| Figyeljük meg, milyen igék után következik Pálnak ez az utasítása a keresztyén ember felé! Érdekes, hogy az egymás iránti kölcsönös engedelmességet a Szentlélekkel való beteljesedés egyik megnyilvánulásaként említi. Gondolhatunk arra, hogy amíg a borral való részegeskedés rámenőssé, erőszakossá, önzővé, parancsolgatóvá teszi az embert, addig a Szentlélekkel való beteljesedés olyan örömet és belső megelégedést nyújt, aminek eredményeképpen képesek és hajlandók leszünk alárendelni magunkat, valamint engedelmeskedni egymásnak, bármilyen helyzetbe vagy állapotba is sodorjon minket Isten gondviselése. "Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál..." (Fil 2,3) Péter apostol is beszél erről: "egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak" (1Pt 5,5). Mindezt pedig csakis Krisztus félelmében tehetjük. Ez a félelem nem rettegést jelent, hanem önkéntes és szabad tiszteletet, amivel alárendeljük magunkat az Úr Jézus hatalmának, és elfogadjuk őt, mint az életünk legfelsőbb Urát és Királyát. Add, Urunk, ma nekünk a te Lelked teljességét, hogy megláthassák bennünk Fiad ékességét! /PF/
Áldott, akit Isten kiválasztott |
| "3Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. 4Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, 8amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van." (Efézus 1,3-10) |
| Manapság elég népszerű sokak érvelése, miszerint ha ki vagyunk választva, akkor üdvözülünk függetlenül attól, hogy mit teszünk, vagyis ha bármit teszünk, még ha bűnben élünk is. Akik ezt mondják, biztosra vehetik, hogy nincsenek kiválasztva vagy nincsenek megtérve. Pál apostol határozottan kijelenti, hogy mire választotta ki Isten a hívőket: kiválasztott magának, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek őelőtte! Az üdvösségre és a szentségre történő kiválasztás együtt jár. Az egyik legerősebb jele annak, hogy ki vagyunk választva, ha növekedünk a szentségben. Ezért a kiválasztás tana sokkal inkább munkára készteti az embert. Péter apostol így int minket: igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat bizonyossá tenni! Miért szükséges ezt gyakorolni? Hiszen Isten előtt mindez biztos és elvégzett dolog. Igaz, de számunkra csak akkor biztos, ha szentségben járunk! Ellenkező esetben még a bűneinkben vagyunk, és ne is álmodjunk arról, hogy ki vagyunk választva! Aki így vélekedik, megcsalja magát. "Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" (2Tim 2,19) /PF/ |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése