve leküzdhető. „…akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel 11:32). A „ragaszkodnak” szó azt jelenti: „kapcsolatban vannak vele, bensőséges viszonyban vannak vele.” Le akarod győzni félelmeidet? Tölts időt Isten Igéjével! Tedd életedben elsődleges fontosságúvá az imádságot! Ismerd meg Istent közelebbről!
Nehéz gazdasági helyzetben a nyugalom és a pánik közötti különbség azon múlik, hogy kiben bízol. Ha megtettél mindent, amit tudtál, add át a dolgot Istennek - és ne vedd vissza! Olyan világban élünk, amely tele van félelemmel. Ha a főcímeket olvasod, és nem a Szentírást, ha a népszerű kereskedelmi rádiók mosdatlan szájú humorát hallgatod, ahelyett, hogy azokra figyelnél, akik erősítik hitedet, megfogod tapasztalni, amiről Jézus így beszélt: „Az emberek megdermednek a félelemtől..." (Lukács 21:26). Isten megváltott gyermekeként az Ő törvényei szerint, az ő védelme alatt élsz, és „az ő gazdagsága" (Filippi 4:19) lát el minden szükségessel. íme, egy ígéret, melyre rá kell állnod: áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét." (Jeremiás 17:7-8) „Száraz esztendőben" ne ess pánikba, inkább bízz Istenben, hogy át fog rajta segíteni!
Félelem nélküli élet
„…Szolgám vagy! Kiválasztottalak…” (Ézsaiás 41:9)
Belegondoltál már valaha, hogyan tudnak az állatszelidítők irányításuk alatt tartani egy öttonnás elefántot, és hogyan érik el, hogy az ne szökjön meg? Úgy, hogy az állat gondolkodását irányítják. Amikor a kiselefántot elkezdik idomítani, egy kötelet kötnek a lábára, a kötél másik végét pedig egy földbe ásott oszlophoz kötik. Az elefánt, aki ilyenkor még nem túl erős, húzgálja ugyan a kötelet, de nem tudja elszakítani, sem az oszlopot nem tudja kidönteni. Végül feladja a küzdelmet. Attól kezdve, ha az elefánt lábát megkötik, azt hiszi, hogy nem tud elszabadulni – még ha már jó ideje elég erős is ahhoz, hogy képes lenne megszökni. Emlékszik a hasztalan küszködésre. Ez az egyik oka annak a mondásnak, hogy: „Az elefántok nem felejtenek.” Mi is ilyenek vagyunk. A gondolkodásunk lekorlátoz, ugyanúgy, mint az elefántokat, általában a félelem miatt. A félelem el tudja lopni az álmainkat. Talán a kudarctól félsz, talán az elutasítástól. Talán nem akarsz bolondot csinálni magadból. Talán félsz megpróbálni valamit, mert azt hiszed, úgysem sikerül. Ha megadod magad ezeknek a gondolatoknak, és azt hiszed, nem tudod elérni álmaidat, igazad lesz – és ezért nem is fogod tudni valóra váltani őket. A félelmeinknek gyakran semmi köze a valósághoz. Van azonban egy jó hírem: a félelmet le lehet győzni. Az első lépés a győzelemhez az, ha elhiszed, amit Isten mond rólad: „… Szolgám vagy! Kiválasztottalak… Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:9-10).
„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)
„Ne félj!” – ezek a szavak a Teremtés könyvétől a Jelenésekig végig ott vannak a Bibliában. Miért? Mert Isten tudja, hogy a félelem nem csupán legnagyobb ellenségünk, de állandó társunk is, és segíteni akar, hogy le tudjuk győzni. Valaki azt írta: „Gondolj úgy komfortzónádra, mint egy börtönre – egy nagyrészt saját magad által teremtett börtönben élsz. A fala a »nem megy / képtelen vagyok rá / muszáj / nem szabad« és hasonló alaptalan meggyőződések tégláiból épül, melyeket az életed során felhalmozott és megerősített negatív gondolatok és döntések alkotnak. Minden egyes félelem egy rács börtönödön.” A jó hír azonban az, hogy mivel a félelmek érzések, Istenbe vetett hittel el lehet távolítani a téves félelmeket, meg lehet szabadulni tőlük. Azt jelenti ez, hogy teljesen félelemmentesen lehet élni? Nem. Michael Ignatieff író mondja: „A félelem nélküli élet nem azt jelenti, hogy sohasem félünk. Időnként jól tesszük, ha félünk. A félelem jó tanítómester. Az viszont nem jó, ha félelemben élünk, ha engedjük, hogy a félelem diktálja döntéseinket, meghatározza, hogy kik vagyunk. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy szembeszállunk a félelemmel, felmérjük, és nem hagyjuk, hogy formálja és meghatározza életünket. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, merünk próbálkozni. Azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a nemleges választ, ha biztosak vagyunk benne, hogy igennek kellett volna lennie. Azt jelenti, hogy nem elégszünk meg kevesebbel, mint amennyi jár, ami jogosan a miénk, fáradságos munkánk árán.” És hadd tegyük még hozzá: nem elégszünk meg kevesebbel, mint amit Isten megígért, mint amit ő tervezett nekünk.
„…győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)
Ha tudod, hogy amit teszel, összhangban van Isten akaratával, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő meg fog adni mindent, amire szükséged van, és ő maga fog harcolni érted. Isten azt mondta népének: „Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az Úr, aki felhozott téged Egyiptomból” (5Mózes 20:1). Isten még ezt is hozzátette: „Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!” (5Mózes 20:8). Isten tudja, hogy ha engedjük, hogy félelem uralja a szívünket, az végzetes, nemcsak számunkra, de a körülöttünk élők számára is. David Mamet drámaíró írta: „1944. június 5-én több ezer amerikai ejtőernyős ugrott le Normandiában. Négy ember nem volt hajlandó ugrani. El tudjuk képzelni, milyen lehetett ezeknek az embereknek a hátralévő élete? Mennyi mentegetőzést, kimagyarázást kellett felsorakoztatniuk magukban, vagy éppen elfojtani érzéseiket? Az életük valójában véget ért azon a napon, amikor nem akartak kiugrani a gépből… Végül mindannyian meghalunk, de annak nincs értelme, hogy már életünkben meghaljunk.” A félelmet nem tudjuk egyik napról a másikra legyőzni, de fokozatosan, napról napra tetten érve leküzdhető. „…akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel 11:32). A „ragaszkodnak” szó azt jelenti: „kapcsolatban vannak vele, bensőséges viszonyban vannak vele.” Le akarod győzni félelmeidet? Tölts időt Isten Igéjével! Tedd életedben elsődleges fontosságúvá az imádságot! Ismerd meg Istent közelebbről!
Nyerd meg a lelkeket!
„…a bölcs lelkeket nyer meg.” (Példabeszédek 11:30)
A
francia tudós, Louis Pasteur abban az időben élt, amikor minden évben
ezrek haltak meg veszettségben, ezért éjjel-nappal egy olyan vakcinán
dolgozott, amely megmentheti ezeket az embereket. Amikor már ott
tartott, hogy saját magán fog kísérletezni, egy Joseph Meister nevű
kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja
könyörgött Pasteurnek, hogy a fián végezze el a kísérletet. Pasteur tíz
napon át injekciózta be a fiút, és az életben maradt. Évtizedekkel
később, Pasteur sok mindent vésethetett volna sírkövére, de ő csak ezt a
néhány szót kérte: Joseph Meister életben maradt! A Biblia azt mondja:
„Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg”
(Példabeszédek 11:30).
Képzeld el, hogy neked megvan a rák ellenszere, de senkivel nem vagy hajlandó megosztani, vagy azt mondod: „túl elfoglalt vagyok”. Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33).
Tehát légy bölcs – és nyerj meg lelkeket!
Képzeld el, hogy neked megvan a rák ellenszere, de senkivel nem vagy hajlandó megosztani, vagy azt mondod: „túl elfoglalt vagyok”. Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33).
Tehát légy bölcs – és nyerj meg lelkeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése